Uj Szó, 1950. október (3. évfolyam, 227-251.szám)

1950-10-06 / 231. szám, péntek

JFJ SZÖ 1950 októbsi 8 F, M. KOM2ALA ; A népi orosz nyelvtanfolyamok — tömegrriűveiődési akció Rendkívüli időket élünk, a népi társadalom fejlődésének egyik leg­szebb időszakát és azért, mert. ilyen időkben élünk, jói szem előtt kell tartanunk, hogy miben állnak ko­runk váltoaásai és mit jelentenek. Vegyünk csak egy példát. Még nem is oly régen nagyon komolyan fog­lalkoztunk azzal a kérdéssel, hogy melyik államban hány ember tud ír­*ii-olvasni. Foglalkoztunk ezzel a kér­déssel a mi Csehszlovák Köztársasá­gunkban is. Szinte büszkék voltunk arra, hogy nálunk csak jelentéktelen százalékarányban voltak olyanok, akik nem tudtak írni-olvasni. Tudjá­tok, hogy a z első világháború után tanfolyamokat rendeztek az analfa­bétáknak. Ez rendben is volt, mert minden embernek tudnia kell írni­olvasni, mert enélkül nem egész az ember. . Az első Köztársaságban nagyon ko­moly tevékenységet fejitettek ki a különféle művelődési egyesületek és közművelődési szövetségünk is volt, amely arra törekedett, hogy megad ja minden érettkorú polgárnak, aki csak művelődni akart, az alap- és ál­talános ismereteket. Ez is rendben volt egészen addig, hogy — amint tudjuk — ez az egész közművelődési tevékenység végeredményében az ál­lami ünnepekre és más hasonlókra korlátozódott. Ha ma azt kérdezzük, miért volt az egykori kapitalista rend­szerben ilyen nagy gond az analfabé­tákra és miért volt hivatalos érdek a művelődési tevékenység és a nép­művelés, könnyen megadhatjuk a vá­laszt. A kapitalista temielési mód, amely magasabb típusú termelési mód, amelyben az embernek géppel kell dolgoznia és különféle technikai is­meretekre van szüksége, nem hasz­nálhat írástudatlan embereket, sem pedig olyanokat, akiknek nincsenek meg alapismereteik. Ezért kellett ná­lumk az első Köztársaságban véget vetni az írástudatlanságnak és ter­jeszteni az úgynevezett műveltséget. Ám ez semmiesetre eem jelentette azt, hogy az írástudók vagy a müvei­tek és a magas művelteégűek szá­mára jobb és műveltebb életforma van biztosítva. Nagyon jól tudjuk, hogy ezek is alkalmazottak voltak, szenvedtek a gazdasági válságtól és a kizsákmányoló viszonyok rabjaiként éltek Ha összehasonlítjuk ezt a. mával, látjuk, hogy alapjában megváltozott minden. A szocializmus útjára lép­tünk és művelődési tevékenységünk egészen más jelleget öltött. Ma már nem rendezünk tanfolyamokat az írástudatlanok sziámáre. Nincsenek analfabétáink és még ha volnának is, és ha rendeznénk is ilyen tanfolya­mokat, ezeknek az eredménye egészen más lenme- Ma, a népi demokratikus köztársaságban minden polgár előtt nyitva állnak az összes iskolák kapui és a művelődés, a műveltség, a szé­les népi rétegek tulajdonává lett. És mivel áttértünk a gazdálkodás és ter­melés magasabb formáira, a szocia­lista formákra, nemcsak az magá­tól értetődő, hogy minden polgá­runknak minél magasabb műveltség­re van szüksége, hanem az is, hogy ebből a műveltségből és tudásból va­lóban haszna is legyen. Az, hogy jobban érvényesülhet azt is jelenti, hogy maigasabbrendű munkához fog­hat és ezzel magasabb fizetéshez jut­hat. Együttjár ezzel az is, hogy mun­kája segít építeni a szocializmust, biztosítja számukra életszínvonaluk állandó emelkedését és megteremti az előfeltételeket ahhoz, hogy min­den más polgárnak ugyanez a lehe­tőssége meglegyen. Ennek az alapjá­ban megváltozott helyzetnek követ­keztében közművelődési munkánk is egészien más lett. A szocializmus építése azt jelenti, hogy el kell sajláitítanunk a szocia­lista elmélet és gyakorlat ismereteit, azt jelenti, hogy azok tapasztalatai