Uj Szó, 1950. december (3. évfolyam, 278-300.szám)

1950-12-02 / 279. szám, szombat

U J SZO 1950 december S A szabadságharcos mártírok útja A varsói II. békekon gresszuson a nagy békedíjat a mártírhalált szenvedett Julius Fucsiknak ítélték oda „Üzenet az élőknek" című börtönnaplójáért. A békekongresszus döntése arra késztet bennünket, hogy mindazokra a bátor harcosokra gondoljunk akik önfeláldozó hősiességgel küzdöttek utolsó leheletükig a fasizmus, az imperializmusnak e torzszülötte ellen, amely ma újra millió és millió békeszerető dolgozó élete ellen tör. Elsősorban a névtelen szovjet harcosokról kell megemlékeznünk, akiket az SzK(b)P nevelt hős hazafiakká, StáÜngrád védőiről, akik minden talpalatnyi földet drága vérükkel áztattak, a Zojakról, az Ifiú Gárda tagjairól, a partizánok haláltmegvető bátorságáról és meg kell állnunk egy pillanatra emlékezni Sacco és Vanzettire, Fürst és Sallaira. akik csodálatraméltó bátorságról tettek tanúságot és harcos életükkel, mártíromságukkal igazolták megingathatatlan szabadságszeretetüket. Végül meg kell állnunk a kassai származású mártírhalált halt Schönherz Zoltánnál, aki igazi testvére volt Julius Fucsiknak ök kelten, a prágai szerkesztő és a szlovákiai ifjúmunkás-mozgalom iránvítója bizonyára személyesen ismerték egymást. Erről azonban nincsenek adataink, ezért, ha még fel is tesszük, hogy soha nem látták egymást: közös és elszánt küzdelmük a Pártért, a munkásosztály győzelméért, tragikus mártírhaláluk közös nevezőre hozza a két nagy és törhetetlen békeharcos célkitűzéseit. Annyira szerették a dolgozó emberek szabadságát, hogy életüket áldozták érte. {<assa, ez a keletszlovenszkói tiszta, takaros város, amelvnek utcáin az elvtársak még az úri demokráciában a kommunizmusról folytattak hosszú vitákat, nevelte Schönherz Zoltánt a Párt, a szocializmus hős és újfajta hazafiává. Mestere Kassal Géza elvtárs volt, aki 1919-ben Vladivosztokból tért haza és mint orosz fogoly tanúja volt annak a hatalmas küzdelemnek és páratlan erőfeszítésnek, amelvet Oroszország népei fejtettek ki a külső és belső ellenség ellen a Nagv Októberi Forradalom eszméinek megvalósításáért. Az akkor fiatal alig tizenötesztendős Zoltán, ifjú hévvel és áhítattal hallgatta Kassa elvtársai, aki Leninről, Stállnról, Sverdlovről, a oetrográdi munkások drámai összefogásáról, az imperialista hadseregek gyáva és aljas támadásáról, Kolcsak és Denikin gyilkos garázdálkodásáról beszélt neki. így kapott a fiatal Zoltán hiteles képet a világ első szocialista hazájának születéséről. A szocializmus magva termékeny talajra hullott a serdülőfélben levő fiatalemberben. Később a fejlődés évei alatt mély gyökeret vert benne a hit, hogy mindhalálig hűséges, odaadó és harcos hive marad a munkásosztály élcsapatának, a Pártnak. ö lett az az igazi elvtárs, akire Sztálin gondolt, amikor Lenin sírjánál azt mondotta: „Ml kommunisták különös vágású emberek vagyunk. Nem közönséges anyagból vagyunk mi gyúrva. Mi vagyunk azok, akik a nagy hadvezérnek. Lenin elvtársnak a hadseregét alkotjuk." Schönherz Zoltán elvtárs bátor és elszánt katonája maradt mindvégig ennek a hadseregnek, amely döntő szerepet vitt a felszabadító harcokban, a munkásosztály hatalomra jutásában. Az