Uj Szó, 1950. november (3. évfolyam, 252-277.szám)

1950-11-10 / 260. szám, péntek

UJSZO 1950 november 10 A Szovjetúnió és az egész világ békéjének megszilárdításáért folyó harc Bulganyin elvtárs beszéde a Nagy Októberi Forradalom évfordulóján UJ, nagy lépéseket tettünk annak a feladatnak megoldására, amelyet Sztálin elvtárs tűzött a szovjet tüdősök elé: »Ne csupán elérjék, de a legközelebbi jövöben haladják is túl az országunk határain túli tudomány eredményeit*. Az atomenergia titkának feltárása után tudósaink sok más nagy munkával és felfedezéssel járultak hozzá a technikai haladáshoz, népgazda, sági terveink teljesítéséhez és túlteljesítéséhez. Ebben az esztendőben a nyelvtudomány és az élettan területén lefolyt alkotó viták lendítették előbbre szovjet tudományunk fejlődését. Rendkívül nagy jelentőségük volt Sztálin elvtárs hozzászólásainak a nyelvtudomány kérdéseivel kapcsolatos vitában. Ezek a hozzászólások éles fordulatot tettek lehetővé mindenekelőtt a tudománynak ebben az ágában. Sztálin elvtárs megmutatta, hogy a tudomány a vélemények harca nélkül, a bírálat szabadsága nélkül, az elavult formuláknak és következtetéseknek újakkal való felcserélése nélkül nem fejlődhet, nem haladhat. Sztálin elvtárs ezzel az egész szovjet tudományos gondolat számára szé. les teret nyitott az államunk előtt álló új feladatok megoldásában. Amikor gazdasági és kulturális fej. lödésiink sikereiről beszélünk, lehetetlen, hogy ne szóljunk dicső, fegyveres erőinkről, hadseregünkről, légi. erőnkről és haditengerészeti flottánkról. Fegyveres erőink becsülettel teljesítve harci kötelességüket, megbíz, hatóan őrködnek hazánk békéje és biztonsága felett. Sztálin elvtárs azt tanítja, hogy a kommunizmusban a tervszerűen megszervezett népgazdaság mind az iparban, mind a mezőgazdaságban a legmagasobbfokú technikára fog támaszkodni. Ennélfogva meg kell szerveznünk a szovjet gazdaság további, újabb fellendülését, még ma. gasabbra kell emelnünk a gazdasági ágak technikai színvonalát, és tovább kell fejlesztenünk országunk termelő erőit. A szovjet nép előtt álló e feladatok fényében óriási jelentősége van a volgai, kujbySevi és sztálingrádi vízierőművek, az amudarja. krasznovodszki turkmén főcsatorna, a Dnyepr-folyón a kahovkai vizierömü, valamint délukrajna-északkrimi csatornák megépítésére vonatkozó kormányhatározatoknak. Méreteikben, technikai elgondolásukban és megvalósítási határidejükben ezek az építkezések már valójában a kommunizmus építkezései. Mindegyik közülük vizierőmü, gát, csatorna, víz. gyűjtő és öntöző-rendszer építését foglalja magában. Az új építkezések a technikai felszerelések bonyolult rendszerét alkotják. Ilyen létesítmények felépítése csak országunkban, a szocialista tervgazdálkodás viszonyai között lehetséges. Az újonnan felépítésre kerülő négy vizierőmü tervbe vett kapacitása több mint négymillió kilowatt és közepes vízállás mellett évenkint huszonkét milliárd kilowSttóra villamosenergiát szolgáltat, vagyis majdnem tizenegyszer többet, mint amennyit 1913-ban az egész cári Oroszország villamos, erőmüvei termeltek. Az öntözött földeken nagymértékben fejlődésnek indul az állattenyésztés. Az új állomások villamosenergiája széles alkalmazásra talál az iparban és mezőgazdaságban. A vol. gai, amu-darjai és nyepri építkezésekről szóló kormányhatározatot or. azágunkban nagy lelkesedéssel fogadták. Számos ipari üzem