Uj Szó, 1950. december (3. évfolyam, 278-300.szám)

1950-12-20 / 294. szám, szerda

1950 december 22 U J SZO Okuljunk az átigazolás tapasztalataib

ól Miért kellett kétszer felülvizsgálni a rozsnyói helyi nemzeti bizottság pártszervezetét „Tanuljuk meg azt. hogy konkrét következtetéseket vonunk le, amelyek hathatós segédeszközök lesznek a felülvizsgálás hiánvainak leküzdésében. Egves esetben elegendő talár figyelmeztetni az oktatót, máskor kisegítő bizottságot kell küldeni. Az egyik szervezetben különös gonddal kell előkészítenünk a taggyűlést. Más szervezetben esetleg újból felül kell vizsgálni néhánv esetet" — hangsúlyozta Mosko elvtárs, az SZKP főtitkárának helyettese, a felülvizsgálásról tartott beszámolójában. Szavai Pártunk minden bizottságának szóltak és figyelmeztették arra, hiegy a felülvizsgálásnak szenteljenek fokozott figyelmet és a megfelelő Irányvonalak szerint végezzék munkájukat. Sok »setben a felülvizsgálás hibáit és hiányosságait később helyrehozzák. Más szervezetekben csak az oktatónak, a segítő bizottságnak vagy a Párt járási bizottságának figyelmeztetése után jöttek tudatára annak mekkora jelentősége van a felülvizsgálásnak a szocializmus további, még sikeresebb építése szempontjából hazánkban. Sok helyütt meg kellett ismételni a felülvizsgálást. Ez is bizonyítéka annak, milyen hallatlan jelentőséget tulajdoni Pártunk a helyes felülvizsgálásnak, amelynek a kommunisták szemléltető iskolájává kell lennie és lesz is az esetek többségében és amelvnek el kell tüntetnie az üzemek és hivatalok munkájának hiányait. A felülvizsgálás kristályszerűen világítson át minden tagot és jelöltet és igazságosan igazolja át a Párt rendes tagiául vagy jelöltjéül, esetleg törölia vagy zárja ki azokat az elemeket, amelvek Pártunkkal és a munkásosztállyal szemben ellenségesek. A rozsnyói helvi nemzeti bizottság pártszervezetének felülvizsgálás! jegyzőkönyvéből kitűnik, hogv a felülvizsgálás ebben a rendkívül fontos hivatalban nem a Párt központi bizottságának irányvonala szerint történt, hanem itt komamódra végezték és nyugodtan elmondhatjuk azt. hogy aszerint is, hogy kinek miiven a kabátja. Duda Lajos esete. A Rivatalnokok, a Párt felöltjei, akik a februári események után léptek Pártunkba, elolvastak valamilven szociaHsta brosúrát, tehát a marxi-lenini tudományból csupán ködös ismereteket szereztek, rendes tagként lettek átigazolva. Azonban a munkásosztály tagjait, a Párt rendet tagiait, akik nem tudtak annyi figyelmet fordítani az önművelődésre, mint jelölteket igazolták át. Tehát egyáltalán nem tekintettek az átigazoltak erőfeszítésére és arra, vájjon munkáiukat iól végzik-e és hogyan segítenek a szocializmus felépítésében hazánkban. Ezért a felülvizsgálás rosszul történt A helyi nemzeti bizottság üzemi pártszervezete nem értette meg azt, hogy a Párt a munkásosztály élcsapata, amely évtizedeken keresztül a munkásosztály legjobb Fiaival az élén harcolt a proletárdiktatúra uralomra jutásáért Ezt konkréten látíuk igen sok esetben. Igy pl. Duda Laios elvtárs felülvizsgálásánál. Duda I.aios 53 éves hivatalnok. Pártunk jelöltje, iparos családból származik. A tagsrvfílés megállapította, hogy bár a februári események után lépett a Pártba, állítólag elegendő tudást szerzett, amelyet érvényesíteni tudott munkahelyén Hogy ezt a tudást hogyan érvénvesítette. arról senki a gyűlésen egv szót sem szólt. Eky kósza megjegyzés esett arról, hogy Duda elvtárs az utóbbi időben foglalkozott a szocializmus gondolatával és ahol tudta, segítette a dolgozókat. Nos, ez talán nem volf egyenesen kötelessége Duda elvtársnak, úgy mint a Párt tagjának, vagv mint a népi igazgatás hivatalnokának. A kérdések, amelyekre a nevezett felele

