Uj Szó, 1950. december (3. évfolyam, 278-300.szám)

1950-12-12 / 287. szám, kedd

-UJSZO A szovjet gyár élete szorosan egybefonódik dolgozói életével A szovjet munkás harcos, alkotó dolgozó, a gyár gazdája, a kommunista társadalom épitó'je. Valamennyi szovjet gyúr nemcsak munkaalkalmat biztosít a dolgozóknak, hanem kitárja elöltük a legszélesebb lehetőségeket, hogy tökéletesítsék, növeljék szaktudásukat, fejlesszék képességeiket és tehetségüket. A gyári tömegszervezetek szívügyüknek tekintik a munkások életéről, családjáról való gondoskodást. A szovjet munkás nagyon megbecsüli üzeme hírnevét és sztahanovista munkával, alkotó kezdeményezésével öregbíti dicsó'ségét. A Borovicsiben lévő „Krásnyij Keramík" kombinát egyike a kisebb szovjet vállalatoknak. Magától értetődik, hogy nem lehet összehasonlítani olyan gyárakkal, mint az uráli gépgyár, a sztálingrádi és charkovi traktorgyárak vagy a * záporozsjei acélkombinát. Mindennek ellenére a „Krásznyij Keramik" épúgy, mint bármilyen szovjet közösségi vállalat, valamennyi tagja számára biztosítja az alkotó munkához, a kulturális pihenéshez és a gondtalan élethez a kellő előfeltételeket. A kombinát vezetőinek túlnyomó többsége itt a gyárban kezdte munkáséletét, mint tanuló, kisegítő vagy esetleg segédmunkás. A gyár tette lehetővé, hogy magasabb tudásra tegyenek szert és ők a gyárat, az országot azzal támogatták, a róluk való gondoskodást azzal hálálták meg, hogy magas fokra fejlesztették a munkához való szocialista viszonyt, erősítették a munkafegyelmet. Nemrég kipróbáltak a gyárban egy hatalmas sajtót, amelyet a gyár központi gépműhelyében készítettek. Vájjon ki irányította ennek az új sajtógépnek a gyártását? Vaszilij Igentyevics Bogdanov, a gépműhely főr.óke. Mindenki emlékszik azokra az évekre, amikor tanulóként belépett a gyárba. Iván Andronov, a nagy szaktudású művezető segített Bogdanovnak, hogy jó esztergályos legyen belőle. Bogdanov az esti iskolában tanult, anélkül, hogy a termelő munkából kimaradt volna, majd a munkásifjúság iskolájában, azután a gépészeti főiskolán. Bogdanov mérnök lett és ugyanannak a műhelynek a főnöke, ahol ezelőtt mint tanuló dolgozott. Éppen így tanulóként és segédmunkásként kezdte munkás életét Vojkir energetikus, az áramfejlesztő telep főnöke^ Babics és Szamarin mechanikusok és még sokan mások. A kombinát minden munkása, aki magasabb képzettségre törekszik, tanulhat a főiskolákon anélkül, hogy elszakadna a termeléstől. Vaszilij Popov lakatos az ipari főiskola hallgatója, a műszaki ellenőrzési osztályon dolgozik, Vaszilij Szvetlov a kémiai-technológiai szakra jár, Tamara Lomptyeva selejtezönö a tanárképző főiskola hallgatója és ilyen dolgozó még igen sok van az üzemben. A Leningrádi utcában külön épületet foglal el az üzem tanintézete. Minden évben a munkásnők és munkásnők százai növelik itt szakképzettségüket és tanulnak meg új szakmákat. Csak a legutóbbi három év folyamán a kombinát 4000 munkása Mindazok akik boldog és szabad életet akarnak, Sztálin körül tömörülnek Választói gyűlés Moszkvában December 8-án a Szakszervezetek Házának oszlopcsarnokában választási gyűlést tartottak a szovjet főváros sztálini választókerületének dolgozói. A gyűlés kétezer résztvevője a kerület valamennyi választójának nevében üdvözlötáviratot intézett Sztálin elvtárshoz, a szovjet nép nagy vezéréhez és kijelentette: „Mi, a sztálini választókerület választói, határtalanul boldogok vagyunk, hogy ismét Önre, az egész nép küldöttjelöltjére szavazunk, drága Joszif Visszárionovics. Amikor Önre, és a kommunisták és pártonkívüliek tömbjének jelöltjeire szavazunk, egyben hatalmas szocialista hazánk további felvirágoztatására, a szovjet tudomány