Uj Szó, 1950. október (3. évfolyam, 227-251.szám)

1950-10-20 / 243. szám, péntek

1950 október 20 üj sm Augusztus volt. A prágai Iparpa­loid nagytermében a világ nemzetei diák kiküldötteinek ajKároi egysege­sen hangzottak iei a szavak; rianás oíj; j.í.orea! El a ke*;ekkei Koreától! Ei az amerikai imperialistákkal! Kern véletlen, hogy a küiöniéie aj­kú ifjak lobog o lelKesedéssei tünteí.­tek eKkor az amerikai támadó impe­rialisták ellen. Ha sokan egymás sza­vát nem is értették, de a „Hands oif Korea" felkiáltásokban egymásra ta­láltak. Tudták, hogy mit jelentenek ezek a szavak. EkKor nemcsak Ko­reára, de saját hazájukra is gondol­tak, ahoi bűvös pókKént szövik szá­laikat a dollárhatalom urai. Argentí­nában, Braziliában, Kanadában, Por­toricoban, az afrikai államokban, Ír­országban, Iránban, Olasz- és Fran­ciaországban, az egész világon keiei.­tol nyugatig és nyugattól keieüg éreztetik befoiyasuKat az államügyek i vezetésében ezek az imperialisták, ' egyúttal pedig gyengítik az orszá­golt népgazdaságai, a gyáiak egesz sorát á'iitjak le, hogy piacot tálalja­nak felesleges termekeiknek. A meg kapitaiista országokban hü szövetsé­geseket találnak az imperialisták a burzsoá személyekben, alcik továbbra is a munkásosztályok vérszopói és zsarolói a a nemzeti érdekek elárulói. A doliáriakájok a nép törekvései ei­len vannak s az amerikai tőkés ura­kat szolgálják ki. Hazajukban ter­rorral nyomják el a dolgozók ellen­állását, a népük szabadságáért es függetlenségükért folytatott küzdel­mét. Hogy is fejlődhetnének ezek a nemzetek, amikor még nincsenek hatalmon a dolgozók, akik a nép szé­les rétegeit kizsákmányoló tőkés urak nélkül irányithatnák fejlődésük és felemelkedésük útját. De a forradal­mi erőket ezekben az országokban mégsem tudják elnyomni gumibotok­kal és bebörtönzésekkel. — Korea hős népe megmutatta ne­künk, hogyan kell küzdeni az ameri­kai imperialisták ellen! — jelentette ki a diákkongresszuson az egyik bra­züiai kiküldött. A világ népeinek haladó erői már felismerték az amerikai bűnös csel­szövők tervét, akik eddig is nemze­teik függetlensége ellen törtek és a dolgozók millióit elnyomták. Az im­perialisták háborút akarnak, hogy elodázzák a közelgő válságot és to­vábbra is életben tarthassák háborús iparukat. Az imperialisták blokkjá­hoz csatlakozott államokba pedig szennyes dollárjaikat küldik, mintegy vérátömlesztésként, hogy erősítsék a hazai reakciósokat, ök háborútakar­nak. De a világ dolgozói a béke oldalán állanak, hogy végleg levethessék magukról a kapitalizmus jármát és szabadon, békességben építhessék szebb jövőjüket. A koreai helyzet jellegzetesen vi­lágítja meg az imperialistáknak a második világháború utáni gyarmati politikai rendszerét. Koreában, az 1945-ben történt felszabadulás után, megindult a demokratikus és a táma­dó erők küzdelme. Kim-Ir-Szen Ko­rea haladó erőivel az egységes de­mokratikus és szabad Koreáért küzd, ŠSWM/'PPMKflOI/ • ' 0R3E«fig » Sifôtjg m mm rm maiaf 01 Az amerikaiak Incson mellett partraszálltak. Siettek vele, mert fél­tek, hogy erőiket teljesen kiszorítja a félszigetről hősiesen harcoló ko­reai népi hadsereg, mely a világ re­akciója ellen felvette a harcot. De gondoljunk most csak vissza a máso­dik világháborúra. Akkor az angol­amerikai katonai erők csak hosszú vonakodás után szálltak partra Fran­ciaországban. Ez azt bizonyltja, hogy az angol-amerikai imperialista kö­röknek nem az volt a célja, hogy mi­előbb leverjék a fasiszta németeket és mielőbb befejezzék a háborút, ha­nem az invázió oktalan