1 et adott, szintén arról tanúskodnak, hogy a nevezett nem volt olvan érett és fejlett, mint ahogyan azt az értékelésben hangsúlyozták. Valósággal meghökkentő feleletet. adott például arra a kérdésre, miért nem lépett a Pártba rögtön a felszabadítás után és mi vezette arra, hogy február után jelentkezzék. Duda elvtárs erre olvan feleletet adott, hogy február előtt azért nem lépett be, mert nem akart kárt okozni magánok és a Pártnak. Vaiion miért? Miért nem hordia Duda elvtárs a Párt jelvényét Van itt' egy másik kérdés is, miért nem hordja a Párt jelvényét? Duda elvtárs erre azt válaszolta, hogy ezt csak az ünnepélveken hordia. Ezért érthetetlen, miért igazolta át a taggyűlés Duda elvtársat a Párt rendes tagjául. Nem kétséges, hogv Duda elvtárs hivatali kötelességeinek eleget tesz. Rendben van. de mint a Párt rendes tagja és mint értelmiségi dolgozó, többet kell dolgoznia a szocializmus felé vezető útunk meggyorsításáért és igen sokat kell tanulnia azért, hogy tudását átvihesse másokra. Ezért feltétlenül helves a rozsnyói járási pártbizottság határozata, amely javaslatot tett a helvi nemzeti bizottság felülvizsgálásának megismétlésére. A megismételt taggyűlés Duda elvtársat egy éves jelöltként igazolta át. A jelöltség segítségére lesz Duda elvtársnak abban, hogv belőle-Pártunk rendes és öntudatos tagia lehessen. De ilyen eset Rozsnyón több is van. Školník Lipót elvtárs tervelőadó se mutatkozott elég érettnek arra, hogy 1948 júniusa óta. amikor a Pártba lépett, megértse Szlovákia Kommunista Párt iának irányvonalát. Lássuk csak milyen feleletet adott arra a kérdésre, hogy miért IéDett be a Pártba: — Február előtt a demokrata pártban voltam. De megállapítottam azt, hogy érdekeimet nem védta úgy, mint kellett volna. A Kommunista Pártba azért léptem, mert itt érdkeimet megvédték!" Mi a bürokrácia és a szabotázs? Duda feleletére a taggyűlés hallgatott, majd Školník elvtárs esetében kiemelte annak tudását. Školník elvhet. Ezért pozitíven mint rendes tagot átigazolták. Itt van továbbá Szilágvi Zoltán elvtárs, aki mint a Párt február utáni tagja, a taggyűlés szerint érett elvtárs és ezért pozitíven vizsgálták felül. Azonban Kovacsik elvtárs kérdésére, vájjon miben látia a bürokratizmust és mi a szabotázs, azt feleli, hogy a bürokratizmus az ember kizsákmányolása és szabotázs az, ha az ember, valamit nem akar megcsinálni. Furcsán világítja meg Szilágyi elvtárs azj, ami minden „kevésbbé érett" tag előtt is már régen világos. Másrészről viszont a munkások felülvizsgálásánál a taggyűlés nem azt tette, amit kellett volna és ezért újabb hibákat követett el. Szántó Márton elvtárs, városi kocsis, a Párt átigazolt tagja nem állítja magáról, hogy politikailag érett, de a neki feiadott kérdésekre nagyon helyesen felelt. Amikor Seszták elvtárs megkérdezi tőle, mi a Párt tagjának kötelessége, Szántó elvtárs ezt a feleletet adja: — A Párt rendes tagja teljesíti azokat a feladatokat, amelyeket a Párt