Uj Szó, 1950. november (3. évfolyam, 252-277.szám)

1950-11-25 / 273. szám, szombat

UJSZO 1950 november 25 Varsó világtörténelmi jelentőségű, nagy napokat élt át. Lengyelország fővárosában, a világ soknyelvű, de egyakaratú békeharcosai "hatalmas erejű megálljt kiáltanak ae impéria, lista háborús gyujtogaióknak. Leleplezik a háborús uszítók gaz terveit, feltárják a még elnyomás alatt sínylődő gyarmati népek szomorú sorsát, és azok a békeküldöttek, akik az építés, a népi demokráciák országaiból érkeztek ide, ujjongva mutatnak rá cÜdvözletek Varsóból / békés építő munkájukra, mert már megízlelték a szabadságot. Ezeknek az országoknak dolgozói tudják, mit köszönhetnek a Szovjetuniónak, a béketábor hatalmas vezetőjének. A kínai nép békeszerető, de nem iél a fenyegetésektől Van-Ke kínai küldött nyilatkozata 1937-ben, amikor hazámat megszállták a japánok beléptem CsuTeh híres hadseregébe. A japán megszállók és Csankajsek, a kinai nép árulója elleni harcunk nagyon nehéz volt. a kínai nép azonban « nem hátrált meg a nehézségek elöl és sokéves felszabadító háború után, amely óriási áldozatokat követelt, kivívta a győzelmet A kínai nép szabadságáért és függetlenségéért harcoló csapatok, amelyekhez csatlakeztam. hadműveleteiket az ellenség mögött Chebej tartományban nyolc álló esztendeig folytatták. 1942-beii a japánok csapataink működési körzetében százezer főnyi hadsereget vonlak össze. Hatalmas támadó frontokat alakítottak ki. Nem volt akk»r elég fegyverünk és lőszerünk, azonban az ellenségnek nem sik«riilt legyőznie bennünket. Ennek az volt az oka, hogy meg voltunk győződve ügyünk igazságosságáról és a nép támogatott bennünket. Az amerikai imperialisták Kínát támeg akarják félemlíteni és rabszolgaságba dönteni. Megszállták Tajvant és ezzel közvetlen támadó tényt követtek el Kína ellen. Korea népét azért támadták meg, hogv Koreában támaszpontot létesítsenek Kína ellen. Az amerikai légi kalózok rendszeresen megsértik határainkat s a békés lakosságot lövik. Kínát azonban nem lehet megfélemlíteni. A kínai nép megismerte a szabadság örömét és senkinek sem engedi meg, hogy ezt elvegye tőle. Az amerika imperialisták Kínát támadással fenyegetik és ezért számos kínai önkéntes csapatokba lép és segítik a koreaiakat az amerikai támében az amerikai beavatkozók elleni harcában Ugyanazt a célt követi ezzel, amit a koreai nép követett a japán támadás ideién, amikor a kínai népet segítették felszabadító lvrcában. A kínai önkéntesek azzal, hogv segítik a koreaikat az amerikai támadás visszaverésében, saiát szülőföld ifiket védik. A Béke Hívei II. Világkongresszusának határozottan el kell ítélnie a koreai és taivani támndást és követelnie kell az amerikai csapatok azonnal' visszavonását Koreából és Tajvanból valanrnt a koreai kérdés békés megoldását. Az amerikai háborús gvuitogatóknak tudniok kell. hogy a kínai nép nem azérl békeszerető, mert gyenge A kinai nép békeszerető. azonban nem hagyja magát fenyegetésekkel megfélemlíteni, mert fplsrabadutásáért folvtatott nehéz harcokban megacélosodotl. A béke győzedelmeskedik a háború fölött — mondja Li-Tej-Diun, az ismert koreai író Li-Tej-Diun, a koreai néo írója és védelmezője. Huzamosabh időt töltött a lövészárkokban a katonákkal együtt és szemtanúja volt azoknak a durva