és kultúra fejlődésére, az Ön bölcs külpolitikájára, a szovjet nép boldogságára, a kommunizmus győzelmére szavazunk." Egymásután szólaltak fel a munkások, tudósok, tanítók, orvosok és közéleti személyiségek. — Életünk napról napra szebb és jobb — mondotta Vaszilij Zapadnov, a Moszkvai Gépgyár sztahanovistáia. Joszif Visszárionovics Sztálin egész tevékenységét a nép iránti gondoskodás hatja át. Minden egyszerű ember az egész világon hálával ejti ki a mi nagy vezérünk nevét, mert ő áll az egész világ hatalmas és legyőzhetetlen béketáborának élén. Mindazok, akik boldog és szabad életet akarnak, Sztálin körül tömörülnek. Marija Gogoljeva, az Oroszországi Szövetséges Szovjet Szocialista Köztársaság érdemes tanítónője mély háláját fejezte ki Sztálin elvtárs iránt, az ifjú szovjet nemzedékről való nagy gondoskodásáért. „Nincs nagyobb megtiszteltetés — mondta Marija Gogoljeva, a jelenlevők viharos tapsa közepette —, mint a nagy Sztálinra, boldogságunk megteremtőjére, az egész nép küldött-jelöltjére szavazni." Ezután Nikoláj Dmitrijev főiskolai hallgató és Lidia Kuznyecova sztahanovista csiszolómunkásnö szólalt fel. Mindketten arról beszéltek, milyen boldog a szovjet ifjúság élete, melyet a Sztálini Alkotmány napja sugároz be. Azokról az óriási lehetőségekről beszéltek, melyek a szovjet országban minden fiatal ember előtt állnak a tanulás, a pályaválasztás és pihenés terén. — Mindezért határtalanul szeretjük hazánkat, a Bolsevik Pártot és Sztálin elvtársat — mondta Nikoláj Dmitrijev. — Ifjúságunk harcol a békéért, mert a szovjet ifjak, akárcsak az egész szovjet nép, alkotó munkának szenteli életét. A gyűlésen felszólalt Vlagyimir Alexandrov, Sztálin-díjas mérnök, Pjotr Jurkevics orvos, Júlia Kusztilkina szövőnő és mások. rMégy, ftír/tr fiioev lat*

i a Irta: V. Kozjolszkij. Az it/pei ialisták előszeretettel küldték a nekik jól jövedelmező háborúba a gyarmati sorban tartott színesbőrü dolgozókat. Fűtfát ígértek nekik, de a háború után a régi állati sornál roszszabb várt rájuk. Az imperialisták átvették Hitler módszereit. országaikban mesterségesen tenyésztik a faji gyűlöletet, a fehérbőrű amerikai dolgozóknál is jobban kizsákmányolják, elnyomják, büntetlenü' gyilkolják a négereket. A négy Fergusson-fivér Long Island szigetén, Hampstead városában találkozott, New York közelében. A fivérek úgyszólván már a háború kezdete óta nem látták egymást. Az egyik már leszerelt, a másik még a hadseregben szolgált, a harmadik a postánál volt, a negyedik pedig, mint polgári tisztviselő egy hadianyaggyárban dolgozott. Fergussonék családja barátságos volt és összetartó. A fivérekben erősen kifejlődött a testvéri érzés. Három felnőtt ember egyenruhában, a negyedik pedig civilben igyekezett az autóbuszmegálló felé. Hazafelé készültek szülővárosukba. .Miközben az autóbuszra vártak, halkan beszélgettek' számba vették, hogy mi minden történt velük az elmúlt években. Szörnyű tüzérségi tüz egy keskeny folyószerű partraszállási sávon az olaszországi Anzióban, ahol az ember még csak az orrát sem nyújthatta ki kis egyéni fedezékéből. A japán „Kamikaze"-k kellemetlen, sivító lecsapásai a szédítően manőverező aknahajóra: emlékeztek a tehergépkocsik nehéz munkájára a „Vörös Gömb" nevű országúton, amely Normandiábói a frontra vezetett a belga kidudorodáshoz: végül pedig a gyárban kifejtett szörnyű munkára, amikor az ember gyártotta a fegyvereket és maga sem tudta, hogy mit ad az embernek az a rendszer, amit ez a fegyver fog kivívni. Jobb dolga lesz-e a négernek, vagy pedig rosszabb ... Végre megjött az autóbusz, felszálltak. A fehérek jelenlétében hallgattak és nézegették az ismerős tájakat... Szülőföldjük volt ez és mégis