Uj Szó, 1950. október (3. évfolyam, 227-251.szám)

1950-10-10 / 234. szám, kedd

Világ proletár pi egyesüljetek! Bratislava, 1950 október 10, kedd 2 Kčs ül. évfolyam, 234. szám M. ŠVERMOVA, a CKP heJyetfea főtitkára: Skw, átigazolás és Páliunk főfeladata! Az Egyesüli Államok egész Koreára ki szeretné terjeszteni hatalmát Visinszkij, Kiszelev ÉS Široký elvtársak felszólalásai az EMSz &lésén Az ENSz közgyűlésének teljes ülése október 6-án hozzákezdett a koreai kérdés megvitatásához. Mint ismeretes, a politikai bizottság október 4-én elfogadta az USA által sugalmazott nyolchatalmi határozati javaslatot, amelynek célja, hogy leplezze a Koreában folyó amerikai agreszsziót és elnyújtsa a koreai konfliktust. Az ülés a politikai bizottság- előadójának beszámolójával kezdődött, majd Malik elvtárs nyújtott be határozati javaslatot arról, hogy a közgyűlés hívja meg a koreai kérdés tárgyalásához Észak- és Dél-Korea képviselőit szavazati jog nélkül. Az amerikai szavazógép 41 szavazattal hat ellenében, hat tartózkodással elvetette a szovjet javaslatot. Ezután Wierblowskj elvtárs, lengyel küldött szólalt fel. Majd az angol, a fülöpszigeti és a holland küldött szólalt fel s támogatta a nyolchatalmi javaslatot. Végül Austin, az USA megbizottja terjedelmes beszédben azt a látszatot próbálta kelteni, mintha az angol-amerikai javaslat hozzájárulna az egységes és független Korea megteremtéséhez. Beszéde lényegében azt bizonyította, hogy az amerikai uralkodó körök folytatni akarják a koreai intervenciót. Kiszelev elvtárs, Bjelorusszia küldötte beszédében rámutatott, hogy a nyolchatalmi határozati javaslat ellentmond az ENSz alapokmánya célkitűzéseinek, majd a továbbiakban hangsúlyozta: szemtanuk elbeszélései és a sajtó értesülései ismételten igazolják hogy a Li Szin Man-rezsim és USA támogatásával véres terrorral elnyomta a koreai népet. Nincs mit csodálkozni azon — mondotta —, hogy a koreai nép JA Szin MFan-t „véres fiók-Csang Kai Sek-nek" nevezi. Kijelentette, az amerikai gyarmatosítók célja az, hogy a japán imperialisták helyébe lépjenek Koreában. Az angol-amerikai sajtó kommentárjait elemezve, a bjelorussz küldött kiemelte, hogy a koreai intervenció célja nemcsak a koreai nép és Korea természeti kincseinek kizsákmányolása, hanem a monopolisták háborús céljait is szolgálja: azt remélik, hogy ilyen módon áthidalhatják a gazdasági válságot. Kiszelev elvtárs felszólította a közgyűlést, hogy vesse el a nyolchatal• mi javaslatot és fogadja el az öt állami küldöttségeinek határozati javaslatát Visinszkij e!v»árs beszéde Aj újzélandi és a bolíviai küldöttek megismételték az amerikai érveket, majd Visinszkij elvtárs mondott beszédet. Beszéde elején rámutatott, hogy az ENSz Korea-bizottsága az amerikai monopolisták érdekeit szolgálja és olyan célzatos jelentést nyújtott be az ENSz-hez, amelynek alapján lehetetlen helyes képet alkotni a koreai eseményekről. A bizottság irányítói az effajta Jelentéssel akarták „megerősíteni" azt az állítást, hogy Észak-Korea megtámadta Dél-Koreát s ezzel igazolni az amerikaiak koreai beavatkozását. Az amerikaialt agressziójuk leplezéséül az ENSz nevét és zászlóját akarják fölhasználni. Visinszkij elvtárs emlékeztetett egyrészt arra, hogy a reggeli ülésen Younger angol küldött „ENSz-csapatokról" beszélt — másrészt szeptember 12-én Attlee. Churchill kérdésében adott válaszában azt mondotta, hogy a koreai hadjáratot az amerikalak vezetik és Anglia az amerikaiak kérésére működik közre a koreai harcokban. Visinszkij elvtárs feltette a kérdést: Youngernek vagy Attleenek volt-e