Uj Szó, 1950. november (3. évfolyam, 252-277.szám)

1950-11-23 / 271. szám, csütörtök

1950 november 23 UJSZO Szép ünnep Ce&z! Séra Vilma legszebb élménye Séra Vilmával pár hónappal ezelőtt találkoztam Királyhelmecen. mielőtt a földműves küldöttséggel kiment volna a Szovjetunióba. Vilma, aki akkor még nem volt egész 20 esztendős, kissé lehangoltan készülődött a nagy útra. Egyszóval nem tapasztaltam nála azt a nagy örömöt, lelkesedést, amit elvárhatunk egy küldöttől, aki abban i megtiszteltetésben részesül. hogy meglátogathatja a Szovietúnió szabad földjét. Akkoriban Séra Vilmától úgy búcsúztunk el, mint aki valami nagyon fontossal adósunk marad. Ezt az adósságot Séra Vilma pár nappal ezelőtt, amikor Kassán véletlenül összeakadtunk, kamatostul fizette vissza. A 20 éves szőke fiatal lány ragyogott az örömtől, amikor meglátott. — Sürgősen beszélnem kell veled — mondta mosolyogva. — Tudod, amikor legutoljára találkoztam veled, tele voltam bizonytalansággal és félelemmel. Az emberek mindenféléket mondtak nekem a Szovietúnióról. Volt olyan, aki azf állította, hogv a kolhozokon a férfiak és nők csak egyenruhát hordanak és másfaita ruha nem is létezik olt. Aztán azt is mondták, hogy bocskorban dolgoznak, mert nincsen cipőjük. Es végül olyanok is voltak, akik azt hangoztatták, hogV mihelyt egy asszonv megszüli a gyermekét, hát azt azonnal elviszik tőle. Nos elképzelheted, hogv szívemben milyen rémülettel készültem erre a hosszú útra. Persze én akkoriban nem mertem neked szólni ezekről a rágalmakról, mert láttam raitad. hogy elítéled rossz kedvemet. — Hát neked bizonv igazad volt, — folytatta Vilma. — életem legszebb és legnagyobb élményében volt részem ezen a nagy úton. So'na még ilyen tiszta és becsületes emberekkel nem találkoztam, mint amilyenek a szovjet emberek. A legnagyobb zavarban va gyok, nem is tudom, hol kezdjem, mit mondjak el előbb. Az Uraiban is jár íam. Eddig nekem az Ural semmit se mondott, most azonban magam előtt látom a Komszomol fiatalságát, az erős, boldog fiatal lányokat és fiúkat amint dalolva felénk iönnek és úgy logadnak bennünket, mint 'igazi test véreket. Szverdlovszkban például pionűok egyszerűen vörös kendőt kö tölték a nyakunkba, karon fogtak bennünket és elvittek tiszta, szép otthonukba, ahol megvendégeltek ^minden jóval, amit szemünk szánk megkívánt. Tudod, én ettől a fogadtatástól annyira meg voltam hatva, hogy akkor sem tudtsrn volna beszélni, ha történetesen oroszul tudok. Akkor fájt neKfem e'sC ízben, hogv a szovjet népet megrágjuiiazzák. azt a népet amelv a legbecsületesebb a világon és szívesen megosztja mindenkivel mind azt, amije van, mindazt, amit két keze munkájával szerzett. Nagyon sajnáltam később — f oly tat'a zavartan —. hogv nem tanultam meg oroszul és nem értettem meg azokat a szép dyirkat. költeményeket és színdarabokat, amit a .gyönyörűen feldíszített kultúrházakban a mi tiszteletünkre előadtak. Fájt nekem az is, hogy a gyermekotthonokban nem beszélhettem azokkal a tiszta apróságokkal, akik gagyogva vidáman futkostak körülöttünk. Szép, nagyon szép egy ilyen gyermekotthon. A ragyogó fehér ágyakon ott láttuk a hosszú hálóingecskéket és lent az ágy mellett ott volt minden gyermeknek a meleg kis papucsa. Hol ismerik a mi falusi gyermekeink ezt a kényelmet, ezt a