Uj Szó, 1950. november (3. évfolyam, 252-277.szám)

1950-11-11 / 261. szám, szombat

1950 november 11 msm cÁiíwikjOLi élmhujek... Dimltrij Sosztakovics Sztálin-díjas zeneszerző nevét nálunk is mindenki ismeri. Szerzeményei a legkedveltebb zeneművek közé tartoznak és igen nagy népszerűségnek örvendenek. Ö maga saját tapasztalatai és törekvései alapján megállapítja azt, hogy „ha a múltban egyes műveimmel sikereket értem el, ez csak azért volt, mert benső kapcsolatot tudtam létesíteni népem életével. Minden esetben igyekeztem belevinni ezekbe a művekbe valami jelentős, emberi szempontból fontos dolgot, haladó, élettel teli eszmét. Olyan zenei nyelvre törekedtem, melynek szavát mindenki megértheti. Mikor azonban hűtlen lettem a nagy témákhoz és korunk nagy eszméihez, elvesztettem kapcso. latomat a néppel és a sikertelenség üldözött. Nagy örömet okozott az „Ifjú gárda" című filmhez írott zeném sikere. A békeharc gondolatát fejeztem ki a „Találkozás az Elbán", a „Berlin eleste" kísérőzenéjével és még inkább a „Dalol az erdő" című művemmel. Főfeladatomnak tartom, h°gy a békeharc gondolatát következő müveimben még teljesebb mérték ben fejezzem ki". Ez a művész, aki így ír munkájáról és így értelmezi azt a föfeladatot, amelyet meg kell oldania, hosszú riportcikkben foglalkozik „amerikai élményeivel". Ebből a cütkéböl köz lünk részleteket. Világszerte egyre nagyobb mére tekben bontakozik ki a békéért vívott hatalmas küzdelem. Minél nyíltabban próbálkoznak az imperialisták azzal, hogy a népeket egy újabb háború tüzébe sodorják, annál elszántabban, annál határozottabban kiáltják feléjük minden országban: Nem! Az egyszerű emberek' sokmilliós tömege még sohasem nyilvánította ki ilyen határozottan békeakaratát, azt az akaratát, hogy felveszi a harcot az angol-amerikai támadók sötét összeesküvése ellen. A háború a kultúrát, civilizációt, tudományt, művészetet, az emberi gondolat és alkotóerő minden vívmányát pusztulással fenyegeti. A háború fenyegeti mindazt, ami drága, ami szent számunkra: a kisgyermek életét, akinek első félénk lépései örömteli fénnyel töltik el az s anya szemét, a csodálatos szimfóniákat. képeket és könyveket, amelyek az emberi értelem és szív szépségét dicsőítik. Az emberiség ellenségei már a „béke" szót is gyűlölik. Félelmetes szó ez a háborús gyujtogatóknak. A reakciósok parancsára sortüzet nyitnak a „béke" szóval ékesített zászlók hordozóira. A Béke Híveinek mozgalmát rendőri üldözéssel és terrorral próbálják elfojtani. Bőrömön éreztem az amerikai rendőrök „buzgóságát". Mint ismeretes, az amerikai kulturális dolgozók békekongresszusán résztvevő szovjet küldötteknek a terv szerint körutat kellett volna tenniök az Egyesült Államok városaiban, öszszeállítottuk az én hangversenyem tervét: kamarahangverseny Washingtonban, szimfonikus hangverseny New-Yorkban és Bostonban. A kongresszus szovjet résztvevői azt remélték, hogy megismerkedhetnek az amerikai kulturális élettel. E helyett durva felszólításit kaptak a külügyminisztériumból, hogy azonnal hagyják el az Egyesült Államok területét. A washingtoni szovjet követségen pedig az amerikai igazságügyminisztérium ugyancsak kevéssé szívélyes levele várt bennünket. A levél felszólított, hogy záros határidőn belül hagyjuk el az Egyesült Államok területét, mert ellenkező esetben más módon fognak eltávolítani. .. Meg kell mondanom, hogy