Uj Szó, 1950. október (3. évfolyam, 227-251.szám)

1950-10-20 / 243. szám, péntek

UJSZO 1950 október 155 Vasárnapi számunkban már röviden isimertettük Visinszkij elvtársnak az ENSz politikai bizottságában elhangzott beszédét, amelyet az „Egyesült akció a béke érdekében" című napirendi pont vitájában mondott. Mint ismeretes e napirendi pont során hét orsZág az USA-val az élen határozat-tervezetet nyújtott be. Ez a határozat-tervezet azt tűzi ki célul, hogy felszámolja a Biztonsági Tanácsiban az öt nagyhatalom egyhangú döntésének elvét és a döntő jelentőségű akciók kezdeményezését — e lapokm án y ei Lenesen — a közgyűlés kezébe adja, ahol az amerikai imperialistáknak többségük van. Alább közlünk Visinszkij elvtárs nagyhatású beszédéből néhány részletet. Beszéde elején Visinszkij elvtárs hangsúlyozta, hogy a vita során üdvözlére méltó aktivitás, érdeklődés nyilvánult meg, mutatva, hogy a kérdés mindenkit érdekel. „Ugy hiszem, nem vagyok szerénytelen, ha külön hangsúlyozom, hogy e fontos vita során elég nagy figyelmet szentelek azoknak az elgondolásoknak, amelyeket a Szovjetúnió küldöttsége terjesztett elő és azoknak a javaslatoknak, amelyekről a Szovjetúnió küldöttsége úgy gondolta, hogy támogatnia kell, Kogy hozzájáruljon a béke és a népek biztonsága megszilárdításának nagy ügyéhez" — mondotta, majd a bolíviai küldöttnek az általános hangulatból kirívó, durva támadására válaszolt. Hangsúlyozta, hogy a Szovjetúnió a múltban

1 is és most is változatlanul békepolitikát folytat. A többi között felhozta példának, hogy a Szovjetúnió 1938-ban javasolta: sürgősen hívják össze a négy hataC'om konferenciáját s tegyék meg a szükséges intézekdéseket a hitleri agraszszáó megállítására. Aglia ekkor azt válaszolta, hogy „őfelsége kormányának véleménye szerint az agresszió ellen teendő intézkedések tárgyában összehívandó értekezlet nem feltétlenül hat jótékonyan az európai béke perspektívájára". Az eredmény München lett. A továbbiakban Visinszkij elvtárs rámutatott, hogy a Szovjetúnió 1945ben, az ENSz megalakításakor biztosítékát adta annak, hogy változatlanul az együttműködés útjait keresd és kész engedményeket tenni azok mak, akikkel tárgyal. Természetesen bizonyos határig, nem vég nélkül és nem abban az esetben, ha nyiitan vagy burkoltan nyomást gyakorolnak a Szovjetúnió akaratára, hogy rákényszerítsék saját követeléseiket, elfeledve, hogy a Szovjetunió az ilyesfajta kísérletek számára nem alkalmas alany, hogy „az ilyen sétákra odébb kell sikátort keresni", olyant, amely távolabb fekszik a mi szovjet hazánktól — mondotta Visinszkij elvtárs. A szovjet küldöttség véleménye fő vonásokban eltér a „hetek" határozattervezete szerzőinek véleményétől. A „hetek" határozat-tervezetének szerződ abból a hamis feltételezésből indulnak ki, hogy a Biztonsági Tanács Olyan helyzetbe kerülhet, amelyben nem lesz képes megvalósítani feladatait s ez — állításuk szerint — éppen azért történik, mert a Biztonsági Tanács olyan felhatalmazást kapott az ENSz alapításakor San Franciscóban, amelynek használata egyben akadályozza a feladatok teljesítését. Az ilyesfajta feltételezésnek

