Uj Szó, 1950. október (3. évfolyam, 227-251.szám)

1950-10-20 / 243. szám, péntek

• — —— UJSZ0 Mindennapi becsületes munkánk erősiti a béke táborát Kiiment és Záaotocký elvtársak felszólalásai a Szakszervezeti Központi Tasiács ülésein 1950 október 20 A Szakszervezeti Központi Tanács kétnapos teljes ülése mint jelentős tényező kapcsolódott be népünk jelenlegi országos békeakcióinak sorába. A legmagasabb kormánv- és szakszervezeti tényezők megvilágították a helyzetet a háborús gyújtogatok ellen vezetett békeharcban és rámutattak arra, hogy sikereink az építő munka terén miért jelentik a világ béketáborának megerősödését. A vita során Kiiment iparügyi miniszter kijelentette, hogv a dolgozók békemozgalma csak úgv akadályozza meg a háborús uszítók terveit, ha mindenki a maga helyén teljesíti kötelességeit. Ez annyit jelent, hogy ki kell fejleszteni nehéziparunkat, főleg pedig a nehéz gépipart. A nehéz gépipar, a fémipar, a bánvák és a kohók segítségével teljesíteni fogja a feladatokat és a vállalt kötelezettségeket. Olyan dolgokat fog gyártani, amilyeneket iparunk eddig nem termellt. Ez a termelés műszakilag tökéletes lesz, olyan, amilyennek a közel jövőben egy európai államban sem lesz párja. A mi nagyiparunk hála kitűnő munkaerőinek és berendezésének, hagyhatalommá fog válni. Beszéde során Kiiment iparügyi miniszter foglalkozott az újítójavaslatok mozgalmával. Rámutatott az újítómozgalom irányításának szükségességére. * A Szakszervezeti Központi Tanács teljes ülésének második napján beszámolót tartott Kolský titkár. Beszámolójában foglalkozott a forradalmi szakszervezeti mozgalom pénzügyi gazdálkodásával az 1949-es évben a cseh országrészekben, valamint Szlovákiában. Kijelentette, hogv a szakszervezeti mozgalom szempontjából a mult év gazdasági eredményei igen kedvezőek. Jozef Kolský elvtárs ielentése után megkezdődött a vita, amelvben szót kértek a Szakszervezeti Központi Tanács további tagjai, az üzemi bizottságok elnökei és a kerületi szakszervezeti tanácsok vezető tagjai. A munkaügyi kérdéseken kívül megtárgyalták az üzemi és adminisztratív szakszervezeti tagok politikai munkájának kérdéseit. ZAPOTOCK* ELVTÁRS A MUNKA TERMELÉKENYSÉGÉNEK FOKOZÁSÁRÓL. A vita során felszólalt Antonín Zápotocký kormánvelnök. beszédében foglalkozott a munka termelékenységének fokozásával. A bevezető szavakban értékelte ennek a kérdésnek fontosságát a békéért, a háború ellen folyó harcban. Többek között a következőket állapította meg: A munkatermelékenység fokozásának kérdése nem csak a népi demokratikus államokban merül fel. A tőkés világ is igyekszik ezt megvalósítani és éppen itt kell meglátnunk azt a világos különbségei, amely ezek között az igyekezetek mögött fennáll. A kapitalista világban a munkatermelékenység fokozása egyszersmind a dolgozók kizsákmányolásának fokozását és az imperialista háborúra való előkészületet ielenti azzal a céllal, hogy más nemzetek dolgozó népét leigázzák. Ezzel szemben a munkatermelékenység fokozása a népi demokratikus államokban — a munkatermelékenység szocialista fokozása, a dolgozók életszínvonalának emelését, a kulturális és szociális célok teljesítését jelenti. Beszéde további részében Zápotocký elvtárs a következőket mondotta: Támogatnunk kell minden igyekezetet, amelv a munkatermelékenység emelését és termelésünk javulását elősegíti. Ennek az alapvető feladatnak megoldása után hozzáláthatunk az egyes feladatok teljesítéséhez. A NORMASZILARDITAS FONTOSSAGA. A normaszilárdítással foglalkozva, Zápotocký elvtárs ezeket mondotta: Szakszervezeti funkcionáriusainknak az üzemekben ügyelniök kellene arra, hogy az élmunkásmozgalommal kapcsolatos normaszilárdításokat nem állítjuk-e be túlságosan egyénileg, amikor egyes élmunkásokat állandóan arra kényszerítünk, hogv normáikat megszilárdítsák. Nem ielent nagy sikert, ha csak egyének fog iák normáikat szilárdítani. Az élmunkás teljesítményeket mások meggyőzésére kellene felhasználnunk, bebizonyítva nekik, hogy a norma lágy és hogy szükséges felülvizsgálása és megszilárdítása. A kormányelnök további beszéde során foglalkozott az