Uj Szó, 1950. október (3. évfolyam, 227-251.szám)

1950-10-31 / 251. szám, kedd

4 TARTÓS BÉ K PF RT. NF.PI DEMOKRÁCIÁÉRT! 1950 október 29. • 43. (109.) A Szovjetunió és a népi demokratikus országok elleni támadó háború előkészítésének politikája, amelyet az 1947 májusa óta egymást váltogató kormányok folytatnak, pusztító következményekkel jár a francia parasztságra nézve. A Marshall-terv és az Atlanti Egyezmény Franciaország nemzeti érdekeit — s így mezőgazdaságának érdekeit is — alárendeli és feláldozza a világuralomra törő amerikai imperialisták politikájának. A francia falvak jelenleg súlyos válságban vannak. Ezt a válságot mégjobban elmélyíti a mezőgazdasági termékek és az iparcikkek árai közti szakadék, valamint az adóterhek növekedése. A mezőgazdaság számos ága nélkülözi a fölvevő piacot. Ennek legfőbb oka a dolgozók vásárlóképességének csökkenése. Hozzájárul még ehhez a külföldi piacok e'vesztése, valamint olvan mezőgazdasági termékek behozatala a Marshall-terv keretében, amelyekre az országnak nincs szüksége. A francia parasztok gyűlölik a háborút. Nagy árat fizettek minden eddigi imperialista háborúért. Tudják, hogy a harmadik világháborúban a bűnös washingtoni vezetők számukra az á'dozati báránv szerepét szánják. A francia parasztok készek megvédeni földjüket, hazájukat, de nem látják, hogv miért kell Franciaországnak barátja és szövetségese, a Szovjetunió ellen az amerikai kapitalisták érdekeiért harcolni. A katonai szolgálat időtartamának 18 hónapra való felemelése, újabb hárombónapos katonai szolgálat elrendelése az 1949-ben sorozottak második részlege számára, a tartalékosok mozgósítása, 28 hadosztály fölszerelése új fegyverekkel, 2000 milliárd frank póthite! engedélyezése katonai kiadásokra, Nyugat-Németország újrafegvverzése, francia csapatok szállítása Koreába, a vietnami bűnös háború folytatása — mindez azt eredményezi, hogy a parasztok napról napra jobban megértik: szoros összefüggés van nehézségeik és a háborús előkészületek politikája között. Mindez a parasztokat a békeharc fokozására ösztönzi. Francia parasztok tömegesen vesznek részt a stockholmi békefelhívás aláírásáért indított mozgalomban. így például 120.000 aláírás gyűlt össze Loir-et-Cher megyében, amely nagyobbrészt mezőgazdasági vidék. A stockholmi békefelhívást a nyilvánosságrahozatala után eltelt egy hónap alatt e megye lakosságának 50 százaléka írta alá. Nehéz lenne felsorolni A rmneiVi pairas&t&k sák ras&á i Ina k a háborús politika ellen Franciaországnak mindazokat a községeit, ahol a lakosságnak több mint 95 százaléka aláírta a felhívást és mindazokat a községi tanácsokat, amelyek nyilvánosan csatlakoztak a felhíváshoz. A mozgalom lendületét annak alapján is megítélhetjük, hogy az Altalános Mezőgazdasági Szövetséghez tartozó számos szervezet vezetője aláírta a stockholmi felhívást. A Béke Híveinek II. Világkongreszszusára történő előkészületek új lendületet adtak a békeharcnak. Újabb aláírásokat gyűjtenek, újabb békebizottságokat és községi béketanácsokat szerveznek. A parasztok nagy számban vesznek részt a népgyűlésekén. Ezeken a gyűléseken, falvakban és községekben megvitatják a Béke Hívei Vitágkongressszusa Állandó Bizottságának nrágai felhívását és megválasztják küldötteiket a Béke Híveinek megyei konferenciáira, amelveket Franciaországnak mind a 90 megyéjében megtartanak, Lembeye kantonban (Alsó-Pvrenées megve), amely 31 kisközségből