Uj Szó, 1950. december (3. évfolyam, 278-300.szám)

1950-12-29 / 300. szám, péntek

Sztálin segítségével Olyan Különösen szokatlan helyzet volt az, amelyik a bohdanovicei EFSz-ben alakult ki. ítéljétek meg magatok: Az EFSz tagjainak egy része már közösen dolgozott a harmadfokú EFSz alapszabályai szerint. De a másik része úgy kerülte a közös munkát, mint az ördög a szenteltvizet. Megmaradtak az elsőfokú EFSz mellett. A szövetkezet kettéoszlott és tagjai szívós küzdelmet folytattak egymás között. Az egyik rész nem beszélt a másikkal, nem köszöntek, csak szidalmazták egymást. Az egyik csoport gúnyolódott a másikon és ahol csak tehették, gáncsolták egymást. Éjszaka az „elsőfokúak" lámpással jártak ki megnézni, hogyan fejlődik & közös földön a krumpli és dühösen káromkodtak, amikor látták, hogy jobban nő, mint az ö nyomorúságos földsávjaikon. A CsISz-taggyülésre megjött a járási bizottság titkára. — Arról van szó, elvtársak, hogy ki kell harcolnotok szövetkezetetekben a közös munkát ... — mondotta beszámolójában. bevezetésképpen. Olyan felzúdulás volt a válasz, mint egy «megbolygatott darázsfészekben: az EFSz tagjai közötti ellenségeskedés ugyanis átterjedt a CsISzcsoportra is, ahol mindkét tábornak voltak párthívei. Természetesen heves vita keletkezett a dologból. A titkár a Párt instruktorával együtt türelmesen és szívósan magyarázott, agitált. A taggyűlés végefelé nyilvánvalóvá lett, hogy már csak egy, de áthághatatlan akadály áll az útban. Azok, akik azelőtt hallani sem akartak a közös munkáról, meg voltak győzve és beleegyeztek. De azok, akik közösen gazdálkodtak, hajthatatlanok maradtak, makacsul ragaszkodtak álláspontjukhoz: „Két hónapja dolgozunk közösen. Jól is megy a dolog. Azok az egész idő alatt csak gúnyolódtak, szidalmaztak és hátbatámadtak bennünket. És most menjünk velük közösen dolgozni az ő földjükön is? Nem, ezt soha!" A titkár tanácstalanul tördelte kezét, mondván: — De elvtársak, elvtársak! — Hallgassátok csak meg, mit mond erről Sztálin elvtárs! .— szólalt meg egyszerre csak az "instruktor. Mindnyájan elhallgattak, a feszült csöndben csak gyors lapozás volt hallható. No, megvan! „Két évvel ezelőtt levelet kaptam egy volgamenti özvegy parasztaszszonytól" fogott bele az idézet olvasásába az instruktor. „Panaszkodott, hogy nem akarják felvenni a kolhozba és segítséget kért. Megkérdeztem a kolhozt. Azt a választ kaptam, hogy nem vehetik fel, mivel megsértette a kolhoztagokat gyűlésükön. Miről van szó ? Arról, hogy a parasztok gyűlésén, amelyen a kolhoztagok felhívták a még magángazdálkodást űző parasztokat, hogy lépjenek be a kolhozba, ugyanez az öregasszony feleletül hátat fordítván, felemelte szoknyáját és azt kiáltotta: „Itt van ni a kolhoztok!". Biztos, hogy nem járt el helyesen és hogy megsértette a jelenlevőket. De megtagadhatjuk-e tőle a belépést, ha egy év multával őszintén sajnálja és beismeri hibáját? Az a véleményem, hogy nem szabad elutasítani. Ezt meg is írtam a kolhoznak. És az eredmény? Ma a kolhozban korántsem az utolsók, hanem az elsők között van... Rossz vezető az, aki nem tud megfeledkezni a sértésekről és aki a kolhoz érdekeit alárendeli érzelmeinek. Ha vezetni akartok, meg kell tanulnotok megfeledkezni a sértésekről, amelyeket egyes egyedül gazdálkodó parasztok rajtatok ejtettek .. ." Mintha maga Sztálin elvtárs beszélt volna a bohdanovicei tagtársak gyűlésén. És amikor az instruktor befejezte a felolvasást, mindnyájan tisztában voltak a dologgal. A viszály azzal végződött, hogy egyhangúlag megállapodtak abban, hogy mindenáron meggyőzik és megnyerik szüleiket a közös munkára. És a leninizmus kérdéseinek 410. oldalát feljegyezték . maguknak -— minden hitetlen Tamás meggyőzésére. Sztálin elvtárs megtanított, tanácsot adott nekünk ... A sibicei állami traktorállomás traktorosai rendes fiúk. Nem félnek a munkától, rossz időben is kihajtanak és nem számolják a ledolgozott órákat. Mindennek ellenére az őszi szántást csak harmadrészben teljesítik. Hol van a kutya eltemetve ? Kérdezősködünk — nincs véletlenül rosszul megszervezve a munkátok ? Hopp, erről még nem gondolkoztak. A keskeny földsávok akadályozzák őket a legjobban. Mennyi időt vesztenek el az egyik parcelláról a másikra menve, mennyi benzint pazarolnak el! — És igyekeztetek meggyőzni a parasztokat, hogy földjeiket egyesítsék? — Erre ugyan még időnk sem marad, hiszen dolgoznunkszántanunk kell! És aztán: