Uj Szó, 1950. december (3. évfolyam, 278-300.szám)

1950-12-10 / 286. szám, vasárnap

/ 1950 december 507 III SIU Demeter elvtárson nem segített... Demeter Bálint elvtár? Rimaszombatból a tizescsoport előtt gyakorolt önkritikájában bevallja hibáját, hogy igen gyakran éles bírálatot mindott, de ezt úgy okolja meg, hogy az ilyen éles bírálathoz szokva volt az első Köztársaság idejéből, mert 1925 óta tagja volt a Csehszlovák Kommunista Pártnak. Kritikája azonban mindig egy bizonyos személy ellen irányult és soha sem a Párt ellen, amelynek tisztaságát mindig védelmezte és védelmezni fogja. Kritikája arra irányult, hogy a Párt megszilárduljon. Igazán érthetetlen az. hogy ha Demeter elvtárs kritikája, — mint maga mondja önkritikájában — mindig konkrét volt és bizonyos személyek munkájára, valamint arra irányult, hogy a Pártot megszilárdítsa: hogy ezt a kri tikát hibájaként hozza fel. Hiszen Gottwald elvtárs külön hangsúlyozta, hogy a „kritika és az önkritika egészséges szelével kell pártszervezeteinket kiszellőztetni". Helytelen kérdés — helytelen megokolás Önkritikájában, mint másik hibájára, arra mutat rá, hogy nem kapcsolódott be még jobban a pártmunkába és ennek okát rögtön meg is mondja és pedig abban látja, hogy még eddig sem kapta meg a pártigazolványát, habár már többször beadott jelentkező ívet, amelyeket el is fogadtak. Ez a megokolás nem kielégítő arra, hogy Demeter Bálint elvtárs "nem kapcsolódott be jobban a pártmunkába. Ez volt Demeter elvtárs egész önkritikája. Ezután Szlovencsák elvtárs intézett Demeter elvtárshoz egy kérdést. A kérdés így szók „Ha láttad, hogy kommunista szempontból valami nézeted szerint nem helyes, mire gondoltál?'. Nem tudom, hogy ez a kérdés is helyesen van-e fogalmazva. Talán helyesebb lett volna, ha Szlovencsák elvtárs úgy teszi fel a kérdést, hogyha Demeler elvtárs úgy látta, hogy kortfmunista szempontból valami nem helyesen van végrehajtva, vagy nem be> lyesen történik, hogyan igyekezett azon, hogy azt helyrehozza és a helyes mederbe terelje Slovencsák elvtárs kérdésére Demeter elvtárs ezt válaszolta: „Mindig hittem és ma is hiszem, hogyha hibák történnek is, később azok elmúlnak Talán itt Demeter elvtársnak rá kellett volna mutatnia arra, hogy ezek a hibák hogyan „múlnak el" és milyen hibákról van szó. Itt azonban egy ép pen helytelenül beállított példát hozott fel. Rámutatott arra, hogy „az áttelepítésre is megértéssel nézett és később meggyőződött arról, hogy az akkori átmeneti idő hibákat hozott magával. Bevallja azonban, hogy főleg az bántotta, hogy olyanokat telepítettek ^t. akik az első Csehszlovák Köz. társaságban a kommunistákkal tartót tak és az ellenséges elemeket, főleg a kulákokat nem telepítették át. A felületes munka sohasem jár jó eredménnyel A CSEMADOK-kal és a CSEMADOK-ban végzett munkájával kapcsolatban egész mondanivalóját két mondatba foglalta össze „Igaz, hogy meg voltam bízva « CSEMADOK megszervezésével nálunk és hogy ez hosszabb ideig tartott. Ennek oka azonban az volt, hogy anyag! eszközökkel nem rendelkeztem." Ennyi az egész, amit Demeter Bálint elvtárs átigazolásával kapcsolatban a jegyzőkönyv mond nekünk. A kötelezettségvállalásában a következő pontot találjuk: „Január végéig két témáról tartok előadást a magyar elvtársaknak, „A falu szocializálásának jelentősége" és »A káderezés kérdése« címmel. A jegyzőkönyvben a következő