Uj Szó, 1950. október (3. évfolyam, 227-251.szám)
1950-10-28 / 250. szám, szombat
1950 október 29. * 43. (103.) TARTÓ S BEKÉÉRT, NÉPI DEM OKRÁCIÁÉRT! 9 fl gazdas ági étet funkcionáriusai konferenciájának második napja Frank elvtárs, a CsKP helyettes főtitkárának összefoglaló beszéde Elvtársak és elvtársnők! A gyárak felépítése nélkül, Szlovákia iparosítása nélkül lehetlen volna felemelni Szlovákia népének gazdasági és kulturális színvonalát, lehetetlen volna biztosítani boldog és örömteli életét, jobb jövőjét, lehetetlen volna nálunk, a Csehszlovák Köztársaságban felépíteni a szocializmust. Szlovákia gyárai felépítésének üteme és az új üzemek beállítása a termelésbe a szocialista építés üteme. Ugyanígy gazdasági életünkben minden feladat, amely előtt állunk, tehát az ötéves terv teljesítése, ma az osztályharc azon szakasza, amelyen folyik és eldől a szocializmusért folyő nagy csata. Ezért nagyon helyes, hogy az SzKP elnökségének határozatából összehívták ezt a tanácskozást, amelynek feladata az, hogy részletesebben megvizsgáljuk gazdasági életünkben ezeket az alapvető fontosságú kérdéseket. Bránik és Puli elvtársak beszámolóikban egész sor feladatot vetettek fel, amelyek elsőrangú fontossággal bírnak, amelyekre összpontosítani kell minden erőnket és amelyek megoldásához erélyesebben kell hozzálátnunk, mint eddig. A vitában résztvevő elvtársak nemkevésbbé fontos és komoly kérdéseket vetettek fel, amelyek ma Szlovákiában megoldásra várnak. Ezért ez a konferencia kétségtelenül nagy hozzájárulást jelent Szlovákia további felépítéséhez. Mindkét beszámolóból és a vitából is kiviláglott az, hogy Szlovákia felépítésének korszakából igen sok tapasztalatunk van, amelyekből tanulhatunk, megláthatjuk a hibákat és hiányokat, amelyeket ki kell küszöbölni és láttuk a konkrét felismerések egész sorát, amelyeket feltétlenül általánosítanunk kell és meg kell ismertetnünk velük egész dolgozó népünket. Ezenkívül néhány különleges kérdés is áll előttünk, amely Szlovákiában más és jelentékenyebb világításban tűnik fel, mint a cseh országrészekben főleg azért, mert Szlovákia fiatal iparát épiti fiatal munkásosztállyal. Ennek következtében Szlovákiában sokkal élesebben vetődik fel az a kérdés, hogyan lássák el Szlovákia iparát, Szlovákia gyárait műszaki káderekkel, szakmunkásokkal, szakemberekkel, olyan emberekkel, akik uralják a legkorszerűbb technikát és műszaki termelési eszközöket. Szlovákiában élesebben vetődik fel az a kérdés is, hogyan lehet biztosítani az új munkaerők és új káderek nevelését a szlovákiai ipar számára. És végezetül újabb és újabb feladatok merülnek fel, amelyek napról-napra sokkai nagyobb terjedelemben és mélységben állnak elő, mint bármikor azelőtt. Azt hiszem, helyes az, ha megértjük, hogy azok a feladatok, amelyek előtt a következő években állni" fogunk, egyre nagyobbak. Ismeretes, hogy az ötéves terv második évének nagy feladatait a CsKP Központi Bizottságának februári ülésén lényegesen fokoztuk iparunk döntő ágazataiban. A magas termelési feladatokat a nehéziparban az ötéves terv második évében teljes 5.5%-kal fokoztuk. A jövő években még sokkal áthatóbb erővel merül fel a fokozott feladatok, az országépítés meggyorsításának kérdése, a könnyű ipartól a nehézipar felé való következetes átirányulás. Az iparban és a gazdasági életben folytatott