Uj Szó, 1950. december (3. évfolyam, 278-300.szám)

1950-12-23 / 297. szám, karácsony

4 UJSZ0 KAR

ÁCSONY 1950 ez biztonságot ad nekünk. Bátran tekintünk a jövőbe, mert tudjuk, hogy megálljuk majd a helyünket. Igen jó alkalmunk van, mint ideológiai fakultás hallgatóinak, megismerni a nemzetközi problémák összefüggéseit. Látjuk a világ dolgozóinak hatalmas igyekezetét, hogy megvédjék a békét a háborús gyújtogatok maroknyi csapatával szemben, akik nagyobb profitért újabb háborúba akarják taszítani a világot. Ebben a békeharcban nem maradhatunk tétlenül mi sem. Nem feledkezhetünk meg a hő kínai és koreai főiskolásokról, akik fegyeverrel kezükben védik a békét és áldozzák érte életüket. Tanulnunk kell, jobban és mélyrehatóbban kell ideológiailag felkészülnünk, mert ez a legeró'sebb fegyverünk. Tökéletesen el kell sajátítanunk e fegyver forgatását, mert a mi feladatunk meggyőzni a hitetleneket igazunkról és kiirtani vele az emberek tudatából a kapitalista ideológia burjánját, tanulásunkkal építeni a szocializmust. Ezért veszünk a legaktívabban részt tanulásunk mellett a CsISz, Csemadok és más tömegszervezetek munkájában, hogy itt is tanulva és a többit nevelve, erősítsük a béketábort. Rövidesen ötéves tervünk harmadik tervévébe lépünk. Hatalmas perspektívák állnak előttünk, új gyárak, új munkahelyek, iskolák, kórházak, kultúrházak épülnek. E nagyszerű munkába építömunkásaink hűséges társa a mérnök. SZABÓ LAJOS mérnökkel kint találkoztunk egy építkezésen. Komoly, csendes beszédű ember, éjt nappallá téve dolgozik, hogy mielőbb megvalósíthassa a rábízott nagyszerű feladatokat. Most is komoly tanácskozásokat folytat munkatársaival, hosszú percekig kell rá várni, míg szabaddá teheti magát. Mit tehet a mérnök a békéért? Szabó Lajos válasza erre ez volt: Mi valamennyien, akik átéltük a mult háború borzalmait, minden erőnkkel és munkánkkal a tartós és valóságos békéért dolgozunk és harcolunk. Rendszeres és jól megszervezett munkánltkal akarjuk elősegíteni szocialista államunk békés fejlődését, családjaink és gyermekeink boldog életét, nyugodt jövőjét. Éppen ezért harcolunk minden erőnkkel, hogy megvédjük és megtartsuk a millióktól, a dolgozó néptől oly annyira óhajtott állandó békét. De vájjon mi a véleménye a békéről és a háborúról annak az embernek, aki egyetemi tanulmányai befejeztekor fogadalmat tett, hogy egész életén át harcolni fog azért, hogy betegnek, sérültnek, sebesültnek segítséget nyújtson. Mi a véleménye a békéről és a háborúról az orvosnak, aki egész életét, erejét, egészségét arra áldozza, hogy megszüntesse a fájdalmat, hogy egészséges embereket adjon az országnak, aki az ember születésétől kezdve haláláig arról gondoskodik, hogy egészségben, életerőben, munkaképessége teljében szolgálhassa a társadalmat. Utunk a bratislavai Charitás kórházba vezetett, hogy megszólaltassuk Makai Ferencet, a kórház sebészföorvoaát. Munkásember a szó legigazabb értelmében. Szocialista társadalmunk fejlődését szolgálja és ugyanolyan hősiességgel, elszántsággal és kitartással teljesíti népe iránti kötelességét, mint a legöntudatosabb munkások. Dr. Makait, kedves olvasóm, már reggel 6 órakor ott találod a műtőasztal mellett. Lehet, hogy éppen gyermeked életét menti meg, lehet, hogy feleségeden segít, vagy az üzem élmunkásónak nyújt a élethez reménységet. Az operációs terem folyosóján az óra délután fél ötöt mutat, a műtő előtti