Uj Szó, 1950. október (3. évfolyam, 227-251.szám)

1950-10-31 / 251. szám, kedd

s TARTÓS BEKÉÉRT, NÉPI DEMOKRÁCIÁÉRT1 19S0 október 29. • 43. (103.) Békemozgalom Argentínában Az amerikaiak véres koreai ag­resssziójának kezdete után Peron argentínai diktátor „harmadik (vagyis semleges, szerk.) állás­pontjáról" is csakhamar föllebbent a ködfüggöny. A széles néptömegek világosan meglátták, hogy e mö­gött az amerikai imperializmus előtti behódolás és országunknak az agresszív háborúba való bevonása rejlik. És valóban, az argentin kor­mány legelsőként vetette el saját „harmadik álláspontját" és szolgá­latkészen élelmiszert, nyersanyagot és argentínai katonákat ajánlott fel az amerikaiaknak. Az USA külügy­minisztériuma nem elégedett meg a Peron-kormány szóbeli nyilatkoza­tával,' arra szorította Remorino ar­gentin követet, hogy írásban fejtse ki ezeket a javaslatokat. Ez a tény mélységes felháborodást váltott ki Argentínában, ami Peront olyasféle kijelentésre késztette, mintha csak olyan egyezményről lenne szó, hogy amerikai kikötőkbe konzervált húst szállítsanak. Peron, bármily oligarcha-ellenes demagógiát folytatott is, az or­szágban nem hajtotta végre az ag­rárreformot, hanem a nagy latifun­diumok tulajdonosainak nyilt en­gedményeket kezdett tenni a dol­gozó paraszttömegek rovására. Nem hajtotta végre a külföldi tő­kések tulajdonában lévő üzemek ál­lamosítását sem, hacsak nem szá­mítjuk a vasutak átvételét, ame­lyeknek vagyona már amúgyis egy halom ócskavassá változott. Ez a vásár jó üzlet volt az angolok­nak, mert a vasutak korszerűsíté­sére nagy tőkét kellett volna be­fektetniük, viszont a vasutakat va­lódi értéküknél egymillárddal drá­gábban adták el. Ami Argentíná­ban a külföldi tőkebefektetéseket il­leti, e téren az ország legfontosabb iparágainak urai — amerikai nagy­tőkések állnak az első helyen. Kü­lönösen fokozódott az amerikai tőke beáramlása azoknak az egyezmé­nyeknek a végrehajtásával kapcso­latban, amelyeket nemrég az Ar­gentinénak nyújtandó 125 millió dolláros kölcsönre vonatkozóan kö­töttek az USA kormányával. Minthogy Peron szociális dema­gógiája élesen elüt a való helyzet­től, a dolgozók egyre erélyesebben követelik a beígért szociális refor­mok megvalósítását. A kapitaliz­mus mindjobban elmélyülő általá­nos válsága következtében egvre fo­kozódó gazdasági válság által súj­tott néptömegek követeléseivel szemben a Peron-kormány az állam fasizálásában és az imperialista há­borús előkészületekben látja a kive­zető utat. Ennek megfelelően az 1945 évi 587 millió pesóval szem­ben, 1950-ben már 3 milliárdra emelték a háborús kiadásokat. Ez újabb súlyos teherként nehezedik a dolgozó tömegekre. Egy négytagú család létminimuma jelenleg ha­vonta 1074 peso, a legtöbb szak­munkás viszont mindössze 500— 600 pesót keres. Az amerikai urai előtt hétrétgör­nyedő Peron-kormány megparan­csolta parlamenti többségének, hogy a Rio de Janeiróban kötött egyez­ményt ratifikálja és sürgősen je­lentette Trygve Lienek, hogy Ar­gentína eleget tesz kötelezettsé­geinek és támogatja az amerikaiak koreai agressszióját. Az egyelőre még Peron befolyása alatt álló tö­megek így a saját tapasztalatukból győződtek meg arról, hogy uraik az országot bérbeadják az amerikai