Uj Szó, 1950. december (3. évfolyam, 278-300.szám)

1950-12-19 / 293. szám, kedd

1950 december 19 UJSZ0 „Truman megölte fiamat!' „Nem érdekel, hogy kommunistának neveznek-e majd, vagy sem," de a fia­mat Truman ölte meg!" — Ezek a szavak hangzottak el közel két hónap­ja egy amerikai anya ajkáról aki fiát elvesztette Koreában. Október 21-én J. A. Malik, a Szovjetúnió képviselője az Egyesűit Nemzetek Szervezetében, fogadta a chelseai keríiet (New York állam) Békevédelmi Nőbizottságának küldöttségét. Miller asszony, a bizott­ság képviselője ekkor beszámolt arról, hogy amikor körkérdést mtézett e ke­rület lakosságához, a kérdezetteknek 92 százaléka a koreai konfliktus békés rendezése és az új háború megakadá­lyozása mellett foglalt állást Az Egyesült Államokban az egysze­rű emberek milliói már akkor is köve­telték, hogy szüntessék be a Wall­Street agresszív, bűnös kalandját Ko­reában. Ámde Trumannál süket fülek­re talált és taüál a jövőben is azoknak az amerikaiaknak hangja, 'akik ötezer mérföldnyire az Egyesült Államoktól, idegen érdekekért hullatják vérüket. De bámulatosan érzékennyé válik Tru­man dobhártyája, amikor a koreai tö­meggyilkosságokból „üzletet csináló" amerikai nagyiparosoknak és bankárok­nak akárcsak legcsekélyebb követelé­seiről van szó. A háború folyik to vább... S most már az amerikai anyák sok ezrei kiáltják: „Átkozott egyen Tru­man, ő ölte meg a fiamat!" Ezt mond­ják a török anyák is. mert soha többé nem látják viszont fiaikat, akiket Washingtoni parancsra Koreába küld­tek, ahol Mac Arthur a biztos pusztu­lásba hajszolta őket. Igy beszélnek az •angol anyák is, akik Truman fejére szórt átkokon kívül a harag és gyűlö­let kifejezését küldik Truman cinko­sainak — Attleenek és Bevinnek cí­mére is. akik a Wall-Street iránti „szo­lidaritásuk" neveben attól seim riadnak vissza, hogy a koreai kalandban el­pusztult angol katonák hullái hatalmas hegyekké tornyosulnak Nem számítva az Északkelet-Koreában bekerített ame. rikai és angol katonákat, akiknek szin­ten sokezer halottjuk és sebesültjük van, csupán november 25-től decem­ber l-ig 15 932-en estek el, illetve se­besültek meg Korea többi részében, köztük 8085 amerikai, angol és török katona, meg tiszt Ez a koreai harcok eredménye. Mac Arthur, ez a háborús bűnös, mflyen hallgat ezekrőt • veszte­ségekről, de az anyák mégis tudomás! szereznek fiaik pusztulásáról s nincs az az agyafúrt hírverés, nincs az a ha­zugság, amellyel a trumanok mentsé­geit tudnának találni gaztetteikre. Az amerikai nép a koreai kalandért nem csupán fiainak vérévej fizet. Te­tézik még ezt a szörnyűségesen magas adók, az amerikai adófizetőknek a szó szoros értelmében vett kifosztása, akiknek pénze a „koreai háború" ré­vén a fegyverszállítók — a harrima­nok. dulle^ok és barátaik zsebébe ván­dorol át. Mindjobban növekszik az amerikai nép haragja. A trumanok sze­let vetnek — vihart aratnak. Szükséges-e beszélni arról, hogy milyen érzések hatják át a koreai asz­szonyokat. akiknek az amerikai hódítók megölték férjeiket, fiaikat, gyermekei­ket és az amerikai bombák lerombolták lakóházaikat, akiket megfosztottak otthonuktól és akikre mérhetetlen szen­vedést hoztak> Az amerikai agresszo­rok a koreai és a kínai nép elleni bű nös támadásukkal a koreai falvak és városok elpusztításával, a békés lakos­sággal szemben elkövetett szörnyű kegyetlenkedésekkel a szabadságukért . küzdő népeknek olyan mértékű harag­ját hívják ki maguk ellem, amelyet nem csillapíthat le más, mint