Uj Szó, 1950. december (3. évfolyam, 278-300.szám)

1950-12-10 / 286. szám, vasárnap

1950 december 10 A falusi tanítók Ďuriš és Nejedlý miniszterek levelére munkaváUalásokk&l felelnek J. liarh fSldműveflésügyl mimozter és dr. ZA.' Nejedlý iskola-, tudományos művészetügyl miniszter levele a falusi tanítók között nagy visszhangra talált. Ezt abból is láthatjuk, hogy az iskola- és a népnevelésügyi alkalmazottak szövetségének ROH szervezetei az elmúlt napokban az egész országban munkaértekezleteket tartottak a falusi tanítók országos konferenciáját megelőzőleg, amely december 9ikén és 10-én lesz Prágában. A munkaértekezleten a falusi tanítók még egyszer közösen megbesisélték a levél egyes pontjait és egyhangúlag elhatározták, hogy a fenteimlíte-tt miniszterek felhívásához hűen bekapcsolódnak a szövetkezeti munkába. Erről kötelezettségvállalásaik is tanúskodnak. Az öntudatos falusi tanítók így bizonyítják be, hogy nem akarnak a íalu újjászületésének kívülálló szemlélői lenni, hanem azon dolgoznak, hogy az iskola és az EFSz a falvakoan a szocializmus tűzhelyévé váljanak. Ilyen előkészületek után folyt le az iskolai és közigazgatási alkalmazottak szövetségének ROH értekezlete Dvorníkon is. A dvorníki tanítók részletesen megismerkedtek a helyyEFSz eddigi munkájával, önbírálólag elemezték a tanítóság bekapcsolódását a szövetkezeti mozgalomba. Ezek után egyéni és kollektív munkakötelezettségeket vállaltak. így akarják a falu gazdasági és kultúréletét fellendíteni. Az iskolában mindent megtesznek, hogy az ifjúság kivétel nélkül az új gondolatoknak, a falu szocializálása eszméinek hordozójává váljon. Hasonlóképpen minden alkalmat felhasználnak arra is, hogy a kis- és középíöldmú'veseket meggyőzzék arról, hogy milyen fontos és előnyös rájuk is az, hogy bekapcsolódjanak a munka új megszervezésébe, a falu új életébe. A dvorníki második típusú EFSznek jelenleg '280 tagja van, tehát a íalu földműveseinek a 70%-át foglalja magába az EFSz. A tanítók elvállalták, hogy a többi kis- és középföldművest beszervezik az EFSz-be, úgyhogy tavasszal a szövetkezet át tudjon térni a magasabb típusra. Kosík igazgató és Bachan tanító, akik egyben tagjai is az EFSz-nek, a pénztári és a könyvelési munkákat végzik. Az elkövetkezendő időben a szövetkezet vezetőségével végrehajtják a munkahelyek felülvizsgálását. A tanítók oda összpontosítják segítségüket, ahol gyenge pontra taiänak. Hortolányi tanítónő elvállalta, hogy 12 óra alatt összeírja a szövetkezet adósainak névsorát, Krizsán és Majdlen tanítónők pedig kötelezték magukat, hogy segíteni fognak a szövetkezeti' baromfifarm kimutatásainak felülvizsgálásában. Figyelemreméltó Pajtelhauser tanító munkaköteleizettségvá'lalása is, aki a helyi népi közigazgatással és az agronómussal együtt megalakítja a szövetkezetben a Micsurinkört A Micsurin-körben a többi tanítók is szorgalmasan fogirak dolgozni és a kör jó működéséről gondoskodni fognak. A tanítók ezenkívül közösen megszervezik az EFSz káderek szakiskolázását, hogy az EFSz minél előbb áttérhessen a harmadik típusú munkamódszerre. Az óvoda tanítói a szülőkkel való mindennapi érintkezés folyamán a szövetkezeti gondolat terjesztőivé válnak. Szükség esetén minden egyes földművest külön-külön is meggyőznek a szöVetkeizeti termelés előnyeiről. Hasonló lelkes légkörben folytak le az .ország többi községeiben a tanítók munkaértekezletei. Ez arról tanúskodik, hogy tanítóságunk a dolgozó népé. A pusztafödémesi tanítók az EFSz-ért Pusztafödémesen, Kopács