végleges kiértékelés: Demeter Bálint ideológiailag fejlett, néha a dolgokat nem nézi elég kritikus szemmel és dialektikusan, a Párt odaadó tagja, munkájában néha kissé kényelmes, jelleme igen jó, baráti, őszinte, családi élete rendezett. Javasoljuk, hogy rendes tagként igazoíják át. A jegyzőkönyvet a tízescsoport elfogadta. Diániska elvtárs a rimaszombati járási bizottság tagja megállapította, hogy Demeter elvtársban hiányzik a szervezőkészség és amikor feltettük a kérdést, hogy miért nem segítettek az elvtársak jobban elmélyíteni Demeter Bálint önkritikáját, Dianiska elvtárstól és Koziner elvtárstól is azt a választ kaptuk, hogy átigazolása baráti alapon történt, mert hiszen régi párttag. További kérdésünkre, hogy vájjon a taggyűlésen segíteni fognak-e az elvtársnak elmélyíte-ni az önkritikáját, azt a választ kaptuk, hogy a legutóbbi átigazolásokat a tízescsoportokon belül folytatták le és már nincs idejük arra, hogy a taggyűléseken is letárgyalják, hanem az elfogadott jegyzőkönyveket a taggyűlések jóváhagyása nélkül küldik be az illetékes pártszervezetnek. Cs. K. Demeter elvtárs burzsoá-nacíonalista elhajlásai Eddig szól a Pártélet rovatvezetőjének megállapítása. Ezen túl nem merülhetett bele Demeter elvtárs felülvizsgálásába, mert nem ismerte. Megkísérlem talán én, aki közelebbről ismerem Demeter elvtársat, hogy hozzászóljak felülvizsgálásához, önkritikájához. Demeter elvtárs megemlíti „önkritikájában", hogy igen gyakran éles bírálatot mondott Demeter elvtárs, azonban nem ad olyan éles önkritikát saját magáról, illetve dlyan őszinte önkritikát, hogy a felülvizsgálás segíthetne rajta. Ügy érzem, a tizescsoport vagy nevezetesen Koziner, Dianiska, Szlovencsák elvtársak kötelessége lett volna, hogy Demeter elvtárs fetiülvizsgálásakor felemlítsék Demeter elvtárs burzsoá-nacionalista elhajlásait, amelyekkel erősen akadályozta a szlovák-magyar testvéri jó viszony kialakulását. Kei, hogy mindnyájunkon, mindnyájunk munkáján segítsen a felülvizsgálás. Demeter elvtárs elhallgatja a jegyzőkönyv szerint azokat a hibákat, amelyeket elkövetett mint a CSEMADOK "kerületi titkára. Valóságos nacionalista förmedvényt adott ki, fűt-fát megvádolva a szlovák elvtársak közül sovinizmussal, nacionalizmussal, ugyanakkor, amikor kiderült a vizsgálat során, hogy tisztán csak néhány fiatal ČSM-tag gondatlanságáról volt szó, akik megfeledkeztek a megadott terminusról és nerp várták a magyar iskolába beiratkozásra jelentkező diákokat. Demeter elvtárs ebből az adminisztratív tévedésből meszszemenö konzekvenciákat vont le és fejhasználta arra, hogy népi demokratikus rendszerünket megrágalmazza, megvádolja sovinizmussal, nacionalizmussal, hogy ezt más országok külképviseleteivel is közölje a nélkül, htigy meggyőződött volna arról, hogy mi a valóság. Demeter elvtársnak nem e,z volt az első és nem ez volt az utolsó hasonló fellépése Mi félreállítottuk Demeter elvtársat arról a posztról, amelyre régi harcos érdemeiért tettük. S elvártuk, figyelemmel kísértük, hogy ha előbb nem, a párttagság felülvizsgálásánál kötelességének tartja, hogy mély önkritikát gyakoroljon, hogy hibáit saját maga elítélje, vagy ahogy ő mondta, élesen kritizálja, most az egyszer saját magát. Demeter elvtárs ezt nem tette meg és a,zok az elvtársak akik nagyon jól ismerik és tisztában vannak Demeter elvtárs hibáival, szintén nem segítettek