Uj Szó, 1950. október (3. évfolyam, 227-251.szám)

1950-10-24 / 246. szám, kedd

1950 október 24 UJSZO A reakció igazi arcút Felbujtatott verekedők garázdálkodtak Garamszentgyörgyön Mindebből azt a következtetést vonlia';uk le, hogy a reakció sehol s-»ni alszik, sőt minden rendelkezésre állr esközzel próbálja meggátolni iii 'ainkban és városainkban a szocializmus megvalósítását. Éppen ezért hatványozott éberséggel és körültekintéssel kell dolgoznunk. Mindenütt, ahol a reakció felüti a leiét, kíméletlenül rá kell csapni, hogy megérezze a munkásököl erejét. A reakció, amelv a vezetése máskép úgy sem tudia elképzelni, mint elnyomatással és ököl joggal, érezze hát, hogy a munkásosztáy ezt is tudja gyakoroni, ha építőmunkája megvédéséről van szó. Az éberség eleven ereiével kellett minderre gondolnunk a minap, amikor Garamszentgyörgyön jártunk, ahol a mult vasárnap egy közönségesnek látszó verekedés zajlott le. Am, amikor betekintést nvertünk a kínos ügybe, kiderült, hogv a verekedés alaposan meg volt szervezve és szálai egy reakciós banda felé vezetnek, amely heves ellensége az EFSz-nek és m ndent elkövet, hogy a falu szocializálását meggátolja. A garamszentgyörgyi banda fél és retteg az Egységes Földműves Szövetkezet közös munkájának sikerétől, annál is inkább mert a szomszédos Nagvtőre dolgozói ragyogó módon bebizonyították, miként lehet közös munkával, a kis- és középparasztok összefogásával a falu éleiét felvirágoztatni. Érthető tehát, hogy a garamszentgyörgyi módosabb gazdáknak ez az eredmény nemcsak A naponta megismétlődő események nemcsak arra késztetnek bennünket, hogy lendületes építőmunkánkkal erősítsük hazánkat és a termelés fokozásával szilárdítsak a béke táborát, hanem alapos körültekintésre és fokozottabb éberségre is intenek bennünket. A koreai harcok, a szomszédos népi demokráciákban és a nálunk lezajló kérnperek egyöntetűen azt bizouyitják, hogy az osztályharc hatalmas méretekben kiéleződött. Az imperializmus nem titkolhatja el többé ragadozó, gyilkos mivoltát és a kémperek gyűlöletes iigurál sem rejthetik el többé szemérmetlen szándékaikat. Az aljasság kíméletlenségével és kegyetlenségével támadnak, a világ dolgozóinak szeme láttára egy újabb világháború pusztító lángját élesztik csak azért, hogy tönkretegyék épiíőmunliánkat és újra igájukba kényszerítsék a dolgozók százmillióit. Eszközeikben nem válogatósak. Az amerikai és angol Imperializmus tűzzel-vassal pusztítja a koreai anyák, gyermekek és hazaiiak ezreit. Ily módon akarja felszabadítani Korea népét és a Zsingor-peméi ugyancsak azt tapasztaljuk, hogy a bukott gyáros „jótékony céllal" 300.000 koronával támogatta a terrorista bandát, amelynek tagjai hangyaszorgalommal gyűjtik a gyilkoló iegyvereket és komoly szakértelemmel vonatok klsikIctására készülnek. Az ősszelüggés kézeniekvö, az indok azonos: a hazai reakció, miután nem gyakorolhatja kizsákmányoló halalmát, pontosan követi a vesztéi érző imperializmus nyomdokai!. A ZsIngor-pemél kiderült, hogy a bukott gyárosok, a linomérzésű úriemberek a munkásosztályt nem tartják vezetőszerepre alkalmasnak, de arra, hogy nélkülözzön, éhezzen és hogy érettük verejtékét hullassa és vérét ontsa, arra igenis, alkalmasnak