állatiasságoknak, amelyeket az amerikai imperialisták elkövetnek Koreában. Az író kérges keze ökölbe szorot. Arca a haragtól ég. amikor az amerikai hódítóknak Koreában elkövetett gaztetteiről beszél. — Az amerikai beavatkozók vérrel árasztották el Koreát. — mondja. — Gyermekek, asszonyok, öregek, az l emberek tízezrei pusztulnak el. I Egyesek a városok, falvak barbár bombázása következtében, mások a I kínzókamrákban — A világkongresszus elő't — folytatja az író —, floege. a Wall Street ügynöke, menfegetődzik a nagy kínai nép előtt és azt mondja, hogy az amerikaiak „jótetfet" akarnak gyakorolni Keleten. Ez a provokátor szemtelenül hazudik. Az amerikai inioerialisták „iótettei" jól ismertek a Kelet népei előtt. Ezek a jótettek erőszakot, az emberek tízezreinek vérét jelentik. Nemrég végigjártam az egész arcvonalat Korea déli részétől egészen északig és láttam, hogv mi^e képes az amerikai imperializmus Li-Tej-Diun nagv reménykedéssel beszél a nemzetek világf"'űlésprö|. ahogv képletesen nevezi a Béke Hívei II. Világkongresszusát. — A koreai nép az imperializmus első áldozata a második világháború után — mondia keserűen. — Nem szabad megengedni, hogv sorsunk:-!^ a világ többi nemzetei is osszák A világkongresszusnak döntő szerepet kell játszania a békeharcban, az új háború kiküszöbölésében Döntő szót vár a kongresszustól népünk is. Az író meghatottan beszél népének hősi harcáról az amerikai beavatkozók ellen. — Népünk hősiességé az amerikai beavatkozók és báh'iuk. Li-Szin-Man ellen túlszárnyal ja az emberi hősiességről és bátorságról alkotott ÖSSZPS képzeteket. Népünk szabadság és függetlenségi harcában tel'es nagyságában mutatkozik meg s el van szánva a győzelemre. A legmélyebb hála érzésével beszél aztán Li-Tei-Diun a Szov ietúnióról és Klráról. — Korea népe sohasem feleiti el a szovjet hadsereg hősiességét. amelv legyőzte a rcslszakalratú inrierialistákát s meghozta nekünk - a ^zabarlságot, amelyre oly nagvon vágyódtunk. A szoviet ember a lepiehb barátja népünknek. A nagv Sztálin a mi zászlónk és lelkiismeretünk, a nemzetek közötti szabadság és testvériség ielképe. — Mélven megindít bennünket a nagy kínai nép nagylelkű cselekedete, amely Korea segítségére sietett az amerikai imperialisták, elleni harcban. Népünk meg van rtila győződve, hogy győzünk, hogy szabadságunkat éls függetlenségünket megvédjük. — Ideiglenes sikertelenségek minden háborúban megmutatkoznak. Nincs messze az az idő. amikor néphadseregünk ismét előre tör és az imperialistákra olv erős csapást mér, amilyenre eddig még nem volt példa. Az író lelkesedéssel beszél a koreai partizánok működéséről — A partizánmozgalom egyre jobban és jobban terjed. Minden fegyverbíró férfi a hegyekbe ment és onnan komoly károkat okoz a megszállóknak. Az amerikai banditák talpa alatt ég a föld Egész partizánhadoszíályok működnek az angol és li-sz