hoz igazodunk, akik már kiépítették a szocializmust. Ilyen azonban a vi­lágon csak az egyetlen a Szovjetúnió és a Szovjetunió példája irányadó mindenki számára, aki szocializmust akar építeni. És ezért tanításért és tanácsért a világ minden népe a Szovjetunióhoz fordul. Mi is nagyon szívesen fordultunk a Szovjetunió­hoz és pedig több okból. Először is azért, mert a Szovjetúnió mutatta meg az emberiségnek az utat a szo­cializmushoz, azaz általiban a maga­sabbrendű élethez. Másodszor azért, mert felszabadított bennünket a fa­siszta és imperialista rabságból és megadta a lehetőséget új népi és nemzeti életünkhöz. Harmadszor azért, mert segít nekünk építeni a szocializmust és pedig nemcsak pél­dájával, hanem anyagi segítségével is. Negyedszer azért, mert a Szov­jetúnió a világbéke bástyája és így a mi békés életünk, szocialista mun­kánk vívmányainak védője. És íme, ebből folyik a mi rruaga­aatobrendü művelődési tevékenysé­günk müyensége. A kapitalista rend­szer nem tudta felhasználni az írás­tudatlanokat és minden polgártól megkívánt bizonyos alapismereteket. Ez azonban nem hozott az illető pol­gárnak semmi előnyt, hanem csupán a kapitalizmusnak. A népi demokra­tikus társadalominak, amely a szocia^ lizmus útjáira lépett, arra van szük­sége, hogy minden polgára megis­merje a Szovjetúniót. Ezt legjobban úgy ismerik meg, ha elsajátítják azt a nyelvet, amely a Szovjetúnió leg­nagyobb nemzetének nyelve, azaz az orosz nyelv. Ma már nincsenek anal­fabétáink, de azért a mi népünk hoz­zálát az ími-olvasni tanuláshoz és pe­dig oroszul, hogy a Szovjetúnió nem­zetei tudományának és mindennapi tapasztalatainak kimeríthetetlen for­rásaiból ismereteket merítsen. Hogy tudományos munkásaink szakmájuk­ban kellő színvonalon lehessenek, ta­nulmányozniok kell a szovjet irodal­mat; hogy munkásaink tudják, ho­gyan kell szervezni a szocialista mun­kát, szovjet forrásokból kell tanulni­ok: hogy földműveseink sikeresen dolgozhassanak az új szocialista mód­szerek szerint, ismerniök kell a szov­jet mezőgazdaságot. Csakis ilyen mű­velődési tevékenységnek, ilyen tu­dásszerzésnek van értelme és jelentő­sége, csakis ilyen irányba kell fordí­tanunk egész műveltségünket és mű­velődési tevékenységünket. Ezért a Szovjetbarátok Szövetsége helyesen cselékedett, hogy már a múlt évben nagy akciót indított a népi orosz nyelvtanfolyamok érdeké­ben, mert aat akarjuk, hogy minden polgárunk legyen szocialista módon írástudó és ehhez hozzátartozik az orosz nyelvtudás. A Szovjetbarátok Szövetsége ebben az évben is folytat­ja ezt az akciót és pedig szélesebb alapon. Nemcsak el akarja mélyíteni a Szovjetúnióra vonatkozó általános ismereteket, hanem azt akarja, hogy minden polgárunk közvetlenül merít­hessen ismereteket az orosz folyóira­tokból és könyvekből, hogy a Szov­jetunióról való értesüléseit ne kapja másodkézből, hanem közvetlenül a forrásból meríthessen. Ennek óriási jelentősége van. Azt szokták monda­ni, hogy ahány nyelvet tud az em­ber, annyiszor ember- Ebben az eset­ben meg kell adni, hogy csak az, aki az orosz nyelvet bírja és ismereteit közvetlenül az orosz irodalomból és folyóiratokból merítheti, tudhatja, milyennek kell lennie az igaz ember­nek. Folyton szem előtt kell tartami, hogy a Nagy Októberi Forradalom a világtörténelem új korszakának kez­detét jelent; és az emberiség csak az­óta lépett rá a legtökéletesebb szo­cialista-kommunista társadalmi rend útjára. Az orosz nyelv, amelyet most Szlovákiában kb. 4200 körben kez­dünk ismét tanítani, azaz legalább 80.000 embernek, ma világnyelv. Ez a nyelv a béke, a szocializmus, az új emberiség nyelve. így indul meg a következő