Uj Szó, 1950. november (3. évfolyam, 252-277.szám)

1950-11-02 / 253. szám, csütörtök

U J szo 1950 november 2 A jé $%&v$ékezetš munka — a legjobb meggyőző munka Nem letaet eléggé hangsúlyozni és ezt már a péluak soKa&ctga. is bizonyítja, hogy a jo szövetkezeti szervezest csait meggyőző munitavai íehet elérni. Nem ugy Ken ezt eiteni, hogy ráülök egy paraszt nyakaia es aauig beszélek neki az emuer teremtésétől kezdve egészen tutiéiig, ini

fo teljesen meg nem szeuiii az ilyen szozunatagtól es kabuit tejjel aztmonaja, hogy belepek a szovetkezetoe. Az ilyen meggyőző munkának nem sok az ereamenye, legteljeoo csaK annji, hogy szaporodik a szövetkezet ta

0létszáma, ae az ilyen mouon szerzete tag OK aztán inkaoo hátraieij viszik a szövetkezetet, nem pedig eiöre. A. üoigozó paraszt hiáoa i-agja. a s^uvetkezetnek, ha meg nem ismerte iei es meg nincs tiszta oan a szövetkezeti gazdálkodás jelentőségével, — beoizonyitotta ezt sok esevoen az úgynevezett „automatikus- tagok magatartása. Az eredményes meggyőző munkának bizonyítékokat Ken leihozni, példákat felmutatnia. Meggyőző erv például, hogy a szövetkezet íoidjein oO, meg 32 mázsa gabona termett hektáronként s ugyanakkor az egyénileg gazdálkodók toldjei csak enneK a telet, ia—le mázsas termést adtak. ue meg ez sem minden, ez a szövetkezetekben elépt magas terméseredmény, hanem akkor meg ki keil számítani azt is, hogy a szövetkezetnek menynyibe került a 32 mázsa gabona kitermelése, tehát mennyi a termelési költsége és azt is ki keli számolni, hogy mennyi az egyénileg gazdálkodónál a 16 mázsás termes termelssi költsége. Ezeknél a számiiasoknai aztán majd az is ki fog tűnni, hogy a szövetkezetnek az egy hektáron elért 32 mászis termés csak a felébe, vagy még annyiba sem került, mint amennyibe az egyénileg gazdálkodóknak a 16 mázsa. Ezzel lehet aztán meggyőző munkát végezni, meg azzal is, ami éppen az idén is megtörtént, hogy a tartós nyári szárazság következtében nagyon sok egyénileg dolgozó paraszt kapásnövényei, a kukorica, meg a krumpli, ha nem is sültek ki, de csak nyomorogtak egész nyáron és a lehető legsilányabb termést adták és ugyanakkor a már jól . gazdálkodó szövetkezetek és az állami birtokok éppen ellenkezőleg, jó terméseket értek el. Ezzel aztán meg lehet győzni az egyénileg gazdálkodó parasztokat a nagyüzemi gazdálkodás előnyeiről, meg arról is, hogy hogyan lehet védekezni a szárazság ellen, csak a jó öszi szántást kell megadni a földnek és ezt nem gyenge igavonókkal, hanem csak gépekkel lehet elvégezni. Hosszú sort lehetne az ilyen meggyőző példákból felemlíteni és ugyancsak hosszú sort lehetne elmondani arról is, hogy már eddig is mekkora eredményeket tudtunk elérni ezekkel a kézzelfogható, nagyobb jövedelmet és a dolgozó parasztnak jobb életet biztosító eredményes példákkal. Ennek a jó és eredményes szövetkezeti munkának nagyvonalú eredményei mutatkoznak meg a Töre környéki falvakban. Felesleges most arról beszélni — hisz beszéltünk és írtunk már arról éppen eleget - , hogy milyen nagyszerű eredményeket értek el már Tőrén, hanem most arról van szó, hogy jó egynéhány Törekörnyéki falu* EFSz-e csatlakozni akar a tőrei EFSz-hez, mert látják Töre sikereit és eredményeit és ők is ugyanezt szeretnék elérni. Rájöttek már arra, hogy a legnagyobb erö az egység és hogy minél nagyobb az