Uj Szó, 1950. december (3. évfolyam, 278-300.szám)

1950-12-12 / 287. szám, kedd

1950 december 12 u J SM Kugler János elvtárs Gután beszámol a Szovjetúnióban szerzett tapasztalataírói A CSEMADOK gútai hdyicsoportjátóí kezdeményezett előadás iránt a község lakossága nagy érdeklődést tanúsított. A dolgozó kisparasztok csoportokba verődva özönlöttek a kultúrház felé, hogy meghailgasság Kurier elvtárs tanulságosnak Ígérkező előadását. Fél hatkor a terem már zsúfolásig megtelt és helyszűke miatt kb. 200-an kívülről sürgették az előadás mielőbbi megkezdését. Helyicsoportunknak a rendezés körül elért sikere azzal magyarázható, hogy rájöttünk mi is arra, hogy eredményeket csak akkor tudunk elérni, ha szorosan együtt dolgozunk a többi tömegszervezettel. önkritikát gyakorolva el kell ismernünk, hogy a múltban rosszul dolgoztunk, mert előadásainkat a többi tömegszervezetektől elszigetelve rendeztük és v ennek következtében a többi tömegszervezetek tagsága nem látogatta előadásainkat. Ezen az előadáson azonban jelen voltak az összes egyesületek képviselői, szlovákok és magyarok vegyesen, hogy tanuljanak Kugler elvtárs értékes előadásából. A gyűlést Táncos Sándor, a CSEMADOK helyicsoportjának titkára nyitotta meg és meleg szavakkal üdvözölte a jelenlévőket. Maid Galló elvtárs, • helyi nemzeti bizottság elnöke szólalt fel és kérte a jelenlévőket az előadás figyelmes meghallgatására. Az ünnepi kultúrműsor Tarjányi Mihály CsISz-tag fellépésével vette kezdetét, aki Ady: „A paraszt nyár" című versét szavalta ej Utána az úttörők csoportja magyar és szlovák népi táncokkal kedveskedett a közönségnek. Majd a szlovák polgári iskola tanulóinak énekszámai következtek, melyek elhangzása után Kugler elvtárs, a Szovjetúnióban járt parasztküldöttség tagja emelkedett szólásra, hogy beszámoljon tapasztalatairól. Kugler elvtárs ismertette a szovjet népnek a béke megvédéséért folytatott elszánt harcát, majd rátért a szovjet parasztok munkamódszereinek és általános életmódjának ismertetésére. Előadása további során rámutatott arra, hogy a szovjet kolhozokban a napi átlagos tejhozam egy tehén után meghaladja a 30—35 litert, míg nálunk az egyénileg gazdálkodó parasztok teheneinek átlagos tejhozama csak napi 6 litert tesz ki. Kugler elvtársnak ezt a kijelentését sokan kételkedve hallgatták. Amikor azonban megmutatta egy óriás fajtehénnek fényképét és elmagyarázta, hogyan gondozzák a kolhoz-parasztok a teheneket, a feszültség kezdett engedni és a kétkedők -s belátták, hogy Kugler elvtárs állítása igaz és a szövetkezeti gazdálkodás fölényét az egyéni fölött senki sem vonhatja kétségbe. Remélhető, hogy a gútai kisparasztok sokat tanultak ebből az előadásból és nem adnak többé hiteit a reakciótól a kolhozokról terjesztett rágalmaknak. Kugler elvtárs beszámolóját a CSEMADOK helyicsoport műkedvelő gár'dájának fellépése követte. A közönség nagy tetszése mellett eljátszották az „Öreg kulák" cirr.ű vígjátékot. Táncos István, Gúta. A falujárő színház Nagyabonyban Kellemes meglepetésben és nagy örömben volt része falunknak. A „Dedinské divadlo" magyar színjátszó csoportja látogatott ď hozzánk és nagyszerű színdarabokkal kedveskedett nekünk. Már nagyon régen nem volt ilyesmiben részünk. Az egész társulat teljesítménye kifogástalan volt, a színjátszók teljes mértékben kiérdemelték azt az ünneplést, melyben közönségünk részesítette őket. A CSEMADOK helyicsoportjának tagsága, a CsISz fiatalsága és falunk minden becsületesen gondolkodó polgára nevében ez úton is köszönetünket küldjük az előadások szereplőinek és hálánkat fejezzük ki elsősorban a mi dicső Kommunista Pártunknak és a vezető elvtársaknak, akik lehetővé