elvtárs könyvei kőzött Senki se hlgyje, hogy a szocialista hős már a bátorság páncéljával jön világra. Senki se higyje azt sem, hogy az ember egyszerűen elhatározza, hogy bátor lesz és ez elegendő ahhoz, hogy valóban bátran viselkedjék. Nem! Ahhoz, hogy az ember elvtárshoz méltóan minden körülmények között megállja helyét, elsősorban az szükséges, hogy elsajátítsa a marxilenini tanokat, továbbá fontos, hogy pontosan kövesse a Párt irányvonalát. Tudás és fegyelmezettség nevelheti az embert a szabadság igazi és törhetetlen harcosává. Ezt tapasztaljuk Schönherz Zoltán elvtársnál is, amikor huga. Klára, megmutatja nekünk megmaradt könyveit. Ha az ember lapozta ezeket a műveket, azt látja, hogv Schönherz elvtárs évek hosszú során át megfontoltan készült a megalkuvás nélküli osztályharcra. Könyvei jegyzetekkel vannak tele, apró, finom evöngybetűk ezek. érezni, hogy komoly gond, fegyelmezettség és meggondoltság vezette tollát, amikor széljegyzeteit leírta. A jegyzetek szlovák, magyar és német nyelven vannak írva. a szerint, hogy milyen nyelvű könyvet olvasott. F. három nyelvet tökéletesen bírta, de ezenkívül még öt idegen nvelven beszélt. Rendkívül művelt és képzelt fiatalember volt. szerette a művészetet és különösen nagy rajongója volt a zenének. Huga említi, hogy volt több zeneszerzeménye, de &ajnos elkallódtak. Mint nyolcadik gimnazista karmestere volt a gimnáziumi zenekarnak és Klára pontosan emlékszik arra, hogy akkoriban zenét írt Sládkovics egyik költeményére. Elevenül él benne ez az emlék, mert az ő jelenlétében rótta a kottajegyeket, ö szavalt, pontosan taktus szerint, ahogy Zoltán bétanltotta. És Klára, mintha felidézné a mullat, a játékos, gondtalan diákéveket, most is szaval ia a verset fojtott izgalommal, egy drága halottért érzett gyásszal a hangiában. „V slzoch matička sedela"..s Itt abbahagyja, nem bíria folytatni. Torkán akad a hang, Klára rendkívül röstelli, hogy mennyire elérzékenyedett. Sajnálja, hogy Zoltán szerzeménye elveszett, holott 1944-ig a birtokában volt, őrizte, vitte magával ezt a papírdarabot mindenüvé, amerre hajszolták. Aztán, a nagv zűrzavarban, amikor vad módjára üldözték, a kézírat mégis elkallódott. Csuoán egyetlen szerzeménye maradt meg és a szövege így kezdődik. A harcban nem szabad megállni Testvér fogd a fegyvered, leszünk az új rend katonái..A halálos ítélet kihirdetése után arra kérte a húgát, hogy menjen a lakására és mentse meg zeneszerzeményeit és egy kéziratot, amelv egy filozófia munkáját tartalmazta. Slchön herz elvtárs kézirathagvatékát azonban nem sikerült megszerezni, mert háziasszonya nyilván mindent megsemmisített, annyira félt és rettegett attól, ami az 5 tulajdona volt. De nemcsak a háziasszonya félt tőle, hanem féltek mindazok, akik a dolgozó nép, a szocializmus ellenségei voltak. A Horthv-rezsím miniszterei, tanácsosai, bírái, kopói, pribékjei féltek, rettegtek tőle, mert Schönherz elvtárs bátor és erős volt. Ha az ember nézi, lapozgatja kőnvveit, szinte látja, mint készülődött ez a névtelen kis elvtárs, a hatalmas óriás elleni párbajra, leszámolásra. Látia, mint csiszolta gondolatait a marxi-lenini tanokkal, hogy edzze és vértezze magát a szocialista tudomány páncéljával, hogy erős