Uj Szó, 1950. október (3. évfolyam, 227-251.szám)
1950-10-27 / 249. szám, péntek
« ujsza — 1950 október 27 A szocialista sajtóval és könyvvel i a békéért ,,Igaz meggyőződésem mélységes hitével monuom mindenkinek: szeressétek a könyvet, ez megkönnyíti az életet, baráti segitö kezet nyújt ahhoz, hogy kiigazodjatok a gondolatok, érzések, események sokszínű viharában, megtanít az ember és sajátmagatok tiszteletére, megbecsülésére, eltölti a szívet és az elmét az élt t és az ember szeretetének érzésével. Szeressétek a könyvet, a tudás forrását, mert csak a tudás válthat meg, csupán a tudás segítségével A szocialista könyv és saitó a munka minden arcvonalán megsegít bennünket munkánk szocialista szellemben való elvégzésében, fejlődésre, tanulásra serkent és éberségre int bennünket. „A jó könyv és saitó hete" alkalmából ezrével és tízezrével jutnak majd a haladó gondolat sajtótermékei dolgozóink kezébe, hogy belőlük tudást és erőt meríthessenek hazánk szocialista felépítéséhez, erőt és hitet ahhoz a hatalmas békeharchoz, ame.. . , ,..,.. , ,. , ,, ,, , .., . ilyet a világ haladó erői a Szovjetúnió válnat belőlünk eroslelkü, becsületes, 4 zetésév ef fo!vtatna k okos ember, aki igazán szereti embertársát, tiszteletben tartja munkáját és szívből tud gyönyörködni szünet nélküli alkotó munkásságának gyümölcseiben." Maxim Gorkijnak, a nagy orosz Írónak a könyvről mondott mélyenszántó szavait idézzük, amikor a november 25-e és december 3-a között országszerte megrendezésre kerülő „Jó könyv és sajtó heté"-re hívjuk fel olvasóink figyelmét. Mit is kell értenünk a jó könyv és sajtó alatt? Könyveket, amelyek a békéért folytatott harcunkban megedzenek, amelyek megmutatják az életet a maga igaz valóságában s összefüggésében s láthatárt nyitnak a szebb és jobb holnap felé. Könyveket, amelyek a társadalom szerkezetét, az osztályok harcát élesen és valóságos tjpusokon és egyéneken át ábrázolják, megmutatják a multat korhadtságában és a jövő szebb életet formáló erőit. Könyveket, amelyek az egész életet átfogják, tanítanak, nevelnek és utat mutatnak. Sajtót, amely nem a szenzáció olcsó fűszereivel kábitja el az olvasót, amely félrevezet és elkendőzi a valóságot, hanem merészen feltárja az összefüggéseket a világ jelenségei közt, rávilágít a békeharc döntő fontosságára, számot ad az ötéves terv teljesítésében elért eredményekről, falvaink szocializálásának feladatait ismerteti és rámutat a közös munka nagy előnyeire. Sajtót, amely megismertet a Szovjetúnió életével, a szocializmus hazájának útmutató vívmányaival, a szovjet építés ba-mulatós lendületével, a szovjet ember ragyogó teljesítményeivel az alkotó élet minden terén, az embert és társadalmat formáló magasabbrendü kultúrájával és a sztálini korszaknak világot formáló nagy békemüveivel. A dolgozó ember a jó könyvtől és sajtótól múlhatatlanul tanítást és irányítást vár, hogy az élet dolgaiban könnyebben eligazodhassék és biztosabban teljesíthesse azokat a feladatokat, amelyeket a Párt IX. kongresszusának határozatai és köztársasági elnökünk tíz pontja boldog jövönk érdekében útmutatásként előírnak. a sötétség erői ellen. Egy pillanatig sem készséges, hogy ebben a harcban a béke táborának győznie kell. ennek a tábornak, amely a toll és a betű fegyverere jé vei, szocialista könyvvel és sajtóval is küzd a békéért, kivívott szabadságunk megvédéséért, a magunk és gyermekeink boldogságáért. A jó könyv és a