szakszerű gondos, kodást. amiben a szovjet gyermekeknek részük van? Orvosok és nővérek fehér köpenyben járkálnak a gyermekek között, ők vannak meg. bízva nevelésükkel. Egyetlen elégedetlen emberrel sem találkoztam — Ott-tartózkodásom ideje elatt folytatja — lelkesen Vilma — egyetlen elégedetlen szovjet emberrel sem találkoztam. Lehetett az fiatal vagy öreg, mindegy volt. Lelkesen és boldogan szeretik a hazájukat ég büszkén mutatnak rá azokra az eredményekre, amelyeket eddig keserves küzdelmek árán elértek. Igy vigadni, ahogy ők tudnak, csak felszabadult emberek képesek, akik tényleg a maguk urai. Egy kultúrelőadáson, a műsor után egy öreg hosszúszakállú kolhozista táncra kért fel és úgy ropta velem a csárdást, hogy felvehette volna a versenyt akármelyik fiatallal. De mindez érthetővé válik, ha meggondoljuk, hogy az öreg szovjet embereknek nincsen arra gondjuk, hogy miből fognak megélni. Az öregeket, akik már nem birnak dolgozni, a kolhoz tartja el és biztosítja kényelmes életüket. Egy ilyen öregnek nem kell attól tartania, hogy a menye vagy a fia terhé. re válik. Öröm volt nézni azokat a vidám fiatal lányokat, —

J teszi hozzá némi szünet után — akik hátrakötött piros kendövei a fejükön vezették a trak. torokat azoko

n a hatalmas földterületeken, amelynek a vége egybeolvadt az ég kékjével. Láttam lányokat, asszonyokat, akik kombájnokat és mozdonyokat is vezettek. Ások bizony ép olyan szakértelemmel dolgoznak mint a férfiak. Egyforma lelkesedéssel vesznek részt a férfiakkal az épitö munkában a hazáért, a szebb és jobb jövőért. — Amikor mindezt láttam, nem csodálkoztam többé azon, hogy ezek a szovjet lányok és asszonyok épolyan elszántan tudtak harcolni a szovjet haza minden talpalatnyi föld. jéért, mint a hős férfiak. A gyár, a kolhoz éppenúgy az övék, mint a férfiaké: együttes erővel építették fel két kezük munkájával, tehát meg is tudják azt védeni. Mint egy virágoskert, olyan Moszkva — A legszebb város Moszkva — mondja tovább. — Ilyen tüneményesen szépet még álmomban sem láttam. Széleg nyílegyenes utcái, hatalmas terei vannak és mindenütt, amerre lép az ember, színes, illatos virágokra bukkan. Valóságos virágoskert as egész város. A földalatti vasút azonban mindenen túltesz. Tiszta ragyogó már. vány ott minden, a falak úgy csillognak, ragyognak, mint csiszolt tükör, lapok. Sztálin 70 éves születésnapjára másfélkilométeres földalatti vonalat készítettek el. A Vörös teret is megnéztük, ahol Lenin mauzóleuma van és ahol a szovjet dolgozók az ország minden részéről ezrével állnak sort, hogy láthassák Lenint, a nagy tanítómestert, aki utolsó lehelletéig küzdött a szocialista Szovjetúnióért. Én magam is jól megnéztem Lenint, hogy soha el ne felejtsem öt, hogy mindig emlékezetemben maradjon. Séra Vilma az óráját nézi, mert haza kell utaznia. Nem szabad lekésnie a vonatról, mert előadást kell tartania a Szovjetúnióról. — Amióta visszajöttem — mondja mosolyogva — egyetlen szabad napom sincs, mert a környező falvak földműveseit nagyon érdekli mindaz, amit a Szovjetúnióban láttam. Amikor első ízben beszéltem Szentesen, szülőfalumban, az előadóterem zsúfolva volt. És így van ez másutt is. Mindenki kérdez és mindenkinek elmondom őszintén, mindazt, amit ott láttam és tapasztaltam. Ezeken ai előadásokon felszínre