áll s közülük a legnagyobbnak 200 lakosa van, egyetlen napon 17 népgyűlést tartottak. A széleskörű vita után hatvan küldöttet választottak meg a megyei konferenciára. Cavaillonban és Arroséeban megalakultak a békebizottságok. A helyi népgyűléseken elnöklő hat községi elöljáró aláírta a stockholmi felhívást. A kantonban 244 új aláírást gyűjtöttek. Ain megyében már 100 népgyűlést készítettek elő, Loir-et-Cher megyében tevékeny előkészületek folynak 206 gyűlés megtartására. Manche megyében 37 gyűlésen filmeket fognak bemutatni. Eure-etI.oir megyében a gyűlések ideje alatt 120 községben békeváltó fog áthaladni. Ilyen konkrét formában bontakozik ki a mozgalom. Pleven miniszterelnök kijelentése, hogy a katonai szolgálat időtartamát 18 hónapra meghosszabbítják, még világosabban megmutatta a parasztoknak a háborús veszélyt. A kormány törvényjavaslata elleni harc a parasztok békeharcának egyik legfontosabb részévé vált. Corréze megyében az Altalános Mezőgazdasági Szövetséghez tartozó ifjúsági szervezet e törvényjavaslat ellen tiltakozását jelenIrta: Htibmrt Ifit fisa Francia Kommunista Párt Központi Vezetőségének tagja • • tette be a képviselőkhöz. Creuse megyében a bourganeufi mezőgazdasági kiállításon 310 aláírást gyűjtöttek össze a törvényjavaslat ellen. Számos községi tanács a katonai szolgálat meghosszabbítása ellen foglalt állást. A falun folytatott békeharcnak döntő mozzanata, hogy az összes dolgozó parasztok egységesen veszik fel a harcot a hadigazdálkodásra való áttérés következmőnvei ellen; a parasztok kifejezésre juttatják jogos követeléseiket és e követelések kielégítése érdekében megteremtik az akcióegységet. A mezőgazdasági munkások harci egységüknek köszönhetik, hogy havi 3000 frank segélyben részesültek. A kormány ezt a segélyt csupán az iparban foglalkoztatott munkásoknak és tisztviselőknek akarta megadni, de még ezt is csak kemény harcok után. A szőlőművelő délvidék az elmúlt hónapok folyamán a dolgozó parasztok széleskörű mozgalmának vált szinterévé, amelyet közvetlen követeléseik megvédése érdekében folytattak. Szüret idején a mezőgazdasági munkások többszöri sztrájkjuk eredményeképpen kiharcolták munkabérük fölemelését. Ugyancsak sikerrel végződött az a sztrájk is, amelyet Aisne, Somme, Seine és Marne megyék mezőgazdasági munkásai aratáskor folytattak. Kibontakozik a felesek és a bérlők harca is közvetlen követeléseikért. A felesek és bérlők hatalmas összegeket fizetnek a földbirtokosoknak haszonbér fejében: ez az összeg 1947-ben 35 milliárd frankot, 1948-ban 60 milliárd frankot és 1949-ben 100 milliárd frankot ért el. A parasztok roskadoznak az egyre növekvő adóterhek és bérösszegek elviselhetetlen terhe alatt és harcolni kénytelenek az országszerte folyó elárverezések és kilakoltatások ellen. Ez a harc egyre gyakrabban.lobban fel az ország különböző vidékein. A parasztok olykor ellenállást tanúsítanak a kilakoltatást végrehajtó fegyveres rendőrséggel szemben. Ilyen esetek fordultak elő Narrosseben (Landes megye) és Boitteuxben (Côtes-duNord megye). Valamennyi kis- és középparaszt küzd a mezőgazdasági termékeket szállító amerikaiak versenye, a szükségtelen behozatal, a franciá mezőgazdaság halálos fojtogatása ellen. 1949-ben Franciaországban 13 millió métermázsa mezőgazdasági terméket vittek be. 1950 májusában és júniusában 30 milliárd frankkal nagyobb értékű élelmiszert vittek be, mint amennyit az országból kiszállítottak. 