Uj Szó, 1950. november (3. évfolyam, 252-277.szám)

1950-11-11 / 261. szám, szombat

1950 november 11 msm EGRI VIKTOR „BÉKÉT, BÉKÉT, A VILÁGNAK!" Néhány nap múlva. november 13-án az angolorswági Sheffieldben össze­gyűlnek a világ békét áhító százmilliói­nak képviselői. Stockholm után ezek a küldöttek még határozottabban fel­emelik majd tiltakozó szavukat a há ború ellen és újabb határozatban meg­bélyegzik minazokat. akik esztelen gőgjükben, korlátoltságukban és ural­mi vágyukban százmilliók akaratával dacolva, újabb világégést terveznek. A sheffieldi békekongresszust a stockholmi határozat meghozatalának idejétől mindössze másfél esztendő választja el. Két plakát világít rá ta' lálóan arra a hatalmas útra. amelyet a béke mozgalma ezalatt a másfél esz­tendő alatt megtett. Picasso, a nagy francia festő alkotta mind a kettőt. Az elsőn a békevágyó ember reményét és hitét csukottszárnvú hófehér ga­lamb jelképezi, a súlvos viharfellegek­kel a háttérben. A másikon a béke jel­képe, a galamb a légbe emelkedve ma gasan repül. Kiterjesztett erős szár­nyakkal szeli a levegőt a béke hirde­tője és úgy érezzük, hogy útjából semmiféle viharfelhő nem tudja leté­ríteni többé. Másfél esztendővel ezelőtt a Béke Híveinek számban még csekély, de tekintélyben annál jelentékenyebb cso­portja vétót emelt az atombomba használata ellen és valóban, a határo­zat megálljt parancsolt, megbénította a háborús őrültek kezét, hogy ezt a mindennél gyilkosabb fegyvert védte­len emberek ellen fordítsák. Ma 82 államban ötszázmillió aláírás tanúsko­dik a békemozgalom egyre növekvő és mindent elsöprő erejéről. Olyan szervezett, harcos erő ez. amilyet az emberi történelem eddig még nem is­mert és amelyre a Sheffieldben ta­nácskozásra összeülő békeküldöttek nyugodtan támaszkodhatnak, hogy százmilliók óhajaként meghozzák ha­tározatukkal a békeprogramm kiszé­lesítését. Ez a programm már nem csupán az atomfegyver betiltásáért száll síkra, hanem mindennemű fegyver előállítá­sának csökkentését és ellenőrzését kö­veteli. Es követeli mindennemű hábo­rús propagandának betiltását, a hábo­rús uszítók listájának összeállítását és közzétételét, a Nyugat-Német­ország felfegyverzésére irányuló tö­rekvések azonnali megszüntetését, a koreai támadás beszüntetését és min­den támadásnak, a népek belső ügyei­be való beavatkozásnak elítélését. * Tudvalevő, hogy minél jobban érzi az ellenség elszigeltségét, annál dü­höngőbbé válik és annál könnyebben ragadtatja magát esztelen tettekre. Elég, ha Russel délgeorgiai, Johnston délkarolinai, Long luisianai és Stamis missisippi állambeli szenátorokra uta­lunk. Truman emberei valamennyien, akiknek kívánatos és hasznothajtó a koreai vérontás és ezért gazdáikkal, a Well Street tőkéseivel együtt szen­vedélyesen hirdetik a tőlük oly távoli, idegen földön folytatott támadó szük­ségességét. De még raituk is> túltesz az uszításban a „tiszteletreméltó és érdemes" lord Martvr, akinek már az atombomba sem elég, mert a még gyilkosabb hatású hydrogénbombával szeretné „biztosítani a világbékét". Ebben a feszültségben éppen ezért különösen megnő a békekongresszus jelentősége, amely a leghatározottabb manifesztációja a népek olthatatlan békevágyának. A béke harcosainak százmilliós se­regében egyre hatalmasabb erők egye­sülnek. „Minden embert át kell, hogy hasson az a meggyőződés, hogy sze­mélyesen és közvetlenül az ő ügye is a béke