Uj Szó, 1950. október (3. évfolyam, 227-251.szám)

1950-10-31 / 251. szám, kedd

TARTÓS BEKÉÉRT, NÉPI DEMOKRÁCIÁÉRT! 9 A SPANYOL NÉP BÉKEHARCA pedig egyéb megoldás mellett fog­lalt állást. Barcelona gyáraiban, Kasztilia, Andalúzia, Estremadura és Mallorca falvaiban az emberek százai írják alá a stockholmi békefelhívást. A baszk vidékek munkástömegei és Alicante város különböző politikai nézetű munkáscsoportjai egysége­sen csatlakoznak a békefelhíváshoz. A Franciaországban élő spanyol emigránsok százszámra kapják az aláírt békeíveket és a békemoz­galomhoz való csatlakozás meg­nyilatkozásait tartalmazó leveleket a spanyol falvakból. A békefelhí­vást kollektíven támogatják Ali­cante város kikötőmunkásai és asz­szonyai, s az egyik középspanyol­országi város sokezernyi lakosa. Madrid és Barcelona főiskoláinak professzorai és előadói értesítéseket küldenek a spanyol emigránsoknak, hogy szintén csatlakoznak a stock­holmi békefelhíváshoz. Igen fontos szerepet játszott a stockholmi békefelhívás népszerűsí­tésében és a békeharc kifejlesztésé­ben a Kommunista Párt és néhány partizánegység illegális sajtója. A „Mundo Obrero" (Madrid), „Mun­do Obrero (Galicia), a „Treball" (Katalonia), az „El Guerillero" (Galicia) nagy figyelmet fordítot­tak e kérdésekre. Francoék leplezetlen nyugtalan­sággal kísérik a békeharc erősödé­sét. A falangista újságok hasábjain fokozódott a stockholmi békefelhí­vás elleni hadjárat, hogy meg­akadályozzák az értelmiség és a diákság csatlakozását a békemoz­galomhoz. De még a katolikus ér­telmiség néhány képviselője is ar­ról nyilatkozik a kormány lapjai­ban, hogy bár sok tekintetben nem értenek egyet a stockholmi béke­felhívás szerzőivel, mégis aláírták a békefelhívást, mert az atombomba alkalmazását ők is elítélik. Másik nagy politikai jelentőségű tény, hogy a spanyol katolikus egy­ház magatartása Jiémileg megválto­zott a béke kérdésében. A főpapság támogatja a Franco-rendszert és an­nak segítségével sok olyan előjoghoz jutott, amellyel már régen nem ren­Irta: Antonio 3Wi/c a Spanyol Kommunista Párt Központi Vezetősége Politikai Bizottságának tagja * * delkezett. És ennek ellenére Segura bíboros mégis kénytelen volt Sevil­lában augusztus 15-én hatalmas vallásos körmenetet engedélyezni, amelyen a békéért fohászkodtak. Ez a körmenet voltaképpen tüntetés volt Francóék háborús politikája ellen. Nemrég Barcelona és Tara­zona (Saragosa tartomány) püspö­kei pásztorlevélben nyilatkoztak a béke mellett. Az egyházi hierarchia közismert képviselői kénytelenek voltak a béke védelmének kérdésé­ben nyilvánosan állást foglalni, mert a tömegek számtalanszor ki­fejezésre juttatták a béke védelmére és a háború elleni küzdelemre irá­nyuló törekvéseiket. Bátran állíthatjuk, hogy a töme­geknek a békeharcra való mozgósí­tásában és az aláírásgyűjtés terén országunkban pozitív eredményeket értünk el, amelyeket a vad fasiszta üldözések ellenére is újabb sikerek fognak követni. De mindezen felül érlelődnek a feltételek a spanyol nép még szélesebbkörü és még tar­tósabb harci egységének kialakítá­sára, Francóék és amerikai-angol imperialista uraik háborús tervei ellen. A spanyol emigránsok címére az országból érkező számtalan levél ilyen kijelentéseket tartalmaz: „Ha mi itt szabadon cselekedhetnénk, akkor a felhívást a spanyolok mil­liói írnák alá." Ebből látható, mi­lyen országunk néptömegeinek va­lóságos hangulata. A stockholmi békefelhívást támo­gató aláírásgyűjtésnek és a béke­harcnak