Uj Szó, 1950. november (3. évfolyam, 252-277.szám)

1950-11-26 / 274. szám, vasárnap

Világ proletárjai egyesüljetek! A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1950 november 26, vasárnap 2 Kčs A nyugati kapitalis'ék az emberek kezébe fegyvert adnak, mi újságokat és jó könyveket III. évfolyam, 274. szán» A, fá könyv és sajtá hetének ünnepélyes megnyitása A könyvekből tanulunk jobban dolgozni, szebben élni és harcolni a békéért Bacílek elvtárs megnyitó beszéde Hosszú hetek óta folynak már „A jó könyv és sajtó heté"-nek előkészületei, amelynek nagy kuitúrális éspolitikai jelentősége van. A jó könyvet és a sajtót akarjuk elvinni a legszélesebb népötmegek közé, azt akarjuk, hogy segító'társuk legyen, hogy oktassa, vezesse a tömegeket a nagy harcban a szocializmus felépítésért. Mint az ünnepségek fő jelszava is mutatja, a jó könyvekből tanulunk meg jobban dolgozni, szebben élni és harcolni a békéért. A nyugati imperialisták fegyverekkel akarják tömni népeiket, mi népeinknek jó könyveket, jó újságokat adunk, igazi békefegyvert. „A jó könyv és sajtó hetét

1' a bratislavai egyetem aulájában pénteken este nyitotta meg Bacilek elvtárs, a Megbízottak Testületének elnöke és tájékoztatásügyi megbízott. A megnyitó ünnepségeken résztvett a Szlovákiai Kommunista Párt Központi Bizottságának küldöttsége, élén Moskó elvtárssal, a Pált főtitkárhelyettesével. Résztvettek ezen az ünnepségen a bratislavai konzuli testület tagjai is, élükön Viszotyin szovjet főkonzullal. Az országos könyvkiadó tanács képviseletében megjelent Reirnann elvtárs, megjelent továbbá.az írószövetség elnöke, Chorvát," a bratislavai üzemek élmunkásai és kiváló munkásai, a főiskolák, kultúrintézmények képviselői és a tanulóifjúság nagy számban. Az ünnepi beszédet Bacílek elvtárs mondotta, aki beszédében mindenekelőtt összehasonlította Szlovákia népeinek azelőtti életét a mai élettel, amely mentes mindenemberi kizsákmányolástól és amelyben biztosítva van Szlovákia hatalmas fejlődésének perspektívája. A munkás — mondotta Bacílek elvtárs már nem a régi típusú munkás. Ma a munkás munkájának ura, üzemének gondos gazdája. Ezért természetes, hogy kulturális téren is a lehető leg-> jobbat követeli meg, amit művészi és tudományos munkásainak teremteni tudnak. A kulturális szükségletek és követelmények a kultúrmunka minden terén megnyilvánulnak. Ötször annyi fiatal tanul a főiskolákon, mint 1938-ban. Hasonlóan emelkedett a diákok száma a középiskolákban és más iskolákban is. A munkásság ciött megnyílt a főiskolák kapuja s előkészítő tanfolyamokat rendeznek. De nemcsak az iskolák terén érezhető ez az óriási fejlődés. Évenként körülbelül száz új mozit nyitunk meg és a rádióengedélyek száma 300.000, míg a háború előtt alig 100.000 volt. Ugyanilyen rohamos fejlődést tapasztalunk a könyvkiadásban is. A régi Magyarország területén a szlovák könyvek 200—300 példányban jelentek meg. Az első köztársaság idején 500—2000 példányban. A szlovák állam idején kiadott statisztikák szerint 1941-ben 700.000 példányban jelentek meg abban az évben a könyvek. Ezzel szemben 1949-ben 15 millió példányban adtunk ki könyveket, ami a háború előtti példányszámnak a húszszorosa. Az 1950. évi eredmények még nem ismeretesek előttünk, de megközelítik a 16 millió példányt. A lényeges az, hogy ma nemcsak kiadjuk a könyveket, a kiadott könyvek el is fogynak és valóban