politikánk egész fő irányvonalát egyszerű, de világos jelszóval adta meg Gottwald elvtárs a CsKP KB-nak februári ülésén: „Gyorsabban és bátrabban haladjunk a szocializmus felépítése felé hazánkban". Miért gyorsabban és miért bátrabban, elvtársak és elvtársnök? Van erre néhány okunk. Mindenekelőtt azért, hogy meggyorsítsuk az utat iparunk szocialista átépítése és felépítése felé, átirányítását és átépítését, és így meggyorsítsuk a szocialista gazdasági felépítés kialakulását. Megvannak ehhez az összes elöföltételek, mert van jól fejlett iparunk, amely a berendezések megfelelő termelési teljesítményével rendelkezik, van megfelelő számú szakmunkás és műszaki káderünk, és megvan hozzá nagy küzdelmünkben egy mélkülözhetetlen tényező — az öntudatos munkásosztály, amely telve van szeretettel és lelkesedéssel a szocializmus iránt és amelyet szilárdan vezet a Kommunista Párt. Ez az egyik ok, amely lehetővé teszi a szocializmus felé vezető útunk meggyorsítását. Természetesen más okaink is vannak. Még pedig olyanok, amelyek a nemzetközi helyzet fejlődéséből, két tábor harcából adódnak, hogy a jövőben sokkal gyorsabban nöjjenek ki és határolódjanak el a világon a kapitalizmus és a szocializmus táborának ellentétei, amelyek megkövetelik azt, hogy a gazdasági élet átépítése és felépítése a népi demokráciákban jóval gyorsabban halajdon a szocializmus felé. Ez a tény, amely természetesen visszhangra talál a népidemokráciák országaiban, amelyek meggyorsították útjukat a szocializmus felépítése felé, megköveteli azt, hogy mi is segítsük fejlett iparunkkal, gyárainkkal és termelési kapacitásunkkal a többi népi demokratikus országokat abban, hogy útjukat meggyorsíthassák a szocializmus felé. Megköveteli azt, hogy iparunkkal, kapacitásunkkal, a Szovjetunióhoz való kölcsönös kapcsolatainkkal Ezek a tények vezettek februárban oda, hogy meggyorsítottuk ütemünket a szocializmus építésében, hogy új nagy feladatokat állítottunk fel az iparban és nagyon határozottan törekszünk iparunk szerkezetének és összeállításának átváltoztatására. Kikerülhetetlen az, hogy megértsük, hogy az átépítés a könynyüiparről a nehézipar felé nem fejeződött be a CsKP KB-ának februári ülésével és azokkal a változásokkal, amelyeket az 1950-es évre szóló operatív tervben valósítottunk meg, hanem hogy ebből a jövőre messzemenő következtetéseket kell levonnunk. A jövő években még inkább ki kell terjesztenünk és meg kell nagyobbítanunk a nehéz gépipar üzemeinek kapacitását. A könnyűipar termelési kapacitásának egyes részeiből és a többi termelési ágazatokból is áthelyezünk erőket a nehéz gépiparba. Azonkívül nagyobb mértékben fogunk törekedni arra is, hogy teljesen kihasználjuk és kiterjesszük a nehéz gépipar teljesítőképességét. Szlovákiában ez abban nyilvánul meg, hogy az üzemek egész sorában máris megváltoztattuk a termelési programmot. Amíg eredetileg az irányzat az volt, hogy Szlovákiában túlnyomórészben könnyfiipart építsünk, úgy amint az a kétéves tervből következett, most a termelési progTammot megváltoztatjuk ŕ s a már létező és újonnan építendő szlovákiai gyárakra a nehéz gépipar sokkal több termelési feladatát bízzuk. Hogy etz mekkora feladat lesz, az abból is következik, hogy a már elkészített új költségvetések alapján a következő öt évben emelni keli a nehéziparban alkalmazottak