Uj Szó, 1950. október (3. évfolyam, 227-251.szám)

1950-10-08 / 233. szám, vasárnap

2 TA R TOS^tiEKEER 1

. N Eľl UtMUKRALlAERl

' '950 október 8. • 40. (100.) Á Béke Híveinek Második Világkongresszusa előtt A szovjet nép készülődik a Béke Híveinek Országos Konferenciájára A Szovjet Békevédelmi Bizottság elhatározta, hogý október 16— 17-re egybehívja a Béke Híveinek Országos Konferenciáját. A szocializmus országának dolgozói nagy lelkesedéssel választják meg a konferencia küldötteit. A gyűléseken felszólaló munkások és tisztviselők, kolhozparasztok és háziasszonyok, tudósok és írók szavait a béke ügyének győzelmébe ve*ett törhetetlen hit hatja át. A szovjet dolgozók felháborodottan tiltakoztak az amerikaiak koreai és taivani agressziója és az amerikai kannibáloknak a koreai néppel szemben elkövetett vadállati gaztettei ellen; a szovjet emberek azt követelik: fékezzék meg az új háború hírverőit és gyujtogatóit, csökkentsék a fegyverkezést, tiltsanak be minden olyan fegyvert, amely tömegpusztításra alkalmas és ne avatkozzanak más népek belügyeibe. „Jámbor óhajtással a békét nem lehet megőrizni, — mondják a szovjet dolgozók. — A háborús uszítókat csakis az az erő fékezi meg, terveiket csakis olyan erő hiúsítja meg, . amelyet a szovjet nép hatalmas példamutatása által lelkesített békeharcosok szervezett és határozott cselekedetei jelentenek." A Béke Híveinek Országos Konferenciájára már sokszáz küldöttet választottak meg, köztük sztahánovistákat, kolhozparasztokat, pedagógusokat, akadémikusokat és a Szovjetunió dolgozóinak más képviselőit. Az Országos Konferencia előkészületeit hatalmas munkalendület kíséri az üzemekben, az éoítkezéseken, az ország kolhozaiban és állami gazdaságaiban. NÉP G YULESEK OLASZOnSZÁ GBAN Piombino város (Livorno tartomány) 32.000 lakosa közül 28.690, Sesto Fiorentino város 18.000 főnyi lakossága közül 15.796-an írták alá a stockholmi felhívást. E városok békeharcosainak községi értekezletein elhatározták, hogy újból felszólítják azokat a lakosokat, akik még nem írták alá a felhívást, kapcsolódjanak be tevékenyen a békeharcba. Trevisóban, a béke híveinek tartományi értekezletén elhatározták, hogy tiltakozást küldenek az ENSZ-hez az amerikaiak koreai agressziója ellen, egyben pedig kiszélesítik a béke híveinek mozgalmát. Számos népgyűlést tartottak Óremona tartomány városaiban és falvaiban, amelyeken az amerikaiak koreai beavatkozásának és az imperialisták agresszív politikájának kérdéseit tárgyalták meg. A Novara tartományban besorozott újoncok kijelentették, hogy ők „olyan katonák, akik a háború ellen fognak harcolni".; A fasizmus és a háború ellen Szeptember 29-én tartották meg Párisban a Francia Kommunista Párt Központi Vezetőségének teljes ülését. Az ülésen Maurice Thorez, a Kommunista Párt főtitkára „Kiszélesítjük és győzelemre visszük a békeharcot" címmel nagy beszédet mondott. (Thorez beszédéből lapunk 5. és 6. oldalán közlünk részleteket.) A beszámolót követő vita során felszólaltak a Politikai Bizottság tagjai: Jeanette Vermeersch, Léon Mauvais, Waldeck Rochet, Raymond Guyot és mások. Két elfogadott határozatában a Központi Vezetőség szolidaritását fejezte ki a vietnami béke helyreállításán fáradozó és ezért üldözött ifjúmunkásokkal és katonákkal és minden bebörtönzött harcosával. A Központi Vezetőség harmadik határozatában az egész ország előtt leleplezi azokat a fasiszta rendszabályokat, amelyeket a kormány a fasiszta típusú „védelmi különítmények" megalakítása céljából léptetett életbe. A Központi Vezetőség ugyanakkor akcióegységre hívja fel a dolgozókat, a köztársaság valamennyi hívét, az összes hazafiakat, annak érdekében, hogy „a tömegek széles mozgalma az üzemekben, városokban és falvakban megakadályozza az új fasiszta milícia létrehozását". A Központi Vezetőség teljes ülése Maurice Thorez záróbeszédével és a politikai határozat egyhangú elfogadásával fejeződött be, amely felhívja „a Kommunista Párt tagjait és szervezeteit, használjanak fel minden eszközt a legszélesebb akcióegység megteremtésére annak érdekében, hogy vereséget mérhessenek .a ,JiáborúÄ.