Uj Szó, 1950. november (3. évfolyam, 252-277.szám)

1950-11-24 / 272. szám, péntek

UJSZD 195Q november 24 Büsztóeség tölt el, hogy a különféle nemztisé&ü és hivatású aláírások mil­liói és milliói között ott vannak ha­zám zenészeinek aláírásai is. Üj da­kal, kantátákkal, oratóriumokkal és a stockholmi béketelhívás aláírásá­val következetesen védik a békét és harcolnak a demokráciáért. A szovjet zenei alkotás majdnem minden jelentős müve a békét és a. nemzetek közötti barátságot hirdeti. Ez a gondolat szövi át Arutyunyan a hazáról szóló kantátéját, Manye­vieS a béke és demokráciáról szóló kantátéját, Dzsangirov szimfonikus költeményét, Zsukovszki operáját. Prokovjev nagy zeneszerző' most fe­jezi bé éppen nagy alkotását „A béke őrségén" címmel. BiisZke vágyók, hogy hazámban a Legfelső szovjet Tanácsának elnök­sége a nemzetek közötti béke meg­őrzésére külön díjat tűzött ki, ame­lyet minden évben azok között osz­tanak ki, akik alkotásukkal, a köz­életben kifejtett tevékenységükkel je­lentős mértékben szolgálták a béke védelmének ügyét az egész világonf Ezek a díjak a nagy Sztálin nevét vi­selik. Mozgalmunkban nagy és becsületes feladat jut a tudománynak, a müvé­jon holnap a napfény kisüt-e, e he­lyett a kérdés az, vájjon holnap nem kezdődik-e háború. Tudom, hogy nincs az a szimfónia, nincs az a regény, nincs az a milói Vénusz, amely a koreaiaknak vissza­adná, házaikat és annál kevésbbé tud­ja az életnek visszaadni az agyonvert gyermekeket. De álljunk meg, vájjon a tudomány és a művészet nem se­gíthetnek-e azon, hogy új házakat építsenek és a bomba vagy tűz ne tépje szét az élő gyermekek boldog játékát. A zenei művészet legnagyobb zse­nijei alkotásaikban a szabadságot és a népek közötti szövetséget énekelték meg. Csajkovszkij, Glinka, Mozart, Verdi, Muszorgszkij operáit az embe­riség halhatatlan eszméi, az embe­riesség örök érzései hatják át. Beet­hoven IX. szimfóniájában zseniálisan domborodik ki a szabad emberiség testvéri egységének gondolata. ember, a társadalom, egyes tapaszta­latok és feltevések iránt: éppen ez a tudomány és művészet tárgya. Éppen a tudomány és a művészet két főte­nyezöt elválaszthatatlanul kapcsol egybe, amelyek főjelentöségüek min­den tevékenységre és minden világ­jelentőségű kérdés megoldására: az egyik az emberiesség, a közös embe­ri érdekek, a másik minden nenhzet fejlődése, legyen az kis vagy rfagy nemzet. A közös veszedelenfmel szemben senki sem tudja jobban és könnyebben a kölcsönös megértés sX­moszféráját létrehozni, mint a tudo­mány és a művészet. j, A kukámtól nem szakadhatunk el — a kultáca sem szakadhat et íöiünk A ßny, am&íy. a (öld minden ewáeiímk világosságul keit, hagy. szolgái(&n S ennek során maid megállapítjuk, hogy a messzi nyugat számos lovagja műveletlen. Hisz a kultúra nem a vil­lanylámpák számától függ, hanem az ország lelki világosságának számbeli­ségétől és ennek vlága pedig a föld­kerekség minden emberének kell, hogy fényt adjon, mert máskülönben a való­ságban csak a reklám hideg fényét fogja jelenteni. Ellenségeink tudják, hogv a hazug kultúrtörténet nem meggyőző és ők. más módon harcolnak a kultúra ellen, más „hathatósabb" módszerekkel. És ez mindenekelőtt a bojkott. Azzal vá­déinak bennünket, hogv mi nem elég gyorsan publikáljuk a külföldi szerzők fordításait, hogy mi fordítás céljaira kiválogatjuk azt, ami nekünk szüksé­gesebb és közelebbeső. Ugyanakkor ők egyáltalában nem választanak ki sem­mit, ők egyszerűen nem hoznak for­galomba szovjet könyveket. Az Egye­sült A II írnokban szovjet könvvek nem jelennek meg. Tilalom? Nem. Tilalom nincs. Csak agyonhallgatás