lámpa pirosat, tilosat jelez. Makai főorvos még dolgozik. Türelmesen várakozunk rá. Egyszerre kitárul az ajtó, fehérbeöltözött kíséretével ott áll előttünk. — Főorvos úr, a dolgozó nép szeretné hallani az ön szavát, mi a véleménye Trumanék háborús úszításáról és hogy támogatja a varsói békekongresszus határozatait ? Egy kissé meglepi a kérdés,, hisz olyan emberhez intéztük, aki' egész életén át az emberiség békéjéért harcolt. Majd lassan, megfontoltan, — látszik rajta, hogy mindazt, amit mond a legőszintébben mondja, — így ad választ a kérdésre: — Mint orvos is, de elsősorban, mint ember helytelenítem azt, hogy a népek egymás közötti vitáikat háborúval intézzék el. Két háborút éltem át, összes nyomorával és bajával és mindazok, akik velem együtt ezeket a rettenetes napokat, hónapokat és éveket átélték, nem tudják megérteni, hogy lehetnek emberek, akik a vitás kérdéseket fegyverrel akarnák megoldani. Ugy-e elítélik azt az embert, aki egy vita során bicskával akar magának igazat kiharcolni? Mennyivel inkább el kell ítélni az olyan embereket, akik a maguk látszólagos igazát fegyverekkel akarják elintézni. Mint orvos és főleg sebész, akinek még állandóan kezelésemben vannak az utolsó háború sebesültjei — sőt nem is olyan ritkán találkozom még az első világháború szerencsétlenjeivel is pacienseim között — és aki annyi szenvedésnek és nyomornak, fájdalomnak voltam szemfanuja, határozottan elutasítom a háborút. Minden háború bizonyos szempontból forradalmi lépésekkel vitte előre a tudománynak azt az ágazatát, amelynek én dolgozója vagyok, a sebészetet. Én azonban, mint sebész és mint ember is azt vallom, ilyen áldozatok árán a tudománynak azt az ágát, amelynek dolgozója magnm is vagyok, sem én, sem többi kartársaim e.lőbbrevinni nem akarjuk. Nem akarjuk, hogy az anyáktól a gyermekeket, a feleségektől férjüket elrabolják és hogy az a tengernyi érték, amelyet a szorgalmas munkáskezek most alkottak és felépítettek, pillanatok alatt romhalmazzá váljék. Az orvosnak módjában áll — folytatta Makai főorvos, hogy a társadalom minden rétegét közelebbről megismerje, a munkást, a földművest és a dolgozó értelmiségit és hozzátartozóikat egyaránt. A beteg feltárja az orvos előtt minden titkát és aggodalmát, minden büszkeségét és reményét. Engedje meg az Uj Szó nekem, hogy ezeknek a szavát is tolmácsolhassam a magam véleményével együtt: dolgozni akarunk, dolgozni akarunk, hogy megakadályozzuk az emberiség legszörnyűbb veszedelmét, a háborút. — A mult hetekben lezajlott varsói békekongresszus hatalmas erejével és programmjával a béke után áhítozó emberek százmillióinak reményt nyújt arra, hogy a Béke Hívei mozgalmának táborában állva sikerül a népek e nagy táborának békéért vívott harcában minden rossz felett győzedelmeskedniük — fejezi be nyilatkozatát Makai Ferenc dr. a bratislavai Charitás z kórház főorvosa. * Ho'dos megbízott az új kanonokok fogadalomtétele alkalmából mondott beszédében hangsúlyozta, hogy a béke táborának magasrendű ideáljaiért folytatott harcát esősorban az egyház" k és a papságnak kell támogatnia. Neiki keU kiszélesítenie és elmélyítenie a béketábor akaratát és óhaját a széles néptömegeikben. Holdos megbízott hangsúlyozta, hogy papjaink, ha hivatásukat helyesen értelmezik úgy elsősorban minden munkásságukat a béke megerősítéséneik szolgálatába kell állítaniok. Majdnem ugyanebben az időben. hogy Holdos László a