találják. titokban nem te'szik. hanem nyíltan i minél előbb kórházba luttatni. lépnek fel az EFSz ellen és aljas eszközökkel mindent elkövetnek, hogy szabotálják a közösen megszervezett szövetkezeti munkát és meggátolják a kis- és középgazdáknak az EFSz-be való tömörüléséi. E célból rendezték a vasárnapi verekedést. Rettegésben tartiák az egész falut, már megfenvegették az EFSz elnökét, a Nemzeti Bizottság elnökét és ma az a helyzet Garamszentgyörgyön, hogy a falu dolgozói nem mernek éjjel az utcára menni. A verekedés pontos tényállása Mielőtt rátérnénk a verekedés pontos felvázolására, beszélnünk kell Furinda elvtársról, aki bátor magatartásával meggátolta a reakció célkitűzését, hogy a verekedés gyilkosságig fajuljon Furinda elvtárs, aki ma a Párt Központi Bizottságának a tagja, a Párt irányításával és segítségével megszervezte Nagytőrén az EFSz-t és a falun példás szocialista gazdálkodást teremtett. Természetes, hogy ily eredmény felmutatása után Furinda elvtárs az egész környék földművesei között igen nagy tekintélynek örvend A szomszédos falvak nem egy kisgazdája felajánlotta Furindának, hogy otthagyja kis házikóját és családjával együtt Nagytőrére köl'özik. mert 6 is szívesen venne részt a szocialista falu munkájában Persze Furinda ezen mosolyog és a parasztoknak azt mondja, hogy nem szükséges Nagytírére költözni, mert mindenütt megvan a lehe'őség arra, hogy megteremtsék a „szocialista falut" — Csak tudni kell a módiát annak. — mondja Furinda —, hogvan szereljétek le a zsírosparasztokat és cinkosaikat. Ha nem mepv máskép, akkor nyíltan kell fellépni ellenük Pártunk és kormányunk minden támogatást megad nektek, hogv a szövetkezetet sikerre vigyétek D? nektek harcolnotok kell A ti iövőtökről. a kis- és kőzépparasztság jövőjéről van szó. tehál rajta, dolgozzatok, harcoljatok bá'ran a Szövetkezetért! így beszél Furinda elvtárs és a földművesek boldogan hallgatják és bátorságot merítenek nyílt és őszinte magatartásából Furindának semmi tltkolnivalója nincs, a szocializmus szenvedélyes híve é« nem ismer semilyen megalkuvást A környék dolgozói pontosan tud iák. hogy Furinda elvtárs életéhez egyetlen folt sem tapad. Ha eléje raknák a világ minden kincsét, akkor sem lehetne megvesztegetni A parasztok tud iák. hogy a mgvtöre

; szövetkezeinél tisztségéért egyeten fillért sem fogad el és neki is pin'is-n ^nnyi a kerese'e. ahány munkanapot elvégzett Az ilven elvtársat természet s n csak szeretni és tisztelni lehet Érthető tehát, hogv a CSEMADOK Központja arra kérte fel Furinda elvtársat, hogv tartson előSzovjetés faadást Garamszentgyörgyön a unióban szerzett élményeiről pasztalatairól. Magyarázza meg a garamszentgyörgyi gazdáknak, mit jelent tulajdonképpen a megszervezett közös munka és inilven előnyöket hoz ez a kis- és középparasztságnak. Garamszentgyörgvre ráfért az ilyen előadás, mert a község EFSz-e teljesen el van hanyagolva Az előadást vasárnapra, október 15-ére tűzték ki este hat órai kezdetlel. Nos. lehetséges, ha egv más előadó van, akkor minden simán lezajlik, de mert Furinda volt az előadó, ak