és rágalom létezik. Franciaországban külön viták voltak, amelyek a z orosz filmek betil­tásának kérdésével foglalkoztak. Fran­ciaországban ezeket a filmeket betil­tották és más országok egész soraiban s. Franciaorszában, Olaszországban és más államokban a népi demokratikus országok művészi kiállításait is betiltot­ták. Ez a tilalom nemcsak a művészi al­kotásokra vonatkizik, de magára a mű­vészre is. Mi mindenkor örömmel fo­gadtuk, ha hazánkba híres írók jöttek, lett légyen v lágnézetük bármilyen. Amerikából legutoljára hazánkban Steinbeck volt. És úgylátszik, hogy soha sem panaszkodott arra a fogad­tatásra, amelyben része volt. Anglia eddig nem járult hozzá, hogv oly írók, mint Fagyejev, Ehrenburg. Szimonov beutazhassanak. Franciaország érthető nyomásra nem engedte határait meg­nyitni Ehrenburg előtt, akinek mel'ére a becsületrendet tűzték. És engedjék meg, hogy valamit magamról is mond­jak. Az angol kocmány. nem tesz különbséget S.aszfakouics a (tékeköitet és zeneszecza k'áz'őtt A mi hazánkban nem lehet embert találni, aki azt mondaná: ..Nem aka­rom ezt olvasni, meghallganti vagy megismerni, mert idegen." Nálunk nem találnak embert, aki azt mondaná, hogy egy nemzetet gyűlöl vagv egyszerűen nem szeret. Büszkeséggel állíthatom, hogy a humanizmushoz vezető nevelés Jiultmédékek kicserélését csak kaltucgy'dkasák akadályozhatják E cél eléréséhez egyetlen feltétel szükséges, amely egyszerűen és köny­nyen megvalósítható: minden nép kul­türtényezőlnek módot kell nyújtani, hogy eredményeiket, gondolatalkat a többi nemzetekkel közöljék. Más szó­val ez annyit jelent, hogy a világ va­lamennyi nemzete között lehetővé kell tenni a kultűrértékek kicserélé­sét, amelyek a múltra, a jelenre vo­natkoznak, amelyek alapul szolgálnak a jövő kialakulásához. A kultúrértékek kicserélésének megakadályozását csak kultúrgyilko­spk kívánhatják. Nem arról'van tisz­tán szó — arrút minden zeneszerző, tudós és művész is állít — nemcsak egy tudományos ág termékeny befo­lyásáról van szó, égy másik állam ugyanazon tudományos ágára, egyik nemzeti irodalomnak: a másikára. Ha messzemenően csodálója vagyok Csajkovszkijnak és Muszorgszkijnak, ugyanolyan módon le vagyok kötelez­ve Beethovennek és Berlioznak. Nem ismerek orosz írót, aki ne tisztelné Tolsztojt, de nem ismerek olyan orosz írót, aki ne érezne mély csodálatot Shakespeare, Cervantes, Goethe, Bal­zac és Dante iránt. És mi történne — nemcsak a tudo­mánnyal, hanem az egész emberiség­gel, ha Pasteur oltóanyaga nem vol­na hozzáférhető az egész emberi tár­sadalom számára. Vájjon az ember, az egész emberiség nem válna-e sze­gényebbé, ha Olaszország úgy dön­tene, hogy csak maga gyönyörködhe­tik Leonardo da Vinci képeiben és polgárainak megtiltaná, hogy Rem­brandt müveit csodálják. Ha valaki tán azt hiszi, hogy ezB nem ismételjük elég gyakran, akkoi biztosítanom kell az ilyeneket, hogj ez a mi abc-énk, hogy a mi felnőtt embereink már régen ismerik őket és róluk tanulnak gyermekeink az isko­lában. És főleg tetteink beszélnek mindennél világosabban. Hogy ezt még jobban bizonyítsam, a számok nyelvén fogok beszélni. Számadatok, atmltiek mindennél oilágosaíían Neszéinek nak figyelemmel kísérése, megisme­rése vagy abban való elmélvülés a há­ború veszedelmét csökkenti, fokozza a béke reményét. A kultúra védelme nem elszigetelt. Nem abban áll. hogy előtte és hűséges társa, az igazság előtt a határokat lezárjuk. De éppen abban rejlik, hogy a kapukat előtte kitárjuk. Csak így hatol egyik nemzet kultúrája a határokon át a másik nemzethez és szerez egyszersmind úi barátokat is. Nem azonos Véleményű emberek