az arcát­lan rablók teljes kiirtása, valamennyi háborús bűnös telies és igazságos megbüntetése. Nem menekülhetnek a rablók a népek ítélőszéke elöl! Szerte a világon az embermilliók haragja és gyűlölete együtt zúdul fel a koreai és kínai, az amerikai és angol anyák haragjával, akiknek fiait Tru­man megülte azért, mert a trumanok és attleek nemhogy megszüntetnék a .Koreában folyó tömeggyilkosságokat, hanem eílenkezőleg, minden erejükkeü arra törekszenek, hbgy a koreai tűz­csóvával lángralobbantsák a világhá­ború tűzvészét. A koreai események tanulságai sok­*kal világosabbak és kézzelfoghatóbbak annál, semhogy a világ népei és első­sorban az amerikai nép. ne követelnék a trumanok bűnös kalandjának beszün­tetését. Az amerikai anya szavait Visszhangozzák a jószándékú emberek miliői az egész világon, felháborodva kiáltják az új háborúra uszítók felé: „Nem engedjük, hogy a trumanok és attleek elpusztítsák a világot! Köve­teljük a véres bűntény megtorlását!" (Tartós békéért, népi demokratáért legújabb számából.) H koreai vereség következményeinek amerikai vísszSiangia „Az USA külpolitika felülvizsgálása elkerülhetetlen" A TASZSZ jelenti New Yorkból: Az amerikai sajtó élénken tárgyalja azt a kérdést, hogy ki a bűnös, kit terhel a felelősség a Koreában lévő ariierikai hadsereget ért csapásokért és azért a csorbáért, amely az Egye­sült Államok tekintélyén esett? Az egész vitára szűk pártérdekek nyom­ják rá bélyegüket. A demokraták az egész felelősséget Mac Arthurra és politikai barátaira hárítják. A köz­társaságiak Achesont és Trumant vádolják. Hearst és Cripps—Howard sajtója a föbünösökként Achesont, Angliát és az Egyesült Nemzetek Szervezetét jelöli meg. Ebben a hangzavarban azonban fel­ismerhető a józan emberek hangja, akiket mélyen nyugtalanít, hogy az Egyesült Államok külpolitikájának mai irányítóiból — ahogy ők mond­ják — hiányzik az „arányérzék". Ezek az emberek, akik között szená­torok és tábornokok, lapkiadók és új­ságírók és üzleti körök képviselői is megtalálhatók, hajlamosak arra, hogy úgy gondolják: Koreában ku­darcot vallott Acheson „totális dip­lomáciája" és a „Truman-doktrina" és hogy ennek a kudarcot vallott po­litikának folytatása veszélyes, sőt egyenesen katasztrofális következmé­nyeket vonhat maga után az Egye­sült Államok számára. A Chicago Daily News tudósítója a minap egy beszélgetésről számolt be, amelyet egy bizonyos szenátorral folytatott, akit úgy jellemzett, hogy közel áll a Fehér Házhoz, a külügy­minisztériumhoz és a hadügyminisz­tériumhoz. A tudósító szavai szerint a szenátor ezt mondotta: „Először is-hiba volt Koreába men­ni és ugyanilyen hiba volt úgy hatá­rozni, hogy ott maradunk; másod­szor a koreai beavatkozásról szóló határozat mindenekelőtt az elnöknek tragikus népszerűségi törekvésével magyarázható. Az elnök "abban re­ménykedett, hogy túllicitálja a köz­társasági táborban lévő ellenfeleit." „Ez a szenátor — írja a tudósító — résztvett azon a titkos ülésen, amelyen a vezérkari fönökök egye­sült csoportjának képviselői világo­san kijelentették, hogy Korea elfog­lalása haszontalan és hogy védelme lehetetlen. Az elnök a fenti vélemé­nyek ellenére járt el. . ." „Ha a köztársaságpártiak nem un­szolták volna Harry Trumant — tet­te hozzá a szenátor —, soha nem kö­vette volna ezt a lépést Koreában. Igen. Önök megfeddhetik őt, ezért. Ugyanakkor azonban azokat a köz­társaságpártiakat is feddjék meg, akik ebbe az ügybe beletaszították." A Wall Street Journal clmü lap