imperializmusnak s az ország nyíl­egyenesen sodródik az új háborúba, a dolgozók kizsákmányolásának fo­kozéaása felé. Ezzel magyarázható, hogy a megtorló rendszabályok el­lenére is terjed és egyre harciasabb lesz a béke híveinek mozgalma. Olyan erővé változik, amelynek mind nagyobb befolyása lehet az ország politikai irányvonalára, amit az a tény is bizonyít, hogy a kor­mány visszavonta a csapatoknak Koreába küldéséről szóló határoza­tát. Peron fasiszta kormánya fokozta * Irta: I Ifim <fa PeiM az Argentínai Kommunista Párt Végrehajtó Bizottságának tagja a békeharcosok üldözését, mert tisztában van azzal, hogy e moz­galom elterjedése veszélyezteti az argentin nép ellenségeivel kötött egyezmények végrehajtását. A kor­mány bezárta a békemozgalom szervezeteinek helyiségeit, és meg­tiltott minden békevédelmi gyűlést. Egymásután tartóztatták le és kí­nozták meg a stockholmi felhívás aláírásgyűjtőit, s valóságos po­gromokat rendeztek a letartózta­tottak lakásain. A rendőrség paran­csot kapott, hogy mindenkire lő­jön, akit „a tett színhelyén" — vagyis aláírásgyűjtésen ér. A Kom­munista Párt egyik vezetőjének, Jorge Calvo elvtársrtak és a tex­tilszakszervezet vezetőjének, Angel Zellinek meggyilkolása szerves ré­sze annak a béke hívei ellen irá­nyuló terrorista tervnek, amelyet az amerikai gengszterek valósíta­nak meg. A fasiszták különösen a bátor argentin nőket gyűlölik, akik a harcos szellem és az önfeláldo­zás legszebb példáit mutatják a békéért folyó harcban. Ezeket a nő­ket üldözik és szadista módon ke­gyetlenkednek velük. A békemoz­galom minden külföldi részvevőjé­vel szemben a „4144. számú tör­vényt" alkalmazzák, amelynek ér­telmében kiutasítják őket az or­szágból. A rendőri-fasiszta terror azon­ban nem tudta elrettenteni az ar­gentin népet Argentínában a ter­ror ellenére is 1,200.000 aláírást gyűjtöttek össze a stockholmi felhí­vásra s a béke hívei igazi hősiessé­get és találékonyságot tanúsítottak ennek az eredménynek az elérése érdekében. Az agitáció sajátos formáira, amelyeket a béke propagandájában alkalmazni kell, a következő tényt hozhatjuk fel például: az. argentin főváros szívében lévő egyik obe­liszk talapzatán a nemzeti hős, Jose de San Martin tábornok tiszte­letére rendezett katonai díszszemle alatt a következő jelszó volt olvas­ható: „San Martint igen, Mac­Arthurt nem!" Ma, amikor az ar­gentin kormány kötelezte magát arra, hogy húst szállít az amerikai imperialistáknak a koréai agresszió támogatására, a békehívek kiadták a jelszót: „Az argentínai hús — az argentin népé és nem az amerikai­akét" Ugyanakkor az argentin kom­munisták és a béke többi hívei kiad­ták a fő harci jelszót: „Se üzemanya­got, se nyersanyagot, se élelmiszert: semmit se az angol-amerikai impe­rialistáknak és csatlósaiknak!" „A Szovjetunió és a világ szabad né­pei ellen semmiféle háború céljaira sem adunk katonai támaszponto­kat?" E feladatok végrehajtása teljes mértékben kivihető. Bizonyság erre a békehívek mozgalmának fejlődése, a mozgalom megindulásától kezdve egészen a mai napig. A béke hívei a rendőri üldözések és a szak­szervezeti boncok által gördített mindenféle akadály, sőt a demo­krata párt egyes vezetőinek szabo­tázsa ellenére is megtartották első országos