Szlovákiai Egyházi hivatal megbízottja az új kanonokokhoz üdvözlő szavakat intézett, lapunk munkatársa két lelkészt keresett fel, hogy tolmácsolhassa az Uj Szó hasábjain keresztül ezeknek nyilatkozatát, miért állnak a béketábor oldalán. CSÖKAS KAROLY plébános, Köztársaságunk legnagyobb falujában, Gútán lelikészkedík. A gutái plébánia vezetője és a hívőseregek nagy szeretettel és odaadással vannak iránta. Csókás Károly az Uj Szó munkatársának készségesen állt rendelkezésére és ezeiket mondotta: Az 1950-ik év karácsonyi éneke különös erővel visszhangzik a békét áhító becsületes emberek lelkében. Boldog örömmel hallgatjuk az angyali éneket, amely az Ür megérkezését hirdeti: „Dicsőség a magasságban Istennek, békesség a földen a jóakaratú emberekneik!" Ez az ő jelszava, ez az ő programmja: Béke! Béke a zaklatott léleknek, béke a szenvedő emberiségnek! Békét hirdet megérkezésekor. békét hirdet búcsúbeszédében s így teljesedik a jövendölés, amely őt eíőro a béke fejedelmének nevezi. Most ismét hangzik a karácsonyi ének, hogy hirdesse a békét. De ahol karácsonyt ünnepelnek, ott a korácsonyi ének hallatára meg kel! mozdulnia a lelkiismeretnek: a béke híveiben, hogy erősítést és bátorítást merítsenek, a háború véres pusztításaira spekulálókban. hogy megdöbbenjenek és észretérjenek! A godolkodó hívő ember előtt nem nehéz a választás a jelen sorsdöntő időben, az emberiség örök útmutatója a békét hirdeti s nála az igazság Míg a világ háborús feszültségtől terhes, ártatlan gyermekek millióinak csillogó szeme a fényes karácsonyfákra tekint, hogy megtalálja a szeretet ajándékát Nálunk megtalálja! Most nincsenek ellátatlan anyák, nincsenek keresatnélküli apák, a szülői szív tud adni szeretteinek. A mi népünk karácsonyfája megszépült, meggazdagodott ä valóban az öröm. szeretet és boldogság fája lett. Ezek a megszépült karácsonyfák mind, mind a béke szövetségesei, , * Ezt mondotta a katolikus plébános. És olvasóink bizonvára kíváncsiak, hogy mit tesznek a békéért, hogy harcolnak a békéért a református egyház papjai. A komáromi református egyház lelkészét kerestük fel. GALAMBOS ZOLTÁNT. A hazafias papság egyik legkiválóbb tagját. Mikor feltettük a kérdést, elkomolyodott, mintha csak viszszaemlékezett volna a háború gyílko? pusztításaira, aminek saiát maga is szemtanúja volt. Maid határozott hangon, majdnem kiáltva mondotta ezeket: — Mi nem engedjük kitörölni a tízparancsolatból az ötödik narancsolatot, neölj! Az életet munkára kaptuk, produktív, becsületes, igazértékű munkára. Ehhez pedig béke kell. Egyházunk a béke mellett van és ezért a református lelkészek a béke harcosai. A hívekkel együtt vállvetve munkálkodunk a- békéért Nekünk a béke a kenyerünk, holnapunk reménysége, lelkünk nyugodalma. Ezért van az, hogy lelkipásztorainkat ott láthat iák a béketáborban: akár Luhačovicén. akár Pozihradeken, akár Sliáčon jöttek össze, örömmel és szeretettel fogjuk meg a dolgozó nép felénk nvuitott kezét, örömmel és szeretettel fogunk kezet más felekezetek lelkészeivel, a béke munkásaival, mert ezzel a béke bástyáját erősítjük Épüljenek a gyárak, a lakóházak, a kultúréoületek, a templomok és a népjólét ezer lehetőségei, ne engedjük, hogv a háború lerombolja mindezt, fogiunk össze a békéért, és ha a béketábor összefog, nincs az a hatalom, amelv megtörje ereiét. * Eddig férfiakat szólaltattunk meg, s most adjuk át a szót a nőnek, az értelmiség