olvassák őket. Valamikor a gazdag polgár vásárolt könyveket és eltette a vitrinbe üveg mögé. Ma a dolgozó tömegek vásárolják a könyveket, akik megértették a könyvek nagy nevelő jelentőségét. Bacílek elvtárs ezután foglalkozott az irodalmi alkotás fejlődésével, foglalkozott azzal, hogy egyre nöyekszik a marxizmus-leninizmus klasszikusainak kiadása. íróinkra vonatkozólag Bacilek elvtárs a következőket mondta: ..Bátran ajánlhatjuk íróinknak, tanuljanak továbbra is a szovjet íróktól." Bacílek elvtárs figyelmeztette a kiadóvállalatokat, hogy népünk figyelmesen követi a könyvkiadást és azt mondotta, hogy a könyvek eladása nem ugyanaz, mint más árucikkek eladása. Ez igen fontos politikai és kulturális munka, amely minden elárusítótól magas politikai színvonalat s általános műveltséget követei meg. Az elárusítók kell, hogy szeressék a jó könyvet, ismerniök kell az írókat, tudniok kell a jó könyvet ajánlani. A „Jó Könyv és Sajtó Hetét" óri'ási méretekben szervezték meg. Az előkészítő bizottság 3500 községbe kb. másfélmillió könyvet szállított 40 millió korona értékben. Ezzel ez akcióval minden falur

a eljutnak az értékes könyvek, főleg a szovjet szerzők gyönyörű munkái, amelyek a szovjet ember munkájának harmincéves tapasztalatait közlik. Az akció célja az, hogy a könyv népszerűsége terjedjen, hogy az emberek észrevegyék, mi minden jót. hasznosat, tanulságosat és mulattatót hoz a jó könyv a dolgozó embernek. A% ifttpstiaíisldk haíiatían mecényíete a éébemazgafom ellen Frederic Joliot-Curiet az amerikai hatóságok nem engedték hazájába visszatérni November 24-én, pénteken éjjel visszatért Prágába F. Joliot-Curie francia atomkutató, a világ béketanácsának einöke. akit az amerikai megszálló hivatalok parancsára a német határon feltartóztatott a nvugatnéinetországi rendőrség. A bonni bábkorkormány hivatalai nem engedték, hogy Franciaországba átutazzék Joliot-Curiet feltartóztatták és leszállították a párizsi gyorsról, jóllehet rendes útlevele volt, érvényes amerikai átutazá3i engedéllyel ellátva. Titkára, akinek ugyanolyan útlevele volt és ugyanolyan átutazási engedéllyel, a vonatban maradhatott és folytathatta útját Párizsba Németországon keresztül. Öl órán át tartó kihallgatás után, amely alatt a francia atomtudóst őrizetben tartották és az egymást felváltó német rendőrök semmiféle frissítőt sem adtak neki. a Világ Béketanács elnökének a csehszlovák határon át ismét vissza kellett térnie Prágába. A Wilson-pályaudvarra való megérkezése után 22 óra 36 Derekor F. Joliot-Curie a következő kiielentést tette: „Ugyanolyan provokációról van szó, mint amilyet Anglia határain követtek el a II. Békevilágkongresszus delegátusainak százai ellen. Jóllehet az én esetemben csak egv személyről van szó, eljárásuk'nak éppoly álszent jeilege van. Egyrészt azért, mert megengedték. hogy Varsóba utazzam, vissza azonban — minden ok nélkül — nem; másodszor azért, mert mindkét esetben az amerikaiak voltak a sugalmozók, akik segítőtársaik mögé bújnak. A német rendőrök. ok nélkül tartóztattak fel. annak ellenére, hogy útlevelemben érvényes amerikai utazási engedély van és e fbeilett a rendőrök ötórás kihallgatásnak vetettek alá. Egyébként örülök, hogy, ismét Prágában vagyok, barátok között." F. Joliot-Curie továbbá a következő részieteket beszélte el az amerikai provokációról: Schirdine német halármenti községben az