:nek minden szavát áhítattal lesik a kis- és középgazdák, a reakció elhatározta, hogy megrendezi a verekedést. Mivel erre a célra a faluban alkalmas médium nem akadt, a reakció segítségül hívta a kiskálnai Bogár fiúkat, akik az egesz környéken mint hirhedt verekedők vannak elkönvvelve. A Bogár-fiúk vasárnap délután 4—5 óra között érkeztek a faluba A vöröshajú Hámornyik társaságában ittak egy kis borocskát, mértékkel, fegyelmezetten Ittak, mert ezt a verekedést józanul kellett végrehaftani. Este, mire a nép összegyűlt az Iskolaudvar fészerében, hogy meghallgassák Furindát, a Bogár-fiúk Is ott voltak. A falu dolgozói, a módosabb gazdákon kívül tömegestül összegyűltek, hogy meghallgassák Furindál, aki előadásában odáig jutott el, miként Indult el a prágai pályaudvarból Moszkváig. ftt. ennél a pontnál avatkoztak be a Bogár-fiúk az előadásba. Tanuk állítják, hogy hallották, amint hangosan mondták Furlndára — Le vele, le kell ütni! A közelükben levő Szabó Géza erre felszólította őket, hogy ne zavarják az előadást. A Bogár-fiúk erre azt válaszolták, hogy ők Inkább cigányzenét akarnak hallgatni. Szabó jóindulatúan figyelmeztette őket, hogy Furinda a Szovjetúnióról tart előadást és érdemes őt meghallgatni. Az egyik Bogár-fiú erre hetykén azt mondotta, hogy őket ez nem érdekli. Szabót felháborította ez a hang és kijelentette, hogy ől igenis érdekli ez az előadás, mert három évig volt u Szovjetűnioban és mindaz érdekli, am' » Szovjetunióval összefügg. Több zürástól eredő seb volt raita, a melle Is fel volt horzsolva és ha a zsebében nincs véletlenül egy könvv, akkor életveszélyes sérüléseket szenvedett volna. Szabó Géza kimerültségében is azzal vigasztalta Furindát. hogy reggelig valahogy csak kibíria. Ekkor jött be Kotászné rémülten, hogy a Bogár-iiúk folytatják a verekedést az utcán és az egész falu olvan, mint egv fdbclvgatott méhkas. Az történt ugyanis, hogv a Bogárbanda tagjai miután a gvűlés színhelyéről elmenekültek a falu másik végére biciklijükért, visszafelé iővet végigszáguídoztak a falu utcáján és mindenkit leütöttek, akivel útközben '-lálkoztak Mindenkit?. . ez túlzott állítás lenne. Verekedő szenvedélyükre némileg féket raktak. Mielőtt valakire ütést mértek volna, megnézték, barát-e vagy sem. így megverték a tanítónőt, a fiatal Horvát-fiút. az öreg 75 éves Fürit és 40 éves fiát Az egyik Fürinek a fejét kardlappal mélyen behasították. Füri megveretését mér Furinda Is látta. Azonnal az utcán termett, amikor hallotta, hogy a verekedés folytatódik. Hiába kérték, hogy ne menjen ki, mert a banda feni rá a fogát. Furinda nem hallgatott senkire, azt mondta, hogv nem nézheti tétlenül ennek a csürhének garázdálkodását. És Furindának nem történt semmi baja, nem mertek hozzá nyúlni, csak éppen egy karót hajítottak feléje, aztán biciklijükre ültek és elhajtottak, mint akik jól végezték a dolgukat. A szervezett verekedés szálai Nem fér kétség hozzá, hogy a verekedést Garamszentgyörgyön előre megfontolt szándékkal egy reakciós banda készítette elő zavarkeltés cél' jából, hogy megakadályozzák Furinda elvtárs hatásos előadását és hogy meggátolják a kis- és középparasztság összefogását. Ezt az állításunkat Vojtech S