igaza. Hozzátette, hogy a maga részéről arra a feltevésre hajlik: Attlee mondott igazat. Az események azt bizonyítják, hogy a koreai háborút az Egyesült Álamolc vezeti. Az Egyesült Államok a más nemzetek ügyeibe való kíméletlen beavatkozás hagyományos politikáját folytatja s ezt a majrasabb elvekről szóló frázisokkal igyekezik leplezni. Az adott- esetben az USA csatlósai megkísérelték, hogy az Egyesült Nemretek Szervezete elveivel takaródzanak. Sok küldöttség viselkedése a bizottságban azt bizonyítja, hogy összeesküvésről van szó, amely egy korábban elhatározott terv szerint minden akadályt félre akar tolni útjából — mint péld^uí az öt. állam által benyújtott határozati javaslatot a koreai konfliktus békés rendezéséről. Csalt az ilyen összeesküvés fennállása magyarázhatja meg, hogy a nyolchatalmi határozati javaslat hívei elutasították még olyan közbeeső határozat elfogadását is, mint amilyet India javasolt. Nehéz lenne azonban megadásra, kényszeríteni a harmincmilliós koreai népet akarata ellenére — folytatta Visinszkij elvtárs — majd megcáfolta azokat a kétes érveket, amelyeket (Folytatás az 5. oldalon.) Miért nem fokozzék a személyes meggyőzést a kassai ^agnezit-üzemta! Ui gépedet áSStta ?ak be és mégsem szilárdítok a normákat A választervezés után a normák felülvizsgálása újabb előrehaladást jelent a magasabb termelékenység eléréséhez. Vannak üzemeink, ahol ezt az akciót példásan készítették elő, de vannak olyanok is, ahol nehézkesen és gépies módon indították el Ezeknél az üzemeknél a politikai és termelési funkcionáriusok nem végzik felelősségük tudatában a reájuk bízott feladatokat. Nem fejtenek ki kellő politikai felvilágosító munkát. Nem elégséges, ha a normákat ellenőrző személyek a munkástól egyszerűen megkérdezik, hogy »mennylt enged le a normából?* és ha egy kevésbbé öntudatos munkás erre azt feleli, hogy semmit, úgy meghagyják a régi normát és tovább mennek. Az is hiba, ha a munkás akarata ellenére szilárdítják meg a termelés értékmérőjét, a normát A munkás véleményének ez a mellőzése csak a kapitalistáknál fordulhat elő Meg kell értetni a dolgozókkal, hogy « normaszilárdítás nem megy a keresetük rovására, hanem fokozzuk vele a termelést, emelni kívánjuk vele kereseti lehetőségüket azzal, hogy a nagyobb termeié, kenvség eléréséhez szükséges előfeltételeket biztosítjuk új gépek beszerzésével, új munkamódszerek alkalmazásával és az anyag- és szerszámszükségleteknek idejében való előteremtésével. Szükséges mindezt személyes meggyőzéssel megismertetni a dolgozókkal, hogy kedvüket leljék a munkában s önként örömmel jelentsék be normaszilárdító óhajukat és esetleg a termelés menetét javító módosítási szándékukat. De nem így folyik a munka a kassai Magnezit-üzemben. Ha a termelési tervet túl is teljesítik, ez még nem jelenti azt, hogy mindenben eleget tesznek a jövő évi felemelt tervnek. A szeptemberi tervet a bánya 112%ra, a feldolgozó üzem 106%-ra teljesítette, a bánya évi átlaga 112%, a feldolgozó üzemé pedig 115% A szocialista munkaversenybe a dolgozók 70%-a kapcsolódott be, az élmunkások száma pedig az alkalmazottak 50%-át teszi ki Kiváló dilgozóik is vannak, akik figyelemreméltó teljesítményeket érnek el A bányában például Navelanko János és György, Tabacsko Márton munkacsoportja a harmadik negyedévben 209%-os átlagteljesítményt mutatnak fel. A feldolgozó üzemben pedig a legutóbbi negyedévben Turrsány! József munkacsoportja, — melynek tagjai Póhl János, Weisz Ferenc, Mizsia Vince, Babcsák Borbála, Tresza Agnes és Tkácsik Mária — 157%-os átlagteljesítményt ért el. Gépesítik