Uj Szó, 1950. november (3. évfolyam, 252-277.szám)

1950-11-22 / 270. szám, szerda

1950 november 391 UJSZO A béke ügye minden nép ügye Kik azok, akikre a népek legszen- Apukám" — mondta búcsúzóul. Nem tebb vágyuknak, legszentebb remény, ségüknek, a "béke megvédésének nagy ügyét bízták? A Szovjetúnió vezette béketábor harcosainak követei ma Varsóban bizonyságot adnak a világ béketáborának rendíthetetlen akaratáról, hogy minden következetességgel folytatják harcukat a béke megvédésére, az oszthatatlan éš tartós béke megszilárdítására. Ezek között a békeköve. tek között, akik Varsóban vannak, van ez az öt békeharcos is, akit a világ öt országában öt nyelven választottak békeküldötté. Kalabus István osztravai élmunkás, Fábik József magyarországi sztahánovistakömüves, Gregorio Berman ideggyógyász, Rakwicz berlini lelkész, és Henri Martin, akit a francia katonai törvényszék nemrégiben ötévi fegyházra ítélt. KALABUS ELVTÁRS, osztravai élmunkás Magas, kissé szikár ember Kalabus elvtárs, a leghíresebb osztravai élmunkások egyike. — A békekongresszuson alkalmam lesz elmesélni a tőkés országok dolgozóinak — mondja —, hogy milyen öröm ma a munka nálunk, milyen sikereket érünk el, hogyan él itten az egyszerű munkásember. Nem ki. váncsiságból megyek, jól akarom teljesíteni feladatomat — jól ki akarom venni részemet a békéért való harcból. — Már akkor elhatároztam, hogy a békéért fogok harcolni, amikor leszerelt katonaként visszatértem a nácimegszállás alatt sínylődő lakóhelyemre és megtudtam, hogy egyetlen fiam meghalt. Még el sem búcsúzhattam tőle. A náci-megszállás ideje még inkább megérlelte azt az elhatározásomat, hogy harcolni fo. gok minden olyan nép szabadságáért, mely a fasiszta bűnözők terroruralma alatt szenved. Amikor a Szovjetúnió 1945-ben felszabadította hazámat, az elsők között voltam, akik résztvettek az üzemek — most már saját üzemeink — újjáépítésében. Most már a sajátomban, magamnak dolgozom. Sokat gondolkoztam aJToii, hogyan lehetne jobban jnegszervezni a munkát és jobb eredményeket elérni. Csakhamar megindult üzemünkben is a mun. kaverseny és egyre újabb csúcsteljesítmények jelzik dolgozóink munkalendületét. — Odahaza is megváltozott az életem. Feleségemmel orökbefogadtunk egy kisleányt. Egyetlen vágyam az, hogy kisleányomat a boldogabb életre neveljem, nem olyanra, mint amilyenben nekem volt részem a régi kapitalista világban. Nem akarom, hogy kisleányom megismerje a bombázás és tömegmészárlás borzalmait. Jól akarom megállni a helyemet a Békevilágkongresszuson, hogy munkámmal én is hozzájáruljak a háborús borzalmak megaitadályozásához. Nemcsak kisleányom boldogságát, hanem az egész világ milliónyi gyer. mekének boldogságát akarjuk megmenteni. FÄBIK JÓZSEF ifjúmunliásí .ak harcos békeüzenetét viszi Dunapenteléről. Kossuth-díjas, Munkaérdemrenddei kitüntetett sztahanovista kőműves Fábik József. A háború borzalmaiból újjáépülő Varsóban a II. Békevilágkongresszuson ő is felemell szavát a békéért küzdő magyar dolgozók nevében. — Elmondom ott a világ minden tájáról összesereglett békeharcosoknak, liogy éiünk mi, magyar dolgozók, mennyit építettünk, mennyit erősödtünk, amióta a Szovjetunió felszabadított bennünket. Beszélek a Dunai Vasműről, a béke erődjéről beszélek, eddigi