elodázásával a Szovjetúnió erejét akarták meg­gyengíteni. Ez a számításuk azon­ban nem vált be, mert a Szovjetúnió hös katonái az elodázott segítés elle­ffl pártlskelázás éve sülcésziileteliieii sikeres itefelezésirői Dolgozó népünk sikeresen teljesíti a szocializmus építésének történelmi feladatát hazánkban. A Párt — a munkásosztály és a dolgozó nép agy­veleje és szíve — céltudatosan irá­nyítja az építő munkát a közügyek mindem szakaszán, a gazgaságban, az állami igazgatásban és a kultúrában. A Párt megnyeri és mozgósítja a tö­megeket a hősi építő törekvésre, fel­kelti a népben a kimeríthetetlen alko­tó kezdeményezést, a szocializmus ál­dozatkész építőinek millióit neveli fel, akik lankadatlanul harcolnak hazájuk felvirágoztatásáért és a világbékéért. E fennkölt történelmi küldetését a Párt azért teljesítheti, mert a társa­dalmi fejlődés törvényeinelk tudomá­nére is dicsőségesen és győztesen Ü n}!? s ismeretére támaszkodik és te­ödöttnén méc vekenységében A koreai események lázban tartják ma az egész világot. Az Egyesült Nemzetek zászlaja alatt a túlerőben lévő amerikai támadó imperialisták egy kis nép szabadságharcát akarja elnyomni. Ez már nemcsak a koreaiak ügye, ez már az egész világ ügyévé fejlődött. „Mit keresnek az ameri­kaiak Koreában? Mi keresni valójuk van a franciáknak Vietnamban? Es mi keresnivalójuk van újból csak az amerikaiaknak Portoricoban?" kiál­tott fel a Nemzetközi Diákszövetség prágai kongresszusán Gonzales elv­társ, Portorico kiküldöttje. Ezek a kérdések sajognak és tüzelnek a vi­lág valamennyi becsületes gondolko­dású emberének lelkében. Kim-Ir-Szen elvtárs legutóbbi kiáltványában ezeket mondotta: „A rabló amerikai imperialisták az ENSz zászlaja alatt szörnyű bűntet­teket követnek el Koreában. Az ame­rikai repülök és hajók rombadöntik békés varosainkat, falvainkat, meg­semmisítik ipari üzemeinket, amelye­ket a koreai nép verejtékes munkával épített fel. Az a. ierikai katonák ha­zánkban a békés lakosságot, az asz­szonyokat, öregeket és gyermekeket gyilkolják. Az amerikai rablók dur­ván sértik az ENSz alapokmányát, semmibe veszik a nemzetközi jogot, az erkölcsi normákat és embertelen módszerekkel tesznek kísérletet ar­ra, hogy megtörjék a koreai nép akaratát és harci szellemét." S amikor az amerikaiakat már a Korea földjéről való kiűzés veszélye fenyegette, mozgósították erőiket és Incson mellett partra szálltak. Nehéz és keserves küzdelmek és nagy vesz­teségek árán elérték a 38-as szélessé­gi övezetet és betörtek északra. Az ENSz és a Biztonsági Tanács ülésein az amerikai szavazógépezet elodázza és gátolja a koreai kérdés békés megoldását. A Visinszkij elv­társ vezette haladó erők, a béke tábo­rának delegátusai a világkérdéssé növekedett koreai ügy békés megol­dására tettek javaslatokat és becsü­letesen kiizdeneV a népek szabadsá­gának és függetlenségének védelmé­ért. Elvtársak! Testvérek! A vad ameri­kai rablók bombákat dobnak reátok és gyermekeitekre! Bosszuljatok meg a vért — vérrel! míg a Li-Szin-Man vezette áruló cso­port a hazai burzsoá elemekre tá­maszkodva az amerikaiak érdekeit szolgálja. A felszabadulás után nem tudtak egyezséget kötni s így az or­szág két részre szakadt. Észak-Ko­reában a felszabadító szovjet katonák kivonása után erős ütemben folytató­dott a békés építő munka. A földre­form végrehajtásával, az ipari válla latoknak a dolgozók kezébe való adá sával, a nyolcórai munkaidő beveze. tésével, a politkai szabadságnak, í szabad választójognak és vélemény­nyilvánításnak biztosításával hazá­juk északi