Uj Szó, 1950. december (3. évfolyam, 278-300.szám)

1950-12-08 / 284. szám, péntek

Ahol mozgalmunk új vezetői tanulnak. Az országút, mint egy szürke szalag kanyarodott a földek közül a falucska felé. šaštínba értünk. Központi iskolánk hatalmas épülete ellőtt megálltunk. Épp az esti zászlólevonás idejére érkeztünk meg. Rendezett sorokban állottak a mackóruhás ifjak és lányok. A zászló lassan, szinte ünnepélyesein lengedezve kúszott a rúd éléről lefelé. Búcsúzón integetett, lengedezett ... Közben ifjúsági himnuszunk hangjai zengedeztek ... Szlovák, magyar ifjak, lányok énekeltek ... Énekük erőt, akaratot, alkotást, életet árasztv^ejiyhén visszhangzott az épület homlokzatáról... Megérkeztünk. — A társalgóban találkoztunk a magyar osztály hallgatóival. Fesztelenül, önbizalommal beszélgettek valamennyien, mint akik ugyancsak odahaza vannak. Sokakat ismertem közülük már régebbről. Most egészen mások. Látszik, hogy azóta hogyan alakította, formálta őket a szabadság ereje. Látszik, hogy megváltozott társadalmi létük és ez változtatta meg tudatukat. Ez az, ami nagyon is érdemes a feljegyzésre. A hallgatók barátsága és mindannyiuk viszonya a tanuláshoz szintén más, mint a tavalyi, vagy régebbi iskolákon volt. Nyoma sincs már az egyhangú, tessék-lássék barátkozásnak, mely suta, egytagú szavakba, vagy nehézkes körmondatokba bonyolódott ezelőtt. Ma már testvériesen, igazi egyetértéssel, lelkesedéssel vitatkoznak, tanulnak, sportolnak vagy sétáinak együtt, ügy mint, akik már régen kivetették tudatukból a kapitalista maradványokat, melyek gátolták eddig fejlődésüket és amelyek oly gyakran akadályai, kerékkötői voltak a termelés, a munka és a tudomány, az elmé!et összekapcsolásának. A hangszóró bejelentette az esti tanulmányi megbeszélés kezdetét. Mindenki igyekezett a tanterembe. Ott vidáman és biztos magatartással foglalták el helyüket. Régen — kisdiákos félénkséggel nagymohón még jegyzeteik utolsó lapjait böngészték a hallgatók ilyenkor ... Most — nyugalommal, de érdeklődéssel várták a megbeszélés kezdetét. Látszott rajtuk, hogy a délelőtti előadás anyagát már a tanulókörökben alaposan átvették. Szőke elvlárs, az osztály vezetője félhalk hangon, nyugalommal kezdte meg a megbeszélés keretében az anyag átismétJésé't. A gyengébbeknél tudatosan, készakarva mégegyszer szétboncolta a témát igyekezett meggyőzni az eredményről. A jobb tanulókat érdekes variációk elé állítva késztette az ismert anyag kibővítésére. Közben Tauses Vera elvtársnő, az asszisztens, aki a múltkori iskolán még tanulókörvezető volt, most jegyzetelve kísérte a megbeszélés eredményeit. Ez fontos, azért, hogy a hallgatók fejlődéséről az iskola vezetősége hű képet kapjon. Igy később mindenkit a képességének megfelelő helyre osztanak majd ba. Hamar eltelt az idő. A megbeszélés után vacsorázni mentünk. Utána pedig beszélgetve megismerkedtünk a hallgatók mindennapi munkájával, problémáival, terveivel. Eperjesi Ottó elvtárs, ki Királyhelmecről jött, a keletszlovákiai problémákról beszélt, Kendi elvtárs a nyitrai kerületről, Gulyás Gabriella elvtársnő pedig a füleki Kovosmalt munkájáról. Ezután viszatértünk a tanterembe és ott közgazdaságtani kérdéseket adtunk fel a hallgatóknak. Ez a marxi-lenini tudományok legnehezebb része. De a hallgatók alaposan készültek. Egy kérdés sem maradt válasz nélkül. Egyre nehezebb feladatok elé állítottuk őket. Látszott, hogy néhányan nem bírták követni a gondolatmenetet, de«lsokan csillogó szemekkel és izgatott érdeklődéssel várták egy-egy probléma megfejtését. De mi rávezető, módszerrel kérdezve igyekeztünk megoldatni a feladatokat. Kerekes István elvtárs hitétienkedve kísérte a vitát és egy perbetei elvtárs szinte félve mondta ki a helyes választ. Csordás elvtárs hirtelen a fejére ütött: Hisz ez nem is nehéz! És így megismételve az eredményt mindenki tudatába véste a megismert fogalmakat. Kerekes elvtárs most már hitetlenségén mosolyogva füzetébe jegyezte a vita irányvonalát. Tanultunk mindannyian ... A közgazdaságtani ismétlés után mindenki pihenni tért. Tizenegy óra felé elcsendesedett az iskola. A tanulók csöndesen aludni tértek. Ha megkérdezné valaki, hogy mire gondolnak ilyenkor, talán be sem vallanák, hogy egy-egy járás, egy-egy kerület if júsági . mozgalmának megjavítása vibrál agyukban . .. Künt pedig a hunyorgó csilLi, az új Kína hőse Li Fűn Lyan jünnani varrónő. Ügy érzi, hogy életében sohasem vitt véghez hőstettet. Pedig tízéves korában már dolgoznia kellett. Hét évig a legszörnyűbb körülmények között élt. Hét évvel később csatlakozott a kínai felszabadító hadsereghez. A hadseregben Li a sebesülteket ápolta, fehérneműt mosott és varrni tanult társnőitől. A néphadsereg gyorsan tört előre. A katonák lerongyolódtak, nem volt ruhájuk. Li erélyes volt és bátor. ' — Katonáinknak nincs öltözékük — mondta a jünnani lányoknak —, létesítsünk varróüzemet. Számtalan nehézséggel kellett megküzdeniök. Nem volt helyiség, hiányzott a nyersanyag. De tervét tüzön-vizen kersztülvitte. Az üzem legjobb munkása Li lett. Varrt nappal, este, éjjel is, olajmécs világítása mellett. A gyár teljes üzemmel dolgozott. A kis jünnani varrónőről akkor már íokan hallottak. Keze és szene nem ismert fáradságot. Kína felszabadult. Csankajsek megmaradt hordái Formoza szigetére menekültek. Li Fün Lyan normáját állandóan 500 százalék felett teljesítette. A kínai nők közül elsőnek nyerte el a „Munka Hőse" megtisztelő címét. Öszel Li Fün Lyan, a Munka Hőse Pekingbe utazott, a nép öt választotta meg képviselőjévé. Li ma újra varr. Azoknak az önkénteseknek készít ruhát, akik Koreába mennek megvédelmezni a nép szabadságát, boldog életét. Hétről hétre emeli rekordjait. Szorgos, csodálatosan gyors keze öltései nyomán köpenyek százai készülnek el. Nemrégiben önkéntesek írtak hozzá levelet: „Üdvözlünk, Li! Azokat a köpenyeket viseljük, melyet te varrtál. Olyan jó meleg, mikor a fedeziékben fekszünk beléje burkoló::--a s olyan könnyű, amikor támadásra indulunk benne. Köszönet értei" Szavak és tettek... MAC ARTHUR: Az Egyesült Nemezetek (értsd: amerikai) távolkeleti erőinek a a lehető legbékésebb szándékai vannak Kínával kapcsolatban. Minden összeütközést kerülünk, célunk a béke és a rend megteremtése Távol-Keleten, „...november 17-én titkos paranccsal hetven amerikai bombavető szállt fel a szöuli repülőtérről. A bombavetőket vadászgépek kísérték