munkásai kötelezettséget válalnak, hogy gyorsan és jól kielégítik az új építkezések szükségleteit. A szovjet tu. dósok, mérnökök és technikusok alkotó erőiket az új építkezés technikai problémáinak megoldására fordítják. A Volga-vidék, Turkménia, Ukraj. na és a Krim kolhozparasztjai és kolhozparasztnői kötelezettséget vállalnak, hogy munkájukkal meggyorsítják az építkezéseket. A szovjet társadalom fejlődésében egyre nagyobb jelentőséget nyer ká. dereink eszmei-elméleti megszilárdu. lása. A szocializmusból a kommunizmusba vezető átmenet körülményei köteleznek bennünket, hogy magasabb színvonalra emeljük az egész ideológiai munkát, elérjük a dolgozók kommunista nevelése ügyének további javulását. A kommunizmus nem épülhet fel anélkül, hogy embereink tudatában teljesen le ne küzdenénk a kapitalizmus csökevényeit. Ezért kell hát fo. kőznünk a harcot a munkához, a szocialista tulajdonhoz, az állami érdekek szem előtt tartásához való nefti-kommunista viszonyok különféle megnyilvánulásaival szemben. Határozottan ki kell irtani a burzsoá befolyásokat a tudomány, az irodalom és a művészet terén állhatatosan tökéletesítenünk kell munkánkat minden szakmához tartozó kádereink marxi.lenini nevelése terén, segítenünk kell a kádereket, hogy elsajátítsák a társadalom fejlődési törvényeinek tudományát. Kommunista Pártunk' arra szólit fel bennünket, hogy ne elégedjünk meg az elért eredményekkel és ne szédüljünk meg a sikerektől. Szovjet emberekhez méltatlan volna, ha nem vennénk észre a munkában mutatkozó hiányosságokat és nem tennénk intézkedéseket azok megszüntetésére. A munkánkban mutatkozó hiányosságok ellen vívott harc igaz és kipróbált eszköze a bolsevik kritika és ön. kritika. A Párt azt tanítja, hogy a kritika és önkritika, amely a szovjet társadalom egyik mozgatóereje, hozzásegít benünnket, hogy erélyesen eltávolítsuk az idejétmultat és elavultat, utat vágjanak az új, az élenjáró, a haladó számára. Éppen ezért a kritikát és önkritikát nem esetrőlesetre, hanem állandóan kell alkalmazni. A kritikának és önkritikának állandóan működő fegyvernek kell lennie, amely egész munkánk megja. vitását szolgálja. « A politikai nevelésbe^, a gazdasági és kulturális építésben mutatkozó hiányosságok felszámolása lehetővé teszi a szocialista termelés fejlődése új forrásainak feltárását és ezzel haladásunk meggyorsítását a kommunizmus felé vezető úton. A Szovjetúnió a népgazdasági építés feladatáit megvalósítva állhatatosan küzd a békéért, valamennyi or. szág népeinek barátságáért és e gyüttmüködéséért. A Szovjetúnióval vállvetve harcolnak a békéért és a népek barátságáért a népi demokráciák — Albánia, Bulgária, Magyarország, Lengyelország, Románia, Csehszlovákia. A nagy kinai nép a Mao Ce Tung elvtárs vezette Kínai Kommunista Párt irányításával aktivan küzd a béke ügyéért. Szilárdan áll a béke táborában a Német Demokratikus Köztársaság. A hős koreai nép felszabadító háborút vív a béke ügyéért, szabadságáért és függetlenségéért. Mindezek a népek jelentik a béke, a szocializmus és a demokrácia táborát. Sztálin elvtárs ismételten rámutatott arra, hogy a gazdasági rendszerek és ideológiák különbözősége nem zárja ki az együttműködést és a nor. mális kapcsolatokat a Szovjetúnió és a kapitalista országok így a Szovjetúnió és az Amerikai Egyesült Államok között sem. »Az együttműködés — mondja Sztálin elvtárs — nem követeli a rendszerek