kongresszusukat, amelyen 1500 küldött vett részt. A moz­galom elterjedtségéről tanúskodik a kongresszusi delegátusok száma, valamint az argentínai delegáció összetétele a Mexikóban tartott ósszamerlkai (kontinentális) kon­gresszuson, minthogy itt a küldöt­tek között az ország lakosságának minden társadalmi rétege képvi­selve volt. A stockholmi felhívá, aláírásainak gviijtése, valamint a koreai csapatszállítások elleni ak­ciók megmutatták a munkás- és paraszttömegeknek, különösen pe dig a nőknek és az ifjúságnak nö­vekvő részvételét a békehívek moz galmában. A fasiszta terror fokozódása el­lenere is készülünk a békehívek második argentínai országos kon­gresszusára, amelyet a második vi lágkongresszus előtt tartunk meg. Á békehívek argentínai mozgalma a következő feladatokat tűzte ki maga elé: 3 millió aláírás össze, gyűjtése az országban, az amerikai hadsereg részére szánt argentin hússzállítások megakadályozása, a harc fokozása az ellen a féktelen kampány ellen, amely az ország militarizalására irányul. E felada­tokat össze kell kapcsolni a mun­kásosztály és a néptömegek min­dennapos gazdasági és szociális követeléseiért, az üldözések beszün­tetéséért, a demokratikus szabad­ságjogok kivívásáért, az ország gazdasági és Dolitikai függetlensé­nek védelméért és a világbéke meg­óvásáért folyó harccal. A Kínai Népköztársaságban Belső-Mongólia első sikerei Csehszlovákia. A gottwaldovi „Svit" cipőgyár több mint 80 munkása az esti pártiskola előadója. A képen: a pártoktatck egy csoportja előadá­sára készül. A kínai nép történelmi jelentő­ségű győzelme nem csupán a Kínai Népköztársaság lakosságának főtö­mege, a kínai nép előtt nyitotta meg a szabad fejlődés széles távlatait a haladás és a népi demokrácia út­ján, hanem a hatalmas országot lakó más nemzetiségek számára is. Belső-Mongólia Antonom Terü­let népi kormánya ebben az évben különösen a mezőgazdaság terén ért el jelentékeny sikereket. Nagy munkálatok folynak itt a természeti csapások elhárítására, amelyek a régi Kínának minden évben ismét­lődő elkerülhetetlen jelenségei vol­tak. Cselimu körzetében a nyugati Liao-folyón lévő gát újjáépítésével kapcsolatos munkálatok elvégzésé­nek eredményeként hosszú évek óta elsőízben hárították el az árvizet. Nagy sikereket értek el az állat­tenyésztés fejlesztésében is. A szarvasmarhaállomány egyedül Belső-Mongólia négy körzetében 15 százalékkal növekedett egy év alatt. Kezdenek kialakulni az elsődleges szövetkezeti egyesüléseknek és köl­csön segélycsoportoknak különböző formái is. A termelő- és fogyasztási szövetkezetek száma egy év alatt csaknem kétszeresére emelkedett, taglétszámuk pedig jelenleg mint­egy 500.000 i Komoly eredményeket értek el a i népművelés terén is az országnak ! ebben a kulturális szempontból az­előtt rendkívül elmaradott részében, ahol az írnitudók száma alig közelítette meg a 10 százalékot! Az összes iskolaköteles gyerme­kek kétharmada 2800 elemi iskolá­ban tanul. Az elmúlt kilenc hónap alatt egyedül Belső-Mongólia négy körzetében több mint másfél millió mongol és kínai nyelvű könyvet ad­tak el. Belső-Mongólia történelmé­ben először tesznek komoly intézke­déseket a járványok és a szociális betegségek leküzdése terén. Az 1950. évi terv határidő előtti