és a háború kérdése" — hir­deti az atomtudós Joliot Curie. „Sen­kinek sem szabad azt éreznie, hogy erőtlen, mert ugyanakkor millió és millió ember teszi fel ugvanazokal a kérdéseket az egész földkerekségen, millió és millió ember harcol vele együtt a békéért és hozzájárul a ma­ga tetteivel is a béke megvédéséhez." Valóban — a dolgozó ember a tet­teivel felel. Százával idézhetném itt élmunkásainkat, akik fokozott munka­teljesítményekkel állnak a békeharc frontjának első vonalában. Selejtjüket csökkentik, normáikat < szilárdítják, békemüszakokat vállalnak abban a tu­datban, hogy minden mázsa szén, minden szem búza, amivel többet ter­melnek és minden munkaeszköz, amit dolgozó társaik kezébe adnak, a béke frontját erősíti. És mit mond az író a békeharcról? — Az írónak harcolnia kell — fe­leli a francia André Stvl. — El kell mondanunk, mi megy végbe annak a munkásnak agyában és szívében, aki megtagadja a fegyvergyártást, mi megy végbe annak a lánynak öntuda­tában, aki a sínekre veti magát, hogy testével állítsa meg a hadianyagot szállító szerelvényt. És mit mond Ján Kostra szlovák keltő: — Az a munka győz, amelv értéket alkot az élet számára és az az ember győz, aki nem pusztítja az értékeket, nem tömeggyilkos és gyújtogató! — A béke és háború erőinek mér­kőzésében egyetlen író sem maradhat közömbös — mondia Veres Péter, a Kossuth-díjas magyar író. — Nem ismerünk különb feladatot, méltóbb célt, mint q nép ügyének szolgálatát. — hangzik a magyar irók békeüzenete. — Mindennél előbbrevaló művészi kötelességnek érezzük a bé­kénkre törő imperialisták elleni kér­lelhetetlen harcot. Ebben az általános és világtörténelmi küzdelemben, amely a társadalmi haladásért, a dolgo­zó emberek százmillióinak biztosított életéért, békés munká iáért folyik, rendületlenül állunk népünk és a né­pek nagy ügye, a béke mellett. És hallgassuk meg a szovjet író békehangját: Bármilyen hosszú is a téli éjszaka, bármilyen áthatolhatatlan a téli köd, mégis törvényszerűen felkel a nap, megvirrad a hajnal. Bármi áron is, de eljön a népek hajnala is s a ködön és a kavargó hóviharon keresztül kisüt a béke és a munka diadalának napja s a világegyetemben felvirrad a kommu­nizmus rózsás hajnala. Nincs más es­hetőség. A z emberek békét akarnak, boldogan akarnak élni — nem rom­bolni, hanem alkotni akarnak. Ezért tudunk olyan pontos határ­időt szabni a mi gigantikus építkezé­seinknek, ezért válnak minálunk meg­szokott gyakorlati tervekké azok az ábrándok, amelyeket évszázadokon át nem siker ült megvaósítani. Mi állan­dóan előre haladunk, tovább látunk másoknál, többet tudunk, mint mások és megingathatatlanul hiszünk lehető­ségeinkben. Mi testesítjük meg az emberiség legjobb erőit, mi fejezzük ki az ösz­szes jóakaratú emberek akaratát és vágyakozását. Ezért bíznak és re­ménykednek bennünk olvan szilárdan a föld minden országának békeszerető emberei. Mi békés alkotó munkával harcolunk az emberiség jövőjéért. Megszilárdít­juk a békét a népek között. Mi va­gyunk a népek boldogságának meg­teremtői! * Sheffield felé most millió és millió anya fordul mély hittel és reménnyel. Ezek az anyák mind egyet akarnak, a békét és valamennyineik ajkán ott a fohász: — A mi nevünkben is hozzatok ha­tározatot. békénk követei! Senki sem áhítja jobban a békét, mint mi anyák! A teremtés rendje nem az, hogy szülő temesse el gyermekét. Nem azért ne­veltük fel