Uj Szó, 1950. december (3. évfolyam, 278-300.szám)

1950-12-13 / 288. szám, szerda

Világ proletárjai egyesüljetek / A CSEHSZLOVÁKIAI M AGYAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1950 december 13, szerda 2 Kčs III. évfolyam, 288. szám A csehszlovák-szovjet aláírásának 7. évfordulója alkalmából Sztálin generalisszimusz üdvözli Csehszlovákia népét Népünknek olyan tanítókra van szüksége, akik j hivatásukat úgy tekintik, mint a nemzetnek és a szocializmus gondolatának tett nagy szolgálatot ZDENEK NEJEDLÝ, iskolaügyi miniszter: A falusi tanító hivatásáról A csehszlovák-szoviet barátsági, kölcsönös segélynyújtási és együttműködési szerződés aláírásának 7-ik évfordulója alkalmából a Szovjetúnió képviselői a csehszlovák államférfiaknak üdvözlő táviratokat küldtek. Igy például Sztálin elvtárs Záootocky elvtársnak, Svernik elvtárs, a Legfelsőbb Tanács elnökségének elnöke Gottwald elvtársnak, Visinszkij elvtár. a Szovjetúnió külügyminisztere široký elvtársnak. Ezzel egyidöben a Csehszlovák Köztársaság vezető államférfiai is tolmácsolták a csehszlovák nép forró hálával és szeretettel teli üdvözletét a Szovjetúnió államférfiainak A táviratok szövege a következő: A csehszlovák köztársaság miniszterelnökének, Antonín Zápotockýnak ij Prágában. A szovjet-csehszlovák barátsági, kölcsönös segélynyújtási szerződés 7. évfordulójának nap ián kérem fogadja miniszterelnök úr. őszinte üdvözletem kifejezését Csehszlovákia népének és a Csehszlovák Köztársaság kormányának és egyidejűleg engedje meg, hogy új sikereket kívániak Csehszlovákia és a Szovietúnió közötti szövetség és barátság további megszilárdításában. J. V. Sztálin. Klement Gottwald. a csehszlovák köztársaság elnökének Ptagaban. A szoviet-csehszlovák barátsági és kölcsönös segélynyújtási szerződés aláírásának 7. évfordulója alkalmából kérem Önt elnök úr, fogadia üdvözletemet és jókívánságaimat a Csehszlovák Köztársaság felviragzasara. N. Svernik. A köztársaság elnöke a Szovjetúnió Legfelsőbb Tanácsa elnökének a csehszlovák-szovjet barátsági és kölcsönös segélynyújtási szerződés aláírának évfordulója alkalmából a következő levelet küldötte: Nikolaj Michailovics Sverniknek, a Szovjetúnió Legfelsőbb Tanácsa elnöksége elnökének. Moszkva. A csehszlovák-szoviet barátsági és kölcsönös segélynyújtási szerződés megkötésének hetedik évfordulója alj kalmából fogadja kérem azokat a forró üdvözleteket és jókívánságokat, amelyet Önnek és Ön útján a Szovjetúnió népeinek küld a Csehszlovák Köztárság népe. Ezt a jelentős évfordulót Csehszlovákia népei abban az időben ünneplik, amikor a Szovjetúnió áll a világ mindazon haladó erőinek élén. amelyek kitartóan harcolnak a háborús uszítók ellen, akik az emberiséget új világháborúba akarják dönteni. A háború ezen uszítói elleni harcban lehet csupán biztosítva a béke az egész világon és a kisnépek függetlensége és fenségjoga. Egész népünk hálás köszönettel emlékszik,. a hősi szovjet hadseregre, amely felszabadított bennünket a fasiszta megszállók uralma alól és egyszersmind egyre mélyebben tudatosítja azt, hogy csupán a Szovjetúnióval való felbonthatatlan szövetségben és barátságban és a Szovjetúnió segítségével érhetünk el sikereket a szocializmus felé vezető úton. A Szovjetúnió építése, sztálini korszakának fénylő példája a legértékesebb tapasztalatok kimeríthetetlen forrása, amelyek Csehszlovákia népeit is az örömteli és boldog holnap felé vezetik. Ezért Csehszlovákia népe végtelen hálát és hűséget érez legjobb barátja a Szovjetúnió és nagy vezére Sztálin generalisszimusz Iránt és ma hűségét manifesztálja örök időkre a csehsziovák-szovjet szövetséghez. Klement Gottwald. Viliam Širokýnak, a