Uj Szó, 1950. december (3. évfolyam, 278-300.szám)

1950-12-09 / 285. szám, szombat

1950 december 9 UJS20 Munkában — otthon —társaságban i ti Il i) A1 la&zäaeiség, a békehwcdkm... mindig legyen jól, célszerűen és íz­lésesen öltözve a dolgozó nö. Ké­pünk két munkaruhát és két utcai ruhát mutat. Munkába a legcélsze­rűbben szoknya-ruha hordandó, mi­vel a blúzok és szvetterek változta­tásával változatossá és minden év­szakhoz illővé tesszük. További két ruhánk otthon vagy társaságban egyaránt hordható. Egyszerű szabá­suk által nincs kötve a divat szeszé­lyeihez és hosszú éveken keresztül változtatás nélkül hordható. Színes plasztic-öv, sál, fehér gallérka vagy csokornyakkendő segítségével kü­lönböző jelleget adhatunk sima kis ruháinknak. Munkában lánaságban ét otl honában oltoi eke mindig • iletei IMI! M • lobűsm i>>tfk Irop­O — Me'tni'iieh al arucľôhffiyeai ••axo II |,na .Sslid «l % I'O'*B'O«O S'o>,no*o ftűrn ÍOict l*n«no«o '0 Trno-O k Komora *'»l<rn ko»« n<MQ • • miden aoQVr-bb -O'OsbOB Th&cáM* L%ilS y JXp-bcus -n^rCtčUb cin. 1724/v Szlál mna\ az él az eiew Pajtások! ma olvastam egy verset _ Zelk Zoltán írta: „Lesz-e háború" ? . Es szívemre halkan, csendesen Ereszkedett le a sötét ború. Pajtások, lehet-e ott, ahol mi vagyunk? Nézzétek, hogy erősödik a karunk! Lángol, érik a hit bennünk, Sztálin elvtárs példája előttünk. Nem lesz háború, nem lesz soha. Ha így nevel minket a demokrácit. Megtartjuk, fogadjuk Lenin örökségét. Sztálinnal az élen munkás, paraszt ifjak Őrzik most a békét. Raffay Erzsébet. karácsonyest közeleg! Karácsony est közeleg Gyere Zsuzska közelebb. Mond meg nekem őszintén, Jó voltál-e az idén? Jó lány voltál, azt mondod? Nem Is lesz akkor gondod! Amit szemed, szád kíván Ott lesz a karácsonyfán! Karácsony est közeleg, Gyere Pista közelebb. Mond meg nekem őszintén, Jó voltál-e az idén? Ejnye, miliőm szarka! Mért vagy olyan zavarba? Lusta voltál úgye bár? No, terád sok jó nem vár! A karácsony közeleg, Jók legyetek gyerekek! Aki jó lesz s jól tanul, Arra sok ajándék hull. A gyorslábú őzike egyszer érdekes hírrel járta körül állattársait A közgyűlésünkre minden becsüle­tes állat megjelenjék! Elképzelhető a nagy sürgés-forgás. Az állatok egymásközt tárgyalgat­ták a fontos eseményt. A fiatalabbak örömmel fogadták, az öregek pedig zsörtölődve. Panaszkodott némelyik, hogy ö fáradt, meg hogy a munkája milyen sok. De mikor meghalľották, hogy a szamár is szónokolni fog, még a lomha járású ökör is frisseb­ben lépegetett. A szamár, képzeljétek, hogy hogy nem, nagyon okos dolgot mondott. Az állatok azért, hogy ezt az okos dolgot a szamár mondta, kinevették. Némelyik bizony a földön hemper­gett és úgy nevetett. Az oroszlán haragosan körülnézett és szántszándékkal éppen erről a do­logról, amiről a szamár olyan okosan beszélt, rettenetes ostobaságot mon-, dott. Az állatok elkezdték éljenezni az oroszlánt, hogy csak úgy zengett a környék. Az okos oroszlán látta az állatok tudatlanságát és részrehaj­lását, haragosan ezt mondta: — Ostobák vagytok! Ti sosem ar­ra ügyeltek, hogy ki mit mond, ha­nem arra, hogy ki beszél. Iza néni. Ötesztendős évfordulóját ünneptik a világ asszonyai a Nemzetközi Demo­kratikus Nőszövetség megalakulásának. Öt esztendeje, hogy 1945 november 26-án negyven ország kétezer küldöt­te öt világrész millió és millió asszo­nyának képviseletében