1 semmiféle alapja nincs. A ,hetek" javaslatának szerzői a vétóval magyarázzák, miért akadályozódnak az ügyek a Biztonsági Tanácsban, miért van a Biztonsági Tanácsban egész sor rendellenesség, amelyet meg kell szüntetni. — Younger angol kiküldött megkérdezte, miért ellenzi mindig kilenctíz küldöttség a vétó alkalmazását? Azért — mondja ő —, mert az egyhangúság elve nem alkalmas az ilyenfajta ügyek döntésére. Nem, nem azért — mondjuk mi- Mi más feltételezésből indulunk ki. Ezzel kapcsolatosan, a vétóról szólva, ugyancsak Dullesra kell hivatkoznom. Nemrégiben megjelent „War or Peace" (Háború vagy béke) című könyvére gondolok. Nem érdektelen könyv. (Dulles felmutatja a fekete-piros kötésű könyvet.) Igen, ez az. Ennek a könyvnek nemcsak a fedőlapja, hanem a tartalma is nagyőri fekete. Nézzük csak Dulles könyvét. Mit mond Dulles a vétóról könyvének 195. oldalán: „Eddig égy történt, hogy a Biztonsági Tanács többsége barátságosan viszonyult az amerikai Egyesült Államokhoz. így tehát érdekeink védelmiére nem volt szükségünk ,vétó'-ra." Remek, mondhatnám gyakorlatias kijelentés. Dulles azt állítja, hogy annak, akinek kezében van a többség, nincs szüksége vétóra, Az USA-nak van üyen többsége. Ezért tehát az Egyesült Államoknak nincs szüksége vétóra. Azoknak van szükségük rá, akiknek a Biztonsági Tanácsban nincs többségük. Dule s véleménye szerint tehát az USA számára a jelen körülmények ¥isinszkij elvtárs nagy beszéde az iüSz pol között nem szükséges a vétó. Hogy lesz azonban holnap, DiMes úr? & hogy lesz holnapután? Egyelőre önöké a többség. Ameddig önök úrnak érzik magukat ai>ban a házban, amelyet Biztonsági Tanácsnak neveznek, addig folyton szidni fogják ezt a „Vétót", titokban azonban megőrzik addig, amíg majd szükségesnek találják azt üzembehelyezni. Ilyen esetre gondol ön, midőn könyvében, nyiitan ír awól az ictöiröi, araikor majd ezt mag keli tensai. „Lehet az&nban, hogy ez nem min dig lesz így — írja DvMes — és fea ez nem lesz így, akkor az USA természetesem, szeretne a birtokában Meg kell vég-po ér-teni, hogy ha az öt hcubcsiOm közölt nem Vosz egyetértés, akkor a béke mirháig ingatag állapotban tesz. A dolog lényege teh'át nem abban van, kegy az egyhangúság elve nem megMefö, hanem abban, hogy milyen az öt nagyhatalom és vájjon biztosítja-e az a poiítitea az öt hatatom megegyóeésszerft cselekményeit, a.vagy nem laiztesáíüja. A tények százait lehetne feJhoand, amelyek bizonyítják, hogy a Biztonsági Tanácsiban és az ENSz-ben kialakult helyzet annak ttiz irányvonalnak az eredménye, amelyet Dullesnak és a vele egyfajtájú amerikai pcmtikysokítak'segítségével fOffoOSak el Roo&emit hétála után és amely az Amerikai EgyesüM Államok külpolitikájának-aila^gláWíá lett. Ez az „új" irányvonal a háborús harcostársakkal szembeni durva viszony irányvonala, nem az együttműködés, hanem a paranosolgatás irányvonala. Hiszen vezető amerikai körökben nyilian mond ják, hogy a Szovjetúnióval keményebben, erő alkalmazásán val kell bármi, hogy ha majd az Egyesült Államoknak olyan fegyveres erői lesznek

