Uj Szó, 1950. október (3. évfolyam, 227-251.szám)

1950-10-31 / 251. szám, kedd

TARTÓS BÉKÉÉRT, NÉPI DEMOKRÁCIÁÉRT

f rendeznek. A munkásosztály leigázásában Tito véres rendszerének hűséges házőrző ebe és a Tito-fasiszta termelési adminisztráció készséges lakája a szakszervezeti gépezet, amely tele van az UDB provokátoraival és ügynökeivel. Ez a gépezet segédkezik abban, hogy a munkanap meghosszabbítása és gazdasági nyomás útján még fokozottabban zsákmányolják ki a munkást. A szakszervezeti vezető szervek a fasiszta hatóságok utasítására sűrűn alkalmaznak olyan rendszabályokat a munkások megbüntetésére, mint az élelmiszerjegy megvonása. 1949-ben a „Trepcse"bányában közel 8000 munkástól, Zenicében 4500-tól vonták meg az élelmiszerjegyet, ez év első negyedében pedig a „Resa"-bányában 6000 munkást és családját fosztották meg élelmiszerjegyeitől. A munkások megbüntetésének másik módjaként tömegméretekben alkalmazzák a levonásokat, amelyek sok esetben elérik a munkabér 60 százalékát is. Mindezek a tények arról tanúskodnak, hogy a titóista szakszervezetek, amelyeknek élén a Gyuro Szalai-féle elvetemült trockisták és provokátorok állnak, a jugoszláv munkások elnyomásának és kirablásának eszközeivé változtak. A munkások, a kommunista internacionalisták vezetésével egyre merészebben és határozottabban térnek át a fasiszta Tito-klikk elleni aktív tömegharcra. III. A munkások egyre gyakrabban és szervezettebben szabotálnak a gyárakban, üzemekben, bányákban, vasutakon és fakitermelő telepeken. Rossz minőségű termékeket adnak ki a kezükből, csôkkenťk a munka termelékenységét és tömegesen hagyják ott a munkát. A Zrjanyenyine-i „Udarnyik" harisnyagyárban, ahol közel 250 em ber dolgozik, naponként nagy tömegben állítanak elő erősen selejtes harisnyát. A Tito-féle szakszervezetek szócsövének, a „Rad" című lapnak ez év augusztus 11-i híradása szerint a „Rada Koncsár" gyárban, amely villanymotorokat és más gépeket gyárt, 14.500 kilogramm rézdrótból 11.300 kilogramm használhatatlannak bizonyult; 3233 transzformátorból 2482 használhatatlan lett. A zseleznyiki „Ivo Lola Ribar" üzemben az egészen új gépek nagy része megrongálódott. E gépek szerelésénél a muni:ások elrejtették és megsemmisítették azokat az alkatrészeket, amelyek nélkül a gépeket nem lehet üzembe helyezni. A munkások egyre fokozódó ellenállása a vadállati kizsákmányolássál szemben arra készteti a Tito-klikket, hogy a szakmunkásokat a termelési folyamatot nem ismerő szakképzetlen munkásokra cserélje ki. Ez a termelékenység csökkentéséhez és ahhoz vezet, hogy az üzemekben rendszeresen nem teljesítik a termelési terveket. A „Borba" bevallja, hogy az egyik legnagyobb kőszénbányában, „Kreka"ban, a munkások 72 százaléka csak 55 százalékra teljesíti a napi normát. A beocsini cementgyár munkásai még 50 százalékra sem hajtják végre a tervet. A szállítómunkások mind erélyesebb ellenállást tanúsítanak az ipari nyersanyag Amerikába, Angsába és más kapitalista országokba szállítása ellen. Számos tehervonatot hibás irányba küldenek. A Rieke-i kikötői munkások 1700 köbméter angliai kivitelre szánt hasábfát dobtak a tengerbe. A „Volkswille" című osztrák lap közleménye szerint a jugoszláv munkások által a Sztalacs—Nis vasútvonalon elkövetett szabotázs következtében felrobbant egy hadianyaggal megrakott vagon; a robbanás további tíz vagont megrongált. A Belgrád—Szkoplje vasútvonalon emiatt 14 órán át szünetelt a forgalom. A munkások Tito fasiszta klikkje elleni harcának egyik legjobban elterjedt formája a távolmaradás a munkáról. A „Borba" című titóista lap szeptember 3-i számában beismeri, hogy a Szmederovoi kohóműben „minden ok