szocialista Sajtó megtanít bennünket jobban dolgozni, emelni munkánk termelékenységét és ránevel ugyanekkor, hogv szebben, derűsebben, örömtelibben éliünk és bátrabban küzdjünk kivívott vívmányaink megvédéséért, a békéért! „A jó könyv és saitó heté"-ben forduljunk fokozottabb figyelemmel a szovjet írók alkotásai felé A szovjet írók a megvalósult szocializmusban elmondják a szocializmus építésének küzdelmeit, feltárják utunk célját és jövő életünk kérdéseire felelnek. Szebbnél szebb példákkal szólnak a dolgozó ember nagyszerű perspektíváiról, azokról a nagy eszmékről, amelyek igaz értelmet adnak az életnek és igazi zálogai tnindannviunk leghőbb vágyának: a békének. „A jó könyv és saitó hete" alkalmat ad dolgozóinknak, hogv tudásukat bővíthessék, jó könyvek vásárlásával és sajtónk előfizetésével még jobban felvértezzék magukat az eljövendő nagy munkákra, békénk és ' boldogabb életünk biztosítására. E. V. if tmuiká$ kaviq^a ^OuimzkqľúL Napról, napra érkeenek levelek szerkesztőségünkbe. Az üzemek munkásai, a falvakon dolgozó kis- és középparasztok keresnek fel soraikkal, hogy kifejezésre juttassák őszinte, öntudatos, harcos akaratukat, amellyel elindultak a szocializmus építésének i'fíján, hogy bizonyságot adjanak arról, hogy élénk figyelemmel kísérik a világ történetét, politikai eseményeit. A mai postával a jesenikii járásból KuraJi József levele köszöntött be hozzánk. Kurali elvtárs levelének első mondata: legforróbb vágyunk a béke. Majd az Egyesült Nemz^ek Szervezetének közgyűléséről ír és arról, hogy a dolgozó ember hazánkban mily nagy figyelemmel kíséri az ott leforgó eseményekeit. Főként Visinszkij elvtárs hatalmas békebeszédeire reagál és ennek kapcsán ezeket szögezi le: Mi, akik a lapok hasábjain és a rádió híradásain keresztül figyelemmťí kísérjük az ENSz közgyűlésének tárgyalásait, látjuk, hogy az imperialisták. ezek az emberi mivoltukból kivetkőzött egyének, az ENSz-t is maguk számára kívánnák megkaparintani. Ragadozó karmaikra azonban napról napra súlyos csapásokat mér Visinszkij elvtárs, a Szovjetúnió küldötte. Beszédeiben leleplezi az imperialisták és ügynökeik piszkos politikai tervezgetések és az ENSz alapokmányának, hivatásának hű őre. Gátat vet az imperialisták újabb akcióinak. A nagy Szovjetúnió küldöttét legyőzni nem tehet, mert az ő szava a nép szava. A népi demkoráciák szabad polgárainak és a szocializmus építőinek és a kapitalisták rabságában szönvedő munkásoknak szava, óhaja és követelése tükröződik vissza Visinszkij elvtárs beszédeiben. Mert Visinszkij elvtárs nemcsupán a Szovjetúnió, hanem a világ valamennyi munkásának és békeharcosának küldötte, az ENSzben. Mi dolgozók, akik az új világot építjük, magunkénak ismerjük el Visinszkij elvtárs minden gondolatát, megnyilatkozását, mert tudjuk, hogy miért harcol, mert tudjuk, mit jelent számunkra a békt és mit jelentene a háború. Mi a dolgozó emberi társadalom szebb életének felépítésén fáradozunk, az eddigi könnyeket mosollyá kívánjuk változtatni. Truman és uszályhordozói a békéről szájaskodnak, mi ismerjük azonban, milyen békét akarnak ők és a dolgozók ebből a békéből nem kérnek. Mi harcolni kívánunk a Szovjetúnió által vezetett béketábor oldalán, hogy mihamarabb utolsó csapásait mérje a rothadó és újabb háborúkra inspiráló imperializmusra. Mi minden munkánk gyümölcsét, minden gondolatunkat e béketábor megerősítéséit akarjuk fölajánlani. Korea lángban áll, Vietnamban