legyen és kiblria mindazt a "szenvedést, amit a harc folyamán rámér a kegyetlen ellenség Azt, hogy pontosan tudta, milyen kíméletlen ellenséggel áll szemben, bizonyítja bátor magatartása, amit a Horlhy-pribékek minden embertelen kínzásaival szemben tanúsított. Kezünkban van „Lenin filozófiai hagyatékából" című mű német nyelven. A könyv oldalai tele vannak vörös aláhúzásokkal. Egyes helyeken a szöveg egyszerűen körül van keretezve. Marx Tőkéjéhez- hoazá sem merünk nyúlni. Külön kéne tanulmányoznunk az itt aláhúzott szövegrészeket, hogy követni tudjuk Schönherz elvtárs fejlődési útját, amíg a legnagyobbak közé jutott. A harmadik könyv, amelv a kezünkbe kerül, Marx és Engels levelezését tartalmazza. A könvv hátlapján ott a lőcsei fogházigazgató engedélye pontos dátummal. Igv tudiuk meg, hogy 1937 III. hó 21-én Zoltán a lőcsei fogházban „pihent" pár hétig a kapitalis ák jóvoltából és a fogházigazgató volt olyan kegyes hozzá, hogy engedélyezte a könvv olvasását. Szakadatlan harcban a dolgozókért Több Ilyen kényszerpihenésben volt része az úri demokráciában Schönherz elvtársnak. Ha sorra vennénk könyveit, akkor bizonyára több ilven engedélyezett könyvre akadnánk. Es ez értehető, ha meggondoljuk, hogy szívós, megalkuvás nélküli munkásságával lépten-nyomon összeütközésbe került a burzsoá kizsákmányolók célkitűzéseivel. 1923-ban az alig tizennyolc esztendős Zoltán a kassai ifiúmunkásság vezetője, majd 1928-ban átveszi egész Szlovákiában az ifjúmunkás-mozgalom vezetését, ö szervezi meg 1930-ban Kassán a munkásifjúság összejövetelét. A hatóságok mindent elkövetnek, hogy ezt megakadályozzák. Az összejövetel napján, a délelőtt folvamán letartóztatásokat hajlanak végre, de mindez nem gátolta meg a munkásifjúságot, hogy a gyűlést megtartsa és tömeges felvonulással birtokába véve az utcát, tüntessen a munkásság jogaiért. A kosuti sortűz után, 1931ben ugyancsak Zoltán szervezi meg az ifjúság tüntetését Major elvtárs szabadonbocsátásáért. Az üzemi munkássággal és a parasztsággal állandó és szoros érintkezésben áll. Semmi sem kerüli el a figyelmét. E téren nem szükséges somaröplap voltak kat kutatnunk. Itt van előttünk Szabó Ervin könyve a 48—49-es évek magyar forradalmi pártharcairól. Amint kinyitjuk, egy csomó szlovák és gyar nyelven sokszorosított hull ki a könyvből. A könyvek meghitt társai Schönherz elvtársnak és többet tudnak róla mondani, mint bármelyik ismerőse, aki naponta beszélt vele. „Ifjú Robotos" a címe annak a röplapnak, amely a fiileki gyárban tör-, ténö visszaéléseket tárgyalja, hála Hullta úr „gondos és körültekintő" kizsákmányolásának. A röplap közli, hogy 70 filléres órabérrel dolgoztatták az ifjúmunkásokat, akik munkájukkal segédeket is helyettesítettek. Napi 10—11 órás munkaidőmellett heti 30 koronás munkabérrel fizetik ki a dolgozó lányokat, asszonyokat. A visszaélések a füleki gyárban olyan méreteket öltenek, hogy a rendőri hatóságok kenytelenek voltak vizsgálatot indítani a gyárban. Az „Ifjú Robotos'