egység, annál könnyebben birkóznak me°' a legnehezebbnek látszó feladatokkal és kérdésekkel s tudják, hogy ezeknek a megoldásával csak a maguk és a dolgozó nép javát szolgálják. viszont azt is tudja ezeknek a falvaknak a népe, a szövetkezetekben aolgozó parasztság, hogy a jó szövetj kezeti munkához nem elég a tagság oaaaoó és lelkes munkája, hanem anhoz, hogy a szövetkezet jó munkát végezzen és a munka és annak eredményei a szövetkezetekben dolgozó parasztság érdekeit szolgálják, éppen olyan odaadó és lelkes vezetöseg i is szükséges. Ez pedig megvan a tö, rei szövetkezetnél, de viszont nem le; het megtalálni mindenütt a többi ' községekben a szövetkezeteknél. Ezzel viszont még azt akarjuk mondani, hogy azokban a szövetkezetekben, ahol még nincsen olyan jó és eredményes szövetkezeti munka, mint a tőrei szövetkezetnél, hogy ottan • ennek kizárólag csak a rossz vezetés ' az oka, — hanem az jnár tagadhatatlan és éppen ez indította meg ezt az , egyesülési gondolatot, hogy vannak vezetőségek, helyesebben vezetők, akik a szövetkezetet csak szemérmes takarónak használták fel, hogy ezzel saját szemérmetlen és piszkos kis egyéni érdekeiket takarják. Ezeknek a szövetkezet csak arra kellett és arra volt jó, hogy saját maguk által megállapított, jó fizetésekkel vezető funkciókat foglaljanak el és így nemcsák jó jövedelemmel, hanem lehetőleg munka nélkül, úri módon kényelmesen élhessenek. Volt is, meg van is még ilyen a Töre környéki szövetkezetekben —, hisz éppen nemrégiben számolták fel az egyik faluban a szövetkezet vezetőségét, amely nagyon is híven hajtotta végre a fent elmondottakat. Az ilyen emberek azok, akikre pontosan ráillik a régi magyar közmondás? ,,Vizet prédikál, bort iszik". Ezzel a munkával pedig nemhogy meggyőző munkát lehetne végezni és a dolgozó parasztságot a szövetkezeti gondolat számára megnyerni, hanem éppen ellenkezőleg, a szövetkezet ellenségeivé teszik az embereket. Egyelőre hét községről, hét harmadik típusú szövetkezetről: az endrédi, nagysarlói, váradi, zsemléri, fegyverneki, szentgyörgyi és a peszeki szövetkezetekről volna szó, de van még három közbeeső község, Szódó, Mikola és Tergenye s ezek is csatlakoznának és így akkor teljes volna a kör, az egység. így tehát ez a tiz szövetkezet Tőréről kapna központi irányítást és állandó ellenőrzést. A terv az, hogy később aztán, amikor özek a szövetkezetek is fejlődésükben elérik a tőrei szövetkezetet, akkor gazdaságilag is egyesülnének. Ez pedig olyan nagyvonalú lehetőséget nyitna meg ezeknek a szövetkezteknek. meg az egész szövetkezeti mozgalomnak. amelynek jelentőségét még egyelőre fel sem tudjuk mérni. A tőrei szövetkezet az első szövetkezet volt Szlovákiában és alakulásától kezdve megállja a helyét, minden nehézséget leküzd és biztosan halad a cél felé: a szocializmushoz. Jó munkájának eredménye sok dolgozó parasztot meggyőzött már a szövetkezeti gazdálkodás jelentőségéről. S hogy a jó és eredményes munka a legmeggyőzőbb arra, hogy mindig újabb és újabb dolgozó parasztot nyerjünk meg a szövetkezeti gazdálkodásnak, annak legfényesebb bizonyítéka a tíz Töre környéki EFSz egyesülésének terve. Ha ez megvalósul és meg fog valósulni, ez a tíz szövetkezetből álló egység olyan eredményeket tud majd felmutatni, amelyek irányítói lehetnek az egész ország szövetkezeti mozgalmának. C^afk