idegen! Az ember úgy védelmezte, mint az anyját, a haza pedig azután a hátsó udvarba, a szemetesládába dobta védelmezőjét. A fivérek reggel óta nem ettek. Amint átutaztak Freéport városkán, elhatározták, hogy leugornak és vesznek valami harapnivalót az étteremben. Hadd gyönyörködjék bennük az anyjuk és ne kelljen mindjárt az ennivaló után szaladgálnia. Bementek egy hosszú házikóba, amely olyan, mint egy vasúti kocsi: kerekei nincsenek, ablakai hasonlóak a vasúti kocsiéhoz: A pult előtt magas, bőrből készült, gombához hasonló székek voltak és nem ült rajtuk senki. A kövér büfíétulajdonos éppen teletöltött egy óriási nikkelezett vízíorralót. — Kérünk négy csésze kávét és két-két süteményt — mondotta udvariasan a tengerész A büffétulnjdonos megfordult és egy ronggyal lassan végigtörölte a puítot. Hallgatott és kiment a pult végén. A fivérek vártak vagy öt percig. Akkor a veterán odament annak az ajtónak a kis ablakához, amely a konyhába vezetett és beszólt: — Gazduram, hogy állunk a kávéval? A kis ablakban megjelent a büffétulajdonos, kifejezéstelen arccal: — Nem adok magliknak kávét... Itt csak fehéreket szolgálunk ki. Menjenek a vasútvonal mögé, ott kaphatnak ennivalót. A katona odament a kis ablakhoz és így szólt: — Amit rendeltünk, azt köteles nekünk kiadni Ez nyilvános helly és a törvény értelmébeti .., A gazda kijött a konyhából. — A törvény ... a törvény!... Hiszen a törvény szerint titeket még emberszámba is kellene vennem ... Mars ki inneji, feketepofájúak! Ne lássalak benneteket többet! A tengerész jobbkezével olyan mozdulatot tett, mint aki nekigyürkőzik a verekedésnek, a katona azonban I megállította: — Nem kell... így semmit sem változtatunk meg, csak rontunk a helyzeten. A katona elmosolyodott: — Bizonyos fokig még a németek is emberszámba vettek bennünket. Cppen úgy lőttek ránk, mint a fejiérekre. Gyerünk, fiúk! Hallgatagon távoztak. Forrt bennük a düh. Átmentek a vasúti töltésen. Ott már a négernegyed volt. Btementek a bárba, hogy könnyítsenek a leikükön, de nem volt kedvük az iváshoz. Megittak egy pohárkával; akkor is hallgattak. Majd visszamentek az autóbuszmegállóhoz. A megálló közelében találkoztak egy rendőrrel, aki tölgyfabotját forgatva, egyenletes léptekkel rótta a járdát. A rendőr minden ok nélkül fekete korcsnak nevezte őket. Természetesen haligatniok kellett. Az a veterán azonban, aki végigharcolta az egész háborút és most újra jelentkezett további szolgálatra, nem tudja magát türtőztetni és egy olyan kifejezéssel válaszolt, amelyet a háború szült. A normális ember azt kérdezhetné: miért kötött beléjük a rendőr és válaszképpen a kierőszakolt replikára, miért ment oda a fivérekhez, miért rúgta ágyékon a veteránt és miért rántotta elö azonnal revolverét? Az ügy estefelé történt és az utcán senki sem volt. A rendőr arra kénvszerítette a fivéreket, hogy álljanak a fal mellé, Még egy kérdés. Ez a négy erős ember, akik közül három '<alona volt, miért engedelmeskedett egyet'en rendőrnek? A helyzet az, hogy a Fergusson-fivérek jól tudták, mi, az a tüzfegyveit. Hármukat megtanította erre végzett el itt műszaki tanfolyamot, vagy hallgatott szakmai előadássorozatot. Azok közül az ifjak közül, akiknek nincsen teljes középiskolai végzettségük, sokan a dolgozók iskolájában tanulnak tovább és egészítik ki alapismereteiket. Nagyon sok munkás és munkásnő jár a bányászati, kerámiai főiskolára. Öröm nézni, hogy a ifjúság a munkanap után szerteszéled az iskolákba, könyvtárakba, olvasótermekbe vagy a főiskolák előadótermeibe. Valamennyi kulturális intézmény ajtaja hívogatóan tárul ki előttük. A tudományos intézetek, tankönyvek, laboratóriumok és szertárak mind a munkások szolgálatában