Uj Szó, 1950. október (3. évfolyam, 227-251.szám)
1950-10-28 / 250. szám, szombat
UJSZ0 1950 okt6b®T 28 c/l hehumini Qmtáo OClimeut-acélmiíaek. Az államosítás ötödik évfordulójának küszöbén továbbfejlesztik a szocialista munkaversenyt yjttinkáiUo zUz&Ĺľik ívják (H. L-) A hengerek között mint izzó szalag fut az acél, hogy ismét viszszakerülve tovább folytassa megkezdett útját. A hengerek közül kifutó izzó szmlagot a gép mellett álló munkás ügyes, begyakorlott mozdulattal elkapj a hosszú fogójával és ügyes mozdulattal visszakanyarítva dobja az állandóan forgó vékonyabb hengerek közé. Amikor közelebb lépünk, messziről mosolyog Piszkos sapkájához emeli kezét és a gépek dübörgésén át hangos Cseszt práeií dob felénkLukasek Ferenc élmunkás a cseh munkásosztály öntudatos tagja. El* mondja, hogyan segítette át a Párt a kezdet nehézségein, hogyan kezdték építem Osztrava vidékét. Régi gépekkel, az összelőtt szerelőcsarnokokban kezdték meg a munkát, de a felszabadult munkásság erőfeszítéseivel nagy előrehaladást értek el. Újításaikkal jelentősen javítottak e munkameneten és Lukasek Ferenc ma 130 százalékos átlagos teljesítménnyel dolgozik a szocializmusért. Elmondja, hogy a felszabadulás óta életszínvonala fokozatosan és állandóan emelkedett. Óránként 22—25 korona keresetről szilárdabb normákkal, az állami bérketalógus bevezetésével 38.— koronára is feljön. Kérdésünkre, milyen emlékei vannak a múltból, így felel: — Az első köztársaságban még csak vergődtünk valahogy, ha munka voltDe amikor a fasiszták megszállták az országot, engem, a rég; munkásmozgalmi embert, azonnal üldözni kezdtek. Az üzem vezetősége elbocsátott és meghúzódtam az egyik környéki bányában, majd később a protektorátus területén egy kémiai gyárban dolgoztam. — Mi mindannyian tudjuk, mit jelent nekünk az államosítás. Mit jelent az, hogy sajátunkban dolgozunk. Olyan teljesítményeket érünk el, amelyekre a kapitalisták nem is gondoltak. De az én életem is más. Azelőtt egy nedves lyukban laktam, most hét gyermekemmel gyönyörű, négyszobás lakásban lakom, amelyet a népi demokrácia épített nekem. A konstrukciós műhelyben Dedic elvtárssal találkozunk Dedic elvtárs jónéhány társával elhatározta, hogy „ki kell rúgni" a mozgást és termelést gátló falakat. Sok nehézséggel kellett megküzdeniük, hogy meghosz szabbíthassák a konstrukciós műhelyt. De a műszakiak végül is segítettek és ma már Dedic elvtárs társaival együtt jól felszerelt, tágas műhelyben, jobb munkakörülmények között dolgozik. 167 százalékával hozzájárul az államosított ipar szocialista felépítéséhez. Most felvételét kérte a Pártba és tettei, munkája alapján elfogadták jelentkezését. A drótvonó-gépek halk morajában egy Kiszuca vidéki szlovák munkással, Kubacska elvtárssal találkoztunkKubacska elvtárs rájött arra, hogy munkaideje nincs eléggé kihasználva. Áttért a több gépre és csoportjával együtt három munkaerőt takarít meg, amellett az egy gépre előírt teljesítmény sem csökkent. Jó párezer kilogrammal gyárt többet hetente, mint azelőtt. Megkérdeztük Kubacska elvtárstól, hogyan segítenek itt a mesterek az élmunkásoknak ab ban, hogy jobb munkaszervezéssel többet kereshessenek. Kubacska elvtárs készségesen és azonnal válaszolt: — Nálunk ez a segítség tényleg fennáll. Hiszen én, mint begyakorlott munkás, csak e hibákat láthatom. De a mesterek és műszakiak segítségével ezeket a hibákat ki is tudom küszöbölni. Kubacska elvtárs valamikor napi 6 korona bérért dolgozott a gazdag parasztoknak. Hat koronáért használták ki fiatal munkaerejét. Néhanapján hazajár, ellátogat a Kiszuca vidékére, hogy megmagyarázza az embereknek, mi a különbség a régi és mostani élet között. Elmondja nekik, hogy hogyan él és hogyan dolgozik saját üzemében. Az