végrehajtása Mandzsúriának, a Kínai Népköz­társaság egyik legfontosabb ipar­vidékének sok iparvállalata a kitű­zött határidő előtt hajtotta végre az 1950-re szóló tervet. A kínai sajtó közli, hogy a Daireni Távolkeleti Vil­lamos Társaság kezelésében lévő öt gyár aug. 28 és szeptember 25 kö­zött eleget tett évi termelési felada­tának. A terv végrehajtását a ter­mékek minőségének javulása, a ter­melési költségek csökkenése, a ter­melékenység növekedése és a mun­kabérek emelkedése kísérte. Az egyik üveggyárban például, amely augusztus 28-ra végrehajtotta ter­melési tervét, jelentékenyen meg­javult a termékek minősége, a ter­melékenység 57.5 százalékkal, a munkabér pedig 35 százalékkal emelkedett. A termékek önköltsége ugyanakkor 7.8 százalékkal csök­kent. E sikerek annak köszönhetők, hogy új alapon szervezték meg a munkát s kifejlődött a verseny a munkások között. Munkáskultúrpalota, megnyitása Sanghájban A Kínai Népköztársaság fenn­állásának első évfordulóján Sang­hajban ünnepélyesen megnyitották az első munkáskultúrpalotát. A kul­túrpalota céljaira a kormány a vá­ros egyik legnagyobb szállodáját bocsátotta rendelkezésre. Az épület tatarozása és berendezése után megnyitották a kultúrpalotának nagy üléstermét, hangversenytermét, több tornatermét, sakkszobáját, ter­jedelmes könyvtárát, olvasótermét, stb. A palotában két állandó kiállí­tás nyílt meg, amelyek a sanghaji munkásmozgalom történetét és a sangháji munkásoknak a város fel­szabadítása óta elért termelési ered­ményeit mutatják. Gondoskodás a dolgozók egészségéről Tavaly novemberben Eszakkefet­Kínában felavatták a munkások első éjszakai szanatóriumát. Az ilyen szanatóriumok száma ma már 35-re emelkedett. Célszerűnek bizonyult az ilyen szanatóriumok létesítése, amelyekben az orvosi felügyeletre és segélyre szoruló munkásak, a nappali üzemi munka trtán, az estét és az éjszakát töltik. Az északkeleti népi kormány Munkaügyi Hivatala ezért javaslattal fordult az üzemek és bányák igazgatóihoz, tegyenek lépéseket az ilyen szanatóriumok hálózatának további kiterjesztése érdekében. Politikai jegyzetek A gyilkosok „emberbarátoknak" tettetik magukat MacArthur és Truman értekez­lete — mint ismeretes— Wake szi­getén ült össze azután, hogy a tá­volkeleti diktátort vagy tízszer hív­ták Washingtonba, ő pedig tízszer kitért a meghívás elől. Végül is az USA elnöke maga kelt útra. Ez érthető is. A katonai klikk hatalma az USA-ban manapság olyan nagy, hogy az elnök kénytelen en­gedelmeskedni tábornokának. Az értekezlet részvevőinek már a névsora is önmagáért beszél. MacArthur, tudvalévően, már pá­lyafutása elején íülöpszigeti par­tizánok és amerikai munkanélkü­liek mészárlásával vált hírhedtté, most pedig úgy bélyegzik meg, mint a koreai nők és gyermekek gyilkosát. Trumannal együtt fiz ér­tekezleten jelen voltak a követke­zők: Harriman — az USA legreak­ciósabb monopoltőkés köreinek képviselője, az egyik legaktívabb háborús gyújtogató; Bradley, a vezérkar főnöke, — a „preventív háború" közismert híve; Redford, az USA csendesóceáni flottájának parancsnoka és Jessup „különle­ges megbízatású" követ, a Wall­Street bizalmi embere. A háborús bűnösök e találkozó­ját csak gúnyos értelemben lehetne a „béketeremtők