Uj Szó, 1950. október (3. évfolyam, 227-251.szám)

1950-10-28 / 250. szám, szombat

UJSZ0 1950 okt6b®T 28 c/l hehumini Qmtáo OClimeut-acélmiíaek. Az államosítás ötödik évfordulójának küszöbén továbbfejlesztik a szocialista munkaversenyt yjttinkáiUo zUz&Ĺľik ívják (H. L-) A hengerek között mint izzó szalag fut az acél, hogy ismét visz­szakerülve tovább folytassa megkezdett útját. A hengerek közül kifutó izzó szmlagot a gép mellett álló munkás ügyes, begyakorlott mozdulattal elkapj a hosszú fogójával és ügyes mozdulattal visszakanyarítva dobja az állandóan forgó vékonyabb hengerek közé. Amikor közelebb lépünk, messziről mosolyog Piszkos sapkájához emeli kezét és a gépek dübörgé­sén át hangos Cseszt práeií dob felénk­Lukasek Ferenc élmunkás a cseh munkásosztály öntudatos tagja. El* mondja, hogyan segítette át a Párt a kezdet nehézségein, hogyan kezd­ték építem Osztrava vidékét. Régi gépekkel, az összelőtt szerelőcsarno­kokban kezdték meg a munkát, de a felszabadult munkásság erőfeszítései­vel nagy előrehaladást értek el. Újí­tásaikkal jelentősen javítottak e mun­kameneten és Lukasek Ferenc ma 130 százalékos átlagos teljesítménnyel dolgozik a szocializmusért. Elmond­ja, hogy a felszabadulás óta életszín­vonala fokozatosan és állandóan emel­kedett. Óránként 22—25 korona ke­resetről szilárdabb normákkal, az ál­lami bérketalógus bevezetésével 38.— koronára is feljön. Kérdésünkre, mi­lyen emlékei vannak a múltból, így felel: — Az első köztársaságban még csak vergődtünk valahogy, ha munka volt­De amikor a fasiszták megszállták az országot, engem, a rég; munkásmoz­galmi embert, azonnal üldözni kezd­tek. Az üzem vezetősége elbocsátott és meghúzódtam az egyik környéki bányában, majd később a protektorá­tus területén egy kémiai gyárban dolgoztam. — Mi mindannyian tudjuk, mit je­lent nekünk az államosítás. Mit je­lent az, hogy sajátunkban dolgozunk. Olyan teljesítményeket érünk el, amelyekre a kapitalisták nem is gon­doltak. De az én életem is más. Az­előtt egy nedves lyukban laktam, most hét gyermekemmel gyönyörű, négyszobás lakásban lakom, amelyet a népi demokrácia épített nekem. A konstrukciós műhelyben Dedic elvtárssal találkozunk Dedic elvtárs jónéhány társával elhatározta, hogy „ki kell rúgni" a mozgást és terme­lést gátló falakat. Sok nehézséggel kellett megküzdeniük, hogy meghosz szabbíthassák a konstrukciós mű­helyt. De a műszakiak végül is segí­tettek és ma már Dedic elvtárs tár­saival együtt jól felszerelt, tágas mű­helyben, jobb munkakörülmények között dolgozik. 167 százalékával hoz­zájárul az államosított ipar szocia­lista felépítéséhez. Most felvételét kérte a Pártba és tettei, munkája alapján elfogadták jelentkezését. A drótvonó-gépek halk morajában egy Kiszuca vidéki szlovák munkás­sal, Kubacska elvtárssal találkoztunk­Kubacska elvtárs rájött arra, hogy munkaideje nincs eléggé kihasznál­va. Áttért a több gépre és csoportjá­val együtt három munkaerőt taka­rít meg, amellett az egy gépre előírt teljesítmény sem csökkent. Jó pár­ezer kilogrammal gyárt többet he­tente, mint azelőtt. Megkérdeztük Ku­bacska elvtárstól, hogyan segítenek itt a mesterek az élmunkásoknak ab