a francia fasiszták a szabadság után áhítozó vietnami nép rabságbahajtására küldenek csapatokat. Jugoszláviában Tito és bandája kínozza a népet Görögországban az imperialisták haláltáborokat állítottak föl, Spanyolországban Franco diktátor rémuralma Sebők György zongoraművész a Kassai Baríók Béla-esíen A kassai zenebarátok a Veritas nagytermében kegyeletesen megülték Bartók Béla halálának ötéves évfordulóját. Az ünnepi estet az Egy séges Nemzeti Bizottság kultúrügy osztályának kiküldötte nyitotta meg. Az ünnepi beszédek elhangzása után, amelyeket dr. Hirner, a rádió kásKétszáz évvel ezelőtt született J. Fándli, a szlovák falusi nép nagy nevelője Juraj Fándii, a szlovák falusi nép nagy nevelője, kétszáz évvel ezelőtt született a Modra melletti Csesztén. Hosszú éveken keresztül mint katolikus pap működött a Trnava melletti Nahács községben Ez a felvilágosodás korabeli kiváló pap résztvett az akkori idők minden jelentőségteljes szlovák nemzeti és kulturális vállalkozásában, amelyek Bernolák követőinek tevékenységéhez fűződtek. Rossz gazdasági és társadalmi viszonyok közt képes volt egy méreteiben csodálatos művet alkotni amely nemes küldetésénél fogva még ma is időszerű: megismertetni a népei a mezőgazdasági tudomány akkor? eredményeivel. Müvében igyekezett rávezetni a földművességet a föld tökéletesebb és szakszerűbb megművelési módjára, hogy ezáltal fokozódjék a falusi dolgozók jóléte. A Szlovák Tudományos és Művészeti Akadémia a Maticával közösen emlékestet rendezett a Szlovák Egyetem aulájában Juraj Fándli tiszteletére. Az ünnepi esten résztvettek politikai, kulturális és gazdasági életünk kiváló képviselői, Cseszte és Dotany községek pjlgárainak küldöttsége és nagyszámú közönség. sai művészi vezetője szlovákul és Kis Sebestyén Tamás mérnök, a CSEMADOK kassai helyicsoportja nevében magyarul mondtak el, sor került az est fénypontjára: Sebők György zongoraművész hangversenyére. Sebők György Bach—Liszt „Orgona preludium és fuga" c. müveivel kezdte műsorát. Ezután Beethoven Holdvilág szonátája és Chopin f-moll fantáziája következett. Szünet után a budapesti vendégművész Liszt Mefisztó keringöjét, Chopin cisz-moll keringöjét, az Esz-dur nocturnót és a Forradalmi etűdöt játszotta. A modern zene híveit Sosztakovics Három fantasztikus táncával, Kabalevszky preludiumával és Bartók Béla táncaival gyönyörködtette. Ráadásként eljátszotta Chopin Asz-dur keringöjét és Mozart Török indulóját. Sebők György művészete Bartók három darabjának előadásában csúcsosodott ki, melyekben a népi lélek jellegzetes vonásait, vidámságát, bánatát és haragját nagy művészettel varázsolta elő a zongorából. Lelkes, átérzett játékának megérdemelt nagy sikere volt. K. P. nyomasztja a szabadság után áhítozó spanyol dolgozók millióit, Ausztriában nyomor, éhség és munkanélküliség dühöng. Ugyanakkor nálunk és' a többi népi demokratikus országokban napról napra fokozottabb munkalendülettel dolgozik a munkás, a kis- és középparaszt, az értelmiségi a szocializmus megteremtésén, hazája felvirágoztatásán, mert tudja, hogy munkás életével a dolgozó nép hazájának felemelésén fáradozik. Itt a különbség! A Szovjetúnióban és a népi demokratikus országokban a dolgozó nép tudja, hogy a gondtalanabb élet felé, a nyugodt és eme'keidő élet felé halad _s ugyanakkor az imperialisták hatalmában levő országokban a munkásokra a bizonytalanság, az éhség és a nyomor vár. Mi dolgozók