Uj Szó, 1950. november (3. évfolyam, 252-277.szám)

1950-11-14 / 263. szám, kedd

ÜJSZO Jvlena Gogoljevn a Szovjetúnió nemzeti művésznője, a Sztálin-díj laureátusa és Számed Vurgun költő

9 n Sztálin-díj nyertese

9 a békéről 1950 november 14 Churchill, Truman háborús uszítók, Eisenhower és Mac Arthur amerikai militaristák, a Wall Street mágnásai és engedelmes lakájaik a marshallizált országokban, egyre könyörtelenebbül haladnak orüil céljuk — egy új világháború íelé. Az imperialisták új támadásai leálcázzák Austin és társai kijelentéseinek hazug voltát az ENt>z közgyűlésein. A háború kiterjesztése Koreában, békés koreai városok bombázása, az amerikai légierők betörése a Kínai Népköztársaság területére, Taivan arcátlan megszállása és sok más tény a Béke Hiveit még határozottabban harcra késztetik a háborús uszitók ellen a békéért és a nemzetek közötti barátságért. A Béke Hívei mozgalma elterjedt az egész viiágon. Az atomfegyverek eltiltásáról szóló stockholmi felhívás maga körül egyesitette az egész haladó emberiséget. E nagyszerű mozgalom élén a Szovjetúnió halad. Nem akarunk háborút, békét akarunk. Zászlaink a béke és munka jelszavait viselik. Erről tanúskodik a Szovjetúnió népeinek óriási munkaeröfeszítése. A szovjet emberek nagyszerű építkezéseken dolgoznak. Óriási öntöző rendszereket építenek ki és ezzel a terméketlén területeknek sokezer négyzetkilométereit teszik termékennye, óriási villanyerőmüveket építenek. A szovjet tudósok a fizika, vegyészet, földtan, élettan és más tudományok érdekes új problémáinak egész sorával foglalkoznak. Az összes népeknek érdekét szolgáló csatornákat építünk, megváltoztatjuk a folyók agyát, óriási öntözöcsatornákat építünk, hogy új, termékeny legelőket nyerjünk, erdőket ültetünk ki, kerteket létesítünk, hogy fokozzuk békeszerető hazánk jólétét. Október 18-án kezdődött Moszkvában a Béke Hívei második összszövetségi konferenciája. A szovjet nép e konferenciára óriási munkalelkesedéssel készült az ipar és mezőgazdaság valamennyi ágában kiváló sikereket ért el. .'Nincs közöttünk ember, akinek szive ne dobogna örömmel és büszkeséggel abban a tudatban, hogy tehetsége, ereje és képességei hozájárulnak a szocializmus országának felvirágzásához és így méltó feleletet adva a háborús uszítóknak, hozzájárulnak a békeharchoz is. A Kis Színház a Szovjetúnió legrégibb orosz nemzeti színháza, ma nagy lelkesedéssel dolgozik Georgij Mdivani szovjet drámaíró „Jóakaratú emberek" című darabja előadásának előkészitésén. A színmű egy kis ország egyszerű polgáráról szól, aki nincs tudatában annak, hogy mi rosszat jelent az idegen beavatkozás hazájának. Megtagadja a békefelhivás aláírását. Az idegen beavatkozók azonban behatolnak házába és a kifejlődő események hatása alatt — a beavatkozók egyik tagjának meggyilkolása, saját házából való kiűzetés és a beavatkozók garázdálkodása következtében az ő földjein e „kis ember'' szemei felnyünak. Saját bőrén tapasztalja az imperialisták politikájának egész gyülöletességét és kezd rájönni arra, hogy mi ellen és minek a nevében harcolnak a jóakaratú emberek, akik a stockholmi felhívást akarták. Most már ő is alá akarja írni ezt a fontos okmányt, az ellenség golyója azonban megakadályozza ebben, kioltja életét. A Kis Színház együttese, amely e darab előadásán dolgozik, tudatávan alkotó feladata fontosságának, és a darabban ecsetelt nagy problémákat megoldja. Még jobban játszani, még lelkesebben alkotni, új, igaz müveket alkotni a