1, mint a Szovjetuniónak, oikkor a Szovjetúnió majd reszketni fog, akkor majd meg tud az USA valamiképp egyezni a Szovjetunióval. Mély és durva tévedés ez, mert olyan idő nem lesz, hob.y a Szovjetúnió reszkessen! Emlékezni kell Oroszország és a Szovjetúnió történetére, hogy erről meggyőződjünk. Az ENSz-ben keletkezett politikai nehézségek oka következésképp nem az, hogy a közgyűlésnek kevés joga van és hogy a Biztonsági Tanács rosszul használja fel jogait. Nem, nem ez az okaAz ENSz-ben keletkezett rendellenes helyzet oka az USA „kemény irányvonala", a parancso Igatás politikája, a követelések, a mindenféle katonai létesítményekkel és katonai intézkedésekkel, mindenféle légi, haditengerészeti és szárazföldi katonai támaszpontok gyűrűjével alátámasztott, kérlelhetetlenül hangoztatott követelések politikája ... Csak rá kell pillantani az amerikai folyóiratokban megjelenő világtérképekre, hogy meglássuk ezeket az amerikai támaszpontokat, ahonnan tüzes nyelvekként indulnak ki a támadás nyilai egy központ felé. Ennek a központnak megsemmisítése nemcsak a bolíviai araáma-k dédelgetett álma! — Amellett vagyunk, hogy iegyünk meg minden irátéakeáést, amely biztosítja a békét és a népek biztonságát. Támogatjuk a „hetek" határozati javaslatát i® — ennek a határozati javaslatnak eszméjét és cabb kikötését, minthogy a béke megszilárdításának jegyében állanak. Ňem támogatjuk azonban az önök

1 kiindulópontját, mert az hamis. Ňem támogatjuk az önök indokait, mar-t azok hamisak, nem támogatjuk az önök olyasféfe javaslatait, nairat aa Egyesült Nemzetek Szerve/etónek katonai osztagai, mert ezek az osztagok éppen ellentétes célra vezetnek, mint az önök határozati jfvas&atáaak címében hangoztatott; célok. Meg kell est végre érteni. Younger szintén abból a hamis meggondolásból indult ki, hogy a Biztonsági Tanács megbénult. De Nagy-Britannia ugyanúgy ravaszkodik, mint Dulles külügyminisztériuma és hallgat a vétó felszámolásáról. Arra számít, hogy a vétó még neki is jól jöhet. A vétó alkalmazásával azonban a Biztonsági Tanács a terjeszkedési tervek megvalósításának gátja és ezért úgy kell megkerülni, hoigy annak á£lítólaigos bénult állapotára hivatkoznakVájjon nam terjeszkedő, agresszív politikát folytat-e az Amerikai Egyesült Államok a Kínai Népköztársasággal kapcsolatosan? Váj jon nem terjeszkedés, agresszió-e. az úgynevezett ENSz-csapatok — a valóságban angol-asmeri'kai csapatok — benyomulása Koreában a 3szélességi körön túlra? A Biztonság^ Tanácsnak ez a tétlensége, amelyről önök beszélnek, ' nem egyéb, mint az önök politikájának következménye. Younger od'áig ment, hogy kijelentette: a biztonság és a rend elveit íei keíl cserélni a dzsungel törvényeivel. Ha ezt a mi vitánkra alkalmazzuk, ekkor az jön ki, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete valami dzsungelréle, az alapokmány pedig valamilyen dzsungeltörvény. Bs most a vadembereknek e helyett a vad törvénye helyett a héíhatalmi határozati jiavasüat szerzői azt ajánlják, hogy hozzanak létre új szabályokat, amelyeknek beharangozása ez a héthatsümá határozati tervezet. Yoiungsr itt ezzel kapcsolatban lényegében nem mondott sem többet, sem kevesebbet, mint hogy a Szovjetúnió, amely a tanácskozásokat javasolja, adjon biztosítékokat, hogy e tanácskozások során engedelmes partner lesz, ,a többiek pedig, akikkel a tanácskozásod majd folynak, egyszerűen diktálhassák, amit jónak látnak. Ez jelenti Younger és Dulles nyelvén: „kons truk