ban, hogy jobb munkaszervezéssel többet kereshessenek. Kubacska elv­társ készségesen és azonnal válaszolt: — Nálunk ez a segítség tényleg fennáll. Hiszen én, mint begyakor­lott munkás, csak e hibákat látha­tom. De a mesterek és műszakiak se­gítségével ezeket a hibákat ki is tu­dom küszöbölni. Kubacska elvtárs valamikor napi 6 korona bérért dolgozott a gazdag parasztoknak. Hat koronáért hasz­nálták ki fiatal munkaerejét. Néha­napján hazajár, ellátogat a Kiszuca vidékére, hogy megmagyarázza az embereknek, mi a különbség a régi és mostani élet között. Elmondja ne­kik, hogy hogyan él és hogyan dol­gozik saját üzemében. Az egyik jelenlévő elvtárs kérdé­sére öntudatosan mondja: — Jobban élek, mint azelőtt egy magasrangú államhivatalnok! Büszkén néz végig műhelyén és gondos gazda módján hajol a lassan pergő orsók fölé, majd búcsút intve, nyugodt léptekkel megy át másik gé­péhez. A magaskemencék árnyékában ta lálkoztimk Jabcsan Jánossal, az üzem legjobb újítójával. Jabcsan elvtárs minden hónapban egy újítójavasla­tot nyújt be, amelyek átlagosan 70 ezer korona megtakarítást jelentenek az üzemnek. Természetesen megkapia újításáért méltó jutalmát. Jabcsan elvtárs a mesterek és műszakiak se­gítségével dolgozza ki újítási javas­latait és elmondja, hogy közöttük igazén szívélyes elvtársi viszony uralkodik. — Egy szocialista üzemben — mondja — nincsen különbség mun­kások és mesterek között, mindenki tehetsége szerint szolgálja a szocia­lizmus felépítését így dolgozik hatalmas üzemeiben Osztrava vidékén a cseh munkásosz­tály, így éri el sikereit, amelyekre büszke lehet az egész ország. A bohumini Gusztáv Kiiment acél­művek versenyre hívták e trnavai Kovosmalt elvtársait ís akik azon­ban eddig még nem feleltek felhívá­sukra. Remélik, hogy a feleletet csak­hamar megkapják és akkor még szo­rosabb kapcsolatot vesznek fel a szlo­vákiai üzemekkel. Az üzemben láttuk, hogy a Mar­tin-kemencék hogyan nyelik a vas­hulladékot, amelyet egy hatalmas automatikus gép óriási mennyiség­ben dob a kemence vöröslő szájába. Ezt a gépet ma egyetlen egy ember irányítja Azelőtt ennél a munkánál sok munkásra volt szükség, akik ha­talmas hőségben, a kemence szájá­hoz közel végezték fárasztó munká­jukat. Kérdésünkre megtudtuk, hogy ez a gép szovjet mintájú. így segíte­nek a szovjet munkásosztály tapasz­talatai Csehszlovákia munkásainak előrehaladásukban, hogy könnyebben és gyorsabban építhessék fel szabad hazájukban a szocializmust. Iparunk államosításának ötödik évfordulóját a magyar bari dolgozók örömteli lelkesedéssel ünneplik mindenfelé. Munkáslevelezőink egymásután küldik a leveleket, amelyeknek hálatelt és egyben megelégedett, büszke sorai tanúsítják legjobban azt a hatalmas eredményt, amit a felszabadult, kizsák­mányolástól mentes dolgozók elértek az áihmosított ipari gazdálkodásban. MIRZO TURSZUN-ZADE: IGY AKARJAK A NEPEK! Egy tádzsik költő, Szajdo Nosza­hi így fejezte ki a népi mozgalom lényegét: „A népi mozgalom hasonló a meg­dagadt, rohanó tavaszi folyóhoz. Ha az ellenség szembe akar szálnl fo­lyásával, elpusztul a víz sodrában." A világ még sohasem látott olyan szilárdan összehangolt népi mozgal­mat, mint