rendkívül fontos jelentősége van a spanyol emigráns forradal­márok szempontjából. Semilyen más mozgalmat nem ismerünk, amelynek megindításához — poli­tikai meggyőződésre és társadalmi helyzetre való tekintet nélkül — a spanyoloknak olyan hatalmas tö­megeit sikerült volna mozgósítani, 1950 október 29. * 43. (103.) A kommunista és munkáspártok­nak 1949 november második felé­ben Magyarországon tartott tanács­kozásai után, mind a saját hazá­jukban, mind a külföldi emigráció­ban élő spanyol hazafiak még tevé­kenyebben vettek részt a békeharc­ban. A Kommunista Párt fő irány­vonalának és gyakorlati munkájá­nak jelenleg ez a küzdelem szolgál alapjául. Pártunk elszánt és következetes politikai munkája Spanyolország­ban a fasiszta terror és megtorlá­sok ellenére is nagymértékben hoz­zájárult Franco bűnös háborús po­litikájának leleplezéséhez és az ame­rikai imperialisták igazi céljainak felfedéséhez, akik agresszív terveik megvalósítása érdekében Spanyol­országot felvonulási területté igye­keznek változtatni. A spanyol nép tömegei mindin­kább felismerik a háborús veszélyt; ez az amerikai háborús uszítók és a spanyol fasiszták elleni harc fokozására vezet. E tekintetben rendkívül jellemző, hogy Franco fasiszta terrorja ellenére, a spanyo­lok élénken résztvesznek a stock­holmi békefelhívást támogató alá­írásgyűjtési mozgalomban. A stockholmi békefelhívással kap­csolatos aláírásgyűjtés munkáját a legváltozatosabb formában és min­den úton-módon folytatják. Fokozód­nak a béke híveinek kezdeményezé­sei, akik mind több bátorságot és halálmegvetést tanúsítanak a fa­siszta megtorlásokkal szemben. Madrid, Katalonia és Galicia gyáraiban és műhelyeiben, számos más város munkásnegyedeiben, va­lamint az ország egyetemein és iskoláin sokezer példányban terjesz­tették a stockholmi békefelhivást. Még maguk a spanyol fasiszták sem tudják eltitkolni, hogy a spanyol hazafiak bátran állást foglalnak a béke ügye mellett, a népek közötti háború ellen. A „Pueblo", a falan­gista szakszervezetek szócsöve a következő körkérdést intézte nem­rég madridi olvasóihoz: „Hogyan fejezzék be Koreában a hábo­rút?" Az olvasók válasza aligha nyerte meg a falangisták tetszését: az olvasók 78 százaléka a békés kibontakozás, 15 százaléka a háború folytatása, 7 százaléka és tudatában. Ezek a törvények meg­teremtik az alapjait a dolgozók új viszonyának saját államukhoz, saját társadalmukhoz, önön munkájukhoz és polgártársaikhoz és mindennek következtében szabályozzák és meg­könnyítik számukra a szocializmus­hoz vezető utat." A februári győzelem meggyorsí­totta az 1948 május 9-i alkotmány elfogadását, amely alaptörvénybe foglalta a dolgozók minden forra­dalmi vívmányát és szilárd alapul szolgál törvényhozásunk további fejlődése számára. Az alkotmány megerősíti, hogy a népi demokratikus államban min­den hatalom igazi forrása a nép, amely képviselői útján a nemzet­gyűlésen nemcsak törvényeket hoz, hanem a nemzeti bizottságokban működő képviselői révén végre ís hajtja ezeket a törvényeket. Az al­kotmány törvénybefoglalta a népi demokratikus államhatalom új szer­vezetét is akkor, amikor az állam­polgárok politikai és társadalmi jo­gait meghatározta. Az alkotmány megerősíti a társadalmi, szocialista tulajdon jelentőségét és szerepét és elismeri a magántulajdon jogát, amennyiben az nem válik a dol­gozók kizsákmányolásának eszkö­zévé. Az alkotmány irásbafoglalja a szocializmus legfontosabb gazda­sági törvényét: a tervgazdaság el­vét. Alkotmányunk azonban nem rögzíti le mindezt mint végső ered­ményt, csupán széles lehetőséget nyújt országunk további fejlő­désére, a szocializmushoz vezető úton. Az új alkotmány elfogadásával eltörölték mindazokat a jogszabályo­kat, amelyek elientni nnak a népi demokratikus állam alapelveinek. 