őszön és icélen műhelyeinkben, gyáraink­ban, iskoláinkban és kaszárnyáink­ban, városainkban és folvainkban a nagy közművelődési munka. Több, mint 80.000 polgárunk fogja Szlová­kiában Lenin és Sztálin halhatatlan lángszellemének nyelvét tanulni, a világ legnagyobb íróinak és legszebb irodalmának nyelvét, azokét, akik új utait mutatnak az emberiségnek a va­lódi emberi élet fedé. Ezzel aztán né­pünk még jobban küzdhet a szocia lizmus építéséért munkájával, még írástudóbb lesz, ezzel még közelebb jutunk a hősi és munkaszerető szov­jet néphez, még inkább megerősítjük a csehszlovák-szovjet barátságot és megerősítjük annak a hatalmas bé" ketáboraak egységét és erejét, amely­nek élén a Szovjetúnió áll. Ez a cél­ja új kulturális tevékenységünknek, amely alapjában különbözik az egy­kori kulturális tevékenységtől. A Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövet­ség most az országos nagygyűlés nagy eseménye előtt áll, amely a mi hatal­mas mozgalmunkat új szervezeti ala­pokra fogja helyezni és méltatni fog­ja eddig végzett munkánkat­A nagygyűlés előtti kampány egyik legfontosabb feladata, az orosz nyel­vi tanfolyamok jó előkészítése. /Q béke dala Szállj, csengő dallam, bátorítsál, ahol már elveszett a hit. tiszta a hangod mint a kristály, nincs himnusz, mely így lelkesít. Szállj, büszke ének, kössél össze távoli v lágrészeket. kérdezd meg: elvtárs, velünk jössz-e, a békeharcra-készeket. s ha már a hangjaidra lépked az egész haladó világ, remegtesd meg a patkányfészket. Wall Street összes ablakát. Szállj, csengő dal, a végtelenbe, tengerek fölött zengedezz, meg kell, hogy értse minden ember, ha mi akarjuk, béke lesz. Ort áll a győztes béketábor, élén a Szovjetúnió s hiába uszít Amerikából az ellenséges rádió: a népek dala túlharsogja az éter hullámain át a tőke ellen összefogva ma békét akar a világ! LAZAR GYÖRGY. Magyar közkönyvtár nyílt meg Bratislavában Október 3-án, kedden ünnepélyes keretek között magyar közkönyvtárat nyitottak Bratislavában a városi köz­könyvtár mellett. Az ünnepi megnyi­táson megjelent Fábry elvtárs, a SzKP Központi Bizottságának kép­viseletébe® Füredi József, a Magyar Népköztársaság bratislavai főkonzula, Fellegi elvtárs a Csehszlovákiai Ma­gyar Dolgozók Kul túregyesületének, Huska elvtárs a Tájékoztafásügyi Megbízotti Hivatal képviseletében, va­lamint a bratislavai Központi Nem­zeti Bizottság, a CsISz és a sajtó képviselői. A megnyitó ünnepélyen dr. Lehký, a bratislavai KNB képviselője és Fellegi elvtárs mondottak beszédet. Fellegi elvtárs méltatta a bratisla­vai KNB érdemteljes munkáját, amellyel lehetővé tette a magyar könyvtár megnyitását Szlovákia fő­városéban és hangsúlyozta, hogy ez a tény további bizonyítéka annak, hogy a népi demokratikus államok a Szovjetunióval élükön az egész vi­lág népeinek barátságáért küzdenek, a sztálini nemzetisé® politika elvei­nek érvényesítésével a proletár inter­nacionalizmus szellemében, míg a nyugati imperialista államok vezetői minden eszközzel arra törekszenek, hogy a népek és államok között min­dent elpusztító háborút provokálja­nak ki- A mi harcunk békeharc, a kultúra terjesztéséért a dolgozó nép legszélesebb rétegeiben, ez a harc al­katrésze annak a hatalmas küzde­lemnek, amelyet a népi demokráciák a Szovjetúnióval az éíen a világbé­kéért vívnak. A CSEMADOK bratislavai helyt* csoportjának vezetősége felkéri mind­azokat a kultúrtársakat. akik eddig még nem vették át tagkönyvecskéi­ket, hogy jelenjenek meg minél előbb Nádler pénztárnok kultúrtírsnál a Vazov-utca 2. sz. alatti kultúrhelvséSí­ben ezek átvétele céljából. Hivatalos órák minden hétfőn és csütörtök este 19—21 óráig. i