állnak. Még a háború éveiben történt, hogy feljött Borovicsibe Vaszilij Antonov fiatal kolhozparaszt. A kombinát segítségére volt abban, hogy magas szakképzettségű lakatos váljék belőle. A mult évben azt tanácsolták a fiatal munkásnak, hogy iratkozzék be a gyári techikumba. Most már a második évfolyam hallgatója. Vele együtt tanul Gregorij Gyeniszov formázó, Anatoli Nikiforvo lakatos, Iván Fjedotor szerzsámkészitő, Nikoláj Lescsev szerelő, Raszkazov villanyszerelő és mások. A szovjet gyár élete szorosan egybefonódik dolgozói életével, akik munkájukkal és tanulásukkal mind a kommunizmus lelkes építői. Budapesten megnyitották a Szoviet Könyv Házát Kedden, december 5-én megnyitották Budapesten a Szoviet Könyv Házát, amely magában foglalja a Gorkijkönyvtárat, egy nagy olvasótermet, állandó könyvkiállítást, egy termet az olvasókkal folytatandó beszélgetésekre, könyvgyűjtő termet, stb. Mint König igazgató, a Szovjet Könyv Házának igazgatója beszámolt róla, a Gorkij-könyvtár már most 30.000 kötetet tartalmaz V4 különféle nyelven. A könyvtárat több mint 10.000 olvasó látogatja és mint az orosz nyelvtanfolyamok is, nagy népszerűségnek örvend. a háború, a negyediket pedig néhány évvel ezelőtt egy sztrájk. A négy fivér felállt a fal mellé, feltartották a kezüket, ahogyan ezt nekik megparancsolták. A németek előtt nem tartották fel a kezüket, de annál inkább az amerikai rendőr előtt. A törvény a rendőr oldalán volt. s annak szörnyű jelentősége nem volt ismeretlen a négerek előtt. Az események további lepergése nagyon gyors volt. A rendőr elkezdett káromkodni és egyszerre lőtt is. Zubbonyán ott volt a lövészjelvény. Itt azonban nem volt szükség célzásra, hiszen a négerek csak egy lépésnyire voltak tőle. A re-, volver csöve majdnem a hátukat érte. A fivérek közül kettő meghalt, egy megsebesült a vállán, a negyediket nem találta el a rendőr. Az ember azt gondolhatta volna, hogy a rendőr részeg volt, hogy majd bíróság elé kerül és valószínűleg a villamosszékbe ültetik. A demokrácia nem védi meg az embert a bűnöktől, viszont biztosítja a bűnök büntetését: legalább így kellene ... Itt azonban nem ez történt. Mikor a lövöldözésnek vége lett, működésbe lépeti az amerikai igazságszolgáltatás gépezete. A két agyonlőtt négert egyelőre az utcán hagyták. Sokkal fontosabb volt a két élő elvezetése — a sebesült és az egészséges bebörtönzése. Az elsőn segítettek is — átlőtt vállának mindkét oldalára egy-egy darab tapaszt helyeztek, nehcjgy vére a padlóra foly jék. A bíró a sértetlenül maradt fivért száznatoos börtönbüntetéssel sújtotta és egy álszent rohamban nagy prédikációt tartott neki arról, milyen fontos a társaság megválasztása. Ügylátszik a bírót nem érdekelte az a tény, hogy mind a négyet — halottak és élők is — édestestvérek voltak... A nagy zsűri meghallgatta a rendőr ügyét és úgy döntött, hogy azt nem kell bíróság elé utalni, mert fegyverét szolgálat közben használta. Értsd, ahogy akarod. 1950 december 12 A művezető feladata Alexej Bajkov a leningrádi. „Kirov"gyár hengerműlielyének főművezetője. Munkáját mindig a legpontosabban és leglelkiismeretesebben végzi. A termelési tervek pontos és határidőre történő teljesítésében a művezetőre i^ nagy feladat vár. Alexej Bajkov a művezető alapvető feladatáról a következőket mondja: — A terv határidőre történő teljesítése érdekében nemcsak azt kell tenni, hogy a művezető megmagyarázza minden munkásnak a terv teljesítéséért folytatott harcban betöltött sze-, repét, hanem meg keil teremteni a terv teljesítéséhez szükséges előfeltételeket is. A munkást el kell látni szerszámmal, anyaggal és biztosítani kell a munkafolyamat zavartalanságát. — Nagy szerepe van a művezetőnek