rajta a felülvizsgálásnál hanem „barátilag" kezelték, az elnézés, a megbocsátás és elfelejtés alapelvei szerint, nem gondolva meg, hogy éppen eizzel árthatnak legtöbbet Demeter elvtársnak. Az elkövetett hibát helyre lehet és helyre kell hozni Demeter elvtárs kötelezettséget vállalt, hogy legalább két előadást tart a magyar elvtársaknak. Vájjon az az ember, aki saját magában nem tudja letörni a burzsoá-nacionalizmus ideológiai tévelygéseit, alkalmas-e arra, hogy mint előadó nevelje, oktassa a magyar elvtársakat? őszintén meg kell mondani; mindaddig nem, míg Demeter elvtárs előtt nem áll tisztában Pártunk nemzetiségi politikája, míg Demeter elvtárs nem hajlandó felfogni és magáévá tenni Široký elvtárs szavait, amelyeket Pártunk IX, kongresszusán mondott, amikor megvilágította a burzsoá-nacionaiízmu? megnyilvánulási formáit. Miben nyilvánul meg a burzsoá-nacionalizmus? „Abban nyilvánul meg — mondotta Široký elvtárs —. hogy a nemzetiségi kérdést elszigetelten nézik, ellszigetelten az osztályharc kérdésétől, az imperializmus elleni harctól, elszigetelten a politikai hatallom kérdésétől az államban. A burzsoá-nacionalizmus gyökere ott van, hogy a régebben elnyomott nemzet nemzetiségi kérdését, mint össznemzeti kérdést a saját burzsoáziájával összefogva akarja megoldani, nem pedig a volt uralkodó nemzet proletariátusával szövetségben, valamint elfogadja saját nacionalista burzsoáziájának ideológiai vezetését." Igen, Demeter elvtárs, ezeket a szavakat át kell rágnod, megértened és merttesíteni magadat az ilyen elhajlásoktól. Netm lehel mentség sem a jóbaráti viszony, sem az idő rövidsége, hogy ezzel alaposan és b :hatóan ne foglalkozzatok. Mint kommunistáknak kötelességünk megmenteni és átformálni régi kádereinket és neked Demeter elvtárs, ki 1928 óta tagja vagy Pártunknak, tudnod kell azt, hogy bizalommal és őszintén fordulhatsz Pártunkhoz, ha valamilyen kérdésben nem látsz tisztán, vagy meginogtál. Demeter elvtárson nem segített a felülvizsgálás. De ami késik, az nem múlik, mondja a régi közmondás, s úgy a pártszervezet, mint Demeter ejlvtárs rendbehozhatja az elkövetett hibát. Megváltozhat Demeter elvtárs és akkor örömmel fogadjuk a kötelezettségvállalásában is azt, amit vállalt, hogy előadásokat tart a magyar dolgozóknak. L. Gy. Futnak az intervenciósok és a liszinmanisták A koreai hadszíntéren az intervenciós hadsereg csapattestei oly gyorsan vonulnak vissza, ahogyan csak bírnak. Az egyik francia sajtóügynöáség tókiói tudósítójának jelentése szerint pedig „az ENSz csapatainak" visszavonulása oly gyors, hogy a helyzetet nem is lehet áttekinteni. í A New York Herald Tribúne jelentése szerölt Mac Arthur főhadiszállásának képviselője kijelentette, hogy az intervenciós csapatok Phenjang és a 38. szélességi övezet között heA Szakszervezeti Világszövetség végrehafté bizottsága befedezte ülésezését Bukarestben csütörtökön végetért a Szakszervezeti Világszövetség végrehajtó bizottságának ülésezése. A szerdai ülésen Diailo szudáni delegátus az afrikai szakszervezetek helyzetéről adott beszámolót, míg Louis Saillant az indiai, burmai, izreáli és finnországi szakszervezetek helyzetéről számolt be. A vitában felszólaltak: Liui kínai, Kuzjecov szovjet, Di Vittorio olasz, Alain Le-ap francia, Zupka csehszlovák és Szolovjev szovjet kiküldöttek. A csütörtöki utolsó összejövetelen a végrehajtó bizottság úgy