:n-mani csapatok hála mögött. — Az amerikai imperialistáknak nem segítenek azok a kemény intézkedések, amelyeket a békés koreai lakosság ellen alkalmaznak. " Népünk számontartja az ellenség minden gonosztettét és eliön a nap. amikor a véres támadóknak felelni kell értük. A koreai nép felszabadító harca az összes nemzeti erőket mozósitja. A hazafiak ezrei igyekeznek az ország északi részébe iutni. a hősi koreai hadsereg soraiba Tanítók, orvnérMmiség figyelemreméltó hazafias cselekedeteiről. — Ezer kilométereket tesznek meg délről északra és a néphadsereg soraiba lépnek, hogy az amerikai beavatkozók ellen harcolhassanak. , Li-Tej-Diun az egész koreai nép nevében beszél Nagvra értékeli a Béka Hivei világkongresszusát és annak feladatát az egész világ tartós békéjéért vívott harcban v — A kongresszus ú i történelmi irányzatot jelent a nemzetek tartós békéért folyta'ott harcában — fejezi be az író nyilatkozatát. — A kongresszus még jobban megszilárdítja a béke hatalmas táborát. A kongresszus meggyőz bennünket arsok, írók és művészek ezrei lépik át a 1 ról, hogy a béke győz a hború föfrontot — számol be az író a koreai 1 lött. Beszélgetés a béke dalnokával, Garrynadranad Satopadaja indiai költővel Garrynadranad SStopadaja korunk egyik legnépszerűbb indiai költője. Nem tartozik egy párthoz sem, de húsz év óta költői szóval hívja harcra népét az angol és- amerikai gyarmatosítók ellen. Lelkes versei a fiatalemberek százezred nevelték, akik ma Indiában s annak határain túl elszántan harcolnak a nvuagti hatalmak imperialista politikája ellen, amely az ázsiai népek további rabszolgaságban tartására irányul. Ez-t a köl őt üldözi a mostani indiai kormánv. amelv fejet hajt amerikai urai előtt. A kegvetlen üldözések, börtön és megaláztatások azonban nem törték meg a nemzeti hős akaratát. Versei, jóllehet a burzsoá kiadók nem adják ki. eljutnak a néphez és harcra lelkesítik. Satopadaja egvike az indiai békeharcosok vezetőinek. Megválasztották az összindiai Béke Hívei bizottság elnökhelyetteséül. Aktív részvételével két hónap alatt a koreai amerikai támadás után az indiai dühöngő terror ellenére, a stockholmi felhívásra több mint egvmi'lió aláírást gyűjtöttek.. A költő beszámol arról, milyen drákói megtorlásokat alkalmazott a kormánv és a rendőrség, hogv terrorral félemlítsék meg az indiai békeharcosokat. A munkásokat és tanítókat — az aláírási kampány résztvevői! — mindiárt elbocsátják munkájukból. Nehrti kormánya utasítást adott a tartománvok vezető tényezőinek, hogv ne adjanak útlevelet a világbékekongresszus küldötteinek Csak az utolsó pillanatban kapott az indiai költő és kilenc más delegátus a széleskörű tiltakozó kampány következtében engedélyt Angliába való utazásra A költő 52 éves. A nehéz élet korán aggasfvánná tette. Ma. ezen a kongresszuson — mondia a költő — ismét megfiatalodott. A nagvszerű békeimanifesztáciH. amelvnek tanuia a varsói kongresszuson, úi erővel töltöíte el. — Ereztem — mondia —, hogy még fiatal vagyok és még sokat tehetek a békéért. Dalaimmal, költeményeimmel honfitársaim millióihoz fordulok és megmondom nekik, hogy még jobban kell összefogni a békeharcban. A békeharc az afrikai népek szabadságharcát is jelenti Az imperialisták Afrikát fígy tekintették, mint saját földjüket, ahol büntetlenül elítélhetnek és büntethetnek számos nemzetet, kegyetlenül és kíméletlenül kizsákmányolhatják az afrikaiakat és elrabolhatják nemzeti gazdagságukat. Az imperialisták máig úgy tekintenek „a fekete világrészre", mint gyarmati fennhatóságuk bástvájára. Uralmuk ideje azonban meg van számlálva. Afrika népei harcra kelnek a felszabadulásukért a gyarmati elnyomással szemben. Š ami a legfontosabb, a szabadságharc most