1950 augusztusában a kormány újabb szerződést kötött kb. 16.000 tonna olyan mezőgazdasági termék behozatalára, amelyet a francia paraszt saját földjén is termeszt. A francia parasztok, különösen a döhány- és cukorrépatermelők nem egyszer szót emeltek e politika ellen. Amikor az Egyesült Államok kényszerítette Franciaországot az amerikai dohány vásárlására, aminek nyomán a francia kormány elhatározta, hogy 30 százalékkal csökkenti a dohány beváltási árát, hogy ezzel kényszerítse a francia dohánytermelőket a termelés csökkentésére — a dohánytermelök számos esetben síkraszálltak ez ellen. így például a Strasbourgban rendezett tüntetésen 10.000-en, Marmandeban (Lot-et-Garrone megye) 8000-en vettek részt. Az ország 50 megyéjében a dohánytermelők általános sztrájkot rendeztek és teljesen beszüntették a dohányszállítást. Párizsban 25 ezer cukorrépatermelő tüntetett a hazaárulás politikája ellen, amelyért nekik kell fizetniök. 1950 júliusában Marseilleben a Földközi-tenger melléki megyék Altalános Mezőgazdasági Szövetsége 8 szervezetének kongresszusa tiltakozott a mezőgazdasági termékek behozatala és a francia-olasz vámunió ellen, amely közvetlenül veszélyezteti a délfranciaországi megyék kertészetét Cavaillonban (Vaucluse megye) 2000 konyhakertész hasonló tiltakozásának adott kifejezést. A Földközi-tenger melléki Alpes-Maritimes megye Altalános Mezőgazdasági Szövetsége síkraszállt a háborús kiadások és a parasztokat sújtó adók ellen. Egyetlen hét sem múlik el anélkül, hogy hasonló tiltakozások ne robbannának ki az ország minden részében. Ezek a tiltakozások az Altalános Mezőgazdasági Szövetség megyei szervezeteiből indulnak ki, és a parasztságnak egyre nagyobbszámú megmozdulásában jutnak kifejezésre. így például a szőlősgazdák körében erős nyugtalanság és mélységes elégedetlenség uralkodik afölött, hogy az idei gazdag termés következtében a bor felvásárlási árát nagymórtékben csökkentették (ami persze a legcsekélyebb mértékben sem csökkenti a piaci árakat). A széleskörű tömegmegmozdulások alkalmával, amelyeknek megszervezésére egyre több lehetőség kínálkozik, a mezőgazdasági munkások és dolgozó parasztok legjobb védelmezői és vezetői a kommunisták. A kommunistáknak az egységes mezőgazdasági szervezeten, az Általános Mezőgazdasági Szövetségen belül, határozottan meg kell védeniők a dolgozó parasztok érdekeit és minden erejükel arra kell törekedniök, hogy megakadályozzák a parasztgazdaságok felszámolását és megvédjék a francia mezőgazdaság függetlenségét és a békét. A felesek és bérlök körében dolgozó kommunisták arra törekszenek, hogy megszilárdítsák a bérlőknek és feleseknek kantoni és megyei szervezeteit s azokat önálló szervezetekké alakítsák át. A kommunisták jelenleg széleskörű harcot vívnak annak az alapszabálynak a védelmében, amely biztosítja az ezekbe a kategóriákba tartozó p. rasztok jogait. A Kommunista Pá ezt az alapszabályt mindjárt a háború befejezése után elfogadtatta. Ámde a kormány és a parlamenti többség támogatásával a nagybirtokosok most az alapszabály fokozatos felszámolására törekszenek. A francia dolgozó parasztok minden szenvedése, az őket fenyegető minden veszély a háborút előkészítő politika következménye. A parasztság a legszélesebbkörű egység szellemétől áthatva és elvetve a háború elkerülhetetlenségét erősítgető mindenféle szólamot, a kommunisták arra törekszenek, hogy a Béke Hívei II. Világkongresszusának előkészületeivel kapcsolatos békekonferenciák teljes sikerét biztosítsák. Á szocialista törvényesség fejlődése a népi demokratikus Csehszlovákiában Népi demokratikus köztársaságunk megteremtésének döntő feltétele az volt, hogy a dicsőséges Szovjet Hadsereg a nagy Honvédő Háború idején győzelmet aratott a hitleri területrab'.