Uj Szó, 1950. október (3. évfolyam, 227-251.szám)

1950-10-26 / 248. szám, csütörtök

UJSZÖ .MIT OLVASSUNK?. 1950 október 29. * 43. (103.) TARTÓ

S BEKÉÉRT, NÉPI DEMOKRÁCIÁÉRT! 9 WeJőfi oálúqatott kólttmhiyei I-^.üíi Arany Jánoshoz intézett leveleben megírja politikai hitvallását: „Ha a nép uralkodni fog a költészetben, közel áll ahhoz, hogy a politikában is uralkodjék és ez a század feladata." Nézzük meg, milyen volt Petőfi viszonya a néphez és mi volt a forradalmi elem a költészttében? Petőfi költészetében — írja Révai József elvi jelentőségű tanulmánya „A forradalom költője" című fejezetében — bizonyos leegyszerűsítéssel az fejeződik ki, hogy a nép szétnéz saját országában. „Tájleíró verseiben a nép fia szól a maga földjéről. „A Tisza", „A puszta télen", „Az Alföld", „Falu végén kurta kocsma", „A kutyakaparó", mindez nem más, mint a föld birtokbavétele az ország népe által. Be a Tiszát vagy az Alföldet Petőfi nem egyszerűen úgy ábrázolja, mint egy közönséges tájat, hanem úgy, mint az országnak, a magyar nép országának, a hazának darab jat. A táj szeretete, a magyar -föld birtokbavétele kibővül az ország szeretetévé, a haz

a biriokbavételévé. A nép Petőfi költészetében úgy beszél ,a magyar földről, mint a sajátjáról, ;de ez a nép önmagát egyben nemzetnek érzi." , V Petőfi elszakadt a földtől — ír.ik Révai —. de összeforrt a hazával. Elszakadt a rendiségtől, azoktól az emberi és társadalmi viszonylatoktól, amelyekben a földhöz való viszony játssza a főszerepet, de nem szakadt el a föld népétől. A népet képviselő, a neppel egy beforrott nemzeti költő nek szemével nézi a természetet, a magyar tájat, az országot. Petőfiben a népnek az a képviselője szól, aki nem a nemességgel akarta egyesíteni a nepet, hogy nemzetté legyen, hanem a rendiség helyett akar a nép által új nemzetet teremteni. Petőfi forradalmisága költészetének minden terén megnyilvánul, politikai költészetében ugyanúgy, mint magánélete területeit felölelő verseiben. Politikai költészetében a magyarság legnemzetibb költője, de ugyanekkor az Európaszerte szabadságért harcoló népek nemzetközi együvétartozása mellett vall a legforróbban. A népnek ez a halhatatlan, legnagyobb költője sohase hízelgett a népnek. Amikor Szabadszállásról, mint bukott képviselőjelölt úgyszólván me• neküln; kénytelen, megőrzi a nép iránti szeretetét, nagy hitét és ezt írja: „A nép én előttem szent, annyival inkább, mert gyenge, mint az asszony és mint a gyermek." Ha ostoroz és gúny keserű hangját üli meg, úgy a bírálat önmaga ellen irányul és nem a nép ellen. Bizalma és hite a népben töretlen marad, min dig érzi. hogy végül minden nehézséget le fog gyűrni és megtalálja a felszabadulás útját. Petőfi hitét a nagy francia forradalomnak szabadságeszméje táplálta, világot átölelő, lángoló szabadságesz>ne volt ez. amelynek lényege az emberben való hit Petőfi szabadságimádata: hit az emberben. Ugy hitt benne, hogy ellentétben elődeivel és szkeptikus kortársaival, érettnek tar totta a szabadságra, akár a századnak nagy, halhatatlan orosz poétája, Alexander Szergejevics Puskin. És forradalmiságának lényege, hogy a for radalomnak célkitűzései ne maradjanak pusztán papíron, ne sikkadjanak el, a felszabadított jobbágy kapjon földet a talpa alá A szegények, plebejusok szemével néz, — ezzel