az amerikai nép legszélesebb haladó köreiben viharos felháborodást keltett a külügyminisztérium magatartása. Én a magam részéről akaratlanul is csak ámultam a dolgon. Mitől ijedtek meg annyira Amerika óllamférfiai? A békéről mondott szavainktól? A szovjet irodalomról, filmről és tudományról szóló beszámolóinktol vagy talán az én muzsikámtól Egy-két szó „amerikai benyomásainkról" Meg kell mondanom azt is, hogy „amerikai benyomásaink"-at először Berlin amerikai övezetében kezdtük gyűjtögetni. • Rendszerint koj-án reggel kelek. Ez alkalommal azonban napkelte előtt hangos kopogás ébresztett fel. A „szabad"-ot meg sem várva, két „gentleman" rontott be a szobámbaAkaratlanul is tiltakozó mozdulattal emeltem fel a kezemet, de rtá sem hederítettek. Kényelmesen letelepedtek, előrántották „örökíró" akronjukat, blokkjaikat és interjút követeltek. Mindenesetre kategorikusan megtagadtam a beszélgetést és így nem is lett belőle semmi. Ez azonban csak a kezdet kezdete volt; az igazi csemege New Yorkban várt bennünket, ahol minden teketóriázás nélkül egész tömeg riporter és fényképész rontott ránk. Hihetetlen ez a „közvetlen hang". Ismeretlen ember furakszik oda hozz/m, jól rácsap a válamra, hogy majd összerogyok és teleszájjal a fülembe üvölt: — Hello, Soszíi? Kit szeret jobban, a szőkét vagy a barnát? Berendezkedtünk a newyorki szovjet _ intézmények nyaralójában és még aznap este elindultam a CarnegieHallba, hegy meghallgassam Stokowsky szimfonikus hangversenyét. A műsoron főleg modern zeneszerzők művei szerepeltek. Többek között eljátszották Virgil Thomson, a' meglehetősen ismert zenekritikus és zeneszerző .,Búzatáblák déli napfényben" című darabját. Nincs ebben a „műben" semmi művészi tartalom vagy gondolat — puszta játék az emberi fül számára különösen kellemetlen hangokkal. A közönség szokatlan zúgással fogadta a bemutatót. Kiderült, hogy így fejezik ki elégedetlenségüket. Meg kell menteni a világot egy újabb háborútól! Másnap kezdődött a békekongreszszus, melyre 22 állam küldte el öszszesen 2823 képviselőjét. Meghallottuk most a békéért, igazi demokráciáért harcoló amerikai értelmiség képviselőinek, olyan embereknek hangját, akik nagy rokonszenvvel fordulnak e Szovjetúnió felé. Felszólalt Aaron Copland zeneszerző, ismert haladó közéleti személyiség, aztán Downes, a híres zenekritikus, költők, művészek és tudósok. Mindnyájan élesen és határozottan elítélték a „hidegháborút", mely azzal a veszéllyel fenyeget, hogy valóságos háborúvá válik. A kongresszus résztvevői felszólalásainak alapvető gondolata az volt, hogy meg kell menteni a világot egy újabb háborútól, az angolszász imperializmus szörnyű fenyegetéseitől. Világosan él emlékezetemben a kongresszus záróünnepélye, az a hatalmas tömeggyűlés a Madison Square Gardenben, melyen több, mint 30 ezer ember vett részt. Minden jelenlévőre óriási hatást tett a kongresszus azon európai küldötteinek grammofónlemezről lejátszott beszéde, akifeet nem engedett be az Egyesült Államok kormánya. Mint tudjuk, hasonló módon hallgatták végig a párizsi békekongresízus delegátusai azoknak a küldötteknek hangját, akik nem kapták meg a francia vízumot és így Prágában gyűltek össze. A Béke Hívei megértették, hogy ez a harc az emberi tevékenység minden területét, így a művészi alkotást is magával ragadja. Nekünk, művészeknek is le kell lepleznünk a .burzsoá „művészet" reakciós lényegét, mely dekadens szellemével megmérgezi a tömegek öntudatát, lefegyver- | zj az egyszerű embereket az új háború fenyegető veszélyével szemben. Művészetünkkel is részt kell vennünk a békeharcban Találkoztam néhányszor haladó amerikai zenészekkel is. Mindnyájukat őszintén érdekelte a Szovjetúnió zenei élete, sok mindent kérdeztek zeneszerzőinkről, karmestereinkről, zongora- és hegedűművészeinkről. Amerika haladó kultúrmunkásai nem húnyják be szemüket a világuralomra törő imperialisták őrjöngő harci játékai előtt. Elég, ha csupán Aaron Copland kongresszusi beszédét idézzük fel. Uj^a azzal a felhívással fordulok Amerika művészértelmiségének haladó képviselőihez, hogy egyesítsék erőiket a békeharcra, fogjanak össze a világ valamennyi haladó írójával, művészével és zenészével. Tömörítse és szilárdítsa meg erőinket az a harc, melyet a béke, szabadság és demokrácia nemes eszméiért a haliálgyárosok és a barbarizmus ellen folytatunk. Lehet ilyenkor félreállni? Lehet közönyösen elmenni a mellett, hogy a háborús veszély nőttön nő, hogy az amerikai imperialisták éjt nappá téve kovácsolják fegyvereiket az emberek, a városok és falvak tömeges, elpusztítására, határaiktól ezer és ezer kilométerekre katonai támaszpontokat építenek és Acheson, háború utazó-ügynöke bejárja Nyugat-Európa országait, hogy az agreszszív háború fokozott előkészületei érdekében tárgyalásokat folytasson az európai imperialistákkal?! Művészetünkkel is, művészetünk tartalmával, eszméjével, egész irányvonalával részt kell vennünk a békéért vívott harcban. A népek bátor hangja mellett fel kell csendülnie műészetünk gyönyörű, hatalmas hangjának. is — a békéért és demokráciáért! Visszavonulásra és lefegyverzésre kényszerítjük a háborús gyuj tagatokat! Dimitrij Sosztakovics, Sztálin-díjas zeneszerző. -UJSI0 BÉKÉT A NEMZETEKNEK! A Nagy Októberi Szocialista Forradalom alapvető fordulatot jelentett a világtörténelemben. Megnyitotta az emberi társadalom fejlődésének új korszakát, a kommunista társadalom építésének korát. A szocialista forradalom győzelme a Szovjetunióban halálos csapást mért az imperializmusra. A szovjet állam, amely az októberi forradalom győzelme következtében keletkezett a világ egyhatod részén, e jelszót írta zászlajára: »Békét a nemzeteknek.« A munkások és földművesek e hatalmas állama külpolitikájának legfontosabb jellemvonás? a szliárd demokratikus békéért folytatott következetes harc. Ez a harc a nemzetek biztonságáért, a nemzetek közti együttműködésért, a háborús uszítók leleplezéséért, a nemzeti függetlenségért, szabadságért, szuverenitásért és a kis és nagy nemzetek Igazi egyenjogúságáért folyik. Amikor a munkásosztály kiharcolta magának a, hatalmat, a szovjet kor_ mány vezetője, V. I. Lenin, az első " napon elterjesztette a szovjetek II. kongresszusának szavazásra a békéről szóló határozatot. Ez volt a szovjet állam első határozata. Lenin ezen a kongresszuson kijelentette, hogy az imperia'ista háború továbbfolytatását azért, hogy hogyan osszák fel az erős és gazdag nemzetek között a leigázott gyenge nemzeteket, a szovjet kormány az emberiség elleni nagy gaztettnek minősíti és ünnepélyesen kijelenti, hogy kész azonnal aláírni olyan békét, amely kivétel nélkül minden nemzetre etgyformán igazságos A szoviet kormány dekrétuma a szovjet állam következetes béketiarcának kezdete volt. A