alkotásainkról, az új munkáslakásokról, iskolákról, bölcsődékről, gyarakról és hidakról. Megmondom, hogy sok nehézséggel kellett megküzdenünk, amíg idáig jutottunk és munkánK verítéke meg is hozta a maga áldását, mert — hála a felszabadító Szovjetúniónak és Pártunk vezetésének — most már magunknak dolgozunk. A kapitalisták uralma alatt nem volt örömünk az életből és a munkabői. A luxuslakásokból és palotákból, amelyeket a kizsákmányoióknak építettünk, nekünk nem jutott más, mint az éhbér. Sóban, vízben főtt lencse, krumpli, bab — ez volt az osztályrészünk, munka sem akadt számunkra elég, kivévf a háborús készülődés éveit. 1938 óta a felszabadulásig mást sem építettem, mint bunkerokat. De azok nem védtek meg bennünket a háború szenvedéseitől. — Nagyobbik kisleányom, a nyolcéves Kati elkísért egy darabon, amikor elindultam Dunapenteléről a Békekongresszusra. „Ajándékot hozzál, is térek haza üres kézzel. Most kaptam meg a Dunai Vasmű DISZ-fiataljainak táviratát, melyet utánam küldtek. „Üzenjük a világ békeharcosainak, hogy mi, a Dunai Vasmű ifjúmunkásai, minden erőnkkel helytállunk a béke védelmében." Átadom fiatal munkatársaim üzenetét és úgy harcolok a Békevilágkongresszuson, hogy minden magyar dolgozónak meghozhassam- a legdrágább ajándékot — a békét. Dr. GREGORIO BERMAN, az argentin nép békeharcának hírvivője Dr. Gregorio Berman Latin-Amerika egyik legismertebb ideggyógyásza, számos tudományos mú szerzője, a véreskezű fasiszta diktátor, Peron Argentínájából érkezett Európá. ba, hogy résztvegyen a Béke Hívei II. Világkongresszusán. Útipoggyásza egy lista volt .166 névvel, azoknak a férfiaknak és nőknek a nevével, akiket csupán egy hónap alatt — augusztusban egyetlen körzetben Cordovában tartóztattak le Peron pribékjei. A letartóztatottaknak egyetlen »bünük« volt: békét akartak és aláírásokat gyűjtöttek az atombomba ellen. A

Z utas, aki 166 letartóztatott hon. fitársa — és a többi ezer letartóztatott argentin békeharcos — üzene. tét hozta, a béke és haladás régi harcosa. Harcolt Spanyolországban, Franco terrorbandái ellen. Hazájában, Argentínában, ötször börtönözték be a demokrácia érdekében kifejtett tevékenységéért. Ezért vesztette el egyetemi katedráját is. Berman doktor első szava a hazá. járói szólt. Leleplezte Peron politi. kai mesterkedéseit, aki »azt állítja, hogy Argentína valamilyen fajta harmadik erő, amely egyaránt független kelettől és nyugattól*. Berman rámutatott, hogy amikor az amerikaiak megtámadták Koreát, Peron sietve csapatokat toborzott. Az argentin orvos beszámolt arról a ha. talmas ellenállásról, amellyel az argentin nép hóhérának eiz az újabb népgyilkos szándéka találkozott: »Santa Fé-ben ötvenezer dolgozó tüntetett Peron tervbelien*:. . — Szörnyű elnyomás és vad terror nehezedik Argentínában a békeharcosokra — mondja Berman. _ A kínzások legkülönbözőbb fajtáit kell el. viselniök. D