amilyent napjainkban lát­hat. A történelem folyamán még so­hasem lehetett olyan határozottan megkülönböztetni a barátot és az el­lenséget, mint ma. Soha semmiféle program nem szólt még olyan rövi­den és érthetően az emberekhez, mint a mienk: — A békéért küzdesz, vagy ellene? Igen vagy nem? Ha békét akarsz —• szégyenítsük meg azokat, akik hábo­rúba akarják sodorni az emberiséget. Ha a békéért küzdesz — írd alá a stockholmi békefelhívást. Ha a béke mellett vagy — leplezd le a háborús uszítók intrikáit, gyűlöltesd meg őket gyermekeiddel. Légy kész arra, hogy lefogod azoknak a kezét, akik atom­bombával akarják elpusztítani a vilá­got! Aki ezt nem teszi — az háborút akar, az az emberiség ellensége. Sohasem küzdöttek még a népek olyan tevékenyen a békéért, mint ma. Sohasem hittek még a föld népei annyira a saját erejükben, mint nan­jatnkban. S a népek saját erejükbe vetett szilárd hite félelmet kelt a há­horús uszítókban, akik egyik kétség­beesett kísérletet a másik után te­szik, hogy félrevezessék a tömege­ket, megrémítsék az egyszerű embe­reket képzelt hatalmukkal és elhites­sék velük a véres háború elkerülhe­tetlenségét. Amikor pedig ezek a kísérleteik kudarcba fulladnak, a mister truma­nok „hathatósabb" módszerekhez fo­lyamodnak. A kiskaliberű gonoszte­vők aljasságával kolorádóbogarakat szórnak le repülőgépekről a népi de­mokratikus országokra. Nyilt inter­venciós háborút indítanak a koreai nép ellen s bombázzák a békés ko­reai falvakat és városokat. A washingtoni álszentek hideglelő­sen Írják alá a fegyverkezési kiadás­sok emeléséről szóló törvényjavasla­tokat. Tehetetlen dührohamaikban az atombombára sandítanak s megkér­dezik önmaguktól: Ne használjuk-e? Az egyszerű emberek milliói már fogadalmat tettek arra, hogy hábo­rús bűnösként számolnak le azzal, aki először alkalmazza az atombom­bát. Nincs a világnak olyan országa, amelyre ne támadna étvágya a ná­borús uszítóknak, akik arannyá akarják változtatni az egész emberi­ség verítékét és vérét. De nincs egyetlen olyan ország sem, ahol az egyszerű emberek beleegyeznének ebbe. A népek szabadságot akarnak s küzdenek & szabadságért és a bé­kéért. Az egyszerű emberek az összefo­gásból merítik erőiket. Bíznak ere­jükben, mert a Szovjetúnió áll a bé­keharcosok élén. Velük vannak a szovjet emberek, velük van Moszk­va és velük van Sztálin elvtárs, a népek boldogságáért folytatott küz­delem nagy és legyőzhetetlen harco­sa. A nagy Sztálin neve szimbólum­ként, jelképként egyesíti a béke vala­mennyi harcosát. Ez a név ajtót nyit a bátorság, az igazság és a győze­lembe vetett hit előtt. Jártam Lahoreban, Pakisztán egyik városában. Egy munkás viskó­jában beteg gyermekeken kívül sen­kit sem találtam. Itt heteken át nincs rizs, nem tudják milyen is le­het az új ruha, ide soha nem tér be az orvos, noha a gyermekek tüdőba­josak. Es ebben a viskóban megpil­lantottam Sztálin képét. Újságból kivágott kis fényképfelvétel volt. Hí­vatlan vendégek érkezésekor le szok­ták venni a falról. Féltve őrzik ezt a képet, mert Sztálin — a Jövö re­ménysége, Sztálin — az egyszerű emberek és az Igazság győzelmébe vetett ragyogó hit jelképe. Miután valamennyi