ki tudja, hogy menne-e ... A fiúk — mind CsISz-tag — csak legyintettek. Be minket nem érint! Beszélhetnének-e így, kételkedhetnének-e munkájuk sikerében, ha ismernék Sztálin elvtárs szavait? „A komszomolisták a felépítés minden ágában dolgoznak, az iparban, mezőgazdaságban, szövetkezetekben, a tanácsokban, a kultúr- és felvilágosító szervezetekben, stb. Kell, hogy minden komszomolista összekapcsolja mindennapi munkáját a felépítés minden terén a szocialista társadalom építésének perspektívájában. Ezért szükséges, hogy tudja mindennapi munkáját e perspektíva megvalósításának szellemében irányítani." Mindennapi munkánkat a szocializmus felépítése perspektívájának szolgálatába állítani azt jelenti, hogy nemcsak jól és áldozatkészen szántunk, hanem tudnunk kell azt is, hogy a parasztok előbb-utóbb meggyőzödnek a közös munka előnyeiről és az apró földdarabokból széles táblák lesznek, amelyeknek a traktor vígan nekiindulhat. És hogy ez minél előbb így legyen, erről nekünk, fiataloknak kell gondoskodnunk és TOleg a fiatal traktorosoknak. Hogy erre nem lennétek képesek? Akad-e olyan feladat, melyet az ifjú traktorosok ne tudnának végrehajtani? Ez természetesen megköveteli a gondos előkészületet. Hallgassuk csak meg, mit mond erről a szovjet komszomolistáknak Sztálin elvtárs: „Teljesen kétségen felül áll, hogy a komszomoli aktíva gyakorlati tevékenységének az elméleti előkészülettel (a leninizmus tanulmányozásával) való összekapcsolása nélkül nem létehhet bármilyen, csak egy kicsit céltudatos kommunista munka sem a Komszomolban!" Igen! Jól értjük Sztálin elvtárs szavait! Ez azt jelenti, hogy tanulnunk kell, politikailag és szakmailag művelődnünk, igyekezni elnyerni a Fucsik-jelvényt, politikai- vagy olvasókörben dolgozni. Azt mondjátok, hogy nincs időtök, hogy nehézségeitek vannak? Erről is megemlékezett Sztálin elvtárs: „Lehetséges-e a gyakorlat és elmélet ilyen összekapcsolása a mai feltételek mellett, amikor a komszomolista aktíva túl van terhelve? Igen, lehetséges. Kétségkívül nehéz munka ez, de ha olyan szükséges, valóra is váltható. Nem járhatunk el gyávák módjára, akik megfutnak a nehézségektől és könnyű munkát keresnek. A nehézségek éppen arra vannak, hogy harcoljunk ellenük és leküzdjük őket". Igy nyilatkozik kérdéseinkről és nehézségeinkről Sztálin elvtárs. Milyen másképpen dolgoznának a sibicei állami traktorállomás dolgozói, ha ismernék Sztálin elvtárs beszédeit és cikkeit, melyek összefoglalják a szovjet emberek hosszúéves /tapasztalatait a szocializmus felépítésének útján. Nemcsak odaadó, hanem úttörő munkát végeznénk! Az új, haladó gondolatok fáklyavivői lennének, melyek falvainknak az előrevezető utat, a robotolás megszüntetésének és jólétnek útját világítanák meg. A sibicei traktorista tagtársak ezt ma már megértették. Ezért mindnyájan igyekeznek elnyerni a Fucsík-jelvényt. A verseny feltételeihez mellékelve van egy könyvecske is, melynek címe: „Lenin, Sztálin és Kalinin az ifjúsághoz". Tanítóink beszédeit tartalmazza, amelyeket az ifjúsághoz intéztek. És minél előbb érti meg ezt ifjúságunk, annál többet és jobban fog segíteni hazánk szocialista felépítésében. Erre is gondolunk, amikor Sztálinra gondolunk. Sztálin vezet bennünket, Sztálin tanít, Sztálin tanácsot ad. És ahol Sztálin van, ott a győzelem. OLVASSUNK TÖBBET! Svoboda Václav, a Dimvitrovüzem vasesztergályosa, aki egyben a prágai kerület legjobb esztergályosa, már 1950 október 14-én teljesítette az ötéves terv feladatait. Svoboda elvtárs olvasta Gudov Iván szovjet sztahanovista „Évek és percek" c. könyvét. Tapasztalataiból tanulva a megmunkálás gyorsított módszereire tért át, a munkafolyamat megjavításával, a felesleges munkamüveletek kiküszöbölésével és főleg a helyesen hátraköszörült kések használatával. Az előírt metszősebességet percenkénti 22 méterről 629 méterre emelte és normáját —• amelyet később kétszer szilárdított — 1200 százalékra kezdte teljesíteni. Amikor munkahelyére betanította feleségét, más munkahelyre ment át, ahol három fúrógépen és egy esztergagépen dolgozott. A késeknek hátrafelé történő és jobb köszöriilésével (szovjet minta szerint^ a fardulatok számát az eredeti percenkénti 90-röl 1150-re emelte! Az így túlteljesített normát kétszer is szilárdítota és ennek ellenére jövedelme váltásonként 180 koronáról 500 koronára emelkedett. Tanuljunk meg jobban dolgozni, szebben élni és keményen harcolni a békérért