szabad munkáról a szovjet nép örömteli életéről, -valamennyi becsületes ember békeharcáról az egész világon: ez a szovjet művész hivatása. E feladat teljesítésével vannak elfoglalva a szovjet művész dolgozók, ezek a gondolatok és érzések adnak nekem, szovjet színésznőnek kimeríthetetlen erőt munkámhoz. Abban a megtiszteltetésben része. ' sültem, hogy küldöttül választottak a Béke Hívei II. össz-szövetségi kon. ferenciájára. A legrégibb orosz drámai színház színészeinek gondolatait kifejezve, akik engem megválasztottak, meg akarom mondani, hogy mi. szovjet színészek minden rendelkezésünkre á'ló eszközzel harcolni fogunk a bé. kéért. Túlságosan frissen él még emlékezetünkben a hazánk elleni fasiszta támadás. Élénken elképzeljük azt a véres borzalmat, amely ma Koreában folyik. Az 1950-es év fasisztái csak egyenruhájukat változtatták meig. A háború módszerei ugyanolyanok maradtak. Ezt látjuk a békés városok esztelen bombázásában, kórházak barbár bombázásában, a békés lakosság kegyetlen legyilkolásában, igen, ez ugyanaz a vész. Majdan és Oszviecsin voltak iskolái az Óceánon túli mai háborús uszítóknak. Anya vagyok, aki sok félelmet és keserűséget éltem át a Nagy Honvédő Háború éveiben és valamennyi művész elvtársam nevében és valamennyi anya nevében mondom: Elég a háborúkból! A világ minden népe békés, szabad munkát akar! A világ békeharcának élén a nagy Sztálin áll! A béke győzedelmeskedik a háború felett! Bakuban verőfényes őszi napok vannak, ez a legszebb évszak ebben a városban. Nem messze lakom a tengertől, s amidőn reggel kimegyek a partra, messzire látok egész a láthatárig, ahoí a Kaspi-tenger egyben olvad az égbolttal. Az öbölben élénk a forgalom. Kis fémszigetek egész sora látható itt, fémtornyokkal — naftamunkások merítenek itt naftát a tengerfenékből. — A kikötőből megrakott hajók távoznak benzint, petróleumot és kenődlajakat szállítva északra. Más hajók fával, papírral és gépekkel megrakodva érkeznek a ki, kötőbe. Sétálgatok a város utcáin. Nem mindegyiket ismerem még. Ott, ahol tegnap régi, omladozó épület állott, ma tér van, kert, vagy egy új magas ház építkezése. Olvasom az újságokat és örömmel látom, hogy a köztársaság földjein gazdag gyapot, teatermés érett be, a szőlőkben szüretelnek, a kertekben érik az alma és a füge. Ezek a megszokott hétköznapjai az én Bakumnak az én Azerbeidzsanomnak. Mily boldogan él népem. Nemrégen tudtam meg, hogy a Szovjetúnió legfelsőbb tanácsa f újból a földművesek egy nagy csoportját tüntette ki áldozatkész munkájukért. Ha az üzletekben jól öltözött, lesült arcú emberekkel találkozom, kiknek a mellén rendjelek virítanak, tudom, hogy ezek ők. Bakuban adták át nekik a kormány kitüntetéseit. Ajándékcsomagokkal. teli kézzel mennek az utcákon. Viszik az ajándékokat rokonaiknak és barátaiknak. Többen saját autójukban ükiek. Az én népem — naftamunkások, gyapottermeiők, állattenyésztők, értelmiségiek, — boldogan él, jólétben. Amidőn országunkban megkezdődött a stockholmi felhívás aláírási kampánya, ezt a béke okiratot néhány napon belül miiben 16 éven felüli azerbeidzsani dolgozó aláírta. Beutazhatjuk az egész köztársaságot és sehol sem található egy ember sem, aki ne szavazna az atomfegyverek* ellen, a háború ellen. Miért lenne szükségük az azerbeidzsaniaknak háborúra? A háború csak keserűséget és szenvedést hozhatna nekik. Éppúgy, mint az oroszok és ukránok, üzbégek és gruzinok, mint a Szovjetúnió egész lakossága elátkozzuk a háborút és szenvedélyesen