számát újabb százezrekkel. Ebből nem kis rész jut a szlovákiai üzemekre. Hogy milyen következményekkel jár iparunknak ez az irányítása a nehézipar felé, azt abból is lehet látni, hogy a következő években nagyon erélyesen és nagyon hangsúlyozottan meg kell változtatnunk a kohóüzemek teljesítőképességét, ki kell terjeszteni a kohótermelést és főleg saját forrásaink felhasználásával a szükséges nyersanyagok sokkal nagyobb menyiségét kell hazai forrásainkból megszereznünk. Ebből az a nagy feladat is következik, hogy lényegesen fokozni kell a vasércbányászatot köztársaságunkban, és pedig döntő mértékben a szlovákiai vasércbányákban. Előttünk az a probléma áll, hogy maximális mértékben fokozzuk a színesfémek bányászatát, ami Szlovákiára ismét igen nagy feladatokat ró. És végezetül a maximumra kell íokozni a nafta termelését, amiből Szlovákiára szintén jelentős feladatok hárulnak. Itt látjuk azt, hogy gazdasági életünk gyakorlat, politikájában milyen következményekkel jár majd iparunk átirányításának megvalósítása, amelyet a CsKP KB-nak februári ülése tűzöil ki. Itf látjuk, mire kell fölkészülnünk és mivel kell számolnunk. Az egyes üzemeket idejében fokozatosan tájékoztatni fogjuk a nagy feladatokról, amelyek a következő években reájuk várnak. Azt hiszem, hogy nagyon helyes az, ha az elvtársak arra törekesznek, hogy a gazdasági élet és az ipar szakaszán dolgozó munkásokat, komunistákat előkészítsék a fokozott feladatokra és egész Pártunkat arra irányítsuk, hogy képes legyen a jövőben minden feladat elvégzését biztosítani. Minél gyorsabban valósítjuk meg az átépítést, annál gyorsabban fejleszthetjük iparunkat és ezzel együtt néhány ipari szakot, különösen Szlovákiában, annál inkább Well majd képessé tenni és előkészíteni Pártunkat és gazdasági dolgozóinkat arra, hogy úrrá legyenek a nagy feladatok felett. Gyakrabban kell majd foglalkoznunk eeekkel a kérdésekkel, mint eddigelé, meg kell őket oldanunk, okulnunk az eddigi tapasztalatokból, elhárítanunk a nehézségeket és a mi perspektívánk szempontjából előkészülni magasabb feladatokra. Szeretnék hozzászólni néhány részletkérdéshez, amelyeket az elvtársak a vitában felvetettek és amelyeket nézetem szerint tisztázni kell. Ezen kérdések egyike az élmunkás mozgalom és az újítók mozgalma. Az elvtársak beszéltek a sikerekről és a hiányokról. Azt hiszem, kétségtelen az, hogy az élmunkás- és újítómozgalom fejlődésében az utolsó hónapokban jelentős sikereink vasnak.Haladást értünk el az élmunkásmozgalom kiterjesztése és elmélyítése terén. Azonban, elvtársaink, mi hátráltat bennünket az én nézetem szerint? Hátráltat bennünket az, hogy elégtelenül népszerűsítjük az elért eredményeket és ha népszerűsítjük is őket, nem úgy tesszük ezt, hogy belőlük példákat és mintákat teremtsünk, hogy általánosítsuk őket és ezen példák alapján bizonyítsuk be, hogy meg tudjuk szervezni és ki tudjuk fejleszteni az üzemekben az egész mozgalmat. Nem tudunk népszerűsíteni ugy, mint ahogy azt a Szovjetunióban teszik, ahol a tapasztalatoknak és az élmunkások eredményeinek példái alapján való népszerűsítéssel ismertetik meg a munkás egész munkájával és eredményeivel a tömegeket és ebből az összes üzemekben a követők, élmunkások nagy mozgalmát fejlesztik ki és teremtik meg. Nekünk is vannak ilyen embereink az üzemekben. Vannak vasesztergályosaink, akik