a szocialista munkaverseny széleskörű fejlesztésében. A művezetőnek nagy lehetőségei vannak az élenjáró dolgozók támogatásában. A művezető terjeszti fel a vállalat vezetőségéhez a jutalmazandók névsorát, de az ő kötelessége az is, hogy felsorolja az észszerűsítő javaslatokat és a termelékenység fokozására irányuló kezdeményezéseket. A művezető feladata gondoskodni arról is, hogy a termelés újoncai minél előbb jó szakmunkásokká váljanak. Felügyel arra. hogy a jjiunkások pontosan látogassák a technikai minimum elsajátítására szolgáló iskolákat és közvetlenül a gép mellett is segíti a fiatal munkásokat a szakma elsajátításában. — Nemrég jött üzemünkbe egy fiatal munkás, Nikoláj Jefimov. Fogalma sem volt a hengerlésről. Művezetője útmutatásai révén és a műhely dolgozóinak segítségével Jefimov brigádvezető lett és brigádja nyerte el legutóbb a Leningrád legjobb hengerelő brigádja címet. Jefimovék az előző hónap feladatait 119%-ra teljesítették, most pedig 126%-os átlagteljesítménnyel dolgoznak. — Fontos szerepe van a művezetőnek a munkafegyelem terén is. A munkafegyelem megszilárdításában a legdöntőbb szava a munkások közösségének va,n. Ha a munkafegyelmet megsértik az ilyen eseteket megvitatjuk a munkások gyűlésein. Amennyiben a vita nem jár kellő eredménnyel, az üzem vezetőjéhez fordulok, hogy tegyen fegyelmi jellegű intézkedést. De erre csak a legritkább esetben kerül sor. A szovjet amunkások öntudata igen magas és a mi kollektívánk példát mutat a szilárd szocialista munkafegyelemben is. — Gyakran gondolok rá, milyen nehezen sikerült a forradalom előtti Putyilov-gyárban kivívnom helyemet a hengermű mellett. A munkásnak netrn volt lehetősége arra. hogy fejlődjék. A Szovjetúnióban egészen más a helyzet: mindenki szakmunkás lehet, szakmunkásból pedig mérnök. Nem sajnálom sem erőmet, sem időmet attól a munkástól, aki fejleszteni akarja szakképzettségét. Ebben látom a művezető egyik legfontosabb feladatát. Azzal a tudattal dolgozom, hogy munkámmal hozzájárulok a kommunizmus építéséhez. Ezek Alexej Bajkovnak, a leningrádi „Kírov"-gyár hengerműhelye főművezetőjének szavai. Röviden összefoglalja a művezető feladatát és ráx mutat annak minden egyes apró részletére. A szovjet emberektől, a szovjet példából és útmutatásból mindig tanulhatunk és Alexej Bajkov sok mindenben útbaigazít, Jó lenne, ha gyáraink művezetői és főművezetői megismernék Alexej Bajkov nevét és ha figyelmesen elolvasva ezeket a sorokat. elgondolkoznának azon, hogy a mi gyárainkban is ugyanez a nagy feladat vár a művezetőre. \ Úigépek . a szovjet építészetben A moszkvai építkezéseknél új szovjet gyártmányú gépeket állítottak üzembe, amelyek jelentős ütemben meggyorsítják az épületek alapjainak ásását, a falak összeállítását és a vakolást. Nagyon jól beváltak az újtípusú univerzális kotrógépek. Erős földmérő kanállal vannak felszerelve, amely sokkal mélyebben vájja a földet az építkezések alapjai számára, mint az eddigi kotrógépek és 18 méteres emelőszerkezettel, egész falblokkokat és ácélkonstrukciókat emel a magasba. Az építőanyagok szállítására eredeti típusú teherautókat használnak. Ezek háromtonnás vasbeton szerkezetet szállítanak és a rakományt négy méter magasságba emelik fel. A magasteljesítményü automata vakolőgépeket egyre nagyobb mértékben használják. Az egyik típust K. Paucsu moszkvai mechanikus szerkesztette és ez a vakológép egy műszak alatt 300 négyzetméter falrészt vakol be és így elvégzi 50 vakolómunkásnak ugyanannyi idő alatti kézi munkáját. Egy másik típusú vakológépet M. Loktiuchov mérnök tervezett és az ő terve alapján elkészített gép a házfal vakolásának folyamatát egybekapcsolja a festés előkészítő folyamatával.