Uj Szó, 1950. november (3. évfolyam, 252-277.szám)

1950-11-16 / 265. szám, csütörtök

UJSZ0 1950 november 16 növények termesztésére használták fel. Ezekből aztán rét vagy legelő soha többet nem lett. Arra viszont aztán senki sem gondolt, hogy ezeket a rossz legelőket és réteket meg is javítsák. A kisparaszt azért nem, mert ha még 1 a földjei jelentős részét rétek képezték is, akkor egyszerűen nem volt módja ahhoz, hogy megjavítsa és rendbehozza őket, mert hiszen még a földjeit is, amelyeken mindennapi kenyere termett, éppen csakhogy termőeröben tudta tartani. A gazdag parasztoknak, meg akiknek tulajdonában voltak a legnagyobb legelők, az úrbéres és közbirtokossági vagy más ehhez hasonló legelök, kisebb gondjuk is nagyobb volt annál, hogy ezekre akár egy korona értékű munkát is áldozzanak, annál kevésbbé, mert hiszen annak a rétnek vagy legelőnek a termésére nem is voltak rászorulva, mert volt annyi földjük, hogy ott bőven termelhettek vetett takarmányt is. A nagybirtokosok ugyan néha, úgy minden öt-hat évben elszórattak pár kiló műtrágyát holdanként a rétekre. Olyan esetekben, ha öszszel vagy tavasszal az igáknak már semmi más dolguk nem volt, hogy a szerintük drágán fizetett cselédek ne töltsenek akár egy napot is munka nélkül, meg is fogasoltatták a réteket. Mindezt persze nem azért tették, hogy az állatállományuk részére ezzel biztosítsák a takarmányt, hiszen volt annyi földjük, hogy csak vetett takarmányt etettek az állatokkal — hanem azért, mert tudták, hogy ez a kevés befektetés is százszorosan v'sszatérül, még hozzá kószpénzben. Ezeket a parasztokénál valamivel jobb urasági réteket ugyanis méregdrágán el lehetett adni a kisparasztoknak. Amilyen árakat ezek a nagybirtokosok minden évben úgy májusban ezekért a rétekért kértek, illetve kaptak, nyilt rablás volt. Az volt a helyzet ugyanis, hogy a néhányholdas kisparasztoknak a legjobb esetben is csak annyi földjük volt, amennyin a maguk részére szükséges kenyér, krumpli meg kukorica megtermett. Még esetleg néhány öl takarmányt is tudtak vetni. Néhány ölet csak, de semmi esetre sem annyit, amennyi állataiknak még csak szűken is elég lett volna. Tavasszal aztán, amikor rételadások voltak, már úgy kifogytak a takarmányból, tekintve, hogy se régi nem volt, se új, kénytelenek voltak minden pénzt megadni az eladásra kerülő rétekért, hogy állataikat megmentsék a pusztulástól. Különösen az urasági réteknek volt nagy ára, amelyek mégis csak jobbak voltak, mint a parasztoké, ha azok esetleg eladásra is kerültek volna. Tekintve, hogy ilyen takarmányban megszorult kisparaszt nemcsak egy volt egy faluban, de nem is kettő, hanem sok helyen voltak jó párszázán is, a rét meg ennyinek kevés volt, az árveréseken az uraság intézőjének nem kellett magas kikiáltási árat megszabni. Az a rét, amelyet harminc koronáért | kiáltottak ki, bizonyosan négy-ötszáz koronáért kelt el. Ez az állapot, azzal, hogy az minden úrbéres, meg egyéb ehhez hasonló legelő és rét az EFSz-ek tulajdonába ment át, a községek tulajdonát képezők pedig minimális haszonbérért az EFSz-ek kezelésébe, meg volt adva a lehetőség, hogy ezeket az eddig ki nem használt réteket szakszerű müveléssel a takarmányszükséglet egyik legfontosabb alapjává tegyük. A Párt és á földmüvelésügyi kormányzat a rétek és legelők rendbehozására éppen úgy megadott minden lehetőséget az EFSz-eknek, mint a földek terméshozamának fokozására., Hiba azonban az, hogy az EFSz-ek ezeket a lehetőségeket eddig még csak nagyon kis mértékben használták ki. A legtöbb EFSz-ben nem forditotA szövetkezeti közös állattenyésztés előmozdítása érdekében hozott kormányhatározatnak, amely a szövetkezeti állattenyésztésnek egyik legfontosabb alapvető kércését oldotta meg — még pedig a szüvetke- 1 zeti istállók kérdését — megvalónitása jelentős mértékben fellendíti az eddig még eléggé elmaradott állattenyésztésünket. Ahhoz azonban, hogy állattenyésztésünk elérje azt a fokot, hogy szükségleteinket ezen a téren , tel vagyunk a legnagyobb mértékben érdekelve abban, hogy ezekre a rétekre és legelökre éppen olyan nagy gondot forditsunk, mint a földművelés bármely más ágára. A szövetkezeti nagyüzemi gazdálkodás már bebizonyította azt, hogy korszerű gazdálkodással többszörösére lehet emelni a földek terméshozamát és a megfelelő müveléssel, karbantartással és az állandó szak| szerű