ezek, nem, egyáltalában nem, mégis vitázó barátok, akik nem egyeznek meg, de ennek ellenére nem tudják elképzelni, hogy tenrjálló ellentéteiket! erőszakkal oldhatnák meg.. Adjalak igazmondó könyvet az át&agamevikai kezéée és látni fog Az átlagamerikaiba beoltják: hogy a szovjet, kínai, lengyel városokra bombát kdl dobni. Mély meggyőződé­sem az, ha efc az átlagamerikai tuda­tosítaná, hogy milyen világr és idő­szerű értékeket képvisel a Kreml, ha tudatosítaná a pekingi múzeumok gaz­dagságát, a Wawel és a Hradzsin architektúráját, mélv felháborodás venne rajta erőt. A kísérlet hogy ezen országok emlékeit a földdel egyenlővé tegyék, ördöginek tűnne fel szemében. Meggyőződésem, ha ugyanez az amerikai teljes egészében elolvasná Anna Kareninát és nemcsak a Digest pikáns kivonatait' e zseniális regényből, akkor nem azonpsítahá magát azzal az állítással, hogy az orosz ember másképpen szeret, '-mint az amerikai. Es ha elolvasna egyné­hány könyvet, amelyet szovjeit írók alkottak, felkiáltana: Ezek az emberek kívánják a háborút?! Értelmetlenség! Ezelk olyan emberek, akik ugyanany­nyira kívánják a békét, mint mi. És mentől több könyvet olvas, mentől több szimfóniát hall, képet és filmet lát, minél tötíb más országbeli alkotó­nak munkáját ismeri meg az ejnber, annál világosabbá válik az általános egyettemes kultúra értéke, annál na­gyobb bűnténynek fogja minősíteni mindazokat a tetteket, amelyeket a kultúra ellén köveitnek el, a közelálló vagy távolálló élete,/ bármely ember élete ellen. 1 1Biztosítsuk egyes otszágok között a kulúta kicserélését Ezért azt hiszem, hogy általában a Béke Védőinek és nemcsak a kultúra munkásainak feladata, hogy minden olyan intézkedést magukévá tegyenek, amely arra irányul, hogy az egyes országot között a kultúra kicserélése biztosítva legyen. Én kongresszusunk elé terjesztem véleményezésre az in­tézkedések egész sorát, amelyek meg­valósíthatnák, megerősíthetnék és ki­fejleszthetnék ezt a cserét. A tudomány terén: elősegíteni min­den ország tudósai nemzetközi tudo­mányos szövetségéneK létrehozását. Tudományos kongresszusok, rend­szeresítését a különféle fővárosokban. Csoportos és egyénenkénti látogatások megszervezését, hogy a tudósok meg­ismerkedjenek a különféle országok tudományos intézményeivel, hogy eze­ken előadásokat tartsana|<, hogy meg­ismerkedjenek az országokkal és la­kóikkal. j Az akadémiák, egyetemek, nagy könyvtárak irodalomcseréje. Időszaki bulletin kiadása, amely irodalmi mű­vekről- adna számot, amelyek egyes országokban megjelentek. Az egyes országok diákjainak és ifjúságának szervezett országlátogatása. A művészet ágazatában: színházi együttesek, zenekarok, énekkarok és egyes művészek vendégfellépésének megszervezése. Más országok alkotó művészetének propagálása. Zenei fesztiválok rendezése, amelyek megismertetnék a hallgatókat más or­nagyszerű művéből a mi naey orszá­gunkban mi kultúrmunkások is nagy részt vettünk ki és éppen a kul:úra volt az egész terjedelmében, amely ' gondolatainkat és érzéseinket oly ma­gas szintre emelte. A kultúrától nem szakadhatunk el, aminthogy a kultúra sem szakadhat "el tőlünk. Megállapíthatom, hogv a zenét rádióadásban nem igen szívesen hallgatom. Ügy ^élem, hogv a rádió mégis csak egy kicsit zavar ia a hang tisztaságát. De egyszer rádiót hall­gatva hosszú előadást hallottam arról, hogy az európai civilizációt meg kell menteni az ázsiaiaktól s megtudtam, hogy ezt a mentési munkát Churchill úr veje akarja végezni (akinek nevét nem tartottam meg emlékezetemben) és hogy az ázsiaiak fogalma alatt nem­csak az ázsai lakosok millióit érti, hanem az egész