;monovics, a nagvsárosi NB parancsnoka is támogatja, aki a nyomozást eddig lefolytatta és akí a Bogár-bandát cinkosukkal, a vörös Hám-rnyikkal átvitette a bíróság foghá-ába. Simonovies csupán azt állítja, hogy a Bo?ár-fiúkat. mint közismert verekedőket a reakc'ó eszköznek használta fel. Nos mindegy, alig hiszszük. hogy felnőtt embernél ilyesmi enyhítő körülménynek számíthatna. Sőt, helyzítüke

1 súlyosbítja az a körülmény, hogy józan állapotban garázdálkodtak. Eltekintve a Bogár-banda magatartásától, a gyűlésen való viselkedésüktől, amely igazolja, hogy előre megfontoltan készülődtek a verekedésre, leginkább a 16 esztendős Sztankó-flú kijelentése világít rá reflektorfénnyel a háttérben megbújó sötét reakcióra. Ez a suhanc már vasárnap délben Kanyukné, a traíikosné előtt kijelentette, hogy »estére felfordulás várható a faluban«. Nem fér kétség hozzá, hogy Én a ká'nai Bogár vagyok Ez -n a ponton a beszélgetés fonalát ' legerősebb Bogár-ftú elvágta azz-l hogy azt ordította: — Tudia-e, hogv én ki vagyok, én a kálna Bogár vagyok! — és nyomban boxerral Szabó arcába vágott, oly erővel, hogy a szája felhasadt. Azonnal óriási tumultus támadt, a nép rémülten tódult a kijárat felé. Egyedül Fur nda elvtárs voll az. aki ebben a fejveszettségben nem vesztette el a lélek jelenlétét. Furinda leszállt az emelvényről, a verekedés színhelyére lépett és erélyesen felszólította Valót, hogv ne nézze tétlenül ezt a bitangságrvt. hanem teremtsen rendet. Való csak arinyit lá'ott. hogv Szabó arca véres, látta, hogy a legerősebb Bogárfiú k

;méletlen ütéseket mér Szabóra és azt is észrevette, hogy a vöröshajú Hámornyik gyilkos mód Iára szurkál-, ja. Való Furinda felszólítására beavattkozott és erélyesen végett vetett az elfajuló verekedésnek Az előadási azonban nem lehetett folytatni, a vérben fürdő Szabó Gézát elszállították a szomszédban lakó Kotász nevű gazdához, aki a háborúban szanltéc volt. Az felhasználta háborús tapasztalatait, kimosta Szabó szúrásoktó! és ütésektől származó sebeit és bekötözte azzal a kötszerrel, amit előkészületben tartottak az aratási munkálatoknál. Szabó nagvon sápadt é* gyönge volt. Itt mondta el Furinda és Kotász jelenlétében, hogvan kezdődött a verekedés. Furinda, aki azt hitte, hogy sikerült a verekedést elfojtani, azon tűnődött, milyen módon lehetne Szabó Gézát a fiú eJső forrásból tudhatta, hogy valami készül, de amikor vallomást kellett tennie az NB-n, ott már teljesen kiforgatta kijelentésének értelmét. Itteni vallomása azt bizonyítja, hogy a suhancot pontosan betanították, hogy mit mondjon és egyben azt is bizonyítja, hogy a reakció résen van és megfontoltan védekezik Mindez azonban mit sem használ. Amikor a suhancot kérdőre vonták, először azt állította, hogy ezt Kanyuknétől hallotta, mikor azonban ezt a szemenszedett hazugságot nem sikerült senkivel elhitetnie, nemzetiségi síkra vitte az ügyet, ahogy betanították rája. A Sztanko-fiúnak az NB-n tett vallomása teljes ellentétben áll a lezajlott eseményekkel, ellenben pontosan egyezik Repka József rosszakaratú vallomásával, aki arról tanúskodott, hogy a véresre szurkált Szabó Géza kezdte a verekedést és hogy Szabó részeg volt. A falu dolgozói viszont nemzetiségre való tekintett nélkül azt állítják, hogy Szabó Géza példás módon dolgozik az EFSz-ben és nemcsak most a gyűlésen nem volt részeg, de senki sem