útlevélvizsgálat során a német rendőr, aki teljesen közömbösen vizsgálta felül a többi utas útlevelét, amint a Világ Békctánácsa elnökének nevét olvasta, az útlevelet magához vette és kiszállt a vonatból. Néhány pillanat múlva a német rendőrség kijelentette F. Joliot-Curienek, hogy nem utazhatik át Nyugat-Németországon s nem folytathatia útját Párizsba. Amikor, F. Joliot-Curie figyelmeztette őket arra, hogv érvényes apierikai átutazási engedélye van Németországon át, a német rendőr röviden ezt felelte: Amerikai oaranes.- A rendőr később azt mondotta, bogv Joliot-Curie feltartóztatására az amerikaiak pénteken reggel adtak parancsot, amikor az utasok névsorában laj'ák. hogy a Vilásr Békí-íanácsának elnöke Nyugat-Németországon keresztül tér vissza Párizsba Frre a német rendőrség felhívta F. Joliot-Curiet, hogy szálljon ki a vonatból és egy kis üres helyiségbe vezették, ahol kihallgftásnak vetették alá. A német rendőrök tudatosan ilyen kérdéseket tettek fel neki, mint pl., N>gv Varsóból utazik-e, mit csinált Varsóban, stb. Amikor F. Joliot-Curie frissítőt kért és telefonbeszélgetésre kért engedélyt, a rendőrök megkérdezték, hogy van-e német rnárkáia. Amikor márkát akart váltani a nála levő frankokért vagy fontokért, a német rendőrök egy amerikai katonai rendőrt hívtak oda. F. Joliot-Curienek arra a kérésére hogy valutáit márkára cserélhesse be, az amerikai katonai rendőr azt felelte, hogy márkát csak dollárért kaphat, mert twha, hogy doiiár nincs náta. A kihillgatás során a kihallgatást vezető rendőrök nem voltak hailandók F. Joliot-Curienek még egy pohár vizet sem adni. F. Joliot-Curie azt mondotta: A kihallgatáson visszaemlékeztem arra, hogyan hallgatott ki tizenkét órán keresztül Párizsban a Gestapo a náci megszállás alatt. Valóban furcsa érzés, hogy alig hat évvel később az amerikaiak elrendelik a nyugatnémetországi bábkormány rendőreinek, hogy egy franciát, letartóztassanak és kihallgassanak. A nyugatnémetor'szági hivatalok azt kívánták, hogy F. Joliot-Curie hívja fel telefonon és kérje meg az amerikai hivatalnokot, hogy, szüntesse meg továbbuiazási tilalmát, vagy pedig -nyújtson be írásbei-; kérvénye a hivatalnokhoz. F. Joliot-Curie azt vetette ez ellen, hogy nem látja okát; miért kérjen újból engedélyt Németországon va.'ó átutazásra, amikor érvényes átutazási engedély van útlevelében, amelyet az amerikai hivatalok adtak ki.' Hogy megkímélje magát a további megaláztatásoktól és üldözéstől, F. JoliotCurie elhatározta, hogy vissiatér Prágába. — - ' A további beszélgetés folyamán F. Joliot-Curie említést tett arról is, hogy mi újat adott a varsói II. világkongresszus i világ békemozgalmának. Ma amikor az USA-vezette imperialista és antidemokratikus tábor egészen leleplezetlenül egy szabadságvágyó és békeszerető nép legszentebb jogaiba gázol, amikor agressziót agresszióra halmoz, ma, amikor az Egyesült Államok minisztere támadó hadjáratot hirdet és nagytőkései nyiltan egy harmadik világháborúra készülődnek, mi a „Jó könyv és sajtó hete" jeligével kivisszük Szlovákia legeldugottabb falvacskáiba a szocialista könyvet és sajtót, építő törekvéseinknek és békevágyó akaratunknak követeit, a haladó gondolatnak meghirdetőit. Népi közigazgatásunknak, szellemi munkásainknak ezekben a napokban szinte egyetlen gondja, hogy dolgozóink kezébe újság és jó könyv kerüljön. Hogy mi a cél ja ennek a kultúrhétnek —, mert a jó könyv és sajtó hetét talán legtalálóbban kultúrhétnek nevezhetem és hogy miféle könyveket adunk ma dolgozóink kezébe — ezekre a kérdésekre akarunk felelni. A könyv — és itt nemcsak az elmélet könyveire, a marxi-lenini tudomány ismeretterjesztő müveire, hanem nagy általánosságban regényekre, verseskönyvekre és színdarabokra is gondolunk — nem arra való, hogy pusztán csak szórakoztassák az olvasót. Nem arra valók, hogy elkápráztassanak, álmokat hazudjanak nekünk és valami egészen mást mutassanak nekünk, mint amit az élet ad, a mindennapi munkásélet. Nem a mat írás, a jó szocialista könyv és sajtó célja. A könyv ma azért kell, hogy fegyver legyen a kezünkben. Azért kell, hogy hitünket erősítse, tudásunkat gyarapítsa és megacélozzon, hogy bátrabban vegyük fel a harcot a termelés sikeréért és a béke megvédéséért. A jó könyv ma a szocializmus építésére buzdít, a munka nemességéről, hősi bajtársiasságról, igazi proletár-hazaszeretetről, a mindennapi munkásélet szépségéről szól hozzánk magával ragadó egyszerűséggel és nemességgel. A dolgozó ember a jó könyvből és a szocialista sajtóból tanítást és irányítást kap, hogy az élet dolgaiban könnyebben eligazodhasson és biztosabban teljesíthesse azokat a feladatokat, amelyeket Pártunk IX. kongresszusának határozatai és köztársasági elnökünk tíz pontia boldogabb jövőnk érdekében útmutatásként kitűznek. A jó könyv és sa.itó a munka minden arcvonalán megsegít minket munkánk szocialista szellemben való elvégzésében, munkaöntudatunk megerősítésében, tanulásra serkent és éberségre int. Amikor a szovjet munkások a forradalom első éveiben elvégezték az első, önként vállalt ingyenes munkát, amikor rendbehoztak egy vasúti fűtőházat, Lenin ezt mondta: „Ez a kezdeményezés nagyobb esemény, mint a königgratzi ütközet". Ezzel Lenin lángeszű előrelátásával először mutatott rá napjainknak új, nagyszerű hősére a munka emberére, példás dolgozókra, azokra, akik látszólag mindennapi, mégis rendkívüli méretű és hősi cselekedeteket hajtanak végre az emberiség érdekében. Az osztályokra tagozódó társadalmakban hősnek azt tekintették, aki szembefordult az elnyomó rendszerrel. A hős egyenlő volt az üldözöttel. Napjainkban a hős az építésnek élenjáró munkása. Nézzük csak azokat a könyveket, amelyekkel a Szovjetúnió, a szovjet irodalom gazdagít minket. •Solochov „Új barázdát szánt az eke'' című regénye például hatalmas mértékben meggyosította a mezőgazdasági termelőszövetkezetek, kolhozok kialakulását és megerősödését. Mint világító fáklya mutatja a tévedhetetlen utat nekünk is. Éberségre tanít, követésre serkent. Megmutatja, hogy a/, új utat törő, mindig magasabb és tökéletesebb, emberibb formákat kereső életnek győznie kell a mult sötét erői, a tudatlanság, a maradiság és önzés hatalmai felett. Solochov könyve megmutatja napjaink helyes útirányát és rávilágít holnapunk távlataira is. Különösen falusi dolgozóinknak kell megismerniök a szovjet irodalomnak ezt a remekét, hogy okuljanak, tanuljanak, hitet merítsenek belőle és fegyverként használják a falu szocializálásáért folytatott harcukban. Nem lesz érdektelen, ha itt a jő könyv éš a sajtó hetével kapcsolatban megemlítem, hogy nemrég a haladó szellemű francia írók és békeharcosok „könyvcsatát" indítottak. A cél az volt, hogy a legkiválóbb haladó műveket terjesszék a dolgozók közt és megismertesse őket a