Uj Szó, 1950. október (3. évfolyam, 227-251.szám)

1950-10-20 / 243. szám, péntek

a mese valósággá... győződtem róla. Most már tudom, hogy a „művészet a népé". Most már valóban a népé. Meg is győződtem róla. Az óra ut'án meglátogattuk a többi osztályokat is, majd átmentünk az óvodába. Az óvoda napközi otthonnal vagy egy. bekötve. Itt is ismerősökkel, fiatal nevelőkkel találkoztunk. Az óvodát Erdélyi Ilona elvtársnő vezeti, aki szintén résztvett a ny&ri pedagógiai tanfolyamon. De a napközi otthon vezetője, „Olga" elvt'ársnő is régi ismerősünk. Mindnyájan örömmel fogadnak. Elbeszélgetünk. Beszélgetésünk nyomán megelevenedik előttünk az interníátusi élet. Vagy ahogy ők mondták: „Éleit a Svoradovbaai". Közben megérkeznek az iskolások. Ugyanis az iskolábajárók legtöbbje a tanít'ás után a napközi otthonba jár ebédelni. Hamarosan asztalhoz is ültek. A szorgos kezek munkálja nyomán mindjárt meg is kapták az ebédülcet. ízletes. paradicsomleves gőzölgött az asztal közepén, majd gombócokat kaptak. Jó étvággyal ettek mindnyájan. Ebéd után szétszéledtek. Hazaindultak. Csend lett. Mi is megebédeltünk. Utána pedig meglátogattuk az elemi iskolát. Balázs elvtársnő, az iskola vezetője kissé elfogultan, meglepetten fogadolt benünket. Nem csoda! Nem várta látogatásunkat. Néhány perc múlva azonban rendes mederben folyt tovább e tanít'ás. Az iskoCa összevont osztályokkal működik. Balázs elvtársnőnek sok dolga van. Ö tanítja az elsőtől kezdve egészen az ötödiikg a gyermekeket. Nagy feladat. Hisz sokan küzdenek nyelvtani nehézségekkel. Nem ismerik még pontosan a magyar betűket. Balázs elvtársnő azonban rendít, hetetlen szorgalommal igyekszik a mulasztásokat bepótolni. A szünetben beszélgettünk. Útmutatásokat, tanácsokat adtunk, hogy nehéz feladatát jól ós gyorsan teljesíthesse. Délután visszamentünk Rimaszombatba. Rövidke pihenő után elindultunk gyalog Nižný Pokoradz felé. Egrecky Éva elvtársnő tanít abban a község ben és őt szándékoztunk meglátogatni. Deme elvtíársnővel együtt róttuk az utat. Beszélgettünk. Megbeszéltük a tanítás problémáit. Majd az új ne. velők versenyére terelődött a szó. Deme elvtársnő elmondta, hogy mi mindent szeretne megmegvalósítani. Beszélt a munkatervről, melyen esténként, a napi munka után szokott dolgozgatni. Beszélt a gyermekekről. És arról, hogy mennyire megszerette a növendékeit. Az RSD autója robogott felénk. Megállt é

s felvett bennünket. így aztán hamar Nižný Pookradzra jutottunk. Egrecky elvtársnő is csodálkozott látogatásunkon. Nem hitte el, hogy Olyan gyorsan megérkeztünk B átkáról. Épp a betűk ismeretére tanította a gyermekeket. A tanítás után a gyermekek mesét kértek. Egrecky elvtársnő megkért engem. „Mesélj valamit elvtárs!" — Nem tudom hogyan, de néhány percig gondolkoztam és lassan elkezdtem a mesémet. — „Élt egyszer a messzi Oroszországban, a cár országában egy ember, Lenin ..." és meséltem Leninről, aki a nép igazságát kereste és meg is atláCta. Beszéltem arról a Leninről, aki nagyon szerette a gyermekeket és aki nekik is üzent. — Látjátok ott azt a felínást? Látjátok? Ott van Lenin üzenete: Tanulni, tanulni és tanulni ... „Tanulunk