a bányamunkát! A választervezési gépiesen hajtották végre, amit igazol az is, hogy nem törődtek a normaszilárditási lehetőségek feltárásával. A dolgozók ugyan elfogadták a jövő évi felemelt tervet, az irányszámokat, ami úgy vált lehetségessé, hogy rövidesen új gépeket állítanak be a termelésbe. Főleg a bányamunka gépesítéséről gondoskodnak. Szükség is van erre, hiszen a jövő évi terv itt 91.5%-al magasabb, mint az ez évi. Oj fúrógépeket, pneumatikus felvonókat kapnak, új kompresszor állomást állítanak fel, amivel fokozhatják a bányában a termelőmunkát vezetnek be s új munkamódszereket a kombinált fejtőgépek segítségével. A gépek nagy részét már meg is kapták. S a dolgozók, a politikai és a termelési funkcionáriusok nem tudják eléggé értékelni ennek a gépesítésnek nagy jelentőségét. Népi kormányzatunk fokozatosan egyre nagyobb gondot fordít üzemeink fejlesztésére, gépesítésére, amivel rohamosan emelhetjük a termelékenységet és egyúttal megkönnyítjük a dolgozók munkáját. Ezt világosan látják itt az üzemben s azt is iól fogták fel, hogy új munkaerőkről idejében kell gondosFeladatuok mérlegelni az átigazolásnál szerzett tapasziaiatoKat ás megállapítani, iiogyan teljesítsük a Pari aital kitűzött legjeientösebo feiaoatoitat. Nem elégségesek és nem is elégíthetnek ki nunket az edaigi eredmenyek. Ezt egeszen határozottan kijelentjük. A Két évvel ezelőtti atigazolásnái ez talán megtelelt volna. A.ia azonban nagyobb ieiaüataink vannajt. Azzal, amit eddig elértünk, nem lehetünk megelegeave. Bátrabban és gyorsabban, ezeitnek a szavaknak visszhangzaniok kell fülünkben, mert egybe vannak kapcsolva egész jövónKitel, győzelmes belharcunkkal, a kuzüo Koreával, a Szovjetúnió világító példájával. Ezért nem elégsegesek az eddigi eredmények. Beszélnünk kell az átigazolás hiányosságairól. Azért beszélünk róla, mert látjuk, hogy mit jelent a heiyesen értelmezett, jól átgondolt és felelősségteljesen keresztülvitt átigazolás. A hiányosságokról azért kell beszélnünk, hogy megszüntessük őket, hogy a megadott időpontra sikeresen belejezhessük az átigazolást és a jól, felelősségteljesen végrehajtott kötelesség tudatában léphessünk Pártunk és egész köztársaságunk elé. A legfőbb hiánynak azt tartom, hogy funkcionáriusaink még nem tanulták meg összekötni az átigazolást a többi feladattal. Ez megmutatko§zik az átigazolás folyamán, valamint látjuk ezt a kötelezettségvállalásoknál is. Az átigazolás zárórésze a párttag és jelölt kötelezettségvállalása. Ez a kötelezettségvállalás a legjobban bizonyítja, hogyan érti meg feladatait, hogyan érti meg azt, hogy mivel tartozik Pártjának. Egy példát hozok fel a Sztálingrád-üzem pártszervezetének átigazolásáról, hogy bemutassam, milyen helytelenül fogják fel a kötelezettségvállalásokat. Heiler elvtárs tervező és jegyző, aki a mult évben húsz újító javaslatot nyújtott be, kötelezte magát, hogy példásan fogja végezni jegyzői funkcióját és rendbeszedi a kartotékot. Ez is hasznos dolog. Miért ne. Hálásak vagyunk Heiler elvtársnak, hogy ezeket a feladatokat jól akarja teljesíteni. De neki, mint tervezőnek és újítónak kötelezettségvállalásával ki kellett volna fejeznie, hogyan érti ezeket a szavakat: bátrabban és gyorsabban előre a szocializmushoz. És ki bizonyítsa be jobban, mint egy tervező, hogy mit jelent ezeket a szavakat megérteni és valóra váltani. Ugyanannak a szervezetnek elnöke, Kaspar elvtárs, alti minden bizonnyal jó elvtárs, 110 százalékra túlteljesíti normáját és szocialista kötelezettségvállalásában arra kötelezi magát, hogy a tizes bizalmiak testületét