döntött, hogy a világ valamennyi dolgozójához felhívással fordul a béke védelmének fokozására, valamint jóváhagyta azt a határozati javaslatot, amely a Szakszervezeti Világszövetség békéért folytatott feladatait szabja meg. Az ENSz közgyűléséhez, valamint az ENSz főtitkárához a Szakszervezeti Világszövetségvégrehajtó bizottsága táviratot intézett, amelyben felszólította mind az ENSz-t, mind annak titkárát, hogy a Béke Hívei II. világkongresszusának határozata szellemében végezze munkáját. lyezkedtek el, hangsúlyozta azonban, hogy ezeket az állásokat nem lehe^ új védelmi vonalnak minősíteni. A Li-Szin-Man-féle hadsereg tagjait páni félelem tölti el. Szöulban a helyzet olyan, mintha napokon belül az ENSz katonai egységei a várost elhagynák. A délkoreai „kormány" felhívta a „parlament" tagajit, valamint a magas állású tisztviselőket és tiszteket, hogy családtagjaikat szállítsák el Puszan délkoreai kikötőbe. A délkoreai bábkormány és parlament is oda teszi át székhelyét. A menekülésben a legjobban tüntetik ki magukat a koreai nép árulói, gyilkosai — a kollaborá-nsok. Szöul kiürítése, illetőleg a hivataloknak Puszanba v»ló áthelyezése 30.000 vagont kíván meg, tehát ez az evakuálás a lehetetlenséggel egyenlő. A jelentések szerint Puszant azért jelölték ki a további menekülés színhelyéül, hogy onnan könnyebben folytathassák útjukat Japánba. A francia sajtóügynökség jelentése szerint Japánba való evakuálásra csak kevés beutazási engedélyt adtak ki, előnyben főleg a koreai milliomosok és magas funkcionáriusok részesültek. Ez az igazságos büntetése azoknak, akik elárulták népüket. Kladnói lelkesedéssel dolgozzunk! Jeszeník-fürdőben kladnói munkásakkal találkoztam — En a feleségemet is elhoztam, • mondja a kladnói Egyesült Acélmüvek n. v. Konyev üzemének samotozójában dolgozó Storek Ferenc elvtárs. A népi demokrácia nekünk, dolgozóknak lehetővé tette, hogy üdülhessünk, hogy világhírű fürdőhelyeinken gyógyíthassuk magunkat. Ezelőtt erről csak álmodozhattunk. — Itt most megpihenek, — mondja mosolyogva az elvtárs, s ha viszszatérek újabb szocialista kötelezettséget vállalok a termelékenység emelésére. Nálunk a samotozóban a dolgozóknak hatvan százaléka már élmunkás lett. Fürdőhelyeink, melyek most dolgozóink rendelkezésére állanak, nyugalmat, pihenést nyújtanak nekik Erőt gyűjtenek itt valamennyien, hogy visszatértük után még nagyobb szorgalommal folytathassák munkájukat. Itt fenn a hegytetőn, ahol szanatórium fekszik, már hólabdáznak az emberek. A hegyoldalak csupa fehérek, a fenyves erdők mély zöldjét csipkeszerűen, vékony, még olvadásra kész hóréteg szegélyezi mint a női estélyi ruhák szélét a fehér selyemszalag. Míg itt fenn a hegyen világít a hó, addig a feketéllő völgyben eső verdesi a szürkés háztetőket. Az itt üdülő és gyógyulást kereső dolgozóink derűs mosolya új életünk jelképévé válik. Az erős munkások itt megpihennek és gondtalanul, kicsiny gyermekek módjára hólabdá kat gyúrnak, vagy vidáman karonfogva lépdegélnek, csuszkáinak a friss hóban a Smetana sétányon Utána pedig jóleső kényelembe helyezkednek a nagy szalon mély, puha karosszékeibe. Könyveket, újságokat olvasnak, vagy a nemzetközi helyzetről tárgyalnak, a varsói békekonferenciáról, Koreáról, Kínáról. — Jöjj csak Storek elvtárs, hadd beszélgessünk el mi is, — s egymás vállára téve kezünket elvonulunk az olvasóterembe, ahol