nélkül" naponta mintegy 400 munkás nem megy munkába. Egyes üzemekben, különösen az USA-kivitelre termelő ércbányákban, naponta 500—1000 munkás marad e! munkahelyéről. A „Rasa" bányában (Istria) 7000 munkásból átlagosan 950 — 1000 nem jelenik meg munkahelyén. Amint a titóista „Rad" című lap beismeri, egyedül a belgrádi üzemekben 2 millió 230.000 munkaóra veszett el a munkából való elmaradozások miatt. Tito Splitben mondott beszédében elismerte, hogy 1949ben naponta több mint 400.000 munkás nem jelent meg munkahelyén. Ezzel kapcsolatban 112 millió munkanap veszett el, vagyis az összes évi munkanapok 26 százaléka. Ha ezt a veszteséget dinárra számítjuk át, akkor hatalmas számot — 7 milliárdot kapunk. A Tito fasiszta diktatúrája ellen vívott harc során a munkások igénybeveszik a sztrájkokat is. 1949-ben Titóék egyedül a horvátországi bányákban szervezett sztrájkok következtében 164.915 munkanapot vesztettek. A szlavóniai erdőmunkások sztrájkja következtében 6 hónap alatt 102.000 munkanap ment veszendőbe. Országszerte terjesztik az ille gális irodalmat és a röpiratokat. A városokban és falvakban a házak falain gyakran jelennek meg forradalmi, Tito-ellenes jelszavak. f95

0 október 29 • 43 (109) Hitler, Mussolini és Franco terrorját is. Valamennyi gyárban, üzemben, bányában és fakitermelő-telepen szinte nyüzsögnek az UDB ügynökei, akiknek korlátlan joguk van arra, hogy bármilyen megtorló intézkedést tehessenek folyamatba a munkások ellen. A „Trepcse

w-bányában például minden harmad'k munkásra egy Rankovics-ügynök jut Titóék széles méretekben alkalmazzák a kényszermunkát. A munkásokat és parasztokat százezrével erőszakkal mozgósítják kényszermunkára a bányákba, amelyek az új háborúra bujtogató amerikai és angol imperialisták számára adják a stratégiai nyersanyagot. 1949 ben csupán Bosznia, Sz'ovénia és Horvátország bányáiba 450.000 embert küldtek kényszermunkára. Ugyanebben az évben 96 bányában 4 millió 253.977 kényszermunkaórát teljesítettek. A Lupoglava-Stalije vasútvona' építkezésére Titóék tíz-zerny' munkást mozgósítottak erőszakkal, főleg Rieka, Karlovac, Zagreb, Bjelovar és Dalmácia területéről. A második váltásra, ame'ynek júliusban és augusztusban kellett vo'na ott dolgoznia, Titóék több mint 5000 munkás mozgósítását vették tervbe. Ez a terv azonban csúfos kudarcot vallott. Még az előirányzott létszám öt százalékát sem sikerült mozgósítaniok. A zagreb: területről például Titóék 1000 helyett csupán 26 munkást tudtak előteremteni. Jugoszlávia munkásai és parasztjai nem akarnak Tito számára kényszermunkát végezni. Minthogy erőszakkal küldik őket oda, ezért haza-, vagy más területekre szöknek és az erdőkben bujdosnak. A szökevények után Rankovics fegyveres bandái országszerte valóságos hajtóvadászatot Francia Kommunista Párt Központi Vezetősége nyomban Franciaország megszállása után széleskörű agitációt kezdett a német katonák között. Számos Dél-Franciaországban internált emigráns megszökött a gyüjtőtáborokból, eljutott a megszállott övezetbe és ott résztvett az ellenállási mozgalomban. A Francia Kommunista Párt Központi Vezetősége és Beltag elvtárs — mint a délfranciaországi német emigráció vezetője — között 1940 végén megegyezés jött létre, melynek értelmében a német emigránsok nagy részét Észak-Franciaországba irányítják, hogy politikai agitációt fejtsenek ki a német katonák körében. Ámde a délfranciaországi német emigráció vezetősége nem hajtotta végre a német antifasisztáknak Észak-Franciaországba küldéséről szóló egyezményt. 