azonosságát. Tiszteletben kell tartani a nép által elfogadott rendszert*. Ugyanakkor Sztálin elvtárs rámutat, hogy »különbséget kell tenni az együttműködésre irányuló óhaj és az együttműködés lehetősége között. Az együttműködés lehetősége mindig megvan, de az együttműködésre irányuló óhaj nincs meg mindig*. Ami a Szovjetúniőt illeti, az egész világ ismeri kormányunk számos erőfeszítését és gyakorlati lépését, amely a béke ügyének megszilárdítását és a népek együttműködését szolgálja. A szocializmus és a demokrácia táborával, a béke táborával szemben áll az imperializmus tábora, amelyet az Amerikai Egyesült Államok uralkodó körei vezetnek. Ez a tábor az Ú1 háború kirobbantásának politikáját, az erős országok gyengék feletti uralmának politikáját folytatja. Az USA imperialistái a legutóbbi időkben az agresszió előkészítésének politikájáról rátértek a nyilt agresz. sziós cselekményekre. Ennek a politikának a legnyíltabb megnyilvánulása az USA koreai fegyveres beavatkozása. A szovjet kormány változatlan békepolitikájához híven a koreai események kezdetétől fogva sürgette, hogy a konfliktust békés eszközökkel rendezzék. A szovjet kormány ebből a célból javasolta, hogy haladéktalanul szüntessék meg a hadmüveleteket Koreában és egyidejűleg vonjanak ki onnan minden külföldi csapatot, hogy ezzel lehetővé tegyék a koreai népnek belügyei rendezését külföldi beavatkozás nélkül. Az amerikai kormány azonban, amely a nyilt agreszszió útjára lépett, minden javaslatot elvetett, amely a koreai kérdés békés rendezésére irányult. A világ népei ezen a példán szemléltetően győződtek meg arról, hogy ki áll a béke és ki az új háború mellett. Azok után a balsikerek és súlyos vereségek után, amelyeket az amerikai hadvezetőség Koreában a szabadságszerető koreai nép elleni harcban elszenvedett az amerikaiak a koreai háború céljára majdnem az egész Távol-Keleten állomásozó fegyveres erejüket összpontosították. Nem bízva csupán saját erejükben, a had müveletekbe Anglia és más országok csapatait is bevonták. Az intervenciósoknak csak ilyen nagy erőkkel — amelyek a koreai néphadsereg erejét többszörösen felülmúlták sikerült bizonyos katonai sikereket elérniök. A koreai nép a nagy hadisikerek után most a katonai balsikerek napjait éli. Ezek a balsikerek azonban nem törték meg a koreai nép harci akaratát. Balsikerek minden háborúban előfordulnak. Valamikor a külföldi katonai intervenció és a polgárháború éveiben a mi szovjet államunk is óriási nehézségeket élt át. Az intervenciósokat azonban szétzúztuk és kiűztük. A koreai nép az amerikai interven. ciósok elleni hősi harcával kivívta az egész világ békeszerető népeinek együttérzését. Korea a leigázott és függő orzságok számára a felszabadító mozgalom zászlaja lett. A háború borzalmait átélt népek akaratát kifejezve, a nagyhatalmak a fasiszta Németország és az imperialista Japán felett aratott győzelem után megteremtették az államok közti kölcsönös viszony megegyezéses rendszerét, amely biztosít, ja a békét és a népek biztonságát. Ennek a rendszernek az alapja a potsdami megegyezés volt és az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapokmánya. Az angol-amerikai imperialisták azonban már régen a nemzetközi együttműködés e rendszere szétrombolásának politikáját folytatják. Az angol-amerikai imperialisták az ENSz alapokmányának megkerülésével és ellenére megterem, tették az agresszív