1 gúnyosan jegyzi meg, hogy a kiküldöttek szorgalmasan jegyezgettek és hozzáfűzi, hogy nevetséges lenne, ha a munkásság egyetlen pillanatig is bízna a kiküldöttekben, akik Hulita úr megbízható cinkosai. Ezután szószerint így hangzik a füleki dolgozókhoz intézett felhívás: „A füleki munkásság az elmúlt napok tanulságaiból levonhatja azt a fontos következtetést, hogy sorsán csakis maga javíthat, még pedig úgy, ha a gyár valamennyi dolgozója párthovatartozásra való tekintet nélkül összefog a közös munkásérdekek megvédésére és egységfrontba tömörül." Az üzemi bizottság egy gyűlés megtartására kér engedélyt, mire a járási hivatalban azt válaszolják, hogy jobb lesz, ha nem mozognak, mert Hulita úr átheleyezi majd a gyárat és az itteni dolgozók munka nélkül maradnak. így, ilyen eszközökkel dolgozott Hulita úr a hatóságok hathatós segítségével és közreműködésével. A röplap erre is választ ad. Nem kell félni a gyár áthelyezésétől, mert Hulita úr gyertyával sem talál olcsóbb munkaerőket, mint a Fülek környéki dolgozók, majd így folytatja: „Ilyen üres fenyegetésekkel nem fogják meggátolni a munkásságot a kollektív szerződésekért folytatott harcában. A munkásság, ha az előzetes tárgyalások nem járnak eredménynyel, a sztrájk fegyveréhez folyamodik. Ebben a harcban a füleki ifjúmunkásoknak szolidárisaknak kell lenniök a felnőttekkel. Meg kell mutatni, hogy az ifjúmunkások is tudnak harcolni egy szebb és jobb jövőért. A jogos követelések kiharcolásában egy lépéssel sem maradhatnak el a fenőttek mögött. Azoknak, akiknek élete, egészsége a kapitalista kapzsiság, profitéhség miatt állandóan veszélyben forog, nincs mit félteniök. Ezek — mint Marx mondja — csak a láncaikat veszíthetik el, de nyerhetnek egy egész világot. Támogassuk tehát teljes erőnkkel a felnőtt munkások, harcát a kollek-I tív szerződésért! Ne legyen köztünk áruló egy sem." így beszélt Schönherz elvtárs a füleki ifjúmunkásokhoz 1934—35-ben, amikor a fasizmus már egyre erösebben érezteti hatását Csehszlovákiában. Az ifjúmunkások mellett a parasztifjúságot sem •hanyagolja eu Gyakran parasztgúnyát ölt csak azért, hogy megnyerje a serdülő falusi ifjúság bizalmát és harcra serkentve öntudatot vigyen a parasztmozgalomba, amely már az első republikában hathatósan támogatta a munkásosztályt. A földművesekhez szóló röpirat három sűrűn gépelt oldalt tesz ki. Szlovák nyelven van írva és a címe tökéletesen kifejezi a parasztok akkori helyzetét: „A mezei és erdei munkások előkészítő terve a tavaszi harcokhoz." Mily tömör és kifejező ez a cím, szinte jelszóként hat és élesen megvilágítja a különbséget az akkori és mai helyzet között. Míg ma pontos tervvel készülnek az egységes, Vetési munkálatokra, addig akkor ugyanolyan egységes tervvel készülődtek a földbirtokosok és a kulákok érdekeit szolgáló agrárpárt elleni harcra. A szlovák röpirat a továbbiakban megvilágítja a béres, a kis- és középparaszt helyzetét. Pontos statisztikai adatokkal rámutat arra, hogy az utolsó öt esztendő alatt 40 százalékkal szállították le a földművesek és erdei munkások bérét. Es a béreseknek nemcsak pénzbeli, hanem természetbeni járandóságait is csökkentették. A burgonyából és a gabonából is levontak egy-egy métermázsát. Igen, így dolgoztak a kapitalisták. A szegény ember fazekába is belenyúltak, csak azért, hogy nekik még több jusson. Es Schönherz elvtárs harcolt szakadatlanul és fáradhatatlanul a Párt irányvonaláért, hogy előkészítse a munkásosztály és parasztság