Uj Szó, 1950. november (3. évfolyam, 252-277.szám)

1950-11-22 / 270. szám, szerda

Világ proletárjai egyesüljetek! Bratislava, 1950 november 22, szerda 2 Kčs ' * s V % sJAis..;):-. ív;. $t®SÍSiB58ll®í% •raHHfc'í %»* ^ v III. évfolyam, 270. szám] • <v. .^JgB Mlfsiil .. • : : .. Sí,:- : ' • \ : • -v '.•• 'j. November 20-án, hétfőn az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének teljes ülésén Viliam Široký, a csehszlovák kormány miniszterelnökhelyettese és külügyminisztere tolmácsolta a csehszlovák delegáció álláspontját Trygve Lie „A béke elérésének húszéves terve az ENSz közvetítésével" című javaslatával kapcsolatosan. Široký elvtárs beszédében ezeket mondotta: S.ixokj efotáts uálaszot az ČTIS

z (StUkdcának javaslatául Aki őszintén akarja a békét — az a nemzetek közötti demokratikus együttműködés híve ben azonosítja magát azzal a véleménnyel, hogy az atomfegyver tilalmának és más tömeggyilkos fegyverek tilalmának kérdését mindaddig nem lehet a közgyűlés vagy az ENSz más szerveinek tárgyalási programmjáról levenni, amíg a közgyűlés nem foglal állást az atomfegyver feltétlen tilalmának kérdésében, amíg nem teljesül az emberiség százmillióinak igazságos követelése, hogy az atomenergiát csakis a békés építő feladatok szolgálatába lehessen állítani az egész emberiség javára. A béke ellenségeinek pollitikája azzal az állásfoglalással, hogy az atomenergiát az atomfegyverek gyártására lehet és kell használni, beláthatatlan módon károsítja a haladás érdekeit, mert megakadályozza, hogy ezt az erőt teljesen és kizárólagosan a nemzetgazdaság és az emberiség jólétének szolgálatába állítsák. Az atomfegyvert meg kell semmisíteni, be kell tiltani, mert csak tömeges embermészárlást szolgálna, mert az emberi civilizáció minden eddig elért eredményei, a haladás és a humanitás ellen irányul. Éppen ezért ezt a követelményt mindaddig nem lehet a tárgyalási programról levenni, amíg az emberi társadalom a/z emberi zsenialitás vívmányainak nagyszerű eredményeit nem tudja a nemzetek közötti békegazdálkodás, jólét és kultúra szolgálatában. Az atomfegyver-tilalma nélkül az atomenergia ellenőrzése nem lehet hathatós, mert az ENSz bármely szervezete mit is kezdhet pl. Trygve Lie programjának 2. pontjával, amely az atomenergia nemzetközi ellenőrzésinek rendszeresítéséről szól, de amely azon kívül, hogy megállapítja „meg kell vizsgálni az összes lehetőségekett", semmi más konkrétumot nem javasol és az angol-amerikai blokk nemrég elfogadott rezoluciójának szellemében az atomfegyver tilalmának kérdése elöl kitér, ahogy kitér annak ellenőrzésére vonatkozó kérdés elöl is. Mit vizsgáljon az ENSz illetékes szerve, ha a közgyűlés nem ad határozott irányítást, hogy a nemzetközi ellenőrzés rendszere az atomfegyver tilalmára vonatkozik. Éppen ezt a világos irányvonalat ajánlja a Szovjetúnió határozati javaslata, amely követeli az atomfegyver feltétlen betiltását és e tilalmat ellenőrző szerv megteremtését. Az USA delegátusának állásfoglalása a Biztonsági Tanács törvényes összetételének kérdésében az ülés periodikus összehívásának javaslatával kapcsolatosan nemcsak a Tanács felleni támadás, amely ma föfelelösséggel tartozik a béke és a nemzetek közötti biztonság kérdésében és amelynek összetétele ma törvényellenes, de ugyanakkor támadás a nagy kínai köztársasaság ellen is. A Szovjetúnió határozati javaslata, amely e törvényellenes állapot bírálatából indul kis és szem előtt tartja a Biztonsági Tanács sikeres és törvényes működését, azt