tették a falujáró színház magyar csoportjának létrehozását és a szocialista kultúrának és (művészetnek anyanyelvünkön való szabad terjesztését. Mi 'ezt úgy tekintjük, mint a népi demokráciánk értékes velejáróját, mellyel bebizonyult, hogy érdemes volt harcolni a múltban és érdemes küzdeni, dolgozni a jelenben, ha ez a munka oly értékes gyümölcsöt terem számunkra, mint a „Tájszínház" szereplése. Kívánjuk, hogy falu járó színeszeinket újabb sikerek kísérjék további útjukon és kívánjuk azt is, hogy mielőbb újra viszontláthassuk őket. F. K.. Nagyabony. Felhívás A pénzügyi megbízotti hivatal felhívja a lakosság figyelmét a pénzügyminisztériumnak 1950 október hó 30-án kelt azon közleményére, amelyet a régi osztrák-magyar koronákban keletkezett és a magyar adósokkal szemben még fennálló követelések kiegyenlítése ügyében adott ki. Ez a közlemény a két hivatalos lapban: az „Úradný vestník II." 1950 évi 249. számában és az „Úradný list II" 1950. évi 1809. számában kerül közlésre. A közlemény szerint a csehszlovák hitelezők, akik a „Čseskoslovenský zúčtovací ústavnál" annak idején magyar adóssal szemben fennálló régi magyar korona követelésüket bejelentették, a pénzügyminisztérium 1950. augusztus hó 24-én kelt. az „Oradný vestník II." hivatalos lapban 222/1950 szám alatti és az „Úradný list II" hivatalos lapban pedig 1651/1950. szám alatt közzétett hirdetménye alapján megállapított követelésükre minden egyes régi osztrák-magyar korona után 37 fillért kapnak kötött pénzben. A pénzügyminisztérium egyben felhívja a csehszlovák hitelezőket, hogy a Československý zúčtovací ústavnál, Bratislava, Leningradská 12. címre 1950 december 31-ig jelentsék be: 1. jelenlegi pontos címüket: 2. a bejelentőlap számát, amely alatt a követelést annak ideién bejelentették; 3. a pénzintézet nevét, esetleg a betétkönyv (folyószámla) számát, ahová a követelésre eső aránvösszeget átutaltatni kivániák. E követeléseket még 1924-ben bejelentették a Československý zúčtovací ústavnál, Praha II. (a volt Zemská bankánál). Amennyiben a hitelező személyében azóta változás állott be (öröklés vagy egyéb alapon), az erre vonatkozó bizonylat szintén beküldendő." Azokat a hitelezőket, akik a kért (adatokat nem küldik be a bratislavai "Československý zúčtovací ústavnak, úgy tekintik, mint akik a követelésükre nem tartanak igényt és ezért a követeléseikre eső aránvösszeget a „Likvidačný fond menový" javára utalják át. Kultúrbrigád otthont épít Berencs községet a múltban „Vörös csillag"-nak nevezték. Erre az elnevezésre még most is büszkék Berencs dolgozói és hűen a mult tradícióihoz Pártunk útmutatása szerint kiveszik részüket a szocializmus építéséből. A berencsi dolgozók tudatában vannak annak, hogy a dolgozó parasztság életszínvonalának emelését csak társastermeléssel és a mezőgazdaság építésével érhetik el. Községükben megalakították ezért az EFSz-t és rátértek a szövetkezeti gazdaság gépesítésével érhetik el. Köz még nincsenek a szövetkezetben, azok is értékelik a közös munkát és figyelemmel kísérik a szövetkezeti gazdálkodást. A gazdasági fejlődéssel párhuzamosan megnövekedett Berencs lakóinak kulturális igénye is. A Párt, az EFSz, a tanítói kar és a most megalakulandó CSEMADOK előkészítő bizottságának felhívására elhatározták, hogy a faluban lévő öreg raktárt kijavítják és átalakítják kultúrházzá, az új szocialista kultúra otthonává. Schulz tanító elvtárs hivatásához méltóan egyik élenjárója a szocialista kultúra terjesztésének. Tőle érdeklődtünk, hogyan jöttek a nemes gondolatra? Igy válaszolt; — Röviddel idejövetelem után felkértek a CsISz tagjai, hogy legyek segítségükre ebben a munkában. Megmagyaráztam