zavartalanul elbeszélgetünk. Miért kezdjük a beszélgetéseket legtöbbször a mult idézésével ? — vetődik fel ilyenkor bennürik a kérdés. Az éles osztályharcok, a munkásosztálynak mindenkori harca szervesen összefügg a mostani előretörés, a haladás útjával. Tudatosítanunk kell végleg magunkban, hogy mit jelentett nekünk a kapitalista rendszer mit a népi hemokrácia, mely útunkat egyengeti teljes felemelkedésünk, a szocializmus felé. Igy tudjuk csak megacélozni erőnket a békéért folytatott nagy küzdelmünkben. A kladnói acél jut ilyenkor eszünkbe. . . Ilyen erős és szilárd egész munkatársadalmunk ökle — erős és szilárd, mint a kladnói acél... * Máir harminc éve dolgozik a kladnói üzemben. Tizennégy éves volt, mikor kérgesedni kezdett tenyerén a még ifjúi, vékony bőr. Storek elvtárs a tapasztalt munkás határozottságával beszél. Azelőtt hajlongani kellett a kenyéi-adók előtt. Ezerkilencszázharmincháromban, amikor az utcára kerültünk, kinevettek bennünket az urak, amikor tőlük munkát kértünk. „Aki dolgozni akar, talál munkát" vigyorogták gúnyosan a szemünkbe. Hol találhattunk? Nem fogadtak fel sehol. „Jöjjön holnap" ígérgették. Mint munkanélküliek tolongtunk az utcákon és csak a telt kirakatok körül jártunk s nem vásárolhattunk cipőt, ruhát, ennivalót... A kladnói üzem akkori részvényesei pedig fényűzően éltek, gazdagodtak, jó ételekkel hizlalták hasukat. S ha valaki ellenük szót emelt, vagy résztvett a munkásmozgalomban, a legnehezebb és legrosszabbul fizetett munkát idták neki, vagy pedig kidobták... -— Tizenkét éve dolgoztam már az üzemben, amikor baleset ért, — s a jobb kezére mutat. Az egyik félújja hiányzik. — Emiatt elbocsátottak. Otthon hatan voltunk. Idős szüleim és a gyerekek. Háromszázötven koronát kaptunk havonként, ebből bizony csak a kenyérre tellett... — Ilyen nyomorúság ma már nem létezik. . . mindenkinek van munkája, — emeli fel hangját Storek elvtárs, — s munkánk ellenértékével sokat vásárolhatunk. Államosított üzemeinkben mindenki érdem szerint kap fizetést. Ha többet termel, többet keres. . . Majd a békéről kezdtünk beszélgetni. — Védjük meg, amit kiharcoltunk s fejtsünk ki valamennyien még tevékenyebb munkát, mert ezzel erősítjük a világ haladó erőinek béke-küzdelmét! Angliában lehetetlenné tették a békekongresszus megtartását, — Storek elvtárs szeméből, amikor e szavakat mondja, az erő és kapitalisták iránti gyűlölet fénye sugárzik. — Hogy miért tették ezt? Mert félnek! Államukban, a kapitalisták elnyomják a munkásmozgalmat, attól való rettegésükben, hogy náluk is kitör a szocialista, a munkásforradalom, mely kiüti kezükből a hatalmat. Államukban, mely már évszázadok óta sanyargatja és kizsákmányolja a gyarmati népeket, nem a béke a fontos. hanem a tőkések vagyonának megvédése. De nekik is van kommunista pártjuk és a Szovjetúnió, a népi hemokráciák léte bizalmat önt az ottani dolgozókba és további küzdelemre buzdítja őket. — A kapitalisták félnek attól, hogy dolgozóik saját otthonukban meghallják a béke harcosainak bátor hangját. Félnek attól, hogy dolgozóik végleg felismerik a béke, a szocializmus országainak legyőzhetetlen erejét. Ök kivonják magukat a béke-harcból, ők vasfüggönyt húznak közénk! ... De hiába való minden mesterkedésük, mert a varsói békekongresszus hangja keresztülhatol a kapitalisták vasfüggönyén is és megnyitja náluk is, a dolgozók tömegei előtt a szebb élet