az ötéves terv által adott feladatokat teljesítették. Vannak élmunkásaink a bányákban és a kohókban. A könnyűiparban is egész sor olyan munkásunk van, akik rendkívüli teljesítményt nyújtanak. Mi csupán azt tudjuk elmondani, hogy ez vagy az az élmunkás normáját 200 százalékra teljesítette és ezzel be is fejeződik az élmunkásmogalom fejlesztésének népszerűsítése. Ezért szükséges lesz az, hogy az eddiginél jobban lássunk hozzá, hogy az élmunkásmozgalomban az élő embereket mutassuk be, kiemeljük a példásakat és a legjobb munkásokat népszerűsítsük. Be kell mutatnunk munkamódszereiket és az ő példájuk alapján kell megszervezni az egyes munkaágazatokbam az egész mozgalmat. A másik kérdés, amelyre még figyelmeteket szeretném irányítani, a rejtett tartalékok kérdése. Bránik elvtárs és a többiek is beszéltek erről. Miért fordítunk erre a kérdésre akkora figyelmet? Azért mert tudjuk, hogy műszakijaink az üzemekben és munkásaink a termelésben látják, hogy sok tartalékunk van és a rendelkezésünkre álló berendezéseken többet termelhetnénk, mint amennyit termelünk. Ismeretes, mire vezet az, ha nem használjuk fel a tartalékokat, amikor új gyárak, lakóhelyek építésébe beruházunk, a felhalmozódott tőkét széles terjedelemben felhasználjuk és ennek következtében beruházási politikánkat nem tudjuk a legfontosabb dolgokra irányítani. Ebből nagy nemzetgazdasági veszteségek keletkeznek, nem tekintve azt, hogy ha ki tudnók haszn álni a már meglevő teljesítőképességet, nem egy év múlva kezdhetnénk többet gyártani, hanem azonnal, 14 napon belül, egy hónapon belül, egy negyedév alatt. Ez a kérdés Szlovákiában főleg azért fontos, mert vannak egyes üzemek, amelyekben a termelés miár menetben van, amelyekben vannak tartalékok és amelyekben ezek kihasználása ugyanolyan, mint a cseh országrészekben. De ez a kérdés Szlo. vákiéiban mindenekelőtt azért fontos, mert e helyzet fennállása mellett az új üzemekben és új kapacitással dolgozó gyárakban is kezdenek rejtett tartalékok felhalmozódni. A legnagyobb veszély az, hogy a rejtett tartalékoknak ezt az áldatlan állapotát átvisszük ez új üzemekbe is, hacsak nem találjuk meg az új üzemekben a teljesítőképesség kihasználásának és a tartalékok leleplezésének módját. Ha ezt nem tesszük meg azonnal, akkor súlyos harcot kellene vívnunk úgy, mint ahogyan a régi üzemekben küszködünk, ahol ez az áldatlan helyzet a kapitalizmus idejéből maradt ránk. Mint ahogyan az elvtársak erre figyelmeztettek bennünket, nagyon helyes lesz minden intézkedést megtennünk az új üzemek üzembehelyezésénél, hogy az új berendezések az új emberekkel százszázalékra kihasználtassanak, hogy ezekben ismét ne tömörüljenek és ne keletkezzenek rejtett tartalékok. Végezetül a normák megszálárdí tásának kérdésével is foglalkozni szeÚjabb nagyjelentőségű árcsökkentések a szabadpiacon Újabb árucikkek váltak szabaddá - Kibővült a szabadpiac A belkereskedelmi minisztérium október 31-i hatállyal új közellátási intézkedéseket léptet életbe, amelyek szerint a szabad piac néhány cikkének ára csökken. A szabad piacra újabb árucikkek kerülnek és több esetben szabaddá teszik az eddigi kötött eladást. Az élelmiszerek közül csökkentik a sertészsír szabadpiaci árát 22%kal, a mézét 28, a mazsoláét 20, a cukrozott gyümölcs árát 20, a bab árát pedig 33%-kal. Az ipari árucikkek