egyik női képviselőjének. Amikor beszéltünk vele. azt mondotta ne említsük azt. min ment át életében. Elég talán annvit említeni és ne vegye rossz néven, hogv ígéretem ellenére mégis megemlítem: becsületességéért, emberi kiállásáért, mert a béke harcosát védte. Hitlerek leggyalázatosabb táborába. Buchenwaldba jutott. A dolgozó asszony, a dolgozó női értelmiség képviselője, FIZÉLY TERÉZ ezeket mondotta: — Huszonnégy évvel ezelőtt, amikor arra határoztam el magamat, hogy letelepszem itt Gútán. ebben a nagy faluban s itt nyitok fogászati rendelőt, az emberek csodálkoztak, iparkodtak lebeszélni, mondva: miért nem megyek városba, mit keresek a nyáron poros, télben sáros faluban, ahol még csak v'llany sincs. Engemet azonban. vonzott az, hogv kultúrát, egészséggondozást vigyek e faluba. Az első időben az embereket, sainos, csak az utánzásvágy hozta el hozzám, ha a szomszédja fogát megcsináltatta, ő sem akart hátramaradni. Másoknak pedig nem Iáit módjukban. Boldog vagyok és szerencsés, hogv a népi demokrácia által megreformál nemzeti biztosítás révén rendelkezésre állhatok mindazoknak, akik eddig anyagi viszony-ik miatt nem fordíthattak gondo< egészségükre. örömmel látom az eredmenyét, hogy a dolgozó nép mind nagyobb és nagyobb számban él az alkalommal, gondot fordít egészségére, magam, pedig szolgálhatom a dolgozóka', elősegíthetem, hogy mint egészséges emberek több erővel. jobb kedvvel dolgozzanak a lóbb jövőért, a békéért. * Kedves olvasóink! Rövid pár vonásban beszámoltunk arról, hogy a Pártonkívüli dolgozó értelmiség miként harcol a munkásosztállyal és a dolgozó parasztsággal együtt a béke megerősítésén és megszilárdításán. A béke az a hatalmas erejű nagy varázsszó, amely mindanyiunkat egybekapcsol' egybefon, embereket, akik emberségesen gondo'kozunk, akik nem. akarjuk, hogy néhány megtébolyodott ember akaratát rákényszeríthesse a világra. Azt mondtam, hogy varázsszó. Igen, talán sokak fülében még varázsszóként hat a béke. De a száz és százmilliók dübörgő lépése, akik megindultak ütemes léptekkel és zászlajukra a béke je'szavát tűzték, minden atombombánál erősebb és hatékonyabb fegyvert jelentenek az emberiség életében. A betlehemi Ember születésének napját ünnepli a világ. Azt mondhatná Truman gúnyosan, azt mondhatná" a nyugati sajtó, a háborús uszítók maroknyi csapata, mit emlegeti egy , kommunista lap a betlehemi Embert. S mi azt yálaszoljuk: A békét nem a kommunisták találták ki, a béke nem a kommunisták kívánsága pusztán, a béke a becsületes és jóakaratú emberek életköveteilménye, a háború pedig azoké, akik efllen a betlehemi Ember a leghatározottabban fellépett. Mi a' békéért küzdünk. S velünk együtt menetelnek a béketábor oldalán a nagy Szovjetúnió vezetése alatt fajra, nemzetiségre, vallásra és politikai vagy ideológiai véleményre való tekintet nélkül mindazok, akik becsületesen és emberien gondolkoznak. A legendává színezett „boldog békében" voltak írók, költök és művészek, akik vízióikban, jövöbenézésükben jóelöre megérezték a közeledő világháborút. A háború ismeretlen szele, üszke és jaja csapta meg őket és oldotta fel nyelvüket, tépte fel a szemüket sohse hallott és látott hangokra és színekre. P i c a s s o kubista képei olyanok, mintha gránát ütött volna beléjük: ízeikre, színeikre bomlanak. A véglegesnek, változhatatlannak hitt élet költők és művészek agyában bomlik először sejtjeire: a béke alkotó biztonsága — háborúvá és a nyárspolgár — felforrósodott gyilkossá. 