szovjet ember aláírta a stockholmi békefelhívást, az egyszerű emberek az egész vilá­gom még bátrabban fognak harcolni a békéért, mert maguk mögött érzik országunk legyőzhetetlen erejét. Mi megsemmisítettük a hitleristá­kat, örökre elvettük a szamurájok kedvét attól, hogy másokon élősköd­jenek s egész létünket feltesszük a békére és megvédjük a béke ügyét. Ezért hallgatják olyan forró szere­tettel a szovjet nép szavát az egy­szerű emberek az egész világon. Ezért vallják azt, hogy a béke zász­laját a népek boldogságáért küzdő legyőzhetetlen harcosok erös kezei tartják. Még nem minden országban tudták kivívni az egyszerű emberek a sza­bad akaratnyilvánítás Jogát. Még börtönbe vetik az embereket a „bé­ke" szóért azokban az országokban, ahol az életet gúzsba kötik az álszent burzsoá alkotmányok „szabadságjo­gai". A világ mégiscsak azt kiáltja: „Békét!" Es ez harsány kiáltás, ez a követe­lés félelmetesebb a háborús uszítók előtt a halálos ítéletnél íb, mert szá­mukra a béke — pusztulás, a demo­krácia — a vég és a népek boldog­sága — a halál. Hát akkor legyen így! Éljenek az egyszerű eirfberek mil­liói, harcolják ki Jövőjüket," hadd reszkessen tőlük az elállatiasodott gyáva gyilkosok maroknyi csoportja! Duzzadjon meg rohanó hatalmas folyóvá az egyszerű emberek egész világra kiterjedő békemozgalmának tavaszi árja! Hadd pusztuljanak el sodrában mindazok, akik szembe­szállnak ezzel az árral! Ezt akarják a népek! »Üj utakon járunk« — írja Albert József, a füleki Kovosmalt munkása. — Vége a füleki gyár munkásai rab. szolgasorsának. A gyártelepből virág­zó várost létesített a felszabadult mun­kásság. Míg a múltban a kapitalista ipari gazdálkodás idején egymást kö­vették a tüntetések és az elkeseredett munkásság a mindennapi kenyérért küzdött, kitéve a csendőrség igazság­talan megtorlásának, a bebörtönzés­nek, addig ma október 28-án az álla­mosított ipar ötödik évfordulóját öröm­től ragyogó arcok, termelési eredmé­nyekre büszke munkásszívek köszön­tik. Fülek megváltozott. Hulitát, a | reakciós igazgató-hiénát eltávolítottuk, é sőt még a reakciós mestereket, tiszt­I viselőket és mindazokat, akik szocia­lista termelési versenyünket gátolták volna, kicseréltük. A munkásság so­raiból választottunk igazgatót, mestert és szakmai vezeitőket, mert tudjuk, hogy ha a munkásosztály tagja el is követ hibát, az csak öntudatlanságból teheti, míg a reakció tudatosan, szán­dékosan árt a neki ellenséges szocia­lista rendszernek. Mi munkások azon vagyunk, hogy a régi korhadt rendszer helyébe csak i szépet és iót építsünk. Modern gyá­ji rakat, modern egészséges lakásokat teremtünk, hogv paradicsomot vará­zsoljunk a füleki vár tövébe. Az fed. digi öt év alatt is lényeges változáson ment át Fülek Az 1951. évben továb­bi harminc kislakás épül a már meg­lévő emeletes házak mellé, központi fűtéssel, fürdőszobával. Gyárunk mű­helyei korszerű szak- és egészségügyi berendezéssel, városunk pedig hivata­lokkal fog büszkélkedni és ezzel eléri, hogy Fülek és környéke dolgozói nem kényszerülnek Losoncra járni hivatalos ügyeik elintézéséért. Láthatjuk, hogy minden a nép érdekét szolgálja, ezért állnak dolgozóink