Uj Szó, 1950. október (3. évfolyam, 227-251.szám)

1950-10-08 / 233. szám, vasárnap

6 TARTÓS BÉKÉÉRT. NÉPI DEMOKRÁCIÁÉRT1 1950 október 8. * 40. (100.) KISZÉLESÍTJÜK ÉS GYŐZELEMRE VISSZÜK A BÉKEHARCOT! (Folytatás az 5. oldalról.) segítségével lehetővé válik, hogy Pártunkra szavazó 5 millió francia férfit és nőt megfosztanak nemzetgyűlési képviseletüktől. Gyilkosságok, merényletek, terror, rendőri megtorlások, rendkívüli intézkedések, a nép odaadó védelm«^ zőinek törvényen kívül helyezése — mindezek újabb lépések a fasizálódás felé vezető úton. A nép ellensé gei a hátországot a szovjetellenes háború céljaira készítik elő. 1934-ben a Bolsevik Párt XVII. kongresszusán Sztálin elvtárs rámutatott arra, hogy a fasizmust nem a burzsoázia erejének, hanem inkább gyöngeségének jeléül kell tekinteni. A munkásosztály s a szabadság és béke valamennyi híve. akik ki tudták harco'ni roanne-i elvtársaik fölmentését, más győzelmeket is ki tudnak majd vívni, kellő éberséget és szilárdságot tudnak majd tanúsítani, hogy megvédjék aktivistáikat és szervezeteiket. meghátrálásra kényszerítsék a fasizmust és a háborút. Franciaországban és az egész világon a helyzetet leginkább az jellemzi. hogv a béke erői szakadatlanul növekednek és a széles tömegek egyre tisztábban látják az őket fenyegető veszély méreteit. Szilárd elhatározásuk, hogv minden békére áhítozó embert, m'nden szabadságszerető nénet határozott akciókra egyesítsenek az új világháború m/uitogatói ellen, hogy így hárítsák el ezt a veszedelmet. A stockholmi felhívásnak és az ezzel kapcsolatos aláírásgyűjtési mozgalomnak köszönhetjük az első és nagyjelentőségű sikerünket. Az amerikai imperialisták nem merészeltek atombombát alkalmazni a koreai nén ellen, noha akarták ezt és a gyalázatos kannibálok erre bujtogatták őket. Miként várható volt, a stockholmi felhívással kapcsolatos aláírásgyűjtési mozgalom aktivizálta a békeharcot. A munkásosztály, élén a dokkmunkásokkal, továbbra is tömeges politikai harcot folytat a hadianyagok előállítása és szállítása ellen. Észrevehetően megélénkült a harc a mindennapos követelésekért. Miután az árak 1947-hez viszonyítva átlag háromszorosra emelkedtek, a Pleven és Guv Mollet által kilátásba helyezett éhbér a munkásokat nem elegitheti ki. A béremelést folytatott harcban a „Force Ouvriére" vezetőinek — az amerikai imperialisták e lakájainak — dühödt berzenkedése ellenére is megvalósul az akcióegység, a szakszervezetek tagjai, a CGT-szervezetek. a keresztény szakszervezetek és a „Force Ouvriére" között. Föl sem lehet sorolni a A Béke Hívei Világkongresszusa Állandó Bizottságának Irodája a mult hónapban ülést tartott Prágában. Ott határozták el, hogv összehívják a Béke Híveinek Második Világkongresszusát. Az Állandó Bizottság Irodájának ezzel kapcsolatban közzétett felhívása előmozdítja a békemozgalom kiterjesztését és még jobb megszervezését. A béke hívei leleplezik az agressziót, bárhol is üsse fel a fejét, és elítélik a fegyveres külföldi beavatkozást a népek belügyeibe. Üdvözlik és támogatják a koreai háború beszüntetése érdekében tanúsított békés kezdeményezést. Erélyesen tiltakoznak a tömeges bombázások ellen, amelyeknek a békés lakosság esik áldozatául. A béke hívei követelik, hogy az öt nagyhatalom törvényes képviselőiből álló Biztonsági Tanács a lehető legrövidebb időn belül rendezze a koreai konfliktust, s mindkét télnek nyújtson lehetőséget arra, hogy meghallgassák őket. A béke hívei követelik a háborús propaganda valamennyi formájának betiltását minden országban. Egyáltalán nem kétséges, hogv a béke "híveinek