Csehszlovák Köztársaság külügyminiszterének, Prágában. Miniszter úr, kérem Önt, hogy a Csehszlovák Köztársaság és a Szovjetunió közötti barátsági és kölcsönös segélynyújtási egyezmény aláírásának évfordulóján fogadja forró üdvözletemet és azt a jókívánatomat, hogy testvéri nemzeteink között tovább terjedjen és erősödjék az együttműködés. A. Visinszkij. c/l ióny ahánya i JHag.iiee.itműnek üzemi szerződéssel tetőzik be a normák felülvizsgálásának és megszilárdításának akcióját A normák biztosításának és felülvizsgálásának időszaka üzemeinkben lassan véget ér. Véget ért így pl. a Iónyabányai Magnezit-műveknél is, ahol az akciót üzemi szerződéssel tetőzték be, amelyet egyrészről a szlovákiai Magnezit-művek nemzeti vállalat Iónyabányai üzemének vállalatvezetősége, másrészről az üzem üzemi tanácsa írt alá. Lapunban már több ízben adtunk hírt sikeres és konkrét szerződésekről, amelyek biztosítják a dolgozók 1951-es évre szóló normáit és amelyek konkréten kiküszöbölik azokat a hibákat, amelyek zavarták az üzem menetét és amelyeket a dolgozók és az üzem vezetősége a nonnafelülvizsgálások során fedezett fel. Lássuk csak, mit mond a Iónyabányai Magnezit-üzem szerződése, hogyan sikerült az üzemtanácsnak tiszta képet alkotnia, a normák felülvizsgálása során szerzett tapasztalatokról az 4izem menetében. Az üzemi szerződésben többek között a következőket mondják. A vállalatvezetöség biztosítja az összes teljesítménynormákat egy esztendőre. A teljesítménynormákat senkinek ez idő alatt megváltoztatni nem szabad és szilárdításukra csak akkor kerülhet sor, ha maga az üzem vezetősége létesít a munkafolyamaton műszaki, szervezési vagy technológiai javítást. Ha a munkások maguk végzik ezt a javitást, ez nem lehet ok 'arra, hogy a vállalatveztőség a normákat újból felülvizsgálja. Nem lehet ok még akkor sem, ha nagyobbszámú gépre .térnek át, mint amit előír a norma, vagy pedig gazdaságosabban használják ki gépeiket. A teljesítménynormákat a vállalat veztősége akkor sem változatja meg, ha a munkások csökkentik az egy munkahelyen egy csoportban dolgozók számát. Amennyiben a munkás - újítási javaslatát beterjeszti, a vállalatvezetőség kötelezi magát arra, hogy az irányvonalak szerint egyszeri jutalmat fizet ki érte és a régi és az új norma közti különbséget is megfizeti a garantált időszak végéig, azonban legkevesebb egy félévig. Az üzem igazgatósága politikai és szakmai oktatási lehetőségeket nyújt a

z üzem dolgozóinak és törődik a munka jobb megszervezésével, a munkafolyamat javításával, a folyamatos anyagszolgáltatással, hogy a dolgozóknak lehetővé váljék keresetük emelkedése. A Iónyabányai szerződés konkrét intézkedéseket tesz a munka műszaki és szervezési megjavítására. Igy például gondoskodik arról, hogy a nyers magnezit kirakása és szállítása, valamint a kemencék ellátása folyamatos legyen. Ezenkívül a szenesvagon kirakásának meggyorsítására és ezzel a kocsifordulók gyorsítására január 31-ig transzportőrt szerelnek fel gépi lapátokkal. A szénszállítást lifttel végzik, ami szintén megkönnyíti a munkát. Március 31-ig igalit elevátort szerelnek fel az üzemben. Január 15-ig körkörös keverőt helyeznek üzembe, ami lehetővé teszi, hogy az itt dolgozó munkások állandóan akkordban dolgozhassanak. De a sajtolóban is megteremtik a munka jobb megszervezését. Elsősorban rendet teremtenek itt és újjáépítik az egyik hidraulikus és mechanikus prést. Gondoskodnak a gépek jobb karbantartásáról és gépesítik a szárító anyagok szállítását. Törődni fognak azzal, hogy a szárító kamrákból az anyag kihordását és bevitelét minél előbb gépesítsék. A lakatosműhely további új és modern gépeket kap, kézi