nő túl politikus és költő kortársain. Es Petőfi tudta, — amit prózája még nyomatékosabban igazol —, hogy a nemzeti forradalom nem állhat meg a társadalmi rend gyökeres átalaku lása, társadalmi forradalom nélkül, a nemességnek és a haladó értelmiségnek forradalmi megmozdulása csak akkor érheti el forradalmi célját, ha az egész népet táboriba vonja és a néppel együtt harcol a monarchia, az arisztokrácia, a feudális világ ellen kívánságainak teljesítéséért. így válik Petőfi a nép iránti hűségével, ha zaJiságával és nemzetköziségével a mi nagy költőnkké, azzá a költővé, aki a zseni lángelméiével a nr szemünkkel r.ézte a maga kor t és egy teljes évszázaddal előre is mutatott. Ä népről írott és a néphez szóló költészete harcos és pártos — mondhatjuk egy teljes évszázad távo'ában érzékeny előfut; rja annak a pártos és harcos költészetnek, emelvet a marxi-lenini esztétika nevelt és táplált. így válik a reális'a és romantikus Petőfi a szegények, a plebejusok vágyainak és álmainak apostola", mai költőink mintaképévé Lobogó példakép, „fegyver a kezünkben, leg döntőbb harci napjainkban is", írja róla Horváth Márton Valóban példakép, akár Puskin, akinek költészete a forradalmi mozgalmak elindítását jelezte Oroszországban. A MAGYAR KÖNYVTÁR Jókai Mór „Szabadság a hó alatt" című kétkötetes történelmi regényének kiadása után még dicséretesebb, hézagpótló feladatot teljesített, amikor egy testes, célszerű magyarázó jegyzetekkel ellá tott kötetben a budapesti Szikra öszszeállítása nyomán megjelentette a nngyarság halhatatlan költőjének válogatott verseit. Dolgozóinknak így alkalmuk nyílik ezzel a régóta nélkülözött kötettel forradalmi hitüket megerősíteni. Figyelmébe ajánljuk a gyűjteményt minden CSEMADOK" csoportnak és műkedvelő gárdájának, hogy ünnepélyeik fényét e kötet remekeivel méltóan emeljék. Figyeljenek fel Petőfi hangjának új és lángoló demokratizmusiára, forradalmi lendületére, amely hittel teli, szenvedélyes, igazságos, mélyen emberi, mélyen optimista és jövőt mutató. És figyeljék: Petöf; az egész dolgo zó magyarság hangja, az apját és édesanyját, a szülőföldjét és népét lángoló hittel szerető ember legtisztább hangja, az egyenjogúságért testvériségért, az igazságért, az egész világ szabadságáért, a békéért hevülő halhatatlan költőnk hangja. Egri Viktor. Alexander Fagyejev Prágába érkezett Október 24-én délután repülőgépen Prágába érkezett Alexander Fagyejev, a Szovjetúnió Béke Hívei Világbizottsága elnökségének tagja. A ruzyni repülőtéren a Béke Hívei csehszlovákiai bizottsága nevében A. Hodinová Spurná, a Nemzetgyűlés alelnöke, a Béke Hívei csehszlovákiai bizottsága elnökségének tagjai, dr. Ján Mukažovsky, a Károly-egyetem rektora és Lumír Čvrný, a tájékoztatás és népmüvelésügyi miniszter helyettese fogadták. A fogadásnál jelen volt M. B. Frolov, a szovjet nagykövetség képviselője és a Béke Hívei világbizottsága részéről Pantelejmon Guljajev, a Szovjetúnió Béke Hívet bizottságának titkára, valamint Alexander Kornyejcsuk, a híres ukrán drámaíró. A palásti CSEMADOK működéséről Palást az ipolysági járás egyik legnagyobb községe. A régi időkben bizony itt is nyomorult módon élt a nép, de most már egyre javul a dolgozók életszínvonala. Részt is vesznek minden akcióban, ahol csak a szocializmust lehet építeni. Persze