harcolunk eíllene. Mint a legfelsőbb tanács képviselője, meglátogatom a bakui üzemeket, leveleket kapok a kolhozokból, amelyek mind ugyanazt tudatják: a munkások, földművesek, tudósok, pedagógusok és- orvosok béU|müszakokban dolgoznak. A békeműszak nálunk azt jelenti, hogy a lehető legjobban dolgoznak, a lehető legtöbbet teszik az állam javára. Ezek a gondolatok uralják ma egész népemet. Ezeket a gondolatokat helyesen fejezte ki Najmatuila naftamunkás, a Sztálin-díj nyeitese, ezt mondvaa: A naftatoronynáll dolgozom, gondolataim azonban messze Moszkvában vannak. Hazánk fővárosában, Moszkvában járnak a szovjet emberek gondolatai. Ott, ahol a nagv Sztálin él és dolgozik, oda fordul az egész világ egysze-. rű embereinek tekintete. Tudják, hogy hazánk, népünk, a szovjet kormány, Sztálin elvtárs az emberiség békeharcának élén áll. Közülünk mindegyik megtesz mindent, nam kíméli erőit, hogy támogassa ezt a harcot. Aga Najmatuila nemcsak beszél, hanem dolgozik is. Az öreg mester a nyilt tengeren két naftaforrást tárt fel egyet e|gy hónappal, a másikat 40 nappal a kitűzött időpont előtt. Igy dolgoznak nálunk valamennyien. Az utóbbi időben a finomító munkásai hazánk különféle városaiba néhány benzin-szállítmányt, küldöttek, amelyeket a békeműszakok alatt termeltek ki, az állami terv felett. Takácsok a "selyem tízezer métereit gyártották, a gyapottermelők a földeken tízezef mázsákkal több gyapotot termelnek, mint ahogy tervezték. A békeharchoz hozzájárulnak az irók is, akiket nálunk az emberek lelkiismeretének neveznek azért, mert VITAUTASZ SZIRIMOSZ GIRA: J^zláliyilioz A lomb aranyban Izzó csillogás. Moszkva pihen, a városóriás. Léptek elülnek ködlő reggelen. A nagy világon csak ő nem pihen. Gondolkozik, szemét nem hunyja le. Pereg az óra és az é] vele. Hol is keressek, merre szavakat, Hogy himnuszomként muzsikáljanak! Hogy rózsa gyanánt illatozzanak S a szél hozzá sodorná szirmukat! Én adaadnám életem neki. Mert börtönömet ö nyitotta ki. Azéri, hogy él s virágzik szép hazánk, Hogy boldog már Szovjet-Litvániánk. S százszor ismétlem népem óhaját: Éljen Sztálin még sok-sok éven át. A lomb — aranyban izzó csillogás. Moszkva pihen, Moszkva az óriás. Madarász Emil fordítása. tyűveikben azt fejezik ki, amit a nép gondol és amire a nép törekszik. Költő vagyok, sokat utaztam városokban és falvakon hazámban és beutaztam az európai országokat is. Mindarról, amit láttam, e napokban megjelent új verses kötetemben számolok be. A szovjet nép leghőbb vágya és eszménye mindig a szabadság, függetlenség, haladás voltak. Emelkedett hazafias színvonalon folytak a köztársaságban a Wke Hívei második össz-szövetségi konferenciájára küldötteket választó gyűlések. Gyűléseket tartottak a naftamezőkön, Bakuban, a kolhozokban, a tudományos akadémiákon, gyűlést tartottak az írók és a teatermelők is. Amidőn az azerbeidzsani irók gyűlésén képviselőül választottak a Béke Hívei II. össz-szövetségi konferenciájára, nagy büszkeség és lelkesedés érzése töltött el. A Béke Hívei konferenciáján az azerbeidzsani nép küldötteként az egész világ valamennyi becsületes emberének ezt fogom mondani: a nyugati imperialisták az előkészületekről egyenes támadásra tértek át Koreában az ártatlan nép vére ömlik. Az áruló uralkodók segítségével Iránt, Törökországot, Irakot, Spanyolországot és Görögországot, mint más országokat is gyarmatukká tették és úgy gazdálkodnak ott, mint sajátjukban. A világ minden népét le akarják igázni, hogy verítéküket és vérüket arannyá változtassák maguknak. Az egész világ becsületes emberei tudják, hogy a Szovjetúnió népei egységesek és rendíthetetlenek békeharcukban. A nemzetközi banditák véres kezét, amely az egész emberiséget fenyegeti, letörjük. Békeharcunkban rendíthetetlenek és egységesek leszünk és győzedelmeskedünk. c/l mai OCmhíi V. Nikosa, egy ismert filmoperatőr nemrég utazást tett a Kínai Népi Demokratikus Köztársaságban. Élményeit, benyomásait útinapló iába jegyezte fel. A