e Argentína népe, amelyet ezen a kongresszuson képviselek, már több mint egymillió békealáirást gyűjtött és tovább folytatja küzdelmét-a béke érdekében. RAKWITZ berlini lelkész börtönnel és terrorral dacolva elszántan harcol a békéért Berlin, 1944 szeptemberében ... Antifasisztákkal zsúfolt börtönök, vésztjósló szírénabúgás, romok, éhség ... A Reiehstag felett horogkereisztes zászló leng. — Rakwitz tisztelendő? — Igen ... — Gestapol Velünk jönl 1950 szeptember vége Berlin nyugati övezetében .. Békeharcosokkal teli börtönök, a háborús propaganda agyoncsépelt szólamai, romok, félmillió munkanélküli... Dahlemben az amerikai zóna katonai parancsnokságának épületén leng a nyolccsíkos és a 48 csillagos zászló. — Rakwitz tisztelendő? — Ige,n ... — Rendőrségi Velünk jön! * Igy tartóztatták le Rakwitz tísztelendőt 1944-ben és 1950-ben. A letar. tóztatás oka akkor is, most is tulajdonképpen ugyanaz. 1950-ben azzal „követte ej bűnét", hogy Neuköllr:ben tagja lett a békeharcosok bizottságának és lelkesen kapcsolódott be a békéért folyó-harcba, 1950 Berlinje azonban már nem az 1944-es Berlin A Moabitban, a letartóztatott evangélikus lelkész mögött jóformán még be sem csapódott a börtönajtó, Berlinen végigsöpört a felháborodás hulláma Hétfőn, szeptembe. 25-én tartóztatták le, kedden már hatalmas béketüntetés volt Berlin keleti részében. A terem zsúfolásig megtelt és a feszült csendben határozottan, keményen hangzottak el Rakwitzné, a letartóztatott feleségének elszánt szavai: „Inkább vállal luk a börtönt, de nem hagyjuk, hogy Németország és az egifez világ elpusztuljon a harmadik világháborúban." A neuköhni békeharcosok 20.325 aláírást gyűjtöttek a stockholmi béke,fe]hívásra. Az aláírásgyűjtők üzenetet intéztek Tayloi tábornokhoz. Berlin nyugati övezetének amerikai parancsnokához: „Neukölln több mint ezer békeharcosa követeli, hogy azonnal bocsássa szabadc.n a neiuköllni békebizottság tagját, Rakwitz lelkészt. Ünnepélyesen kijelentjük, hogy úgy mint edddig, továbbra is minden terror és büntetés ellenére elszántan harcolunk a béke megvédéséért. Ez minden német elsőrendű kötelessége." A köveitkező napon, szerdán az egyre erősödő tiltakozás nyomására szabadon engedték a börtönből Rakwitz evangélikus lelkészt, Neukölln kiváló békeharcosát, aki — mint minden becsületes német —, továbbra is elszántan harcot a békért HENRI MARTIN, a béke ügyének katonája. A francia katonai törvényszék nemrégiben ötévi fegyházra ítélt egy Henri Martin nevű fiatal tengerészaltisztet, mert a vietnami rablóháború megszüntetését követelte. Henri Marin 17 éves kora óta, vagyis hét éve harcol hazájáért. 1943-ban mint partizán csatlakozott a német fasiszták ellen küzdő ellenállási mozgalomhoz. Mikor a nácik elleni háború véget ért, kérte, hogy küldjék ki Ázsiába harcolni a japánok ellen Mikor a japánokat kiűzték Indokinából, Henri Martint többszörös kéielme ellenére sem szerelték le, hanem Indokínában tartották. Hamarosan kiderült, miért. A francia imperialisták megszegve azon ígéretüket, hogy Indokína népének megadják a lehetőséget sorsának szabad irányítására, háborút indítottak a szabadságát és függetlenségét követelő vietnami nép ellen. A francia expedíciós csapatok kegyetlenkedései, amelyeknek Henri Martin szemtanúja volt, megérlelték a fiatal tengerészaltisztben az elhatározást: minden erejével küzdeni fog, hogy véget vessen az igazságtalan vietnami háborúnak. Ez volt Henri Martin „bűne", ezért Franciaországba, felvilágosító munkával, röpcédulák szerkesztésével és JľLiuikm Uo ehzÖiii k Iq ák üdvözlet munkás zerkesztöinktől A budmericei munkás-szerkesztői tanfolyam