fiainkat, hogy megcsonkí­tott testtel ismeretlen sírokba hullja­nak. Hagyjátok abba az öldöklést! Azért hoztuk világra fiainkat, hogy éljenek, dolgozzanak és boldogok le­gyenek! Hogy az éäeit szép, bölcs és igazságos legyen! Elég volt a légi­háborúból. a bombákból, az ördögi ta­lálmányokból, a szörnyű rombolásból és gyilkosságból! Mi asszonyok, anyák a halál örök ellenségei és a béke leglelkesebb híved vagyunk! Mi az élet védelmére emel­jük fel szavunkat és megátkozzuk, ezerszer megátkozzuk azokat, akik pustulásra és rombolásra szomjaznak! A kassai békemaniíesztációról Ná­lepka kapitánynak, a Szovjetúnió el­esett hősének édesanyja így küldi a béke követeit: — Kérlek benneteket, harcoljatok a békéért, hogy ne történjék meg vele­tek. ami velem megtörtént. Neveltem a fiamat, hogy nekem és az államnak öröme legyen belőle. Es ime, a háború elvette. — Küzdjetek a békéért! Igen, békét, békét a világnak! Ezt hirdeti a felröppenő fehér galamb, ezt mondja a dolgozó ember keze mun­kája, azt sugallja az író szava, akineik küldetése az, hogy mindannyiunkért szóljon és meghirdesse a békeharc igazságát. Tudjuk, az emberiség sorsa forog kockán, de egy pillanatra sem vehett erőt rajtunk a kétség, ha a béke élen- | járó harcosainak soraiból ilyen hangok szállnak felénk. És mindennél bátorí­tóbban és meggyőzőbben szól hoz­zánk, akik ejőtt feltárult a haladás, a felvilágosultság és a szocializmus útja, Sztálin halhatatlan szava: »A népek nem akarnak tovább a régi módon élni, kezükbe veszik or­szágaik sorsát, demokratikus állami, gazdasági és társadalmi rendszert te­remtenek s tevékeny harcot folytat­nak a reakció erői és a háborús uszí­tók ellen.c A háború hiénái, a Wall Street ra­gadozói gyűlölettel nézák a világ béke­iarcát, a dolgozók összefogását, száz. milliók testvéri találkozását a szár­nyaló békegalambokka! díszített lobo­gók alatt. Vérözönnel szeretnék el­árasztani békés alkotó életünket, — ám ismét nagy vezetőnk bölcs szavait szegezzük fegyverként ellenük: >Csupán a gyerekesen együgyű fm­-ÜJSZÖ A 190.000 főnyi intervenciós hadsereg nem elegendő arra, hogy megtörje a koreai néphadsereg ellenállását Szergej Borzenko elvtárs, a Praiv­da különtudósítója írja Koreából: Az utóbbi napokban a koreai népi hadsereg heves harcokat folytatva az északkoreai hegyekben, fokozta az amerikai beavatkozók ellen irányuló ellentámadásait. A népi hadsereg csapatai több he­lyen 30—40 kilométernyire visszave­tették az ellenséget. Walker tábornok, a 8. amerikai hadsereg parancsnoka, aki kiment az első vonalba, hogy „visszaállítsa" a helyzetet, új tartalékokat követelt annak ellenére, hogy a koreai hábo­rúba már eddig is nyolc amerikai szárazföldi hadosztályt vetettek be és az ezer repülőgépet számláló 5. iégifiottát. Ilymódon Walker elismer­te, hogy Koreában az amerikai pa­rancsnokság alatt álló 190.000 katona nem elegendő arra, hogy megtörje a népi hadsereg ellenállását. A há­ború elhúzódó jellegű lett és megkö­vetel; az amerikai fegyveres erők egy­re nagyobb számú kötelékeinek be­vonását. Kitűnt, hogy a koreai népi hadsereg gyalogsága erkölcsi tulaj­donságainál és harci felkészültségé­nél fogva lényegesen az amerikai fö­lött öli és mint azt a koreai csaták mutatják, az amerikai gyászsztrató­gák állíttásaíval szemben, a hadsereg alapfegyvememe továbbra is a gya­logság, amely szakszerűen együttmű­— írja a Pravda koreai tudósítója ködik