Uj Szó, 1950. november (3. évfolyam, 252-277.szám)
1950-11-24 / 272. szám, péntek
Bratislava, 1950 november 24, péntek 2 Kés Iii évfolyam, 272. szám A Béke Híveí SI. Világkongresszusának kiáltványa a világ békeszerető népeihez Minden eddigi háború Iegborzalmasabbika lényégét minden iérfit, asszonyt és gyermeket. Ugy látszik, az Egyesült Nemzetek Szervezete lemondott leladatáról, hogy biztositsa a békét. Ezzel szemben a nemzetek még nagyobb jelentőséget tulajdonítanak azoknak az alapelveknek, amelyek az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapszabályait szerkesztő szerzőket vezették és amelyeket azért hoztak meg a második világháború után, hogy a szabadság megőrzését biztosítsák és tiszteletben tartsák a nemzetközi jogot. Minden gondolkodó' ember tudja, hogy az emberiség legnagyobb sérelmét jelenti az, ha bárki is azt mondja: „A háború elkerülhetetlen". Mindannyian, akik olvassátok ezt a kiáltványt, amelyet a Béke Hívei II. világkongresszusán a nemzetek nevében adimk ki, ne ieledjétek el soha, hogy a Béke Híveinek harca a ti saját harcotok. Higgyétek el, hogy az emberek százmilliói azért szövetkez'ek, hogy néktek kezet nyújtsanak, ieihívjanak, hogy vegyetek részt a legszebb harcban, amelyet valaha is az emberiség folytatott azért, meri bizalommal viseltetik jövője iránt. A béke nem vár bennünket, azt ki kell harcolni. Egybekapcsolni akarjuk erőinket, követelni a koreai háború beszüntetését, amely az egész világot lágbaboríihatja. Tiltakozunk Németország és Japán újrafelíegyvérzésé ellen. Ötszázmillió öntudatos ember nevében, akik a stockholmi kiáltványt aláírták, követeljük az atomfegyverek betiltását és az általános lefegyverzést. Az általános lefegyve rzés szigorú ellenőrzése, az atomfegyverek megsemmisítése technikailag lehetséges. Csak egy kel! hozzá: jóakarat. Követeljétek az atomfegyver betiltását! y Követeljétek mindennemű háborús propaganda betiltását! Vigyázzatok, hogy parlamentjeinkben és kormányainkban a képviselők tudomást szerezzenek a békejavaslatokról, amelyeket a Béke Hívei II. világkongresszusa előterjeszteti! A világ békeszerető népeinek ereje elég nag y, a békeszerető emberek kiáltása elég erős, hogy közös erővel sikerüljön megvalósítanunk az öt nagyhatalom találkozóját. A Béke Hívei II. világkongresszusa bizonyítékul szolgál, hogy az öt világtáiból összejött férfiak és asszonyok még vannak győződve, hogy különböző világnézetük ellenére is megegyezésre tehet jutni a háború megakadályozására irányuló kérdésben. A kormányok kövessék példánkat és megvédjük a világbékét! fibet népe hatalmas lelkesedéssel üdvözli a szabadságot hozó kínai népi hadsereg tagjait. Klemení GoHwald 1929-besi Gustáv Bares A Csehszlovákiai Nőszövetség központi bizottságának illése A szliácsi és a prágai egyesülő kongresszus után ma tartotca első ülését a Zivena Csehszlovák Nőszövetség közppnti bizottsága. A prágai egyesítő kongresszuson országunK asszonyai lelkesedéssel és komoly feladatnak megfelelő átérzéssel tették magukévá a szocializmus epítésének és a béke megvédésének nemes és nagy feladatát. Az ott résztvevő kiküldöttek széjjelvitték az országba a kongresszus Határozatát és mozgósították az ország asszonyait e feladatok teljesítésére. Az eredmény meg is mutatkozik. Különösen mezőgazdasági vonalon az Egységes Földműves Szövetkezetek szervezéséből, az EFSz-eket segítő brigádmunkákból, tagtoborzásból és a munkatoborzásból derekasan kivették részüket országunk asszonyai, azonban ez mind kevés. Közben Szlovákia rohamos szocialista építése következtében új és sürgős feladatok várnak hazánk asszonyaira. Szlovákia