kerül mindaz, amit a reakció és a suttogó propaganda előre megfontolt szándékkal elhintett a nép között. Én pedig erélyesen és bátran megcáfolom, mert hiszen személyesen győződtem meg arról, hogy a reakció hazudik és félre akarja vezetni dolgozó népünket. Megmondom én bizony azt is, hogy a kolhozokon a fiatal lányok olyan elegáns és finom ruhákban járnak munka után, hogy ilyeneket nálunk egy falus,' lány nem is ismer. Ezeken az előadásokon azt tapasztaltam, hogy a parasztokat legfőképp az érdekli, vájjon a kolhozisták nevelhetneik-e baromfit vagy sertést és vájjon termelhetnek-e valamit a kolhozon kívül a maguk számára is. Hát erre én csak azt felelhettem, amiről magam is meggyőződtem. A szovjet ember mindent magának termel. És minden kolhozista tudja, hogy minden az övé a gyár, a föld, az iskola, az egyetem, de ezenkívül igenis nevelhet állatokat és termelhet egy hektárnyi földön azt amit akar Sőt, az állatokat a kolhoz látja el eleséggel. Minden kolhozcsalád vezetheti a maga háztartását és nem igaz az, hogy ott közös a konyha. Neim igaz az sem, hogy az anyákat arra kényszerítik, hogy a gyermekotthonokba adják gyermeküket. Az anya addig nevelheti a gyermekét, ameddig akarja és ha a gyerek már. nagyobbacska, már több mint egy éves, ebadhatja gyermekotthonba és estére, ha jónak látja, hazaviheti. Ez teljesen tőle függ. — Szépek, vidámak és bátrak ezek a szovjet fiatalok és én csak annyit mondhatok, hogy hálás vagyok a KOREAI LECKE Az ENSz ötödik közgyűlésén a csehszlovák delegációt, mint olvasóink tudják, Viliam Široký elvtárs, a Szlovákiai Kommunista Párt elnöke, a csehszlovák kormány miniszterelnökhelyettese és külügyminisztere vezeti. A delegáció tagjai között van dr. Edo Friš is, a Szlovákiai Kommunista Párt központi lapjának, a Pravdának főszerkesztője. Friš elvtárs a Pravda legutóbbi számában cikket írt a koreai kérdésről. Ezt a cikket áz alábbiakban teljes egészében közöljük: Fennhéjázó beszéd volt az imperialista hóditótól, amikor két hónappal ezelőtt a plenáris ülések egyikén Acheson külügyminiszter beielentette, hogy az amerikai küldöttség az ENSz ötödik közgyűlése elé javaslatot terjeszt az ENSz-nek külön statutuma létesítésére „Formoza" kérdésében, ami más szavakkal azt jelenti, hogy az ENSz szentesítse a Taivan kínai sziget feletti amerikai uralmat és az amerikai támadást, Kevésbbé büszkén hangzottak két hónappal később John Foster Dulles szavai, aki kénytelen volt felhívni a politikai bizottságot, hogy a kérdés megtárgyalását halaszsza el. Amikor Acheson államtitkár fölvetette ezt a kérdést, a helyzet állí tólag más volt. Akkoriban abból indult ki, hogy Koreában nem kell félni „katasztrofális következményektől". Régi dolog, hogy az imeprialisták a „béki biztosításáról" beszélnek, amikor hódító tetteiket indokolják és „katasztrofális" következményekkel fenyegetőznek, amelyek a békét veszélyeztetik, amikor vereséget szenvednek. És így ebben az összefüggésben jellemző hogy egy rövid hét lefolyása alatt a „kataztróía" szót három vezető amerikai államférfiú ejtette ki: John Foster Dulles, az államdeoartement republikánus párt iának megbízott ja, Dean Acheson, az államdenartement államtitkára és maga az USA-.