követeli, hogy a Biztonsági Tanács periodikus üléseinek összehívásánál figyelmet kell szentelni annak, hogy a ~"iztonsági Tanács törvényes összetételében működjék, azaz a Kínai Népköztársaság részvételével. Az amerikai delegáció képviselőjének álláspontja, liogv a szovjet határozati javaslatnak ez a pontia sem elfogadható, mivel hogv a közgyűlés mjndezideig a nacionalista kínai kormányt ismeri el, természetesen szintén nem állja meg helvét a kritika fényénél. Nem állja meg elsősorban azért, mert az USA részéről elkövetett azon támadó cselekmény a népi Kínai Köztársaság területe ellen, amelve

1 a ki— Egy olyan állam, mint a népi demokratikus Csehszlovák Köztársaság, amely a munka és a béke politikáját, a nemzetek közötti baráti és békés együttmunkálkodás politikáját követi, örömmel üdvözöl minden őszinte és jó kezdeményezést, amely haladást jelenthet a béke megőrzésének és megszilárdításának kérdésében. Üdvözöl minden békére irányuló kezdeményezést, amely a nemzetek közötti biztonság megszilárdítására hasznos és konkrét intézkedéseket tartalmaz. Ezért a csehszlovák küldöttséget Tyrgve Lie úgynevezett „20 éves programjának" megtárgyalásánál is az a törekvés tölti el, hogy az agresszió elleni harc, aliáború és beke kérdésében hozzájáruljon az alapvétő "kérdések sikeres megoldásához. Igaz, az előterjesztett javaslattal kapcsolatosan küldöttségünk kritikai álláspontot foglal el mind annak egyes pontjait, mind pedig annak egész tartalmát illetően, mert a „béke elérésének" programja az ENSz közvetítésével, amint az angol-amerikai blokk felfogja, arra törekszik, hogy az ENSz-t saját politikájának eszközévé tegye. Nem véletlen bizonyára az a jellemzés, amelyet az USA képviselője adott az ENSz főtitkárának programjáról, amikor kijelentette, hogy az ENSz közgyűlésének három elfogadott határozati javaslata már komoly lépést jelent azon célok elérésére, amelyeket Trygve Lie memorandumában kitűzött. Mindazokat a határozati javaslatokat, amelyeket az előterjesztett memorandummal kapcsolatban megemlítettek, az Atlanti-paktum tagállamainak kezdeményezésére fogadták el és mindezek hathatós eszközül szolgálnak a támadás és a háború ügyének szolgálatára. Milyen jellegzetességük van e határozati javaslatoknak a béke biztosítására való nemzetközi törekvés szempontjából. A mi mély meggyőződésünk szerint ezek a határozaok 1. az amerikai blokk vezető tényezője, az USA külpolitikájának támogatását szolgálják, amelv a demokratikus együttmunkálkodás elvét félretéve beavatkozó és támadó politikát kezdett a világuralom megkaparintásáért. 2. Szöges ellentétben állnak a függő, gyarmati és félgvarmati nemzetek legsajátosabb érdekeivel, ellentétben állnak azoknak szabadságtörekvéseivel és a kapitalista monopolok expanziós érdekeit támogatják. 3. Törvényesítik a gyarmati hatalmak eddigi politikáját, azaz a más országok belügyeibe való beavatkozást. 4. Mint ideológiai, politikai, stratégiai és anyagi előkészületek az ú i háborúra szentesítik a háborús uszítók eddigi és jövőbeli politikáját azzal, hogy nem oldják meg az atomfegvver tilalmának kérdéséi és hasonlóképpen nem oldjág meg a fegyverkezés, a lefegyverzés, a háború? propaganda problémáit. 5 Akciót indítottak a Biztonsági Tanácsnak. mint az ENSZ főszervének jelentősége és súlya meggyöngítésére. 