Uj Szó, 1950. október (3. évfolyam, 227-251.szám)

1950-10-28 / 250. szám, szombat

1950 október 29. * 43. (103.) TARTÓ

S BEKÉÉRT, NÉPI DEMOKRÁCIÁÉRT! 9 Miért szeretjük a Szovjetuniót Mit mondanak a dolgozók az államosított iparról és a Szovjetúnióról Egész Csehszlovákia területén október 28-án ünnepeljük az ipar államosításának ötödik évfordulóját. Mit hozott az államosítási dekrétum Szlovákiának? Elég, ha arra utalunk, hogy ez év végéig az ipari termelés a háború előttinek a háromszorosára emelkedett. Szlovákia területén új üzemek születnek és megszületik egy öntudatos munkásoszály, amely biztositéka annak, hogy a szocializmus építése sikeres lesz hazánkban. Gazdasági éleitünknek sikerei legjobban bizonyítják, hogy mit eredményezhet a dolgozó tömegek kezdeményezése, amely megszabadult a kapitalista kizsákmányolók uralmától. Az államosított gyárakban új emberek születnek, akik mindennapi életükben is öntudatosabban ismerik fel feladataikat Az államosítás ötödik évfordulójának közeledtével különféle épületeket látogattam meg ahol a munkásság nyilatkozott arról, hogy a múltban az államosítás éJőtt hogyan éltek, és milyen különbségeket látnak ők, a dolgozók, az azóta eltelt öt év és a mult között. A lakásépítkezéseknél, melyek árammódszer szerint készülnek, Fojtich elvtárs, az üzemi bizottság elnöke, aki 1919 óta mint építőmunkás dolgozik, beszél az államosított építkezés és a múlt építkezési rendszer közötti különbségekről. En, 1919 óta mint építőmtmkás dolgozom. Tudom hát, milyen volt a helyzetünk az építkezés államosítása előtti időben. Csak az államosítás szüntette meg ténylegesen a munkanélküliséget az építőiparban. A vállalkozók csupán arra törekedtek az államosítás előtti időkben, hogy magánosok számára välákat építhessenek, amin jól kerestek. Ezért fekete béreket is fizettek. De hogy munkaslakásokat építsenek, arra egyik sem gondolt. Ma az építkezésen dolgozó munkás nem rabszolga többé, nem rabszolgája a vállalkozónak. Nem kell harcolnia és remegnie munkájáért. A múltban azt a haladószellemű épitőmunkást aki esetleg harcolni mert volna jogaiért, nem is akarták felvenni munkába. En is egy évig nem dolgozhattam meggyőződé, sem miatt. Ma a munkás maga legjobban meggyőződhetik ró'a, hogy na nagyobb teljesítményt ér el, akkor nagyobb fizetés is jár neki De a múltban a munkások a nagyobb teljesítmé. nyeiket rejtegették, esetleg csak arra használták fa, hogy gyorsabb munka esetén pihenhessenek egy sort Az új Duna-vásár területe mellett 12 emeletes szálloda épül. Az épületen jelenleg betonosok, vasbetonmunkások, cölöpözök dolgoznak és egy kőmövescsopoit is. Október 2. óta a munkások mind az állami katalógus szerint dol. goznak. Az üzemnek 19 élmunkása van és teljesítményükkel az élmunkásüzemek sorába léptek. November 7-ig, a Nagy Októberi Forradalom évfordulójáig a technikai személyzet elkészíti az összes terveket, úgyhogy megkezdhetik 1951-ben a tervek szerinti folyamatos munkát. Az építkezés részére egy könnyítést bevezettek, amennyiben a szükséges kőanyagot a közelben lévő kőbánvából szállítják az épületre és így időt és pénzt "takarítanak meg. Az úton találkozunk egy vasútépítő csoporttal. Csermák Cifer, Zigel, Balcsán csoportjává!. Csermák elvtárssaJ a Szovjetúnióról beszélgettünk. A