1948 őszén a kormány utasítására megkezdték az új szocialista jog­rend kodifikálását. Ennek az új jogrendnek a hatálya kiterjed az egész állam területére és annak minden tekintetében híven kell tük­röznie a munkásosztály vezette dolgozók igazi akaratát, és igy meg kell felelnie a jelenlegi társa­dalmi és gazdasági viszonyoknak. Hatalmas állami jelentőségű fel­adat volt az új jogrend megalakí­tása, amely biztosítja országunk további fejlődését a szocializmus felé. E feladat sikeres teljesítését annak köszönhetjük, hogy a cseh­szlovák dolgozók politikai és er­kölcsi egysége megszilárdult, hogy hasznosítottuk azokat a tapasztala­tokat, amelyeket a szovjet jogrend megalkotása során a Szovjetunió szerzett; annak köszönhetjük ezt, hogy nemcsak a politikusok és szakemberek kollektív közreműkö­dését, hanem elsősorban a dolgozó nép valamennyi rétegének részvé­telét is biztosítottuk. 1950-ben hatályba lépett néhány törvény, amelynek mindenek előtt az a feladata, hogy a népi demo kratikus köztársaságot, a szocialista tulajdont és a szocializmus építé­sét, tehát a dolgozók, valamint egyes személyek érdekeit védje, a lakosságnak a szocialista együtt­élés szellemében való nevelését biz­tosítja. Az úi büntetőjog hatékony fegy­ver a dolgozók kezében az osztály­ellenség elleni küzdelemben. 1951 január 1-én lép hatályba az új polgári törvénykönyv, és az új polgári perrendtartás. Ai új polgári törvénykönyv alapjaul a munkaeszközök és a termelési esz közöli szocialista tulajdona szol gál. A munka- és termelési eszkö­zök a törvényjavaslat értelmében & köztársaság gazdagságának és erőinek, valamint a dolgozók jó­létének sérthetetlen forrásai. A szo­cialista tulajdon legfejlettebb for­mája az állami tulajdon — až egész nép tulajdona. A törvényja­vaslat biztosítja a személyi tulaj­dont is: a dolgozó polgár tulaj­donát a személyes használati tár­gyakra. Ezzel együtt a törvényja­vaslat elismeri a magántulajdont is, amely még fönnáll, de amelyet társadalmi fejlődésünk ki fog szo­rítani. A polgári jogviszonyokat telje­sen alárendeltük az egységes gazdasági tervnek, ami ilyenképen végez a szerződési szabadság bur­zsoá elvével. A jogi cselekménye­ket mindenkor a szocialista együtt­élés szabályai és az egvségts gazdasági terv követelményei szempontjából kell vizsgálnunk. A törvényjavaslat elismeri az örökö­södési jogot, de ugyanekkor új tar­talommal tölti meg: az örökösö­dési jog már nem a kizsákmányoló magántulajdon érdekeit szolgálja, hanem azáltal, hogy lehetővé teszi a kisiparosok és az egyéni paraszt­tok személyi tulajdonának átruhá­zását a családtagokra, megszilár­dítja és megerősíti a családi köte­lékeket. Az új polgári törvénykönyv vé­getvet a magán, és közjog eddigi hazúg különválasztásának. Az új törvények a bíráskodás és a peres eljárás terén mélyreható demokra­tizálódást jelentenek és az egész bíráskodást az új államrendszer komoly tényezőjévé változtatják. Különösképen ki kell emelni az új bírói apparátus megteremtését, amely a bíráskodásban a népbírák mint a békefelhívással kapcsolatos aláírásgyűjtés. Legjobban bizonyít­ják ezt a következő adatok: a spa­nyol emgiránsok körében szeptember