szovjet kormány javaslata, hogy minden harcoló nemzet és azok kormányai azonnal kezdjék meg az igaai demokratikus békéről a tárgyalást, a lenini-sztálini nemzetiségi politika alapjából indult ki. a nemzetek baráti és testvéri együttműködéséből és a haladószellemű emberiség létérdekeit tolmácsolta. A SZOVJETUNIÓ KÜLPOLITIKÁJA. Lenin és Sztálin a szocialista és kapitalista rendszer gazdasági együttműködésének és békés egymás mellett élésének lehetőségéről és megegyezésüknek lehetőségéről szóló kijelentésére támaszkodik. Abból indul ki, hogy a szocializmus országainak és a kapitalista országoknak együttélése hosszú történelmi korszakra logikus. J. V. Sztálin mondotta, hogy ha fennáll az együttműködés óhaja, a különböző gazdasági rendszerű országok együttműködése teljesen lehetséges. Harold Stassennel folytatott beszélgetésében 1947 márciusában J. V. Sztálin a következőket mondotta: A két rendszer együttműködésének gondolatát először Lenin elvtárs mondotta ki. Lenin a mi tanítónk és mi szovjet emberek az ő tanítványai vagyunk. Soha. sem tértünk el és nem térünk el Lenin irányelveitől. A Kommunista Párt és a szovjet kormány egész figyelmüket a nemzet, gazdaság békés kiépítésének fejlesztésére, a szovjet nép anyagi és kulturális jólétének fejlődésére fordítják. A SZOVJET RENDSZER A BEKEHARC ALAPJA. A békeharc a szovjet dolgozók létérdekeiből következik. A szovjet nép, amely iiíküszöbölte az embernek ember általi évszázados kizsákmányolását, kiküszöbölte azokat az okokat is, ame- # ly^k a kapitalista világban előidézik az imperialista háborúkat egy maroknyi milliomos érdekében. A szovjet rendszer példát adott a világnak a nemzetiségeknek egy szövetséges államban való szabad és egyenjogú egyesítésére. Ebbeni az államban következetesen megoldották a nemzetiségi kérdést és a nemzetek testvéri együttműködésének problémáit is. A szovjet állam vezette békeharc az imperialista támadók és a háborús uszítók ellen irányul. Lenin már 1920 februárjában az egyik amerikai lap levelezőjétől hozzá intézett kérdésre szóló válaszában hangsúlyozta a szovjetek országának rendíthetetlen béketörekvését és leleplezte az amerikai imperialistákat, mint háborús uszítókat. J. V. Sztálin, a nagy békeharcos, a Szovjetúnió külpolitikáját a lenini úton vezeti, a nemzetek közti szilárd béke biztosításának útján, a békeszerető nemzetek együttműködése minden olj datú megszilárdításának útján. P. Čujkov. ^Tjihet, a magul hegyek oZízága, a CKíaai ^éfikö&tátlalág &zetne$ tésze A kínai népi hadsereg felszabadító csapati október 24-én parancsot kaptak, hogy lépjék át a tibeti határt és szabadítsák fel a köztársaság e részét az imperialista elnyomás alól. A népi j f elszabadító hadsereg egységei előtt 'az a nagyszerű feladat áll, hogy befejezzék egész Kína egységesítését, hogy meghozzák a 3 millió tibetinek a békét és demokráciát, lerakják az alapkövét az új demokratikus és virágzó Tibetnek. Kíméletlenül kizsákmányolják a lakosság dolgozó tömegeit. Az állattenyésztő és földművelő parasztokat kíméletlenül kizsákmányolják az egyházi hűbérurak és az egyházi hűbérurak klikkje ezenkívül világi hatalmat s gyakorol Tibetben. A buddhista egyház feje, a dalai láma egyben Tibet kormányzója is. A dalai láma Lhasszában, Tibet közigazgatási központjában székel. Lhasszában kb. 22.000 ember (főként láma buddhista szerzetes) lakik. Tibetben