felhívását széles néptömegek fogják meghallani. Ami bennünket illet, minden erőnkkel elő fogjuk mozdítani a Béke Hívei Második Világkongresszusának és a községekbef), gyárakban, valamint munkások minden rétegében országszerte észlelhető egység számtalan megnyilvánulását. Ez a biztosítéka annak, hogy a dolgozók feltétlenül győzelmet aratnak a béremelésért folytatott küzdelemben. Fölbecsülhetetlen jelentőségű ez a harc a kenyérért, amely egyszersmind a békéért is folyik. Gyakran maguk a munkások vetik fel közös akarattal a jelszavakat a béke megvédésére, a katonai szolgálatnak 18 hónapra emelése ellen, amint ez több Páris-kqrnyéki üzemben történt. Ha a közös harc csupán a munkabéreme'ňs jelszava alatt folyik, már ez is bizenyos mértékben hozzájárul a béliéért folyó küzdelemhez. Lényegében azt jelenti ez, hogy a dolgozók nem haj'ar^ók fedezni a vezetők által űzött háborús politika megvalósításának költségeit. Azt jelenti, hogv a dolgozók nem akarják vállalni azokat az áldozatokat, amelyeket tőlük megkövetelnek a vietnami nép elleni háború továbbfolytatása és a Szovjetunió ellen irányuló agreszsz

:ó előkészítése érdekében. A kommunistáknak az a kötelességük, hogy gondosan figyeliék l

n.n'c az üzemnek helvzetét, ahsl dolgoznak és a lehető legpontosabban fejezzék ki a dolgozók érzéseit, segítsenek a szakszervezeteknek kidolgozni a jogos követeléseiket és első sorokban küzdjenek e követe'ések kielégítéséért. Ez a megjegyzés természetesen érvényes ama különféle társadalmi rétegek által fölvetett közvetlen követelésekért folytatott harcban is, amelv rétegeket eresen sújtja a nép ellenségeinek háborús politikája. Az állami tisztviselők követeseiről, különösen a kisfizetésű tisztviselők követeléseiről van szó, azokéról, akiknek' illetményét nem rendezték a közszükségleti cikkek drágulásával kapcrolatban; továbbá a háború és az ellenállási mozga'om volt résztvevőinek, a pénzsegélyt hiába váró volt hadifoglyoknak, a hadirokkantak és üzemi balesetek következtében munkaképtelenné váltak követeléseiről, akik havi 4000 frankból tengődnek; cs^'ňdanyákéról és háziasszonyokéról, akik közvetlenül szemben találják magukat a növekvő drágasággal. Szó van a dolgozó parasztok, kisbirtokosok és földbérlők követeléseiről is, akik a mezőgazdasági termék'ek árai és az iparcikkeknek jelentősen megnövekedett árai közt mutatkozó egyre nagyobb eltérést megsínylik. , Végül szó van az adókkal agybnterhelt kisiparosokról és kiskereskedőkről, akiknek bevételei ugyanakkor csökkennek: a háborúban kárt szenvedettek követeléseiről, akik közül még igen sokan továbbra is romok között húzódnak meg; s míg a kormány milliárdokat költ háborús célokra. megyei méretekben tartott előkészítő gyűléseknek teljes sikerét. Az Állandó Bizottság prágai ülésszakán kidolgozott javaslatokban szerepel az. a kérdés, amely bennünket különösen érint: az egység feltétlen szükséges voltának kérdése, az a kérdés, hogy ennek az egységnek a megvalósítása érdekében kölcsönös megértésre kell törekedni. Enlékezzünk arra a nyilatkozatra, amely a Kommunista Párt szajnamegyei konferenciáján hangzott el 1949 februárjában és a Párt XII. kongresszusán is megismétlődött: „Hasznosnak tartjuk újból kijelenteni, hogy mi, kommunisták, midőn kitartunk ama jogunk mellett, hogy minden körülmények között kifejezést adhassunk véleményünknek, teljesen elismerjük a béke összes többi őszinte hívének azt a jogát, ho^v saját véleménye legyen a különböző kérdésekben, köztük az új háborús veszély mélyen gyökerező okainak és a béke megmentéséhez szükséges eszközöknek fontos kérdésében