nem megy az mindig simán, sokat kellett a község öntudatos dolgozóinak kiizdeniök, amíg 'a reakciót annvira legyőzték, hogy hozzáfoghattak a mai munkához. Különösen a CSEMADOK megalakulása volt nagy lépés a falu életében, amely Antal kultúrtárs kezdeményezésére ez év február iában alakult meg. A reakció ugvan nagvon ellenezte ezt a lépést, de a nép nagvon akarta és meg is lett és az egyesület azóta is mindenből tevékenven kiveszi a részéi. Például több kulfúrelőadást és színdarabot rendezett, amelvek szocialista tartalmukkal nagv hatással voltak a népre. A csóport a nyár folyamán lánc- és énekegv/ittesével tűnt ki a gyiigyi járási aratási ünnepségen, majd pedig Besztercebánván a kerületi pártnapon. Most pedig egy hatalmas kultúrházat építenek a községben és itt a CSEMADOK helviesoportjának minden tagia háromnapi hrigádmunkával járul hozzá az építkezéshez. Egyesületi otthont is építettek maguknak. Egy félig romépületet alakítottak át szintén hrigádmunkával — Az otthonunk ugvan még nem szép, — mondja Antal kultúrtárs, — azonban a feldíszítése a CSFMADOKlánv"k dolga, de meg is lesz az biztosan. A legutóbbi taggvíílésen elhatározták, hogy ezt az otthont megnagyobbítják. — Újságokat fogunk rendelni, olvasó és sakköröket rendezünk, hogy az ifjúságnak is, meg az öregeknek is a kocsmán kívül lehessen hova menni, — így nyilatkozik Pásztor János kultúrtárs. lit valóban tudják, hogv a nép kulturális nevelésével könnyebben megy a szocializmus építése. •Meg kel! itt .emlitení, hogv a tagok nagyobb része távoli munkahelveken dolgozik és hetenként csak egyszer jár haza falujába. Azonban, amilyen jól megállják a helyüket a munkában, ugyanolyan jól dolgoznak az egyesületben is odahaza. Most már a kulturális nevelés hatását annvira észre lehet venni, hogy már az EFSz iránt is nagy az érdeklődés és azon vannak. hogy fejlett szövetkezetet teremtsenek a faluban, mert csak így lehet véget vetni a kulákok bábáskodásának és csak ígv lehet elérni a szocializmus végső győzelmét. Kicsinek látszanak így ezek a tettek, azonban mégis nagyok, mert a közösségét szolgálják s mindenekfelett a békét. A reakció nagyon nehezen engedte szóhoz jutni az egyesületet. Miért akadályozták ennek az egyesületnek a működését, amikor az a dolgozó nép érd keit szolgálja? Éppen azért, hogy a fentemlített dolgok ne legyenek meg a községben. A reakció nem akarta, hogy kultúrház épüljön, nem akarta, hogy színielőadások legyenek, meg azt-sem akarta, hogv a CSEMADOK résztvegyen a hadsereg megünneplésében, mert tudják, hogv mindezek a reakció megszámlált nap iáit megrövidítik Továbbá azt sem akarták, hogy a koreai harcosokat támogassa az egyesület, mert a reakció éppen a háborút akarja. Tehát ennvi mindent nem akart a reakció. amikor ellenezte a CSEMADOK működését, azonban a palásti dolgozók szívós kitartása győzött és győzni log ezután is. Megemlékezem még Szepesik elvtársról, aki a község vezető embere és szereti is ől a falu apraja-nagyja, persze a reakción kívül. Hathatós munkát fejtett ki már eddig is az EFSz érdekében és hogy különösebb eredményt még nem ért el. az csak annak tulajdonítható, hogv eddig a reakció elnyomta a falu lakosságát, illetve allandó küzdelemben voltak és ez a küzdelem kimerítette a lakosság politikai erejét. Nemrég került csak a