Uj Szó, 1950. október (3. évfolyam, 227-251.szám)

1950-10-31 / 251. szám, kedd

1950 október 29. * 43. (103.) TARTÓ

S BEKÉÉRT, NÉPI DEMOKRÁCIÁÉRT! 9 Široký elvtárs beszéde az ENSz politikai bizottsága előtt (Folytatás az t oldalról) Csehszlovák áról mondott, csak azt a célt szolgálják, hogy álcázza azt, hogy nem akar résztvenni a demokratikus együttmunkálkoc^Lsban, amely a békét biztosítaná, hogy így takargassa az imperialista körök politikáját, amely 1948 óta egyenesen Csehszlovákia függetlenségének meg. támadására irányuló szervezett földalatti felforgató tevékenységbe ment át, Csehszlovákia népei a tragikus müncheni politikából levonták a tanulságot mind belpolit kai, mind külpolitikai vonatkozásban. Tanulságot vontak le a müncheni eseményekből, amelyek Csehszlovákia állami önállóságának elvesztését eredményezték. Ez ped g a három nyugati nagyhatalomnak a hitleri Németországgal való közös eljárásából eredt. A nyugati hatalmaknak erről a politikájáról maga Dulles ad könyvében jellegzetes bizonyítékot. A csehszlovák kormány és a nyugati nagyhatalmak között intim kapcsolatok voltak a H tlerrel kötött müncheni egyességig. Akkor már Dr. Beneä váltotta fel Masarykot az elnöki tisztségben és Nagy-Britannia kormánya, valamint Franciaország az USA-val egyetértésben nagy nyomást gyakoroltak Beneš kormányá' ra, hogy Csehszlovákia jelentős ré: sze t adja át Németországnak.* Ter! mészetesen erről a támadásról, a támadásnak erről a módszeréről ma I senki sem beszél azok közül, akik az I egyes államok belügyeibe való beavatkozás politikáját képviselik. A burzsoá demokratikus Csehszlovál; át a nyugati hatalmak feláldozták, hogy a hitleri Németország támadását kizárólag a Szovjetúnió ellen irányítsák, Ennek a polit kának a következményeit azután a nyugati nagyhatalmak népei érezték meg. A nép demokráciák a békét szo^hák Kísérjük most figyelemmel, hogy mit jelentenek a közép- és délkeleteurópai háború utáni változások az európai biztonság megszilárdítása szempontjából, valamint annak a szempontjából, amit az ENSz alapokmánya tűzött ki céljául. Mlyen volt a helvzet Európa e részében a második világháború előtt? Állandó viták és ellentétek az egyes országok között, területi követelések, irredenta és revizionista kívánságok, amelyek idegen imperialista érdekeket szolgáltak, amelyek tudatosan voltak szervezve a nemzetek egvmás ellen való uszítására az imperialisták szovjetellenes szükségletei szerint. A külpolitikai kapcsolatok tekintetében milyen a helvzet a második világháború után, amikor a fasiszta vagy félfasiszta reakciós, vagy legjobb esetben burzsoá demokratikus rendszerek helyébe a népi demokratikus rendszerek léptek? Világos, hogy itt a nemzetközi kapcsolatoknak egy olyan alapvető új módja keletkezett, amely a békét és a nemzetek biztonságát szolgálja. Ezek az új kapcsolatok Európa e részében minden nemzet függetlenségét és szabadságát tiszteletben tartják, mert szemük előtt kizárólag csak a szocializmus és a béke érdekei lebegnek. Éppen ezért köztársaságunk számára, külpolitikánknak nincs szebb és ragyogóbb feladata, minthogy a béke és háború világküzdelmében a béketábor győzelmét segítse elő, amely biztosítani fogja a világbékét, a kis- és nagy nemzetek, valamennvi nép biztonságát. A népi demokráciák közös törekvése A népi demokratikus országok a Szovjetúnióval szövetségben állnak és mindannyiuknak egv közös törekvése von: a szocializmus építése. Ez a közös törekvés, tette lehetővé, hogy rövid idő alatt likvidálták az „ősi ellentéteket", amelyek