Visinszkij elvtárs javaslatát természetesen támogatjuk. Hisz tudjuk, hogy minden szavával a kapitalizmus pusztulását és a szocializmus megdönthetetlen győzelmét segíti elő az egész világon. Kurali József, munkáslevelező sorait ezzel a felhívással fejezi be: Szavamat minden becsületes munkáshoz, kis- és középparaszthoz, értelmiségihez intézem. Fokozza mindegyikük a munkatermelékenység érdekében kifejtett munkásságát, mert mi, a felszabadult országok dolgozói, ezzel a munkánkkal harcolunk legjobban a biliéért, Korea és a többi gyarmati népek szabadságáért, az imperialista országokban sínylődő népek felszabadp.'lásáért és e munkánkkal a világ dolgozóinak és a béketábor híveinek sjent ügyét visszük előbbre. • Bartók-ünnepséget rendezett a párizsi Magyar Intézet a nagy magyar zeneszerző haláanak ötödik évfordulója alkalmából. Jean Vigué. a neves francia zongoraművész és a Lespine-kvartett Bartók-műveket szólaltatott meg óriási sikerrel. 9 A »Kárpáti rapszódia^, Illés Béla regénye most jelent meg Kievben ukrán nyelven, 15.000 példányban. • xGyarmat a föld alatt« címen új magyar film felvételeit kezdik meg. Lispé környékén a közeli napokban. Az új film a MAORT emlékezetes szabotázsát, az imperialisták és ügynökeik aknamunkáját mutatja be. • Bemard Shawt, aki súlyos balesete, majd operációja után ismét London-környéki názába-i pihen és már teljesen meggyógyult, egy újságíró megkérdezte, hogy mit szól a szabadságharcosok vietnami győzelméhez. A 94 éves író mosolyogva válaszolta: »Mi, nagyhatalmak még mindig állandóan meg vagyunk sértve, ha a gyarmati népek f visszalőnek.* • A kelet-német autóipar nagy fejlődésnek indult A DKV gyár legújabban háromhengeres 1000 köbcentis típust is készít, amely kitűnő exportcikknek bizonyul JIEILIL ®M\ Irta: ALEXEJ TOLSZTOJ. Az orosz jellem! — túlságosan sokatmondó cím egy kis elbeszélés számára. De nincs más választásom — én valóban az orosz karakterről akarok beszélni. A orosz karakter! Hogv is írja le az ember... Beszéljünk a heroikus hőstettekről? De annyi van ilyen, hogy zavarba jössz, melyiket illeti meg az elsőség. Egy barátom segített a feladat megoldásában, saját életének kis történetével. Hogyan verte a németeket — nem tudnám elmondani, bár aranycsillagot is viselt és fél mellét rendjelek borították Egyszerű ember, kervésb szédű, mindennapi — kolhozparaszt egy volgamenti faluban, a szaratovi kerületben. De kivált a többi közül erős és aránvos termetével, szép arcvonásaival. Akkor kellett volna látni, mikor kilépett a náncélkocsiból — mint a háború istene! Kiugrik a földre, leveszi az acélsisakot csapzott hajáról,, megtörli egv ronggyal piszkos arcát és folyvást mosolyog az elégedett jóérzéstől Ä háborúban, amikor állandóan a halál közelében járnak, az emberek jobban kibontakoznak, minden ostobaság leválik róluk, mint a beteg bőr. miután a nap leégette s megmarad az emberből — a magva. Magától értetődik - az. egyik emberben erősebb ez, a másikban gyöngébb, de még az is. akibm ez a mag nem hibátlan, fejlődésnek mdul és az a kívánság ébred mindenkiben, hogy jó és hűséges bajtársa legyen a másiknak. Az én barátom azonban, Jegor Driemov, már a háború előtt is derék fiú volt, nagyon tisztelte és szerette anviát, Marja Polikarpovnát és atyját, Jegor Jegorovicsot. — Az én apám megfontolt komoly ember, mindenekelőtt maga becsüli meg magát. Te, fiam — szokta mondani, — sokat látsz a világból, külföldre is