olyan egységesen a béke frontján és ezért háborodnak fel olyan mélységesen, ha a háborús uszí­tók és gaz reakciós ügynökeik gaz­tetteiről hallanak. Munkáskormányunk azonban éberen és a dolgozók szelle­mében megbosszulja a hazaáruló, ké. mek, államfelforgató tevékenységét, mint legutóbb Zsingor és bandája ese­tében is. Zsingorék is romba szeret­ték volna dönteni az öt év alatt elért eredményeket, hogy megrontsák a dol­gozó nép boldog jövőjét. Mi ipari munkások, iparunk államo­sításának ötödik évfordulóján ismét ünnepélyesen megfogadjuk, hogy ki­harcolt vívmányainkat megvédjük, a Sztálin elvtárs vezette béketábor mel­lett szilárdan kitartunk és ötéves ter­vünk sikeres, gyors megvalósításával, dolgozó parasztságunk és értelmiség günk összefogásával felépítjük ha­zánkban a szocializmust. Albert József, Kovosmalt, Füleik. »Iparunk államosításának ötödik év­fordulóján mi, az apátfalusi Poľana textilgyár dolgozói, önkéntelenül visz­szatekintünk a múltba, hogy milyen nehéz és küzdelmes volt az életünk, amíg eljutottunk arra az útra, ama. lyen ma haladunk Üzemünket végig­járva mindeniké láthatjuk az építő mnuka lázas ütemét. Lelkesen dolgoz­nak ma az öntudatos munkások, mert tudják, hogy nem az uraknak építe. nek, mint a kapitalizmus idején, hogy munkájukból nem a tőkések építenek pa'otákat. hanem minden százszorosan visszatérül a haza dolgozó népének újabb gyárak, gyárberendezések, kór­házak, iskolák, rekreációk öregségi segély, gyermekgondozók formájában. A szocialista munkaversenyben részt­vevők tehát tudják, hogy fokozott munkateljesítményükkel sajátmaguk, családjuk jólétét segítik elő. Minden méter fonál, minden méter szövet a dolgozókhoz kerül. Iparunk á'lamosítása volt az a for. dulópont, amikor a munkások tulaj­donába ment át a gyár, a termelés irányítása. De a munkásságé lett a tudomány, a művészet a kultúra min­den alkotása is. Mindezt elsősorban a dicső szovjet hadseregnek köszönhet­jük. amely felszabadított? hazánkat a kapitalista és fasiszta elnyomatás alól és lehetővé tette, hogy a munkásosz­tály a Kommunista Párt vezetésével kezébe vegye a hatalmat. Ezért továb­bi titunkon is bizalommal tesszük sor­sunkat a Párt kezébe, hogy útmuta­tásai alapján még nagyobb sikereket érjünk ed. Akadnak ugyan még olyanok, akik­nek nem tetszik a mi építő igyekeze. tünk és előrehaladásunk, mert ebből már ők egyénileg nem húzhatnak hasz­not. Ezért mindent megtesznek, hogy akadályozzanak minket eredményeink elérésében Nem riadnak vissza a sza­botáléstól," a kémkedéstől sem. Leg­utóbb Zsingor és kémbandája akarták felfordítani azt, aminek alapjait a dol­gozók öt évvel ezelőtt rakták le. Sze­rettek volna kiskirályok módjára ismét a nép nyakára ülni, mint a múltban kapitalista pénzimádó társaik tették. Azt szerették volna elérni, hogy a gyárak előtt ismét tömegek álljanak munkáért könyörögve. Lelketlen ter­vük azonban nem sikerült, mert a nép az öt évvel ezelőtt megszerzett hatal­mat nem engedi el többé soha és nem hajt többé fejet a kapitalisták előtt. A dolgozó nép ma már ura saját hazájának. Szerte a világban a népek őrködnek békéjük és szabadságuk fe­lett. A nép ellenséget pedig