1. A gépek átrepültek a koreai fronton, a kínai határ felé tartottak. Mintegy négy óra múlva tértek vissza. Antungot és az Antung környéki falvakat bombázták. (Newsweek). MARSHALL: Az Egyesült Államok politikáját Japánnal kapcsolatban röviden így lehetne összefoglalni: teljes egészében megsemmisíteni a hadiipart, Japán fegyveres erőit, mint rendőrségi erőt ötvenezer főben megállapítani, lehetetlenné tenni a militarista Japán mégegyszeri felélesztését. „ ... A japáni sorkatonaság meghaladja a százezret. Mac Arthur tokiói sajtófogadásán nál, az ügyvivő kijelentette, hogy ezt a számot a legrövidebb idó'n belül további kétszázezerre kell gyarapítani. Ennek érdekében az Egyesült Államok kölcsönt és védelmi célokra hadianyagot ad Japánnak." SZERKESZTŐI ÜZENETEK Hubay István, Nižná Káloša. A kezdeti nehézségek ne aggasszanak. Fordulj bizalommal a Párthoz, egészen bizonyos, hogy segítséget kapsz. Levélben is válaszolunk. Peszeki János, Vojnice. Az építőkritika helyes fegyver kezünkben. Az említett esetben jól megláttad a dolgokat. De ügyelj máskor arra is, hegy a kritika nevelőhatású legyen. Írj! lagfények sziporkáztak a szúrke, hideg éjtszakában . . Mindenki aludt. . Én pedig írtam ... Ifjúsági iskolánk egy ei&tjct megörökítettem. Hadd olvassa és tudja mindenki, hogy mi hogyan tanulunk! H. E.