Sebestyén a nemzeti iskola igazgatója példaként áll a többi földművesek előtt és mindenütt segítségükre siet, ahol csak kell. Kopács igazgató mindenekelőtt tanítótársait győzte meg arról, hogy Ji szövetkezetbe való belépéssel, a szövetkezeti gondolat első segítőivé és szószólóivá válnak. A tanítók be is léptek az EFSz-e és azóta hathatós segítséget nyújtanak, ahol csak lehet a szövetkezeti tagoknak. így pl^ Zirin Olga, a nemzeti iskola tanítónője^, egyúttal az EFSz pénztárnoknője is. Egyéni kötelezettségvállalása szerint minden szabad idejét a szövetkezet hivatali munkáinak elvégzésére, valamint a napközi gyermekotthon szervezésére fordítja. Habánek elvtárs a középiskola igazgatója pedig a könyvelési munkákat végzi az EFSz-ben. Egyidejűleg egy fiatal szövetkezeti tágtársnőt is megtanított a könyvelési munkákra. Pusztafödémes tanítósága több egyéni munkakötelezettséget vállalt. Tudatában vannak az EFSz jelentőségének, ezért nemcsak az ifjság nevelésével akarnak foglalkozni, hanem meg akarják tanítani a kis- és középföldműveseket is az új gazdálkodás módszereire. A kételkedők között meggyőző tevékenységet fejtenek ki, hogy ők is kapcsolódjanak be a munka megszervezésébe, vagyis a falu új életébe. A tanítók ezenkívül elvállalták, hogy minden kis- és középíöldművest beszerveznek az EFSz-be

N Ludvig Izabella tanítónő elvállalta, hogy segít a gyermekotthon megszervezésében.. Ezzel a dolgozó anyákon akar segíteni, hogy azok nyugodtan végezhessék munkájukat. hogy meg legyenek győződve arról, hogy gyermekeik jó kezekben vannak. Figyelemreméltó Kopács Sebestyén igazgató kötelezettségvállalása is, aki a pionírok segítségével a község minden utcája mentén gyümölcsfákat ültet. Ezenkívül gondoskodni fog arról is, hogy a betonjárdák minél előbb elkészüljenek. A csehszlovákiai magyar dolgozók lapjának jelszava az 1950. évre az Ul SZÓ nőtlen magyar dolgozó kezébe A termelési és beszolgáltatási feladatok helyes széiírásáért A vetési területeknek és a termelési, valamint a beszolgáltatási feladatoknak a kerületekre és a járásokra való szétii'ása után, az elmúlt napokban hozzáláttunk a szétírás legfontosabb részéhez. A járási nemzeti bizottságoktól az egyes községek megkapták a termelési, valamint a beszolgáltatási feladatokat. November 15-én megkezdték ezeknek az összterveknek a szétírását az egyes gazdaságokra. E fontos munkában, amely egész január 15-ig fog tartani, figyelnünk kell egy-két fontos dologra: 1. Az 1951. évre szóló termelési feladatok megállapítása lényegesen nagyobb kezdeményező erőt követel meg földműveseinktől és szövetkezeti tagjainktól, mint az előző évben. Nemcsak a termékek mennyiségét és ezáltal a földművesek, valamint az EFSz-ek bevételét állapítja meg az 1951-es évre, hanem, ami á legfontosabb, megmutatja a magasabb hektáronkénti földhozam eléréséhez vezető utat is. Az alacsony termelési feladatok nem ösztökélnék a földműveseket arra, hogy kihasználják a modern agrotechnika vívmányait es nem szélesbítenék a földművesek kezdeményezését. így világos, hogy a magasabb hektáronkénti földhozamot sem biztosítanák. 