1903-ban az ifjú Ady Endre, csakúgy mint első kötetében, karácsonyról akar írni — „Karácsonyi rege, Ha valóra válna, Igazi boldogság Szálna a világra" — és tolla egyszerre megbokrosodik és „Békesség ünnepén" címmel megszületik apokaliptikus háborús jóslata, 1914nek és az egymást szülő világháborúknak ez első költői víziója, meglátása: „Odakint szörnyű nagy a kétség, Odakint szörnyű a sötétség... Odakint valami nagy titkot Rejteget a sötét világ... A föld könnyektől terhesült meg S a terhesült, föld ing, remeg, 8 a vajúdó kínnak gyümölcse Nem lehet más, csak szörnyeteg. .. Ami sóhaj, nyögés, kín, szenny vólt

i És rettentett a földgolyón, Vad orkánban kitörni készül, Világot törve rombolón. Évezredes tragédiának Bosszuló vége fenyeget, Vad éhesen, vad harcra készen 'Állnak iszonyú seregek... Ady egész költészete realitáson alapul: nincs igazolatlan sora, elvetélt vagy játékos szava. Leplezetlen valóságlátás és pontos ténylemérés A KARÁC képesítik figyelmeztető, profétikus jóslatokra. A világ elfeledkezőn karácsonyt játszik, de ő tudja, hogy „A Messiást nem várják immár", mert „hazug a megváltás meséje": az ember, a történelem semmivé gyilkolta, meghazudtolta. Keserű marcangoló váddal engedi futni a világot, mely nem akar látni és hallani: „Ám ne nézz ki az éjszakába. . . Ne halljátok a föld-dübörgést.. . Közéig a földi végítélet.... Addig lobogj csak kicsi gyertya. . . örvendezzél derék világ, Te meg vagy váltva tudniillik". Ez a „tudniillik" disszonánsán úgy vág bele a béke karácsonyi legendájába, mint egy vijjrgó srapnell ördögi kacaja. Ez a tudniillik: a szemtépő vád, keserű enhúsba tépő gúnyhahotája. Ez a világ jóvátehetetlenül elvetélte megváltását, elárulta, meggyalázta legszebb legendáját, legteljesebb erkölcsi realitását: a betlehemi gyermek igéretét és igézetét: ..Ráfogott vigasságú Szegény Krisztus, te gyerek, Kit, jaj, keresztre húznak Vén, papi fejedelmek. .. Te: Legszomorúbb ember, Ezerszer ember: gyermek. Ady ezt a tiszta emberséget őrző ős jóságot áhítozza Jézusban, ez vonzza és énekelteti: „Nagyok között kis Jézusért Minden szépet tennék". Csak ő mondhatta ki a vállalást: „A karácsony férfi ünnep". Férfi-ünnep a gyermekért — a jövőért, hol „kisded-sírás velünk veszekszik". Férfi-ünnep: „férfi-hajnal", „férfibánat". Egész vállalás: „Mienk az arany, myrrha, tömjén g — a n a g y fájó gondolatok." Nem csoda, ha Ady eljut a szeretet legnehezebb parancsához: som?: IFÉÍi „A született Jézus Ez igézetes gyermek, Áldja meg azokat, Kik szívünkbe vernek Mérges szuronyokat. ... Mert Jézv/s volt a Jóság. S a nagy, szent türelem. fis mi lett mindebből? Olvassátok el a ballada művészetében megtisztult modern karácsonyi regét: „Kató a misén". Karácsony éjjelén „kidobta a havas semmibe magzatját a papék Katója" és utána elment „éjféli,szent, vidám misére", ahol gazdája/a gyülekezettel dicséri „Hogy megszületett az a gyermek, az a gyermek ott Betlehemben." „Kató fölsír a papi szóra S az a gyermek, a betlehemi, Könnyezve tekint le Katóra." A valóság kicsiben és nagyban gyalázza, hamisítja a született Jézust. Ady betlehemi óhaja — „De jó volna. .. Igaz hittel, gyermek szívvel a világgal kibékülni, Szeretetbe üdvözölni" — megtörik a társadalmi hazugságokon, a pénz, a töke farizeuskodó embertelen törvényem: „Ma bilincses millióknak Éhnyavalyás kínos élete