kapuját. Hiába védekeznek ez ellen minden erejükkel, ebben a békéért folyó küzdelemben csak a háborúra uszító kapitalisták lehetnek a vesztesek ... * Ezeket mondotta Storek elvtárs. Csehül beszélt. Cseh ember. De szavai úgy hangzottak, mintha szovjet, román, magyar, lengyel dolgozók mondották volna, vagy mintha az olasz, francia s a kapitalista országok többi szenvedő dolgozóinak felkiáltásai lennének ... Szuezek József a kladnói Konyevüzem acélosztályán dolgozik. Magas termetű, nvilttekintetű cseh munkás. Táborszky Károly pedig a kokszolóüzem egyik mestere. Halántékán már őszül a- haja. Büszkék az üzemükre, műhelyeikre, melyekben már feltűnést keltő rekorderedményeket értek el. Az acélüzem december 16-án, a kokszoló december 21-én teljesíti az ötéves terv második évét. — Jó munkánkkal mi is útat mutatunk a világ dolgozóinak. Lelkesítjük, nagyobb teljesítményékre gazdaságosabb munkára ösztönözzük egymást. Üzemünk (dolgozói akár párttagok, akár pártonkivüliek, összetartó, testvéri kollektívumot alkotnak és csak igy érhették el, hogy valamennyi dolgozónk tevékenyen bekapcsolódott az épíiőmunkába —, mondja Táborszky elvtárs. — A világ valamennyi dolgozójának kezetnyujtunk, — szól közbe most Maršner Jindrich . a kladnói üzem egyik tisztviselője, — s minden erőnkkel törekszünk mi is megvédeni a népeket az újabb háborútól... — Ha a kapitalisták háborút akarnak, menjenek a stádionba. — mondja mosolyogva Szúcsek elvtárs —, és játszanak ott háborút, verték agyon egymást s mi meg, a dolgozók, a munkások örömmel el fogjuk nézni ezt a küzdelmüket, — maid így folytatja az elvtárs, — nincs messze az az idő, hogy utóiéri őket is a végzetük. A kapitalistáknak, ezek az utolsó rugdalódzásai, ... az állat is, amikor döglőfélben van, akkor kapálódzik' a legtöbbet. — Nekünk csak békesség kell, hogy tovább folytathassuk építőmunkánkat és köztársaságunkat paradicsommá változtassuk s ehhez pedig már nem kell sok idő, sok munka... közel vagyunk a célhoz, csak kladnói lelkesedéssel dolgozzunk valamennyien és Öyorsnbban fejezzük be az ötéves- terv teljesítését — modia Szúcsek elvtárs. * Nem szavakkal. hanem tettekkel harcoltuk ki magunknak ezt a mind örvendetesebbé váló életünket, melyet társadalmunk valamennyi tagja oly gyermeki ragaszkodással véd és fejleszt tovább a maga mindennapi munkájával. Munkásaink tömegeinek mi öröme volt a múltban? Csak a szebb jövőbe vetett szilárd reményükben találtak vigaszt. A sáros, poros barnára füstölt munkásnegyedek, a lakásoknak nevezett zúgok, a sivár sikátorok. az éhező és sokszor rongyos gyermekek, a deszkára soványodott asszonyok, a betegségükben köpködő férfiak, a munkanélküliségtől való állandó rettegés — csak tüzelte az elégedetlen nagy tömeget és acélozta erőiket, hogy egyszer végleg elszámolhassanak a tőke kiváltságosaival, elnyomóikkal, — ami most valóra is vált. A multat idézve építjük szebb jövőrtk bástyáját! A Párt útmutatása az elnyomatás éveiben fényszóróként jelezte a haladás út iát s most is ennek a lenini-sztálini fénvszóró lámpásnak előre, a jövőbe vetett sugarát követjük, hogy megteremtsük a világ népei haladásának egyedüli biztosítékát — a népek közötti együttélést s hogv követésre méltó szocialista építő munkánkkal újabb erőt és bizalmat öntsünk a még a tőke járma alatt sínviödő dolgozók tömegébe, hogy azt végleg lerázhassák magukról... Petrőci Bálint.