eljutsz, de légy büszke mindig arra, hogy orosz ember vagv ... Menyasszonya is volt ugyanabból a volgamenti faluból. Menvasszonyról, feleségről sokat beszélgettünk, különösen, ha elcsendesült az arcvonal és hideg volt, de a fedezékben lobogott a tűz, a kis kályha duruzsolt, az emberek már megvacsoráltak. Akkor megindult a terefere, szót szó ért. Elkezdik például: — Mi is az a szerelem? — Az egyik ezt mondja: — A szerelem alapja a kölcsönös megbecsülés... — A másik: — Szó sincs semmi ilyesmiről, a szerelem — puszta megszokás, az ember nemcsak az asszonvt szereli, hanem szereti apját és anyját, sőt még az állatokat is. — Tvűh. nem értesz ehhez! — mondja egv harmadik — a szerelem az. amikor minden forr benned és az ember úgy jár-kél, mintha részeg volna... — Es fgy filozofálnak egy-két órahosszat, amíg az őrmester bele nem avatkozik és tekintélyével el nem dönti a kérdést... Jegor Drjemovot, úgylátszik, feszélyezte az ilyen beszélgetés és azért csak futólag tett nekem említést a menyasszonyáról. — Nagvon szép leány — mondta, — s ha egyszer megígérte, hogy várni fog, hát megvár, akkor is, ha féllábbal megyek haza ... Háborús hőstetteivel sem szeretett dicsekedni. — Nem ió az ilyesmire visszaemlékezni! — felvonta szemöldökét és cigarettára gyújtott. Azokról a harcokról, amelyekben tankjával részt vett, csak a tank többi személyzetétől hallottunk, különösen a gépkocsivezető, Csuviljev elilette bámulatba hallgatóit. — ... Tudod, alighogy felkészültünk a harcra, látom, hogy előbukkan a domb mögül... Kiáltok neki: — Hadn.igy elvtárs, egy tigris! — Előre! kiáltja vissza, — teljes gőzzel... — En, hogy álcázzak, iobbról-balra kitértem a fenyőfák közé..., A tigris, mint a vak, nem tudia merre céloz, de melléje talál... De a hadnagy elvtárs aztán oldalba kapja és pozdorjává törik! Még a páncéltoronynak egyet... a farka is a levegőbe repül ... Aztán egy harmadik lövés ... és a tigris minden repedéséből füst tör elő... a láng száz méterre csapott fel belőle... A legénvség a tartalékajtón mászott ki... Vanyia Lapsin gépfegyverrel vette célba őket és felfordultak mind ... Érted, tiszla lelt az út számunkra, öt perc alatt beérünk a faluba... Ott aztán maid megszakadtam ... A fasiszták, ki merre látott ... Sárosan, piszkosan, érted, az egyik mezítláb, csizma nélkül ugrik ki. féllábán harisnva. Mind a csűr felé szaladtak. A hadnagy elvtárs kiadta a parancsot: — Vezesd a gépet a csűrhöz. — A ágyúcsövet visszafordítottuk és teljes gázzal a csűrhöz siettem ... A páncélkocsi falára egymásután gördültek a gerendák, a deszkák, a tetőcserepek, sőt. a fasiszták is, akik a tetőn helyezkedtek el... Én aztán még megvasaltam őket egy kicsit, a többiek a magasba emelték kezüket és Hitler kaput... így harcolt Jegor Driemov, amíg aztán megtörtént vele egvszer a baj. A kurszki csata napjaiban, amikor a németek már elvérezlek és kimerültek, tankját — egy halmon, a búzaföld felett _ —- lövés érte. a tank személyzetéből ketten ott mindiárt meghaltak, egy második lövéstől pedig kigyulladt a tank. Csuviljev. a kocsivezető az elülső ajtón kiugrott, majd visszatérve a páncélkocsira, sikerült a hadnagyot is kimentenie, a hadnagy nem volt eszméleténél és már kezeslábasába kapott a láng. Alighogy kimentette őt Csuviljev, a tank olyan hatalmas' erővel robbant, hogy tornva ötven méterre repült. Csuviljev két marokkal szórta a laza földet a hadnagy arcába, ruhájára, hogy elfojtsa