reá ró. Köteles művelni magát és a tudását széles tömegben terjeszteni Mindenütt keresztül kell vinnie a Párt vonalát, részt kell vennie a taggyűlésen és rendesen fizetnie A tagsági járulékot. Potocký elvtárs kérdésére, mi a különbség a mai társadalmi rend és a régi kapitalista rend között. Szántó elvtárs azt feleli, hogy a volt kapitalista gazdasági rendben a dolgozókat kihasználták és kizsákmányolták, most azonban a kizsákmányolás eltávolítása után szabadon építjük hazánkat, élősködők nélkül és így előrejutunk a szocializmus felé. A taggyűlés megállapítja azt, hogy Szántó elvtárs eléggé fejlett és kezdeményezően vett részt az 1918-as év harcaiban, amikor a Vörös Hadseregtárs válaszát úgv értékeli, hogy . _ _ , _ = február után elegendő tudást szerzett i ben harcolt és úgyis értékeli őt, mint és ezért a Pártnak hasznos tagja le- I fejlett tagot és régi harcost, mégis egyévi tagjelöltségre javasolja!!! Ez megdöbbentő! Bár Szántó elvtárs J Az elzidei felülvizsgálás nem volt nem látogatta rendszeresen a^ faggyú- j tudáspróba, hanem annak a próbája i • • i—.i.i.i.ii. voUt, miképpen nyilvánul meg a tagok viszonya a Párthoz és ki hogyan segíti léseket, mint ahogyan önkritikájában maga beismeri, de kötelezte magát arra, hogy a jövőben rendesen jár maja a taggyűlésekre és ezért ez nem lehet elegendő ok arra, hogy Szántó elvtársat, a Párt rendes tagját, jelöltként igazolják át. Ugyanez történt a munkásosztály két másik tagjának esetében. Igy igazolták át egy éves jejöltségre Rézműves György elvtárs munkást és Koreny Erzsébet elvtársnő munkásnő, hadiözvegyei Mindegyiket jelöltnek javasoltak. A taggyűlés nagy hibát követett el. Először is az átigazolást vizsgává tette, amelyen az volt a fontos, ki hogyan ismeri a Marx-leninizmus alaptaňításait, de a hivatalnokoknál mutatkozó, egyenesen meghökkentő hiányokat nem vette észre, ezeket rendesen átigazolta és a munkásosztály tagjait jelöltekké nyilvánította. Semilyen felülvizsgálásnak nem szabad így történnie! munkahelyén az ötéves terv teljesítését. Ez a rozsnyói helyi nemzeti bizottság pártszervezetének felülvizsgálásánál nem történt meg. Ezért a Párt járási bizottsága Rozsnyón javaslatot tett arra, hogy a íelülvizsgálást ismételijék meg és tegyék jóvá a hibákait. A megismételt taggyűlésen a munkásosztály tagjait, Szántó. Rézműves és Koreny elvtársakat, mint rendes tagokat igazolták át viszont Duda elvtársat a jelöltek névsorába helyezték. A többieket kioktatták arról, hogy világnézetűéig többet művelődjenek és a megszerzett tudásukat terjesszék. Konkrét munkakötelezettségük vállalása után a többieket is rendes tagként igazolták át. (A Východoslovenská nyomán.) Pravda cikke Katolikusok lelkes béketüntetése Érsekújváron December 18-án, hétfőn, a „katolikusok a békéért" akció keretében Érsekujvárott a Szokolovna zsúfolt kultúrtermében Érsekújvár és járám katolikus híveinek képviselői, élükön lelkipásztoraikkal, hatalmas és impozáns keretekben tüntettek a béke gondolata mellett. Az érdeklődés oly nagy volt, hogy többszáz hallgató az utcára szorult és ott hallgatták hangszórókon keresztül a békeműsort. A helyi plébános, Gajdosik Viktor üdvözlő szavai után szlovák és magyar békeversek hangzottak el, majd utána páter Zárecky, bratislavai plébános tartotta meg sz'ovákul és magyarul ünnepi előadását. Beszédében