is ám!" — szólt az egyik gyerek- Hallgattam egy kis ideig és aztán csak ennyit mondtam: Igen! így lesz a mese valósággá. — Nem is tudom, hogy kinek mondtam ezt. A gyerekek nem értették. Oly furcsán néztek reám. Tálén magamnak mondottam. — Nem! Mégse! Ez a tanítóknak szólt ... És tudom, hogy ők megértették. Hazamentek a gyermekek. Lassan be is esteledett. A falucska csendes lett. Kigyúltak a fények. Csend volt mindenhol. Az országúton robogott néha egy-egy autó- Fényszórós lámpájukkal szinte söpörték az út porát. Valahol a távolban kutyák ugattak. De aztán ök is elhallgattak. Csend lett. Mi pedig néhányan összegyűltünk a vacsorához terített asztal mellett. Sokáig csak hallgattunk. Mindenki el volt foglalva a saj'át gondolataival. Hirtelen megtört a csend. I Egyszerre beszélgetni kezdtünk. És vájjon miről? De miről is beszélgethetnek az új nevelők? Hát Leninről és mindannyiunk reménységéről: a gyermekről beséltünk. H. E. Atomkézikönyvct adtak ki Amerikában Egyetemünk magyar ifjúsága A csehszlovákiai magyar egyetemistáknak a múltban külföldön kellett tanulniok. Az idei tanévben már hazájukban folytathatják tanulmányaikat. Az új környezetbe való beilleszkedés során felmerülnek bizonyos nehézségek, de a szlovák elvtársak eegitő jobbját elfogadva, együttesen legyőzik azokat. A bratislavai orvosi kar CSM-csoportja volt az első, amely felismerve a kezdet nehézségeit, a Magyarországról érkezett medikusokat f. hó 16-án megbeszélésre hívta össze. A megbeszélésen réeztvett a SÜV-CSM magyar osztályának kiküldöttje, Hrubják elvtárs, aki ismertette a Csehszlovákiai Ifjúsági Szövetség eddigi munkáját és eredményeit. Hazánk magyar ifjúságának a demokrácia és a sztálini nemzetiségi politika a fejlődés korlátlan lehetőségeit biztosítja. Ezek kiaknázása nemcsak jogunk, de kötelességünk is. Ezért kell minden Igaz gondolkodású diáknak bekapcsolódnia a közös munkába. Csanda elvtárs a magyar diákok életében beállott jelentős változás gyakorlati kérdéseivel foglalkozott. Beszámolóját vita és javaslatok követték. A megbeszélés konkrét eredményeket hozott: A résztvevők egyöntetűen beléptek Szövetségünkbe és az orvosi fakultáson megalakították a CSM-csoport magyar tagozatát. A tagozat kiveszi részét mind a fakultásbeli ČSM-csoport kötelezettségeinek teljesítéséből, mind a SÜV-CSM magyar osztálya munkájából. F. hó 23-án 19 órakor nyelvtanfolyam indul a szlovákul nem tudó elvtársak számára — az orvosi szakkifejezésekre való különös tekintettel. A tagozat munkatervét a következő megbeszélések egyikén terjesztik elő. Reméljük, hamarosan valamennyi egyetemi karról hírt hallunk, hogy a magyarajkú ifjúság is bekapcsolódott a szövetségi életbe. (J. L.) Az osztrák rendőrség letartóztatta a Szabad Osztrák Ifjúság kórusát A Der Abend című bécsi lap jelenti: az osztrák rendőrség Linzben letartóztatta a Szabad Osztrák Ifjúság 50-tagú központi kórusát. A kórus vendégszereplésre érkezett a városba A rendőrség a letartóztatást mindezideig nem indokolta meg. A linzi intézkedéssel egyidejűleg az amerikai megszállás alatt lévő ausztriai körzetek rendőrsége a Szabad Osztrák Ifjúság minden