írja december 11-1 számában, meg­jegyezve, hogy június 27-tŐl kezdve Koreára vonatkozólag minden fon­tos döntést „bizonytalan számítások" alapján hoztak: „Ugyanakkor azonban, amikor eze­9 ket a kockázatos lépéseket megtet­ték, az amerikai közvéleményben szerfelett zavaros sejtések éltek ar­ról, hogy ezek a lépések mennyire kockázatos lépéseket jelentettek és hogy mennyire veszélyesek voltak." ' Áz United States News and World Report című folyóirat tudósítója az utóbbi napokban — amint mondja — „tanulmányozta" az üzletemberek, kereskedők, szerkesztők, ügyvédek és a burzsoá körök más képviselői­nek hahgulatát Webster-City városá­ban (Iowa állam). Azoknak a szemé­lyeknek legtöbbjénél, akikkel a tudó­sító beszélgetett — az ö szavai sze­rint — „erősen kifejezésre jut az a törekvés, hogy olyan eszközöket ke­ressenek, amelyek elkerülhetővé te­szik a koreai kalandhoz hasonló koc­kázat megismétlődését. Az egyik bankár azt mondotta: „Mi meg tud­juk bocsátani a Koreában elkövetett hibát, de nem szabad megismétel­nünk ezt a hibát". A Chicago Tribúne című lap, ha­sonlóképpen írja le Középnyugat­Amerika burzsoá köreiben uralkodó hangulatot. December 11-i számában a lap éles kirohanást intézett Tru­man kormánya ellen azzal kapcsolat­ban, hogy a kormány szükség-állapo­tot akar elrendelni az Egyesült Ál­lamokban. „Az első, amit ezzel a tervvel kap­csolatban ki kell jelentenünk — írja a lap —, Truman és környezete a koreai válságot arra használja fel, hogy szétrombolja az amerikai civi­lizációt ... Másodszor meg kell mondani azt is, hogy az ilyen nagy méretekben történő háborús előkészületek majd­nem mindig a háború kiprovokálásá­hoz vezettek. Ennek a politikának a második kiindulópontja úgy hangzik, tngy amennyiben Nyugat-Európának nincs elég akarata és energiája sa­ját védelmének megszervezésére, úgy az Egyesült Államoknak kell magá­ra vállalnia ezt az ügyet saját szám­lájára és saját katonái felhaszná­lásával ... De őszintén szólva miért vagyunk jobban érdekelve abban, hogy Nyugat-Európában megakadá­lyozzuk a kommunizmus terjedését, mint a franciák, angolok és a skan­dinávok? . .. Ha ők. a maguk részé­ről nem tesznek nagyobb erőfeszíté­seket, milyen alapon várjuk, hogy a mi erőfeszítéseink sikerrel járnak?" Minthogy az amerikai hadsereg ko­reai veresége egybeesett — és ez nem véletlen — Nyugat-Európának az Atlanti Szövetségben érvényesülő „amerikai vezetés" elleni „lázadásá­val" (az amerikai lapok a „lázadás" szót használják), a sajtó tág teret szentel azon okok tanulmányozásá­nak, amelyek a nyugateurópaí orszá­goknak az USA politikája iránti elé­gedetlensége kiéleződéséhez vezettek. A Washington Post szemleírója, az amerikai diplomácia hibáival foglal­kozó cikkeben arra a következte­tésre jut, hogy „az amerikai vezetés­be vetett bizalom elvesztését" és „az amerikai diplomácia jó lelkiismerete és illetékessége iránt megnyilvánuló kételyeket" jelentős mértékben a leg­utóbbi idők hibái okozták. A Chicago Dailv News kiadója és szerkeszdje úgy véli, hogv Acheson olyan 'személyes tulajdonságai, mint a „makacs hajthat,atlansáe" és „az in­telbk iiális önhittség" nehezítik az USA külpolitikája terén elkövetett hi­bák kijavítását. „A politikusok működését — írja az emlí ett szerkesztő lap iában — állan­dóan ellenőriznünk kell és felül kell vizsgálnunk. Napjainkban semmi sem mozdulatlan. A nemzetköz' helyzet ál­landó változása parancsoló szükség­ként követeli, hogv alkalmazkodjunk az új feltételekhez. Achesonnak