1942 tavaszán a francia ellenállási mozgalom megteremtette az előfeltételeket a német emigránsok szélesebbkörű tevékenysége számára. A Francia Kommunista Párt Központi Vezetősége közölte Merkerrel, Endévei és Kreikemeyerrel azt a határozatát, hogy nagyszámú német emigránst kell bevonni az ellenállási mozgalomba Franciaország megszállott övezetében. Merker, Ende és Kreikemeyer azonban ezt a határozatot provokációnak nyilvánította, noha tudomásuk volt a Belinggel kötött megállapodásról. Amikor a Francia Kommunista Párt Központi Vezetősége munkára hívta fel Merkert, ő Field segítségével Mexikóba szökött, vagyis lehetőleg minél messzebbre a harc színhelyétől, Kreikemeyer és Ende a Francia Kommunista Párt Központi Vezetőségének határozatát átküldték Bertznek Svájcba, hogy tisztázzák álláspontját. Bertz, Bauer és Field úgy határoztak, hogy visszautasítják a Francia Kommunista Párt Központi Vezetőségének felhívását és Field ezt a határozatot elvitte Dél-Franciaországba. A délfranciaországi és svájci német emigráció vezetősége tehát Field utasítására az amerikai imperialisták politikáját követte, amely politika arra irányult, hogy ne gyöngítsék a német fasiszta hadsereg erejét és hogy annak minél kisebb erőit kössék le nyugaton. Field és Bauer befolyása alatt Bertz ugyancsak megakadályozta a német emigránsoknak Németországba küldését az ottani ellenállási mozgalom megszervezésére. Ez is egybevágott az amerikai imperialisták politikájával. Ugyanakkor, amikor a szovjet nép óriási áldozatokat követelő hősi harcot vívott a német fasiszta hadsereg és csatlósai ellen, az emigránsok között elterjedt az az áruló „elmélet", hogy lehetőleg minél távolabb kell maradni a harctól, nem kell benne tevékenyen részt venni, meg kell őrizni az erőket „egy későbbi korszak számára", amikor majd a Szoviet Hadsereg szétzúzza és megsemmisíti a fasizmust Ez az „elmélet" tökéletesen megfelelt az amerikai-angol imperialisták törekvéseinek, akiknek minden vágyuk az volt, hogy a Szovjetunió minél gyöngébben kerüljön ki a háborúból és nem kívánták a német fasiszta seregek erőit nyugaton lekötni. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a Szovjet Hadsereg egymaga, saját erejéből szét tudja zúzni a hitleri hadigépezetet, hosszú hónapokig tartó huzavona után végre megnyitották a második frontot. Ebben az időben az angol-amerikai felderítő szervek német emigránsokat is kezdtek Németországba küldeni a számukra szükséges adatok öszszegyüjtése céljából. Fuhrmann és Teubner akkoriban azt az „elméletet" fejtegették, hogy az amerikai kémek haladó elemek, s felhasználhatók Németország demokratizálására. A hitleri Németország összeomlása után Allan Dulles, Field és mások megszervezték az emigránsok egy részének visszatérését Németországba. így pontos adatokat szereztek az egyes elvtársak munkahelyéről és fenntarthatták velük a „jó" ismeretséget. 1945 nyarán Field Mexikóba utazott, hogy rendezze Merkerrel az ö Németországba való visszatérésének kérdését. Mexikóból Field amerikai tiszti egyenruhában tért vissza Németországba. Merker, Kreikemeyer, Maria Weiterer és mások szoros kapcsolatot tartottak fenn Fielddel, leveleztek és tanácskoztak vele, a nélkül, hogy ezt a Párttal közölték volna. Még a Párt Központi Ellenőrző Bizottságának sem mondották el nyiitan megbeszéléseik és tanácskozásaik tartalmát. Merker úgy állította be Fieldet, mint am<* rikai kommunistát 1948-ban az amerikai kémszolgálat igazi szándékát álcázva, „segélynyújtás" ürügye alatt kísérletet tett arra, hogy behatoljon a fasizmus áldozatainak szervezetébe. Field és a többi ügynök hatalmas erőfeszítéseket tettek, hogy megszerezzék e szervezet tagjainak névsorát és élelmiszercsomagok küldése révén közel férkőzzenek a szervezet aktív tagjaihoz. A tapasztalat azt mutatja, hogy