ók fölött és felszabadította a náci-megszállás jármában gyötrődő népeket. Klement Gottwald „A Csehszlovák Kommunista Párt politikájáról" megtartott nagyszerű előadásában, valamint a Csehszlovák Kommunista Párt VIII. Kongresszusán mondott beszédében rámutatott államunk keletkezésének következő főbb feltételeire: a hitleri Németország teljes veresége a második világháborúban, ami a Szovjetunió fegyveres erőinek köszönhető; a régebbi uralkodó körök politikai és erkölcsi csődje; népünk széles alapokra támaszkodó egysége az ország határain belül. Ilven történelmi körülmények között ment végbe a szlovák felkelés (1944 augusztus) és a prágai felkelés (1945 május), amelyet a munkásosztály vezetett, élén Csehszlovákia Kommunista Pártiával. A népi felszabadító harc tüzében kristályosodott ki a Népfront — a város és a falu dolgozói közötti osztályszövetségnek e sajátos politikai formája. Az ország felszabadítása után Csehszlovákiának, a Kommunista Párt vezette munikásosztálva előtt megnyílt a lehetőség, hogy mélyre* Irta: Stcfan Itntfs a Csehszlovák Népköztársaság igazságügy minisztere. * * ható forradalmi átalakulást hajtson végre. A kosicei program alapján, amelynek szerzője Gottwald elvtárs, a Nemzeti Bizottságok formájában felállították a népi államhatalmat, a lenini-sztálini nemzetiségi politika szellemében létrejött a cseheknek és a szlovákoknak egyenjogúságon alapuló kölcsönös viszonya, új külpolitika érvényesült, amely a proletárnemzetköziség elvén és a Szovjetunióval való szoros barátságon nyugszik. Már az új államhatalom megteremtésének első napjaiban elkobozták a nép ellenségeinek és az árulóknak vagyonát, azután államosították a fő iparágakat, az energiaforrásokat, a bankokat és a biztosító intézeteket. A nagybirtokosok földjeinek egv részét a parasztság között osztották szét. Ez hozzájárult a munkásosztálv és a dolffozó parasztság közötti szövetség megszilárdulásához. A korábbi bürokratikus burzsoá államigazgatási szerveket felváltó Nemzeti Bizottságok vetették meg

1 az alapját a teljes egészükben új államigazgatási rendszer kiépítésének, a dolgozók széleskörű részvételével. Ezzel egyidőben teljes mértékben beigazolódott a lenini-sztálini útmutatások helyessége: a megdöntött kizsákmányoló osztályok ellenállása növekszik, a dolgozók államhatalma elleni harcuk fokozódik. A burzsoá reakció, amelynek képviselői a Népfront egyes pártjainak vezetőségeibe is befurakodtak és fontos pozíciókat töltöttek be az állami és gazdasági apparátusban, az 1946. évi parlamenti választások nyilvánvaló eredményei ellenére is arra törekedett, hogy fokozatosan megszüntesse a nép forradalmi vívmányait. A nyugati imperialisták segítségével a reakció azon mesterkedett, hogy a7. államhatalmi gépezetben a maga javára változtassa meg az erőviszonyokat és e célból mindenekelőtt azzal próbálkozott, hogy szétzúzza a Népfrontot és elszigetelje a Kommunista Pártot. Csúfos kudarcot vallott a reakciónak az a kísérlete, hogy 1948 februárjában fegyveres puccsot robbantson ki. A reakefó szétverése februárban