Szovjetúnió volt az, amely megmentett bennünket a további szenvedésektől. En magam, aki Németországban vol'.am és ott nagyon sokat szenvedtem, elmondhatom, hogy számomra valóban megváltást jelentett 8 Szovjetúnió győzelme. En szabadságomat., életemet'köszönhetem a Szovjetuniónak. Ba'.csán elvtárs kérdésemre, hogy miért szeretjük a Szovjetúniót, igy felel: — Számomra, aki nős és családos vagyok, a Szovjetúnió puszta léte biztosíték ara, hogy mindig lesz munkám, hogy mindig lesz keresetem és el fogom tudni tartani családomat. Én ebben látom a Szovjetúnió nagy jelentőségét és ezért szeretem Sztálint. Meleg Tamás elvtárs, aki szintén a vasutat építi, a múltról beszél. — Régebben az építkezéseken csak az a munkás érvényesülhetett, csak az jutott nagyobb kere&ethetz, csak annak volt biztos helye, aki a pallérral jóban volt Aki kacsával, libával tömte a pallért, annak biztos volt a kenyere. Érvényesült a protekció. Most pedig mindenki érdeme szerint részesül a fizetésben. Ez az a nagyjelentőségű váltezás. amely nekem feltűnik Maluslca Péter, az özemi pártelnök arról beszél, hogy a magyarok nagyon jó munkások, m&jd a Szovjetúnióva! kapcsolatban ezeket mondja: — Még soha olyan szomszédunk nem volt, mint a Szovjetúnió. Ez a szomszéd nem akar bennünket kihasználni, sőt segítséget nyújt nekünk, ott ahol szükség van rá. Gondoljunk az 1947-es szárazságra, amikor nem volt kenyerünk. A Szovjetúnió kenyeret adott nekünk. A Szovjetúnió nélkül nem lennénk azok. akik vagyunk, Sztálin elvtárs az életűnket védelmezi, a terveinket, a holnapunkat További útunk során meglátogatjuk a postaalkalmazottak épülőfélben levő háztömbjét. Az építkezés befejezése előtt áll. Sárközi Arpád segédmunkás, az épület pucolásnál segédkezik. Saját életéből jól tudja, miért keíl szeretni a Szovjetúniót. — Nelkem, aki cigányszármazású vagyok, azt lehet mondani, az életemet adta vissza az, hogy a Szovjetúnió felszabadította Csehszlovákiát, Üldöztek bennünket és nem sok választott el attól, hogy Dunaszerdahelyen a ghettóba szállítsanak. A mester megmondhatja, hogy milyen kitartással, lelkei sedéssel dolgozunk. Nem igaz az, amit a cigányról mondtak, hogy r 1 szeretnek dolgozni. Mi bizony örülünk a munkának és becsületesen megszolgált bérünket megérdemeljük. Lakatos Kálmán, aki Sárközivel együtt dolgozik és igen jó barátok is, még ezekhez hozzáfűzi: — Most senki sem üldöz többé bennünket és egyenjogúak vagyunk többi dolgozótársainkkal, mindenki csak azt nézi, hogyan dolgozunk. Ez az egyetlen fontos körülmény és senki setn kérdezi tőlünk, hogy cigány vagy-e. Koller elvtárs, a ROH elnöke most 49 éves. Foglalkozására nézve ács. Neki is felteszem a kérdést, miért szeretjük a Szovjetúniót és Sztálint. — Hogy miért szeretjük? — nekem csak a múltra kell emlékeznem, hogy rájöjjek, mi a különbség. Akkor négyöt hónapig voltam munka nélkül. Októberben leálüt a munka és az ember hitelből élt és eladta, ami kis holmija volt. Most mindenkinek van munkája. Es, hogy lassan elfelejtjük a munkanélküliség rémséges idejét, est a Szovjetúniónak köszönhetjük. - UJ5ZG ! A kassai gépmfivek dolgozói a múltról és a máról beszélnek Az államosított iparüsemek a szocialista építőmunka előrelemlítoi (p. b.) öt év nem Ida Idő. Azóta sokat cselekedtünk, építettünk. A hatalom a