egyik jelenlévő elvtárs kérdésére öntudatosan mondja: — Jobban élek, mint azelőtt egy magasrangú államhivatalnok! Büszkén néz végig műhelyén és gondos gazda módján hajol a lassan pergő orsók fölé, majd búcsút intve, nyugodt léptekkel megy át másik gépéhez. A magaskemencék árnyékában ta lálkoztimk Jabcsan Jánossal, az üzem legjobb újítójával. Jabcsan elvtárs minden hónapban egy újítójavaslatot nyújt be, amelyek átlagosan 70 ezer korona megtakarítást jelentenek az üzemnek. Természetesen megkapia újításáért méltó jutalmát. Jabcsan elvtárs a mesterek és műszakiak segítségével dolgozza ki újítási javaslatait és elmondja, hogy közöttük igazén szívélyes elvtársi viszony uralkodik. — Egy szocialista üzemben — mondja — nincsen különbség munkások és mesterek között, mindenki tehetsége szerint szolgálja a szocializmus felépítését így dolgozik hatalmas üzemeiben Osztrava vidékén a cseh munkásosztály, így éri el sikereit, amelyekre büszke lehet az egész ország. A bohumini Gusztáv Kiiment acélművek versenyre hívták e trnavai Kovosmalt elvtársait ís akik azonban eddig még nem feleltek felhívásukra. Remélik, hogy a feleletet csakhamar megkapják és akkor még szorosabb kapcsolatot vesznek fel a szlovákiai üzemekkel. Az üzemben láttuk, hogy a Martin-kemencék hogyan nyelik a vashulladékot, amelyet egy hatalmas automatikus gép óriási mennyiségben dob a kemence vöröslő szájába. Ezt a gépet ma egyetlen egy ember irányítja Azelőtt ennél a munkánál sok munkásra volt szükség, akik hatalmas hőségben, a kemence szájához közel végezték fárasztó munkájukat. Kérdésünkre megtudtuk, hogy ez a gép szovjet mintájú. így segítenek a szovjet munkásosztály tapasztalatai Csehszlovákia munkásainak előrehaladásukban, hogy könnyebben és gyorsabban építhessék fel szabad hazájukban a szocializmust. Iparunk államosításának ötödik évfordulóját a magyar bari dolgozók örömteli lelkesedéssel ünneplik mindenfelé. Munkáslevelezőink egymásután küldik a leveleket, amelyeknek hálatelt és egyben megelégedett, büszke sorai tanúsítják legjobban azt a hatalmas eredményt, amit a felszabadult, kizsákmányolástól mentes dolgozók elértek az áihmosított ipari gazdálkodásban. MIRZO TURSZUN-ZADE: IGY AKARJAK A NEPEK! Egy tádzsik költő, Szajdo Noszahi így fejezte ki a népi mozgalom lényegét: „A népi mozgalom hasonló a megdagadt, rohanó tavaszi folyóhoz. Ha az ellenség szembe akar szálnl folyásával, elpusztul a víz sodrában." A világ még sohasem látott olyan szilárdan összehangolt népi mozgalmat, mint amilyent napjainkban láthat. A történelem folyamán még sohasem lehetett olyan határozottan megkülönböztetni a barátot és az ellenséget, mint ma. Soha semmiféle program nem szólt még olyan röviden és érthetően az emberekhez, mint a mienk: — A békéért küzdesz, vagy ellene? Igen vagy nem? Ha békét akarsz —• szégyenítsük meg azokat, akik háborúba akarják sodorni az emberiséget. Ha a békéért küzdesz — írd alá a stockholmi békefelhívást. Ha a béke mellett vagy — leplezd le a háborús uszítók intrikáit, gyűlöltesd meg őket gyermekeiddel. Légy kész arra, hogy lefogod azoknak a kezét, akik atombombával akarják elpusztítani a világot! Aki ezt nem teszi — az háborút akar, az az emberiség ellensége. Sohasem küzdöttek még a népek olyan tevékenyen a békéért, mint ma. Sohasem hittek még a föld népei annyira a saját erejükben, mint nanjatnkban. S a népek saját erejükbe vetett szilárd hite félelmet kelt a háhorús uszítókban, akik egyik kétségbeesett kísérletet a másik után teszik, hogy félrevezessék a tömegeket, megrémítsék az egyszerű embereket képzelt hatalmukkal és elhitessék velük a véres háború elkerülhetetlenségét. Amikor pedig ezek a kísérleteik kudarcba fulladnak, a mister trumanok „hathatósabb" módszerekhez