Uj Szó, 1950. október (3. évfolyam, 227-251.szám)

1950-10-08 / 233. szám, vasárnap

rw okmrr * • 4n. (m.) TARTÓS BEKEERT. NEPJ DEMOKRACľAERTf S KISZÉLESÍTJÜK ÉS GYŐZELEMRE VISSZÜK A BÉKEHARCOT! Az etnult hat hónap eseményei teljes mértékben igazolták a nem zeUtozi helyzetnek Pártunk XII. kongresszusán adott értékelését: „A béke egy hajszálon függ." Az amerikai haderőknek Koreában és Taivanban történt beavat kozása azt mutatja, hogy az ím perialista háborús uszítók az agresszió elkészítéséről áttértek a népek ellen irányuló nyílt ag resszióra. Az amerikai impéria listák immár három hónapja folytatják gvarmati rablóháborújukat a szabadságáért, egységéért és nemzeti függetlenségéért hősiesen küzdő kis koreai nép ellen. Az imperialisták szörnyű hazug ság- és rágalomhadjárattal próbálták meggyőzni a világot arról hogy ők — a jog és a civilizáció védelniének katonái. Mintha a né pekkel el lehetne feledtetni, hogv Koreában a koreaiak vannák ott hon! Az amerikaiak az agresszorok, akik a Csendes Óceán másik partján, sokezer kilométernyire az Egyesült Államoktól, vérbeborítanak egy kis országot. Az egész vi Iáé felháborodott, amikor tudomást szerzett arról, hogy az amerikai légihaderők terrortámadásaikkal rendszeresen pusztítják Szöult és •nás koreai városokat, lángok mar talékává teszik a falvakat, gyilkolják a polgári lakosságot, nőket gyermekeket, öregeket Az amerikai korm^nv Kína ellen is nyilt agressziót kezdett és arra törekszik, hogy elragadja tőle Tajvant. Az amerikaiak meg akarják őrizni ezt a támaszpontot a kinai nép által elűzött Csang Kai-Sek számára. Taivant egyik csendesóceáni támaszpontjukká akarják ki építeni. Amerikai repülőgépele mandzsúriai falvakat bombáztak <ts az Egyesült Nemzetek Szervezete ennek ellenére is megtagadta a Kínai Népköztársaság panaszának kivizsgálását. Az amerikai katonai misszió kül dése Indokínába, végkép leleplezte a vietnami nép ellen imnár négy esztendeje folyó „szennyes háború" valódi értelmét. Az amerikai imperialisták kezükbe vették az imperialista tábor harcának irányítását a gyarmati elnyomás alól felszabadult, vagy függetlenségükért harcoló ázsiai népek ellen. Az imperialisták nem tudnak megbékélni azzal a gondolattal, hogy Ázsia népei függetlenek legyenek. Továbbra is rabságban akarják tartani ezeket a népeket, vagy ismét le akarják őket igázni. Vájjon nem jellemző-e, hogy a gyarmati birtokkal rendelkező Anglia, Franciaország, Hol. landia és Belgium kormányai követték elsőként az Egyesült Államok kormányát, amelyet a Korea és Kína elleni agresszió bűne terhel? S vájjon ugyanezek a kormányok nem az Egyesült Államok példájára és utasítására taszították az Egyesült Nemzetek Szervezetét ^ teljes csőd és kudarc útjára? A Koreában és Vietnamban indított imperialista háború csak elmélyítheti a gyarmati rendszer válságát. Ez a háború az imperializmus bázisának további szűküléséhez vezet. Ázsia és Afrika népeinek harca a függetlenségért, hathatósan támogatja a békéért folyta tott közös küzdelmet. Ezt a marokkói és tuniszi nacionalista csoportnak a közelmúltban adott nyilatkozatai is alátámasztják, amelyek megtagadták részvételüket az imperialisták által a Szovjetunió ellen tervezett háborúban. A biliéért folytatott harcban az anyaországok' népei, élükön a munkásosztállyal, csakúgy, mint a gyarmati és félgyarmati népek, harci egységet valósítanak meg, amely biztosítja közös ügyüknek — a szabadság és a béke, a népek függetlensége ügyének győzelmét. Az amerikai agresszió Koreában szerves része annak az általános hábo