kultúrmegmozdulását letiltotta. így lesz Rimaszombatból autóbusszal mentünk Bátkára. Kora reggel volt. Kelet felől a nap vörös korongja méltóságteljesen emelkedett felfelé. Sugarait fáradtan szórta szét a ködös völgyek fölé, ahol a szürkésfehér tájból lassan-lassan láthatókká lettek a falvak, a keskenycsíkú erdők. Az autóbuszból csendesen gyönyörködve néztük a táj őszi pompáját Deme Márta elvtársnövel, aki meghívott a bátkai isicolák látogatására. De az is lehet, hogy egyedül szemléltem a táj szépségeit, mert Deme elvtársnő nagyon elgondolkozva nézegetett. Valószínű, mint jó nevelő, gondolatban mégegyszer átismételte a nap tanítási problémáit. Megérkeztünk. Még nem volt nyolc óra. A növendékek kettesével, hármasával igyekeztek az iskola felé. Mi a tanítás megkezdése előtt felkerestük az igazgató elvtársat. Beszélgettünk. Az igazgató fiatal ember. Nemrégen választották meg a helyi ČSM titkárának. Most is fi atallo s lelkesedéssel beszélt munkájukról: — A bátkai tanulók tavaly még Rimaszombatba utaztak, ha középiskolába akartak járni. Ma már itt van a községben a középiskola. Az V —VI. osztály összevont osztály. Deme eivtörsnő az osztályfőnökük. A VII. osztályt én vezetem. Ezek a legidősebbek. Néhány CSM tag is van mór közöttük. Először Deme elv társnő osztályát látogattam meg. Tiszta, feldíszített tanterem- Szinte hihetetlen, hogy egy-két héttel ezelőtt még elhagyatott, zord, rideg terem volt, amelyet a nevelőknek kellett kitakarítani. A gyermekek figyelmesen ülnek helyükön. Magyar óra van. A táblán a példák szinte megelevenednek, hisz az életről beszél minden példa. „A Szovjetúnió a szabadság országa". — „Tanulókörökben tanulunk." — „Munkaversennyel építjük hazánkat." — „Az ifjúságé a jövő!" A mondatok elemzése nem kis dolog. De jó magyarázat után könnyen tanulnak a növendékek. így Mihályi Malvin is könnyedén, mosolyogva oldotta meg a problémákat. Szinte hihetetlen, hogy csak néhány hete jár iskolába. A többiek is szeretik ezt a tantárgyat s náluk sem történtek hibák. Az óra mutatója gyorsan ha ladt előre. Már majdnem szünetre csengettek, amikor Deme elvtársnő befejezte a nyelvtanórát és mosolyogva áttért a versek szaval tatására. Ez meglepetés volt nekem, mert na gyon szeretem a verseket. De a legnagyobb meglepetés az volt, amikor néhány szavalat utáin a gyermekek ajkéról ifjú költőnk, Lázár György versei hangzottak. Hirtelen tudatosult előttem szemléltetően valami, amit már évek óta tudok, de soha közvetlenül meg nem Az amerikai könyvpiacon most jelent meg az amerikai Atomenergia Bizottság védnöksége alatt készült oldalas Atom-kézikönvv. A kötet féktelen háborús uszítást tartalmaz, ábrái bemutatiák, hogy egy „idegen nagyhatalom" — azaz a Szovjetúnió — repülői atombombát dobnak Newyorkra. A mű szerkesztői megállapítják, hogy a leghelyesebb védekezési mód az lenne, ha atomenergiával haladéktalanul elpusztítanák az „idegen nagyhatalom" városait. Az uszító könyv az amerikai könypiacon szokatlanul olcsó áron került forgalomba. Jellemző a kötet zárószalagjára nyomtatott hirdetés: „Okvetlenül vásárol ia meg, hogy tudja, mi a teendő egy harmadik világháború esetén".