iparosítása, amely hazánk szocialista építésének egyik fő részét képezi és a béke védelmének leghatásosabb fegyvere sok, még' nagyon sok munkaerőt igényel, hogy- ezeket a gyorsan és gyönyörűen felépített üzemeket százszázalékosan üzembe is helyezhessék. Ehhez kell segítségükkel hozzájárulni hazánk asszonyainak és a Csehszlovák Nöázövetség feladata, hogy mozgósítsa a nöi munkaerőket, nemcsak a szervezetekbe tömörült asszionyok közül, hanem a szervezeten meg kívülálló, háztartásokban dolgozó nöi táborból is. E komoly feladat teljesítésének sikeréért és e nagyfontosságú kérdés megoldására, a felmerülő nehézségek és akadályok leküzdésére gyűltek össze a Zivena Csehszlovák Nőszövetség funkcionáriusai és erre az ülésre eljöttek a prágai Asszonytanács képviseletében Holecková képviselőnő, TúmoVá vezértitkárnő, Öuriáová, a káderosztály vezetője, Vanicková, a szervezési osztály vezetője és Jungvirtova, a kultúrosztály vezetője. Az ülést a tájékpztaiásÜEfvi megbízotti hivatal ünnepi üléstermében tartották, amely a reggeli órákban már mozgalmas és színes képet mutatott. Hazánk asszonyainak élcsapata találkozott itt megint, ismerős arcok mindenfelé, az elnöks.ég, a vidéki funkcionáriusok, üzemeink neves élmunkásnó'i és a legjobb szövetkezeti munkásnők. Az • ülésen Janicková-Murinová ipari megbízott elnökölt és meleg szavakkal nyitotta meg a gyűlést. Bevezető beszédében rámutatott arra. hogy ez az ülés éppen a béke híveinek második világkongresszusa ideiére esik, amikor a világ békeszerelő népeinek küldöttei politikai meggyőződésre, vallásra és nemzetiségre való tekintet nélkül hitet tesznek a béke mellett cs megbélyegzik a háborús uszítókat. Üdvözölte a megjelenteket és átadta a szót H. Bachratá képviselőnőnek, a 2iveni Csehszlovák Nőszövetség elnöknőjének, ki a megjelentek feszült figyelme méüett mondta el gyönyörű beszámolóját, amely pozitíve és konkréten megjelölte a feladatokat és azt az utat, amelyen e feladatok elégéséhez minél gyorsabban és minél biztosabban eljutunk, azt a jelszót tartva szemünk előtt: „Építsd hazádat s erősítsd a békét!" „Emberek, szerettelek benneteket, Hí A békeíábor egyik legnagyobb hősének, Július Fucsíknak utolsó üzenetéi idézve zárta be Pietro Nenni a Béke Híveí II. Világkongresszusát A Béke Hívei II. világkongresszusa szerdán, a délutáni órákban ült öszsze záróülésre. A kongresszus utolsó ténykedése 1 két történelmi okirat javaslatának elfogadása volt, amelyeknek az egész emberiség jövője szempontjából hallatlan nagy jelentőségük van. E két történelmi okirat: A világ békeszerető népeihez szóló kiáltvány. valamint az Egyesült. Nemzetek Szervezetéhez intézett felhívás. A szavazásban résztvett a jelenlevő 1655 békekövet, közülük csak három szavazott a határozati javaslatok ellen, kettő pedig tartózkodott a szavazástól. A szavazás eredményét az egybegyűltek kitörő viharos tapssal és éltetéssel fogadták. A kongresszus ezek után tisztelettel adózott a béke egyik legnagyobb harcosa, -Július Fucsík emlékének. Pietro Nenni, a Béke Hívei II. világkongresszusát Július Fucsík szavaival zárta be: ,,Emberek, szerettelek benneteket, őrködjetek!" Felejthetetlen ,perc volt ez. A küldöttek ütemesen kiáltották: Július Fucsík, Júlis Fucsík, békesség, béke, béke: A kongresszus résztvevői egymás kezeit szorongatták, összeölelkeztek és a Béke dalát énekelték. Szerdán délután 18 óra 25 perekor a Béke Hívei II. kongresszusa Varsóban végetért. Végetért a békét szerető, a béke után áhítozó, a bí— kéért harcoló emberiség hatalmas, egységes manifesztációja. A küldöttek visszatérnek hazájukba, hogy elvigyék a jóakaratú embereknek, az