ezt meg kellett volna tanulnia angol ba­rátainktól, akiket találékonvságuk és rugalmasságuk a diplomáciai művé­szet mesterevei tett... Minden egyéb megfontolást félretéve, nekem úgy tű­nik, hogy Acheson nem rendelkezik az államférfiú minden tulaidonságéval. Makac«ul visszautasítja a normális' diplomáciai eljárás alkalmazását arra a célra, hogy valamilyen utat keres­sünk az USA és a Kreml között meg­egyezésre. Amikor Sztálin 1949 feb­ruárjában utalt'arra, hogv kész békés megbeszéléseket kezdeni Truman el­nökkel, a külügyminiszter élesen el­utasította ezt a demarsof. mini „az orosz 'propaganda" megnyilvánulá­sát ... „Ha az Acheson küszöbön álló visz­szavotiulásáról szóló híresztelések igaznak bizonyulnak — ír ía ugyan­csak a Chicago Dailv News szerkesz­tője —, úgy ez nem lesz nagy veszte­ség az USA számára." Az Acheson elleni hadiárat már ré­gen megkezdődött. Ennek a hadjárat­nak új sajátsága az, hogv Acheson le­mondása most elkerülhetetlennek és „hasznos" lépésnek látszik még azok előtt a lapok előtt is. amelvek régeb­ben támogatták őt. Igv például né­hány nappal ezelőtt a New York He­rald Tribúne, a Washington Post és a Baltimore Sun című tanok majdnem ugyanazokkal a sza vakkal jelenteti ék ki, hogv Acheson leváltása egy „ke­vésbbé vitás személyiséggel" kívána­tos dolog. Az amerikai saitó egy része azon a véleményen van. hogy egy­részt a „koreai lecke" és másrészt az európai szövetségeseknek az USA­ra gyakorolt nvomása következtében elkerülhetetlen és halaszthatatlan az amerikai külpolitika felülvizsgálása. „Nyiltan beszélve — íria Reston a New York Timisben — a nyugati, koalíción bellii valami lázadásfélr ér­lelődik az USA lávolkeleti „kemény kéz"-polltiká ja ellen " „Amikor a küluolitika'-— írja Harsh at Chriítian Science Monitor című lap­ban — olvan súlvos kudarcot szenved, mint amiivet a mi politikánk szenve­dett Koreában, akkor eliön annak az ideie, hogy nyugodtan felülvizsgáliuk az egész kérdést, amelv ezekhez a ne­hézségekhez vezetett bennünket." Harsh megállapítja, hogv az USA Koreában a „totál's diplomácia" szel­lemében kettős célt akart megvaló­sítani: 1. merészségével és elszántsá­gával hatni akart Kelet népeire és a kommunista világra. 2. erős helvzetet akart teremteni, amelynek alapián az amerikai diplomácia tárgyalásokat folytathatott volna." A Wall Street Journal című lap vé­leménye szerint: ' „Az. ami Koreában rombadőlt — az a külpolitika. Ez az esemény óriási erővel mutatta meg Amerikának — és mi reméljük, hogv vezetőinknek is —, hogy a USA nem vállalhat magá­ra kötelezettségeket a világ minden részén, abban a reménvben. hogy teljesíteni is tudia ezeket a kötelezett­ségeket." Megjegyezve, hogy az US valami módon ki kell vonnia csa, Koreából, ugyancsak a fenti lap folytatja: fi ;„ „Ezután a népnek és azoknak, v kormányon vannak, módiukbar felülvizsgálni külpolitikánkat. És , amikor ezt megfontoltan és í vérűen megteszik, akkor — amň véljük — olvan következte " jutnak, hogv még az amerikai is elégtelen azoknak a kötelezettség nek a teljesítésére, amelyeket mat ra vállaltak Amikor helyesen font ra vették az amerikai erő korlá voltát, akkor maid olvan kötelezett geket vállalhatnak magukra, amely nem lépnek túl a lehetőségek hat rain." „Es így mi azt mond iuk, hop Korea bizonyos mértékig figyelmezte tés volt. Ha tanulunk ebből a lecke bői, akkor még azt is elmondhatjuk, hogy hasznos volt ez a figyelmezter tés. Walter Lippman. a New York He­rald Tribúne szemleíró ia