nevében üdvözlöm az Üj Szó olvasóit. Egyben kötelességemnek tartom, hogy beszámoljak a körülményekről, amelyek között mi az üzemekből kiválasztott munkáslevelezők most igyekszünk elsajátítani felelősségteljes feladatainkhoz a szükséges tudnivalókat. Igy vagyunk a volt Páiffy-kastélyban, amely most az Irók Szövetsége rendelkezésére áll. Megérkezésünkkor elcsodálkoztunk a gyönyörű, minden kényelemmel berendezett kastély láttára. Elgondoljuk, hogy azelőtt grófi családok kényelmét szolgálta, amelyek annak idején kiszipolyozták a földhöz ragadt szegény népet, itt dőzsöltek, itt verték el a kizsákmányolt munkaerők verejtékén szerzett vagyonokat. A történelem kereke azonban fordult, a dolgozó nép vette kezébe országunkban is a hatalmat és sorsa irányítását. Ma ebben a kastélyban politikai iskolázások és tanfolyamok váltják egymást, a dolgozók legjobbjai gyűlnek itt össze, hogy elsajátítsák a lenini-sztálini eszméket, amelyeknek a gyakorlati életben való felhasználásával felépíthetik a szocializmust hazánkban. , Pillanatnyilag munkás-szerkeztő tanfolyamnak adott a kastély otthont. Szlovák és magyar munkások és munkásnők testvéri együttműködéssel, igazi proletár nemzetközi légkörben szorgalmasan tanuljuk a szocializmus alapjait s a szocialista újságírás alapelveit. Mindannyian arra törekszünk, hogyha ezt az iskolát elhagyjuk, még eredményesebben tudjunk dolgozni az országépítő munka minden terén, ki az üzemében, ki pedig a szocialista embertípus nevelésével a különböző újságoknál. Brezina Lajos, munkás-szerkesztő tanfolyam, Budmerice. Néhány szó a normákról terjesztésével tengerészbajtársai _v.fi. ^ íXkU óc tr\KK b-ofrYriQ.t l to M-! zött egyre több és több katonát győ zött meg a vietnami háború igazi jel legéről: arról, hogy ez a háború közönséges gyarmati rablóháború és hogy a francia katonák, akik Indokínában vérüket ontják, nem hazafias kötelességüknek tesznek elegeit, hanem néhány nagytőkés — mint például a Michellin-gumiabroncsgyár részvényesei — és bankái önző érdekeit szolgálja. Ez volt Henri Nartin „bűne", eze'rt börtönözték be és állították — héthónapos előzetes fogvatartás utan — hadbíróság elé. A tárgyalás nem vált a francia imperialisták dicsősegere, Henri Martin bátor, öntudatos feleleteivel harcos kiállásával megmutatta, milyen szilárdak és következetesek a béketábor katonái. Martín vádlottbo! vádló lett és megszégyenítette az amerikai imperialisták szdigalataban álló Pleven-kormányt amely egyre újabb és újabb francia csapatokat kuld a vietnami vágóhídra. Henri Martint a francia nép abban a kitüntetésben részesítette, hogy a Bekekongresszusra utazó 250 tagú francia békeküldöttség, dísztagjává választotta. Henri Martint börtönőrei megakadályozták abban, hogy résztvegyen a II. Béke világkongresszuson, de fávolíétével talán még keményebb csapást mér a háborús uszítókra,^ mintha elment volna Varsóba. Távolléte élő bizonyítéka lesz annak, hogy a megrémülti imperialisták milyen féktelen terrorral üldözik azokat, akik az igazságot hirdetik, akik a békéért harcolnak. Gyakran előfordul, hogy ugyanabban a műhelyben, hasonló körülmények között dolgozó munkások havi keresete között lényeges különbség mutatkozik. Ezt nem mindig az okozza, hogy egyik munkás kevesebbet termel, mint