békeharcnak mai állásával. Alig tíz nap alatt egyedül ä dokkmunkások sztrájkjától diadalmas Marseilleben és környékén egymilliókétszázezer frank értékű könyvet adtak el, — halad*') francia és szovjet írók műveit. Gaston Vienne fiatal francia paraszt, a könyvcsata egyik harcosa így beszélt: „Reggel kilenc órakor kezdtük falunkban a könyvek árusítását. Pontosan délre már több mint 55.000 frank értékű könyvet adtunk el. A parasztok szeretik a jó könyvet. S nem választjuk el a könyvcsatát a háborús gyújtogatok ellen vívott harcunktól, mert tudjuk, hogy minden egyes haladó mű erős fegyver a romboló, züllesztő könyvek ellen, amelyek a pornográfia, a gangszterizmus útján harcolnak korunk élenjáró eszméi ellen." • Minden igaz író életmynkája harc az emberiség jövőjéért és a békéért. A szocialista írás a dolgozó nép szívéből ered és a dolgozó néphez szól. Megtanít minket arra, hogy minden igaz ember élete szolgálat. Megtanít minket arra, hogy szolgálni szeretet nélkUl nem lehet. Nagyon mélyen a lélektől, nagyon mélyen a szívből szeressük mindazokat, akik ugyanazt akarják, mint mi. A Pártot, amely egész életünket vigyázza és mindenben útmutatást ad. A szomszédot, ha nem is az én nyelvemet beszéli, a gottwaldi vezetést, amely útbaigazít. Amennyire erőnk és tehetségünk megegendi, ezzel a szeretettel szolgáljunk mert ez a szeretet forraszt össze és olvaszt egy easláddá. És beszéljünk a gyűlöletről is. Igen, gyűlölnünk kell. Engesztelhetetlenül gyűlölnünk és beszéljünk róla nyiltan, inert nem akarjuk a régi jármot viszsza, a basáskodó urakat és embertelen hajcsárjaikat. Gyűlölünk, mert ez a gyűlölet is fegyverünk, akár a munka! Győlölniink kell azokat, akik oktalan harácsolásukban, feneketlen tehetetlenségükben atombombákat gyártanak és mindig új és új tüzesóvá t vetnek a békésen élni akaró népekre. Nem lehet ez a megvetésünk és gyűlöletünk elég mély és szenvedélyes és nem lehet az ítéletünk elég kemény, mert ezzel is csak védjük a mi békés körünket, az asszonyt, a gyereket, az anyákat és apákat, akik nem akarnak többé árvák sorsára jutni vagy fiaikat temetni. Az élet szép, mondhatatiannl szép és tele van fénnyel és örömmel. Ezért szeressük azokat, akik velünk a munkásélet szépségeit dicsérik, a békét védik és gyűlöljük azokat, akik békés utnkat keresztezik és boldog jövőnk kapujának kitárását gátolni merik. Ne várjunk, míg az ágyúk torka zeng fel és omlanak lángoló romok, hallhassa szavát minden igaz ember s le az álarccal, gyilkosok! Ez Alexej Szurkov szovjet költő hangja, aki gyűlöletet plántál belénk, hogy valamennyien, akik a magunk életének kováesolói lettünk, ádáz gyűlölettel szembeszálljunk a háború és a romlás őrült bujtogatóivel. Győznünk kell és győzni fogunk a béke harcában. Eró'sek vagyunk. Erősek vagyunk, mert velünk az igazság. És velünk Sztálin. „Az új világ vetése kalászul minkéi érlelt, egy test már s egy lélek s zászlónk Sztálin kezében" — ujjong fel a román Maria Banus és sokezer kilométerre visszhangként egy szívdobI bánással felel rá Csu-Csi, a felszabadnlt Kína harcos fia, aki a béketábor és a vezér közti megbonthatatlan egységről így V%11 egy felejthetetlenül szép hasonlattal: Nem élnek a kéz ujjai, miket a tenyérről letépnek, nem lehet elszakítani egymástól Sztálint és a népet. A békét akarjuk mind, ezt vallják a könyveink és arra tanítanak, hogy van mit megvédenünk. EGRI VIKTOR