a "ó takarmányozás emeli a szarvasmarhák hasznosságát Az EFSz-eknek és az egyénileg gazdálkodóknak is még most az őszszel biztosítaniok kell a szükséges takarmányt a jövő évre. Mindenekeló'tt meg kell állapítaniok, hogy legelőik és mezőik rendben vannak-e, mert a mostani öszi időszak a legalkalmasabb ezeknek rendbehozására. Az eddig terméketlen földek felszántásával lehet a leggyorsabban emelni a talaj termelékenységét. Itt jó példával járt elől a negyedi EFSz, ahol a mult évben 70 hektár terméketlen legelőt szántottak fel. Az idén ez a terület már több mint egymillió koronát jövedelmezett, vagyis \hektáronként kb. 15.000 koronát. A tátraaljai legelők a múltban hektáronként csak 3—l mázsa rosszminőségü szénát adtak. Amikor aztán három éven keresztül felszántották őket és utána újonnan bevetették fűmaggal, niár az első évben 40 mázsa jóminőségu szénát kaszálhattak le a tátrar aljai földművesek hektáronként. Ezekben a napokban a járási nemzeti bizottságok szakértői meglátogatták a magasabb típusú szövetkezeteket, hogy megmagyarázzák a szövetkezeti tagoknak, hogyan kell a legelőket a legelőnyösebben elrendezni. A legelök új elrendezésére szóló tervnek fokozott figyelmet kell szentelni, hogy a szövetkezetek és a többi kis- és középföldművesek is idejében biztosíthassák az elegendő mennyiségű takarmányt. A gépi segítséget, valamint a műtrágyajuttatást biztosítani kell szerződésileg a földműves raktárszövetkezeteknél és az állami gépállomásoknál. A jó szerződés lehetővé teszi a terv idejében való teljesítését. Jól dml^ozík a szalóei szövetkezet Sötét este értem Szaióc községbe. Gondoltam, hogy ilyen faluban kissé nehéz munkán lesz, mert ahog,y már pár helyen tapasztaltam, a helyett, hogy a szövetkezet irodájába mennének a szövetkezet tagjai, inkább a korcsmák büdös levegőjét szívják s ott a pálinka és bor mellett nagy vitába ereszkedve töltik a hosszú őszi és téli estéket. Ebből aztán meg többnyire verekedés vagy egyéb ellenségeiskedés ámad a falu lakosai között. Ennek viszont éppen az ellenkezőjét találtam Szalóc községben. Amint a vonatból kiléptem, egy kék szerelőruhás embert kértem meg, hogy vezessen el az Egységes Fôlorníives Szövetkezet elnökéhez. Már a beszédéből is kitűnik, hogy Szalóc községben már egész más az élet, mint a régi világban vdt A falu kis- és középparasztjai már a szövetkezeti gazdálkodás hívei. Az ifjúság az CsISz szervezetben van. Büszkén meg is jegyzi, hogy ő is a CsISz-nek tagja. Rozsnyón dolgozik, soffő

r az Építkezési Üzemeknél. Mindennap vonaton utazik munkahelyére Esténként mindennap öszeiönnek a CsISz helyiségében s ott könyvet vagy újságot olvashatnak. De még egyéb szórakoztató játékok is vannak, úgyhogy az ifjúság hasznos dolgokkal töltheti el este szabad idejét. Nem úgy, mint régen, amikor a falusi ifjúság mindig kint csatangolt az utcán. Dőzsöltek, civakodtak s mindig azon törték a fejüket, hogy melyik háznál lehetne valamivel eltör, laszolni az ajtót vagy ehhez hasonló buta tréfákat csinálni. Bizony az ilyen tréfáknak aztán súlyos következménye iis voltak. Nem eigyszer előfordult, hogy az ekét odavitték az ajtó elé s a háziak közül valaki későn jött haza s nem számítva azzal, ráesett az ekére s ez a szeme világába került. Ma már egészen más szellemű az ifjúság s megtalálta a haladás ffflé vezető utat