A csehszlovákiai magyar dolgozók lap­jának jelszava az 1950. évre ! az UJ SZO minden magyar dolgozó kezébe Akik felett a halál árnyéka lebeg A börtönbe vetett és halálraítélt görög demokraták szülei, feleségei és gyermekei J. V. Sztálinhoz Intézett sefítségkérelme, valamint I. A. Ma­liknak az ENSz főtitkárához intézett levele a halálraítélt görög hazafiak megmentése érdekében, a görög mon­archo-fasiszták szörnyű gaztetteire hívta fel az egész világ haladó szel­lemű embereinek figyelmét. „A halál árnyéka lebeg országunk fölött írják J. V. Sztálinnak a ha­lálraítélt görög demokraták szülei, feleségei és gyermekei. — Befejező­dött a polgárháború, országunkban mégis 2877-re emelkedett a halálra­ítéltek száma. Felemeljük tiltakozó szavunkat, minden erőnkkel, lelkünk mélyéből tiltakozunk a kormány előtt, a pártok előtt, a világ minden népe előtt minden anya, nővér és feleség előtt, és mindenkivel közöl­jük, hogy a véres Görögországban, ahol minden szakadék holttestekkel telt, ahol a meggyilkoltak csontvázá­ból hegyek keletkeztek és ahol patak­zik a vér — ebben az országban a kormány ma a tüdőbajosokra emeli a kezét és fizikai megsemmisítésük céljából kietlen szigetre akarja őket szállítani. Ezeken a helyeken akarja újjáéleszteni a megsemmisítés és „át­nevelés" központjait, ez pedig nem jelent mást, mint a hazafiak kiirtá­sának folytatását." Az utóbbbi idők cáfolhatatlan té­nyei arról tanúskodnak, hogy Görög­prszág monarchofasiszta vezetői to­vábbfolytatják a görög nép legjobb képviselőinek, a demokrata harcosok­nak megsemmisítését. Nem törődve a görög "minisztertanács hivatalos ha­tározatával, az „átnevelési iskola" né­ven ismert makronizoszi hírhedt ha­láltábor továbbra Is fennáll. Papan­dreu, Görögország belügyminiszteré­nek nyilatkozata szerint, leszámítva a katonai börtön foglyait, ebben a táborban még mindig közel 3000 po­litikai fogoly tartózkodik, közöttük 655 nő, akik megtagadták a meg­győződésükről szóló lemondási ok­mány aláírását. Ezek a bebörtönzöt­tek mai napig is szenvedik az Asz­fália, vagyis a görög gestapo összes borzalmait Kumájorgosznak, a mákrontzoszl borzalmakat leleplező levél szerzőjé­nek júliusi tárgyalása, csupán meg­erősítette a leleplezések szavahihető­ségiét. A tárgyaláson felvonultatott tanuk kijelentették, hogy az összes bebörtönzötteket vadállati kínzások­nak vetették alá. Tanúvallomásukat számos ténnyel támasztották alá, így például Splrosz Nákászosz tanú, aki 1949-ben a mákronizoszl katonai börtön orvosaként működött kijelen­tette, hogy Dlmltrlj Tátákszá vádlot­tat 33 napig mozdulatlanul és álmat­lanul tartották, majd utána levág­ták végtagjait. Dlmltropulosz parla­menti képviselő, a védelem tanuja, aki egyébként 4 hónapig volt rabja a mákronizoszi tábornak, elmondta, hogy szemeláttára pe trloe ummal ön­töttek le egy rabot, felgyújtották, majd a tengerbe dobták. Annak ls szem tanuja volt, amikor a hóhérok cigarettával égették Révitiszu vegész­diák arcát. Faléréász tanú saját sze­mével látta, hogy Probátellsz ügyész, a tábor „nevelője", lapáttal verte szét Lázár Pászpáljárisz koponyáját. Fáléréász kijelentette, hogy Mákro­nizosz rabjainak százait gyilkolták és nyomorították meg, sokan pedig eszüket vesztették a kínzásoktól. A görög monarchofasisztáknak Mákronizosz szigetén elkövetett gaz­tetteiről fest megrázó képet a tábor egyik volt rabja levelében, amit a demokratikus Görögországot segélye­ző francia bizottság hozott nyílvá nosságra. A levél írója, a koncentrá­ciós tábor első különleges zászlóalj 598 fegyencének gyötrelmeivel fog­lalkozva, ezeket írja: „Az egyik cso­portunkat futásra kényszerítették, miközben