a másik, hanem az egyes normák helytelen megállapítása. Ez a kiegyenlítetlenség gyakran elkeseredést kelt és ez természetes is, mert laza normával kényelmesen többet lehet keresni, mintha valaki kemény normával szorgalmasan dolgozik. Az akkordmunkánál, amellyei 8 óra alatt több ezer darab készül el, a nagytermelésnél nagyon óvatosnak kell lennie az akkordbérezőnek, mert félperces tévedés is sokat jelent. A fiileki Kovosmaltban például az akkordbUrező iroda felhívta a műhely dolgozóit egy hattagú bizottság megalakítására. A bizottság tagjai a műhely legtapasztaltabb és legöntudatosabb élmunkásaiból kerültek ki, akiknek feladata az volt, hogy felfedjék és megszüntessék az előadódó hibákat. A bizottság tagjai Berendi György, a műhely idős mesteréneK vezetésével minden egyes normát külön megvitattak. A laza normák megszilárdítását és a túlkemény normák enyhítését a legnagyobb egyetértéssel végezték el. Az üzem vezetősége a legjobb módot választotta, amikor a műhely dolgozóival együttműködve állapította meg a jövő évi normákat. Igy nem fordulhat elö többé az az eset, hogy egy kevesebbet kereső munkás nehezebb munkája miatt panaszkodjék, mert a megállapított norma és-i a megfelelő munkateljesítmény mellett a munkások jutalmazása is kiegyenlítődik. Gálpetik László, a munkás-szerkesztő tanfolyam hallgatója, Budmerice. » r r ...... - .T;"V* Egy munkás a „vasfüggöny" mögül Dr. Szarnák Gusztáv meghalt Dr. Szarnák Gusztáv sebész-főorvos hatvankét éves korában váratlanul elhunyt. Kiváló szakember volt,"R"oszszú évtizedekre nyúló tevékenysége alatt a sikeres operációk beláthatatlan sokaságát hajtotta végre s a paciensek ezreinek szerezte vissza egészségét és munkabírását enyhített fájdalmat és szenvedéseket. A bratislavai evangélikus kórház az ő gondos igazgatása alatt fejlődött mintaszerű, modern gyógyintézetté. Kiterjedt prakszisa alapján dr. Szarnák orvosirodalmi téren is dolgozott. De nemcsak jó orvos, hanem rendkívül rokonszenves, jó ember is volt, akit munkáspáciensei kedvelteik. Dr. Szarnák Gusztáv, mint itteni törzsökös iparoscsalád sarja példaképe volt a fáradhatatlan dolgozónak s orvosi tudásával készségesen sietett a dolgozók segítségére. Aránylag korán, , erejének teljességében távozott az élők sorából. Emlékét kegyelettel őrzik mindazok, akik hozzá fordultak orvos' tanácsért, mert segítő készségében megérezték a hivatott orvós nemes, emberi és emberbaráti viszonyát a beteghez. (Ss) Felszabadulásunk óta hazánk dolgozói bölcs vezetőink útmutatásával lelkesen fogtak hozzá a háború sújtotta ország helyreállításához és a szocialista boldog jövö megvalósításához. Az első lépés a háborús pusztítás nyomainak eltüntetése volt, amelyből ifjak és öregek, asszonyok és leányok egyaránt kivették részüket. Hazánkban nincs olyan község, nincs olyan város, ahol a lakosság egyre íöntudatos része ne jelentkezett volna szívesen önként brigádmunkára. Ezt a brigádmunkát az ellenséges propaganda a vasfüggöny mögötti kényszer-munkatábornak nevezte. Az első kétéves tervünk keretében kirabolt és elpusztított hazánkban fokozott erővel kezdtünk hozzá az alapfeltételek megteremtéséhez életszükségleteink előállítására. Ezt a lelkes munkát az ellenséges propaganda a keleti kommunizmus rabszolgaságának