a többi fegyvernemekkel. Sok esetben a népi hadsereg harco­sai kézigránátokkal robbantják fel a tankokat, átugranak az ellenséges pláncélkocsikra és elfedve a kémlelő­lyukakat, megva' 'ják a páncélos­kocsik legénységei és megadásra kényszerítik őket. A Munkapárt katonaiagjainak sze­mélyes példája, bátorsága és önfel­áldozása önfeláldozó harcra ihleti a népi ezredeket, a zászlóaljakat és századokat az amerikai beavatkozók, a koreai nép átkozott ellenségei elle­ni harcban — írja befejeaésül Szer­gej Borzenko. Az ENSz-bizotiság tudtával és helyeslésével folynak a koreai kegyetlenkedések — ismeri be a News Chronicle A jobboldali londoni News Chro­nicle koreai tudósítója beismeri: Li­Szin-Man rendőrségének teljesítmé­nye a kommunistagyanus férfiak, nők ég fiatal gyermekek tömeges összetereléséből, kegyetlen öldöklés­ből, kínzásokból és tömeges kivégzé­sekből áll. Hangsúlyozni kell, hogy ezek a rendőri kegyetlenségek nem­csak felháborítók, hanem azok az ENSz-bizottság tudtával és helyeslé­sével folynak. Ezeket a förtelmes té­nyeket nem lehet elhallgatni Egyre több kínai önkéntes jelentkezik a koreai nép harcának támogatására Pekingből jelenti az Uj Kína hír­ügynökség: Egyre több kínai önkéntes jelent­kezik, hogy szembeszállhasson a Ko­reába betört amerikaiak okozta vesze­delemmel. „Nem találok szavakat annak leírására, amit láttam" Egy elmenekült koreai asszony megrázó elbeszélései az amerikai és liszinmanista banditák állati kegyetlenkedéseiről Li-Csun-Hua, koreai asszony, aki­nek sikerült megmenekülnie a falu­ját ért gyilkos támadás elől, a Koreai Központi Távirati Iroda tudósítóinak beszámolt az amerikaiak és a liszin­manista csapatok borzalmas kegyet­lenkedéseiről, amelyeket az észak­koreai Koszungban elkövettek. Először amerikai, majd liszin­manista csapatok kutattak át minden házat és mindent elraboltak. Letar­tóztatták a falu valamennyi lakosát és megkezdték a „pereket", halállal fenyegetve mindenkit. A letartózta­tottakat földre fektették és két vas közé szorították a nyakukat. Először szemük kiszúrásával kezdték a kín­zást. Ehhez kicsiny, éles késeket hasz­náltak. Amikor az áldozatok a fáj­dalomtól eszméletüket vesztették, víz­zel kezdték őket locsolni, hogy ma­gukhoz térjenek. Ezután a lehető leg­lassabban elvágták az á'.dozatok nya­kát, azon igyekezve, hogy minél to­vabb tartson az állati gyilkosság. Amikor ezt a kínzást befejezték, fi­gyelmük a legfiatalabb nők felé for­dult. — Borzalmas volt látni, amint erő­szakkal a mezőre hurcolták ezeket az asszonyokat és leányokat. Eg(yikük sem tért vissza. Ezután az amerikai és liszinmanis­ta banditák kényszerítettek más pa­rasztokat, hogy menjenek a mezőkre, kaszálj-ák le a rizst és a többi gabo­nát, amit teherautókra raktak és el­szállítottak. A parasztokat elhajtot­ták és nem férhet készség az iránt, hogy lemészárolják őket. Én egyike voltam azoknak a szerencséseknek, aki megmenekült. Néhány idősebb asszonnyal sikerült eltűnnöm a sze­mük elől. — Nem találok szavakat — fejez­te be szavait Li-Csun-Hua — annak leírására, amit láttam. Azt akarom, hogy népünk még hevesebben gyű­lölje ezeket a gonosz embereket és kerüljön is bármibe, nem engedjük meg, uhogy közülük egyetlenegy is or­szágunkban maradjon. Budapesten átadták a forgalomnak a Sztálin-hidat r"Tir iFtpiM . • ' ^^wuutty* Mukden külvárosában már eddig ezerháromszáz önkéntes jelentkezett, hogy