megkap­ják méltó büntetésüket. Kelemen Béla, Poľana, Opatová-Losonc. Az »ösz« című képeskönyvünkben kitűzött III- keresztszórejtvény pályá­zatra beérkezett helyes megfejtők név. sorát lapunk jövő heti számaiban foly­tatólagosan közöljük. Több oldalról érkezett kívánságra a megfejtések beküldésének határidejét 1950 november 15-ig meghosszab­bítottuk. A megfejtők között 50 díjat (rá­diókészülék, kerékpár, stb.) sorsolunk kl. A sorsolásban csak azok a megfej­tők vehetnek részt, akik megfejté­sükhöz pályázati szelvényt mellékelnek, ezért kérjük azokat, akik szelvény nélkül küldték be megfejtésüket, hogy azt utólag pótolni szíveskedjenek. A megfejtések gyorsabb kezelése érdekében kérjük a borítékra felírni ^Keresztrejtvény megfejtés*. A pályázat feltételeit at. »ösz« ké­peskönyvünk 118. oldalán Ismertetjük. A kiadóhivatal. Tanítóink iárási konferenciáiról A csehszlovákfai magyar dolgozók lap­jának jolszava az 1950. évre az UJ SZÓ minden magyar dolgozó kezébe Az ipolysági járás tanítói értekezlet­re gyűltek össze a járás székhelyén. Az értekezleten a tanítóságon kívül megjelentek az iskolaügyi megbízotti hivatal, valamint a besztercebányai ke­rület és a helyi tömegszerevezetek képviselői is. A járási iskolafelügyelő beszédében összefoglalta a szlovákiai tanítók szeptember 30-án és október elsején Bratislavában megtartott érte­kezletén kitűzött feladatokat. Az előadás után termékeny vita ke­letkezett. A tanítók beszámoltak az iskolában és az iskolán kívül végzett munkájukról, tapasztalataikról. A be­számolók előterében a falvak EFSz­eken át való szocializálásának kérdé­se állott. Szlancsik elvtárs lisoi tanító felhívására verseny indul, ki szerez több EFSz tagot az ifjúság soraiból Az ógyallai járás tanítósága októ­ber 17-én tartotta közgyűlését. Az ér­teikezleten résztvett M Kliský, a kerü­leti Nemzeti Bizottság Iskolaügyl elő­adója, valamint a járási hivatal, a já­rási pártvezetőség, a ROH, a CsISz. a helyi Nemzeti Bizottság és egyéb szervezetek kikü'döttei Vaginger elvtárs, az ógyallai járás iskolaügyi előadójának üdvözlő szaval után a járási Neimzeti Bizottság ne­vében Blazenec elvtárs, az SzKP járá­si bizottsága nevében pedig Ducký elvtárs mondottak üdvözlő beszédet. Ezután Cserny elvtárs járási tanfel­ügyelő tartott beszámolót a járás iskoláit és tanítóságát érdeklő kérdé­sekről. A rragyarnye'vfl iskolák tani" tósága nevében Markovies elvtárs beszélt. A közgvfilést köszöntötték az Egységes Raktárszövetkezet, az áBa­ml gépállomás, a perbeteá és ógyallai középiskola, a bohatal nemzeti Iskola, valamint a Zslvena csehszlovák nőszö­vetség és a Szokol kiküldötte. , A vita, amelynek során 25 tanító éa tanítónő elvtárs jelentkezett szóüalásra, igen ér ékes anyagot szolgáltatott » tapasztalatok kicseréléséhez és 8 ta­nítóság jövendő munkájának megja­vításához. Ducký elvtárs, az SzKP járási bi­zottságának kiküldötte, rövid beszéd kíséretében kiosztotta az SzKP kerü­leti bizottságának elismerő okleveleit azoknak a tanítóknak, akik a pártis­kolázás folyamán kiemelkedő teljesít­ményt nyújtottak: névszerint Elsele^ Markovies, Szlávlk és Teres elvtársak­nak. *

Next

/
Thumbnails
Contents