z itt közölt részletet nem régen olvashattuk az „Ogonyok" képes orosz hetilap hasábjain. Termődús alföldön száguld keresztül a vonat Pekingtől Nankingig. Apró tavak és hatalmas vizborította rizsföldek terülnek el a vasút mindkét oldalán. Csakhamar teljesen elmaradnak a délnyugati irányból távolról mutatkozó kis hegyek kékes profiljai. A mezőkön mindenütt széleskarimájú hegyes kalapot viselő parasztok szorgoskodnak. Most már maguknak dolgoznak, a saját földiükön A tavakon napbarnított arcú halászok nyújtják a hálókat, amelyekben ott ficánkol a dús halzsákmány. Vékony bambuszból készült átalvetökön viszik a parasztasszonyok, hosszú sorokban .a sokféle gyümölccsel megrakott kôsarakat. A vonal egyre tovább gördül délfelé. Zavaros és sárgavízű. egyenes és görbe csatornák szelik keresztülkasul- a földeket. Sűrű egymásutánban maradnak el a nádfedelű. hieroglifekkel teleírt apró falusi házak. Mindenütt meglátszanak a háború nyomai A visszavonuló kuomintang csapatok elpusztították a vasúti állónvsoka', az épületeket, vízmedencéket stb Néhol felrobbantott, félig vízbeborult hidak és tátongó vasbeton bunkerek — ezeket amerikai narancsra építették. A széles Jangcse-folyót éjszaka 'kn'fmk át és virradatkor érkezünk a magas fensíktól övezet., festői szépségű' völgykatlanban elterülő Nankinjiba. Itt volt a kínai nép hóhérának - Csang Kai-Seknek rezidenciája-. Mindez persze már a múlté, jóllehet a város' Központjában még ott díszef< e a C'ŕng Kai-Sek részére nemrégen éi ült meg friss festékszagú palota. Meglátogattúk cz,í a palotát. A sok árkád és oszlop mellett elhaladva, belépünk a fogadóterembe. Néhány sor székkel szembeállítva, frissen lakkozott emelvénv magaslik. Vezetőnk, Emi Szjao. ismert kínai költő és ,író a tribünre lép és így szól: — Nem is olyan régen, 1949-ben ugyanerről a tribünről jelentette ki Csang Kai-Sek, hogy a legrövidebb időn belül megsemmisít Kínában minden kommunistát. És mi történt? Csank Kai-Sek végérvényesen megsemmisült. számára nincs visszaút. A palota többi lakosztálya olyan, mint egy igazi amerikai „office". Elhagyjuk az épületet Szemünk előtt terülnek el a felszabadított Nanking zajos utcái Lázas tevékenység uralkodik az egész városban. A Nankingot övező váfósi fal mentén terül el a festői szépségű tó, ahová pihenni fár a város lakossága a forro nyári napokban. A dombon levő csillagvizsgáló intézet rnár újra működésbe lépett. Megteszünk néhány kilométernyi útat és meglátogatjuk Szun Ja!-Szen mauzóleumát. Sangháj. A széles, folvó keleti partjáról figyeljük Sanghájt. A legkülönbözőbb méretű hajók gyűltek össze a folyő torkolatánál. Széles, nagy autó-, trolibusz-, villamos- és riksaforgalmú út indul közvetlen a partról. Az út minkét szélét hatalmas felhőkarcolók szegélyezik. Ez a város „üzleti kerülete", a mu.tban az idegenek bankjai és irodái helyezkedtek itt el. | Az utcán nagy emberáradat hömpölyög, közöttük iti-ott gondosan r'tözött „európaiak". a város egykori gazdái. Ezek most is fennhéiázóan viselkednek a kínaiakkal, de már senki sem tulajdonít nekik fontosságot. Uralkodásuknak mindörökre vége. Nemrégen amerikai kereskedelmi hajó érkezett Sanghájba. A legénység két tagja meg volt róla győződv;, hogy a „százszázalékos amerikainak" ma is minden meg van engedve Kínában. Orgiákat rendeztek és serteget ték a kínai po'gárokat. Keserű tévedésben volt r,:

iszük. mert ez alkalommal a két amtrkai kénvtelen vo.* a börtönben p.henr.-i. míg hírősig elé került szemtelen viselkedéséért. A Kuomintang-rendszer alatt az amerikaiak császároknak. isteneknek képzelték magukat Kínában. Előfordult, hogy amerikai tisztek végigsé fáltatiák magukat a riksával a városon keresztül, maid fizetés helyett elverték a szerencsétlen kulit és ezért semmi büntetés sem iárt. Mindez már a múlté és soha vissza nem tér. Sangháj mindig az éles ellentétek városa volt. Felhőkarcolók, luxuspaloták. mindenféle ióval roskadásig telt áruházak — mindez a newyorki Broadway másolata. De tele van Sangháj omladozó viskókkal és mindazzal, amit a sok évtizedes imperialista megszállás burzsoá rendszere 'zokott meghonosítani a kizsákmányolt gyarmati nagyvárosokban. Az emberi munkát igen olcsón fizették az idegenek. Sangháj a gazdagság, de "ygyanakkor a végtelen nyomorúság városa. Sok tízezer ember lakik - csónakban a folyókon és csatornákban. Itt születtek és itt haltak meg, anélkül, hogy valaha is jobb sorsot értek volna el. A felszabadulást követő napon milliós tömeg vonult fél Sangháj főutcáin. A tüntetők vörös zászlókkal, jelszavakkal, Sztálin. Mao Ce Tung, Csu Te képeivel vonultak fel. Határtalan lelkesedéssel fejezték ki szolidaritásukat az új kormány iránt. Az örömünnep csak éjszaka fejeződött be. De virradatkor már úira bombák robbantak. A kuomintangisták Tajvanból indított támadása arra emlékeztette Sangháj lakosságát, hogv az ellenség nem nyugszik, hogy a harcot addig kell folytatni, amíg a nép kivívja szeretett hazája, a kínai föld teljes szabadságát. Egy kínai faluba éppen rizsszedéskor érkeztünk és alkalmunk volt megfigyelni, hagy a felszabadító Néphadsereg milyen tevékenven segíti a dolgozó parasztságot mezőgazdasági munkája elvégzésében. Szabadidejükben dolgoznak a betakarításnál, megjavítják a szerszámokat, kijavítják a háborúban megrongált parasztházakat. Lépten-nyomon érezhető a nép és szeretett hadserege közti szilárd kapcsolat. A lakosság segíti a hadsereget az utak javításában, hidakat építenek és szívesen átengedik házaikat a katonáknak, hogy kipihenjék fáradalmaikat. Egy szigeten megismerkedtünk a kínai Néphadsereg hőseivel. Csán Minh zászlóaljparancsnok, mint közkatona kezdte katonai pályafutását. Zászlóalja hősi harcok árán elfoglalta Loan város erődjét és ezért Csán Minhet magas kitüntetésben részesítették. A háború folvamári hétszer sebesült meg, balkeze nyomorék maradt. Számos magas katonai kitünte'ést kapott. Mo Tin De munkás volt és önként jelentkezett katonai 'szolgálatra. Résztvett a sjuleáni, loáni és káilini történelmi fontosságú harcokban. Rendíthetetlen kommunistának és kiváló századparancsnoknak bizonyult A harcokban. tanúsított kiváló magatartásáért három rendjellel tüntették ki és megkapta az „Elsőfokú Hős" címet. A végtelenségig lehetne felsorolni azok nevét, akik szeretett hazájuk évezredes, idegen rabszolgaságból való felszabadító harcában életüket áldozták vagy felbecsülhetetlen értékű hőstetteket hajtoltak végre azért, hogy a szebb és boldogabb Kína jövőjét megalapozzák.