közül csökkentik az Opema I. és az Opema n. fényképezőgépek árát 13%-kal, a Perun Optima villany és az Irka villanymosógép árát 15%-kai. A nagy kerületi és ipari városolfban ismét bevezetik a mák szabad piacon való elárusítását. November hő folyamán bevezetik a kakaópor szabad eladását is. Piacra kerül továbbá a téli juhtúró egy új fajtája is. Novemberben továbbá megkezdik a jóminőségű borotvaszappan szabad eladását. Piacra kerül továbbá egy középnagyságú új rádiótípus, a Simfonic f t. ugyanolyan árban, mint az eddigi Harmónia II. típusú rádió, jóllehet a Simfonic jobb és tökéletesebb kivitelű. Ezenkívül eladásra kerül a Large típusú nagy luxusrádió is. Mivel a vad és baromfi fokozottabb beszolgáltatása várható, a vadhús és baromfi eladását teljesen felszabadítják. A csirke eddigi szabad ára e mellett 30%-kai csökken. További javulás áll be az órák eladásában is. Megszűnnek az órautalványok, amennyiben karkötő és zsebórákat importálunk a Szovjetúnióból. A zseb- és karkötöórák eddigi szabad ára e mellett 20—30 százalékkal csökken. Szabaddá válik továbbá a motoros jármüvek számára a sűrített gáz. Ezzel az intézkedéssel szabaddá válik minden motoros jármű részére szükséges üzemanyag. A textil, készruha és cipő eladása terén mind a szabad, mind a kötött piacon az év végéig nem kerül sor változásra. Ezek az új intézkedések ismét bizonyítják, hogy ipari és mezőgazdasági termelésünk sikerei, a béke táborába való tartozásunk s gazdasági együtmüködésünk a Szovjetűnióval s a népi demokratikus országokkal újabb és újabb jő gyümölcsöket terem. A francia népnek össze kelf fognia a háború megakadályozása érdekében A francia nemzetgyűlés megkezdte NyugatNémetország felfegyverzéséről szőlő vitáját A francia nemzetgyűlés kedden megkezdte a Nyugat-Németország felfegyverzéséről szóló vitát. Az ülést Pleven miniszterelnök nyilatkozata nyitotta meg, aki részletesen kifejtette „az európai hadseregre vonatkozó kormánytervet", amelybe azután „a lehető legkisebb egységekben" a németeket is beillesztenék. E hadseregben így Franciaország, Olasz, ország, a Benelux-államok, Anglia és Nyugat-Németország vennének részt. A francia kormány ezenkívül javasolja: nevezzenek ki nyugateurópai közös hadügymniisztert, aki elnöke lenne a többi nyugati állam hadügyminiszterei tanácsának. Pleven miniszterelnök után Charles Serre pártonkívüli képviselő súlyos aggályait fejezte ki Nyugat-Németország felfegyverkezése miatt és felhívta a kormányt, tiltakozzék ez ellen Washingtonban a francia nép nevében. Ezután Florimond Bonte elvtárs, a Kommunista Párt első szónoka mondotta el beszédét. Hangoztatta, a Wehrmacht újjászervezésének híre hatalmas felháborodást keltett egész Franciaországban, amelynek népe nem akarja, hogy visszaadják a fegyvereket a mult háború hóhérainak kezébe. Egyetlen francia I katona sem hajlandó arra, hogy az oradouri barbárok oldalán küzdjön a hitleri világuralmi álmok megvalósításáért. Nyugat-Németország felfegyverzése súlyos veszélyeket jelent a francia nemzetgazdaság számára is. Az ország a Ruhr iparbáróinak hűbérese lesz, akik maguk egyébként a dollárkirályok hűbéresei. Sokszáz francia gyárat állítanak le és tíz ezerszámra ítélnék munkanélküliségre a francia dolgozókat. Franciaországnak nem ezen az úton kell haladnia. Franciaországnak Nyugat-Németország lefegyverzéséért