emberiség millióinak, akik a békéért küzdve harcolnak és azoknak is, akik még nem sorakoztak fel elszántan a Bék e Hívek nagy táborába, a nagy üzenetet, az egységes béketábor üzenetét, amely új reményt és új erőt önt mindenkibe. Számunkra feledhetetlen az 1929-es év. Csak ma, amikor kezünkben tartjuk Kiement Gottwald műveinek első kötetét, ébredünk teljesén az 1929-es év messzemenő jelentőségének tudatára. Ez az év azonban nemcsak ránk nézve jelentős, hanem bizonyos értelemben a történelem útkereszteződését jelenti. Az előző 192S-as év az egész kapitalista világban és nálunk is az első világháború után a legnagyobb gazdasági konjuktúra éve voll. A termelés növekedett és az országok nagyrészeben túlhaladta az 1912-es, sőt 1913-as évek színvonalát. A bankok, a kapitalista és pénzügyi kalózok zsírosodnak, | óriási hasznokat söpörtek be. Mindebből azonban nem volt haszna a dolgozó embereknek; az egyszerű munkások, a dolgozó földművesek, iparosok és az értelmiség helyzete egyre roszszabbodott, a pénzügy : mágnások nyereségének jelentős részét éppen a nép elszegényedéséből nyerték. A kapitalizmus stabilizálódott és sokaknak úgy tűnt, hogy megszilárdul, »„egészségessé válik" hosszú időre. Ezt az elképzelést nemcsak a kapitalisták közvetlen dicsőítői és tintanyaló napszámosai, nemcsak a szociáldemokrata vezérek terjesztetté^, hanem ez az Illúzió veszedelmesen áthatolt a forradalmi munkásosztály soraiba is és hatott a Kommunista Párt néhány veVető tényezőjére is, meggyengítette és bomlasztotta a kapitalizmus ellen küzdő harcosok sorait. A sorsdöntő kérdés ebben az Időben így hangzott: A kapitalizmus megszilárdulása állandó jelenség-e, vájjon tovább is folytatódík-e, vagy pedig csak átmeneti jelenség, mely után a kapitalista világban nagy megrázkódtatások következnek? Emellett egyúttal meg kell néznünk, hogy mi történt ebben az időben a szocializmus első országában — a Szovjetunióban. A Szovjetunió nagy nehézségekkel küzdött. Ezeket a nehézségeket egyrészt az orsgág öröklött elmaradottsága és a beavatkozás és polgárháború utáni gazdasági ziláltság okozta. Másrészt azonban a trockisták, bucharinisták és a szocializmus építésének más ellenségei okozták, akik arra törekedtek, hogy meghiúsítsák a lenln-sztálini fó'irányvonalat, amely a szocialista társadalmi rend megdönthetetlen győzelme felé irányult; a földkerekség egyhatodán. A szovjetek országa akkor megkezdte az első Sztálini ötéves terv megvalósítását abban az időszakban, amikor nyugaton a kapitalizmus látszólag „virágzott". Nyugaton nagy lármát csaptak, rámutatfgk gazdasági sikereikre és azt állították, hogy a szovjet ötéves terv összeomlásra van ítélve, hogy a gazdasági építkezésnek ilyen üteme megvalósíthatatlan. Azt kiabálták, hogy a bolsevikok állítólag egyáltalán nem az ötéves tervet építik, hanem Potemkin falvakat. Jó lenne egyszer összegyűjtenfei „vak ifjúság mindazon jövendöléseit", amelyekkel nálunk is kísérték az első szovjet ötéves tervet ,,a felelős" politikusok és „a felelői!ÜII" újságírók is. Egy amerikai újság azt írta, hogy abban az esetben, ha teljesítik az első ötéves tervet, az a kapitalizmus számára a halál hírnökét jelenti, mert ezzel a szocia'ista társadalmi rend bebizonyítja túlsúlyát. De a nyugati államférfiak Churchill, Briand. és Hoower úrék nem támaszkodtak csak arra, hogy „a vak ifjak jövendölésével" keresztet vetnek a szovjet ötéves terv sikereire. A későbbi per az úgynevezett \ ipari párt, a volt kapitalisták és magasállású gazdasági és közigazgatási hivatalnokok illegális szervezete ellen a Szovjetunióban, — mely csoport a francia vezérkar szolgálatában