rencibehozza. De, hogy hogyan akarja elérni a terv jobb teljesítését a tizes bizalmiak segítségével, azt kötelezettségvállalásában nem említi. Egy másik példán bemutatom, liogy elvtársaink gyakran a Párt kárára mechanikusan választóvonalat húznak az átigazolás és a többi feladat között. így például a Sztálin grád-üzem hármas számú szervezeténak taggyűlésén, amelyen a bizottság tagjainak átigazolását végezték, kizárták a vitát a termelésre vonatkozó problémákról. A szervezet elnöke, Pazdera elvtvárs azt gondolta, hogy a vita helytelen útra terelődött, amikor arról kezdtek beszélni, hogy mi történik a munkahelyen. Figyelmeztette a gyűlést, hogy „ez nem tartozik ide", hogy ez az üzemi tízpercekbe tartozik, bár igen fontos és jelentős volt az elvtársak panasza, hogy az átigazolandó művezető elvtárs csoportjában háttérbe vannak szorítva Gyakran várnak munkára és néha megtörténik, hogy a munka helytelen megszervezésével igen magas a selejt, a segéderők hiánya miatt. Tehát olyan problémákról volt itt szó, amelyeket éppen az átigazol kodniok, mind a bánya, mind pedig az ^^ _ épülő új üzemük számára. A párttag- \ ütósnák "kelíe^T voľna" elUvölít^T sag aligazolasa ezen a teren joteko-j „ pivtáriak „„„. értették nyan hatott az e'vtársakra, akik közül I Hog:

y * ,

n

e™ többen kötelezettséget vállaltak, hogy \ »

e6 az átigazolás jelentősegét, aba falvakba kijárnak új munkaerőket ban 1

S megmutatkozott, hogy a biuj toborozni. Azonban az üzem felelősei nem tudták kimélyíteni a normaszilárditási akciót. Ez azt mutatja, hogy nem végeztek komoly meggyőző munkát a bányábans magában az üzemben sem. A \ álla.a t dolgozóinak 30 százalékai parttag, akik ha felkészülten, feio-" lelósségteljesen kapcsolódtak volna be a választervezésbe, majd pedig a normák felülvtesgálásának akciójába, akkor értékes eredményeket mutathatnának fel. Az üzemben azonban csak két esetben történt 5 százalékos átlagban normaszilárdítás. Más üzemekben, ahol. tervszerű fel(Foiytatáa a S. oldalon.) zottság nem tűzte napirendre a taggyűlésen saját munkájának értékelé sét és nem hívta fel a gyűlést működésének bírálatára. Hogy ha a bizottságnak, mint egésznek munkáját nem értékelik, akkor mi szerint igazolhatták át a bizottság egyes tagjait? Hogy ha be sem jelentették, hogy milyen kötelezettségeket vállaltak a bizottság tagjai, ha sokan közülük" nem is jelentek meg az átigazoló gyűlésen, akkor hogyan lehet hozzáfogni a szervezet tagjainak átigazolásához? Az átigazolás nem volt előkészítve, keveset beszéltek róla és keveset tudtak jelentőségéről. És a Sztálingrád-üzem dolgozói sajnos, nem az egyedüliek, akik nem értették meg, hogy miről van szó az átigazolásnál. Sok további üzemi szerI vezet van, ahol az átigazolást nem kapcsolják egybe a többi feladatokkal, ahol az átigazolás nem segíti elő a termelési feladatok jobb és felelősségteljesebb elvégzését, ahol a kötelezettségek nem fejezik ki azt, hojjy hogy az elvtársak megértették Gottwald elvtárs szavainak értelmét: „Bátrabban és gyorsabban előre." Ha a párttagot nem a szerint fogjuk átigazolni, hogy miként viselkedik munkahelyén, hogyan segít a választervezésben, hogyan vesz részt a szocialista munkaverseny fejlesztésében, milyen más kritériumokat alkalmazhatnak? Avagy a normák felülvizsgálása nem része-e a kommunista átigazolásának? Természetesen az te fontos, hogy az ember hogy viselkedik otthon, a családjában és a környezetével szemben, de az esetek többságében a helyzet az, hogy a munkája szerint, a munkához való viszonya szerint, a nemzeti vagyonhoz és a dolgozó kollektívhez való