folyamodnak. A kiskaliberű gonosztevők aljasságával kolorádóbogarakat szórnak le repülőgépekről a népi demokratikus országokra. Nyilt intervenciós háborút indítanak a koreai nép ellen s bombázzák a békés koreai falvakat és városokat. A washingtoni álszentek hideglelősen Írják alá a fegyverkezési kiadássok emeléséről szóló törvényjavaslatokat. Tehetetlen dührohamaikban az atombombára sandítanak s megkérdezik önmaguktól: Ne használjuk-e? Az egyszerű emberek milliói már fogadalmat tettek arra, hogy háborús bűnösként számolnak le azzal, aki először alkalmazza az atombombát. Nincs a világnak olyan országa, amelyre ne támadna étvágya a náborús uszítóknak, akik arannyá akarják változtatni az egész emberiség verítékét és vérét. De nincs egyetlen olyan ország sem, ahol az egyszerű emberek beleegyeznének ebbe. A népek szabadságot akarnak s küzdenek & szabadságért és a békéért. Az egyszerű emberek az összefogásból merítik erőiket. Bíznak erejükben, mert a Szovjetúnió áll a békeharcosok élén. Velük vannak a szovjet emberek, velük van Moszkva és velük van Sztálin elvtárs, a népek boldogságáért folytatott küzdelem nagy és legyőzhetetlen harcosa. A nagy Sztálin neve szimbólumként, jelképként egyesíti a béke valamennyi harcosát. Ez a név ajtót nyit a bátorság, az igazság és a győzelembe vetett hit előtt. Jártam Lahoreban, Pakisztán egyik városában. Egy munkás viskójában beteg gyermekeken kívül senkit sem találtam. Itt heteken át nincs rizs, nem tudják milyen is lehet az új ruha, ide soha nem tér be az orvos, noha a gyermekek tüdőbajosak. Es ebben a viskóban megpillantottam Sztálin képét. Újságból kivágott kis fényképfelvétel volt. Hívatlan vendégek érkezésekor le szokták venni a falról. Féltve őrzik ezt a képet, mert Sztálin — a Jövö reménysége, Sztálin — az egyszerű emberek és az Igazság győzelmébe vetett ragyogó hit jelképe. Miután valamennyi szovjet ember aláírta a stockholmi békefelhívást, az egyszerű emberek az egész világom még bátrabban fognak harcolni a békéért, mert maguk mögött érzik országunk legyőzhetetlen erejét. Mi megsemmisítettük a hitleristákat, örökre elvettük a szamurájok kedvét attól, hogy másokon élősködjenek s egész létünket feltesszük a békére és megvédjük a béke ügyét. Ezért hallgatják olyan forró szeretettel a szovjet nép szavát az egyszerű emberek az egész világon. Ezért vallják azt, hogy a béke zászlaját a népek boldogságáért küzdő legyőzhetetlen harcosok erös kezei tartják. Még nem minden országban tudták kivívni az egyszerű emberek a szabad akaratnyilvánítás Jogát. Még börtönbe vetik az embereket a „béke" szóért azokban az országokban, ahol az életet gúzsba kötik az álszent burzsoá alkotmányok „szabadságjogai". A világ mégiscsak azt kiáltja: „Békét!" Es ez harsány kiáltás, ez a követelés félelmetesebb a háborús uszítók előtt a halálos ítéletnél íb, mert számukra a béke — pusztulás, a demokrácia — a vég és a népek boldogsága — a halál. Hát akkor legyen így! Éljenek az egyszerű eirfberek milliói, harcolják ki Jövőjüket," hadd reszkessen tőlük az elállatiasodott gyáva gyilkosok maroknyi csoportja! Duzzadjon meg rohanó hatalmas folyóvá az egyszerű emberek egész világra kiterjedő békemozgalmának tavaszi árja! Hadd pusztuljanak el sodrában mindazok, akik szembeszállnak ezzel az árral! Ezt akarják a népek! »Üj utakon járunk« — írja Albert József, a füleki Kovosmalt munkása. — Vége a füleki gyár munkásai rab. szolgasorsának. A gyártelepből virágzó várost létesített a felszabadult munkásság. Míg a múltban a kapitalista ipari gazdálkodás idején egymást követték a tüntetések és az elkeseredett munkásság a mindennapi kenyérért küzdött, kitéve a csendőrség igazságtalan megtorlásának, a bebörtönzésnek, addig ma október 28-án az államosított