minduntalan visszályokat váltottak ki népeink és. a lengyel nép között, köztársaságunk és a magyar nép között. Az a megnyugvás, amellyel népünk üdvözölte a német demokratikus köztársaság hatalmas sikereit abban a küzdelemben, amelyet az az imperializmus ellen folvtat, azt igazolja, bogy az „ősi" ellenségeskedés nem tart tovább, mint az imperializmus. A háború utáni rövid idő alatt Európa e részének népi demokratikus országai bizonyságát adták annak, hogy jóakarattal a legbonyolultabb kérdéseket is meg lehet oldani demokratikus és békés eszközökkel. A népi demokratikus országok és a Szovjetúnió között létrejöttek a kölcsönös és tényleges segítség és szövetség formái. Hála ennek az együttmunkákodásnak a népi demokratikus országokban gyors ütemben folyik az iparosítás és a valamiikor elmaradt Délkeet-Európa ma az ipari termelés jelentős tényezőjévé fejlődik. Az ipari termelés nemcsak Csehszlovákiában, de valamennyi népi demokratikus országban jelentős mértékben túllépte a háború előlti színvonalat. Ezek az államok azonban nemcsak az egymással való kölcsönös együttmunkálkodásról tettek tanúságot, hanem arról is, hogy a demokratikus és a békés kapcsolatok rendezése Németországgal is I megvalósítható. A Német Demokratikus Köztársaság létrejötte lehetővé tette politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok felvételét a kölcsönös becsiilés és az állami érdekek tiszteletben tartásával. Bizonyít ia ez azt, hogy a denacifikálás. demilitarizálás és demokratizálás alapján a német problémát is meg lehet oldani, szem előtt tartva az európai népek biztonságának érdedét, és ugyanakkor a néŕrfeťnép érdékeil.''

riízek a peT^ák annál is meggyőzőbbek, hogy ez a baráti légkör oly országokkal alakult ki, amelyek a történelem során a legjobban szenvedtek a német elnyomatás alatt és amelyek a legtöbbet szenvedtek a második világháború során a nácitámadás brutalitása alatt. Közép- és Délkelet-Európa háború utáni fejlődése azt bizonvítia a világnak, hogy nincsen ősidőktől származó ellentét a nemzetek között, hogy a ncpek közötti demokratikus együttmunkálkodásának gondolata győzedelmeskedhet a faii és soviniszta gyűlölet ideológiája felett, amelv mindig a háborús uszítók fegyvere volt. A béke minden becsületes és őszinte hívének el kell ismernie, hogy a közép- és délkeleteurópai országok közötti ellentétek megszűnése, azoknak szoros és őszinte szövetsége a Szovjetunióval, a Német Demokratikus Köztársasághoz való baráti kapcsolataik, világosan beszélnek ezeknek az országok békepolitiká iáról és a békeszerető emberiség számára jelentős hasznot jebntenek a tartós és demokratikus béke megszilárdításában Köztársaságunk békepoHtikáia Köztársaságunk békére irányuló külpolitikája a két ellentétes gazdasági és szociális államrendszer koordinálásának és együttmunkálkodásnak lehetőségéből indul ki. őszintén és következetesen gondoljuk ezt és ezt az együttmunkálkodást a mindkét oldalon kifejezésre juttatott tisztelet és egyenlőség elve jellemzi. Az USA monopolis a köreit azonban nem vezeti az az alapelv, hógy a nemzetek közötti demokratikus együttmunkálkodást a világbéke érdekében szorgalmazzák. A háborús uszítók röviddel a második világháború befejezése után már nem elégedtek meg az atombombával való fenyegetéssel Az egyes államok belpolitikájába való beavatkozás útiára léptek, hogy fontos stratégiai pozíciókat szerezzenek hódító háborús előkészületeik számára. Erre szolgál eszközül az Északatlanti Paktum is. amelynek támadó jellege megmutatkozik