ütöttek és ránkuszították az erre a célra külön betanított rendőrebeket. Ezek a közel 150 mé­terre fekvő tengerig szorítottak ben­nünket. Ez a kínzás körülbelül egy óra hosszat tartott. Amikor már csak ötvenen tudtak lábraállni, a rendőrök kutyáik segítségével a tengerbe kényszeritettek, majd néhány gép­puskasorozatot zúdítottak ránk és kövekkel dobáltak, végül megparan­csolták, hogy jöjjünk kt a partra. Számosan közülünk kéz- vagy lábtö­rést szenvedtek, vagy súlyosan meg­sebesültek. Sokan nem tudtak úszni. Amikor kimásztunk a vízből, újra ránkrohantak a rendőrök és ütlegel­ni kezdtek, addig,, míg sokan eszmé­letüket vesztették. Ezeket felszedték az odarendelt katonák. E vadállatias­ság következtében 598 fegyencből 250 súlyos állapotba került, 100-nál az Idegzavar jelelt állapították meg, 50 pedig teljesen megtébolyodott." Mákronizosz szigete nem az egye­düli haláltábor Görögországban. Tíz­ezer ember sínylődik a Jura szigeten lévő koncentrációs táborban és jól­lehet 60—70 százaléka tuberkuloti­kus, a fele pedig reumatizmusban szenved, mégis sátrakban laknak. Hrisztákosz baloldali független kép­viselő kijelentette a parlamentben, hogy ezeket a bebörtönzötteket hul­ladékkal, rothadt babbal és romlott lencsével táplálják. Hrisztákosz jegy­zéket nyújtott be a parlametnek, amelyben 21 tömeggyilkossági, 119 egyéni gyilkosság, 41 sebesülési, 4 kínhalál esetet sorol fel. Borzalmas helyzetben vannak a görög börtönökben sínylődő szemé­lyek, akiknek száma a — kétségte­lenül hazug — hivatalos adatok sze­rint ls felülmúlja a 25 ezret. A „Mahi" című görög újság szerint a Kirklr börtönben számos letartózta­tott hal meg végelgyengülésben. A Monte kolostorban 59 súlyos tuber­kulottkua beteget tartanak elzárva. Valamennyiüket a halálveszély fe­nyegeti, mert teljesen nélkülözik az orvosi kezelést és éheznek. A mon­archofasiszta hatalom július 21-én megtiltotta az élelmiszer beadást az athéni „Aberof" börtönben, valamint a rokonok és az ügyvédek látogatá­sát. Miután Papandreut belügyminisz­terré nevezték kl és Pápágosz vezér­kart főnök követelte, hogy fokozzák a görög hazafiak ellen irányuló meg­torlásokat a katonai törvényszékek megkezdték a letartóztatott demok­raták elítélését. Az athéni katonai törvényszék 59 hazafinak az ügyét tárgyalja júliusban, közülük számo­sat halálra vagy életfogytiglani el­zárásra Ítélt. Július végén és augusz­tus elején 61 görög kommunista pe­rét tárgyalta az athéni törvényszék és tizenkettőt halálra ítélt Augusz­tusban, Pátszosz Igazságügymtnisz­ter körlevelet küldött az összes bör­tönigazgatóknak ék utasította őket hogy az 509-es törvény alapján állít­sák katonai bíróság elé az éhség­sztrájkolókat. Az 509-es törvény ugyanis halálbüntetést irányoz elö a „fennálló társadalmi rendszer felborí­tására Irányuló cselekedetekért". Pátszosz újabb körlevele nem puszta fenyegetés, mert ennek alapján fo­lyik a demokraták tömeges elpusztí­tása Görögországban. Az athéni ka­tonai törvényszék jelenleg 118 szak­szervezeti vezetőt fogott perbe a z 509-es törvény alapján. A görög monarchofaslszták véren gaztettel az egé3z haladó emberiség megbotránkoztatását váltják kl és leleplezik a Görögországban uralkodó amerikai Imperialistákat. Az összes népek óhaját fejezi kl I. A. Malik­nak az ENSz főtitkárához intézett kérése, amelyben követeli, hogy hala­déktalanul intézkedjen az ENSz az augusztus 10-én halálraítélt 12 gö­rög demokrata, valamint a pusztu­lásnak kitett 2877 görög hazafi éle­tének megmentése érdekében. A né­P£k határozottan követelik a terror és a tömeggyilkosságok azonnali megszüntetését Görögországban. N. H.

Next

/
Thumbnails
Contents