faluba, de máris sokat tett a reakció legyőzésére. úgyhogy most már a lakosság is azon fáradozik, hogy az EFSz-et minél előbb megalakítsák a községben és mindjárt magasabb típusban működjék. Tehát itt is meglátszik, hogv azok, akik ellene voltak a CSF.MADOKnak ellene vannak a F.FSz-nek is és igy ellene vannak a falu szocializálásának is. Szepesik elvtárs szavaival fejezem be ezf beszámolómat: „Ha erős is a reakció, de ha mi dolgozók összetartunk, akkor legyőzzük" Bagota István. Petőfi Sándor: RESPUBLICA Respublica, szabadság gyermeke S szabadság cmyja, világ jótevője, Ki bujdosol, mint a Rákócziak, Köszöntelek a távolból előre! Most hódolok, midőn még messze vagy Midőn még rémes, átkozott neved van, Midőn még, aki megfeszíteni Kész tégedet, azt becsülik legjobban. Most hódolok, most üdvözöllek én, Hisz akkor hódolód elég lesz, Ha a magasból ellenidre majd A véres porba diadallal nézesz. Mert győzni fogsz, dicső respublica, Bár vessen ég és föld elédbe gátot, Miként egy új, de szent Napóleon Elfoglalod majd a ierek világot. Kit meg nem térít szép, szelíd szemed, Hol a szeretet oltárlángja csillog, Majd megtéríti azt szilaj kezed, Melyben halálos vésznek kardja csillog Te léssz a győző, a diadal-ív Ha elkészül, a te számodra lészen, Akár világos tarka pázsiton, Akár a vérnek vörös tengerében! Szeretném tudni, ott leszek-e én, A győzelmi fényes ünnepélyen? Vagy akkorára már tán elvisz az Enyészet s ott lenn tart a sírba' mélyen? — Ha meg nem érem e nagy ünnepet, Barátim emlékezzetek meg rólam... Respublicanus vagyok s az leszek A föld alatt is ott a koporsóban! Jertek ki hozzám, s ott kiáltsatok Síromnál éljent a respublicára, Meghallom én azt s akkor béke száll Ez üldözött, e fájó szív porára. c/t pászíúű kulák Irta: KOVÁCS IMRE. Kovács János: 45 év körüli sovány me^ftört kisparaszt, szövetkezeti tag. Kovácsné: kardos asszony. Zsíros Zsiga: nagyhasú, ravasz ktflák." Szín János kis szobáia. János az asztalnál ül, újságot olvas. Kívülről kopogás. János: Szabad! Zsiga (belép a szobába): Česť práci! János (nagyot néz. orrot fintorít, mini ha valami büdös lenne): Nem áll a szádhoz, Zsiga. Nem illik a hasadhoz. Zsiga: Nézd, János, én idáig minden rezsimhez tudtam alkalmazkodni. Láíom. hogy már m'ndenki így köszön, hát én se maradhatok el. Tegnap már az esperes úrruk is így köszöntem, vót is érte az anviukomtóľhadd el hadd! De megmondtam neki, hogv fogd be a lepénvlesődet, mert szájon kaplak, mit hápogsz, ha nem értesz a polit kához. János: Csak nem akarsz a szövetkezetünkbe belépni? Zsiga: De még nagyon is be akarok. Nemcsak, hogy a szövibe de még a pártba is. Megálltam én a helyem idáig is minden pártba A magyar nemzetibe, a kereszténv szoo'álba. a domovinába, a nvila .. . (Szájára üt). János: Csuda egy rendes pártember vol ál vílágéletedben, de most az egyszer n'ncs rád szükség se a pártba, se a szövibe. Zsiga (édeskésen): Te Jani. te. Tudod-e. mennyi jót tettem már én veled Most segíthetnél, hogy a szövibe bejuthassak. (Súgva.) Ide figyelj, hé! Ilyen vezető kel! nektek, mini én! Aki ért a gazdasághoz is. meg az irkafirkáláshoz is. Hiszen tudod, bíró voltam világéletemben. János: Hiába spekulálsz. Zsiga Vezetést a szövibe nem kanhatsz úgysem. Tagnak meg megint nem lennél jó, mvi nem is akars,z dolgozni, meg nem is