Nyugat-Németország felfegyverzésében. Ennek a politikának az eszköze a Marshall-terv, amelyről bebizonvult, hogy az amerikai monopolisták expanzív prlit ká iának az eszköze. Hogy hová vezet a támadó blokkok alakítására irányuló politika, arról hangosan beszél az a tény, hogy a volt háború támadóját besorozták most a béke és a nemzetek biztonsága ellen összeesküvő társaságba. A csehszlovák kormánv már nem egy alkalmat megragadott, hogy tiltakozó hangját felemelje a megszálló nagyhatalmak politikája ellen, amelynek célja, hogy Németországban az euiópai népek biztonsága elleni táma,lo terveinek politikai és sztratégiai bazisait építse ki. Csehszlovákia azok közé az európai államok közé tartozik, amely a legnagyobb határozottsággal elutasítják az USA, Nagv-Britannia és F' anciaország külügyminisztereinek tanácskozásain hozott döntéseket, amely tanácskozásokon a hivatalos kommüniké szerint arról döntöttek, hogy fokozni és erősíteni fogják a németországi megszálló egységeket, továbbá, hogy közös fegyveres erőket szerveznek egységes vezetés alatt és biztosítják ezekben az egységes fegyveres erőkben Németország részvételét is. Tom Connally szenátor megállapítása szerint eljött az az idő. amikor az USA „alaposan feltüzelte NyugatEurópát és nyomásával kényszerítette, hogy energikusabban járjon el és nagyobb erőt fejtsen ki a Nyugat közös mozgósítására. Az USA követelményei szerint a fegyverkezésre fordítandó összegeket megkétszerezik és Nyugat-Európa államainak adófizető polgárai évente 12 milliárd dollárt fognag fizetni, amit majd katonai célokra használnak fel. Hogy a német militaristák pőrében az- ilyen intézkedések miiven visszhangot váltanak ki. azt a volt náci hadsereg tábornokainak memorandumából lehet megítélni, amelvet Mac Cloynak nyújtottak át és amelyben leszögezték azokat a feltéleleket, • amelyeknek . teljesítése mellett hajlandók csatlakozni az atlanti koalicióhoz. Egyenlő jogokat és egyenlő felelősséget követelnek, hogv ne lehessen őket ágyútölteléknek felhasználni. A memorandumukban a továbbiakban hangsúlyozzák, hogy „Németország részleges felfegyverzésének nincs érielme", valamint, hogv az Északatlanti védelmi vonalat „nem a Rajnán kell kiépíteni, hanem az Elbán". A náci generálisok végül a német katonai becsület „rehabilitálását", valamint „a német magasrangú katonatisztek, a háborús bűnösök, szabadlábrahelyezését" követelik. Senkit sem hagy kétségben ez a kijelentés afelől, hogy az északatlanti blokk politikája háborús célokat követ. Ebben a helyzetben, amely Európa" népeit nyugtalansággal töl'.i el, hazánk fővárosában, Prágában, fontos konferencia volt, amelynek határozata megnyitja az utat a német kérdés demokratikus rendezése felé. A Szovj túnió, Albánia. Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Románia és a Német Demokratikus Köztársaság javasolja, hogv a Szovjetúnió, Nagy-Britannia és az USA közös elhatározással tegyenek olvan intézkedéseket, amelyek alapján kialakulhat az egységes, demokratikus és békeszerető Németország, javasolják a bikeszerződés azonnali megkötését és a békeszerződéstől számított egy éven belül a megszálló csapatok kivonását, nását. Az ilyen intézkedések telies összhangban vannak az európai nemzetek és a német nép biztonságával és életérdekeivel. Elégséges figyelmeztetni arra, hogy mily komolv akadályt képez a békepolitika biztosítására irányuló törekvés szempont iából NyugatNémetországnak a háborús támadó blokkba való bevonása. Megemlékeztem a német kérdésről részben azért, mert annak demokratikus