a tüzet. Aztán gránattölcsértől gránáttölcsér.ik kúszva, az összekötő állomásig cipelte ... Hogy miért cipeltem őt még akkor is magammal? — mesélte Csuviljev. — Hallottam, hogy ver a szíve... Jegor Drjemov életben maradt, sőt a szemevilágát sem vesztette el, bár arca olyan mély égési sebeket kapott, hogy helyenként a csont ia is kilátszott. Nyolc hónapig feküdt a kórházban, többszörös plasztikai műtéttel állrtották helyre orrát, ajkát, szemöldökét és fiilét. Nyolc hónap multán, mikor levették kötéseit, megnézte végre az arcát, de ez nem volt többé az ő arca. Az ápolónő, amint odanyújtotta neki kis tükrét, elfordult és sírvafakadt. De ő hamarosan visszaadta a tükröt. — Rosszabbul is sikerülhetett volna — mondta, — evvel még el lehet élni. De nem kérte többé a tükröt az ápolónőtől, csak megtapogatta gyakran az arcát, mintha hozzá akarná szoktatni magát. A bizottság frontszolgálatra alkalmatlannak találta. Akkor ő odament a tábornokhoz és így szólt: — Kérem az engedélyét, hogy visszamehessek a csapatomhoz. — De hiszen rokkant! — mondta a tábornok. — Egyáltalán nem. csak ilyen torzsszülött vagyok, de ez nem tartozik a dologra, harcképességemet teljesen visszaszereztem. (Jegor Drjemov észrevette, hogy a tábornok, míg beszélt vele, egyre azon volt, hogy ne kelljen ránéznie, de csak mosolygott ezen lila, mesterséges hasadékhoz hasonló ajkaival.) Húsz nap szabadságot kapott, hogy azalatt visszanyerje teljes egészségét és hazament apjához és anyjához. Ez márciusban történt. A? állomáson azt gondolta, kocsit fogad, de úgy adódott, hogy tizennyolc verszt távolságot gyalog kellett megtennie. Köröskörül még hó borított be mindent, nedves, kellemetlen, hűvös szél duzzasztotta fel a katonaköpenyét és sivár bánattal fütyült a fülébe. Mire a faluba ért. besötétedett Megpillantja a kutat, a magas kútgém recseg a szélben. Innét a harmadik ház — az ő szülőháza. Hirtelen megállt, kezét zsebredugta. Fejét csóválta. Aztán utat rövidítve, átvágott a ház felé. Térdig hóban leguggolt a kis ablak alatt és meglátta anyját — éppen vacsorához terített az asztal fölött álló, kis lángra srófolt petróleumlámpa halvány világa mellett. A megszokott fekete kendőben, csendesen, ráérősen, jóságos arckifejezéssel. Csak kissé megöregedett, sovány válla kidúdorodotl... — 0. ha tudtam volna, minden nap írnom kellett volna legalább két szócskát magamról... — Miután egyszerűen megterített, tejet, egy darab kenyeret, két kanalat és sótartót tett az asztalra, megállt előtte és elgondolkodva kulcsolta össze 'kél sovány kezét a mellén ... Jegor Drjemov, amint az ablakon keresztül nézte anyját, egyszerre tisztában volt vele, hogy nem törhet rá hirtelen, nem szabad, hogy a kedves, öreg arc megremegjen a kétségbeeséstől. Hát jól van! Kinyitotta a kaput, belépett a kis udvarba és kopogtatott a feljáró felől. Anyja az ajtó mögül szól ki: — Ki az? — Es ő felelt: — Gromov hadnagy, a Szovjetúnió hőse. Szíve dobogott, vállát az ajtófélfának támasztotta. Nem, anvia nem ismerte meg a hangját Eleinte neki magának is idegenszerű vűít- a hangja, hiszen minden operáció után változóit | valamit — rekedt volt és tompa, régi fényét elvesztette. — Mi tetszik, bátvuska? — kérdezte az öregasszony. — Marja Polikarpovnának hoztam • üdvözletet a fiától, Driemov főhadnagytól. Akkor anyja ajtót nvitott, elébe ment: — Hát él az én Jegorom? Egészséges? Gyere be a haliba, bátvuska. (Folytatás következik.)