állt, amely fizette is őket, — leleplezte, hogy az angol francia imperializmus éppen az 1928—29-es év határán közvetlenül előkészítette az új háborús beavatkozást a Szovjetunió ellen, \ Az 1929-es év azonban összekeverte a kártyákat. Alapvető változásokat hozott mind a szocializmus országában, mind a kapitalista világban. A szocializmus világában ez a változás felfelé törő nagy fellendülés Irányát mutatta. Sztálin elvtárs ezután az 1929-es évet a nagy fordulat évének nevezte: Miben rejlett a Szovjetunóban ez a nagy változás? Abban hogy a szocializmus az egész fronton a kapitalista elemek elleni támadásba, felsorakozásba lendült át, mind a városokban, rrlnd a falvakon, mind az iparban, mind a mezőgazdaságban. Döntő jelentőségű sikereket értek el az első sztálini ötéves terv teljesítésében, a Szovjetúnió iparosításában. Megkezdődött a kis- és középparasztok tömeges belépési mozgalma a kollektív gazdaságokba. A falvakon megindulnak a szocializmus felé vezető úton és már nemcsak a földművesek egyes csoportjai, hanem egész községek, egész járások és egész kerületek. Ezek oly óriási jelentőségű változások voltak, hogy Sztálin elvtárs a Nagy Októberi Forradalommal, aj! 1917-es évvel hasonlítva össze. Az iparosítás útjával és azz?lj hogy a falu határozottan a szocializmus felé fordult, az elmaradott és gyenge országból kinőtt a haladó és hatalmas Szovjetúnió, mint jövendő szocialista nagyhatalom. A messzi előrelátó Sztát n elvtárs cikkének zárószava, a nagy változás évéről így szól: „Gyorsan haladunk az iparosítás útján, a szocializmus felé, legyőzve évszázados „orosz elmaradottságun. kat." Az érc, az autó, a traktorok országává válik. Ha a Szovietúniót majd autóra ültetjük és a parasztot traktorra, — akkor aztán megpróbálhatják elérni bennünket a tiszteletreméltó kapita'.sták-, akik most „civilizációjukkal" büszkélkednek. Aztán majd megnézzük azt is, milyen országokat lehet az elmaradottak és melviket a haladók közé sorolni." így jellemezte a nagy Sztálin az átalakulást, amelv 1929-ben történt a Szov jetúnióban. Nézzük csak meg, hogyan fejlődött ezzel szemben a helyzet a kanitalizmus világában? 1929 elején, mint derült égből a villámcsapás csapott le az óriási newyorki börze-krach. A többség még nem értette, mit jelent ez a krach és milyen következményei lesznek az egész kapitalista gazdasági életre hosszú éveken keresztül. De nemsokára tovább terjedt a megrázkódtatások és csődök huíláma az Óceán amerikai partjairól minden oldal felé. újabb és újabb országokba betörve, míg szörnyű világválsággá nőtt. A válság egész gazdasági ágozatoj kat, óriási üzemeket bénított meg, a munkások millióit dobta az utcára, éhséget, nyomort s az emberek százmillióinak kimondhatatlan szenvedéseit okozta. Bebizonyította azt. hogy ha a dolgozók élni akarnak, pusztulnia kell a kapitalizmusnak. így vált a 29-es esztendő útmutatóvá a keresztúton. Míg a kapitalizmus hallatlan nyomorúságba, munkanélküliségbe és éhségbe omlott, addig a szociafzmus világa elsó'ízben bizonyította be szélesebb terjedelemben a tökésrend fölötti fölényét, v'lágos utat mutatott a nép boldogsága és jóléte felé. Természetesen mindez, ami ma világos, távolról seoi volt jlven tiszta az 1929-es esztendőben, amikor az értékeket átértékelték és amikor nálunk is ki kellett harcolni a helves irányt. Nagy előrelátás, forradalmi lelkesedés és államférfiúi megfontoltság, de mindenekelőtt a nép ereiébe vetett hit keilett ehhez. A mi drága elvtársunk, Kiement Gottwaid bizonyságot tett arról, hogy mindezek a tulajdonságok meg vannak benne Ö már az események folyásában (Folytatás ai 5. oldalon)