megoldása Csehszlovákiának életérdeke, másrészt azért, mert a megszálló nagyhatalmak politikája Nyugat-Németországban a támadó és háborús tervek láncolatának fontos része, amelv kórokozója a mai nemzetközi feszültségnek. A Szoyjetúnió kormányának nyilatkozata nem tartalmaz lé yegtelen vagy mellékes kérdéseket, ha. nem az alapvető kérdésekkel foglalkozik, amelyektől a béke biztosításának megoldása függ. A? US£ f é yverkezé*e Az USA öt évvel a háború után egi3Z gazdavágát a háboivs vágányra irányította, fegyverek é3 katonaj szükségletek gyártására. HsEonió a folyamat az A-paktum többi or. szágaiban is. Az összegek amelyek t az USA költségvetésében katonai célokra fordítanak, fantasztikusak. Minden anyagi eszköznek háborús célokra való mozgosítása a bfksgazdálkodás zuhanását idézi elö az USA-ban és az A-paktum többi or. szágaiban. Ennek következménye az adóterhek hallatlan súlyos volta, az árak emelkedése, a közszükségleti cikkek gyártásának csökkenése, a dolgozók széles tömegei életszínvonalának süllyedése s mindez együttvéve, a békés gazdálkodás alapjait teszi tönkre. Már magában ez a tény • veszélyes helyzetet teremt a béke szsmpotjából. A fegyverkezés fokozása a háborús feszültség kiélezésére < .:kis a kapitalista monopol-tőke közvetlen érdeke. A monopolisták a háborún, [ és előkészítésén nyerészkednek. örömmel állapítják meg, amit azt a i World Report írja »a koreai háború vűgs nem jelenti a konjunktúra végit Amerlki.'fcan", E lap jelentése 3zerint az amerikai kereskedelmi miri-.ztcr és a kormány a konjunktúra ! íolytstfsáit remélik az egész év foi lyamán, mert a »a fegyverkezés* az | az eszköz, amelynek nagy befolyása van a konjunktúrára. A teljes háborús fegyverkezés a fegyvergyárak számára 41 milliárd dolláros megrendelést jelent. A Szovjetunió áiáspot a a lefegyverzés kérdésében E tények megvilágításában kidomborodik annak a kifogásnak hamissága, hogy az amerikai imperialisták szerint, az erők egyenlőtlensége miatt nem lehet hozzákezdeni a lefegyverzéshez. A Szovjetúnió az 1946-os közgyűlésen, a háború befejezése után egy évvel javaslatot terjesztett elö az általános lefegyverzésre. Bár a közgyűlés határozata egyhangúlag elfogadta a fegyverkezés általános szabályozásának elvét, annak korlátozását, egyes állemok, amelyek fegyverkeznek, hogy katonai erejüket »kiegyenl;tsék«, nem alkalmaztak ezt a lehetőséget, hogy e határozat melletti aktív állásfoglalásukkal olyan irányt adjanak a háború utáni fejlődésnek, hogy abban ne a fegyveres erőviszonyok döntsenek, hanem az államok közötti békeverseny. Különösen paradoxként hat, hogy az USA állítólagos gyöngeségével magyarázza eddigi tartózkodó magatartását a lefegyverzéssel kapcsolatban, ugyanakkor azonban a diktátum és az erőszak módszereivel dolgozik főerőként a nemzetközi kapcsolatokban. Ugyanakkor a másik oldalon a Szovjetúnió, amelynek hatalma állítólag gátolja a megegyezést, éllandóan késznek mutatkozik arra, hogy egyezséget kössön és együttmunkalkodjék. Elégséges két tényt összehasonlítani, hogy tiszta képet nyerjünk a dologról. Az USA költségvetése 1950—51. évre 50 milliárd dollárt szán a fegyverkezésre, azaz 1949—50. évi költségvetése 400 százalékát. Ugyanakkor a Szovjetúnió 1950—51. évre a fegyverkezés és fegyveres erők egyharmadával való csökkentését javasolja. A dolog lényege, tehát nem az erők különbsége, hanem a békés és a háborús célok. Nem kétséges, hogy a Szovjetúnió javaslatának elfogadása, amely szerint az első lépés a fegyveres erők egyharmadával való csökknetése volna, a