részében virágzó élet ke. letkezett és egyre erőteljesebb fejlő­désnek indult az ipari termelés. Üj gyárakat építettek, gépesítették mezőgazdasági munkálatokat. S mi történt a déli részen? A fel­kelők partizáncsoportjai, melyek az egységes Koreáért ragadtak fegy vert, veszélyeztették Li-Szin-Manék hatalmát. Az áruló bábkormány ter­rorja pedig állandóan fokozta a nép ellenállását. Az ottmaradt amerikai katonai hatóságok és erők támogat ták a népellenes kormányt. Az ame rika imperialisták befolyása alatt álló kormány politikájával nyomorúság ba és munkanélküliségbe döntötte Dél-Korea népét. Az amerikiak kezd ték kiszállítani a föld természeti kin­cseit, a nyersanyagokat, gyapjút, nyersselymet, ólmot, wolframot és cserébe eladhatatlan, felesleges ter­mékeikkel árasztották el a déli or­szágrészt. Dél-Korea több, mint 300 könnyű- és középipari üzeme közül 1947-ben már csak 16 működött. Ez jellemzi az amerikai kizsákmányoló politikát. Megakadályozzák a népgaz­daság fejlődését s az országból el­szállítanak minden ártžkes nyers­anyagot és terményt De az amerikai imperializmusnak s a velük szoros szövetségben álló vil ág reakciónak más célja is van Ko­reában. Dél-Koreában az építő törek­vések támogatása, a népgazdaságnak a dolgozók életszínvonalanak fel­emelése helyett kaszárnyák építésére, szóval háborús célokra fordították a legnagyobb összegeket. Az amerikai támadó imperialisták Dél-Koreát mindenekelőtt hadászati célokra akarták felhasználni, kiinduló pontul a Szovjetúnió és a demokratikus Ki­na megtámadására. A Koreában bevetett amerikai ka­tonai egységek az Egyesült Nemze­tek Szervezete zászlaja alatt már nem a támadó délkoreaiakat segítik, hanem bűnös háborús terveik megva­lósítására keresnek ott lehetőséget, tiogy Koreát ugródeszkául használ­hassák fel egy újabb világháború el­indítására. A hisztérikus háborús uszítók az újabb háború szükségességéről akar­ják meggyőzni a világ millió és mil­lió dolgozóit s háborús pszichózist akarnak teremteni a lelkekben. De mennyire csalódnak ezek az elfajzo^f; emberek, akik elvakultságukban nem tudják felmérni a béketábor erejét. Vakságukban nem látják, hogy mi­előtt elkezdhetnék a szocializmus, a béke országai elleni támadásukat a kapitalista országok, szabadságot és országuk függetlenségét követelö munkásmilliől, a szocializmus orszá­gainak fiaival együtt — felemelt tiltakozó öklükkel megakadályozzák a kapitalisták szándékainak megva­lósítását. harcoltak s a harcedzödött nép még erösebb lett. A Szovjetúniót és a kö­réje csoportosult szabadságszerető népeket nem győzhetik le a kapita­lista erők. A kapitalista országokban is egyre hatalmasabbá válnak a for­radalm ierök és itt is épp a munkás­osztály fogja megdönteni a kapitalis­ták hatalmát. « Korea kérdésével kapcsolatban két egymással ellentétes politikai nézet uralkodik. a szocializmus építé­séről szóló marxi-lenini elmélet alap­elvei után igazodik. A Párt a párttagok és jelöltek ideológiai felfegyverzéséneit mindig nagy figyelmet szentelt. Főleg az el­múlt pártiskolázás éve újra megerősí­tette azt, hogy a politikai öntudat és a marxi-lenini ismeretek fokozása a kommunistáknál hatékonyan javítja a pártszervezetek munkáját, növeli a párt erejét és akcióképességét. »A pártiskolázás éve jelentős mér­Nézzük csak meg, hogyan látják a R tékben segített a Pártnak sikeresen békés haladó erők és az imperialisták a gyarmati országok sorsának meg­oldását. Az egyik oldalon a Szovjet­únió következetes politikáját látjuk, mely arra irányul, hogy a gyarmati népek is biztosíthassák szuveréni­tásukat, függetlenségüket és demok­ratikus fejlődésüket. A másik oldalon pedig az amerikai imperialisták tá­madó politikáját látják .