akinek csak egyszer is kapcsolata volt az imperialista kémszervezettel, azt annak ügynökei nem engedik ki kezeik közül. Az ilyen emberek támaszul szolgálnak az ellenség tevékenységéhez, még akkor is, ha hosszú időn keresztül nem vonják be őket az aktív munkába. Ežért a Pártnak, ha meg akarja óvni magát, tudnia kell az ilyen, háború alatt keletkezett kapcsolatokról. A Német Szocialista Egységpártból a Központi Vezetőség határozata alapján kizárt emberek még Field leleplezése után sem segítettek a Pártnak minden fonal és kapcsolat felderítésében. Hallgatásukkal és „gyönge emlékezőtehetségükre" való hivatkozásukkal segítették az ellenséget e kapcsolatok elleplezésében. Ez azt bizonyítja, hogy az ellenségnek sikerült alapoan behálózni ezeket az embereket. Az amerikai-angol imperialisták, 7 Jugoszlávia munkásosztálya egyre hatékonyabb e'lenállást tnn :sítTito fasiszta rendszerével és a háborús előkészületekkel szemben. A béke jugoszláviai hívei a köveik: ző jelszó jegyében egyesülnek: „Népeink sohasem fognak harcolni a Szovjetunió ellen!". * Növekvő nyomor, puszii és éhhalál: ezt hozta Jugoszlávia munkásosztályának a titóista árulók uralma. Tények bizonyítják, hogy a jugoszláv dolgozók nem akarnak megbékülni az amerikai és angol imperializmus gyarmati rabszolgáinak helyzetével, amelyre a Tito-klikk kárhoztatja őket. Jugoszlávia népei harcra kelnek szabadságukért és nemzeti függetlenségükért. Ennek az aktivizálódó harcnak az élén a munkásosztály ügyéhez, MarxF.ngels-Lenin-Sztálin ügyéhez hü kommunisták állnak A jugoszláv kommunista internacionalisták, akik hűségesek maradtak a marxizmus-leninizmushoz, a jugoszláv népek érdekeihez és a Szovjetunió, meg a népi demokratikus országok iránti barátsághoz, megteremtik igazi forrada'mi Kommunista Pártjukat — a jugoszlávia dolgozók élcsapatát. Ennek a Pártnak a vezetésével, a jugoszláv népek, Tito fasiszta diktatúráját megdöntve felszabadulnak az nmerikai és angol imperializmus gyarmati elnyomása alól és a demokrácia és szocializmus útjára lépnek. A dicsőséges harci hagyományokkal rendelkező hős jugoszláv munkásosztály nincsen egyedül ebben a harcban. Vele van az egész világ munkásosztálya és vele vannak" valamennyi ország haladó erői,^ élükön a nagy Szovjetunióval s a népek lángeszű vezérével és tanítójával — Ioszif Visszárionovics Sztálinnal. miközben háborúra készülnek a Szovjetunió, r népi demokráciák és a Német Demokratikus Köztársaság ellen, ügynökségüknek a kommunista és munkáspártok soraiba való beküldésével törekszenek meggyöngíteni és szétbomlasztani a békéért harcoló erőket. E terveik megvalósításához már régen hozzáfogtak, különös figyelmet szentelve a nyugati országokban élő német emigránsoknak és hadifoglyoknak. E mellett az ellenséges ügynökség előnyben részesítette azokat, akik nehéz helyzetüknél fogva könnyebben ki voltak téve az ellenséges behatásnak. A pártellenes csoportosulásokhoz tartozó elemek, valamint olyanok, akik nem hittek szilárdan a Szovjetunióban, annak vezető szerepében és a munkásosztályban, a kispolgárok és erkölcsileg elzüllött elemek, trockisták és egyéb söpredék — ime ezekre próbált támaszkodni az ellenség. A Német Szocialista Egységpárt Központi Vezetőségének határozata súlyos csapást mért az amerikaiangol háborús uszítókra. Az ellenséges ügynökséget kiűzték a Párt soraiból s ezzel a Párt megerősödött. Ez a határozat magasra emeli a Párt éberségét s megtanítja az egész Pártot arra, hogy az elvi kérdések megoldásakor ne erzésekre hallgasson, hanem minden egyes esetben, személyre való tekintet nélkül, határozottan és szilái dan semmisítse meg az ellenség befolyását, leplezze le ügynökségét