kiemelte, hogy éppen Érsekújvár az, amelynek lakói a legtöbbet szenvedtek a lelketlen amerikai bombázások alatt s azért Érsekújvár lakosságának a legtöbb oka van arra, hogy a béke és háború kérdésében hangoztassa a maga szavát. Ezzel, hogy a katolikusok tömegesen a béketábor mellett foglalnak állást, legméltóbban juttatják kifejezésre azt. hogy a közeledö karácsonyi ünnepek igazi és mély jelentőségét válóban úgy értelmezik, ahogyan azt a béke fejedelme, a betlehemi gyermek nekik meghagyta. Beszéde további részében rámutatott arra, hogy a háborús uszítók nem mások, mint a megvert és mérhetetlen előnyeikből kiszorított és a széles tömegek verejtékes munkáján élösködő kiváltságos osztály képviselői ,akik nem tudnak megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy az életre, még pedig az emberibb életre mindenkinek egyformán joga van. Hangsúlyozta továbbá, hogy az emberiség nagy ideáljai azonosak a kereszténység nagy ideáljaival és ezek a nagy ideálok közös kincsei az egész emberiségnek. Igy a béke kincse is egyformán kincse a koreainak, a koreai szenvedőnek, a csallóközi földművesnek, az árvái ipari munkásnak, a francia és angol dokkok kikötömunkásainak és mindazoknak, akik emberibb és emberhez méltóbb életet akarnak. A gyűlésen felszólalt a varsói békekongresszuson résztvett farkasdi kisföldmüves, Szaga János is, aki egys-'?rü

K keresetlen szavakkal mondotta el benyomásait a varsói békekongresszusról. Különösen mély hatást gyakorolt rá az, hogy asszonyok, gyermekek, egyszerű munkások, földművesek és értelmiségi dolgozók mellett ott ültek a keresztény egyház papjai is, akik ugyanolyan lelkesen és ugyanolyan odaadással támogatták a békekongresszus határozatait, mint az egész világ békét kívánó tömegei. Az előadásokat a közönség szűnni nem akaró tapsai szakították félbe és a résztvevők megerősödve abban a tudatban, hogy a békéért mindent megteszünk, lélekben gazdagodva tértek vissza munkahelyeikre. A Szovjetunió tiltakozó jegyzéke Nagy-Britanniához és Franciaországhoz Nyugat-Németország felfegyverzése ellen A Szovjetúnió külügyminisztériuma ez év december 15-én Nagy-Britannia moszkvai nagykövetségének megküldte a szovjet kormány NagyBritannia kormányához intézett jegyzékét. A jegyzék szövege a következő: „A szovjet kormány ez év november 3-i jegyzékében javaslattal fordult Nagy-Britannia, valamint Franciaország és az USA kormányaihoz, hogy hívják össze a négy hatalom külügyminisztereinek tanácsát a Németország demilitarizálásáról szóló potsdami egyezmény végrehajtása kérdésében. Ezzel együtt — minthogy Németország demilitarizálásának kérdése közvetlen kapcsolatban áll az angolszovjet együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződéssel — a szovjet kormány szükségesnek tartja a kővetkezőkre felhívni Nagy-Britannia kormányának figyelmét: Az utolsó hónapokban Nagy-Britannia, Franciaország és az USA kormányai között néhány más kormány részvételével tárgyalások folynak Nyugat-Németországnak és fegyveres erőinek beüapcsolásáról mind a nyugateurftpai, mind az észákatlanti államcsaportba, amelynek agresszív jellegére nézve a szovjet kormány már nyilvánította nézetét. Ebből a célból, mint ez közismert, a fentemlített hatalmak külügyminiszterei és külügyminiszterhelyettesei, valamint hadügyminiszterei és vezérkari főnökei, egész