szorosan öszszefügg a békeharccal. Ez nem véletlen. A háboörú az afrikai népeknek mindig a gyarmati elnvornás kiélesedését, ú i nélkülözéseket és nyomort jelentett. Az 1914—18-as imperialista háború és az 1939—1945 évi második y.iláháború új óriási áldozatokat követelt Afrika összes népeitől. beleszámítva Guinea lakosságát is Az imperialisták előkészületei az új háborúra ismét nehéz terhet ielentenek, amely Afrika dolgozói vállára nehezedik. Rabszolgataríóink, — a francia imperialisták — akik háborúra cia imperialisták —. akik háborúra elszegény tették. Néger származású harcosok borzasztó nyomorban élnek Munkásaink különösen alacsony bért kapnak. Egy negyedév alatt annyit keresnek, amennyi egy munkáscsalád egyheti sziikségleetét fedezi. Az özvegyek és árvák, akiknek férje és apja a háborúban elesett, nem kapnak semilven támogatást. Ezért Guinea lakossága a béke védelme mellett foglalt állást. A gnineaiak nemcsak azért harcolnak a békéért, mert a háborút összeférhetetlennek tartják az emberiességgel, hanem azért is, mert az ú i háború új nélkülöizé'wk'flt jelent Afrikia népeinek. Az afrikai népek még aktívabban bekapcsolódnak a hékeharcba. Csupán Girneáhan a Béke Hívei kíméletlen üldözése ellenére a stockholmi felhívást több. mint 10 000 lakos írta alá és az aláírási akciót folytatják. Számos földművesünk nem írhatta alá a felhívást. mert írástudatlan. Hisz országunkban a- lakosságnak csak 5 százaléka tud írni és olvasni. Azonban az írástudatlan emherek is lelkesednek a békeharcért és üdvözlik a Béke Hívei II. Világkongresszusát. A Béke Hívei mozgalma Afrikában olyan erővé válik, amellyel a gyarmatosítóknak számolniok k°íl. A gyarmatosítók megtorlással élnek a hékeharcosokkal szemben. Igv pl. Kamerunban, ahol a Béke Védőinek mozgalma különösen megerősödött,, a francia hivatalok lecsukták a vilákongresszus minden küldöttét, mielőtt európai szárazföldre léntek voltba, mert félnek a mozgalom növekedésétől A bebörtönzött küldöttek közt van Diullisi is, a Belinlex-törzs főnöke. Eg<%;» Nvugatfrancia-Afrikában a gyarmatosítók több mint 4000 békevédőt tartóztattak le és vetettek börtönbe. De az imperialistáknak semmiféle represszáliák nem segítenek A. néger lakosság harcolni fog a békéért, mert Afrika nemzetei tud iák, hogy a békeharc az afrikai nemzetek számára a szahadságért folyó harc, harc felszabadításukért a gyarmati elnvornás alól. Ez°kel mondotta Teze Sek a II. Békevilágkongresszus küldötte, a guineai szakszervezet főtitkára. t^tás&tfa, a esiftkeneríí Irta: Konsztantyin Pausztovszkij. Éjszaka zivatar verte fel az AlaTau hegység némaságát. A mennydörgéstől megriadva, óriási zöid szöcske ugrott fel a kórház ablakába és rátelepedett a csipkefüggöny! e. Az egyik sebesült, Rudnyev hadnagy, fölemelkedett fekvőhelyén és soká

;g bámulta a szöcskét, meg a függönyt, A villámlás átható kékes fényében felvillant a csipke bonyolult rajza: dús rózsabokrok közt apró kakasok . Eljöít a reggel. Az ablak előtt még mindig sárga, zivataros felhők füstölögtek. de a hegycsúcsok fölött ikers.zivárvány ívelt. A bazsarózsa nedves virágai izzó parázsként égtek az ablakpárkányon. Forróság fojtogatta a levegőt: a nedves sziklákról oára szállott fel: a szakadékban zúgva szökkent kőről-kőre a patak. — Ez már Ázsia — sóhajtott feť Rudnyev. — De ez a csipke itt a függönyön, ez a mi vidékünkről származik' északról. Ta'án éppen a szépséges Nászt ja kezemunkája. .