összeült Pá­rizsban. Golyóktól lyuggatott marha­vagonokban, roncsokból összetákolt teherautókon érkeztek ezek az asszo­nyok, hogy segítsenek felépíteni a fasiszta háború szörnyű pusztításait s olyan társadalmat, amelyben szabadon, békében építhetünk és élhetünk. Ma, amikor az imperialisták lázas erővel késziillődnek a harmadik világ­háborúra s pernyévé szeretnének vál­toztatni mindent, amit áldozatos mun­kával megvalósítottunk, még fokozot­tabban, még harcosabban követjük a Világszövetség>I945-ben maga elé tű­zött feladatait. ^Tevékenyen résztve­sziink a fasizmus teljes kiirtásában, a fasiszta elmélet felszámolásában; a nemzetek világméretekben való szoros potitikai, gazdasági és kulturális együtt­működéséért való küzdelemben, amely­nek célja a népek közötti szilárd és tartós béke megteremtése* — jelölte meg többek között a 1945-ös kongresz­szus a Vil qszövetség feladatát, Eb­ben a küzdelemben, melyet a szabad népek asszonyai és az imperialista or­szágok elnyomott női vívnak, a szov­jet asszonyok hősi harca a vezető és •a példa. Azoké az asszonyoké, akik a Forradalom harcaiban, a két világhá­ború közt s a háború legnehezebb 'ráiban is haláltmegvető bátorsággal l'ák meg helyüket. Azoké az asszo­yoké, akiknek a sztálingrádi küldöttje i Nemzetközi Nőszövetség II. Kon­resszusán Budapesten ezt mondta: ^Sztálingrád védői, akik mindhalálig kitartottak, nem csupán a Szovjetuniót, nem csupán gyermekeiket mentették meg a rabságtól, de az angolokat és az amerikaiakat is. Végetvetettek Párizs, Belgrád, Prága szenvedéseinek, meg­szüntették az európai népek kínjait.* Ezen a kongresszuson adta át Jea­nette Veermersch, a Francia Nőszövet­ség titkára a Szovjetúnió küldötteinek a francia asszonyok zászlaját, melybe az veit hímezve: »A francia asszonyok sosem fogják megengedni, hogy fiaik, férjeik a Szovjetúnió ellen harcolja­nak^ És a világ demokratikus asszo­nyainak egyre fokozódó harcát fejezi ki Nina Popova, a Szovjetúnió Anti­1 m maleien tíizött íe a deleiő csordákra Éppen dél volt és a kis borjú a lus­tán elnyújtózó anyja mellől kicsit elkóborgott a pihenő csorda mellől. Éppen arra haladt a lő, amelyik sze­, retettel és udvariasan köszöntötte a szomszéd lő komát. | A nyerítése annyira megtetszett • a kis borjúnak, hogy képzeljétek, ezzel a kérdéssel fordult a daliás ló barátunkhoz: — Ugyan kérem, tanítson meg en­gem is olyan szépen nyeríteni! A lő meglepetten nézett a kis bor­júra és ezt kérdezte: — Tudsz-e már jól bőgni? A kis borjú megszeppenve vála­szolta: — Nem igen tudok, de hiszen azt ráérek később is megtanulni. — Nem így van az öcsém! — mondta a ló —, ha borjú vagy, ta­nulj meg előbb becsületesen bőgni, mert ha borjú létedre bőgni nem tudsz s lovak módjára nyeríteni pró­bálsz, mindenki szamárnak fog tar­tani. Iza néni. fasiszta Nőbizottsága vezetőjének be­széde az 1949-es moszkvai tanácsülé­sen. »Mind nagyobb számban menetel­nek a nők a szövetség zászlaja alatt és harcolnak jelszavaiért. Több mint fél­milľárd asszony él Ázsia országaiban. Kína, Vietnam, Indonézia, Malájföld, Burma és Dél-Korea asszonyai fegy­verrel a kezükben harcolnak. Ne ke­gyelmezzünk meg a háborús uszítók­nak! Őrködjünk éberen a béke felett, amelyet fiaink, férjeink és fivéreink vérük árán vívtak ki.