résztvehessen a koreai felsza­badító háborúban. Fang-Sih-Jung, az antungi repülőtér egyik dolgozója, aki nemrégen épült fel azokból a sérrülésekből, amelye­ket az amerikai légitámadás során szenvedett, önkéntesnek jelentkezett. Fang-Sih-Jung ezeket mondotta: „Itt az idő a bosszúállásra". Mandzsúria sok részében orvostan­hallgatók is önkéntesen jelentkeznek, hogy szolgáljanak a koreai háború­ban. A tudományos dolgozók két orszá­gos szövetsége nyilatkozatában ki­emeli: az atomfegyverek nem titkos monopóliumai többé az Egyesült Ál­lamoknak. Nem félünk' az atombom­báktól, hasonlóképpen nem félünk ez amerikai imperialistáktól. Mi, kínai tudósok készen állunk minden áldo­zatra, nem félünk semmiféle nehéz­ségtől és minden erőnkkel hozzájárni lünk hazánk védelméhez — mondja a kínai tudományos dolgozók közös nyilatkozata. A pekingi nyugati pályaudvar egyik dolgozója emlékeztetett arra az eset­re, amikor hlárom amerikai katona agyonlőtte Vang-En-Tit, az egyik vas-> úti munkást. Az amerikai katonák célbalövéssel szórakoztak és célpon­tul a vasúti munkás fejét szemelték ki. „Sohasem fogom ezt elfelejteni. Nem felejtem el a többi bűncselek­ményeket sem, amelyeket az amerí* kaiak követtek el a nyugati pályaud­varon- Meg kell segítenünk a koreai népet, hogy megakadályozzuk az ame­rikai imperialisták visszatérését". 19S0 november 7-én adták át a forgalomnak Budapest úl hídját, a Sztálin-hidat. A szovjetuniói és dániai hidak után Európának ez a legna­gyobb hídja Budapest két munkásnegyedét, Óbudát az Angyalfölddel köti össze. V berek hihetik azt. hogy a tüzérségi tűz törvényei erősebbek a történelem törvényeinél s .hogy ágyúlövésekkel vissza lehet forgatni az idő kere­két. ..« A béke erőinek győzniök kell. Sem­miféle demagóg mesterkedés, sajtó­kampány, nyílt, vagy fejtett fenyege­tés nem nyomhatja el száz és száz­milliók békekövetelését. Az öklök ke­mények, acélosak és elszántan le­csapnak, ha az ellentábor el akarná fojtani a népek szabadságért és függetlenségért folytatott harcát. A béke erői győzni fognak. Erről Sheffield tanúságot tesz. A saav+et és mcnqot ifáúsáq. iiduäílete a Z)JSn napja A mongol forradalmi ifjúsági szö­vetség központi bizottságának titká­ra Dangasurun Zdenek Hejzlámak a CsISz központi bizottsága vezetőjé­nek a következő táviratot küldte: ,A mongol ifjúság nevében üdvöz­letünket küldjük a DISz megalapítá­sának ötödik évfordulója alkalmá­ból. További nagy sikereket kívá­nunk a szocializmus és a béke építé­sében.'' A szovjet ifjÚ3ág antifasiszta bi­zottsága a világifjúsági napok al­kalmából a CsISz-nek a kővetkező táviratot küldte: ,,Avilágif júsági napok és a demokra­tikus ifjúsági világszövetség megala­pításának évfordulója alkalmából a csehszlovákiai ifjúságnak baráti üd­vözletünket s jókívánságainkat küld­jük. A csehszlovák ifjúság és élcsa­pata a CsISz aktív résztvevői a szo­cializmus építésének. Az ifjúság erői­nek egyesítésével a béke megvédésé­re irányuló küzdelmükben további sikereket kívánunk önöknek. Virá­gozzék a csehszlovák népi demokrá­cia! fii jen a szovjet ifjúság és a népi demokratikus csehszlovák ifjúság ba­rátsága." A Štúrovo-! afapfokú szakiskola magyarnyelvű szaktanítókat keres azonnali felvételre. Jelentkezzenek, akik kereskedelmi akadémiát, gé­pészeti vagy fapipari középiskolát végeztek. — Kérvénvek címzése: Zakladné osborné školy. Štúrov®.

Next

/
Thumbnails
Contents