bírsz a nagy hasadtól. Zsiga (fintorgat, vakarta a fejét) Kutya fiktum-faktum. (Hirtelen.) Te Jani! (Súgva.) Csináljunk bótot Hadd ott a szövit. Nekem van negyven holdam, odaadok húszat neked. Úgy én se leszek kulák, te meg a magad gazdája leszel. Így nem lesz olyan sok a beszolgáltatásunk se neked, se nekem János: V'lágélefedbe gazemberségen törted a fejed, ebbőj megint valami disznóság akar kijönni. Ezelőtt csak azt kértem tőled, hogv fél holdat adjál, amiért egész esztendőbe neked dolgoztam, arattam, kaszáltam, kapáltam családostul. De csak harmadába adtál kapálni. Most egvszerre húsz holdat No csak mondiad tovább Zsiga (susogva): Ügy gondolom, hogy a fiaddal, meg a feleségeddel megdógoznád azt is, amit neked adok meg az enyémet is segítenétek. János: Szóval mind a7 egészet, mert te edelig sem dolgoztál, de ezután sem akarsz. No. de itt gyön az asszony, majd hogv ő mit szól hozzá. Kovácsné (bejön, csípőre tett kezekkel): No mi jót hozott, zsíros gazda

g Miben spekulál már megint? Mert ide csak akkor szokott jönni, ha valami huncutságba iár. János: Haílod-e asszonv? Aszongva. hogy valami nagv jót akar ve lünk tenni. Hogv nekünk adja a tele földet, ha a másik felét segítünk neki megdolgozni. Zsiga: No látod-e Juli. hiszen én csak a javatokat akarom. jóakarója voltam én a szegénynek világéletembe Kovácsné (kiabálva): Nincs szükségünk tovább a maga jóakaratára Húsz esztendőn keresztül kaoáitam a földjét harmadába, akkor nem akar' tót? A más munkáján hízott, gazdagodott Amikor' bíró vót. lopta, csalta a falut, de most már nem lehet, ugv-e vén gazember? Most már íó ember. De azért még most is zsiványságon töri a fejét. Zsiga (szemforgatva): Te Juli. te, a szentháromságra kérlek, ne attakérozzáí már, nem .vagyok én olvan komisz mégsem. Kovácsné: Hát amikor a* apám tőtjgyil az adósságban elárvereztette? Azután meg potyán megvette. Nem igaz vén zsvánv? Zsiga: Azt is csak keresztényi szeleiéiből tettem. Mert ide hallgassatok, 37 olvasók,resztre mégeskiiszök hogy én már akkor tnd'am. h- "v ez a világ gyíin, mi most van. hogv nem hagynak békít a kuláknak Azért vettem meg, nehogy még fik is kulákok legyetek én mentettelek meg ettől No és e7,t most reményiem, valamivel megháláljátok. János: Hallod-e Zsiga, nekünk a földed nem kell! Van nekünk a szövetkezetben elég. Kovácsné: Csak tegyék a hasára a főgyit Azt is. amit szegény apámtól jl7sarolt. Zs'ga: Te Jani, te! Hogv az a jó |sfen áld ion meg bennetekpt. há' rrá még se nézzetek el felettem Hál ha se így. se úgy. tán valamit én is tudnék abba a szövetkezetbe esiná'ni vegyelek már he engem is valaminek. János (fejét vakaria): Hát most épnen nat'V szükségünk volna... Zsiga: Mire te? János: Szövetkezeti kondásra. Zsiga (fejéhez kap): Jézus Máriám, hová i'jtottam (Óbégatva) Kondásnak Mikor vilá'/életpmben bíró vótam. Kovácsné: Akkor vót ió világ, igaz-e''' A szegénv asszonyokat lefogdosni. ha valanrert mentek a hívóhoz Zsiga: Ne húzd rám a csúfot, te Juli! Hogy az a jó Isten áldjon meg, hiszen nem mind vó) az igaz. Kovácsné: Hogv nem-e? Hát ném engemel is le akart fogni a kukoricásban? János (felpattan, kiabálva): Te Juli, igaz ez!? Hijnye az anvia mindenit ... (Felkap egy darab kálvhacsövet és a k'felé iramodó Zsiga hálára húz vele, Jöli seprővel segít heki.) — Függöny. —