rús tervnek, amelyet az amerikai imperialisták készítenek elő •A rr ncia Kommunista Párt Központ ' " "énének 1950 szeptember 29 én ar olt teljes ülésén elmondott be-1 tzámolobói. Kína és a Szovjetunió ellen. Az amerikaiak újabb láncszemekkel szeretnék kiegészíteni légi és haditengerészeti támaszpontjaiknak óriási és csaknem megszakítás nélküli láncolatát, amely a Szovjetunió, Kína és a népi demokratikus országok elleni háború céljait szolgálja. Ezzel függ össze a támadó Atlanti Egyezmény megszüle tése és a „hármak"-nak (az Egyesült Államok, Anglia és Francia ország külügyminisztereinek — Szerk.) és a „tizenkettők" (az Észak Atlanti Egyezmény országainak képviselői — Szerk.) közelmúltban lefolyt konferenciáján hozott hatá rozatok Németország újrafölfegyverzéséről, de ezzel függ össze Marshall tábornoknak hadügyminiszterré történt kinevezése is. Netfi egyszer beszéltünk arról, hogy a Marshall-terv nem más, mint a háború terve. Most már senki sem kételkedik többé ebben. Társadalmi és gazdasági téren egyaránt pusztító hatása volt ennek a tervnek a marshallizált országokban. Ami hazánkat illeti, számunkra a Marshall-terv az újjáépítés megszüntetését, a termelés hanyatlását, a nemzetgazdaság 9zámos ágának (így a repülőgépiparnak) felszámolását, a mezőgazdaság helyzetének romlását, a kereskedelem pangását, munkanélküliséget, az árak megháromszorozódását, éhbért, elviselhetetlen adóterheket, deficitet az állami költségvetésben, inflációt és a frank stabilizációjának egyre csökkenő lehetőségeit hozta. Az amerikai kapitalistáknak sikerült hazánkat megfosztani gazdasági és politikai függetlenségétől. A nép ellenállását semmibevéve, Franciaországot ä kalandok és a háború útjára akarják téríteni. Az amerikai kapitalisták és gyalázatos ügynökeik a francia népet csatasorba akarják állítani barátja és szövetségese — a Szovjetunió ellen. Kényszerítették hazánkat, hogy lemondjon a biztonsági garanciáról és a jóvátételről, amelyet joga van követelni Németországtól. Most arra akarják kényszeríteni a háború után még magához sem tért Franciaországot, hogy beleegyezzék Nyugat-Németország újrafölfegyv.erzésébe, amely máris tagja az Atlanti Egyezmény támadó rendszerének. A kegyetlen valóság lerántja a Marshall-tervről a hazugság és az illúziók leplét és most valódi alakjában tárul elénk, mint a reakció, a nyomor és a háború terve. Eleve látható volt, hogy ez a terv az Atlanti Egyezménnyé fejlődik tovább. Ez a terv Franciaország és Németország szörnyszülött szövetségéhee vezet, amelynek célja a Szovjetunió ellen irányuló bűnös háború. Az amerikai gazdák a Szovjetunió elleni agresszió céljából kiadták a parancsot, hogy a katonai szolgálat időtartamát minden marshallizált országban hosszabbítsák meg. Kezdetként Franciaországban 18 hónapra hosszabbítják meg a szolgálati időt. Az idejüket már leszolgált fiatal katonák további 3 hónapot kötelesek szolgálni. Ez az intézkedés, amellyel a katonai szolgálatot 18 hónapra meghosszabbították, arra irányul, hogy szabaddá tegye az utat a háború felé. Lehetőséget nyújt a kormánynak arra, hogy a fiatal katonákat szolgálati idejük alatt Afrikába és Ázsiába küldje abból a célból, hogy rabló, fosztogató háborúkat viselhessen a gyarmati népek ellen. A katonai szolgálat idejének meghosszabbításával