-elnöke, Truman.Abban az időben, amikor az amerikaiak szavazás alá bocsátották ismert határozatukat a koreai kérdésről, Mac Arthur seregei észak felé meneteltek. Warren Austin a politikai bizottságban azzal dicsekedett, hogv az északkoreai katonasák ellenállását megtörték. A legtalálóbb amerikai kommentár az ENSz-nek a koreai kérdésről hozott határozatához egv newyorki estilap öles betűkkel nyomtatott felirata volt: „Az ENSz Mac-nak oké-t (beleegyezés) mond az invázióra". Valóban az angol-amerikai tömb határozatának lényege az ENSz többségének beleegyezését jelentette a további imperialista invázióba ÉszakKoreában. Kína felé, amelv az amerikai Imperializmus főcélia a Távolkeleten. Néhány nappal ezelőtt ugvanez a newyorki estilap öthasábos címet hozott: A Biztonsági Tanács okét mond a vörös kínaiaknak — akik útban vannak az ENSz-be." Amint látható, a helyzet valóban megváltozott, ahogy azt John Foster Dulles. a koreai háború egyik kezdeményezőie is kénytelen volt megállapítani. Október elején az angol-amerikai tömb még csak nem is szállt vitába Szovjetúnió, az Ukrán Szovjet Köztársaság, a Fehérorosz Köztársaság, Lengyelország és Csehszlovákia javaslatáról, amelv a koreai kérdés békés és demokratikus megoldására irányul és felháborodottan visszautasította az indiai közvetítő iavaslatot, amely ccmpromisszum lehetőségét hangoztatta a két álláspont között. A Newyo

rk Herald Tribúne november 16-i számában efegikusan írja: „Nagy reményt fűznek ahhoz a lehetőséghez, hogy észszerű és elfogadható megoldásra kerül sor a koreai kérdésben, mert ha ez nem történik meg, az amerikai hadseregnek a legnehezebb téli kampánvf kell végigküzdenie, amit csak eddig átélt." Néhány héttel ezelőtt Mac Arthur volt a republikánusok és demokraták választás előtti kampányának legnépszerűbb alakia, Truman nem késlekedett, hogy gyorsan a csendesóceáni Canossába utazzon és biztosítsa a váasztókat, hogy tökéletes az egyetértés közte és Mac Arthur között. Hearst és Mc. Cormick saitóia dicshimnuszokat zengett a „zseniális katonáról" és hatásos energiáját" dicsérte és feddőleg nyilatkozott a politikusok „határozatlanságáról". Ma Mac Arthurról más hangok hallatszanak. A „zseniális katona" helvett már egyre gyakrabban „felelőtlen kalandorról" beszélnek, aki az USA-t sorsdöntő kalandba keverte. Mert — amint a már idézett Newyork Herald Tribúne panaszolja — „az amerikai hadsereg nincs felkészülve háborút folytatni ilyen időjárásban". Igaz. nem annyira a kemény északkoreai éghajlat, mint inkább a koreai nép keménv ellenállása, amelyet kinai önkéntesek támogatnak, ijeszti az amerikai kormányköröket. . Acheson diplomáciája gondoskodott szavazógépezetről, amelv megadja a törvényesség látszatát a koreai nép elleni amerikai támadó háborúnak. Mac Arthur sztratégiáia gondoskodott repülőerődítményekről, tankokról és gépfegyverekről és SS-es brutalitásról a koreai nép elleni megsemmisítő háborúban. Acheson diplomáciája azonban túlbecsülte az engedelmes szavazógépezét hatékonyságát és Mac Arthur sztratégiáia túlbecsülte az ideiglenes katonai sikerek jelentőségét, amelyeket nagv műszaki fölényük következtében elérlek Sem az „erélyes katonák", sem a „bölcs államférfiak" nem számítottak azzal, hogy minél kegyetlenebbül és kiméletlenebbü! járnak el az amerikai megszállók Koreában, annál jobban megnövekedik a koreai nép ellenállása. Nem