körülbelül 300.000 láma és mintegy 3000 kolostor van. A buddhista egyház feudális vezető csoportjának és a hűbéri kizsákmányolás központját képező kolostorok főnökeinek kezében a lámák e hatalmas serege jelentős eszköz a tibeti dolgozó tömegek ideológiai „megdolgozására" és leigázására. Tibet kormányzója ez idö szerint névleg a dalai láma —- Danyein Dzsjamce — egy tizenötéves fiú. A valóságban azonban Tibet kormányzása a legtekintélyesebb hübérurakból álló régenstanács kezében van. Az Indiával több mint 3000 kilométer hosszúságban határos Tibet komoly hadászati jelentősége már régóta magára vonta az angol imperialisták figyelmét. A XIX. század folyamán az angol imperialisták, akiknek politikája Kína szétdarabolására és több vidék leszakítására irányult, több ízben megkísérelték elszakítani Tibetet Kínától és saját birtokukká tenni. Anglia 1904-ben hadműveleteket kezdett Tibet elfoglalására. Oroszország támogatásával sikerült Kínának megvédenie Tibetet az angol hódítók ellen és a dalai láma 1908-ban visszatért Tibetbe. A következő években az ,ang°'' imperialisták kihasználva a hűbéres klikkek harcát, a maguk oldalára vonták a dalai lámát és klikkjének támogatásával erősítették befolyásukat ŤIBET-ben. Ügynökeikkel elárasztották az országot, újjászervezték és felfegyverezték a dalai láma csapatait. 1936-ban' megalakult Lhasszában egy politikai misszió, amely e központból irányította az angol befolyást Tibetben. A Walls Street hidfőállása. A kuomintang klikk szétzúzása és a Kínai Népköztársaság megalakítása után az amerikai imperialisták kezdtek különösképpen érdeklődni Tibet iránt. Egyre több ügynöküket küldték Tibetbe és rajtuk keresztül kapcsolatot teremtettek vezető egyházi körökkel. A Wall Street imperialista főkolomposai tibeti politikájának főcélja az. hogy elszakítsa Tibetet Kínától és katonai hídfőállássá tegye a Szovjetúnió. valamint a Kínai Népköztársaság ellen. Az amerikai és angol támadók hódító célkitűzéseiket azzal a demagóg szólammal álcázzák, Vogy Tibet »független« Kínától. 1949 nyarán, amikor már nyilvánvaló lett, hogy a kinai népi felszabadíts hadsereg kivívja a győzelmet a kuominfang-klikk és az amerikai imperializmus fölött, az amerikai és angol imperialisták kísérletet tettek arra, hogy Tibetet elszakítsák Kínától. Az amerikai-angol ügynökség nyomására a Ihasszai kormány kikiáltotta Tibet »függetlenségét« és eltávolította IhasszábóT a kuomintang képviselőit. A kuomintang kormány, amelynek nyilván már jóval előbb tudomása volt erről a megrendezett jelenetről, figyelembe sem vette képviselőinek kiutasítását Tibetből. Később 1949 augusztusában az angol-amerikai ügynökség ösztönzésére a dalai láma megüzete »a buddhisták valláshá^ borúját a kommunizmus ellen«. Az amerikai támadók nem elégedtek meg ezzel, hánem gyakorlati intézkedéseket tettek, hogy Tibetet hídfőállásukká tegyék Indián keresztül különféle fegyvereket és hadianyagot küldtek Tibetbe, ezzel megkezdődött a tibeti halsereg modernizálása. Az imperialisták e támadószellemíí intézkedései azonban nem érték el céljukat. A Kínai Népköztársaság központi nepi kormánya töb Ízben világosan és erélyesen kijelentette, hogy harcolni fog Tibet felszabadításáért, amely Kína szerves része. A Kínai Népköztársaság központi népi kormányának ezzel a döntésével teljes összhangban áll a tibeti nép várakozása is. Tibet dolgozó