az amerikai gazdák azt remélik, hogy a marshallizált országokban ágyútöltelékhez juthatnak a szovjetellenes háború céljaira. A katonai szolgálatot 18 hónapra meghosszabbító törvénv elfogadásának kierőszakolása céljából, a nép ellenségei arra hivatkoznak, hogy a Szovjetunió erős hadsereggel rendelkezik. Ez a hadsereg a Szovjetunió lakossásához es területéhez viszonyítva nem nagy. Szerencsére elég erősnek bizonyult ahhoz, hogy szétzúzza a hitlerista hordákat és megmentse Francia országot és Európát a szolgaság tói. Meg kell őriznie erejét, hogy • Irta: Mauricc Thorcs a Francia Kommunista Párt főtitkára szükség esetén visszaverje a kapitalista országoknak minden újabb agresszióját. A Szovjetunió nem csökkentheti éberségét és szüntelenül gondoskodnia kell arról, hogy katonai ereje növékedjék, különösen amikor az egész világot betöltik az imperialisták hisztérikus felh'vásai, hogv indítsanak ..preventív" háborút a szocializmus és béke országa ellen. Az amerikabarát pártok vezetői arról szeretnék meggyőzni Franciaország népét, mintha a Szovjetunió bontaná meg a Pékét ts fenyegetné hazánkat. Ámde Franciaország népe nem engedi félrevezettetni ma gát. Nem felejti és sohasem fog megfeledkezni arról, hogy mivel tartozik Sztálingrád hőseinek, szovjet katonáknak, s szeretett és nagyrabecsült vezérüknek — nagy Sztálinnak. Franciaország népe nem akar és nem fog har colní a Szovjetunió ellen! Minden becsületes ember tudja hogy a Szovjetunió népeit teljes mértékben nagy történelmi jelen tőségü feladatának végrehajtása foglalkoztatja: a szocializmus felépítésének befejezése és a fokozatos átmenet a kommunista társadalomba, ahol megvalósul &T AI elv, hogy „mindenkitől — képessé gei szerint, mindenkinek — szükségletei szerint". (Marx.) A Szovjetunió népei, miután befejezték < hitlerista megszállók által elpusz tított vidékek helyreállítását — amely vidékek területe négyszeresen felülmúlja Franciaország terű letét —, most óriási munkálatokba -fogtak, átalakítják hatalmas területek természetét és éghajlatát, megváltoztatják e vidékek egész arcú latát, ahol az emberek számára a legjobb munka- és életfeltételeket teremtik meg. Sokmillió hektárnyi területet erdősítenek. Óriási duz zasztógátakat és hatalmas vízierő müveket építenek. Csatornákat ásnak, terméketlen pusztákat és sivatagokat tesznek gazdag termőfölddé. Mindenki emlékszik Visinszkijnek az ENSZ közgyűlése egyik legutolsó ülésszakán elhangzott szavaira: „Mi a Szovjetunióban nem arra használjuk fel az atomenergiát, hogy atombombákat halmozzunk fel, bár meggyőződésem, hogy ha ez szerencsétlenségre megtörténne, hogy szükség lesz rájak, annyi áll majd rendelkezésünkre, amennyi kell. Az atomenergiát gazdasági terveinknek megfelelően, népgazdaságunk érdekében használjuk fel. Mi az atomenergiát a békés építés nagy feladatainak végrehajtása szolgálatába akarjuk állítani, hogy hegyeket robbantsunk, hogy folyók útját változtassuk meg, sivatagok öntözésére, hogy az életnek új és új utakat törjünk ott, ahova még alig lépett emberi láb." A franciák, akiket nem vakított el a Szovjetunió iránti elfogultság és gyűlölet, — már pedig túlnyomó többségük ilyen —, tudják, hogy a Szovjetunió változatlanul szilárd békepolitikát folytatott és folytat. Ez a békepolitika azon alapszik, hogy a két rendszer — a kapitalizmus és szocializmus rendszere — tartósan meg lehet egymás mellett. A Szovjetunió nem avatkozik má?