számítottak végezetül arra, hogy a kínai nép nem maradhat közömbös az iránt a harc iránt, amelyben az amerikaiak sztratégiai támaszpontot építenek a Kínai Népköztársaság ellen és amelyben kegyetlenül bombázzák a kínai területet. Ezért vannak ezek a zavarok a mostani amerikai politikában a fávolkeleti események fejlődésével kapcsolatban. Igaz, hogy a Csendes-óceán területe egyike az amerikai imperializmus hódító céljai főarcvonalának és egyike a harmadik világháborút előkészítő föarcvonalaknak. A harc tehát kemény és elkeseredett lesz, azonban az utolsó hetek' fejlődése megdönthetetlenül bizonyítja, milyen legyőzhet tetlen nehézségekibe ütközik az ame* rikai terjeszkedő politika a világnak ebben a részében. Ezért az amerikai politika ma képtelen intenzíve gondolkozni arról, hogyan kerül ki a szövevényes helyzetből, amelybe a koreai nép elleni háború és a Kínai Népköztársaság elleni támadó cselekedetek által került. Ilyen politikai légkörben kezdi meg k legközelebbi napokban az ENSz ötödik közgyűlése a kínai érdekekre vonatkozó kérdéskomplexum megtárgyalását ég ilyenhelyzetiben várják Laké Succesben a Kínai Népköztársaság központi népkorm'ánya küldöttségének jövetelét* ÉS ilyen körülményiek között új erő* vei é9 meggyőződéssel cseng % Szovjetúnió, a népi demokratikus országok és a Kínát Népköztársaság hangja, amely követeli az amerikai meg-t szálló csapatok távozását Koreából és a kínai Tajvanból, valamint követeli Ázsia nemzetei önrendelkezési jogának ée eliami függetlenségének tiszteletbentarcását. Ez a "béke felrú/jításának egyedüli útja a Távol-Keleten. Q békekongresszus keddi ülése A varsói békekongresszus hétfői ülése elhúzódott kedd reggelig. A küldöttek, akik rövid szünetekkel teljes tizenkilenc órán át üléseztek, felkelve helyükről, óriási lelkesedéssel éltetik a békét. A varsói polgárok már munkahelyeikre siettek, amikor nagyszámú autó és autóksr hazaszállította a küldötteket a Lengyel Szó Házából szláll'ásukra. Néhány órás szünet után a küldöttek ismét összejöttek, hogy folytassák munkájukat. Desham Buckle délafrikai néger * békemozgalom sikereiről számolt be a Délafrikai Unióban. A békebizottságot Dél-Afrikában csak két hónap előtt létesítették és a Béke Hívei számos nehézségbe ütköznek és Maian fasiszta kormánya üldözésétől szenvednek. Madagaszkár-sziget békehíveinek küldötte, Raosanero, örömét fejezte ki azon, hogy Varsóban szabadon beszélhet és mozoghat. A francia gyarmatosítók — mondotta — megtettek minden lene í>t hogy mej, >k:.dályczzák utamat a békekongresszusra. Beszéde további részében a madagaszkári küldöttnő leírta népének borzasztó szenvedését. A küldöttnő élesen tiltakozott a legelemibb emberi jogok megsértése ellen, amit a gyarmatosítók elkövetnek és a gyarmati csapatok felhasználása ellen a gyarmati nemzetek szabadságharca ellen. Dominió tanár, olasz küldött a kongresszus elé javaslatot terjesztett világbéketan'áics megalakításiéra, Dr. Hewlet JohnsoK canterbury-í dékán bejelentete, hogy e kongresz* szus az amerikai kormányhoz tilta* kozást intéz, mert nera engedte meg Paul Robesonnak, hogy kiutazzon az Egyesült Államokból és résztvegyen a kongresszuson. A francia katolikusok nevében Marcel Moora mondott beszédet és hangsúlyozta, hogy a béka se nem kommunista, se nem