sor tanácskozást folytattak. A rendelkezésre álló adatok alapján megállapítható, hogy Nagy-Britannia kormánya már megegyezett más kormányokkal a német hadsereg visszaállításáról Nyugat-Németországban, sok hitlerista tábornok és tiszt bekapcsolásáról ebbe a hadseregbe, valamint- a hadiipar helyreállításával kapcsolatos intézkedésekről — és így a Ruhr hadiiparának helyreállításáról is, amely nem egyízben szolgált alapul a német militarizmus és a német agresszió újjászületéséhez. Napjainkban már áttértek a megegyezés részleteinek megtárgyalására. A többi között tárgyalások folynak a nyugatnémetországi hadsereg általános méretének megállapításáról. Mint az ezzel kapcsolatban nyilvánosságra hozott jelentésekből ismeretes, az Északatlanti Szövetség résztvevő államainak vezérkari főnökei abból indulnak ki, hogy az első időre a nyugatnémetországi hadsereg az északatlanti államcsoportosulás összes fegyveres erőinek egyötödrészét fogja alkotni. Ez kitárja az ajtót ahhoz, hogy a nyugatnémetországi hadsereg a jövöben túlnyomó helyet foglaljon el a nyugateurópai országok fegyveres erői között. Ezzel kapcsolatban a német hadosztályok és dandárok méreteit, nehézfegyverekkel való ellátását — harckocsikat is beleértve — és a német had«ereg újjászületésének más konkrét kérdéseit szintén tárgyalják. Ezzel együtt ismeretes, hogy olyan emberek, mint Adenauer és Schumacher, már nyiltan fellépnek a Németország demilitarizálásáról szóló potsdami határozat ellen és az egyenjogúság ürügye alatt az északatlanti államcsoiport más résztvevőivel, a nyugatnlŕmetországi hadsereg számára a nehézfegyverek minden fajtáját, a német vezérkar visszaállítását, a nyugatnémetországi hadiipar helyreállítását követelik és nem átallanak beszélni az új háború előkészítéséről Európában. Ezzel kapcsolatban a fentemlített Adenauer sietteti az úgynevezett „európai hadsereg" felépítését, kijelentve, hogy ez „a nyugati hatalmak erősödését jelentené a Szovjetúnió részvételével tervezett négyhatalmi konferencián". A felsorolt tények azt mutatják, hogy Nagy-Britannia kormánya a fentemlített hatalmak kormányaival együtt nyilt katonai szövetséget készít elő Adenauer nyugatnémetországi kormányával. Érthető, hogy ez a körülmény komolyan veszélyezteti a békét. Ezen az úton haladni, azt jelenti, hogy elfelejtik a közelmúlt tanulságait, elfelejtik a német militarizmus történetének tanulságait éa helyreállítják a német militarizmust, amibe nem nyugodhatik bele a Szovjetúnió és nem nyugodhatnak bele Európa népei, a/melyek a német agresszió é3 a hosszú megszállás terhét viselték az első és a második világháború alatt Nagy-Britannia kormányának ez az álláspontja nemcsak a Németország demilitarizálásáról szóló potsdami egyezménnyel ellenkezik, hanem világos ellentétben áll az 1942 május 26-i angol-szovjet szerződéssel is. Ez már magának a Szovjetúnié és Nagy-Britannia közötti, „a háborús szövetségről a hitleri Németország és európai cinkosai ellen és a háború utáni együttműködésről éa kölcsönös segítségről" szóld szerződésnek szövegéből is kitűnik* E szerződés harmadik cikkelyének második pontja kimondja, hogy a magas szerződő felek „a hadmüveletek befejezése után minden tőlük telhető rendszabályt meghoznak, hogy lehetetlenné tegyék az agresszió megismétlődését és a béke megbontását Németország, vagy bármely