tömegei mielőbb szeretnének megszabadulni az angol-amerikai imperialisták igájától amely áruba bocsátotta az országot a külföldi imperializmusnak. Jakimov cikkéből. Az új utat tör magának és győz a régi fölött A termelés úiabb eredményei és a tömegek aktivitásának növekedese megköveteli a pártszervezetektől a vállalatok munkája fölött gyakorolt vezetés színvonalának további emelését, a vállalatok gazdasági életének mélyreható vizsgálatát. Kötelezi őket arra, hogy nagyobb figyelmet tanúsítsanak a termelésben élenjárók és úiítók javaslatai iránt. Sztálin elvtárs azt tanítja, hogy az új utat tör magának és győz a régivel, az elavulttal, a közömbösséggel és a marad'.sággal vívott harcban. A pártszervezetek egyik legfontosabb feladata az, hogy tevékenyen támogassák és minden vonatkozásban fejlesszék az újat, a

z élenjárót, terjesszék el széles körben a haladószellemű kezdeményezéseket és a bevált munkamódszereket. Ügy vezessék a munkát, hogy mindenki felzárkózzék a

r újítók mellé és átvegye eredményeiket. A pártszervezeteknek az ipari újítások fejlesztése terén végzett munkája azt mutatja, hogy az élenjárók tapasztalatai nem tériednek el maguktól. Ezen a területen hatalmas szervező munkára van szükség. Ebből a szempontból jellemző szovjet példát hozunk fel itt. A gyorsított olajfúrások kidolgozásának, e tervek végrehajtásának és a módszer szakadatlan tökéletesítésének történetéről szól. A háború utáni ötéves terv elején a kommunista Alexei Orlov, a „Buzovninevt" fúrási irodá iának fővezelője, aki ma a szocialista munka hőse és a Sztálin-díj nyertese, addig egyedül álló fúrási sebességet ért el — 2613.8 métert egy géphónapra. Az átlagos fúrási sebesség abban az időben nem haladta meg a 700 métert, a mesterek álma pedig az volt, hogy elérje az 1500 méteres fúrási sebességet, azt a rekordot, amelvet kevéssel azelőtt állított fel M. Raszulov fúrómester. Az új módszerben sikeresen összekapcsolódott a fúróberendezések, a gépek és szerszámok telies és észszerű kihasználása, a fúr/ibrigádban dolgozó elvtársak munkájának új, pontosabb megszervezésével. A pártszervezet helvesen értékelte A. Orlov újító kísérletének jelentőségét. Igyekezett megismertetni veliik az összes éleniáró mestereket. A kommunisták gyűlésükön megvitatták A. Orlov és az iroda mérnökének beszámolói a gyorsított fúrási módszer I széleskörű alkalmazásáról Ezután va' lamennyi mester részvételével megszervezték az újítók tapasztalatainak tanulmányozását. A pártszervezet lelkes támogatásban részesítette az élenjáró mestereknek azt a törekvését, hogy túlszárnyalják A. Orlov csúcsteljesítményét. E törekvéssel széleskörű verseny indult meg. A mérnökök a pártszervezet útmutatására segítettek a mestereknek technikailag kidoN^ gozni elgondolásaikat. A brigádok újabb eredményeit azonnal feljegyezték a verseny során és a pártszervezet erkölcsi és anyagi támogatásban részesített minden úiítást és minden ú jítót. Ez csak egy példa abból a példatengerből, amit a Szovietúnió újítóinak életéből fölhozhatnánk. A mi pártszervezeteinknek is összpontosítanak kell figyelmüket az úiító mozgalomra és üzemeinkben újítóinkat ugyancsak támogatásban kell részesíteniük és tapasztalataikat továbbvinniök a munkások közé. Sohasem szabad megelégedni azzal, hogv az egyes újításokat csak feljegyezzük, azokať a gyakorlatban mindig tovább kell terjeszteni.