kapitalista, s« nem ateista, hanem béke csak egy van, mindenkinek oszthatatlan békéje. Felhívta a keresztényeket, hogy, dolgozzanak az emberek közötti Válaszfalak ledöntéséért és harcoljanak a háborús uszítók politikája ellen. Ezután dr. Hewlet Johnson canterbury-i dékán felolvasta áz angliai nőknek a kongresszushoz intézett üzenetét. A nyilatkozat elítéli a brit kormány eljárását a sheffieldi kongresszus rendezésével szemben. A béke biztosításának egyetlen lehető módja — írja a nyilatkozat — a nyilt és szabad megbeszélés, amelyet a varsói kongresszus lehetővé tesz. A canterbury-i dékán felolvasta azt a levelet, amelyet az egyik görög ha« zafinak sikerült kicsempésznie egy monarchofasiszta kínzókamrából. Ezi az üzenet a kongresszusnak szól éa 365 fogvatartott többnyire halálraítélt görög hazafinak szolidaritását fejezi ki a Béke Hívei világmozgalmával. A koreai és vietnami népi hadseregek további sikereket értek el A koreai népi demokratikus köztársaság népi hadseregének főparancsnoksága jelenti, hogy a népi hadsereg egységei a koreai hadszíntér minden frontszakaszán sikeresen Pártnak, amiért lehetővé tette nekem, hogy lássam az ellső szocialista hazát, a Szovjetúniót. Amióta ott jártam, megértettem, h.ogy mit jelent a béke és meggyőzően tudok harcolni a szocializmusért, meggyőzően tudom hirdetni. hogy az utat a szabadság felé, a jólét felé a Szovjetúnió tette nekünk szabáddá hősies harcok árán. Szerzett tudásomat és tapasztalataimat boldogan adom tovább előadásaimban s mindent elkövetek, hogy megmagyarázzam kis- és középparasztjainknak, hogy tömöiülniök kell az ÉFSzekbe, mert csak így segíthetik elő a szocializmus megvalósítását, csak így válhatnak szabad boldog emberekké. Mégy egy pillantást vet az órára, — szovjet óra —, mutat rá mosolyogva karkötő órájára. — Grammofont is kaptam lemezekkel, még más szép holmit is. De hidd el, mindez sammi ahhoz képest, amit onnan magammal hoztam. Egyszer, tudod, amikor együtt ebédeltünk a szovjet dolgozókkal és mindenféle jóval Kínáltak bennünket, akkor jókedvemben a nagy Sztálin képre néztem és úgy tetszett nekem, mintha Sztálin maga is kínált volna étellel, itallal és mindenjóval. Azóta is én úgy képzelem el a szocializmust, hogy egyszer Moszkvába meighívják a világ legjobb elvtársait és élmunkásait, legjobb parasztjait vendégségre és a virágokkal zsúfolt tiszta Moszkva széles terei és útcái teritett asztalokkal lesz- ' nek teli és a világ legjobb dolgozói ott fogják ünnepeim a szocializmust. Szép ünnep lesz! Szabó Béla. folytatják harcukat az amerikai éa délkoreai egységek ellen. Az imperialisták támadása Tokuzen tartományában teljes csödöt mondott. A keleti partvidék mentén Housantól és Menghtentől keletre a harcok a legerősebbek. Szajgoni jelentés szerint ÉszakVietnamban november 20-án a vietnami harci egységek fokozott haditevékenységet fejtettek ki, több mint 100 kilométeres frontszakaszon Dinlap és Moncai várcs közötti térségben. Az amerikai Associated Press hírügynökség jelentése szerint a veitnami egységek fokozott hadi ténykedés* a vietnami hadsereg új offenzívájának előjele. Tienjentöl délnyugatra a vietnami felszabadító csapatok betörtek a dingtriei szénvidékre ós a hongajnt tartomány felé közelednek. Ez a vidék a Távolkelet leggazdagabb szénlelőhelye.