t íven viselkedni .. kény-egében véve így fest az angol küldött fejtegetéseinek egész logikája. Az angol küldött szemmelláthatóan arcát £mtorxga?tg& a mi javasiatašsfera, holott mi ol&OM javashaM terjesztettünk elv, amely tényleges tanácskozást ée kölcsönös engedményeket, nem pedig egyoldalú engedményeket követei meg. Pears&n, kanadai ÍÄägymiiÄszteritt igen rfezíefes nyilatkozatot tett. A fődolog, amit Ptearson úr bizonyítani igyekea®tt, ismét ugyanaz a gondolat: állítólag lehetőséget kell adni az Egyesült ŇaKaaetľék Szervezetének, hogy olyan esetiben is működjék, amikor a Biztonsági Tanács nem képes működni. De az-e a dolog lényege, hogy felruházzuk a közgyűlést o'lyan jogokkal, .amelyekkel ae. alapokmány feláldozása nélkül nem lehet felruházni, vagy taSÍám az, hogy egyes nagyhatalmaknak meg kell válfoat&'tmok politikai magatartásukat bizonyos kérdések megoldásáwal kapcsolatban, azaz, ezeknek a nagyhatalmaknak meg kell változtatniok politikájukat. Az Egyesült Államok néhány évvel ezelőtt már megváltoztatta külpolitikáját. A háború idejének együttműködési politikájáról áttért a háború utáni időszak „keménykezű" politikájáNos, vegyék maguknak a faradságot és gondolják el, m,i lesz, ha erről az úgynevezett keménykezű politikáról, amely szeminelláíhatóan nem jár serrumiféle eredménnyel és nem is járhat, áttérnek az együttműködés régi iránywnai'ára. Akkor, a régi irányvonal idején fennállt ugyanaz a vétójog és ugyanaz a Biztonsági Tanács és akkor volt együttműködés. Próbáljanak úji-a rátérni erre az irányvonalra, talán akkor valami meg is változik. Mondjanak le arról, hogy rádiktá'lják akaratukat aa önökkel egyenjogú, szuverén államokra. A-s t mondják nekünk, hogy senkisem törekszik az Egyesült Nemzetek Szervezetének meggyöngítésére. Azt mondják, épp ellenkezőleg, a hét-faatatali határozati javaslat elő fogja segíteni a szervezet megerősödését. De mivel? Azzal talán, hogy az alapokmány megsértésére iryányul? Visinszfeij elvtárs ezután Romulo, fülöpsaágeti megbízott felszólaláséval foglalkozott, aki azt próbálta bizonygatni, hogý a Biztonsági Tanács csekély jelentőségű. — Ezzel semmiképpen sem lehet egyetérteni —< folytatta. — Én néhány sokkal fontosabb kérdéssel kívánok bővebben foglalkozni, köztük a héíhatalmi határozati javaslatnak azzal a pontjával, amely bizottságot kíván létrehozni a kollektív önvédelem megszervezéséhez szükséges erőforrások számontartására. Romulo elfelejti, hogy a dolog lényege egyáltalán nem az, ki fogja összegyűjteni az értesüléseket az erőforrásokról és a fegyveres erőkről, hanem az, hogy ki fogja felhasználni ezeket az értesüléseket, ki fog operálni ezekkel az értesülésekkel. Arról van szó, hogy külön szervet hozzanak' létre, amely az egyes államok rendelkezésére álló erőforrásokat, eszközöket, fegyveres erőket érintő értesülések alapján tervet készítene a cselekvésre, arra az esetre vonatkozólag, ha a békét katonai eszközökkel kell megvédeni a támadóval szemben. Természetes, hogy egy ilyen külön bizottság létrehozása és ilyen funkciókkal való felruházása az alapokmány nyílt megszegése. Romulo azt mondja, hogy ez a különleges bizottság először is értesüléseket gyűjt, másodszor átadja azokat a főtitkárnak, a főtitkár pedig a „hetek" határozati javaslatának értelmében vagy a közgyűlésnek, vagy a Biztonsági Tanácsnak adja tovább ezeket az értesüléseket Miért kell azonban, hogy úgy mondjuk, jobbkézzel vakarni a balfülünket. Mmek ilyen bonyolult rendszert létesíteni? Az alapokmány már szilárd rendszert teremtett: a Biztonsági tanács, katonai vezérkari bizottság és katonai szakértők. Ezt össze akarják zúzni. Ez azt jelenti, hogy a Biztonsági Tanáccsal egyenlő jelentőségű szervet teremtenek és a Biztonsági Tanácsot az egyhangúság elvével (vétó) együtt eltüntetik a színtérről. Nem kételkedünk benne, hogy ez mindaddig folytatódik, amíg be nem következik az a pillanat, amelyről Dulles könyvében nyiitan beszél. 