szovjet népet. Meg­értettem, hogy a világon minden em­ber számára értehető dolgot a rádió miként tudja a maga valóiából kifor­gatni. Megtudtam, hogy az európai civili­zációt egyes urak a kereszténységgel azonosítják. Egyszerű ember vagyok, csak egy zeneszerző, de félelemmel telve gondolkozni kezdtem Churchill úr török barátairól. Szegények, hisz ezek is ázsiaiak és mohamedások. Miképpen fogják ezek megmenteni az ilyen el­lenséges civilizációt? És miként áll a dolog a keresztény Tolsztoj Leóval? Vájjon azok, akik huszonkét eszten­dőn keresztül börtönben tartották Na­zim Hikmetet, meg tudiák-e menteni tőle a nyugati civilizációt? Churchill i úr szemmelláthatóan egészséges. Váj­jon azonban nem volna-e ió. ha meg­tiltaná azoknak, akik szavára adnak, hogy joghurt kúrával éljenek, hisz ezt az orosz Mecsnyikov találta fel és a • joghurt hazája Bulgária. • | Hetedik szimfóniámban annak ide­- jén a fasiszta barbarizmus ellen igye­| keztem fellépni, amely ugyancsak a nyugat megmentőjének adta ki ma­; gát. És ma is barbarizmusnak minő­- sítem, ha bárki is elnvomni vagy v le­• alacsonyítani törekszik más ország kul­| túráját, amely sok esetben idősebb, mint az európai. Mielőtt bárki is saját . nemzeti kultúrájával dicsekednék, ér­tékelni kell eddigi eredményeit. I szágok zenéjével, nemzeti, népi zenei alkotásaival.. Filmfesztiválok szervezé­se, művészeti kiállítások szervezése, népművészeti kiállítások szervezése. A nemzeti ünnepeken való részvétel szélesfokú támogatása. Művészeti na­pok szervezése, amelyeket a nagy al­kotók emlékének szentelnének. Legyen szabad itt rámutatnom, hogy hazánk­ban az utóbbi időben ilyen ünnepsége­ket rendeztünk széles alapokon Goethe, Balzac, Voltaire, Bach, Chopin, Sme­tana és Cervantes emlékére. A szépirodalom fordításainak és a zenei irodalom kiadásának támogatása. Bízom abban, hogy kongresszusunk ezt a javaslatot még kiegészíti és egyéb javaslatot is tesz. Fel kell hasz­nálnunk mindent, ami a közeledést elősegíti, megakadályoznunk mindazt, ami gátat emel közénk, hogy egymást kölcsönösen megérthessük.. Egyik darabom előadása után kis levelet kaptam. Ez állt benne: „Tudom, hogy a háború mily borzalmas, minden szörnyűségét átéltem. Köszönöm Ön­nek, hogy figyelmeztetett arra, mily szép a béke." Mindenki emlékezzék csak arra, mily rettenetes a háború. Mindenki gondol­jon arra, mily fenséges a béke. Ne­künk, akik az emberiség egyetlen közös nyelvén beszélünk, a tudomány és művészet nyelvén, a kultúra nyel­vén, nekünk ezt hirdetnünk kell az emberek között mindenkor és minde­nütt '1,300.000 példányban. A mai külföldi irodalom művei is több kiadásban je­lentek meg. A százezres vagy még annál is nagyobb példányszámban megjelent könyvek napok alatt el­fogynak. . Még a legnagyobb' ellenségeink sem tudnak bennünket a szépiroda­lom iránti ellenséges érzéssel megvá­dolni. És engedjék meg, hogy bizto­sítsam önöket, hogy pontosan ugyan­ez a helyzet nálunk a művészet és a tudomány más ágazataiban is. Saj­nos, . nem tudok pontos adatokkal szolgálni, de nem fér hozzá kétség, hogy a nyugati zeneszerzők müveit nálunk bizonnyal ugyanolyan gyak­ran játsszák, mint saját hazájukban. Ha ismerik tudományos könyveink­nek és brosúráinknak számát; abból tiszta kép alakul ki, amely arról be­szél, hogy nálunk az egész ország ta­nul — és ez a való igazság is. 1917-től 1947-ig hazánkban 20 nyelven 160 ezer példányban jelentek i meg Shakespeare müvei. Ez annyit ] jelent, hogy nagyobb példányszám­ban, mint ugyanezen idő alatt Angliá- i ban. Meg. kell állapítani, hogy mé>/ az oroszországi forradalom előtt Sha­kespeare .