nemzetközi feszültség jelentős lazulását jelentené és egyszersmind az ENSz tekintélyének megerősödését, éspedig főként a népek millióinak szemében, akikre, mint súlyos teher nehezedik a háborús előkészületek fokozása. Dulles úr a politikai bizottság előtt panaszkodott a háborútól való félelemről. Az embereket elvonja az alkotómunkától, destruktív hangulatot okoz és éppen ezért a háborútól való félelem a békét veszélyezteti. Enged jék meg, hogy ezzel öszefüggően idézzem Dulles úr „Háború vagy béke" című könyvének egy részét Az amerikai politika mai kurzusát így jellemzi Dulles: „Mi intenzíven dolgozunk az atom- és hydrogénbomba termelésén, a légiökéses repülőgépeken és tudatiban vagyunk annak, milndenütt a földkerekségen alkalmas bázisokkal kell rendelkeznünk, amelyekről e bombákat felhasználhatjuk. Azon a véleményen vagyunk, hogy kormányunknak minél több bombáról és minél több hadibázisról kellene gondoskodnia." Figyelmen kívül hagyom, hogy Dulles úr milyen erkölcsi és politikai faktorokkal akarja kombinálni ezt az amerikai politikai irányzatot, a döntő az, hogy az amerikai politika képes-e a békébe vetett hitet megerősíteni, vagy nem. Nagyon egyszerű a h . borútól való félelmet kiküszöbölni. Be kall tiltani a háborús propagandát az összes országokban és egyszerre megszűnik a háborútól való rettegés. Törvényen kívül kell helyezni az atomfegyvereket, amelyek az emberek tömegméssárlilsára vannak szánva — és a világ népeinek puszta életükért való félelme megszűnik. Ezt követelik a szovjet népek és a világ valamennyi részén a béke harcosainak százmilliói kiáltanak az atomfegyverek alkalmazásának betiltása után és háborús bűnösnek minősíti azt a kormányt, amely azt elsőnek alkalmazná. Nem félelemmel szívünkben, hanem szilárd határozott akarattal kell megsemmisíteni az új háború szervezőinek tervét. Az elhangzott beszédek sorián oly hangok is hallatszottak itt a politikai bizottság előtt, hogy a szovjet békejavaslat a széles tömegek körében vagy ahogy a holland delegáus mondotta „a kisemberek" körében, akik a béke után áhítoznak,nagy visszhangra talál. Ugyanakkor Spender úr a háborús propaganda ügyvédjeként lépett fel- A háborús uszító beszédeket olyan „ostobaságnak" mondta, amelyek a szólásszabadságnak elkerülhetetlen következményei. Spender úrra bízzuk, hogy e logika szellemében „ostoba megnyilatkozásoknak minősíti-e felelős amerikai államférfiak és tábornokok beszédeit, akik unos-untalan a hydrogén. és atombombával fenyegetőznek és nyíltan uszítanak az új háborúra. Azonban jellemző, hogy a szólásszabadság nevében egyes országokban lehetővé teszik a háborús propagandát, ugyanakkor azonban ezekben az országokban a béke propagálását nem teszik lehetővé. Ausztrália kétségtelenül azok közé az országok közé tartozik, ahol a bé ke harcosait börtönbe vetik, de ugyanakkor az új háború uszítói teljes szó lásszabadságot élveznek. Kísérleteket tesznek, hogy a szovjet javaslatban az atomfegyver fel tétlen tilalmára vonatkozó világosan kifejtett megállapítást megkerüljék, hogy mellékutakon e fegyvernek használatát legalizálják. „A kisembernek" teljesen mindegy állítólag, hogy vájjon puskagolyó öli-e meg, vagy az atombomba robbanása Mit számít az, hogy az ilyen „filozófia" a „kisemberek" millióinak életét veszélyezteti a viliágon! Az atomfegyver használata szerintük megengedhető a támadó ellen. Ugyanakkor mindenki tudja az egész világon, hogy az atomfegyver nem a védelem fegyvere, hanem a támadásé. Aki az atomfegyvert alkalmazni akarja, azt támadónak