emlékszik rá, hogy valaha ittas állapotban látta volna. Tehát Repka épúgy elvetette a súlykot, mint a Sztankó-flú. Az utóbbi jólnevelt, engedelmes gyermek lehet, olyan szülők nevelték, akik heves ellenségei az EESz-nek. A kisgazdával való bánásmód elrettentő példája De nemcsak a Sztankó és Csető családok elszánt ellenségei a falu szocializálásának, hanem a falu zöme is lassan az ő befolyásuk alá kerül. Kevés gondot fordítottak itt a földművesek öntudatosítására. A reakciónak teljesen szabad teret engedtek. Az EFSz, mint egy mostha-gyeiek, teljesen el. hanyagolt állapotban van. A falu légköre zavaros, kevés határozottság nyilvánul meg az elvtársak magatartásán is. Itt van például a Való Arpád kisgazda esete, ö volt az, akinek erélyes közbelépése révén sikerült a Bogárcsürhe verekedő kedvét lehűteni. Valót is kikérdeztük a szlovák és magyar elvtársak jelenlétében, hogy számoljon be pontosan a verekedés lefolyásáról. Ezúttal nem akarjuk vallomását részletezni, mert hiszen az egész kínos ügyet a vallomások alapján tártuk fel. Egész másról van most szó, de ez is szoros összefüggésben van a reakcióval és érthetővé teszi az ellenség szervezett fellépését. Valónak vallomása során egy Igen fontos kérdést lettünk fel. Azt kérde«tük tőle, hogy miért nem lépett be eddig az EFSz-be. Való erre nem adott választ. Am senki se higyje azt, hogy Való hallgatása mögött kíno6 zavar rejtőzött. Nem, a nagy darab, tagbaszakadt, csupa Izom-ember tudatosan és ellenségesen hallgatott. Ez a visszautasító magatartás még inkább felkeltette érdeklődésünket és most már netn tágítottunk addig, amíg meg nem szólalt. Nehezen kezdte, de aztán kitört belőle, mint a gyűlölet-láva, a panasz. Azt állította, hogy eddig végzett brigádmunkát, teljesítette a beszolgáltatást, de »bodit« nem kapott. így mondta »bodit«. Amikor Furinda elvtárs meghallotta Való kijelentését, szinte felforrt haragjában. Súlyos szemrehányásokat tett Miklóska párttitkárnak. — Hát így akarjátok ti megnyerni a kisgazdákat? — mondta dühösen, magából kikelve — hát nem tudod, hogy a Párt minden törekvése arra irányul, hogy a kis- és középgazdákat megnyerje a szocializmus ügyének? Hát nem tudod, hogy a Párt ezeknek az embereiknek életszínvonalát akarja emelni? ... Hisz Ilyen intézkedéssel csak a munkásság ellenségévé, nem pedig szövetségesévé teszitek a kisgazdákat. Hogy is történhetett ez egy olyan faluban, ahol 25 holdas gazdák kaptak ruhajegyet. Való pedig nem. Hogy is kívánhatod ezután, hogy Való csatlakozzék az EFSz-hez? Miklóska zavartan azt válaszolja, hogy a bizottság így döntött. — Akkor rosszií döntött, — csap rá szenvedélyesen Furinda —, erre nem volt joga. Furinda mélységesen fel van háborodva és elrettentő példának mondja a Valóval való bánásmódot. Hangsúlyozza hogy ismeri Valót és váltig kitart a mellett, hogy jó bánásmóddal Valóból példás EFSz-tag válik. Ez a vita persze Való távozása után történik. A kép, amit itt szereztünk, lehangoló. Ügy tetszettt, mintha a szentgyörgyi magyar elvtársak még mindig rabjai tennének a régi, kapitalista éra hagyományainak, a módos gazdák basáskodó tekintélytiszteletének és nem állnának még az öntudatos osztályharc szilárd elvei alapjain. Többszöri