is, amiről baráti vitákat folytathatunk a béke ő:zinte híveivel. Számunkra egy a fontos: feltétlenül egyesülni kell a béke védelmére." Mindig aktív harcosai voltunk az egységnek. Tudjuk azonban, hogy az egység megvalósítása és megőrzése nan csupán annak érdekében kíván kemény és állhatatos erőfeszítést és szakadatlan harcot, hogy türelmesen meggyőzzük a cselekedni kívánó dolgozókat, köztársaságiakat és hazafiakat, hanem azért is, hogy leleplezzük az egység ellenségeinek ismétlődő ármánykodásait. Testvéri magatartásunkkal a szocialista munkások irányában — akiket nem szabad öszszetéveszteni vezetőikkel — feltétlenül össze kell kapcsolni e vezetők leleplezését. A jobboldali szocialista vezetőknek és áruló politikájuknak határozott leleplezése nem zárja ki, hanem feltételezi és megköveteli a testvéries viszonyt azokkal a munkásokkal, akik még a szocialista párthoz tartoznak, vagy annak befolyása alatt állnak. Különösen azt nem szabad elfelejteni, hogy az egységfront — harc. Minden megegyezésnek — a választási egyezményeket is beleértve — csak abban az esetben van értelme, ha hozzájárul ahhoz, hogy elkezdjük, vagy folytassuk a közös harcot bizonyos követelésért, a közösen kidolgozott programmnak meghatározott pontjáért. Igazi harc szervezet nélkül lehetetlen. Ezzel kapcsolatban rendkívül nagy jelentőségre tesznek szert az egységbizottságok minden formájukban, elsősorban azok a bizottságok, amelyeket a vállalatokban és községekben bizonyos akciók elvégzésére demokratikus úton választottak. Csak üdvözölhetjük és támogathatjuk a Béke és Szabadság Harcosai Mozgalmának és a különböző tömegszervezeteknek — a szakszervezeteknek, a Francia Nőszövetségnek, stb. — kezdeményezését, amelyek a megyei konferenciákon, valamint a békehívek második világkongreszszusát előkészítő gyűléseiken propagandát folytatnak a népi bizottságok megválasztása érdekében. ' A XII. Kongresszus előtt főleg azoknak a vaksága és gondatlansága ellen küzdöttünk, akik tagadták, vagy lebecsülték a háborús veszélyt. Ugyanakkor lelepleztük azt a hazug és káros eszmét is, hogy a háború elkerülhetetlen. Ma már senki sem kételkedik többé a háborús veszély realitásában. A kritika tüzét arra a tévhitre kell összpontosítanunk, hogy a háború elkerülhetetlen. Ez a káros vélemény megalkuvó passzivitáshoz vezet, éppen úgy, mint ahogy ezt eredményezte a háborús veszély lebecsülése is. A háború korántsem elkerülhetetlen. A háború egyáltalán nem végzetszerű. A népektől, a munkásosztálytól és a béke híveitől, következtetésképpen tőlünk, kommunistáktól, a mi tevékenységünktől függ az imperialisták háborús és fasizálási terveinek megbuktatása. Folytatnunk kell az ideológiai és politikai harcot is. hogv kiküszöbölhessük a körünkben még föllelhető s különösen az egység kérdésére vonatkozó szűklátókörű, szektaszellemű nézeteket, mert az egységre most nagyobb szükség van, mint valaha. Mi az a cél, amely most sokmillió férfit és nőt közös harcra lelkesít? A béke megvédése. Oly erős a törekvésünk, hogy megszilárdítsuk és kiterjesszük a béke, a nemzeti függetlenség megvédésére irányuló mozgalmat, hogy nem torpanunk meg semmiféle erőfeszítés előtt. A harc a katonai szolgálati időnek 18 hónapra történő meghoszszabbítása ellen ma szerves része békeharcunknak. Hagyományaihoz híven a CGT (Általános MunkaEz év szeptember 11-én a „Time" című amerikai folyóirat a következőket írta: „A kommunizmus ma is olyan erős Franciaországban, mint két évvel ezelőtt... Ezért marad az amerikai katonai hatóságok számításaiban Franciaország ismeretlen tényező" . .. Je/yezzük meg ezt