dolgozók kezébe került s az ipari Üzemek ls az államé, a népé lettek. Igazi fejlődésünk csak ekkor kezdődött. A mnlt csendes völgyeit most már az építés zajos munkaüteme teszi hangossá* Üj Üzemek egész sorát emeljük, hogy a magas kéményekből kiáradó füst hirdesse, hogy nálunk nagy munka folyik. Szabályozzuk a fürge Vág vizét, hogy a termelés szolgálatába állítsuk. Északon, Árva vidékén az űj üzemekben dolgoznak az ottlakók, nem kell máshol, távol községeiktől munkát keresniük és kivándorolnlok, mint tették a múltban. Vagy vegyük csak a keletszlováldai falvakat, ahol _azelőtt olyan nehezen éltek és keservesen küzdöttek a mindennapi falat kenyerükért, — most ezek az emberek, fiúk és lányok, akik soha életükben nem voltak gyárakban, nem láttak termelőgépeket, üzemekben dolgoznak és kiváló élmunkás okká válnak. Vagy figyeljük csak meg a falvak életét, hogy milyen hatalmas változást hozott nekik a népi demokrácia. Államosított Iparunk gépekkel, traktorokkal látta el falvainkat, hogy dolgozó parasztjaink jobban, olcsóbban és gyorsabban végezhessék el a mezőgazdasági munkálatokat. S ezek a gépek tették lehetővé, hogy virágozzék a falu élete ls és rohamosan fejlődhessenek szövetkezeteink. öt éve államosítottuk az ipart, öt éve működnek nemzeti vállalataink, I

munkáshazánk büszkeségei, ötéves tervünk előrelendítöi. S kik örülnek ennek a legjobban? Dolgozóink mil| liói, akik felismerve ennek nagy je| lentöségét, azt, hogy többé már nem I A Kereszt-utca 12. szám alatt lévő építkezéseknél a ROH elnöke Lazarlcs elvtárs, aki azelőtt raktárnok volt, így nyilatkozik arról, hogy az építőmunkások nagyrésze a falusi dolgozók közül kerül ici: — Nagy nehézségeket okoz nekünk az, hogy az építőmunkásság faluról jár be és kapcsolatai sokban akadályozzák helyes felvilágosítását. Sokan, akiknek valamilyen földjük van vidéken, bár jól dolgoznak az építkezéseken, mégis nehezen értik meg az Egységes Földműves Szövetkezetek fontosságát és ezért szükséges lenne, minél nagyobbarányú felvilágosító munkával megvilágítani előttük azt, hogy nekünk a falusi dolgozó parasztság soraiból munkaerőkre van szükségünk a városokban, a gyárakban és ejzt csak úgy nyerhetjük él. hogy ha a falukon mindenütt megalakítjuk az Egységes Földműves Szövetkezeteket. emelkedett a munka termelékenysége. Sokan vagyunk benn a Pártban, iskoláztatásokon veszünk részt. Tanulunk. Tanul a munkás, új nemzedék nevelődik ki ebben a népi demokráciában. Belátja már mindenki, hogy így jobban, magunknak dolgozunk. Állandóan újabb és újabb kötelezettségeket vállalunk s Így sikerült az én csoportomnak is, melynek rajtam kívül tagjai még Kocsis és Csutak elvtársak, 160—170 százalékos teljesítményt elérnie. — Minden munkát előre tervezünk, hogy mennél hamarább elvégezhessük. Most tíz nagy hengert kell csinálnunk. Gondolkodtam a munkán s így sikerült olyan újítást kieszelnem, amivel öt-hatszáz órát takarítunk meg ennél a munkánál. — Szilárdak a normák, de letörjük őket — mondja örömmel Csajka Ferenc öntöélmunkás. — Fokozzuk a termelést, hogy mindenből több legyen, Így többet keresünk s az üzemnek ls sokat megtakarítunk, így vált csak lehetségessé, hogy az sok helyen dolgozott, ctt, ahol valami munkát kapott. — Hej, nehéz idők voltak azok, a munkanélküliség gyötört bennünket. Az