„uszítpk,„reakfiiós terveire és megvédhessék a békét". Ifjú békeharcosok napja Nyuga t-Németországban Október 1-én tartották meg Nyugat-Németországban az ifjú békeharcosok napját. Az ifjúság valamennyi városban hatalmas tüntetéseket rendezett, amelyek a békéért és az egységes, demokratikus Németországért folyó harc jegyében zajlottak le. A nyugatnémetországi bábkormány, a nyugati hatalmak megszálló hatóságainak utasítására, mindenütt nagyszámú rendőrcsapatokat vetett be az ifjúság ellen. Nyugat-Németország számos városában komoly összeütközésekre került sor a tüntetők és a rendőrség között. Esslingenben az ifjúság áttörte a rendőrkordont és a tilalom ellenére is megtartotta nagygyűlését. A rendőrséggel történt összecsapások során a város lakossága támogatta az ifjúságot. A tüntetők ezt kiáltották a rendőröknek: „Nérpetek! Ne tartsátok viszsza a németeket a békeharctól!" A majnafrankfurti nagygyűlés szónokai egyöntetűen kijelentették, hogy a rendőrterror nemhogy letörné, hanem elenkezőleg, fokozza az ifjúság harcos békeakaratát. Hamburgban a •üntetők elvonultak Brauer főpolgármesternek, a háborús gyújtogatok schumacherista lakájának háza előtt és megbélyegezték árlló tevékenységét. Észak Rajna-Wesztfália városaiban a kormány által mozgósított százezer rendőr sem tudta szétkergetni a pyűléseket és tüntető felvonulásokat. Düsseldorfban az ifjú tüntetők a rendőrigazgatóság épülete előtt kibontották a szabad német ifjúság kék zászlaját és a hegyen hatalmas béke-tábortüzet gyújtottak. A rendőrség több városban tüzoltófecskendőkkel és egyéb „harcieszközökkel" kergette szét a tüntetőket. Nem teljes adatok szerint, egész Nyugat-Németországban több mint 3000 tüntetőt tartóztattak le. Ámde mindezek az intézkedések sem törték meg az ifjú békeharcosok elszántságát, hogy még állhatatosäbban, erélyesebben és bátrabban védelmezzék a béke nagy ücvét és harcoljanak az egységes demokratikus Németországért Békeértekez let Burmában Szeptember 17-én tartották meg Moulmeinben, a délburmai kerületek békeharcosainak értekezletét. Az értekezlet munkájában 30 népi szervezet vett részt. Az értekezleten elfogadott határozatokban a küldöttek helyeselték a stockholmi felhívást, elítélték a háborús propagandának bárminő formában és bármely országban való megnyilvánulását, az agreszsziót és a más népek belügyeibe történő fegyveres, beavatkozást. A küldöttek azt is követelték, hogy az öt nagyhatalom kössön békeszerződést és csökkentse a fegyverkezést és hogy Burma kormánya semilyen külföldi fegyveres erőnek ne adjon engedélyt az ország területén való átvonulásra. Az értekezlet befejezése után a küldöttek egyöntetűen aláírták a stockholmi felhívást'. A Burmai Békeharcosok Nemzeti Bizottsága most delegátusok útbaindítását készíti elő a Béke Híveinek Második Világkongresszusára. Az Olasz Kommunista Párt vezetősége az ország politikai helyzetéről nemrég közzétett nyilatkozatában rámutatott arra, hogy teljes kudarcot vallott a Keresztény Demokrata Pártnak minden igyekezete, hogy elszigetelje a demokratikus erőket, élenjáró szervezeteiket és elsősorban a Kommunista Pártot. A keresztény demokratáknak az amerikai imperialisták követelésére vállalt eme kísérlete a koreai agresZszió kezdete után nyomban csúfos ku. darcba fulladt, mert a kommunisták, szocialisták és az őszinte demokraták erélyes ellenállásába ütközött, 6 a burzsoázia számos rétegének, különösen a lakosság középrétegeinek és még azoknak az embereknek is rosszalásával é