« Mérföldkövet jelent a nőmozgalom életében a Moszkvai Tanácsülés után lezajlott Ázsiai Nőkongresszus. Pe­kingben, a felszabadult Kína fővárosá­ban gyűltek össze először az ázsiai or­szágok asszonyai. A Kongresszus le­velet intézett az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és Hollandia asszonyaihoz, amelyben leírta a gyar­mati nők szörnyű életét, gyermekeik szenvedéseit: »Mi, Ázsia országainak asszonyai szilárdan elhatározzuk — je­lentete ki a levél —, hogy a harcot továbbfolytatjuk addig, amíg le nem győzzük országunkban az imperialistá­kat. Mi békét, szabadságot, nemzeti függetlenséget akarunk, hogy gyerme­keinket egészségesnek és boldognak láthassuk. Ha ti nem álltok ellen el­szántan kormányaitok bűnös poétiká­jának a ti életszínvonalatok Is egyre inkább leromlik és a háborús veszély a ti gyermekeitek bölcsője felett is ott lebeg majd.« A világ asszonyainak harcos ellen­állása a háborús gyujtogatókkal szem­ben egyre nagyobb méretekben bonta­kozik kl. Ott vclíak a stockhcl.ni bé­kefelhívás aláírásgyűjtő mozgalmának első soraiban s az egyéni hőstettek számtalan példáját mutatták fel. Az olasz földfoglaló asszonyok férjeikkel, fiaikkal együtt dacoltak az olasz ren­dőrpribékekkel, Raymonde Dien pedig ma ls a Tours-i börtönben ül, mert a Vietnamba irányított lőszervonat elé vetette magát, hogy testével akadá­lyozza meg a szállítmány továbbindí­tását. De hiába az inperialisták minden mesterkedése s hiába akarják haditör­vényszék elé állítani és elnémítani Eugénie Cottont, a Nemzetközi Demo­kratikus Nőszövetség elnökét, gyalá­zatos merényletükkel csak önmagukat leplezik le s a drlgozó asszonyok mil­lióinak gyűlöletét váltják ki maguk iránt. A népi demokráciák asszonya', akik szabadságukat és boldog életüket kö­szönhetik a Szovjetuniónak, megbont­hatatlan egységben sorakoznak fel a világ békemozgfl.nában. A termelés áilandó emelésével, belső el'enségel.nk­kel vívott harcunkkal a világ béke­szerető népei iránt érzett szol'daritás­sal, semmi áldozattól vissza nem riad­va küzdünk a háborút kirobbantani ké­szi'13 imperialisták ellen. Még fokozot­tabb munkával, még elszántabb harccal ünnepeljük a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség ötödik évfordulóját és megfogadjuk, hogy soha, soha nem térünk le a népek boldogulásához, bé­kéjéhez vezető utunkról. (Világ asszonyai ! Kötelességünk, hogy örökre elhallgattassuk a bombarobbanást, mely békés falvainkat, gyermekeinket pusztítja el. Óriási felelősség van rajtunk, gyermekinkért, saját népünkért, az emebriségért! A történelem ítélőszéke előtt kell felelnünk értük. Bélyegezzétek meg a háborúsuszítókat, a katonai egyezménykö­töket, a világszerte katonai támaszpontokat létesítőket, a nyugat­német militarizmus felépítőit, azokat, akik új háború felé taszítják a világot. Irtsátok ki a háborús hírverés minden fajtáját! Világ asszonyai! Testvérek a közös harcban! Építsünk közös, rendíthetetlen arcvonalat az emberiség ellensé­gei, az új háborús uszítók ellen. Álljunk szorosan egymás mellé, mentsük meg a békét. Hangoztassátok mindenütt: BÉKÉT KÖVETELÜNK! (A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség II. kongresszusának békenyilatkozata.) A világ különböző sarkából... .. .QyeKmekviláq. Mi volt a szép, mi volt a jó? játszott egy csapat, s fütyült a rigó. A nagy udvaron az eperfán fiúcska ült egyik ágán. A többi lent epret szedett, majd meg fütyült vagy énekelt. Gabi fújta