ipar ötödik évfordulóját örömtől ragyogó arcok, termelési eredményekre büszke munkásszívek köszöntik. Fülek megváltozott. Hulitát, a | reakciós igazgató-hiénát eltávolítottuk, é sőt még a reakciós mestereket, tisztI viselőket és mindazokat, akik szocialista termelési versenyünket gátolták volna, kicseréltük. A munkásság soraiból választottunk igazgatót, mestert és szakmai vezeitőket, mert tudjuk, hogy ha a munkásosztály tagja el is követ hibát, az csak öntudatlanságból teheti, míg a reakció tudatosan, szándékosan árt a neki ellenséges szocialista rendszernek. Mi munkások azon vagyunk, hogy a régi korhadt rendszer helyébe csak i szépet és iót építsünk. Modern gyáji rakat, modern egészséges lakásokat teremtünk, hogv paradicsomot varázsoljunk a füleki vár tövébe. Az fed. digi öt év alatt is lényeges változáson ment át Fülek Az 1951. évben további harminc kislakás épül a már meglévő emeletes házak mellé, központi fűtéssel, fürdőszobával. Gyárunk műhelyei korszerű szak- és egészségügyi berendezéssel, városunk pedig hivatalokkal fog büszkélkedni és ezzel eléri, hogy Fülek és környéke dolgozói nem kényszerülnek Losoncra járni hivatalos ügyeik elintézéséért. Láthatjuk, hogy minden a nép érdekét szolgálja, ezért állnak dolgozóink olyan egységesen a béke frontján és ezért háborodnak fel olyan mélységesen, ha a háborús uszítók és gaz reakciós ügynökeik gaztetteiről hallanak. Munkáskormányunk azonban éberen és a dolgozók szellemében megbosszulja a hazaáruló, ké. mek, államfelforgató tevékenységét, mint legutóbb Zsingor és bandája esetében is. Zsingorék is romba szerették volna dönteni az öt év alatt elért eredményeket, hogy megrontsák a dolgozó nép boldog jövőjét. Mi ipari munkások, iparunk államosításának ötödik évfordulóján ismét ünnepélyesen megfogadjuk, hogy kiharcolt vívmányainkat megvédjük, a Sztálin elvtárs vezette béketábor mellett szilárdan kitartunk és ötéves tervünk sikeres, gyors megvalósításával, dolgozó parasztságunk és értelmiség günk összefogásával felépítjük hazánkban a szocializmust. Albert József, Kovosmalt, Füleik. »Iparunk államosításának ötödik évfordulóján mi, az apátfalusi Poľana textilgyár dolgozói, önkéntelenül viszszatekintünk a múltba, hogy milyen nehéz és küzdelmes volt az életünk, amíg eljutottunk arra az útra, ama. lyen ma haladunk Üzemünket végigjárva mindeniké láthatjuk az építő mnuka lázas ütemét. Lelkesen dolgoznak ma az öntudatos munkások, mert tudják, hogy nem az uraknak építe. nek, mint a kapitalizmus idején, hogy munkájukból nem a tőkések építenek pa'otákat. hanem minden százszorosan visszatérül a haza dolgozó népének újabb gyárak, gyárberendezések, kórházak, iskolák, rekreációk öregségi segély, gyermekgondozók formájában. A szocialista munkaversenyben résztvevők tehát tudják, hogy fokozott munkateljesítményükkel sajátmaguk, családjuk jólétét segítik elő. Minden méter fonál, minden méter szövet a dolgozókhoz kerül. Iparunk á'lamosítása volt az a for. dulópont, amikor a munkások tulajdonába ment át a gyár, a termelés irányítása. De a munkásságé lett a tudomány, a művészet a kultúra minden alkotása is. Mindezt elsősorban a dicső szovjet hadseregnek köszönhetjük. amely felszabadított? hazánkat a kapitalista és fasiszta elnyomatás alól és lehetővé tette, hogy a munkásosztály a Kommunista Párt vezetésével kezébe vegye a hatalmat. Ezért további titunkon is bizalommal tesszük sorsunkat a Párt kezébe, hogy útmutatásai alapján még nagyobb sikereket érjünk ed. Akadnak ugyan még olyanok, akiknek nem tetszik a mi építő igyekeze. tünk és előrehaladásunk, mert ebből már ők egyénileg nem húzhatnak hasznot. Ezért mindent megtesznek, hogy akadályozzanak minket eredményeink elérésében Nem riadnak vissza a szabotáléstól," a