s ez az út vezeti ifjúságunkat a szebb és boldogabb jövő felé. Közben a faluba érünk. Legelőször is a szövetkezet irodájába megyünk, mert kalauzom szavai szerint nťnden este összejönnek a szövetkezet tagjai- hogy a z elvégzett munkákról beszámoljanak és a következő munkákat előzőleg egymás közt megbeszéljék. A szövetkezet majdneím mind a har. minchét tagja jelen volt a.z összejövetelen. Éppen az ő&zi vetésről folyt a vita, amikor beléptem a szövetkezet irodahelyiségébe. Básti Lajos, a szövetkezet egyik tagja beszélt, a többiek figyelmesen hallgatták. — Soha sem tudtunk még ilyen rövid idő' alatt elvetni — mondja Básti. — mint az idén. Mennyit küszködtünk mindig a földjeinkkel s most a gépállomással kötött szerződés alapján a gépállomás előkészítette a vetés alá földjeinket. Mi aztán nekiláttunk ám úgy a munkának, hogy három nap sem telt el s kész volt az őszi vetés. — Azelőtt, — mondja Józsa elvtárs, a szövetkezet könyvelője — egy hónapig is elhúzódott az ősziek vetése, de most hihetetlen rövid idő alatt elvégeztük. Előre letárgyaltuk a munkák menetéi s megszerveztük a csoportokat s mire megkezdődött a vetés, minden csoport felkészült s teljes odaadással nekiláttunk a munkának. Csakis így, szervezett munkával tudtuk azt elérni, hogy október 18 —20.ra már zöldelő vetések voltak határunkban. Ezen munkák előnye sok egyénileg gazdálkodót is meggyőzött, mert az őszi vetés ideje alatt tizenhatan jelentkeztek az Egységes Földműves Szövetkezetbe. — A trágyakihordást is traktorral fogjuk végezni — mondja Józsa, — mert ez így gazdaságosabb. Meg is alakultak a csoportok a trágyakiiiordásra. Józsa elvtárs javaslata szerint két pótkocsi volna egy trak. torhoz. Minden traktoihoz egy nyolc emberből álló csoport Négy ember rakná a trágyát föl a pótkocsira, négy pedig kinn a földeken lehúzza és elszórja. — A trágyát mázsálni fogjuk — mondja Józsa elvtárs, — egy mázsa istáilótrágya fel- és lerakásáért 2.60 koronát fizetünk Azért számítót, tam négy embert a felrakásra és négyet a lerakásra, hogy egyformán tudjanak osztozni a kereseten. Most már csak a csoport tagjain múlik, hogy elfogadják-e javaslatomat. Ügy látszik, nem helyeslik Józsa elvtárs javaslatát, mert egymás között beszélgetni kezdenek. De hát így van ez jill a szövetkezeti gaz. dálkodásban, hogy a tagok maguk döntsék el, hogy milyen formábm lehetne a munkát könnyebben és kevesebb költséggel végezni. Kis beszélgetés után egy fehérbajuszú ember emelkedik szólásra. — En úgy gondolom- — mondja Kis István bácsi, a szövetkezet legöregebb tagja, — hogy a felrakásnál elég volna három ember, és ki a földekre ötnek kell menni, mert ott le is kell húzni a trágyát és szét is kell szórni. Négy ember sehogy sem tudja addig elszórni a trágyát, míg a traktor fordul egyet — nekünk nem az a fontos, hogy egyformán legyünk a csoportba beosztva, hanem, hogy minél jobban ki tudjuk használni azt az »ördöngős masinát « Ha az utóbbi módon fogjuk beosztani, akkor a traktor állandóan foroghat s míg az egyik pótkocsiról lerakjuk, közben otthon a másikát megrakják s így aztán egy nap alatt kihordjuk ezt az 1200 métermázsa trágyát. Nem is sokat vitatkoznak s megszavazták Kis bácsi indítványát. — Lássátok, — mondja Kis bácsi, — ha összejövünk s egymással megbeszélve fogunk hozzá a munkához, nem fog előfordulni sohasem, hogy