nekik, hogy ezt a munkát csak úgy végezhetjük el, ha az EFSz segít nekünk s mi segítünk az EFSz-nek. — Hogyan segíthetünk mi az EFSz-nek? — veti fel az egyik ifjú. — Ügy, hogy a CsISz és a CSEMADOK tagok belépnek az EFSz-be és irányítása mellett felépítik a kultúrházat. Az ifjúság megszívlelte a jó tanácsot és nemcsak ők léptek be a szövetkezetbe, hanem házi agitációval felvilágosították a borúlátókat is, aminek eredménye megmutatkozik abban, hogy ma a berencsi EFSz a nyitrai járásban az elsők között van. Elmondhatjuk, hogy a berencsi EFSz szépen dolgozik, az őszi munkát már befejezték és a mezőgazdasági munkák alól felszabadult traktorokkal anyagot hordanak a 109 ifjúmunkás részére, akik nagy lendülettel hozzáfogtak kultúrotthonuk építéséhez. Üdvözöljük a berencsi ifjúságot példás munkájáért és hisszük, hogy rövid időn belül új otthonukban a szocialista kultúra fegyverével fognak harcolni a békéért. Sebők Dezső, járási oktató, Nyitra. Rapp jó példája a szocialista sajtó terjesztésében A CSEMADOK rappi helyicsoportja a „Jó Könyv és Sajtó Heté"-ben buzgó munkával vett részt a szocialista sajtó terjesztésében. .Négy gyüjtőcsoport járta be a falut a következő eredménnyel: 1. Karczag Anna és Ocsovai Gyula 13 újságelőfizetöt szereztek az 1951. évre; 2. Lukács József és Ocsovai Margit 8 előfizetőt, 4. Keszi P. István és Nádasi Irén 8 előfizetőt, 3. Keszi P. István és Nádasi Irén előfizetőt. Ezenkívl 50 rendelést szereztek a Népnaptárra és számos könyvet adtak el. A New York Times közvéleménykutatása az USA tekintélyének csökkenéséről a kapitalista országokban A New York Times, az amerikai imperializmus egyik vezető lapja, csütörtöki számában közvéleménykutatást közöl a nyugateurópai országok fővárosaiból, valamint Indiából. Megállapítja. hogy Angliában „az USA komolyan veszített presztízséből (tekintélyéből) és ez érinti az angol-amerika

; kapcsolatokat is". Franciaországról ezeket állapítja meg: „Az amerikaiak presztízse itt is katasztrofálisan esett és az Amerika-ellenes hangulat együtt erősödik az USA-vaJ szemben megnyilvánuló bizalmatlansággal". Indiában a lap szerint „az USA presztízse hatalmas módor^ csökkent. Az a vélemény alakult ki, hogy el lehetett volna kerülni az ellenségeskedéseket, ha a pekingi kormányt fel vették volna az ENSZ-be. valamint, ha követték volna India tanácsát és nem lépték volna át a 38-ik szélességi fokot." A lap Ausztriával feiezi be köz véleménykutatását és megállapítja, hogy „az USA tekintélye itt is erősen csökkent"* Bolgár tiltakozás a Tifo-banda légi provokációi e!!en A Bolgár Népköztársaság külügyminisztériuma csütörtökön iegyzéket adott át a szófiai Tito-nagykövetségnek. A jegyzék tiltakozik az ellen, hogy Bulgária légiterét az utóbbi időben jugoszláv repülők többször megsértették, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy felderítéseket hajtsanak végre." A határsértő jugoszláv repülőgépek többször a bolgár terület átrepülése után görög területre repültek. Ezek a

z esetek mutat iák. hangsúlyozza a jegyzék, hogv a bolgár-jugoszláv határon elkövetett rendszeres provokációk a görög hatóságokkal egyetértésben történtek. A bolgár külügyminisztérium nyomatékosan felhívja a jugoszláv kormányt, vessen véget a határsértéseknek. Bem apó halálának 100 éves évfordulója Az 1848—49-es dicsőséges szabadságharc nagy forradalmár hadvezére, Bem József tábornok halála 100. évfordulója alkalmából mind Magyarországon, mind Lengyelországban nagy ünnepségeket tartottak. Budapesten szombaton este a Városi Színházban ünnepelte a magyar főváros dolgozó népe a nagy szabadságharcos emlékét Az ünnepi estén résztvett Farkas Mihály vezérezredes, honvédelmi