kémkedéstől sem. Legutóbb Zsingor és kémbandája akarták felfordítani azt, aminek alapjait a dolgozók öt évvel ezelőtt rakták le. Szerettek volna kiskirályok módjára ismét a nép nyakára ülni, mint a múltban kapitalista pénzimádó társaik tették. Azt szerették volna elérni, hogy a gyárak előtt ismét tömegek álljanak munkáért könyörögve. Lelketlen tervük azonban nem sikerült, mert a nép az öt évvel ezelőtt megszerzett hatalmat nem engedi el többé soha és nem hajt többé fejet a kapitalisták előtt. A dolgozó nép ma már ura saját hazájának. Szerte a világban a népek őrködnek békéjük és szabadságuk felett. A nép ellenséget pedig megkapják méltó büntetésüket. Kelemen Béla, Poľana, Opatová-Losonc. Az »ösz« című képeskönyvünkben kitűzött III- keresztszórejtvény pályázatra beérkezett helyes megfejtők név. sorát lapunk jövő heti számaiban folytatólagosan közöljük. Több oldalról érkezett kívánságra a megfejtések beküldésének határidejét 1950 november 15-ig meghosszabbítottuk. A megfejtők között 50 díjat (rádiókészülék, kerékpár, stb.) sorsolunk kl. A sorsolásban csak azok a megfejtők vehetnek részt, akik megfejtésükhöz pályázati szelvényt mellékelnek, ezért kérjük azokat, akik szelvény nélkül küldték be megfejtésüket, hogy azt utólag pótolni szíveskedjenek. A megfejtések gyorsabb kezelése érdekében kérjük a borítékra felírni ^Keresztrejtvény megfejtés*. A pályázat feltételeit at. »ösz« képeskönyvünk 118. oldalán Ismertetjük. A kiadóhivatal. Tanítóink iárási konferenciáiról A csehszlovákfai magyar dolgozók lapjának jolszava az 1950. évre az UJ SZÓ minden magyar dolgozó kezébe Az ipolysági járás tanítói értekezletre gyűltek össze a járás székhelyén. Az értekezleten a tanítóságon kívül megjelentek az iskolaügyi megbízotti hivatal, valamint a besztercebányai kerület és a helyi tömegszerevezetek képviselői is. A járási iskolafelügyelő beszédében összefoglalta a szlovákiai tanítók szeptember 30-án és október elsején Bratislavában megtartott értekezletén kitűzött feladatokat. Az előadás után termékeny vita keletkezett. A tanítók beszámoltak az iskolában és az iskolán kívül végzett munkájukról, tapasztalataikról. A beszámolók előterében a falvak EFSzeken át való szocializálásának kérdése állott. Szlancsik elvtárs lisoi tanító felhívására verseny indul, ki szerez több EFSz tagot az ifjúság soraiból Az ógyallai járás tanítósága október 17-én tartotta közgyűlését. Az érteikezleten résztvett M Kliský, a kerületi Nemzeti Bizottság Iskolaügyl előadója, valamint a járási hivatal, a járási pártvezetőség, a ROH, a CsISz. a helyi Nemzeti Bizottság és egyéb szervezetek kikü'döttei Vaginger elvtárs, az ógyallai járás iskolaügyi előadójának üdvözlő szaval után a járási Neimzeti Bizottság nevében Blazenec elvtárs, az SzKP járási bizottsága nevében pedig Ducký elvtárs mondottak üdvözlő beszédet. Ezután Cserny elvtárs járási tanfelügyelő tartott beszámolót a járás iskoláit és tanítóságát érdeklő kérdésekről. A rragyarnye'vfl iskolák tani" tósága nevében Markovies elvtárs beszélt. A közgvfilést köszöntötték az Egységes Raktárszövetkezet, az áBaml gépállomás, a perbeteá és ógyallai középiskola, a bohatal nemzeti Iskola, valamint a Zslvena csehszlovák nőszövetség és a Szokol kiküldötte. , A vita, amelynek során 25 tanító éa tanítónő elvtárs jelentkezett szóüalásra, igen ér ékes anyagot szolgáltatott » tapasztalatok kicseréléséhez és 8 tanítóság jövendő munkájának megjavításához. Ducký elvtárs, az SzKP járási bizottságának kiküldötte, rövid beszéd kíséretében kiosztotta az SzKP kerületi bizottságának elismerő okleveleit azoknak a tanítóknak, akik a pártiskolázás folyamán kiemelkedő teljesítményt nyújtottak: névszerint Elsele^ Markovies, Szlávlk és Teres elvtársaknak. *