mnuka közben valaki zúgolódjon a miatt, hogy neki többet keill dolgoznia, mint a másiknak s ha jól fog menni a munka, a harmadik pótkocsi hozza a rumot, — teszi hozzá tréfálkozva Kis bácsi s megsodorja őszülő bajuszát. Tömöl Lászlónak is már más gondolatok vannak az eszében, mint három hónappal ezelőtt, mert mikor belépett a szövetkezetbe, a földjének csak a felét adta a közös gazdálkodásra, a másik felén még egyénileg gazdálkodik. — Azt gondoltam — mondja Tömöl László, — hogy ha a szövetkezetben nem fog úgy teremni a föld, akkor még mindig lesz nekem a másik felén. De már százszor megbántam, mert sokkal szebb a szövetkezeti földjeimen a vetés, mint azokon, ahol egyénileg gazdálkodom. — Amíg a földjeinken meg voltak a barázdák, a szántás is sokkal többe került. A gép sem tudta olyan tisztán levágni a gabonát, mert sok volt a barázda. S ez is azt váltotta ki bennem, hogy féltem a szövetkezeti gazdálkodástól. De már most, hogy a barázdák eltűntek, s kidolgozott terv szerint dolgozunk, sokkal öicsóbba jön földjeink megművelése. — A jövő évi vetéstervezetbe már belépek a földjeim másik felével is a szövetkezetbe, mert már látom az őszi munkákból is s különösen a vetésnél — saját bőrömön tapasztaltam. — hogy amelyik földemen egyénileg gazdálkodom, csak ráfizetek a munkákra, háromszor annyit kell dolgozni, mint a szövetkezetben. A gyűlés végén Kis bácsi mellém ül s tudtomra adja, hogy nagyon örül annak, hogy meglátogattam a szövetkezetüket. — Nagyon szeretem az Uj Szót olvasni. Nem vagyok már fiatal, de még csak szemüveg sem keli, ha olvasok. Sokszor olvastam az Egységes Földműves Szövetkezetekről s bizony vannak jobb S'zövetkezetek is, mint a mienk, de igyekezni fogunk s mi is a tőrei Egységes Fö'dműves Szövetkezet példája nyomán akarunk haladni. Most ugyan még a II típusban dolgozunk, de minél rövidebb időn belül áttérünk a magasabb típusra Már tervbevettük a sertéshizlalda, tyúkfarm építését, amelyeket tavassza' kezdünk építeni. — Olvastam a Zsingor-banda aljas tervérői is. akik a mi békés életünket meg akar. ták zavarni. Ezeknek a gazembereknek nem is jár más, csak kötél a nyakukra. Ök voltak azok, akik az amerikai imperialista gazdáik parancsára újabb háborúba akarták sodorni a béke. szerető embereket — Két háborút végigéltem, mondhatom, csak szenvedés és gürcölés _ volt az egész életem. Ha rajtam állna, még azoknak is kötelet tennék a nyakukra, akik az Amerika hangja hazug fecsegését hallgatják De úgy hiszem, mindig kevesebb lesz a számuk ezeknek is, mert a mi táborunk a béke tábora, sokkal erősebb s ezt a tábort semmiféle hamis fecsegéssel nem lehet megdönteni. Méry Ferenc. Miért nincsen élmunkása a rozsnyói állami gépállomásnak Gépállomásaink túlnyomó része már elvégezte az öszi vetést s már vége felé közelednek az öszi mélyszántásnak. A rozsnyói gépállomás kissé le van maradva az öszi munkák tervével. Ennek az egyik föoka az, hogy a traktorosok nincsenek eléggé felvilágosítva a normák jelentőségéről. A másik viszont, hogy a gépállomásnak nincs egyetlen élmunkás-traktoristája sem. Késleltette a munkákat az is, hogy a járásban levő Egységes Földműves Szövetkezetekben későn fejezték be a tagosítási munkákat, aminek következtében a meglevő keskeny földeken nehezen tudta elérni a traktorista a százszázalékos normát. Mert az már magától