— Honnan gondolja? Rudnyev elmosolyodott. — A csipke eszembe juttatott egy történetet, amely az én ütegemnél esett meg Leningrádnál, — Es elbeszélte nekem a történetet. Ezerkilencszáznegyven nyarán Bálásov. egy leningrádi festő, elutazott pihenni és dolgozni a Szovjetúnió északi vidékeire. Az első kicsiny faluban. amely megtetszett neki. Bálásov leszállt az öreg ha jócskái ól és -m«gf elepedett a fa'uri tanító házábafl Ebben a faluban lakott atyiávpl. az öreg erdőőrrel a kis Násztja. aki az egész vidéken h?r*s volt a szépségéről, meg a csipkekészíiésben vaió ügyességétől. Hallgatag, szürkeszemű, fiata. leány volt Násztja; mint általában mifelénk északon a leányok. Egyszer vadászat közben Násztja édesapja elővigyázatj;tnul megsebesítette Bálásovot: a melléhe lőtt. Ugy vitték haza a tanító házába, ahol lakott. Az öreg. aki vigasztalhatatlan volt a baleset miatt, elküldte N ásztiát, hogy ápolja Bálásovot. Násztja felépüléséig ápolta a sebesültet, és a beteg iránt való sajnálkozásból megszületett első, szűzies szerelme. De érzését olyan szemérmesen nyilván:lotta. 'fíogy Bálásov nem vett észre semmit. Bá'ásovnak Leningrádban feVsége élt. de ott a faluban soha senkinek sem beszélt róla, még Nászt jának sem és így mindenki meg volt győződve róla. hogy Bálásov legényember. Amint sebe begyógyult, Bálásov visszautazott Leningrádba. Elutazása e'őtt hívatlanul meg'átogatta Nászt, ját. megköszönte gondoskodását és ajándékot vitt neki. Násztja az ajándékot Ifogadta Bálásov elsőízben iárt északon. Nem ismerte a heivi szokásokat. Nem tudta, hogv a f'

vH. aki hívatlanul látogat meg egy leányt otthonában és a járulékot visz neki. jegyesének számit — ha ajándékát elfogadták. Mert északon csak így vallanak szerelmet Nászt iá félenken megkérdezte Bálásovot. mikor jön vissza hozzá Leningrádból. Bálásov mitsem sejtve, tréfásan megígérte, hogy hamarosan visszatér. Azután elutazott és Násztja visszavárta. El műit a napsugaras nvár. eltelt az esős. szomorú ősz és Bá'ásov nem tért vissza. A leánv örömteli izgalmát, boldog várakozását lassanként nyugtalanság váltotta fel, maid szégyen, kétségbeesés Már az egész falu azt suttogta, hogy Nász: iát eihagv.a vőlegény^ De N'ásztia nem hitt" a szóbeszédnek Meg volt ró'a győződve, hogy Bálásovot szerencsétlenség érte. A tavasz csak új gyötrelmeket hozott Násztja számára. Későn érkezett, sokáig tartott. A folyók megárt' ak és semmikép sem akartak visszatérni medrükbe. Június lett, mire az első hajó — meg sem á'lva — elúszott a falucska mellett Násztja' elhatározta, hogy édesapja tudta nélkül Leningrádba szökik és meigkeresi jegyesét. Éjszaka indult el szülőfalujából. Kél nap múlva érkezett el a vwsútállomáshoe és ott tudta meg. hogy aznap reggel kitört a háború. Az óriási, hangyabolyként nyüzsgő országon át egy kis parasztlány, aki még soha életében nem látott" vonatot e'vergődött Leningrádig és felkutatta Bálásov lakását. Bálásov felesége nyitott neki ajtót — sovány, vöröshajú asszony pizsamában. aika között égő cigarettával. Dermesztő értetlenségei! szemlélte Násztját: Bálásov nincs itthon — mondotta. K