s passzív ellenállásával találta szembe magát,' akik még nem határozták meg polilikai álláspontjukat, sőt ellenségesen viseltetnek a kommunizmussal és szocializmussal szemben. Az amerikaiak koreai agressziójával kapcsolatban kibontakozott politika: harc fokozta a lakosság újabb rétegeinek érdeklődését és rokonszenvét az olaszországi békeharc élén álló kommunisták, szociaiis'ák és demokraták iránt. Ezt bizonyítja az a tény, hogy míg Olaszországban az amerikaiak koreai agressziójának kezdetéig mintegy 4 millió aláírást gyüjlö'tek a stockholmi felhívásra, addig a koreai események tanulságai az aláírások számának gyors növekedését eredményez'ék úgy, hogv ez a szám szep'ember elején már felülmúlta a 16 mii- [ U61. Az Olaszországot az amerikai imperialis'ák agresszív tervelnek és érdekeinek vakon alárendelő kormánypolitika kapcsán fölmerült kétkedés és csodá'kozás még azokban a lapokban és azoknak a szerzőknek cikkeiben is kezdett kifejezésre jutni, akik rendszerint a kormánypártok nézeteit szokták hangoz'atni Az egyik szenátor, — a keresz én\ demokrata párt tag;a — habá- so' é -n'ar ássa! és ellenlmon

1 elássál, de nvgis felszólította kollégáit és a kormány lagjail, hogy „ne hódoljanak be a Nyugat és Kelet közötti konfliktus elkerülhe'eilenségének végzetes eszméje előtt" s ne higyjék, IVEM SIKERÜL I42AZOLNIOK HÁBORÚS POLITIKÁJUKAT! hogy „Olaszország semleges lehet egy háborús konfliktus esetén". Az olasz kormányférfiak annak ellenére sem óhaitiáik revideálni politikájukat, hogy az olasz közvélemény fölemelte szavát a következetes békevédelmi akciók mellett, s hogy még a kommunisták befolyásától leginkább távolálló rétegek is egy sokkal óvatosabb, az amerikai agresszív terveknek kevésbbé alárendelt politika mellett foglalnak állást. Sőt, a keresztény demokrata kormány politikájának úgynevezett „szilárd pontjai", amelyeket De Gasperi és Sforza dolgozott ki utasításképpen az Atlanti Egyezményben résztvevő országok külügyminisztereinek newyorki értekezletére küldött olasz megbízott számára, — még ezek a „szilárd poniok" is vakon és fenntartás nélkül támogatják az amerikai kormány minden tettét „nemcsak Koreában, de minden néppel szemben", akik ellen amerikai fegyveres erők agressziót akarnak végrehajtani. A szemzők a hiszékeny olvasó félrevezetése céljából néhány képmutató és hazug frázist is bevettek e „szilárd pontok" közé. De Gasperi és Sforza úgy igyekeztek feltüntetni a kötelezettségeket, amelyeket az Atlanti Egyez.mény ró a résztvevőkre, mint Olaszországnak-fllyan kötelezettségét, amelynek értelmében csupán határait kell megvédenie s azt is csak agresszió esetén. Ámde a De Gasperi kormánynak minden tette , teljesen lerántja a leplet ezekről a pacifistákról és „honvédőkről''. Az Atlanti Eevezménybő' eredő kötelezettségek máris azt eredményezték, hogy Olaszország teljesen elveszítette az ellenőrzés legminimálisabb lehetőségét is saját területe és az ország gazdasági és katonai erőforrásai fölött. Az uralkodó körök most arra törekszenek, hogy az Atlanti Egvezménvt az automaí'kus életbelépés hatályával ruházzák fel, hogy ezzel • Irta: Ltiiyi i^nntjn az Olasz Kommunista Párt főtitkárhelyettese • * elvegyék az o'asz parlamenttől azt az alkotmány által biztosított jogát, hogv dönthessen a háború és béke kérdésében. Ilyen helyzetben került nyilvánosságra az Olasz Kommunista Párt nyilatkozata, amely azt a feladatot tűzte maga elé, hogv leleplezze és elítélje a háborús politikát — a bűnös nemzetellenes háborút, amelyet a keresztény demokrata kormány az amerikai imperialisták kedvéért folvtat A nyilatkozat konkrét bizonyítékokat követelt azoktól a személyektől, akik ezért a politikáért a felelősséget viselik, hogy miféle nemzeti érdekek kényszerítik Olaszországot a háborús szovjetellenes blokkba; követelte, bizonyítsák be, miokból kell az olasz népnek csat Okoznia az amerikai agresszív politikához, amelv Ázsiának azok ellen a népei ellen irányul, amelyek nem akarnak többé imperialista rabok lenni; a nvilatkozat követelte, mondják meg, miért akarják — miként korábban a fasisztáik tették — új. bűnös háborúba dönteni Olaszországot (amelyet senki sem fen veget, s amelvriek nemzeti érdekei ezt nem indokolják); választ követelt arra a kérdésre: miért kei! Olaszországnak ismét a fegyverkezés, a háborús előkészületek útjára, vagyis az úi, elkerülhetetlen