miniszter, Gerö Ernő államminiszter, Révai József népművelési miniszter, Rónay Sándor, a népköztársaság elnöki tanácsának elnöke, Kállai Gyula külügyminiszter, Zöld Sándor belügyminiszter, Vas Zoltán, a Tervhivatal elnöke, Nógrádi Sándor altábornagy vezetésével a honvédelmi minisztérium tiszti küldöttsége, valamint a Szovjetúnió és a népi demokratikus köztársaságok követségeinek megbízottai. Az ünnepi beszédet dr. Jánosi Ferenc ezredes mondotta, aki a magyar nemzet legnagyobb fiai mellé állította Bem tábornokot Jánosi elvtárs ezredes beszédében többek között ezeket mondotta: — Száz évvel ezelőtt, 1850 december 10-én halt meg, forrón szeretett hazájától távol, Bem József tábornok, a lengyel nép nagy fia, szabadságának tántoríthatatlan harcosa, a forradalmi Bécs hős védelmezője, 1848—49-es szabadságharcunk legnagyobb hadvezére, a forradalom, a népszabadság nemzetközi katonája, az európai reakció félelmetes ellenfele. Népe szabadságáért küzdve — a népek szabadságának európai hírű harcosa volt már akkor, amikor Magyarországra jött, mégis életének legragyogóbb időszaka az a tíz hónap, amelyet népünk ügyéért küzdve és vérezve töltött el, s amely tíz hónap elég volt ahhoz, hogy „a szürke kis ember" — ahogy környezete nevezte — „Bem apó"-ként örökre bevonuljon népünk szívébe, Kossuth, Petőfi, Táncsics mellé. Halála 100. évfordulóján felszabadult népünk kegyelettel és elismeréssel adózik Bem tábornok hősi emlékének s népüi)kkel egybeforrott honvédségünk tisztelettel hajtja meg zászlóit dicső elődje, a negyvennyolcas honvédsereg győzelmes hadvezére előtt. — Bem hadvezetését Marx Károly így jellemezte: „A bátor, meglepetésszerű támadások, merész hadmozdulatok, erőltetett menetek, mélységes hit, amelyet saját példájával bele tudott oltani csapataiba, párosulva a zárt terep művészi kiválasztásával, a tüzérségi támogatásnak a döntő pillanatbem való alkalmazásával — mindez arra mu. tat, hogy elsőrendű hadvezér volt a partizán-háborúban és a kis hegyi csatákban, amelyeket az első hadjáratban vívott." Bem mesterien alkalmazta bevált taktikáját: villámgyors manőverezéssel kitérni az elleség elől*, hogy utána nyomuló ellenfele sohase sejtse, mikor támadja hátba. Hadműveleteit a gyorsaság, a meglepetésre'való törekvés, a vakmerőségig menő merészség és a tüzérség helyes alkalmazása jellemzi. — Ez a hadvezetés maximális követelményeket támaszt a harcosokkal szemben s hogy a harcosok e követelményeket teljesíteni tudják, ez a hadvezér maximális fegyelemtartását és gondoskodását igényli. — Amiért Bem egész életén át harcolt — folytatta Jánosi Ferenc ezredes —, forrón szeretett hazája szabadságát, közel száz év multán a diadalmas Szovjet Hadsereg fénylő fegyverei hozták el — együtt a mi népünk szabadságával. Két elnyomott nép helyett Bem tábornok ma két szabad nép hőse, két virágzó népé, amelyek a nagy Sztálin generalisszimusz útmutatása nyomán, a lengyel nép nagy fia: Boleslaw Bierut elvtárs vezetésével és szeretett vezérünk: Rákosi Mátyás elvtárs vezetésével a szocializmust építik, dicső hagyományainkhoz még nagyobb, még dicsőbb hagyományokat teremtenek. Jánosi Ferenc ezredes így fejezte be beszédét: — Bem tábornok lángoló hivatásszeretete, kiváló szakképzettsége és hadvezetése — példakép hadseregünk számára, hogy hivatásunkkal még jobbaH* egybeforrjunk, a leghaladottabb, az élenjáró katonai tudományt: a sztálini haditudományt, a győzelem tudományát minél tökéletesebben elsajátítsuk, hogy a munkapad, a traktor, az eke, az íróasztal mellett békeőrséget adó dolgozó bajtársainkkal együtt még jobban megszilárdítsuk szeretett hazánk védelmét, szilárd fegyverbarátságban