értetődik, hogy a nagy táblán sokkal könnyebb a traktorral dolgozni, mint a keskeny földeken. Zahn István, a gépállomás könyvelője mondja, hogy tiz magasabb típusú szövetkezettel és hét első típusú szövetkezettel kötött szerződést a gépállomás az őszi munkákra. — Az őszi vetések alá a szántást szeptember 1-én kezdtük s október 21-én elvégeztük — mondja Zahn István. — Mivel az öszi munkák átlagos tervével kissé lemaradtunk, október 20-átóI bevezettük a két váltásban való munkát. A kétváltásos munka nagyon sokat segített s annyira előrehaladtunk, hogy az őszi mélyszántással idáig 60 százalékban vagyunk. Hámosfalván, Váralján és a dernői Egységes Földműves Szövetkezetben már 100 százalékban elvégeztük az őszi mélyszántást. Az Egységes Földműves Szövetkezetekkel kötött szerződéses munkák elvégzése után az egyéni gazdálkodóknak fogunk szántani, hogy így pótolhassuk az ószi munkák elmaradt tervét. — Hogy traktoristáink nem tudják túllépni a normákat — mondja Karcig Sándor, az üzemi bizottság elnöke — azért ránk is hárul a felelősség, mert idáig nem adtunk kellő oktatást traktoros:.inkák a normák jelentőségéről. — Volt régi traktoristánk bevonultak az őszön. A fiatal, kezdő traktorosok bizony még nem tudják elérni azokat az eredményeket, amit a régi traktoristáink. Amint már emiitettük, ideáig az öszi munkák átlagos tervét alacsony százalékra teljesítettük és ezért most annyira rá kellett feküdni a munkákra, hogy az idö hiánya miatt nem tudtuk traktoristáinkat kellőképpen kioktatni. — A öszi munkák bevégzése után nagy súlyt fektetünk a traktorosok iskolázására. Sándor István szerelő a műhelyben dolgozik s örömmel meséli, hogy ö már kétszer volt szak- és politikai tanfolyamon. — Most ugyancsak kéthetes tanfolyamra fogok menni Szentgyörgyre. Szerintem minden traktoristának kellene legalább kéthetes politikai iskola, hogy tisztában legyen azzal, hogy mi a traktorista kötelessége s hogy kell együttműködni az EFSz-ekkel, mert csakis akkor lesznek az EFSz-ek megelégedve a gépállomás munkájával, ha jól meg fogjuk a földet művelni. Vannak olyan traktorosok, akik csak a saját zsebükkel törődnek, a helyett, hogy jól megszántanák a földet. Továbbá négy traktorista fog menni egyéves agronómtanfolyamra. Furin János, Kúbaszky János, Maláska András és Garam János. — Volt ugyan már egy traktoristánk, aki túllépte a normát — mondja Barci Pál politikai oktató — most, miután már két váltásban dolgozunk, az éjjeli munkánál Zeman János traktorista 3—3.5 hektárt is felszántott. De ezt csak némely határrészen lehet megcsinálni, mert a földjeink nagyon magas fekvésüek s bizony nagyon nehezen tudjuk a normákat elérni. Nézzük csak Pócmány Géza szeptemberi munkateljesítményét. Hat nap kivételével az egész hónapban dolgozott Pócmány, mialatt 5.5 hektár ugart szántott fel, ehhez jön még 40 óra cséplés, 16 hektár középszántás, 10 hektár mélyszántás. Mindezekkel 4363 koronát keresett. A rozsnyói traktoristáknak komo-i lyabban kell hozzáfogniok a munkához, még pedig azzal a tudattal, hogy a normák megszilárdításával a mi békénket s egyben az egész világ dolgozóinak a békéhez való ragaszkodását erősítik. Vegyenek példát a tornaijai gépállomásról, ahol már 11 élmunkás-traktorista dolgozik, hogy a rozsnyói gépállomás is büszke lehessen a jövőben élmunkástraktoristáira. (:m:)