gyászol S újra megátkoz téged, Csalárd legenda, betlehemi jászol, Hazug fölkentség, álszeretet. • Ady a proletár-karácsony „enyhet álmodtat a piros bosszú népével", bíztatja, hogy lépjen a „Krisztushydra ezer fejére, Megfizetni vad századokért." De a Krisztus-hydra nem Krisztus. A Krisztus-farizeusok: az igazi Krisztus-gyilkosok, a jóság- és békegyilkosok. A csalást és csalatást m-mmmmw akarja elkülöníteni: „Hóhéraink Jézusához hallelujázni nem vihetnek minket": jelenti ki szent haraggal a szegénység dacát. Gazdagok mutogatós, provokáló karácsonyfás ünnepe nem lehet az Ady-Jézus ünnepe, a szívébe lopakodott szegényszolidaritás nem hihet többé a karácsonyi „prémbundás víg örvendezőknek". E sorok leírása után egy félévre a prémbundás víg örvendezők az „Éljen a háború"-ördögmiséjén mutatták ki foguk fehérét „Békesség a jóakaratú embereknek!". Jézus és Ady végzetesen egymáshoz árvultak: ..Két gerlicét vagy galamb-fiókát, Két szivet adnék oda, Hogyha megint vissza-jönne A Léleknek mosolya S szeretettel járnánk a jászolhoz" Háború van: mindannak az ellenkezője, ami Jézust jelenti: ,.ő mondta: fegyvert a fegyverrel Gyözzni s legyőzni nem szabad" Háború van: „az elrosszult emberek: Krisztus hitüket csúfolók". Háború van: „Nőnek a gazok, s kevesek az igaz igázok". Háború van: halál hazug aratása és Ady „óhajtozik el a Magasságba", mert „nagy a csúfság idelenn" és kapaszkodásának tárgya, vágya: karácsony „De van Karácsony, Karácsony. .. S ember-vágy küldte Krisztusunkat. . .. Krisztus kívánata, Megtartóé, Lázong át a szívemen. . . Követelem a bódító álmot, Karácsonyt. Krisztus-javat. . . Csúfság helyett a Magasságot" A háború imperialista társadalma csak csúfságra, tönk szélére juttathatja az emberiséget. Ady a kapitalizmus menekülő, kiút-keresö csúfsága — a háború — helyett, a magasságot óhajtozza: a békét! És a béke: Jézus, nem lehet a háborús úszítók, a gyilkosok táborában ,,Mindig volt titkos, valamin Názárethje az emberi Jónak, Honnan elindult könnyesen. Dagadón, szánva bús milliókať' A vers címe: Hozsánna bízó síróknak. Azóta krisztusi kor telt el és a bús milliók ma — karácsonyt nevetnek! Tájaikon „prémbundás víg örvendezők" már nem farizeuskodnak, nem háborúskodhatnak, az Ady-jósolta „Vörös Krisztusok izgága tavaszi hadja" megérett, „s jussára méltó: a világra". Jézus jászol-születése nem volt vig'alom: szegénység volt a komája és a pásztorok naiv örvendezését nyomon követte a heródesi törpeség elvakult gyáva parancsa: a gyermekgyilkosság! A háromkirályokat nyomon követte a menekülő futás, a hazátlanság és bujkáló félelem. Ady a gyerekgyilkos — a jövőgyilkos Heródesek ellen harcolt, az „elkrisztusodott bús, keresztfás, szikkadt, anyaméhek" változatlan világába akart mosolyt lopni és ime ma az „éhnyavalyás milliók" munkára, ételre és életre nevetnek, az anyák jövőfélelem nélkül szülnek és az a gyermek, a betlehemi, nem tekint többé könnyezve Katóra. Ady „véres panorámák tavaszán" szólt az anyákhoz, Heródes gyerekgyilkos háborúja helyett — a gyereknevetős munkabiztos, bombamentes békét testálta el a millióknak: „Síró anyákból vidám megváltója Sohse fog jönni a világnak. Sok-sok Krisztust, de mosolyogva Küldjetek el, friss anyák, hozzánk." Friss, víg anyák: Heródesmentes, atom bombamentes ka'rácsonyokat! Férfiak: vigyázzatok a Heródesekre! A karácsony: férfi-ünnep. Célja, tárgya: a béke. A legnehezebb! Fábry Zoltán