nevezte és igyekezett dolgozó népünket visszariasztani a szocializmus felé vezető megkezdett útján. Ötéves tervünk első évében dolgozó népünk már megláthatta munkája gyümölcseit. A második évben mar mind gazdaságilag, mind kulturális tekintetben színvonalas életet élhet, már nincs hiány sem élelemben, sem ruházatban és eddigi eredményeink magukban hordozzák a még bőségesebb, még boldogabb élet ígéretét. Munkaeredményeinket még értékesebbé teszi az a tény, hogy azokat munkásmilliók kézéi hozták létre, amely kezek ma már önmagukért, önmaguknak dolgozhatnak. Ezt a rendszert, a dolgozók szabaa hazáját merészeli az ellenséges propaganda rabszolgaságnak és vasketrecnek nevezni. A dolgozó milliók azon ban, akik a lehúzott vasfüggöny túlsó oldalán, az imperialista kapitalista országokban húzzák a kizsákmányoltság igáját, tisztán látják, hogy ezt a függönyt háborús uszító kormányaik a saját érdekeik védelmére bocsátották le. A függöny mögött a fegyvergyárakban a békére vágyó népek pusztítására kovácsolják a fegyvereket. Ök ugyan azt hirdetik, hogy a szocialista országok népeit akarják felszabadítani, a dolgozó népek azon.03 ban tudják, hogy senkinek sincs na^gyobb szüksége a felszabadításra, mint éppen az imperialista országon elnyomott dolgozóinak. Fölöslegesek tehát a gyilkos fegyverek, mert a felszabadulást csakis a béke és az emberséges gazdasági feltételek adhatják meg. A vasfüggöny békét hirdető oldalának dolgozói azt kiáltják a háborús uszítók felé, hogy vegyék le kezüket a sanyargatott kis nemzetekről és hagyják meg nekik a jogot, hogy sorsukat magjuk intézzék. Minket propagandájukkal már el nem vakítanak, mert nálunk már a vakok is látnak és a süketek is hallanak. Mi már szabadok vagyunk. Nálunk a kapitalista elnyomatás évszázadain at használt koldustarisznyák és koldusbotok már az útszéleken hevernek, mert azok hordozói már meleg szobákben, felruházva és jóllakottan töltik napjaikat. Nálunk mindenki tisztességesen megél, aki dolgozik, aki pedig nem akart dolgozni, az hozzátok menekült és saját népe vére árán szeretné ismét visszaállítani a régi úri világot, visszaakasztani a koldustarisznyát az elnyomott nép nyakába. Mi dolgozók azonban résen vagyunk. megvédjük kiharcolt szaoaiságunkat és a még meglévő nehézségeket és hibákat kiküszöbölve még elszántabban és még gyorsabban felépítjük szocialista hazánkat. Tóth Béla brisádmunkás, Osztrava szénbánya. UJ SZO, a csehszlovákiai magyar dolgozók napilapja. Szerkesztőséé és kiadóhivatal: Bratislava Tesenského 8. sz. Telefon: szerkesztőség 262-77 éa 347-16. kiadóhivatal 262-77 FÔés felelősszerkesztő: Lórin ez Gvtila feladó és irányító postahivatal BraISlBVfl n čo |r,oii1

B q Pravda Nemzeti Vállalat Bratislava Kéziratokat nem adunk vissza Előfizetés 1 évre 540 Vi évre 270.—, Ví évre 135 , i hónapra 45.— Kés. A .íetilap (csütörtöki szám) előfizetése 1 évre 150.—. Vi évre 75.—, Vi évre 40.— Kös A KEPESKÖNYV előfizetése egy évre NÉP* NAPTAB-ral együtt 120 Kfs. FELHÍVÁS! A „Jó könvv és sajtó heté"-nek titkársága annak közlésére kért fel bennünket, hogy a magyar községek ne reklamálják magyar könyvek küldését, mert azokat csak e hét folyamán küldik szét. Három nappal a kiállítás megnyitása előtt mindenütt ott lesznek a könyvek.