elektromos fúrókat, légsűrítőt, elektromos menetvágókat stb. Rendkívüli figyelmet fognak szentelni a szállítási utak és összeköttetések karbantartásának, melynek rossz állapota megnehezíti a dolgozók munkáját. Amint látjuk, a Iónyabányai Magnezit-üzemek vállalatvezetősége és üzemi tanácsa valóban gondoskodik arról, hogy a normák felülvizsgálásának akciója után a dolgozók túl is léphessék ezeket a felülvizsgált normákat, hogy a dolgozók megkapják mindazt a műszaki és politikai segítséget, amely szükséges ahhoz, hogy az ötéves terv harmadik évét minél gyorsabban és sikeresebben elvégezhessék. Gondoskodnak a dolgozók iskolázásáról, a technikai minimum elsajátításáról és általában mindenről, ami megkönnyíti a munkát, a dolgozók életét és biztosítja a magasabb életszínvonalat. Ma a falusi tanító társadalmi állása lényegesen más, mint egykor volt. Az agrárpárt uralkodása idején a tanító csupán az uralkodó rendszer rabszolgája volt. Most a tanítói munka minőségéről van szó. Minél több az elvégzett munka és minél jobb a munka, annál jobb a tanító. Közületek azok, akik emlékeznek egyosztályos iskoláink régi idejére, bizonyára megértik, mennyire más a mai helyzetük. Ma még a falusi egyosztályos iskolát sem tartjuk valami mellékesnek, valami még ki nem fejlődöttnek. Egész ifjúságunk és ezzel egész nemzedékünk kell, hogy magasabb kulturális szinvonalat elérjen. És éppen ez a tanító feladata az egyosztályos iskolában is. Nehéz munka ez. Azonban említsük csak fel azt is, hogy éppen egyosztályos iskoláinknak szenteltünk különleges figyelmet, amikor előkészítettük az első fizetési tijrvényt. A falvak nagyrészének ma már középiskolája van. Emeljük a falusi iskola és a falusi tanító színvonalát, mert azt akarjuk, hogy az egységes iskola elve, az egységes műveltség elve állandóan magasabb kulturális színvonalra vezessen bennünket. Joggal jelenthetjük ki, hogy ma falusi tanítóságunk történelmében egészen új korszakot kezdünk. Azt szoktuk mondani, hogy Komenský nemzete vagyunk. Nálunk a nevelés és a tanítóság nemzeti tevé> kenységének kérdése mindig nagyon élénk volt. A tanító a haladás hordozója, a falu lelke volt. Az összes szervezeteket, amelyek a hatvanas és hetvenes években keletkeztek fal vainkon és amelyek roppant nagy mértékben járultak hozzá falvaink haladásához, akár műkedvelő együt tesek, akár énekkarok, tűzoltóság vagy más szervezetek voltak, a tanítók vezették, ők voltak azoknak lelke. Ami a városi tanítók helyzetét illeti, itt több más segéderő működik közre, de a falusi tanítóság, azt hiszem, ma is maga viseli a feladat egész terhét. Nem az iskolaügyi minisztérium,- hanem a nemzet várja azt, hogy a nemzet napszámosai legyenek. Természetesen napjaink más, új, még nagyobb és mélyreható feladatokat állítanak eléjük. Mindenekelőtt megköveteli ezt a falusi iskola. Mi új ifjúságot nevelünk és új ifjúságunk kell, hogy legyen, ha azt akarjuk, hogy ez a köztársaság új legyen. A tanító az iskolában, amikor kezébe kapja ifjúságát, ezzel egyidejűleg kezdi nevelni a jövő faluját. Ezért már magában az iskolában új utakat kell találnia, hogyan kapcsolja be az ifjúságot ebbe a falusi munkába. Az iskolához való új viszony követeli ezt meg. Földműves politikánk központja az EPSz-ek kérdése. Ha a tanitó az ifjúságba beoltja az új termelési formák iránti lelkesedést, ezzel megnyeri a szülőket is. Meg kell értenünk, hogy falun senki sem hivatottabb erre, mint a tanító, aki rámutat mindennek igazi céljára. Munkánkban nem választhatjuk el a falut és az iskolát, az iskolai munkát és amit az iskolán kívül végzünk. A tanítói munka csupán akkor lesz igazán jó, ha az iskolában és az azon kívül végzett