éa nácitlanításáért kell küzdenie és meg kell egyeznie a demokratikus Németországgal azzai a Németországgal, amely már él az ország keleti felében. A Szovjetúnió politikája békepolitika, hangoztatta a továbbiakban, majd emlékeztette a képviselőket a prágai határozatokra, amelyeknek élfogadása végetvetne a fegyverkezési versenynek. Minden tisztességes franciának öszsze kell fogni, hogy a haza 1 nevében nemet mondjon a háborúnak. MI M HI HI WH MII MHMHHWMMMIWM WI Magyar nemzetiségű főiskolások figyelmébe Az iskolaügyi megbízotti hivatal közli, hogy a szlovákiai főiskolák dekanátusai (rektorátusai) felvételi beszélgetésre hívják be október 3l-re, továbbá november l-re és 2-ra mindazokat a csehszlovák állampolgársággal bíró magyar nemzetiségű diákokat, akik feltételesen beiratkoztak a szlovákiai főiskolákra. Figyelmezteti a magyar nemzetiségű főiskolai hallgatókat, hogy ezt a közlést vegyék figyelembe és a felvételi beszélgetéseken feltétlenül jelenjenek meg. retnék. Azt hiszem, hogy ebben a kérdésben, amely — mint ahogyan a CsKP KB ülésén is mondottuk — egyike a legnehezebbeknek, tudni kell, hogy mindenekelőtt az egész kampánynak mi az igazi értelme és tudni kell ezt a munkások elé terjeszteni. Krízs elvtárs Zsolnáról rámutatott arra, hogy néha milyen helytelenül népszerűsítünk jó dolgokat és ezzel megvalósításuk elé akadályokat gördítünk. Ha azt mondjuk, hogy a munkás megszilárdította normáját és ezzel az üzemnek ennyit vagy annyit atakarított meg, a munkásban azt * benyomást keltjük, hogy az üzem őrajta takarékoskodott, És mégis, elvtársak, a normák megszilárdításának gondolata nem abban áll, hogy az üzemnek ezer vagy kétezer koronáit megtakarítottunk a béreken. És így kell ezt a kérdést a munkások elé terjeszteni. A termelést a már meelevS berendezés és teljesítőképesség teljes kihasználásával kell emelni. Világos, hogy megvannak a normák szilárdításának a lehetőségei. Gazdasági életünkben a technika nem ál! meg. A termelés előrehalad. Változnak és javulnak a munka szervezési folyamatai, új gépeket, ú i munkafolyamatot, új eszközöket és szerszámokat vezetünk be, mint ahogy erről elvtársaink beszélnek. Ez a bizonyítéka annak, hogy a szilárdítás lehetőséére és útja adva van. Egy másik tényt is figyelembe kell venni: hogy a normák nagy többsége, amelyekkel az iparban dolgozunk, elavult. Hogy a munkás a megállapított béréhez iusson, amely a munkaerők biztosításának szükséglete következtében alakult ki, a normákat úgy kellett alakítani, hogy hozzászámították az időveszteségeket. Azonban az egyes termelési műveletek végzésére szükséges munkaidő valójában lényegesen alacsonyabb és a munkaidő alatt a munkás jelentékenyen több terméket tud előállítani. Azt hiszem, hogy kritikailag kell megmondanunk azt, hogy a normák megszilárdításának kampánya nem halad úgy, mint ahogy kellene. Mindenekelőtt azért, mert a normák megszilárdításának kérdése szorosan összefügg a bérek kérdésével. És ebben az irányban agitációnkban helytelen következtetésekbe bocsátkozunk. Nem tudtunk rámutatni arra, hogy a normák megszilárdításának és a munkás anyagi érdekeltségének kérdése összhangban van és hogy ezeket egyidejűleg is megoldhatjuk. * Lapzárta miatt Frank elvtárs beszédének további részét és e fontos gazdasági konferencia határozatait lapunk keddi számában hozzuk.