6. Az ENSz chartájának alapelveit sértik, megdönteni igyekeznek azokat az alapelveket, amelvek az ENSz chartájának lényegét alkot iák. Az első határozat amelvet az USA delegátusa felemlített, az ENSz történetében eddig még nem tapasztalt súlvos megsértése a charta alapelveinek, főleg a Biztonsági Tanács jogkörének dolgában és világos eszközéül szolgál az angol-amerikai blokk intervenciós politikájának. A másik rezolúció egy kalap alá veszi a támadót és a támadó áldozatát. Ez további láncszeme azoknak az érveknek, amelyekkel a Biztonsági Tanács ellen harcolnak. Végül az amerikai delegátus által harmadiknak említett határozat tulajdonképpen eltemeti mindazokat a kérdéseket, amelyek a fegyverkezés és a fegyveres erők csökkenésével, az atomfegyver tilalmával függnek össze és további lehetőséget biztosít egv más ország belügyeibe való fegyveres intervenció törvényesítésére. Maga a memorandum szerzője hangsúlyozza, hogy programmja csak általános körvonalozása a javasltatoknak és konkretizálásra szorul. Természetes, hogy ez az előterjesztett javaslat csak úgy szolgálhat a béke hat hatos támogatására, ha az ENSz közgyűlésének sikerül konkrét irányvonalakat kidolgoznia, konkrét irányadó alapelveket, amejyek a további munkát biztosítanák. E tekintetben ket dologban nem lehet vitás. Mindenekelőtt az, hogy Trygve Lie programmja a mai időkben nem tartalmaz knokrét elveket. Csak a megoldandó problémák felsorolását tartalmazza. Nem fér kétség ahhoz sem, hogy éppen a közgyűlésnek kell kidolgoznia és elfogadnia konkrét irányelveket a húszéves programm megalkotására. A kérdések, amelyeket a memorandum fetlsoroi, de megoldásukat nem tartalmazza, komoly politikai jellegűek és a nemzetközi politika alapvető kérdései közé tartoznak. Ha azt kívánják, hogy ezek a kérdések sikeresen és részleteikig meglegyenek oldva, akkor világos. hogy elsősorban az ENSz közgyűlésének kell megtalálni az alapot e kérdések konkrét megoldásához. , ,, Ezek azok az okok, amiért a csehszlovák delegáció nem tudja magáévá tenni a kilenc állam határozati javaslatát. Nem fogunk a határozati javaslat mellett szavazni, mert a mai nemzetközi helyzet megköveteli. — véleményünk szerint, — az intézkedések pontos és konkrét formulázását, azokban a kérdésekben, amelyekben a béke és a nemzetek közti biztonság ügyét kell szolgálniok. Ezért kell a Szovjetunió delegációjának kezdeményezését nagyra becsülni, amelly a következetes, békepolitikából indul ki és következetesen konstruktív irányt követ az ENSz kérdéseiben és amely delegáció a közgyűlés elé olyan határozaii javaslatot terjesztett, amely lehetővé teszi, hogy a Trygve Lie-féle úgynevezett húszéves programmról érdemben lehessen tárgyalni. A csehszlovák küldöttség véleménye szerint a szovjet határozati javaslat azokat a konkrét alapelveket tartalmazza, amelyek lehetővé teszik olyan dokumentumok sikeres kidolgozását. amelyek hathatós eszközül szolgálnának a béketörekvések és a nemzetek közötti békés együttmunkálkodás megvalósítására. Az amerikai küldöttségnek az a kifogása, hogy a szovjet határozati javasliat a Szovjetúniónak a közgyűlés által már elutasított régebbi békére vonatkozó követelményeit tartalmazza, nem állhatja meg helyét az új háború előkészítése ellen folytatott nemzetközi harc körülményei között. Az a tény, hogy a Szovjetunió az új háború előkészítése ellem következetesen foganatosít hathatós intézkedéseket, csakis a Szovjetúnió békepolitikájának következetességét igazolja. A csehszlovák delegáció teljes rnértékA. J. Visinszkij, a Szovjetúnió külügyminisztere és V. Široký csehszlOváit külügyminiszter szívélyes beszélgetést folytat New Yorkban az ENSz ülésezésén. A BÉKEKÖVETEK (Folytatás a 2. oldalon.) Healy ausztráliai delegátus mondotta a következőket: Ez a kongresziszus a béke és a háború kéraésére nemcsak hogy helyes fényt vet, de mindenekelőtt a szabad szó és a szabad véleménynyilvánítás problémájára is rávilágít. És az ausztráliai delegátusnak ezek a szavai nagyon sokat mondanak. Tény az, hogy a varsói békekongresszuson különböző politikai vélemények képviselői vesznek részt. Sokan közülük vegyes érzésekkel jöttek Varsóba. A béke ügye és annak megvédése mindenekelőtt drága és fontos volt számukra. Másrészt, amint ezt ma sokan közülük elismerik, egy bizonyos dologtól féltek. Attól tartottak, hogy Varsóban nem beszélhetnek majd szabadon. Féltek attól a „legendáshírű'* elnyomástól, amelyet a kapitalista propaganda igyekezett belekalapálni tudatukba. A méreg, amelyet vérkeringésükbe az imperialista sajtó fertőzése oltott, bizonyos mértékben mégis hatással volt rájuk és ez ellen a méreg ellen, amely végzetes hatásúnak mutatkozott, két szó hozott ellenszert; Shetfield és Varsó. A Varsóba i való út és maga a varsói kongresszus egyszersmindenkorra kiirtotta ezekből az emberekből a kétségeket. A varsói kongresszusnak igen jelentős érdeme van éppen abban, hogy a legutolsó burzsoá érv is, hogy a tényleges szabad véleménynyilvánítás egyedül csakis a nyugati demokráciákban lehetséges, egyszersmindenkorra megdőlt. A varsói kongresszuson mondotta az egyik francia békekövet, aki különben a keresztény párt tagja: Nagyon is helyes, ha megtiltjátok az embereknek — akik háborúra uszítanak —, hogy közöttetek szabadon járhassanak. Ezzel semmiképpen sincs megsértve a demokrácia gondodolata és belső tartalma. Ellenkezőleg, ezzel csak megerősödik. De megtiltani az embereknek, akik a békét akarják, hogy véleményeiket szabadon kicserélhessék, ez a demokráciának teljes tagadása." Ilyen végkövetkeztetésre jut minden értelmes ember a világon. A kongresszus közgyűlési termében a béke követei üdvözölték Woddard professzort, a brit konzervatív párt képviselője: Ő így beszélt magáról: „Konzervatív és keresztény vagyok és nem tagadom, hogy bennem annak a bizonyos vasfüggönyön túli életnek lángja piheg és csak a béke utáni őszinte óhaj hozott engem erre a kongresszusra. Azonban egyszermindenkorra megszabadultam ettől az érzéstől, amikór megérkeztem a csehszlovákiai ruzyni repülőtérre és amikor ott útlevelet nem kértek tőlem. Senki sem kérdezte tőlem, mi a véleményem és mik a belső érzelmeim. Elég volt annyit mondanom — a béke kongresszusára megyek." Woddard professzor a bekekongresszus küldötteihez intézett beszédében ezeket mondotta: „Imádkozzatok érettünk és a mi bűneinkért. A hazugság vak hitének bűnéért, amelyet belénk oltanak politikusaink és a demagógok." De ezek már vereséget szenvedtek. Győzött felettük Varsó. Blachmann angol költő, — aki a sheffieldi kongresszus előkészítő bizottságának tagja volt — is beszélt Varsóban. Blackmann mindent látott. Saját szemei előtt peregtek le az események. Személy szerint vette át az angol kormány ígérgetéseit. Személyesen volt jelen, amikor az angol kormány az adott ígéreteket tudatosan megszegte. Peter Blackmann arról a határtalan önfeláldozásról beszélt, amellyel az angol, de főleg a sheffieldi munkások a béke kongreszszusát elkőkészítették. Éjjel-nappal dolgoztak, nem ismertek pihenést sem. De a világ minden szögletéből érkező vendégek, akiket az angol nép a békekongresszusra meghívott, az angol hivatalok határtalan durvasága miatt nem mehettek Sheffieldbe. A két angol így nyilatkozott. Az első, a brit konzervatív párti képviselő arról beszélt, hogyan fogadták a prágai repülőtéren. Blackmann angol költő Varsóban pedig arról beszélt, hogy az angol rendörök a sheffieldi repülőtéren hogyan várták a békeköveteket rendőrkutyákkal és gumibotokkal és miként hangzottak a d\irva kérdések: »A kommunista párt tagja? Mi a politikai véleménye? Valóban elnyomás és éhség uralkodik maguknál?