: népfk tigvébe. Sohasem fenyegetett és nem fenyeget egyetlen más népet sem. Tény az is, hogv Franciaország és a Szovjetunió állami érdekei között nincs semmiféle ellentmondás. Tény az is, hogy Franciaország és a Szovjetunió egvaránt érdekelt abban, hogy lehetetlenné tegyék a német imperializmus részéről fenyegető veszély felujulását. Tény, hogy a Szovjetunió hazánkkal szemben sohasem táma«7.tott igén veket sem területeket, sem tengeri, vagy légi támaszpontokat illetően, de bárminő más katonai, gazdasági, vagy politika természetű követeléseket sem. Mivel magyarázható tehát < szovjet-lleries és kommunistaellenes politikához való visszatérés, ha nem azzal, hogv a vagyonos osztályok és a kormányban helyet foglaló képviselőik, háttérbe szorítják Franciország érdekeit, s ismét elő térbe helyezik saját önző anyagi és osztályérdekeiket. Habzó szájjal támadják Szovjetuniót, mert a szocializmus országa már puszta létezésével forradalmasítja a világot, mert megadja a biztos tudatot az elnyomott tömegeknek, hogv felsza badulásuk elkerülhetetlen és szükségszerű, azért, mert a Szovjetunió a béke és a demokrácia támasza, a népek függetlenségének élharcosa. Naoviláfra kerülnek tehát az osztálygyökerei a nyomor és háború reakciós politikájának, amelyet a kapitalisták és szolgáik— a jobboldali szocialista vezérek folytatnak. Háborút készítenek elő Sztvjetunió ellen, el akarják fojtani a proletárok szívében a felszabadulás rerriényét, rabságban akarják tartani a gyarmati népeket és visz szafeié akarják fordítani a történelem kerekét. Érzik, hogy pusztulásra vannak Ítélve és félnek a feltörő erőktől — a jövendő erőitől amelyek elsöprik őket. Ámde minden eszköz, amelyet az uralko-íó osztályok megrendült uralrr megszilárdítása érdekében latbave.nek, csupán e bomladozó társadalom elleňtmondásainak, a rothadó kapitalizmus ellentmondásainak mélyüléséhez vezethet. A munkásosztály és a béke harcosai nak kegyetlen üldözésében, a nyugati „demokráciák" fasizálásában pedig a háború előkészítésének eszközét, s a burzsoá vezető körök esztelenségének bizonyítékát Ismer hetjük fel. Az imperialisták abbeli törekvésükben, hogy megakaidályozzák a tömegek harcát a háború és nyomor politikája ellen, a terrorhoz és az aktivisták meggyilkolásának módszereihez kezdtek folyamodni, miként azt Hitler és Mussolini tették, ma pedig Franco és Tito teszik. Gyilkos szándékú merényletet követtek el Togliatti, az olasz dolgo zók vezére, valamint Tokuda, a Japán Kommunista Párt titkára ellen. Meggyilkolták Lahaut elvtár sunkat, a Belga Kommunista Párt elnökét, a nemzetközi munkásmozgalom egyik legnépszerűbb alakját. Az Egyesült Államok jár elől a jjéldával. Néhány nappal ezelőtt la Míásán gyilkoHak meg egy korntnu nistát, aki nem elég gyorsan tett eleget annak a törvénytelen rendelkezésnek, amely kiutasítja a városból. S hány kommunista munkást öltek meg ott! Hány néger esett áldozatául a lincselésnek és hányat végeztek ki ártatlanul különböző hamis vádak alapján! Ezeknek se szeri, se száma. Ugyancsak az Egyesült Államok mutat példát az öntudatos munkások törvénytelen üldözésében is. Testvérpárunknak, az Amerikai Kommunista Párínak vezetőit 5 évi fegyházra ítélték csupán azért, mert kommunista eszméket hirdettek. Az Egyesült Államokban börtönbe vetettek clyan haladó írókat, mint Iloward Fast és Albert Maltz, úgyszintén ismert haladó filmlművészeket is. Az Egyesült Államokban fejti ki dühöngő tevékenységét az úgynevezett Amerikaellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság — az a szervezet, amelv valóságos nemzeti szerencsétlenséggé tette a feljelentéseket és a besúgást. Ennek a bizottságnak „tiszteletreméltó" elnöke looásért volt elítélve. Az Egyesült Államokban éppen a minap fogadták el azt a fasiszta törvényt. amelv elrendeli a kommunista