elejéig több mint 340.000 aláírást gyűjtöttek, ebből mintegy 200.000-et Franciaországban, 46.081-et Kubá­ban, 43.000-et Uruguayban, 31.050-et Mexikóban, 15.000-et Argentínában és 5609-et Chilében. A békéért vívott küzdelem során elvtársaink rájöttek, hogyan kell az imperialisták lakájait — a jobb­oldali szocialista és anarchista ve­zetőket elszigetelni. Elvtársaink el­érték azt, hogy az anarcho-szindi­kalista dolgozóknak hatalmas több­sége aláírta a stockholmi felhívást és sokati közülük tevékenyen segí­tik a kommunistákat az aláírások gyűjtésében. A szocialista dolgozók százai a kommunistákkal és az ösz­szes hazafiakkal együtt írják alá a békefelhívást. A szocialista és anarchoszindikalista dolgozók ezrei a kommunistákkal, a köztár­saságiakkal és a többi hazafival Vállvetve, a jobboldali szocialista és az anarchista vezetők fenyegeté­sei és az általuk irányított aljas hadjárat ellenére is erélyesen foly­tatják a békeharcot. Mindez értékes tapasztalatot ad a tőmegmunka további fejlesztésé­hez és határozott lépést jelent előre a spanyol nép összes békeszerető erőinek egysége felé. Ez a mozga­lóm egyben azt is megmutatta, hogy a legkülönbözőbb társadalmi állású, s a különféle politikai fel­fogású és felekezetű emberekkel is meg lehet teremteni a kapcsolatot: mindazokkal, akik nem akarják, hogy az amerikai imperialisták ér­dekében a háború örvényébe sod­ródjanak. Ez a mozgalom azt is bi­zonyítja, hogy a békeharcot sokkal aktívabbá tehetjük, hogy ebbe a harcba azokat az embereket is si­kerül bevonnunk, akik az ország­ban tartózkodva, eddig nem láttak tisztán, de most kezdik megérteni, hogy a békeharc, az imperialisták támadó tervei ellen vívott harc egyben küzdelem a Franco-fasizmus ellen, küzdelem mindazok ellen, akik felelősek azért, hogy a Franco­legszélesebbkörfl részvételét bizto­sítja. A szocializmus felépítése szem­pontjából hatalmas jelentőségű in­tézkedés a termelőszövetkezetek fejlesztésének támogatása, vala­mint a szövetkezeti tulajdon vé­delme a mezőgazdaságban. A föld­reform, a kulákok ellen folytatott következetes harc, a mezőgazda­sági gépgyártásnak eddig sohasem tapasztalt növekedése és mindenek­előtt Kommunista Pártunk tevé­kenysége megteremtette a szövet­kezetek hatalmas fejlődésének elő­feltételeit. A Központi Szövetkezeti Tanácsra vonatkozó törvény, amely egyesíti a különböző fajtájú mező­gazdasági termelőszövetkezeteket, elősegítette a falu szocialista átala­kítására irányuló szövetkezeti moz­galom tömegbázisának megteremté­sét. Az állami tisztviselők munkájáról és annak díjazásáról szóló új törvény hozzájárult ahhoz, hogy az állam­apparátus a munkásosztály és a munkásosztály államának biztos eszközévé változzék át. Éppen ezért ledöntötték azokat a válaszfalakat, amelyeket a múltban a burzsoázia szándékosan emelt a dolgozók és a köztisztviselők közé. Az új tör­vény a munka díjazásának szocia­lista elvén nyugszik. A szocialista ipar és kereskede­lem további sikeres fejlődésének záloga, a cseh korona segítségével következetesen végigvitt pénzügyi ellenőrzés, amelyet az önálló el­számolás alapjára helyezett gazdaságvezetés éppúgy alátá­maszt, mint a most bevezetett döntőbírósági eljárás. Még 1949 decemberében elfogad­ták a családjogi törvényt, amely hangsúlyozta, hogy a népi demo­S kormányzat még mindig fennáll or­szágunkban. A Párt előtt ma hatalmas felada­tok állanak. Az egyik az, hogy a békehívek sok száz és ezer csoport­jának és bizottságának