munka egyetlen egészet képez. Az iskola célja aalasz, hogy új ifjúságot neveljen fel, azonban ez nem önmagáért való cél, hanem az egész nép színvonalának emelkedését célozza. És éppen ezért szükséges az, hogy a tanító ott dolgozzék, ahol ezt a körülmények leginkább megkövetelik. Nem nyerünk semmit a müveit ifjúsággal, ha nem müveitek a szülők és műveletlen a környezet, amelyben a tanító mozog. Munkája egyetlen egészet alkat és csak ha így fog dolgozni a tanító és a tanítónő, akkor mondhajuk el igazán, hogy teljesíti a nemzeti tanító feladatát. Ma nem engedhetjük meg azt, hogy a gazdasági élet és a kultúra két önálló dolog legyen. Ma látjuk azt, hogy összefügg ez a kettő egymással és hogy a mezőgazdasgi minisztérium, amelynek főcélja gazdasági életünk fejlesztése, hogyan támogatja pl. a tájszínházat. Ezt azért teszi, mert jól tudja, hogy ezen az úton is — a színház segítségével — a falu munkájának és feladatainak jobb megértését érjük el. Ugyanez érvényes az iskoláról és a tanítóról is. Oszthatatlan munka ez. Csupán olyan tanító tudja teljesíteni tökéletesen tanítói hivatását, aki ezt teljes terjedelmében végzi. Ez azonban nem jelenti azt, hogy el kell hanyagolni az iskolát. Ez nagy károkat okozna. Az egyik végletből a másikba esnénk. A tanító kell, hogy ezt a kettőt egyetlen feladattá hangolja össze. Azt hiszem, hogy ma éppen ti, falusi tanítók, különösen szép feladatot kaptatok. Át kell ezt gondolni, át kell érezni, meg kell érteni és minden erőtökkel bele kell fogni. Ezért kérlek benneteket, hogy a tanító munkáját ne úgy vegyétek a falun, mint valami pillanatnyi elvégzendő munkát. Mentesítsük magunkat az alól az elképzelés alól, hogy a falu a tanítónak csupán átmeneti állomása. Legyetek biztosak a felől, hogy én egészen jól értem a tanítóság érzéseit. Azonban jól kell tudnunk és minden falusi tanítónak jól kell tudnia, hogy a falusi tanítói munkk nem kezdet, nem a munka első lépcsőfoka, hanem éppen ez az egyik csúcsfeladat, amely ma a tanítóság előtt áll. Felépítjük a falut olyanná, amilyennek lennie kell. É3 akkor vonzóbbá válik a falu. Ismerem a tanítóság panaszait. Hogy túl vannak terhelve munkával és mindent nem tudnak megcsinálni. Ha akarjuk, és ha van jóakarat, megtaláljuk a módot és megtaláljuk az utat, hogyan végezzük el ezeket a munkákat. De ehhez akarat kell. Ne hivatkozzunk mindig szinte gépiesen az idő hiányára. Mi ezt nagyon jól látjuk. Látjuk az élmunkásokon és látjuk a tanítóknál is. Hiszen van külön tanítói mozgalmunk, amelynek az a feladata, hogy növelje a munkanormákat. Az ember ma sokkal nagyobb teljesítményre képes, mint valaha gondolta. Itt egy alapelv érvényes főleg, és ez a szovjet bolsevikok alapelve, Sztálin eszméje: nincs olyan akadály, nincs olyan erőd, amelyet a bolsevik le 4ie tudna győzni! Az amerikai erőszakpolifika kudarcért! ír a nyugati sajtó A News Statesman and Nation a kínai háborút sürgető reakciós szenátorok nyilatkozatával foglalkozva a következőket írja: Ha az esztelen amerikaiak maradnak felül, akkor jelentősen kevesebb amerikai és angol katona marad életben azok közül, akiket meg lehetne menteni. „Az erősebb álláspontja" című cikkében a lap ezt írja: „Néhány nap alatt nemcsak a hadjárat terve semmisült meg, hanem az amerikai külpolitika egész épülete is, amelyet két tételben lehet összefogni:; Az első: „A kommunizmus fegyveres megfékezése", a második: „Csak az erősebb álláspontjáról tárgyalunk." Az, ami a lap szavai szerint kezdetben úgy tűnt, mint az Egyesült Nemzetek Szervezete ellenállása „a támadással szemben", „végül is esztelen amerikai játékká, az erőszak politikai diplomáciájává változott. A játék elveszett..