párt tagjainak kötelező rendőri nyilvántartását és háború, vagy „rendkívüli helyzet" esetén gyűjtőtáborba zárásukat. Az Egvesüit Államok kormánya parancsokat osztogat a marshaľľzált országok ko-mán a'nak ;s, hogy a kommunistákkal szemben rendkívüli intézkedéseket léptessenek életbe. S a francia „szocialista" miniszterek, élükön Jules Moch-al kezdeményezőivé váltak az ország militarizálását célzó új törvénynek. A munkásosztályhoz és a békeharc hagyományaihoz hű kommunisták ellen irányuló rendkívüli intézkedéseket a julesmochok propagálják. Nem is olyan régen fosztották meg amerikai parancsra az Atomenergia Bizottságban viselt tisztségétől Joliot-Curiet, a kiváló tudóst, Franciaország büszkeségét, barátunkat; Texier professzort is eltávolították egy tudományos kutató intézet éléről. A kormány újabb csapásra készül: el akarja távolítani az állami hivatalokból az öszszes kommunista alkalmazottakat. Franciaországban már arról beszélnek, hogy a Kommunista Pártot törvényen kívül helyezik: Daladier, akinek kezéhez ártatlan áldozatok vére tapad, követelni merészeli a Kommunista Párt bet ltását. Nem elégszik meg azzal, hogy a kommun

;sták ellen hozott törvénytelen intézkedései és az, hogy szabad kezet engedett az országban a náci ügynököknek — előkészítette a hitlerista sáskajárást és Franciaország minden nyomorúságát. Valamennyi köztársaságpárti saját tapasztalatából tudja, hogy a kommunisták ellen irányuló minden bűnös törvény és határozat mindenkit veszélyeztet: a nép ellenségei a kommunisták után a szocialistákat kezdik üldözni, majd a köztársaságpártiakat és a demokrácia híveit, akik megtagadják az engedelmességet a fasiszta diktatúrával szemben. Az öntudatos munkásokat és a békeharcosokat máris kegyetlenül üldözik Franciaországban, ugyanakkor szabadlábra helyezik a németekkel együttműködőket és az árulókat. Pleven a hazafiakat fenyegeti és az árulóknak hirdet amnesztiát. Franciaország mai kormánya törvénytelen módon letartóztatja és kiutasítja az országból az emigráns dolgozókat, elsősorban a spanyol antifasisztákat, ugyanakkor pedig megszilárdítja kapcsolatait Francóval, előrelátható szövetségesükkel a szovjetellenes háborúban. Üldözik a Franciaországban élő algíri dolgozókat, lapjukat betiltották, de Anders fasiszta bandájának és a titoista provokátoroknak teljes cselekvési szabadságot biztosítanak. Az aktivisták, a munkás és demokratikus szervezetek helyiségei ellen egyre gyakoribbá válnak a támadások, a besug.ásoknak és provokációknak undorító rendőruralma van kialakulóban. Jules Moch fasiszta típusú karhatalmi különítményeket szervez. A rendőrség kötelékébe beszervezett tartalékosok és önkéntesek már béke idején is négyszeresére duzzasztják fel a munkásosztály elleni harcra szolgáló rendőrség létszámát. Könnyen elképzelhetjük, kik lesznek a rendőrségnek ezek a segítőtársai: gyárosok, nagybirtokosok csemetéi, gyarmatokat megjárt csavargók, gengszterek és egyéb söpredék. Röviden, új fasiszta milícia, új francia önkéntes légió megteremtéséről van szó. A munkásosztálynak és minden köztársaságpártinak haladéktalanul erélyesen tiltakoznia kell. Küzdeniök kell az ellen, hogy legális módon fasiszta bandákat állítsanak fel. Erre tanít bennünket 1934 februárjának példája, amikor a dolgozók akcióegységének köszönhettük, hogy a hasonló kísérletek határozott viszautasításba ütköztek. Olaszországban de Gaspeit szintén tervet dolgozott k: a feketeingesek megszervezésére, efféle előkészületek folynak Belgiumban is. Nem lehet említés nélkül hagyni azt sem, hogy a dolgozók elleni fasiszta intézkedésekre és azok propagál ására Olaszországban és Belgiumban éppúgy sor kerül, mint Franciaországban. Végül küszöbön áll a választási ^örvény meghamisítása. Ezt nyíltan -n e=zk^7nok h

;rd<>tik amelynek CFolytatás a 6. oldalonj I