olyan állam részéről, amely az európai agressziós cselekmények elkövetésébea kapcsolatban áll Németországgal." A többi között a nyugatnémetországi hadsereg — amelynek élén hitlerista tábornokok állnak — helyreállításának most folyó előkészülete a német militarizmus újjászületésére és elkerülhetetlen törekvésekre vezet a német militarizmus részéről, amivel számolnia kell azoknak az államoknak, amelyek a tartós béke megteremtésére törekszenek Európában. Nem szabad megfeledkezni az angol-szovjet szerződés 7. cikkelyéről sem, amely így hangzik: „A magas szerződő felek mindegyike kötelezettséget vállal, hogy nem köt semmiféle szerződést és nem vesz részt semmiféle koalicióban, amely a másik magas szerződő féi ellen irár nyul". Az angol-szovjet szerződésből folyó pontos kötelezettségek és különösen a fenti szerződés idézett 7. cikkelyének ellenére Nagy-Britannia az USA-val együtt az úgynevezett Nyugati Szövetség és az északatlanti államcsoportosulás szervezőjeként lépett fel, amelyek a Szovjetúnió és más békeszerető államok ellen irányulnak. Jelenleg mindkiét csoportosulás agresszív jellegét hangsúlyozlyozza az a tény, hogy Nyugat-Németország, élén a revánsot hirdető Adenauerral, mind a Nyugati Szövetségbe, mind az északatlanti csoportosulásba bevonják. Teljesen világos, hogy Nagy-Britannia kormányának a nyugatnémetországi német hadsereg helyreállításával kapcsolatos fenti álláspontja összeegyeztethetetlen az angol-szovjet szerződéssel, aláássa ennek a szerződésnek alapjait és jelentőségét. A szovjet kormány már felhívta a figyelmet arra, hogy Nagy-Britannia kormánya már korábban rálépett az angol-szovjet szerződés megsértésének útjára. Jelenleg a szovjet kormány szükségesnek tartja külön kijelenteni, hogy az előállott helyzetért minden felelősség Nagy-Britannia kormányán ra hárul." Ugyanilyen értelmű jegyzéket intézett a szovjet kormány a francia kormányhoz is. Megállapítja, hogy Nyugat-Németország felfegyverzése és bekapcsolása az agresszív nyugateurópai, valamint északatlanti államcsoportba, ellentmond a potsdami egyezménynek, valamint az 1944 december 10-én kötött francia-szovjet szerződésnek összeegyeztethetetlen a francia-szovjet Szerződéssel. A szovjet kormány már korábban felhívta a figyelmet arra — hangsúlyozza a jegyzék —, hogy Franciaország kormánya már korábban a francia-szovjet szerződés megszegésének útjára lépett. A szovjet kormány szükségesnek tartja külön kijelenteni, hogy a kialakult helyzetért aa egész felelősség Franciaország kormányára hárul. Francia jobboldali körökben nagy zavart keltett a szovjet kormány jegyzéke A szovjet kormány jegyzéke nagy zavart és nyugtalanságot keltett párizsi jobboldali körökben. A jobboldali Ce Matin azon sopánkodik, hogy Franciaország már nem képes az állandóan újabb „kezdeményezésekhez" folyamodó Egyesült Államokat viszszatartani a „könnyelműségektől". A l'Humanité hangsúlyozza, hogy a francia kormány megszegi a franI cda-szovjet szerződést, ha hozzájáI rul Nyugat-Németország felfegyver| zéséhez. A francia nép azonban — : írja, nemet mondott a Washing' tonból irányított háborús politikának, és Wehrmacht feltámasztásának. A Liberation megállapítja, hogy az USA a francia-szovjet barátsági szerződés felmondását szeretné elérni. A lap sürgeti, hogy hívják össze azonnal a négyhatalmi értekezletet.