betetőzte a kassai kormányprogram győzelmét és megmutatta a Népfront igazi erejét, megszilárdította a város és a falu dolgozóinak szövetségét. Ezt Gottwald elvárs 1948 november 17-én a Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Vezetőségének ülésén mondott beszédében a következő szavakkal emelte ki. „Csakis így lehet megmagvarázni azt a tényt, hogy amikor a reakciósok szétzúzták a Nemzeti Front felső vezetőségét, az utóbbi úgyszólván egyetlen éjszaka leforgása alatt újjászületett, újra tömörült és a reakciós urak szine előtt az Akcióbizottságoknak rájuk nézve félelmetes formájában megjelent az újjászületett Nemzeti Front, amelyben a munkások, a parasztok, az értelmiség, a dolgozók minden rétege résztvett". A reakciónak nem sikerült visszaállítania a kapitalizmust és ez — ahogy Gottwald elvtárs hangsúlyozta — február legfontosabb és döntő vívmánya. A februári győzelem eredményeként megszilárdult a népi demokratikus államhatalom. Tovább folytattuk az iparvállalatok, a külkereskedelem és belföldi nagykereskedelem államosítását, megvalósítottuk a földreformot és a főidet átadtuk azoknak, akik megművelik. Még jobban megszilárdult és megbonthatatlanná vált országunk szövetsége és baráti kapcsolata a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal. • Uj államiságunk kiépítésekor felbecsülhetetlen értékű vezérfonalunk volt Lenin és Sztálin tanítása a proletárdiktatúráról, a szovjet állam és a szovje* dolgozók példája és tapasztalata. A népi demokratikus államnak mint a proletárdiktatúra formájának, proletár osztálytartalma van. Az ilyen államok jogrendszere az uralkodó osztály — a munkásosztálv társadalmi érdekeit tükrözi. Mint ahogy a népi demokrácia keletkezésének eredményeképpen a burzsoá állam helvett kialakult az attól gyökeresen különböző új állam — a munkásak és a parasztok állama, lényegét tekintve, a népi demokratikus állam jogrendszere is éppúgy különbözik a kapitalista állam jogrendszerétől, burzsoá jogrendszertől, amely az uralkodó, kizsákmányoló osztályok érdekeit szolgálja. Az újtípusú állam, amely a proletárdiktatúra funkcióit tölti be, olyan állam, amely megvalósítja az átmenetet a kapitalizmusból a szocializmusba. A világ első szocialista nagyhatalmának nagyszerű példája alapján fog hozzá a szocialista típusú államrend kifejlesztéséhez minden ország, amely a szovjet hadseregnek a második világháborúban aratott győzelme eredményeként a szocializmus építésének útjára lépett. A Szovjetunió tapasztalata az egész világ dolgozóit arra tanítja, hogy a szocialista társadalom felépítése a szocialista államnak, mint a szocializmus felépítése döntő erejének felhasználásával nemcsak lehetséges, de szükséges is. A szocialista állam feladata: a megdöntött kizsákmányoló osztályok ellenállásának letörése, a szocializmus építése, szocialista termelési viszonyok létrehozása, a kizsákmányoló osztályok korlátozása, kiszorítása és végül teljes megszüntetése, valamint a népnek a szocializmus szellemében való nevelése. Ugyancsak e célt szolgálja a mi népi demokratikus államunk, forradalmi törvényességünk. „A mi törvényeink — jelentette ki Klement Gottwald elvtárs —, amelyek segítségével új szocialista jogrendet építünk, megszilárdítják és rögzítik népi demokratikus államrendünket. Ezek a törvények megszilárdítják a most születő szocialista társadalmi rend alapjait a gazdasági életben, a kultúrában, az emberek viszonyaiban