Észak atlanti Szövetséget és más agresszív katonai tömböket tákolnak össze. Az angolamerikai körök meghiúsítják a békeszerződés megkötését Németországgal és arra törekednek, hogy minél hosszabbra nyújtsák Nyugat-Né. metország megszállásának időtartamát. Az USA, Nagy-Britannia és Franciaország külügyminisztereinek ez év szeptemberében lefolyt newyorki tanácskozása határozatot hozott a német hadsereg felállításáról Nyugat.Németországban, Nyugat-Németország újrafelfegyverzésének gyakorlati rendszabályairól, valamint anyagi és embertartalékai felhasználásáról saját céljaik érdekében — nem számolva a német nép nemzeti érdekeivel. Az amerikai, angol és francia kormánynak Németországot szétszakító és a potsdami egyezmény elveit megsértő politikája arra vezett, hogy Né. metország nyugati és keleti területei között megszakadtak a normális gazdasági kapcsolatok. Nyugat-Németországban csak azok az iparágak fejlődtek, amelyek a haditermeléssel kapcsolatosak. Teljes ellentéte ennek a szovjet kormány politikája. A szovjet kormány továbbra is kitart az egységes, független, békeszerető, demokrati, kus Németország megteremtését előíró potsdami egyezmény megvalósítása mellett. Széles körben ismeretesek a szovjet kormány javaslatai, amelyek a német békeszerződés mielőbbi megkötését, a megszálló csa. patok kivonását és az össznémet kormány megteremtését kívánják. Ezeket a javaslatokat a Szovjetúnió, Albánia, Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Románia, Magyarország és a Német Demokratikus Köztársaság külügyminisztereinek egy nemrégen nyilvánosságra hozott nyilatkozatában ismét felvetették. A Szovjetúnió követeli a potsdami nyilatkozat megvalósítását is, azaz a békeszerződés mielőbbi meg. kötését Japánnal, a megszálló csapatok kivonását Japánból és a japán mllttartzmus újiászületése veszélyé, nek megszüntetését. Az Amerikai Egyesült Államok ezzel szemben célul tűzi ki Japán megszállásának meghosszabbítását és azt, hogy ezt az országot távolkeleti agressziós tervei támaszpontjává változtassa. Az Amerikai Egyesült Államok megszállói minőségét felhasználva, megsérti a Japán demilitarizálásáról és demokratizálásáról szóló megegyezéses döntéseket, újjáépíti a japáni haditengerészeti tá. maszpontokat, újjáteremti a japán fegyveres erőket, üldözi a demokratikus szervezeteket és hozzájárul ahhoz, hogy a japán militaristák ismét hatalomra jussanak. Ilymódon az Amerikai Egyesült Államok és Anglia kormánya a Németországgal és Japánnal kapcsolatosan vállalt kötelezettségeit megsértve, meghiúsítja a háború utáni békés rendezést, amely valamennyi ország népeinek érdeke. A szovjet kormány a'békéért, a nemzetközi együttműködésért vívott harcban támogat minden intézkedést, amely az Egyesült Nemzetek Szervezetének megszilárdítására irányul. Az Egyesült Nemzetek Szerve, zetének hivatása, hogy a béke és a nemzetközi biztonság fenntartásának komoly eszköze legyen. x Ennek a nemzetközi szervezetnek ereje — mutatót rá Sztálin elvtárs — abban áll, hogy az államok egyenjogúságának elvén, nem pedig egyes államoknak más államok feletti uralmán épül. Ha az Egyesült Nemzetek Szervezetének sikerül továbbra is megőrizni az egyenjogúság elvét, akkor feltétlenül nagy, pozitív szerepet fog játszani az egyetemes béke és biztonság fenntartása ügyében*. Az angol-amerikai tömb képviselői rendszeresen elvetik a Szovjetuniónak az Egyesült Nemzetek