ápolással ugyancsak ezt a A csehszlovákiai magyar dolgozók (apjának jelszava az 1950. évre az UJ SZÓ minden magyar dolgozó kezébe j • Az arra alkalmas réteket és legelöket be kell kapcsolni a vetésforgóba. Ősszel szántsuk fel és tavasszal gabonafélével vagy kapásnövényekkel vessük be vények és minden más egyéb vetemény termesztésének, éppen úgy kell, hogy ez legyen a célunk a takarmányok termelésénél is. Minél többet, minél olcsóbban. Ez annál jobban érint bennünket, mert hiszen mezőgazdaságunknak egy nagyon is jelentős részét a takarmánytermelés képezi. A legelök és a rétek Szlovákia mezőgazdaságának nélkülözhetetlen és jelentős részei. Egész mezőgazdasági területünknek több mint egyharmadát a legelök és a rétek képezik és éppen ezzel a roppant nagy területhogy legalább az ízét megkóstolhatták volna, de az is baj volt, ha sok eső volt, mert akkor meg a legelőkön és a réteken annyi volt a víz. hogy csak csónakkal lehetett őket megközelíteni. Ennek egyrészt az volt az oka, hogy azelőtt azokat a földeket hagyták meg rétnek, amelyeket földmüvelés céljaira már egyáltalán nem lehetett felhasználni, tehát a legsilányabbakat és legócskábbakat, illetve mindazokat a réteket, amelyeket földmüvelés céljaira fel lehetett használni, már régen feltörték és rendes gazdasági tak kellő gondot a rétek és legelők karbantartására, pedig a jövedelmező állattenyésztés szempontjából ez éppen olyan fontos feladat, mint hogy kenyérellátásunk biztosítására a kenyérgabona félékből a lehető szakembereket állítottak be, akiknek az a feladatuk, hogy az EFSzeknek minden lehetőséget biztosítsanak ennek a feladatnak s végrehajtására. A szövetkezetekben dolgozó paAz összegyűjtött gyomnövényeket, h°gy a magjaikat is elpusztítsuk, tüzeljük el. legmagasabb hektárhozamra kell törekednünk. A földmüvelésügyi kormányzat most az ősszel a magasabb típusú szövetkezetekben, különösen pedig azokban, amelyekben már szövetkezeti közös állattenyésztés van, a rasztságnak pedig az őszi munkák befejeztével a rétek és a legelök rendbehozása legyen a legfontosabb feladata. Azáltal, hogy szövetkezeteink a bőséges és olcsó takarmány biztosításával állattenyésztésünket jelentős mértékben fellendítik, nemA rétek és legelők ápolásának egyik legfontosabb alapfeltétele a műtrágyázás. Ahogyan szántóföldjeinken a műtrágyázással fokozzuk termésűn• ket. éppen olyan terméseredményeket érhetünk el vele a takarmány termelésben. többszörös terméshozamot érhetjük el a réteken és a legelökön is, — talán még nagyobb mértékben, mint a szántóföldeken. Ugyanis a legelők és a rétek müvelése sokkal elmaradottabb állapotban volt, mint a földmüvelés, mert hiszen egészen nyugodtan mondhatjuk azt, hogy a legelőkkel és a rétekkel az istenen kívül senki sem törődött. Voltak, ahogyan keletkeztek és maradtak továbbra is csak a természetre bízva: ha kedvező volt rájuk az időjárás, akkor esetleg valamivel jobb termést hoztak, ha rossz volt az időjárás, szárazság volt vagy sok eső, akkor meg semmi sem termett rajtuk. Baj volt, ha szárazság volt, mert akkor a dombos rétek kisültek és a legelőre kihajtott állatok még annyi táplálékot sem találtak rajta, Az állandó réteket és legelőket meg kell tisztítani a bokroktól és a gyomnövényektől. legszélesebb akciót indította meg a rétek és a legelök rendbehezására. A kerületi és a járási nemzeti bizottságokon erre a célra külön csak fontos nemzetgazdasági feladatot oldanak meg, hanem újabb jelentős jövedelmet biztosítanak maguknak is. teljesen kielégítse, nem elég ez a nagyjelentőségű kormányhatározat, mert hiszen a2 állattenyésztéshez nemcsak istálló szükséges, hanem takarmány is. A szövetkezeti istállók kérdését az előbb emiitett kormányhatározat megoldotta és a takarmány, a jó és bőséges takarmány biztosítására is megindult már most ősszel a széleskörű akció, amelynek megvalósítására a földmüvelésügyi kormányzat minden lehetőséget és segítséget megad a szövetkezeteknek. / A nagyüzemi szövetkezeti gazdálkodással a többtermelésre törekedünk és éppen a többtermelés áltat arra, hogy a szövetkezetekben dolgozó parasztság minél nagyobb jövedelmet tudjon elérni. Természetesen, ahogy ez a célja a gabona, kapásnöH e gyes vidékeken szedjük össze a rétekről és a legelőkről a köveket is, mert azok megsértik a legelő állatok lábait vagy kaszáláskor szerszámainkat tesszük rajtuk tönkre.