2. Fontos, hogy tudatában legyünk annak is, hogy a járásokból az egyes községekbe a minimális termelési és beszolgáltatási adatokat küldték ki. Ez annyit jelent, hogy a falvakban különös gondot kell fordítani a lehetőleg legigazságosabb szétírásra. Az eddigi szétírások folyamán szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy EFSz-eink, valamint kis- és középföldműveseink új békekötelezettségvállalásokkal járulnak hozzá a világbéke megvédéséhez. A tervszétíráskor nem egy földműves és nem egy EFSz kötelezte magát, hogy a beszolgáltatási kötelezettséget túlhaladja. Földműveseink az ilyen munkakötelezettség-vállalások alkalmából tudatában vannak annak, hogy kötelezettségvállalásaikkal jelentős mértékben hozzájárulnak mezőgazdaságunk ötéves tervének teljesítéséhez. 3. A helyes tervszétírás lehetővé teszi a termelési tartalékok feltárását, mindenekelőtt a termelési költségek csökkentésére, valamint a mezőgazdasági termelés tökéletesítésére irányuló kezdeményezés alapján. Földműveseink a magasabb típusú EFSz-ek gazdag tapasztalataiból már jól tudják, hogy mit jelent a termelés emelésében a talaj gondos előkészítése, a rendes trágyázás, a nemesített vetőmag és ültetömag használata és végül, hogy mit jelent a mezőgazdasági térmelésben a munka szocialista megszervezése. 4. A magasabb hektáronkénti földhozamok, valamint a szarvasmarhák hozamossága fokozásának eléréséért folytatott munkába mindenekelőtt a magasabb típusú EFSz-eknek kell élenjárniok. A magasabb típusú EFSz-ek számára magasabb termelési feladatok vannák megállapítva, mint az egyénileg gazdálkodóknak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a már így is fokozottabb feladatokat a magasabb típusú EFSz-ek ne tudnák békekötelezettség-vállalásokkal emelni. Megvannak az ehhez szükséges előfeltételeik, még pedig azáltal, hogy a tagosított táblákon jobban lehet a munka szocialista megszervezését érvényesíteni és a gépeket teljes mértékben kihasználni. 5. A békekötelezettség-vállalásokkal tehát EFSz-eink, valamint kisés középföldmüveseink emelik termelési feladataikat. Ez mindannyioknak saját érdekük elsősorban, mert a magasabb termelés nagyobb termést, vagyis nagyobb jövedelmet biztosít. A beszolgáltatási feladatok szétírását a növényi termelésben majd csak tavasszal hajtjuk végre, amikor már pontosabban meg lehet állapítani, hogy a gabona hogy fizet, hogy a szétírás igazságosan történjék. Ha figyelembe vesszük ezeket a tényeket és ha elgondolkozunk a jelenlegi nemzetközi viszonyokról, világosan látjuk, hogy a haladószellemü tábor százmilliós tagjainak béketörekvése nekünk is szívügyünkké kell, hogy váljék és békekötelezettségvállalásokkal kell szilárdítanunk a béketábor csehszlovákiai frontját. JURIJ SZMOLICS: (Rifuvt Azt a feladatot bízták rám, hogy állapítsam meg, miben rejlik az ifjú csoportvezetö-munkahösnö sikerének titka, akit az egész országban ünnepelnek a földjein elért rendkívül gazdag cukorrépatermésért. Munkám nem volt könnyű. Ezért, mielőtt a kiváló csoportvezető növel beszéltem volna, hogy alaposabban megismerjem módszereit és munkafeltételeinek lényegét, elhatároztam, hogy beszédbe elegyedek csoportja mukásnőível, a kolhoz agrotechnikusaival és vezetőivel, a párt bizalmijával és a többi csoportokban dolgozó lányokkal. így kerültem egy, a munkahösnő földjeivel szomszédos területre és beszélgetni kezdtem annak csoportvezetőjével, egy ismeretlen lánnyal. Jelentéktelen külseje volt: csizmát, tarka szoknyát, vattázott blúzt és pirosrózsás meleg kendőt viselt. Ez lenne minden, amit előre bocsáthatnék róla. A csoportvezető lány csökönyösen hallgatott, vagy kérdéseimre egytagú „nem", „igen", „hogyne" vagy „ki tudja" szavakkal válaszolt. Egyike volt legnehezebb és legreménytelenebb riportjaimnak, amelyeket valaha készítettem. Feldúlt vagy rosszkedvű lányokkal nehéz beszélgetni és az én társnőm általában