rigó füttyét, Bodri búgta bőgő zenét. Táncra perdült kis Juliska, jól megpörgette a Miska. És a rigó fütyült tovább, virágos szép gyermekvilág! Jancsi tudta, neki fütyült, ő is a fán magasan ült. Ügy énekelt, mint a rigó, élni mily szép, s fütyülni jó. szeresd pojtás az életet, tégy bátor és hős tetteket. Lészel velem versenyező ? Egy célért küzdő kis úttörő. Gy. Irma. A NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG asszonyai írják: »A Német Demokratikus Nőszövet­ség, mint a Nemzetközi Demokrati­kus Nőszövetség tagszervezete a II. Világbékekongresszus előkészítése, kor a német asszonyokhoz és anyák­hoz fordult, hogy még hathatósab­ban vegyenek részt a békehaiebar«. És a német asszonyok valóban kive­szik részüket a békéért vívott harc­ból. B. Rose Baumgartner München­ben él amerikai megszállás alatt. Tagja a Német Demokratikus Nő­szövetségnek és egész Németország legjobb békealáírásgyüjtője. Egyma­ga jóval több mint kétezer békealá­írást gyűjtött. Az egész Német De­mokratikus Nőszövetség nata'.mas eredményekkel ünnepelte a Béke Hí­vei H. Világkongresszusát. Elvállal­ták, hogy taglétszámukat négyszáz­ezerrel emelik, ezt a vállalást becsü­lettel teljesítették és ezzel ma eg> ­millió lelkes békeharcos asszony tag­ja a Német Demokratikus Nőszövet­ségnek. A német asszonyok öröm­mel és büszkeséggel nyújtották át a Béke Hívei n. Világkongresszusának »a Német Demokratikus Nőszövet­ség egymillió békeharcosának "aszla­játc. LAZÁRA DE PAIVA egyszerű bra­zíliai háziasszony. Mégis sok.s°k em­ber ismeri a nevét az egész világon, írni-olvasni sem tud, de huszonkét­ezer brazíliai férfit és asszonyt gyö. zött meg arról, hogy nem-et kell kiáltani a háborús uszítók felé. Hu­szonkétezer aláírást gyűjtött a stock­holmi békefelhívásra. Népe elküldte a II. Világbékekongresszusra. És a béke hívei öt, az egyszerű: asszonyt, a béke bátor harcosát a világbéke­mozqalom arany érdemrendjével tűn. tették ki. »MI, TERMELÉSBEN DOLGOZÓ NÖK, háziasszonyok, ar.yák és fele­ségek — írta a Lengyel Nőszövetség a Békevilágkongresszus alkalmiból —- egyesítjük szavunkat az összes bé­kéért harcoló emberek hangjával. Nem akarunk háborút, harcolunk. a békéért utolsó lehelletünkig. Egye­sítve erőnket az egész nemzet erői­vel, úi életet építünk. És mikor gyér­mekeink boldog mosolyának örven­dünk, akik játszhatnak és tanulhat­nak, akkor azokra gondolva, akik gyermekeink békéjét és bcldoTS'gét meg akarják semmisíteni, ok'i'wk összeszorul és ezt kiáltjuk feléjük: kapitalista, bankár és fegyvergyáros urak, tudjátok meg, hogy a lengyel anyák hősiességgel és elszántsággal fogják védeni gyermekeik é!etét«. VERA INBER: 3 zooje \ yiők Bár még a földre hó terül s nem langyosabb a lég, s vidám-zöld fényét még belül rejtegeti a rét, már fönn az égen kék a szín s a szovjet nők szavát már friss tavaszi szél viszi minden határon át. Külföldi asszonytársaink, köszöntünk titeket! Testvériségünk meg nem ing rágalmak közepett, K szaoa sem óceánok, sem hegyek el nem választanak; azért s abban vagyunk egyek, hogy gyermekünk kacag, s küzdünk, hogy őt ne keltse fel szörnyű sziréna-szó s a háború ne nyelje el, mint szennyes öblű tó. Atombombák ne hulljanak, A kertek kiviruljanak! S a gaz halálkereskedök Pusztuljanak, de ők, — csak ők! Örökre fényes kikelet ragyogjon minden nép felett!

Next

/
Thumbnails
Contents