^melynek az a célja, hogy a dollárhatalom rabszol­gáivá tegyék a gyarmatok népét. Ezt nemcsak a gyarmati népek, ha­nem valamennyi, még kapitalista já­rom alatt szenvedő orsaág dolgozói is felismerték s a stockholmi béke­felhíváshoz azért csatlakoztak töme­gesen, hogy ezzel is kinyilvánítsák akaratukat, hogy nem a háborúra uszító imperialistákhoz, hanem a ha­ladó erők nagy béketáboráhez tar­toznak. Ebből még azt a következte­tést is Levonhatjuk, hogy az amerikai haladó erők, a négerek, a franciaor­szági munkások, az olasz földműve­sek, a délamarikai tüntetők, sztrájko­lok, a vietnami szabadságharcosok, a görögországi fölkelők, az afrikai né­gerek nem a kapitalista rendszerért küzdenek, tüntetnek, sztrájkolnak és hullajtják vérüket, hanem ellenkező­leg, az igazi demokráciához, a szocia­lizmushoz vezető utat keresik, hogy hazájukban rendet, békességet, jólé­tet teremtsenek és biztosíts'! k a fej­lődést, a dolgozók állandó munkale­hetőségét. Koreában pedig tovább fiolyik a szabadságharc. Kim-Ir-Szen elvtárs kijelentette: „Ma a legfontosabb feladatunk, hogy utolsó csepp vérünkig védel­mezzünk minden talpalatnyi földet, minden rendelkezésünkre álló erőt előkészítsünk, hogy döntő csapást mérjünk az ellenségre, hogy örökre és teljesen kiűzzük a külföldi fegy­veres intervenciósokat és lakájaikat, liszinmaixi árulókat hazánkból." Az amerikaiaknak Korea szabad­ságharcába való beavatkozását még egyes józan gondolkodású burzsoá elemek is elítélik Pearl Buck, az is­mert amerikai burzsoá írónő például a következő kijelentést tette az ame­rikai katonai erőknek koreai beavat­kozásakor: „Ha amerikai is vagyok, mély szégyenérzetet és nem nemzeti büszkeséget érzek". Az amerikai támadó imperialisták elleni harag, gyűlölet, ellenszenv ökölbe szorítja a világ valamennyi dolgozójának kezét. A hősiesen har­coló Korea népével együtt érez a ha­ladó emberiség. A mi dolgozóink is az építőmunka állandó fejlesztésével, gyorsításával küzdenek az imperialis­ták ellen. A K'ábel-gyár egyik élmun­kása felemelt ököllel mondotta: Ha szükség lesz rá, oda ütünk, ahová kell! A kostolnai Vízműépítkezés ve­zető mérnöke a következő kijelenté­sével is bebizonyította, hogy népünk együtt érez Korea hősiesen harcoló népével: Mi azzal verjük az imperia­listákat, hogy építünk. Az oroszvári állami birtokon dol­gozó Kósa Károly pedig a következő­ket mondotta: Az amerikai imperialisták meg i akarják semmisíteni a koreai nép szabadságát és nekünk munkásoknak, akiknek a magunk kivívott szabadsá­ga oly kedves, minden erőnkkel meg kell akadályoznunk, hogy ez az eljia terv sikerüljön. S a magyarországi Vág kisközség parasztjai is kinyilvánították az im­perialisták elleni harcos akaratukat. Béke Híveinek nemrég Prágában ülésezett bizottságához a következő tartalmú levelet írták: és gyorsabban teljesíteni a nagy fel­adatokat az üzemekben az élmünkás­mozgalom fejlesztésében, az EFSz-ek építésében falun és a párttagoknak és jelölteknek előkészítésében az átigazo­lásra.