szűkszavú volt, azonkívül valakire haragudott is. Borúsan üldögélt, napraforgómagot ropogtatott és valahogy átnézett a fejem felett. — Régen dolgozik a répa körül? — kérdettem. — Nem. — Azt hallottam, hogy csak tavaly óta. _ Igen. Fejemmel a munkahösnő szomszédos földje felé intettem. — Látta, milyen fajtákat termeszt ? — Mhm. ^ h4gij&vgvvL — Mit gondol, miért sikerült neki olyan nagy termést elérni? — Ki tudja... Nem árult el semmiféle hajlamot a beszélgetésre. — Látom, hogy nincs is nagyon kedvére a munka — szóltam már türelmemet vesztve. — Mhm -i- vetette oda. — Ezek szerint elmegy a csoporttól? — Nem. Ez volt első őszinte válasza. Mégis csak valami homályos bujkált benne. Hogy el ne riasszam, témaváltoztatásra határoztam el magam; rájöttem, hogy egyenes kérdésekkel nem sikerül válaszra bírnom. Elkezdtem kérdezősködni az életéről, a szüleiről, az iskoláról, a könyvekről, amelyeket olvasott. Jó félóra múlva, nem törődve válaszai szűkszavúságával, sikerült megtudnom, hogy apját a németek elhurcolták a szomszéd faluba és ott más kolhozisták nagy csoportjával együtt agyonlőtték; hogy anyja egy sertésfarmon dolgozott; hogy iskolába nem vágyódik; hogy olvasta Gorkijt és még valamit, csak a szerzők neveit nem jegyezte meg. Mereven és mozdulatlanul ült, mintegy asztal mögött, arcát beragyogta a nap, de semmi határozottat nem fejezett ki. Szemeivel, mint addig is, kerülte pillantásomat és arca néha köböl faragottnak hatott. Végül is beláttam, hogy összes bekerítő hadmozdulataim hiábavalóak és a szükséges tájékoztatást nem kapom meg. Mélyet sóhajtva felálltam és indulni készültem. Észrevette szándékomat és először tekintett egyenesen rám, Ugy tünt fel nekem, hogy szemében öröm villant fel, — végre megszabadul tőlem. Egyébként lehetséges, hogy csak azért emelte fel pillantását, mert felálltam, ő pedig eddig ült. I De nem tévedtem. A lány szemei egyenesen rám szegeződtek, bennük egy pillanatra harag villant és egyszerre megszólalt hetykén és kihívóan: — És csak ne képzelje! — Ki? — Hát, ő, hogy... — intett fejével a szomszédos földek felé, ahol a hősnő csoportja dolgozott. — Talán róla akarsz velem beszélni? —• Talán haragszik? Miért? — kédeztem. — Pfil — rántott a vállán. Hogyne haragudnék! — sértődött arckifejezéssel elfordult és újra elnémult. Csak mikor már végérvényesen távozni készültem, tette hozzá hangosan: — És ha haragszom is, akkor sem rá, hanem magamra! Bár utolsó mondata nem volt egyenes válasz kérdésemre, mégis megértettem, hogy most végre megindul a várva-várt beszélgetés — és ezért ismét leültem. — De miért haragszik? — kérdeztem, újra felkészülve a válasz megfejtésére, főleg hanghordozása alapján. Kérdésemre azonban tartalmában és hangszínében merőben váratlan válasz következett. ' A lány hetykén felém fordult és haragosan nézve szernembe, csaknem rámrivalt: — És csak egyszer trágyázott! És azt is mikor? Alig sarjadoztak az első ritkítás után! De másodszor is trágyázni már eszébe sem jutott! És ha a sor között másodszori ritkítása után nem szántottak volna be szuperfoszfátot vagy kálisót, akkor is elért volna ilyen termést? — Helyes! — szóltam. — De mégis elért 700 mázsát. .. _ Pfi! És 800-at talán lehetetlen? — Lehetséges — helyeseltem, de a maga csoportja csak 350-et ért el és a minősége sem olyan. -—• Hiszen én is erről beszélek! — és nekitüzesedve közelebb lépett. — Hát mi nem érhettünk volna el 700at? De még mennyire, csak megtrágyáztuk volna szuperfoszfáttal és kálisóval, nem pedig