;ment a fronttá. Leningrád alá. A vöröshajú asszony gyanakodva és némi gúnnyal nézte a csinos falusi libuskát: vájjon nem ő volt-e az oka Bálásov elhidegülésének? Násztja tehát megtudta az igazat: Bánásov nős. Tehát becsapta őt, kinevette szerelmét. Násztja félt a rikácsoló, kifrslett asszonytól: félt a városi lakásban, a poros selyemdivánok* között, alioi szakadatlanul csengett a telefon. Elmeneküli. K'étségbeusettefi járta a nagv várost, amely most felfegyverzett várhoz vagy táborhoz vált hasonlóvá. Nem vette észre a légelhárító ágyúkat a tereken, a homokzsákok mögé rejtett szobrodat. a százados fákat az árnyas parkokban. a tiszteletet parancsoló hatalmas épületeket .Maid a Néva partjára ért. A folyó fekete vize a gránitrakpart rii;igasságában hömpölygött. Itt. ebben a vizben talán megszabadulhat elviselhetetlen, sérelmétől és. egyúttal szerelmétől is! Lassan eloldozta ócska fejkendőjét, amelyei még édesany játó

1 kapott ajándékba és a vasrácsra akasztotta. Megigazította nehéz bajfonatát éš egyik lábát átvetette a korláton. Ekkor v?'aki magragadta a kezét. Násztja megfordult: sovány férfi állt mögötte.' hóna a'aH padlókefék; munkásruháján sárga festéktoltok. — Hogy is gonddhatott erre ilyen időben, maga kis bolond! Ez az ember — Tr©fimov padlótisztító' és takarító — elvitte magával Násztját és rábízta feleségére, aki liftke-ze'ő volt — zajos, határozott asszony és fériigyűlölő. Trofimovék 1 gondját viselték. Sokáig feküdt betegen kicsiny kamrájukban. Trofimovnétól tudta meg Násztja, hogy Bálásov semmiben sem hibás: senki sem köteles ismerni az északi emberek szokását és csak az ilyen „mafla", mint Násztja. szerethet bele ész nélkük az első jöttmentbe. Az asszony sz'idVi Násztját. mint a bokrot,' Násztja peklig boldog vo:t. Boldog volt, hogy Bálásov nem csapta őt be és reménykedett benne hogy valamikor még viszontlátja a festőt. Trofimovot később behívták katonának. az asszony egyedül maradt Nászt iával. Amikoi a leány felépült, az asszony beíratta öt egy ápolónőtaníolynmra Az orvosok, Násztja oktatói. elámultak, milyen nagyszerűm tud kcíözni ügyes, erős, finom ujjaival. — Hiszen csipkeverő vagyok — mondta a leány szinte mentegetőzve. Lassan eltelt a tél, Násztja befejezte a tanfolyamot, napról napra várta, hogy a frontra irányítsák és éjszakánként Bálásovra gondolt, meg az öreg apjára, aki bizonyára élete végéig se fogja megérteni, hogy leánya miért szökött meg tő'e titokban, éjnek ideién. Szidalmazni nem fogja érte, mindent megbocsát, de megérteni nem ludja. " Tavasszal Násztját végre kiküldték a frontra Leningrád alá. Elpusztított parkokban, romok között, ágyútűzben, fedezékekben, ütegnél, erdőkben és mezőkön — mindenfelé Bálásovot kereste, mindenkinél utána kérdezősködött. A padlótisztftóval. Trofimovval is összeakadt Násztja és a vidám, beszédes fickó elmesélte bajtársainak a leány törtenetét, aki a messzi északról jött és a fronton keresi szerelmesét. Es a történetnek híre ment, egyre nőtt, terjedt, szinte legendává magasztosult. Csapatról-csapatra, szájról-száira járt; motorkerékpárosok, soffőrök. szam'técek. összekötők terjesztették, amíg a front legtávolabbi részeibe is ejutott. A katonák irigyelték az ismeretlen férfit, akit ilyen szerelemmel keres egy 'eánv és valamennyiéin összehasonlították saját kedvesükkel. Hiszen mindegyiknek