állam nem biztosította számunkra az állandó munkát. A kapitalisták kénye-kedvére voltunk kiszolgáltatva. Ha megfeleltünk, felvettek, ha pedig gyengéknek, erőtleneknek bizonyultunk, azonnal elbocsátottak. Ez volt a munkás élete a mult rendszerben. Nem gondoskodtak arról, hogy tanulhassunk, fejleszthessük szaktudásunkat... Most annyit tanulhatunk, amennyit csak akarunk. Az üzemben nevelnek bennünket tanfolyamokra járhatunk s abban a szakmában dolgozhatunk, amely nekünk a legjobban megfelel... S ami a legfontosabb, nem kell azon gondolkodnunk, hogy holnap hol fogunk dolgozni... Itt ebben az üzemben — mondja büszkén Stafira Ferenc — kazánkovács lettem. Kétszáz százalékra teljesítem a tervet. Csak a szervezett munkával érhettem el ezt — Ahogy dolgozunk, akként veszszük hasznát, — mondja komoly szavakkal Lép Mihály kazánkovács, aki már hét éve dolgozik a Keletszlovákiai Gépmüvek kassai üzemében — nem azért jöttünk ide, hogy elpöfékeljük az időt, hanem, hogy dolgozzunk, termeljünk, mert ezért fizetnek. Azelőtt bizony nem a munka után fizettek bennünket... Lép Mihály már ötvenhat éves. Erőtől duzzadó ember. — Meg vágyok bizony elégedve, csak erő és egészség legyen továbbra is, hogy még többet dolgozhassak. Iparkodotn a munkában, nem támogatom a kocsmát, hanem a saját fészkemet. Arra törekszem mindig — mondja önvallomásszerüen Lép Mihály —, hogy munkámmal meg legyenek elégedve. Tudjuk, hogy erre az államunknak szüksége van. Mindnyájunknak be kell kapcsolódnunk az építömunkába, nem szabad egymástól elszakadnunk, hogy a jövő nemzedék örömmel gondolhasson reánk, a mi tevékenységünkre. — Csak az ipari üzemek államosításával — mondja Lép Mihály — sikerült bevezetnünk a tervszerűséget a termelésbe. Most már mi gazA technikai főiskola építkezésén a munkásság száz százalékosan résztvesz a szocialista versenyben. Az építkezés ütemterv szerint történik, ami azt je'enti, hogy az építkezésen lefolyó minden munka pontos tervek szerint készül. Gálik János pallér, a Szovjetúnióról beszél. — Mi, munkások a Szovjetúnióban látjuk azt, aki felszabadított bennünket és boldog jövőnket biztosította. További jólétünket azzal látjuk biztosítottnak, hogy egyedül csak a Szov. jetúniót követjük. A Montostav a téli építkezések keretében január 1-tőI március 15-ig mindazoknak biztosítani tudja a munkát, akik résztvesznek az építkezéseken. Biztosítja a meíeg ruhát, cipőt meleg fehérneműt. Magukon az építkezéseken elegendő koksz áll rendelkezésre, úgyhogy minden előfeltétele me<g van annak, hogy a téli építkezéseg meginduljanak. A Nagyszombati úton a garázsépftkezéseknél Vitek Marek, az üzemi bizottság elnöke, aki már .dősebb munkás és régebben önálló iparosként dolgozott, egy igen érdekes tényre muta. tott rá. — Én, aki azelőtt önálló iparosként Lép Mihály kazánkovács a tőkések, bankosok, gyárosok zsebelik be verejtékes munkájuk értékes gyümölcsét, hanem azt már a nép, a magunk javára fordítjuk. Tudatosítottuk magunkban, hogy a gyár a miénk s miénk a felelősség is. Üzemeink felelős kezekbe kerültök s így vált csak lehetségessé a nagyarányú fejlődés, mely valamennyi üzemünkben tapasztalható. 