Szervezete megerősítésére irányuló javaslatait. Sőt, mi több, az amerikai kormány arra törekszik, hogy eizt a nemzetközi szervezetet az USA külügyminisztériumának egyszerű függelékévé tegye, olyan intézménnyé, amely az amerikai agresszív tejrveket fedezi. Az Amerikai Egyesült Államok kormánya ezzel bebizonyítja, hogy nein kíván utat keresni a nemzetközi együttműködéshez és nem tartja tiszteletben más államok szuverén jogait. Bebizonyítja, hogy új háború klrobbantására törekszik. Az Imperialisták sok erőt pocsékolnak arra, hogy elferdítsék a Szovjetunió békeszerető poíitikáját és ezt a politikát úgy tüntessék fel, mint propagandát, mint mások megtévesztésére irányuló kísérletet. Mi lehet egyenesebb és világosabb a Szovjetúnió többízben teltt javaslatainál, amelyek az új háború kirobbantása ellen irányulnak és a nemzeiküzi együttműködés kiszélesítését szolgálják. A szovjet kormány níven a békéért folytatott harc politikájához, az Egyesült Nertizetek Szervezete közgyűlésének mostani, ötödik ülésszakán az új háború veszélyének megszüntetéséről és a népek békéjének és biztonságának megszilárdításáról szóló deklarációt javasolt elfogadásra. A szovjeit kormnáy ebben a deklarációban újból javasolja, hogy ítéljék el és tiltsák el az új háború propagandáját, tiltsák el az atomfegyver — mint az agresszió és a tömeges emberirtás fegyvere — aikalmazásat, létesítsenek szigorú nemzetközi ellenőrzést a tilalom jx>ntos és feltétlen betartására; az öt nagyhatalom kössön egyezményt a béke megszilárdítására; csökkentsék a fegyveres erőket egyharmaddal egy év lefolyása alatt azzal, hogy a jövőben tovább folytatják etzt a csökkentést. A legegyszerűbb dolognak látszana, hogy elfogadják a 'szovjet kormánynak ezeket a békeszerető javaslatait és így eilenőrizzék a szovjet javaslatok őszinteségét. A háborús gyújtogatok azonban — akik engedelmes többséggel rendelkeznek az Egyesült Nemzeteit Szervezetében — jobbnak találták ehetni a szovjet indítványokat. Azért vetették el őket, mert a szovjet javaslatok meghiúsítják a háborús gyujtogatók szándékait és agresszív terveit. Sőt mi több, ezek az urak fenyegetik a Szovjetuniót. Ideje már, hogy ezek az urak megtud iák, hogy a szovjet nép nem tartozik a gyengeídegzetflek közé és fenyegetésekkel nem lehet megfélemlíteni. A történelmi tapasztalat azt mutatja, hogy békeszerető politikánk nem a gyengeség jele. Ideje, hogy ezek az urak megtudják: népünk helyt tud állni magáért, !; lyt tud állni hazája érdekeiért és ha kell — fegyverrel a kézben is! Az imperialisták agresszív politikájukat azzal az állítással álcázzák, mintha a kommunizmus ellen harcolnának. Ez a módszer nem új. Hitler és csatlósai agresszív politikájukat szintén a kommunista veszélyre való hivatkozással igyekeztek igazolni. Hogy a hitleristáknak ezek a hazugságra alapított mesterkeidései mivel végződtek — mindenki előtt ismeretes. Ugy látszik, hogy Hitler babérjai nem hagyják nyugodni az angolamerikai tömb háborús uszítóit. Napjainkban azonban az egyszerű embereket nehéz megtéveszteni. A dolgozók a Szovjetúnió és a népi demokratikus országok példáján látják, hogy ott, ahol a kommunisták jutnak uralomra, meghonosodik az Igazi demokrácia, mcgjzűnik a munkanélküliség, gyors ütemben növekszik a nép jóléte és kultúrája, minden ember előtt széles lehetőségek tárulnak fel az alkotó munkára. íme ezért van az, hogy az imperialistáknak minden, a