1 nemzet áraiéi az imperialisták szűiplatáfesn (Folytatás a 2-ik oldalról..) ezzel a tevékenységgel ? Az első köztársaság visszatérését. A felszabadulás után a reakeió által vezetőhelyre emelve elárulta a partizánokat, eladta a felkelés hagyatékát a burzsoá reakciónali. Mint a Szlovák Nemzeti Tanács képviselője paktált a demkorata, ludák, agrár párt burzsoá vezetőivel. 1947-ben egyenesen áttért a reakció táborába azért, hogy ártson a Kommunista Pártnak. Ezért ott szinekurát kapott az állami birtokok igazgatói állásának formájában. Februárban népünk állásfoglalása nem nyitotta fel szemeit. A népi demokratikus rendszer iránti határtalan gyűlöletében illegalitásba tért át. annak ellenére. hogy tudta, hogy népünk túlnyomó többsége pozitív állást fogialt a mai rendszerhez. Fegyveres puccsot, háborút, terrort készített elő. A kapitalista rendszer visszatérésére készült. Churchill, Tito, Ursinv által befolyásolva beteges hatalomvágyban ez a „apolitikus" cselszövő áttért a háborús uszítók oldalára. Boldog hazánkat vérözönnel akarta elárasztani, csak azért, hogy vezér lehessen. Elárulta a felkelést. ElárUft-a a halottak hagyatékát. Elárulta nemzetét, hazáját. Miért? Mit várt? Ez nem fontos. Fontosabb az, amit vártak tőle mások, re°kciós árulók, kereskedők, gyárosok, nagybirtokosok és kóifölii ..szövetségeseik", Churchill. Tito, az amerikai háborús uszítók Doigozó népünket egyenesen a háború bor.zalmaiba, nyomorba és reménytelenségbe akarta dönteni. Ö, Zsingor „A demokrácia védelme" párt nagy vezére. Miiven demokráciáról beszélje', tulajdonképpen ő és a hoazája hasonlók? Miiven demokráciáról van itt szó? Arról a „demokrárói", amelyet népünk megdöntött, mert fojtogatta 31, mer>t gyilkol, mer-t elpusztította. Cinikusan, ktftvőan. (te a mellett gyáván vallja be Zsingor a bíróság előtt gaztetteit. Nem tagadhat, minden be van bizonyítva. És akarva — nem akarva népünknek bizonyítékot szolgáltat arról, hogv mit akar a reakció, mik a céljai és tervei. Népünk helyes választ ad neki. A tárgyalás tart, folytatását holnapi számunkban közöljük. Visinszkij elvtárs a következőkben figyelmeztetett arra, hogy az alapokmány bármilyen megváltoztatása csak a 108-as és a 109-es cikkely utasításai alapján történhet. Az alapokmány e két cikkelye bármilyen változtatás ajánlásához a következő feltételeket szabja: 1. Különleges értekezlet összehívása. 2. A módosítások elfogadása a tagjainak nem egyszerű, hanem kétharmad többségével. 