hasonló szel­lemben nyilatkozik. Megállapítva, hogy az amerikai csapatokat mindenekelőtt megfelelő modor á* kell szállítani Ko­reából Japánba, ezt íria: „Akkor és csakis akkor válik lehe­tővé véhménvem szerint világpoliti­kánk felülvizsgálása, ami parancsoló -zükségi'iség, ha meg akariuk akadá­lyozni szövetségeseink széthullását és* az atlanti közösség összeomlását. A koreai vereség figyelmeztetés, amely, ha megértjük, lehet, hogv éppen a mi megmentésünkre történt. Meg kell ér­tenünk. hogv az az irányzat, amelyet a Truman-doktrina jegyében tűztünk ki, ellenségeink és barátaink ereiének és saját erőnknek végzetesen hibás értékelésén alapul. Csak ígv és csakis így tudjuk kiküszöbölni és kijavítani azt a szörnyű kárt. amelv politikai rendszerünket érte. A Truman-doktri­nából folyó és az egész világon ma­gunkra vállalt kötelezettségeink telje­sítésére való képtelenségünk elkese­redett vitákat szült országunkon belül, azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy hol kell felhasználni szűkös fegyveres erőinket." Lippmann néhánv nappal ezelőtt megjelent cikkében még alaposabban bírálta Acheson „totális diplomáciáját" é» megállapította annak feltétlen szük­ségességét, hogymegbeszéléseket kezd-' jenek a Szovjetúnióval Németország kérdésében. „Az amerikai külpolitika felülvizsgálása most elkerülhetetlen" — írja Lippman A kassai kerület tanítói kiveszik részüket az EFSz-ek munkájából A falusi tanítók prágai országos értekezlete után szombaton és va­sárnap a kassal kerület tanítói Jöttek össze, hogy kitűzzék feladataikat a kassai kerület faival szocialista kiépítésére. A kassal konferencián több mint 400 faluul tanító vett részt é* ott voltak a kassal tanítók és ta­nárok is. A prágai értekezletről Zatkovics Arpád s/.ámolt be, utána pe­dig a kassai járás Egységes Földműves Szövetkeztének felépítéséről az SzKP Kassa vidék Járási Bizottságának képviselője, Merkovszky Imre szólalt fel, aki elmondotta, hogy a jflrás R2 községe kö/.iil 25-ben van Egységes Földműves Szövetkezet, vagy annak előkészítő bizottsága. Ez. bizonyítja, hogy a ka.ssai járás tanítóit a prágai értekezlet értelmében nagy, de örömteljes feladatok várják, mert az EFSz-ek építésével a taní­tók építeni fogják falvaink jobb életét. A tanítók konferenciáját több kül­döttség üdvözölte, köztük a kassai éa szenyi úttörők a Keletszlovákiai Qépmüvek, az SNB és a kassai peda­gógiai gimnázium diákjainak kül­döttségei. A Keletszlovákiai Qépmü­vek küldötte felhívta a tanítókat, hogy a Keletszlovákiai Gépmüvek új műhelyet számára segitnék a munka­erők toborzásának kampányát és így váljanak a város és a falu szebb éle­tének építőivé. A vita során a falusi tanítónőkhöz intézte szavait a Csehszlovákiai Nő­szövetség járási bizottságának tit­kárnője, Blazscsák elvtársnő, a Do­hánygyár élmunkásnője, aki felhívta a tanítónőket, hogy neveljék a falu új női kádereit, amelyek azután ma­gukra vehetnék a szocializmus építé­séhek minden feladatát a falvakon. Duöinszky elvtárs javasolta, hogy rendezzenek a tanítók számára tan­folyamot, amelyen szakemberek ad­nának elő, mert csak az Egységes Földműves Szövetkezetek kérdései­velr'mégismerkrdett tanítók végezhe­tik sikeresen munkájukat az EFSz­ekben. Felhívta a városi tanítókat is, hogy siessenek falusi kollégáik segít­ségére. A vita bebizonyította, hogy a kassai járás tanítói a falvakon új munkaszakaszhoz értek. Ezt bizo­nyítják személyes és kollektív köte­lezettségvállalásaik is. A járás majdnem minden