bélyegezzük és a békeszerető emberiség háborús bűnösnek fogja tartani. Azt állítjiik, hogy a szovjet javaslatok nem újak. Természetesen, túlnyomóan valóban nem újak Ez viszont azt igazolja, hogy a Szovjetúnió javaslatai, amelyeket ma tárgyalunk, a delegációk előtt túlnyomó többségben már ismeretesek a közgyűlések előző tárgyalásairól. Mindenekelőtt két tételt igazolnak. Elsősorban a Szovjetúnió következetes békepolitikáját, amelyet az ENSz fórumán következetesen folytat minden akadály ellenére, másodsorban azt igazolják, hogy az ENSz fórumán olyan befolyások érvényésülnek, amelyek ezeket a javaslatokat el akarják temetni. Hisz az ENSz delegátusai előtt ismeretes nemcsak a Szovjetúnió előterjesztett javaslatainak lényege, de bizonyára ismeretesek a közgyűlés egyhangúlag elfogadott határozatai is, amelyeket éppen a szovjet delegáció kezdeményezésére hoztak. Itt utalok elsősorban a közgyűlés 1946 december 14-én hozott határozatára, a fegyverkezés korlátozásáról és éltalános szabályozásának elvéről, továbbá az 1947 november 3-i határozatára, amelyet a háborús propaganda és háborús uszítók elleni intézkedések ügyében hozott. A vétójog és a határozatok keresztülvitele Helyénvaló itt feltenni a kérdést, miért nem vitték keresztül ezeket a határozatokat? A közgyűlés e határozatainak teljesítését talán a vétójog akadályozta? Nem. Ezeket a határozatokat a közgyűlés egyhangúlag hozta az alapokmányban és a napirendben megállapított szabályzati rend érvényesült és megvolt a megfelelő szervezet, hogy biztosítsa a határozatból eredő és a béke és biztonság szempontjából oly fontos követelmények teljesítését. A sors és a történelem megcáfolhatatlanul igazolja, hogy ezek a határozatok azért nem valósultak meg, mert bár egyhangúlag elfogadták őket, a világ bé. ketáborának erejét igazolták és annak ellenségei arra törekedtek, hogy ez a határozat megvalósulatlan maradjon és a valóságban oly intézkedések történjenek, amelyek a béke védelmével nem állnak kapcsolatban. Kétségtelen, hogy az egyhangúlag elfogadott határozat végrehajtása mís, a béke szempontjából kedvező helyzet kialakítását tette volna lehetővé, nem olyat, mint aminő miatt az ENSz V. közgyűlése most itt ülésezik. És aligha szükséges bizonyítani, hogy ez mit jelentett volna az ENSz presztízsének és tekintélyének emelésére. Csehszlovákia népének véleménye Mindezek a tények még inkább aláhúzzák a szovjet delegáció békejavaslatainak aktualitását és jelentőségét. A nemzetközi feszültség ezen alapvető kérdések megoldását követeli, amelyeket a Szovjetúnió delegációja leszögezett és amelyektől a háború és a béke kérdése függ. Csehszlovákia delegációjának véleménye szerint e javaslatokkal kapcsolatos állásfoglalás a tényleges békeszeretet próbaköve. Minden egyes delegáció hozzájárulhat a nemzetközi feszültség csökkentéséhez, a nemzetek biztonságának megszilárdításához. Nem leihet kétség e tekintetben, hogy az előterjesztett hékejavaslatok teljes összhangban állnak a világ népeinek akaratával. A béke harcosainak hatalma s tömege; állandóan nőnek. Egyre többen ítélik el az új háború előkészítőit és készek minden eszközzel a béke ügyét megvédeni. A csehszlovák delegáció, amely fenntartás nélkül támogatja a szovIjet békejavaslatokat, boldog, hogy állásifoglalását a csehszlovák nép egy. öntetű hozzájárulásával és az ország hatalmas arányú békemozgalmával tudja alótámasztani A csehszlovák nép és a csehszlovák delegáció meggyőződése az. hogy az emberiséget meg lehet menteni a harmadik vi lágháború szörnyűségeitől.