« Ilyen magasra értékeli a CsKP Központi Bizottsága elnökségének ha­tározata a pártiskolázás mult eszten­dejét. A szocializmushoz vezető úton nö­vekednek az igények a Párttal és min­den tagjával és jelöltjével szemben. Tovább kell szilárdítani a párt egysé­gét, erejét, akcióképességét, növelni a pártszervezetek munkájának politi­kai színvonalát, hogy megfeleljen a szocializmus építése és a békeharc egyre növekvő feladatainak. Hogy ezt eJérjük, ahhoz szükség van arra, hogy a Párt politikai nevelési tevé­kenységét elmélyítsük és kiterjesszük. Hiszen a tagok és a jelöltek ideológiai színvonalának emelése azt jelentik, hogy javítjuk a Párt munkáját, gyor­sabban haladunk i szocializmus felé. Ezért tovább és bátrabban előre: a Párt marxi-lenini nevelő munkájában. A pártszervezeteik most fejezik be a pártiskolázés második évének elő­készületeit és ugyanakkor tagjaik át­igazolását is végzik Slánský elvtárs rámutatott arra, hogy mindkettő szervesen összefügg: a pártoktatás éve hozzájárul ahhoz, hogy a párttagok még inkább és lel­kiismeretesebben művelődjenek és résztvegyenek az iskolázáson. Az át­igazolás segítségére van a pártta­goknak abban, hogy pártfeladataikat és funkcióikat jobban és öntudatosab­ban végezzék® A pártiskolázás első évének tapasz­talatai megmutatták mily óriási jelen­tősége van a jól megszerveeett poli­tikai előkészítésnek. Az iskolai cso­portokban a munka megkezdéséig még majdnem egy egész hónap van hátra. A pártoktatás második évének sikeréről jelentős mértékben már ma megtörténik a döntés, előkészítése be­fejezésének szakaszában. Az alapszervezetekben a pártok­tatás második évét ünnepélyes kere­tek közt nyitják meg az októberi tag­gyűlésen, amelyen rámutatnak az is­kolázás fontosságára és a párttagok és jelöltek egyes tanuló-csoportokba való beosztásától döntenek. Az alap­szervezet bizottságának jelentős fel­adata, hogy a taggyűlés előtt a párt­oktaás első événellc befejező értékelé­se alapján és az átigazolás eredménye alapján átvizsgálják, hogy vájjon minden tag és jelolt helyesen van-e az egyes tanuló-csoportokba beosztva. Az elmúlt év tapasztalatai alapján tudjuk azt, mily heíytelenül osztották be a fejlettebb elvtársakat az alacso­nyabb fokú tanuló-csoportokba és a kevésbbé fejlett elvtársakat az iskolá­zás magasabb köreibe, ami aztán meg­nehezítette az oktatás sikeres és ered­ményes lefolyását. Továbbá szüksé­ges az, hogy a pártszervezetek bizott­ságai betartsák a CsKP Központi Bi­zottsága elnökségének határozatát a tanuló-csoportokban résztvevők szá­mára vonatkozólag, azaz az alaptan­folyamon és a marxi-lenini körökben a résztvevők száma 12—15, az esti is­kolákon 20—25. További fontos kérdés, amit a pán­szervezetek bizottságainak meg kell vitatni, az oktatók és a helyettes ok­tatók kiválasztásának felülvizsgálása. A pártoktatás első évének tapasztala­tai igazolták a tanító döntő szerepét az iskolázás színvonalának biztosítása tekintetében. Ezért ott, ahol oktatók­nak a pártoktatás mult éve befejezté­vel politikailag fejletlen párttagokat és néha jelölteket választottak ki, a pártszervezetek bizottságai ezeket az oktatókat kicserélik A tanuló-csoportok oktatóinak ki­nevezését az alaptanfolyamokon és a marxi-lenini körökben egyénenként az alapszervezetek javaslatának alapos átvizsgálása után hagyja jóvá a járási pártbizottság. Az oktatók szakképzettségének eme­lése etkintetében igen nagyjelentő­ségűek voltak a nyári előkészítő tan­folyamok. Ha egyes oktatók eddig még nem végezték el ezt az előkép szítő tanfolyamot, ki kell őket küldeni a járási szeminárium, vagy pedig a járási politikai iskola legközelebbi tan­folyamaira, hogy október végéig a pártoktatás második évének minden oktatója elvégezze az előkészítő tan­folyamokat A pártszervezeteknek legjelentősebb segítőjük a pártoktatás magas ideoló­giai színvonalának biztosításában a marxi-lenini tanácsadó és ta­nulmányi helyek. Ezek főfeladata