egyszerűén tyúkganajjal. Igen, ha -emberségesen trágyáztunk volna! De maga is láthatja, csak kárunkra volt az egész. A levelek kizöldültek, — most hogyan ritkítsunk csupa zöld termést? De lehetséges, hogy még lész belőlük valami! Csak nőjjenek, úgyis jön a szárazság és sok kipusztul majd! Nem akaródzott bizony gyakran trágyázni és magunk sem tudjuk, honnan kapott a növény elegendő vizet. Még sokáig magyarázta az okokat, amelyek olyan szomorú következményekkel jártak csoportja munkájára és valóságps agrotechnikai előadást tartott nekem a cukorrépáról. Közben felsorolta a munkahösnő csoportjának összes hibáit és elégtelenségeit; szerinte még sokkal nagyobb hozamot'- is elerhetett volna. Az agyondicsöített mnukahősnő hibái sokkal inkább felháborították, mint a sajátjai. Meggyőződése volt, hogyha a győzted csoport, nem egyszer, hanem kétszer, háromszor, vagy még gyakrabban trágyázta és gyakrabban ritkította volna a zsenge répát, nehogy „élősdi zöld" növekedjék, aztán, ha nemcsak ágakkal és mohával tartották volna vissza a havat a földeken, hanem legalább 50 szekér jeget is hordtak volna a halastóból a földekre, akkor a termésük nem hétszáz, de lehetséges, hogy 1000 métermázsa lett volna! Ez után az oktatás után már alaposan ismertem az ünnepelt hősnő csoportjának összes hibáit és hiányait, valamint a magasabb hozam elérésének módjait is, de még mindig nem sikerült megtudnom azt, ami leginkább érdekelt, — a munkahősnő új módszereit, amelyekkel a ragyogó eredményeket elérte. Mikor ismét felvetettem a kérdést, hogyan érték el a 700 mázsás terméshozamot, a lányka egyszeriben fagyos lett, arca szemlátomást kövülni kezdett. Csak vállat vont és odabiggyesztette: — Ki tudja ... Ekkor dühös lettem és így szóltam: — Irigyli őt! — Irigylem? — rántott egyet ismét a vállán. — Nos, irigylem is. Talán nem szi.bad? Magam sem tudtam, mit válaszoljak. Kis idő múlva hozzátette: — Megvitattuk már a brigádban és a klubban is. Most valószínűleg közös értekezletünk lesz arról, hogyan ért el olyan nagy termést. Mindent, ami rossz, mindjárt észreveszek, de a jót még nem tudom olyan gyorsan megítélni. Csak első éve dolgozom répával. És hogyne -venném észre a rosszat, amikor egész nyáron, már tavasz óta figyelem, hogy erőlködnek otft

v Megkérdeztem: — Ez azt jelenti, hogy a jövő évben igyekszik elkerülni a hibákat, amelyeket náluk megfigyelt ? — Hogyne... és ő csak ne képzelje! Azért ha nekifogunk, még nagyobb termést is elérünk. És elmesélte, hogy a következő télre csoportja több tyúkganéjt gyűjt, mint az összes többiek, — ,,és szuperfoszfátot is kicsikarunk az elnökünktől, a havat is megőrizzük egész télen át; a tavasz beálltáig, sőt 100 szekér jeget is kivitetünk a földekre!" Könyvet is kap, amelyben mindenminden benne van, a növényekről. És agroszakiskolába is fog járni és még sok mást is akar tenni. Mikor e beszélgetéssel elégedetter szívélyesen elbúcsúztam és elindultam a munkahősnő körzete felé, egyszerre utánam szólt. Futva utolért, körülpillantott, hogy lát-e minket valaki és izgatott suttogással mondta: — Ide figyeljen... Fog vele beszélni? Igen? — Gyorsan lih- tt, felhevülten és izgatottan. — És aztán elmondja nekem? Igen? Lehet, hogy valamit mégsem figyeltem meg és magának, mint pártatlannak megmondja. Ö ugyan az értekezleten megosztja velünk tapasztalatait, de lehgt, hogy valamit nem értünk jól meg. A jövő évben versenyre akarjuk kihívni! ígéretet tettem erre és legjobb barátokként váltunk el. Fordította G. Pócz Olga.