a beismerést. A Kommunista Párt befolyása és tekintélye a tömegek között szövetség) vállalta azt a kezdeményezést, hogy akcióbizottságot létesít, amelyben a szakszervezeteken kívül résztvesz Kommunista Pártunk, az Egységes Szocialista Párt, a Volt Frontharcosok Köztársasági Szövetsége és a Franciaországi Köztársasági Ifjúsági Szövetség. A Buffalo-sporttelepen tartott nagygyűléssel országszerte ha talmas tüntetések kezdődték. A katonák elégedetlenségüknek adnak kifejezést, az újoncok fölemelik sza vukat a 18 hónap ellen. A tiltakozási mozgalom különösen falun nö vekszik. Nemcsak az akcióbizottsághoz tartozó szervezetek tagjai küzdenek a katonai szolgálati idő meg hosszabbítása ellen. Sok községben szocialisták, a „Force Ouvrére"hez tartozó szakszervezetek és a katolikus szervezetek tagjai is tiltakozó íveket írnak alá és résztvesznek a tiltakozó tüntetésekben. A loiremegyei (az a megye, amely Bidault-t a nemzetgyűlésbe válasz totta) Katolikus Munkásifiúság Szövetsége és a páriskörnvéki ka tolikus munkásifjúsági csoportok közösen lépnek fel a Franciaországi Köztársasági Ifjúsági Szövetséggel és a kormány e katonai intézkedései elleni harc érdekében akcióbizottságok létesítésére szólítanak fel a gyárakban és a városi háztömbökben. A militarizálás és az újrafegyver kezés politikája odavezet, hogy a dolgozó tömegekre egvre súlyosabb teher hárul. A háborús kiadások, amelyek az idén elérik a 700 milliárd frankot, az összes állami kiadásoknak 30 százalékát emésztik fel. A három évre kidolgozott program szerint ezt az összeget még kétmilliárd frankkal emelik. A kormány még fogja kísérelni, hogy ezeket a hatalmas kiadásokat az adók emelése és infláció útján fedezze. Ez utóbbi azt jelenti, hogy emelkednek az árak, amelyek az elmúlt hónapokban amúgyis jelentékenyen emelkedtek már annaft következtében, hogy az amerikaiak rátették kezüket a nyersanvagtartalékokra. Minden munkabéremelés ellenére, az infláció a dolgozók reális életszínvonalának süllyedését idézi elő, hacsak nem sikerül kivívni, hogy teljesítsék azt a követelést, amelyet az Általános Munkaszövetség (CGT) támasztott a mozgóbérskála megállapításának érdekében. Egész nemzetgazdaságunknak háborús vágányokra való átállítása a termelés csökkenését és egyes olyan üzemek bezárását vonja maga után, amelyekben a háborús gyujtogatóknak nincsen érdekeltségük. Az ilven gazdasági ágakban beáll a munkanélküliség, amelytől máris a dolgozók számos rétege szenved, főleg az építőmunkások rétege az újjáépítési munkálatok megtorpanásával kapcsolatban. A „Schuman-terv" még inkább tetézni fogja a „Marshall terv"-,nek amúgyis pusztító következményeit, mert 'alapiparunkat, következésképpen pedig az egész francia gazdaságot a ruhrvidéki mágnások és amerikai hitelezők ellenőrzése alá helyezik. Ilyen körülmények között a városi és falusi dolgozó tömegeknek mindennapi követeléseiért vívott harca egyre nagyobb jelentőségű s jelentősége nőttön nő. A kommunistáknak az a feladatuk, hogy megmagyarázzák a tömegeknek: nyomorúságos helyzetük mélyreható okai a kormány háborús politikájában rejlenek. A részleges és mindennapos követelésekért folyó harcot a békéért és szabadságért vívott nagy küzdelemmel is össze kell kapcsolni ok. nem csökkent. A Francia Kommunista Párt létezése és tevékenysége nem vág össze „az amerikai katonai hatóságok számításaival", vagyis a szovjetellenes agresszió előkészítésével és kirobbantásával. Becsületünkre válik és büszkeségünk az, hogy kiérdemeltük a nép ellcnsége'nek gyűlöletét. Amiért a háborús gyújtogatok gyűlölnek minket, az még szélesebb