gazdasági és politikai összeomlás útjára lépnie? Végül a nyilatkozat megismétli a Togliatti elvtárs által már föltett kérdést: igaz-e, hogv az ' olasz kormány meghatározott kötelezettségeket vállalt, nmelvek alapján az USA kormányának elhatározásából az amerikai fegyveres erőknek joguk van háborús provokáció céljából az olasz szigeteken és félszigeteken partraszállni és azokat saját támaszpontként felhasználni? A keresztény demokrata propagandisták ezekre a világos és szabatos kérdésekre érdemben nem adtak választ ás ezzel megmutatták, hogv semmit sem tudnak felhozni a kormánypolitika igazolásába A keresztény demokrata hírmagyarázókat a Kommunista Párt nyilatkozatának az a része hozza ki legjobban a sodrukból, amely minden becsületes és őszinte olaszt — szegényt, vagy gazdagot, burzsoát vagy proletárt — felszólít, hogy gondolkozzék a Kommunista Párt vezetősége által fölvetett kérdések felől és a súlyos következményeken, amelyeket a kormánypolitika maga után von. A néptömegek ellen harcoló ellenségeink dühét és zavarát az a körülmény is kiváltotta, hogy a nyilatkozat minden kommunista elé a következő feladatot tűzte ki: „Végezni kell a szektaszellem minden csökevényével és minden elkülönülési tendenciával, hogy. ilyen módon a középrétegekben, de a burzsoá rétegekben is észlelhető ellenséges érzület és passzív ellenállás a kormány politikájával szemben, annak a szükségességnek fölismeréséhe nőiön ált, hogv a kormány politikáját el kell vetni és meg kell menteni Olaszországot az új katasztrófától". A keresztény demokraták ingerültsége és aggodalma csak azt mutatja, mily nagy értéke és általános, nemzeti jelentősége van minden politikai áramlat és osztály számára a Kommunista Párt álláspontjának, amelyet ma a háború és béke életbevágó kérdésében elfoglal. Miután bebizonyosodott, hogy milyen '.'lelmetlenek és ostobák a „válaszok", •gyeket a keresztény demokrata pro. igandislák adtak a Kommunista Párt nyilatkozatában fölvetett pontos kérdésekre, volt bátorságuk a kormány szovjetellenes politikájának igazolá-. sára azt állítani, hogy a Szovjetunió a békeszerződés megkötése óta Olaszországgal szemben bizonyos „merev politikát" folytat, s valami általuk kiagyalt veszélyről handa-bandáztak, amely Olaszország biztonságát a Szovjetunió részéről fenyegetné. Megcáfolhatatlan adatok bizonyítják ennek éppen az ellenkezőjét. Arról tanúskodnak ezek az adatok, hogy éppen az angolok és ameiikaiak folytatnak merev politikát népünkkel szemben, hogy biztonságunkat és nemzeti függetlenségünket csakis az amerikai imperialisták veszélyeztetik, amikor a megszálló csapatokat továbbra is ott tartják Triesztben és Olaszországot háborús és provokációs politikába sodorják. Fölvetődik a kérdés: miként tudják ilyen körülmények között igazolni az olasz kormányférfiak a békeszerető Szovjetunióval szemben folytatott agresszív politikájukat, ugyanakkor pedig hogyan képesek lakájmódra hízelegni és hajlongani Amerika előtt, holott az olasz nép mindmáig jól emlékszik az amerikaiakra, abból az időből, amikor városokat bombáztak, erőszakoskodtak, fosztogattak és állandóan csúfot űztek a szabadságból és függetlenségből. A keresztény demokrata vezetők a meggyőző érveket azzal akarják pótolni, hogy a kritika jogát és a politikájuk ellen irányuló akciókat akarják korlátozni, botrányos és provokácie'? hajszákat indítanak az úgynevezett „ötödik hadoszlopok" ellen és azzal fenyegetőznek, hogy visszaállítják a fasiszta típusú különítményeket. Ezzel csak ők maguk ismerik be, hogy nincs igazuk, beismerik, hogy nincsen erejük demokratikus úton megoldani a nemzet égető problémáit. A Kommunista Párt ébersége, a békét és hazája jövőjét féltő néptömegeknek, minden egyes olasz embernek aktív tevékenysége fogja megakadályozni azt, hogy a fasiszta uralom kegyetlen tapasztalatai után a keresztény demokrata kormány és bűntársai Olaszországot az amerikai imperializmus érdekében xúj, népünkre nézve tragikus kalandokba sodorják.