megalakítá­sával a stockholmi békefelhívást aláíró spanyolok nagy tömegét szervezetten egybeforrasszuk és irá­nyítsuk. Arról van szó, hogy egybe­tömörítsünk a nemzeti független­ségért harcoló minden spanyol bé­kebarátot, mindazokat, akik meg akarják gátolni az amerikai impe­rialisták kannibál-terveit, amelyek Spanyolország elhamvasztására és a spanyol nép kiirtására irányul­nak. A koreai amerikai agresszió kez­dete óta még jobban aktivizálták az aláírásgyűjtést a stockholmi béke­felhívásra. Ez azzal magyarázható, hogy a koreai nép ellen indított barbár támadás nagy felháborodást idézett elő a köztársasági és haza­fias spanyolok körében. A francia kormány meg akarta akadályozni a spanyol köztársaság­pártiaknak és hazafiaknak Francia­országban folytatott békeharcát és ezért fasiszta mintára megtorláso­kat alkalmazott velük szemben. A kormány a legerősebb megtorló csa­pásokat a béke legkövetkezetesebb híveire: a spanyol kommunistákra mérte. Egészen természetes, hogy az imperialisták, akik szeretnék, ha Franco-Spanyolország mielőbb csat­lakozna az Érzakatlanti Egyez­ményhez, bele akarják fojtani a szót a Franciaországban élő köztársa­sági párti spanyolokba. Ámde a francia kormány fasiszta megtorlásai nem állíthatják meg a spanyol békebarátok franciaországi mozgalmát, mint ahogyan Franco fasiszta terrorja sem tudta megaka­dályozni, hogy a spanyolok ezrei állást foglaljanak az atomfegyver alkalmazása ellen, rfiz már azért sem fog sikerülni, mert a spanyo­lok békeharca szorosan összefügg a Franco-rendszer elleni küzdelem­mel és egy része a világszerte folyó hatalmas békemozgalomnak. A spa­nyolok tudják, hogy ügyük igaz ügy, hogy győzni fog az a férfiak és nők százmillióit magávalragadó hatalmas békemozgalom, amelynek zászlóvivője a Szovjetunió és a ha­ladó emberiség vezére: a nagy Sztálin. Ez pedig Spanyolország felszabadításához, nemzeti függet­lenségének helyreállításához és sza­badságához vezet kratikus államban a családi viszo­nyok nem anyagi és vagyoni érde­kekre épülnek. Ez a törvény a házasságot mint a férj és feleség tartós, szabad és egyenjogú együtt­élését határozta meg. A házastár­saknak egyenlő jogaik és kötele­zettségeik vannak, mind egymáshoz való, mind gyermekeik iránti vi­szonyukban. A törvény megvalósí­totta minden gyermek egyenjogú­ságát, . megszüntette a hűbériség idejéből fennmaradt megkülönböz­tetést törvényes és törvénytelen gyermek között, úgyszintén beve­zette a kötelező polgári házasság­kötést. Az államapparátus további demo­kratizálását főleg az biztosítja, hogy a nemzeti bizottságok köte­lesek tevékenységükről beszámolni a dolgozók előtt, akiknek joguk van visszahívni a néphatalom e szerveinek azt a tagját, aki nem fe­lelt meg a tömegek beléje helyezett bizalmának. Nagy figyelmet "fordí­tunk még a munkásosztály sorai­ból kikerülő népbírák és a nép­ügyészek nevelésére is. Az államapparátus minden egyes láncszemének igen megtisz­telő feladata, hogy mindenekelőtt „ügyeljen arra, hogy a nép és álla­mának akarata és érdekei, melvek törvényeinkben öltöttek testet, " a népi demokrácia szellemével és a nagv szocialista célokkal teljes összhangban mindenütt és minden­kor érvényesüljenek". Klement Gottwaldnak ezek a szavai fejezik ki a mi szocialista törvényhozá­sunk lényegét, amely mindig és mindenütt a munkásosztály érde­kében, a szocializmusnak orszá­gunkban való felépítése érdekében kell, hogv irányítsa az állami szer­vek munkáját

Next

/
Thumbnails
Contents