néptömegek bizalmát biztosítja számunkra. A dolgozók nagyon jól tudják, hogy Kommunista Pártunk aktív tagjaira akarnak csapást mérni, azokra, akik a dolgozók érdekeit védik és ellenállásra szólítják fel őket. Azért akarnak rájuk csapást mérni, hogy a dolgozókat még kegyetlenebbül kizsákmányolhassák és egy újabb háború szörnyűségeibe taszíthassák. A néptömegek fölemelik szavukat a rendkívül; intézkedések, az önkény és üldözés, valamint az amerikai és nyugati „demokrácia" részéről az egyre erősbödő fasizálás ellen. Nagy figyelmet kell szentelni a propaganda kérdéseinek. Erélyesen le kell leplezni a háborús gyújtogatok hazugságalt és rágalmait. Az imperialisták óriási lehetőségek fölött rendelkeznek: a megvásárolható sajtó, amelyre milliárdokat költenek, a rádió, amely épp úgy hazudik, m'nt a hitlerista megszállás idején, a dekadens irodalom és a film, amelynek nagyritkán mégis előforduló művészi alkotásai elsüllyednek a pomográfikus és züllesztő, gengszterizmust, kémkedést és háborút dicsőítő amerikai filmek tengerében. Mindezek ellen eltökélt harcot kell folytatnunk, maximálisan ki kell használnunk minden lehetőségünket, növelni kell napi ét hetilapjaink, folyóirataink, elsősorban az „Humanité" és a „Francé Nouvelle": példányszámát, szaporítani kell az üzemi újságokat és városi kerületi újságokat, fokozni kell az alapszervek — sejtek és szekciók — kezdeményezését a röpiratok kiadása és gyors te-jesztése terén. Felül kell vizsgálnunk a szóbeli propaganda módszereit és nem szabad néhány tömeggyűlésre szorítkoznunk; valóságos propagandista hadsereget kell létrehoznunk, olyan hadsereget, amely el tudja vinni az igazságot a g/ári és falusi dolgozókhoz. Minden láncszemében erősíteni kell a Párt szervezési n unkáját, s eközben különösen nagy figyelmet kell fordítani az üzemi sejtekre és az alapszervezetek pári bizottságaira. Uj erők sarjadnak íarcunkban a mindennapos követ désekért és a békéért. Segíteni kell az ifjúság és nők soraiból jövő, új, odaadó és lelkesedéssel teli káderek kialakulását és bátran ki kell emelni őket felelős posztokra. Valamennyi pártszervezetben alkalmazni kell a kritikát és önkritikát, mint ahogy erre a XII. Kongresszus mutatott példát. Kötelesek vagyunk megtízszerezni erőfeszítésünket a párttagok és párt-/ munkások ideológiai színvonalának emelésére, hogy elterjeszthessük közöttük azt a marxi-lenini elmé'etet, amelyet az egész viláj; dolgozóinak vezére, szeretett. nagy Sztálin elvtársunk fejlesztett tovább és mélyített el. Végül mégegyszer hargsúlyoznom kell, hogy fokozni kell valamennyi párttag és minden dolgozó forradalmi éberségét, hogy megtalálhassuk és leleplezhessük a kémeket és provokátorokat, ík'ket az ellenség iparkodik becsempészni sorainkba; hogy megvédhessük a Párt aktív vezető személy ségeit a bűnös merényletek ellen, az olyan merényletek ellen, mint amely Lahaut elvtársunk életébe került; hogy hatékonyan megvédhessük a munkásosztály és a demokratikds mozgalom szervezetét, a Kommunista Párt szervezeteinek és tagozatainak, a szakszervezeteknek és egyesületeknek helyiségeit íi fasiszta bandák támadásával szemben. Nagy harcoknak nézünk elébe. Ezek gyermekeink, országunk és az egész emebriség sorsát fogják eldönteni. Mindenki tanúsítson sziárdságot és leleményességet. A népek növekvő és beláthatatlan erői, a demokrácia- és béke erői meghátrálásra fogják kényszeríteni a fasizmus és a háború erőit. Az élet diadalmaskodik a halál felett. Önbizalommal és eltökéltei fogunk munkához, hogy kiszéles tsük és győzelemre vigyük a harcol a békéért és nemzeti függetlenségért