az, hogy a pártoktatás évének tanítóit minden egyes témakörről alaposan előkészítsék és ez oktatások alkalmá­val a téma legalapvetőbb fontosságú kérdéseit megvilágítsák, és egyszers­mind a tanítási módszereket is bemu­tassák. Hogy a marxi-lenini tanácsadó és tanulmányi helyek hatékonyan elő­segíthessék az oktatók" munkáját elő­adásokkal kiegészítő oktatásokkal és tanácsokkal, még a pártoktatás évé­nek megkezdése előtt ki kell egészíte­ni e testületeket tapasztalt propagan­distákkal és minden egyes tanács­adó és tanulmányi hely számára egy állandó vezetőt kell biztosítani. A kerületi tanácsadónak és a ta­nulmányi helyeknek fel kell késziilniök további fontos feladatukra is: segíte­niök kell a magasabb pártfunkcióban tevékenykedő elvtársakat az önálló tanulás terén. Mindenekelőtt segítsé­gükre vannak az egyéni tanterv ki­dolgozásában ós megbeszélik a tanács­adás megszervezését. Hogy a párt­oktatás évének ez az új formája sike>­res legyen, ennek biztosítására igen nagy figyelmet kell szentelni. A Pártban a funkcionáriusok aktí­vái folynak le most, amelyeken a CsKP Központi Bizottsága elnökségének nagyjelentőségű határozatát veszik át az 1950—51-es pártoktatás évének megkezdéséről. A kerületi, járási és körzeti aktívákon a kerületi és járáá szervezetek vezető funkcionáriusai megmagyarázzák a marxi-lenini neve­lés nagy jelentőségét, rámutatnak azokra a nagy feladatokra, amelyeknek teljesítése biztosítja a pártoktatás évé­nek jó kezdetét és lefolytatását. Hang­súlyozzák, hogy az iskola sikeres le­folytatásával folytonosan törődni kell, éppen így a tanulócsoportok összejö­vetelein a százszázalékos részvétellel, az előadások és viták ideológiai szín­vonalával, a tanítók előkészítésével, a remdszeres jelentéstétellel és mindez az összes szervezetek bizottságainak tartós, állandó feladata. Csak néhány hét választ el bennün­ket a pártoktatás éve munkájának megkezdésétől az összes tanuló-cso­portokban. Az oktatás előkészítésére fordított felelősségteljes és lelkes mun­ka a biztosítéka annak, hogy a párt­szervezetek mindent megtesznek, hogy a pártoktatás második éve Pár­tunk munkáját még gyümölcsözőbbé tegye. A Központi Bizottság elnökségének az 1950—51-es pártoktatás évének megkezdéséről szóló határozata hang­súlyozza, hogy a párttagok és jelöltek ideológiai színvonalának emelése min­den pártszervezet állandó fefladata. Minden kerületi és járási bizottság­nak, az alapszervezetek mindegyiké­nek mindéin tőlük telhetőt meg kell tenniök, hogy a pártoktatás éve sike­resen folyjon és pártunkat úgy fegy­verezze fel, hogy még jobban teljesít­hesse feladatait hazánkban a szocia­lizmus építésében. — Korea népe fegyverrel küzd, mi kaszával harcolunk az imperialisták ellen. Harcolunk ellenük 1 úgy, hogy a Szovjetunió példáját követve jobb munkával erősítjük népgazdaságun­kat, erősítjük a béketábort. Dolgozó népünk öntudatra ébredt és tudja, hogy a dolgozók a világ bármely ré­szén legyenek is, nem ellenségei egy­másnak. Ezek az utóbbi szavak bizonyítják a legjobban, hogy Korea népe sza­badságharcának győztesnek kell len­nie s nemcsak ott, hanem valamennyi elnyomott országban lengeni fog a szabadság dicső vörös zászlaja, mert a világ dolgozói törekvéseikben egyek az egész földkerekségen: nem ellen­séged egymásnak, hanem egymás tá­mogatói, segítői és erősítői. És ez ad­ja meg nekik a döntő erőt ahhoz, hogy végleg leszámolhassanak a ka­pitalista rendszerrel s megkezdhes­sék hazájukban a békés, szocialista építőmunkát. Petrőoi Bálmt. •J

Next

/
Thumbnails
Contents