példaképeinkkel, a hős szovjet harcosokkal. Jánosi Ferenc elvtárs viharos tapssal fogadott beszéde után Henryk Minc elvtárs, lengyel ügyvivő magyar nyelven mondott beszédet. — Bem tábornok halálának századik évfordulójára emlékezünk — kezdte beszédét. — Annak a lengyel Bem tábornokénak, aki egyúttal a baráti magyar nemzet hőse is lett. — Egy évszázaddal ezelőtt ez a barátság abban nyilvánult meg, hogy a két nép kölcsönösen támogatta egymást a szabadságharcok forradalmi eseményeiben. — Kölcsönös barátságunk azonban Bem, Kossuth és Petőfi forradalmi szabadságharca után kereken száz évvel virult ki igazán és hozza a legszebb virágokat; annak eredményeképpen, hogy nemzeteinket társadalmilag és politikailag szabaddá tette a hatalmas Szovjet Hadsereg halhatatlan győzelme, melyet nagy tanítómesterünk, barátunk és oltalmazónk, a lángeszű Sztálin generalisszimusz vezetésével vívott ki. — Az az eszme, amelyért száz évvel ezelőtt a lengyel nemzet nagy fia, Bem tábornok a magyar földön küzdött, ma különösen élénken él s a világ különböző részeiben a nagyszerű eredmények, vívmányok és győzelmek egyre ragyogóbb köntösében jelenik meg. Ez az eszme ma termi bőséges gyümölcsét. ^MiLitkáiUü^Uzj&Lnk (jyák Amiről nem beszélnek nyugaton 11 täržft kormány a világ közvéleményének nyomáséra december 2-án kénytelen volt megnyitni a förök-IiGlgár határt A török kormány a világ, közvéleményének nyomására, valamint a bolgár kormány többszöri hivatalos lépése'| nek és a török emigránsok erélyes tili takozásának hatására, december 2-án 1 megnyitotta a török-bolgár határt. Napjainkban több szó esik Ameri| káról és ezzel kapcsolatban felidéI

zem néhány emlékemet. Már az elsó világháború után különféle egyenruhákba bujtatott katonák jelentek meg Budapest utcáin. A sokat emlegetett „nyugati demokráciák" képviseltették magukat. Nem nagyon örültünk nekik. Volt úgyis elég nehézségünk és úgy látszott, hogy ezek a konc körül forgolódó elemek a nyomort csak tetézni jöttek. Ugyanezt a politikát követték az amerikaiak a nyugati zsoldos országokban a második világháború után. Első intézkedésük volt leállítani a nagyobb gyárakat, vagy legalább is korlátolt számú munkássággal dolgozni. Nem kérdezték a dolgozókat, hogy jó lesz-e így. Egyik napról a másikra a munkások ezrei kerültek az utcára a munkanélküliségbe. Mi már tudjuk a kapitalista időkből, mit jelent munka nélkül lenni. Hányszor kapott egy család takarításért lakást, ami azt jelentette, hogy az j asszony főz, mos, takarít, egyszóval mindent dolgozik a háztulajdonosnak csak azért, hogy családja fedél ; alatt legyen és néha az urak tudtá' val, de legtöbbször a nélkül hozzájusson egy kis maradékhoz. Ezekben az időkben nem egyszer fordult elö, hogy fiatal férfiakat és nőket a nélkülözés a kétségbeesésbe hajtott, napirenden voltak a nyomor okozta öngyilkosságok. Hányszor estek össze az utcán fiatal emberek, akikről a mentőorvos megállapította, hogy egészségesek, csak ,,éhesek". Erről hallgatnak nyugaton, de mi nem felejtünk és beszélünk. Nem felejthetem el az 1931-es tüntetést sem, amikor a Városligetben lavasrendörök sóztak a nyakam közé. A munkástüntetés Peyer Károly úrnak, mint szociáldemokrata főtitkárnak és munkáscsalónak hozott csak hasznot. Bizonyára ezekből az emlékekből éldegél most Amerikában hasonszőrű barátaival együtt. Mi nem várjuk őket vissza, sőt örülünk, hogy egy tenger van közöttünk. Inkább azzal törődünk, hogy minél előbb felépítsük hazánkban a szocializmust. Ennek az ügynek szolgálatában pedig elsőrendű fontosságú, hogy tisztán álljon előttünk az imperialisták lelketlen, cselszövő és újabb háborúra uszító politikája. Kovács Lajos ács, Szódé-