megbonthatatlan szövetségét. Lankadatlanul tovább a szocializmus útján A megszálláskor 1939-ben, amikor Horthy, mint egy báránybőrbe bujtatott vérengző farkas fehér lovon bevonult Kassára, szülei arra kérték Zoltánt, hogy meneküljön. Szülei mindent elkövettek, hogy külföldre jusson. De ö erről hallani sem akart. Az volt az álláspontja, hogy Itt a helye, ki kell tartania a Párt mellett, amely ülegalitásba került. Tovább kell folytatnia a harcot a munkásosztályért, még elszántabban, még bátrabban, mint eddig. Bár pontosan tudja, hogy milyen eszközökkel dolgoznak Horthy pribékjei, egyetlen lépéssel sem hátrál, összeválogatja a legjobb kassai elvtársakat és gyűlést tartanak Mózes elvtárs lakásán a Topolyt-utca 8. szám alatt. Havonta egyszer a legnagyobb titoktartás mellett tartják meg ezeket az összejöveteleket és ifinen irányítják tovább tervszerűen a munkásmozgalmat, a megalkuvás nélküli pártharcot. Ebben az időben jelennek meg Kassán és országszerte azok a röplapok, amelyek azt a jelszót tűzték ki, hogy „Ne legyünk német gyarmat". Ugyanakkor a házfalakon a következő feilratokat olvashatták a járó- j kelők: ,, Szabadságot a magyarnak, hogy ne legyen német gyarmat!" Vagy: „A szovjet ellen fegyvert nem fogunk!" E jelszavak nemcsak a munkásokat késztették gondolkozásra, hanem a fasiszta kopókat is fokozottabb üldözésre serkentették. Látták, hogy a földalatti mozgalom egyre erősödik, egyre terjed. Látták, hogy az üzemekben egyre több felvilágosító és öntudatosító röpirat jelenik meg. A munkások pedig lázas harci kedvvel olvassák. A kopók naponta tartóztatnak le munkásokat és kihallgatásuk veréssel, kínzással állandóan folyik, hogy nyomára jöjjenek a földalatti mogalomnak. Zoltán e napokban azzal búcsúzik el otthon, hogy elmegy Kárpátaljára dolgozni. A valóság pedig az volt, hogy a Párt a Szovjetúnióba küldte. Párheti ottlét után Schönherz elvtárs visszajön. 1940 májusában, amikor a földalatti mozgalom annyira megerősödött, hogy ki akarták nyomatni a Párt történetét, a Horthy-kopók nyomára jönnek a földalatti mozgalomnak és tömegestül tartóztatják le az elvtársakat. Újra a Szovjetunióban Schönherz elvtárs idejekorán megneszeli a lebukást és újra ott terem a Szovjetúnióban. E napokban Schönherzék lakásán ott ül állandóan egykét detektív és kint a ház előtt egy utcaseprő feltűnő gonddal sepri tisztára a ház környékét vagy egy konflis áll a ház közelében és a kocsis komoly elfoglaltsággal cigarettát cigaretta után sodor vagy újságot olvas elmerülten. A városban a Shönherz család egyetlen tagjával sem mea senki szóbaáJni. És Schönherzék nem tudják, hol a fiúk. Egyetlen vigaszuk volt, hogy a kopók sem tudják. És ekkor mutatkozik meg Schönherz elvtárs haláltmegvető bátorsága. Bár tudja, hogy a kopók hada keresi, elvállalja élete legnagyobb és legveszélyesebb feladatát. Visszajön Magyarországra és ő szervezi meg 1942ben a március 15-ki hatalmas felvonulást és mint a Központi Pártvezetőség politikai megbízottja résztvesz Budapesten és környékén a területi bizottságok munkájában. A* üzemi munkása sággal minden veszély ellenére állán* dó érintkezésben van. A veszély munkakedvét és bátorságát csak fokozza. Hogy betekintést nyerhessünk ennek a hűséges és bá-