tanácsának" ne­vezni. Mégis MacArthur példátlan cinizmussal az egész világ halla­tára kijelentette, hogy az admiráli­soknak és tábornokoknak a banká­rokkal karöltve, „minden gondjuk az volt, hogy a békéről és a népek jólétéről gondoskodjanak!" Sőt MacArthur, az együgyűek hiszé­kenységére építve, olyan kijelen­tésre merészkedett, hogy az USA tervei „különös lelkesedést válta­nak ki a távolkeleti országokban"' A távoikeleti népek jól tudják^ mik az USA „tervei" és „ügyei". A távolkeleti népek jól ismerik az amerikai imperialisták szörnyű gaz­tetteit Koreában. A koreai nép soha­sem bocsatja meg az amerikai bandi­táknak a halálra gyötört asszonyok és gyermekek vérét, a felgyújtott faivak és városok hamvait. A távolkeleti népek soha nem fe­lejtik el, hogy Csang Kai-Sek ban­dája az amerikai imperialisták se­gítségével több mint tízmillió em­bert mészárolt le Kínában. A kínai nép nem bocsátja meg Csang Kai­Seknek és felbujtóinak — Truman­nak és MacArthurnak — a csung­kingi haláltábort, ahol ezrével gyil­kolták le a kínai hazafiakat. A kí­nai nép nem felejti el, hogy az amerikai monopolisták nemcsak milliárdokkal tömték Csang Kai­Seket, hanem atyai gondoskodással ellátták tökéletesített kínzóeszkö­zökkel is, hogy halálra gyötörhes­sék áldozataikat. Az amerikaiak nagysietve szere­lik most fel az indokínai francia gyarmatosítókat tankokkal és re­pülőgépekkel. A vietnami nép tudja, hogy milyen országból küldik azo­kat a bombákat, amelyek halált zúdítanak városaikra és falvaikra. „Az amerikai imperialisták ugyan­azt a hiábavaló komédiát akarják végigjátszani Vietnamban, mint Görögországban és Kínában" — írja a Vietnami Altalános Munka­szövetség orgánuma, a „Laoton­gung" című újság. A fülöpszigefí parasztok soha­sem bocsátják meg az amerikai ím perialistáknak a békés lakosság tö­meges lemészárlását, amit az ame­rikai „béketeremtők" Bakoloraoban követtek el, sem a többi, azóta el­követett gyilkosságokat, amióta az Egyesült Államok „felszabadította" a Fülöp-szigeteket Az amerikai gyarmatosítók véres és gyalázatos tettei az egész ha­ladó emberiség haragját és gyűlö­letét váltják ki. A Truman-féle bar­bárok álszent kijelentései senkit sem tévesztenek meg. Az ő „gon­doskodásuk" az ázsiai népekről a békés lakosság tömeges legyilkolá­sában, a városok és falvak kegyet­len lerombolásában, a gyarmati népek kíméletlen kifosztásában nyil­vánul meg. Az asszonyok, gyerme­kek és öregek gyilkosai nem kerül­hetik el a népek igazságos ítéletét. MacArthur „az ázsiai népek lelke­sedéséről" beszél. Igen, ez a nyilat­kozat lelkesedést vált ki, de ez a lel­kesedés egyre inkább abban az el­szánt harcban nyilvánul meg, ame­lyet a népek az arcátlan, imperia­lista agresszorok ellen vívnak. JAN MAREK TARTÓS BÉKÉÉRT. H ť. Pl DEMOKRÁCIÁÉRT! Politikai heülaD. LaDlciadótulaldonos: Szabadsáe LaDkiadőváltalat A maevarnvelvö kiadásért felelős: Golács Ernő. Szerkesztősén: Budanest. VI. Dalszlnház-u. 1. H. feltáró, félemelet. Kiadóhivatal: Budapest. VIII.. Blaha Lulza-tér 3. Tel.: Eirvéni előfizetés: 143—012. 143—017. Üzemi előfizetés: 136—121. 137—816. 13S—621 Nyomatott a Szikra LaDnvomda körrorjrcieéDein. Budapest VIII.. Rökk Szllárd-u. 4. Felelős nyomdavezető: Povárny Jenő

Next

/
Thumbnails
Contents