« Azt hinné az ember, hogy ezek a dolgok, ahogy elhangzottak, feledésbe mentek, és elpusztította őket a kongreszszusi lelkesedés forró .lángolása. Tévedés lenne ezt hinni. Sheffield árnya állandóan ott lebeg a varsói kongresszus fölött. Blackmann mondotta Varsóban: »Minél jobban megismerjük a keleti küldötteket, annál jobban éget bennünket Sheffield. Tudatosítjuk, hogy hazánkban a demokrácia szavát máskép nem hallhatjuk, csak ökölbe szorított kézzel«. A vasárnapi kongresszusi napon a nyugati világ békekövetei bizonyság got nyerhettek újból arról, hogy kinek áll jogában a demokráciáról beszélni és-'^'demokráciát hol tartják tiszteletben. A vasárnapi kongresszusi ülésen ugyanis John O'Rogge, amerikai delegátus emelkedett szólásra, Nem célom, hogy Rogge úr beszédével! most részletesebben foglalkozzam, elég pusztán annyit megemlí. teni, hogy ez a beszéd a Szovjetúnió és a népi Kína elleni sértések és rágalmak özönét tartalmazta. Elég ha megállapítjuk, hogy ez a beszéd a bűnös Tito-klikk és az amerikai imperialisták támadó terveinek védelme volt. Az amerikai delegátus undorító megnyilvánulásával semmiképpen sem támogatta a béke ügyét, sőt csak ártott neki. Megnyilatkozásában azonban senki sem gátolta. Az ülés alatt Anezska Hodinová-Szurná, a csehszlovák delegáció vezetője elnökölt. Amikor a többi delegátusok felháborodása és haragja végigzúgott a termen, Hodinová-Spurná asszony az elnöki tribünről igy szólt: »Csendet kérek. Ebben a teremben mindenki,, nek jogában áll véleményét szabadon nyilvánítania«. És itt, ebben a pillanatban a nyugati delegátusok nagyrésze valószínűleg Sheffieldre gondolt. Szégyenkezhettek Truman és Attlee urak demokráciájáért, amelyet ebben a teremben John O'Rogge úr védelmezett — sokaknak Hja Ehrenburg szavai jutottak eszükbe. Ilja Ehrenburg világosan és egyszerűen beszélt a dolgokról: ,,Meg tudom érteni, hogy Truman úr szempontjából tévelygő filozófia a marxizmus, hogy Acheson úr ellenszenvvel viseltetik a szovjet rendszerrel szemben. Nem fogom kifejezésre juttatni azt. mi a véleményem Truman úr filozófiájáról, milyen a viszonyom azokhoz az „erkölcsi" normákhoz, amelyek szerint Acheson úr él. Semilyen filozófia vagy gazdasági vélemény elsőbbségét "háborúval igazolni nem lehet. Száz szovjet egyetemre ledobott bomba nem igazolja, hogy James pragmatizmusa magasabbrendű lenne, mint a történelmi materializmus. A háború nem ad ösztönzést _ versengésre, a háború nem vita, a háború a legszörnyűbb katasztrófa. amely minden nemzetet és kultúrájuk minden megnyilvánulását érinti. Ha egyes amerikaiaknak nem tetszenek a szovjet gondolatok, vagy a szovjet könyvek, úgy a gondolatokat gondolatokkal, a könyvekét könyvekkel cáfolják meg. Ami pedig a bombákat illeti, ezek e tekintetben nem vezetnek célra." Ilja Ehrenburgnak ezek a szavai és mindaz, ami a varsói kongresszuson történik, a nyugati delegátusoknak új erőforrást nyitnak, megtanítják őket arra, hogy a világ mely részében értelmezik helyesen e nagy szónak — „demokrácia" — jelentőségét és érteilmét és hol hamisítják azt meg. (I. a.)