3. A módosítások ratifikálása az ENSz tagállamai részéről törvényhozási eljárásuknak megfelelően. Feltételezzük, hogy minden helyes abban, amit a hét küldöttség határozati javaslata indítványoz. Mi ugyan vitába szállunk ezzel és ellenvetéseket teszünk, de tételezzük fel, hogy az alapokmány megváltoztatása tényleg szükséges. Kérem szépen, íme, az alapokmány, ime a 108., ima a 109. cikkely. Méltóztassanak alkotmányos úton eljárni, amint ezt ezek a cikkelyek előírják. Visinszkij elvtárs azután hangsúlyozta, hogy a felvetett kérdések között a legfontosabb helyet az a kérdés foglalja el, amely a közgyűlés által teendő javaslatok jellegével foglalkozik. A közgyűlés többségének joga van az alapokmány értelmében különleges ülésszakot összehívni, bármely kérdést megvitatni, valamilyen bizottságot létesíteni. Joga van indítványt tenni olyan kérdésben, amely az ENSz bármely szervének hatáskörébe tartozik, két eset kivételével. Az első eset: ha a kérdés a Biztonsági Tanács napirendjén szerepel. Ebben az esetben a közgyűlés az adott kérdésben nem tehet indítványt. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban nincsen nézeteltérés. Van azonban egy másik eset is. amikor a közgyűlés nem tehet indítványt. Ez az az eset, amikor az indítvány felszólítást jelent az akcióra. A „hetek" határozattervezetének szerzői ezt a második esetet megkerülik. Visinszkij elvtárs a továbbiakban hivatkozott egy angol-amerikai körökben tekintélynek örvendő jogászra, Hans Kelsenre. aki „Az Egyesült Nemzetek joga" című könyvében kifejti, hogy a közgyűlésnek minden olyan kérdést, amelyben akciő szükséges, a Biztonsági Tanácsnak kell átadnia. Arról is, ír, hogy az „akció" csak kényszerakciót jelenthet és az ilyen a Biztonsági Tanács „sajátba funkciója". Ennélfogva uraim, mi sem politfr> kai, sem jogi szemszögből nem járulhatunk hozzá ahhoz a javaslathoz, amelyet a hét állam javaslattervezete tartalmaz, ahhoz a javaslathoz, amely felhatalmazza a közgyűlést, hogy kényszerakciókkal kapcsolatos ajánlásokat tegyen, mert az akció szónak más jelentése eléggé tapasztalt és tekintélyes emberek magyarázata és a saját felfogásunk szerint sincs és nem is lehet az alapokmányban. Mi az ellen tiltakozunk, hogy a közgyűlést ilyen ajánlások jogával ruházzák fel, nem pedig általában ajánlási joggal. Viszont nekünk azt mondják, hogy: önök általában tiltakoznak a közgyűlésnek az ellen a joga ellen, hogy általában ajánlásokat tegyen. A közgyűlésnek joga van ajánlásokat termi, de nincsen joga olyan ajánlásokat tenni, amelyek akciót vonnak maguk után, vagyis a fegyveres erök alkalmazását, minthogy az alapokmány erre nem hatalmazza fel a közgyűlést. Az alapokmány értelmében ilyen akciót kizárólag csak a Biztonsági Tanács foganatosíthat. íme, ezt lehetne még hozzáfűzni _ a kérdés megtárgyalásával kapcsolatos eddigi érveinkhez. Egész sor kevésbbé fontos kérdésre nem tértem ki. Az a véleményem, hogy ezek eltörpülnek egy olyan kérdés jelentősége mellett, ami most leköti figyelmünket és amelyet szorosan az alapokmány és annak elvei szerint kell megoldanunk, minthogy ezeknek az elveknek a megsértése komoly következményekkel járna a béke és a népek biztonsága ügyére és semmiképpen nem szolgálhatja azokat a magasztos célokat, amelyek bennünket itt az Egyesült Nemzetek Szervezetében egyesítenek — fejezte be rendkívüli figyelemmel kísért beszédét Visinszkij elvtárs. A CSEMADOK bratislavai helylcsoportjának .vezetősége felkéri mindazokat a kultúrtársakat, akik eddig még nem vették át tagkönyvecskéiket, hogy jelenjenek meg minél előbb NátHer pénztárnok kultűrtársnál a Vazov-utca 2. sz. alatti kultúrhelységben ezek átvétele céljából Hivatalos órák minden hétfőn és csütörtök este 19—21 óráig.