viselkedése szerint lehet az embert legjobban megítélni. E szerint lehet meghatározni viszonyát a Párthoz is. Szavakkal félre lehet vezetni a Pártot, de a munkában lehet a leghasmarább felismerni, hogy ki hogyan fogia fel politikánk értelmét, ki hogyan szereti Pártját. Az, ami az üzemi szervezetekre vonatkozik, az egyként érvényes a íaiusi szervezetekre is. Hogyan akartok igazságosan átigazoini, lia az ismérv nem az aratás és a felvásárlás lesz, ha nem veszszük tekintetbe a kommunista állásfoglalását az Egységes Földműves Szövetkezethez, ha figyelmen kívül hagyjuk, hogy hogyan vesznek részt elvtársaink és elytársnőink falunk nagy feladatainak teljesítésében, hogy hogyan értelmezik szocializmus felé vezető útunkat és hogyan győznek meg róla másokat. A helyesen értelmezett átigazolás megmutatkozik a kötelezet tségvállalásokban, amelyek segítik falvaink előrehaladását. Az átigazolás eredményeként már most növekedik a szövetkezetek tagjainak száma, valamint a szövetkezetek száma. Mi mindent elérhetünk, ha éppen most segítünk falusi szervezeteinknek megoldani a feladalokat. amelyekről évekkel ezelőtt még nem is álmodtak. Az előző átigazolásnál magyon élesen elítéltük olyan kérdések feltevését, amelyek nem voltak semilyen vonatkozásban az átgazolandóhoz, amelyek lehangolták a kérdezettet, vagy egészen félrevezették a figylmét. Sajnos, ezúttal sm értük el azt. hogy az ilyen jelenségeket kiküszöböljük. Helyes talán régi elvtársnőknek és elvtársaknak olyan kérdéseket feltenni, amelyekre nem találnak feleletet, pl. a nemzetiségi kérdésről, az imperializmusról és arról, hogy az 1905. évi forradalom miért omlott össze? Mit érnek az ilyen kérdések, ha nincs a főhangsúly azon, hogy az átigazolandó hogyon teljesíti funkció iát, hogyan ítéli meg az Egységes Földműves Szövetkezeteket. Az átigazolás bizonyára jó alkalom ahhoz, hogy az elvtársak és az elvtársnők bírárólag ítéljék meg a maguk és mások munkáját és becsületesen ismer jék be hibáikat. A bírálatot és önbírálatot azonban még mindig igen félénken alkalmazzák. Elvtársaink még mindig nem vall iák be nyiltan tévedéseiket és nem tudiák megmondani másnak szemébe az igazságot. Bizonytalanok akkor, amikor nyiltan meg kéne mondaniok, hogy mit gondolnak, amikor a bírálat segítene az átigazolandónak és a Pártnak is. Sokszor nem akarnak bírálni, élesen közbelépni, amikor arra szükség van és a mellett nem tudnak kritizálni, hogy viágosan látható legyen benne a jóakarat, segíteni azon. aki a segítséget megérdemli és felfedni az ellenséget. Még csak tanuljuk helyesen alkalmazni a bolsevik kritika és önbírálat bevált fegyvereit. A főfeltétel az, hogy tudjuk, mit kell és hogyan kell bírálni. Ha a szervezetek munkáiból indulunk ki, ha azt fogjuk vizsgálni, hogy a tagok és jelöltek hogyan gondoskodnak az üzemekben és a falvakon a Párt határozatainak végrehajtásáról, ha a szerint fogunk bírálólag ítélni, hogy mit tettek a Pártért, akkor lesz a bírálat meggyőző és hathatós. Az átigazolás eddigi során sok kedvező tünetet és sok hiánvosságot ismertünk meg. Ismétlem, a fő baj az, hogy szervezeteink nagy része, nem tudja az átigazolást egybekapcsolni a többi feladatokkal. Az átigazolást gépiesen végzik és hátráltatják e nagy feladat sikeres megoldását. Üzemi vagy helyi szervezetenk funkcionáriusaink becsületére válik, ha úira bírálókig megvizsgálják az átigazolás eredményeit, a kötelezettsségvállalásokat és előkészítik a talajt, hogy az átigazolás sikerrel járjon és. hogy a kötelezettségvállalások arról tanúskodjanak, hogy a tagok megértették az átigazolás értelmét.