tanítója írásbelileg nyújtotta be az értekezletnek köte­A kenyér új, jobb faitái kerülnek dolgozóink asztalára A belkereskedelmi minisztérium je­lenti, hogy december 15-től eladásra kerülnek a fehér kenyér új jobb faj­tái. Az eddigi kényé' mellett, amely továbbra is változatlan árban marad, eladásra kerül fehérebb (házi) kenyér 1% és 3,kilogrammos súlyban: morva kenyér alul lisztezés nélkül, paraszt kenyér fehérebb rozslisztből ánizs- és köménymag hozzáadásával és lisztezett héjjal 1 és 2 kilós súlyban. Revltan diét etikus kenyér negyelkilogrammos súlyban, amely különleges csomago­lásban kerül eladásra, továbbá új vi­taminos és ásványositott kenyér, a Vita. félkilogrammos súlyban. A ke­nyér rendes fajtáit cipók formájában is gyártam fog iák Az elárusítók azon­kívül kötelesek a cipókat kérésre fel­vágva i? eladni. A jobb kenyér új faj­tái a nemzeti vállalatok falusi üzletei­ben .is kaphatók lesznek. Az önellátók részére pedig különösen rozsért és rozslisztért cserébe fogják kiszolgál­tatni. Ez az új intézkedés bizonyára min­den vásárlót megelégedéssel tölt el Most már csak államosított péksütő­déinktől függ. hogy kifejtsenek min­den igyekezetet az irányban, hogy a belkereskedelmi minisztérium intézke­dése mindenütt valóra váljon és éppen Így a népigazgatás feladatai is. Fő­ként a járási Nemzet' Bizottságok élel­mezési osztályának feladata, hogy következetesen gondoskodjanak ennek az intézkedésnek életbeléptetésről ki­vétel nélkül minden városban. lezettségvállalásait. 73 tanító köte­lezte magát, hogy belép az Egységes Földműves Szövetkezetbe. 93 tanító kötelezte magát, hogy új tagokat szervez be az Egységes Földműves Szövetkezetekbe. 30 tanító új EFSz­eket alapit. 233-an kötelezték ma­gukat, hogy propagálni fogják a szö­vetkezeti gondolatot. 292 tanító elő­adásokat fog tartani. Kassa városá­nak tanítói is ilyirányú kötelezettsé­geket vállaltak és 105 kollektív köte­lezettséget. Az értekezlet határozatokat foga­dott el a tanítóknak az Egységes Földműves Szövetkezetek munkájá­ba való bekapcsolódásáról. A részt­vevők táviratot küldtek Klement Gottwald köztársasági elnöknek, amelyben biztosítják, hogy elfogad­ják és megvalósítják azokat az irány­elveket amelyeket a prágai értekez­lethez intézett levelében nekik is ki­tűzött. 1 A trnavai járás falusi tanítói is részt­vesznek a falu szocializálásának munkájában. A trnavai járás falusi tanítói va­sárnap tartoták munkaaktívájukat, amelyen kitűzték feladataikat a falu szocializálására. A vita során, amely az egyes beev.ámolók után követke­zett, a falvak tanítói beszámoltak kötelezettségvállalásaikról, amelyek­kel bizonyítják azt, hogy megértették feladataikat a falu szocializálásának kérdésében. Trnava város tanítói is csatlakoz­nak falvaink megsegítésére irányu­ló akcióhoz és kötelezettségeket vál­lalnak. Igy például a trnavai harma­dik népiskola igazgatója, Ovcsiarik Mihály előadta a tanítói kar kötele­zettségvállalásait, amelyekkel meg akarják valósítani a járásban a vá­ros és falu iskoláinak együttmunkál­kodását s megsegíteni az egyes Egy­séges Földműves Szövetkezeteket. Az összes kötelezettségvállalások és határozatok bizonyítják, hogy ta­nítóink megértették békés építésünk feladatait, tudatosítják, hogy minél inkább fog növekedni békés építé­sünk, annál jobban fog emelkedni dolgozóink élet- és kultúrszínvonala és annál hamarább eltűnnek a falu és a város közti külBnbségek, annál jobban megszilárdítjuk a békét.

Next

/
Thumbnails
Contents