érdeklődés után ugyanis, amikor felvetjük azt a kérdést, hogy kik azok a módosabb magyar gazdák, akik idegen munkaerőkkel dolgoztatnak, nagynehezen azt a kitérő választ kapjuk: — Goldstejn! Garamszentgyörgyön valami nagyon bűzlik A ilyenfajta tekintélytisztelet természetesen meghozza a maga gyümölcsét. Ebben a faluban a módosabb gazdák azt tehették, amit csak akartak és nem fér kétség hozzá, hogy a verekedés az 6 érdekeiket szolgálta. Tessék csak elképzelni ezt a helyzetet. Ezidén márciusban ötven taggal megalakul itt az EFSz. Az úrbéres legelők természetesen azonnali hatállyal az EFSz birtokába mennek át. Mi történik azonban az olyan községben, ahol a reakció felelőtlenül garázdálkodik cinkosaitól támogatva? Az történik, hogy zsíros gazdák külön, külön végzést szereznek a legelők megkoppasztá. sára és egyszerűen kivágják és elhordják a fákat. Ha másutt történik ilyesmi, akkor az öntudatos elvtársak a sarkukra állnak és nem engedik eizt a szemérmetlen pimaszságot végrehajtani, de itt Garamszentgyörgyön sajnos jámbor hallgatás kíséri a zsíros gazdák működését. Csak az EFSz tagjai elégedetlenkednek és zúgolódnak. Ez a zúgolódás azonban eleven hangot kap azon az ünnep! gyűlésen, amelyen a falu gazdái összejönnek, hogy az EFSz harmadik típusára térjenek át. A terem tele van velük, az elvtársak szíve dobog az örömtől, hogy mily nagy az érdeklődés, sőt olyan is van kőztük, akiben a remény zászlót bont és már is azt hiszi, hogy nemsokára Szemtgyöigy versenyre hívhatja ki a szomszédos Nagyíőrét. Ez a remény azonban nem sokáig tartja magát. Az történik ugyanis, hogy a gazdák nyíltan szóvá teszik az úrbéres legelőkön történt disznóságot és kívánják az ügy tisztázását. Erre azonban olyan durva választ kapnak, hogy 32 tag fogja magát és egységesen kivonul a gyűlésteramből majd otthagyják a szövetkezetet. így arat aztán diadalt a reakció, hogy végül a szervezett verekedésig merészkedjék. Ma összesen 18 tag maradt a 111típusú szövetkezetben és e tagok közül névszerint a következők dolgoznak. Kotász, Szabó, Béres Torma, Duba, Rlsan és Szabó Géza, az október 15-i vasárnapi verekedés véres áldozata. A többi mind »tiszteletbeli« tag és nem csinál semmit. Nos, feltesszük a kérdést, működhet-e eredményesen egy olyan III. típusú szövetkezei, amelynek 125 hektái szántóföldje van és ahol a tiszteletbeli tag több, mint a dolgozó fö!dműves?l És végül müködhet-e rendesen egy olyan szövetkezet, amelynek három traktorja van, viszont egy traktoristája és az is úgy dolgozik, ahogy kedve tartja Nyugodtan állíthatjuk, hogy valóban csak néhány lelkiismeretes eúvtárs kitartó munkájának köszönhető az, hogy sikerült harminc hektáron elvetni az öszi búzát. E sivár helyzet ellenére, a reakció szabotálás* és piszkos ácsárkodása közepette az elvtársak váltig hangoztatják, hogy mégis diadalra viszik az EFSz-ügyét és nem engedik magukat senkitől megfélemlíteni. Ez így helyes. Mi megvagyunk győződve arról, hogy az elvtársak hűséges munkájához rövidesen a többi gazda is csatlakozik. A kártékony elemeikkel pedig kurtán kell elbánni. Ha nem megy máskép akkor öntsetek oltott meszet a pestist terjesztő patkány odvába. Erre tanít bennünket a nagy koreai per. Szabó Béla.