1920 is háború után volt. A Csajka-család szétszóródott. Nyolc gyermeket egy családban akkor eltartani nem is lehetett. Főleg egy munkáscsaládnak nem. Az alig tizenegyéves Ferenc Nádasdra kerillt a nővéréhez, ahol azonnal munkába is fogták. Kellett a kenyér. Az éhség és nincstelenség a kis Ferencet az ottani gyárba űzte, ahol Igen szük keresethez jutott. — Az állam nem gondoskodott rólunk, csak fatalpú cipőt és papírruhát szereztek be nekünk. Csajka Ferenc 1924-ben Csehszlovákiába került s a mostani Keletszlovákiai Gépmüvek kassai üzemében helyezkedett el. öntömunkás lett. Most is itt dolgozik. — Akkor a gyáros bizony nem törődött a munkással, hogy kapjon valamit — hangzanak fel újból a kiváló élmunkás ajkáról a vádoló szavak. S jött a felszabadulás éve, 1945. — Szabadok lettünk, kaptunk gyerekpótlékot, üdültetést — mondja egyszerű szavakkal Csajka elvtárs — jobb lett a sorsunk, többet keresünk ... Minél többet dolgozunk, annál könnyebb a megélhetés... A felszabadulás óta 50—60 százalékkal Csajka Ferenc öntőélmunkáa ötéves terv második évét október 28-ig, az ipari vállalatok államosításának ötödik évfordulójára teljesítettük. — Azelőtt — emlékezik vissza Csajka elvtárs — ilyesmire nem is gondoltunk. Csak kiadták nekünk a munkát és gyötrődhettünk vele, amennyit csak bírtunk. Nean segítettek. Hogy most ennyire előre juthattunk, fejlődhettünk, ezt az ipar államosításának, a szocialista munkamódszerek alkalmazásának köszönhetjük. Ebben az üzemben dolgozik Stafira Ferenc kazánkovács is. Azelőtt csak egyszerű kovács volt. Akkor dolgoztam és mindig gondokkal küzdöttem, munkát kellett hajszolnom, most, hogy meg van az állandó fix fizetésem, sokkal nyugodtabbnak és gondtalanabbnak érzem magam. Hét gyermekem van és családomat jól el tudom látni. Hogy miért szeretem a Szovjetúniót, erre könnyű felelni. A Szovjetúnió volt az, melynek munkásaitól példát vehetünk mi, csehszlovákiai dolgozók, akinek munkásaitól tanulhatunk. Az új módszerek, a szocialiesta versenyek, az élmunkás-mozgalom, a munkák gépesítése, amely a régi elavult munkamódszereket gyorsítja, munkánkat könnyíti a nélkül, hogy jobban kihasználna bennünket Ez mind, mind a Szovjetunióból eired és mi csak hálásak lehetünk azért, hogy a Szovjetúnió nagy vezére, Sztálin elvtárs lehetővé teezi nekünk, dolgozó munkásoknak, hogy követhessük a Szovjetúnió példáját, amely a békét és a dolgozók szabadságát védelmezi. Vidor István. | dálkodunk az üzemben s azért tö: rekszem én is mindig arra, hogy minden anyaghulladékot felhasználjak. A munkásnak a múltban nem volt szava s ha mégis merészkedett szót emelni, ha sztrájkok szervezésében vett részt, mint tette azt Magyar János elvtárs is, börtönbe került — A munkás élete nyomorral, szenvedéssel volt teli, míg a gyárosok, a tőkések bővelkedtek a javakban. Magyar János elvtárs is a kassal gépmüveknél dolgozik. Az udvari munkálatok felelőse. — Most nyugodtan mondhatom — vallja be őszintén —, hogy megvan mindenem. A kormány biztosítja mindnyájunk számára a munkát, törődik velünk s mi is Iparkodunk, hogy előbbre vigyük a köz ügyét Fáradságot nem ismerve dolgozom, ha kell, még éjjel is bejövök, hogy az anyagot kirakhassuk a vagonokból. A köznek, magunkért dolgozunk emeli fel hangját az elvtárs —, ezért a rendszerért készen vagyok magamat is feláldozni, hogy megvédjük kiharcolt jogainkat, a békés építőmunkát s hogy a mult többé soha vissza ne térhessen.