írásai több kiadásban jelen­t k meg és egyes mfívei külön voltak kiadva. Ebben az esztendőben Shake­speare válogatott művei ké/ kötet­ben jelentek meg Pasztemák fordítá­sában és egy egykötetes válogatott Shakespeare különféle fordítók inter­pretálásában. Dickens nálunk 15 nyel­ven jelent meg 2,300.000 példányban, Balzac 10 nyelven 2,100.000 példány­ban, Viktor Hugo 41 nyelven 4 millió 200.000 példányban, Maupasszant 16 nyelven 4,050.000 példányban, Ro- main Rolland 19 nyelven 2,100.00(1 példányban, Cervantes 12 nyelven 650.000 példányban, Heine 17 nyelven tlü&ejl, UC jou^wcui. a. V^ílg AIJ * ve nem ismeri a háború szavát. És éppen ezért lelkiismeretem azt dik­' tálja, hogy ne a zenei hangjegyek nyelvével szóljak most Önökhöz, ha­nem'szavakba öntsem mondanivaló­mat. Koreában ma nemcsak kották, könyvek és képek égnek, de a tűz martaléka a ház is, amelyben embe­rek éltek és ami még borzalmasabb, a házakkal együtt pusztulnak és ég­nek el emberek és gyermekek. A sajtó és a rádió alázatosan terjeszti szerte a világen azon embereknek a szavait, akik abban a hitben ringat­ják magukat, hogy nemcsak pénztá­raikat, de még az árukészleteiket sem tudja a tűz elpusztítani és akik azt kívánják, hogy a pusztító ttizet a többi államokba, a világ más részeire kiterjeszthessék. A világot a gond üli meg. A helyett, hogy az egyik ember a másiktól azt kérdezné, vaj­^Büszkeség íöit el... szetnek és azok művelőinek. Mert ők Ls, bár nem egy, de közös nyelven be­szélnek és legfőkép azért, mert ez a közös nyelv hozzáférhető az embe­riség számára. Hogy közös alapot találjunk, szük­séges, hogy mindenekelőtt megbeszé­lést tartsunk és ez a közös nyelv se­gítségével sokkal könnyebb. Hogy megegyezzünk, ahhoz az szükséges, hogy egymást megértsük és egymás­nak higyjünk. Hisz az emberi tettek és gondolatok helyes értelmezése, az emberiség jövőjéért kifejtett mun­kásság, a bizalom fokának megálla­pítása, amellyel lehet és kell lenni az Zenesz vagyoK. mz pecug airnyiu je­lent, hogy a művészet azon fajának vagyok megszemélyesítője, amelynek nyelve minden nemzet számára kö­zös. Közös marad és nem lehet, hogy az ellentétek eszközévé váljon. Azt mondják, hogy a dalt lehet faragni a Horst Wessel szavaira és ebben az esetben a zenei dallam közössé válik az undorító felhívással, amely gyil- j kosságra szólít. Nem ismerek azonban : olyan hangjegyeket, amelyekből ,,a ' háboi-ú'' szavát lehetne szerezni és ' amennyiben zenei hangjegyek kísé- j rik a háború szavát, az már nem ze- ! ne. Nekem ez annyira értelmetlen, | mintha a börtön fölé a szabadság j szobrát tennék. Inkább szeretnék saját nyelvemen, beszélni és minden emberrel a zongo­ra vagji. a zenekar nyelvén. Azt sze- ; retném, ha művészetem hozzájárulna . • ahhoz, hoyy az emberiség jobban él­jen, örömtelibben dolgozzon, jobban ; R ]ekiínk 9 akik m tudomány, művészet és a kultúra nyelvén beszélünk, hűségesen kell hirdetnünk a béke fenségét Sosztakovics, a világhírű szovjet zeneszerző nagy beszéde a Béke Hívei II. Világkongresszusán Varsóban Annak idején felszólítottak, hogy hagyjam el az És^akamerikai Egyesült Államok területét és még szerződéses koncertjeimnek sem tehettem eleget. Nemrégen az angliai állami rádiótár­saság azzal a kéréssel fordult hoz­zám, hogy lépjek fel hallgatói előtt. De az angol kormány, amely nem adott Sheffieldbe vízumot, úgv döntött, hogy nem tesz különbséget Sosztakovics békeküldött és Sosztakovics zeneszer­ző között. Valójában pedig Sosztako­vics mindkét szerepében á béke művét szolgálja. Az igazi kultúra mindig a békét szolgálja. Bármely nemzet kultúrája-

Next

/
Thumbnails
Contents