kommunizmus »megsemmisítésére« irányuló törekvése ellenére is — a kommunizmus híveinek száma növekszik. Napról napra erősödik a kommunista pártok befolyása, amelyek napjainkban — a Szovjetúnió nélkül — több. mint tizennyolcmillió embert számlálnak soraikban. A kommunizmus és a doilgozó nép elválaszthatatlan egymástól. Éppen ezért, amint a népet nem lehet megsemmisíteni — ugyanúgy nem lehet megsemmisíteni a "kommunizmust sem. A nép a kapitalista társadalomban elfoglalt helyzeténél fogva kérlelhetetlen ellensége az imperializmusnak, amely a népeknek szenvedést és a rablóháborúk harcmezőin tömeges pusztulást hoz. A népek nem akarnak háborút és egyre világosabban tudatosul bennük milyer borzalmas szakadékba akarják taszítani őket a háborús uszítók. A háború veszélyének kiéleződése növelte a népeknek a háború elhárítására irányuló eltökéltségét. Az egész viágon szélesedik és erősödik a munkásokat, parasztokat, az értelmiséget, a nőket és az ifjúságot, a legkülönbözőbb politikai és vallási meggyőződésű embereket egyesífő szervezett és hatalmas békemozgalom. A népek most nemcsak azért harcolnak, hogy az atomfegyvert eltiltsák, de azért is, hogy megvalósítsák valamennyi fegyverfajta egyetemes csökkentését, eltiltsák a háborús propaganda mindéin formáját, elitéljék a fegyveres agreszsziót és a külső beavatkozást a népek belügyeibe. A szovjet nép a béke mellett áll és elszántan védelmezi a béke ügyét. Harcra keltek a békéért a nép milliós tömegei más országokban is. Kínában kétszáznégy millió, Lengyelországban, Csehszlovákiában, Bulgáriában, Romániában, Magyarországon, Albániában több, mint ötvenmillió, Japánban, Koreában, Angliában, Argentínában és más országokban ötvenmillió, Németországban több, mint húszmillió, Franciaországban tizenötmillió. Olaszországban tizenhatmillió, az USA-ban két és félmillió szavazott a stockholmi felhívá mellett és írta ezt alá. A mai napig összesen körülbelül ötszázmillió aláírás gyűlt össze a stockholmi felhívás támogatására. Félelmetes erő, komoly figyelmeztetés ez a háborús uszítók számára. A békéért harcoló népeknek meggyőződésük, hogy igaz íigyük diadalt arat. Meghiúsítják a háborús uszítók terveit. Elvtársak! A nagy sikerek, amelyeket országunk a háborúutámi időben elért, a szovjet emberek hősi munkájának és a Kommunista Párt, Lenin-Sztálin pártja helyes politikájának eredményei. A Párt szervező és vezető szerepe állami és társadalmi életünk valamenynyi területén megnyilvánul. A háború befejezése után a Párt a szovjet emberek mnden erejét a gazdasági élet újjáépítésére, hazánk további felvirágoztatására irányította. A Párt felhívására az országban kibontakozott az egész nép szocialista versenye az ötéves terv határidő előtti teljesítéséért. A Párt biztosította a szovjet emberek kultúrájának és anyagi jólétének fellendülését. A Párt zászlaja alatt még inkább megszilárdult a szovjet társadalom erkölcsi-politikai egysége, kifejlődött és megerősödött a népek sztálini barátsága. Sok új, a Párt nevelte és marxi-lenini tudománnyal felfegyverzett káder nőtt fel a gazdasági és kultúrális építés valamennyi területén. ^ Kommunista Pártunk működése mulatja, hogy a Párt mindennél előbbre helyezi a nép érdekeit és sikeresen harcol ezekért az érdekekért. A Párt a haza és a nép szolgálatával kivívta a szoviet emberek szeretetét és teljes bizalmát. Ebben rejlik a Szovjetúnió erejének forrása.