élmunkáskönyvecskékkel és az azokkal való visszaélésekkel. Az élmunkáskönyvecskék kérdése — mondotta —. a nyert tapasztalatok alapján kell, hogv felül legyen vizsgálva és megjavítva. Más igen fontos kérdés az ú i munkaerők, főleg a nők bekapcsolása a munkafolyamatba. Nem elég csak agitálni azért, hogy a nőket besorozzuk a munkafolyamatba. Utána kell nézni, hogy a szakszervezetek hogv szervezik meg ezt a bekapcsolást a munkafolyamatba, hogy munkálkodnak együtt a munkahivatalokkal. Igv nem történhetik meg pl. az, hogy a prágai járások női szervezetei toborzó akciókat folytattak le s amikor a nők ielentkeztek, nem volt részükre munkahelv. KORMANYELNÖKÜNK A BÉKÉÉRT FOLYO HARCRÓL. — A békét védeni mindannyiunk életérdeke, — állapította meg Zápotocký elvtárs. — Ezért kapcsolódik bele a forradalmi szakszervezeti mozgalom a Béke Hívei II. világkongreszszusának, valamint a Béke Hívei csehszlovákiai kongresszusának előkészületeibe. Széles kötelezettségvállalási akciót indítunk a munkatermelékenység emelésére és a termelési feladatok teljesítésének meggyorsítására. Minden üzemi bizottság mellett megalakítjuk a Béke Hívei bizottságát és mozgósítunk minden szakszervezeti tagot, Ifjúsági Seövelségi tagot, áz üzemek minden dolgozó iát, hogy teljesítsék és túlteljesítsék a vállalt kötelezettségeket és ezzel vegyenek részt a békeharcban. Zápotocký elvtárs beszédét így fejezte be: A Nagy Októberi Forradalom évfordulója aikalmából hűségünket a Szovjetúnióhoz azzal fejezzük ki, hogy mindennapi munkánkban igyekezni fogunk felhasználni a szQVjet elvtársak gazdag tapasztalatait, hogy köztársaságunkat olvan szorgalmasan és lelkesedéssel tudjuk építeni, mint ahogy a Szovietúnió nemzetei építik szovjet hazájukat. Fokozott munkaigyekezettel, szilárdan a Szovjetúnió oldalán, együttesen az egész béketáborral legyőzzük az ú i háborús gyujtogatóit és biztosítiuk a tartós világbéke győzelmét. Verseny a „legjobb munkás" címért a nyárasdi állami birtokon Az állami birtokok dolgozói rövidebb idő alatt többet keressek A mi nyárasd; birtokunk az Állami Nagybirtokok nagyobb birtokaihoz tartozik. 4400 ha területet foglal cl. Ezt a birtokot az Állami Nagybirtokok a februári események után vették át a letűnt nagybirtokosoktól- Természetesen az egész gazdaság nagyon rossz állapotban volt. Az épületek legnagyobbrészt omladoztak, a gépek nagy javításokat igényeltek és jóformán nem volt semminemű mezőgazdasági állatállományunk. Többek között, hogy megemlítsem, egy darab sertésünk sem volt, ugyanakkor, mikor ma a sertésáüományunk 3000 darab. Természetesen megjavítottuk az épületeket is és azonkívül két sertéshizlaldát és egy istállót építettünk az anyasertések számára. Rögtön a nagybirtokosoktól való átvétel után kedvvel fogtunk a munkához. Nem rettentünk vissza a nehézségektől és minden akadályt legyőztünk. Gépeket kaptunk, marhákat, teheneket vettünk, Oelkilsmieretesen megműveltük a földet: felszántottuk és megtrágyáztuk, hogy a lehető legnagyobb termést biztosítsuk. Tudituk, hogy elválaszthatatlan része vagyunk a munkásosztálynak és elvtársaink a városban váfjiák a tejet, húst é9 a többi terményünket, épúgy, ahogy mi várjuk a ruhákat, avagy a cipőt. És ezért minden erőnkkel odahatottunk, hogy a lehető legjobb és nagymennyiségű mezőgazdasági cikket termeQjüink. A kitűzött cél elérése azonban megkövetelte tőlünk, hogy másképpen dolgozzunk, mint ahogy azt a nagybirtokosotoái tettük. Valamennyien azt akartuk, hogy a mi Állami Nagybirtokaink minél előbb az egész mezőgazdaság támaszai legyenek és ezért a szervezés új formáját kerestük a mezőgazdasági munkák elvégzésénél. Lefektettük at szocialista verseny alapjait. Ez lehetővé tette számunkra, hogy versenyre hívjuk ki egymást a tej gazdálkodás növekedésében, a siertésálj lomány emelésében, a föld jobb és gyorsaibb megmunkálásában seb- A szocialista szerződéseket egyenként és tömegesen írtuk alá. Uj normákat dolgoztunk ki és ahol lehetséges volt, áttértünk az elvégzett munka díjazására és ez év végéig termelésünk minden ágába bevezetjük az érdem szerinti díjazást. Már a tavaszi munkálatoknál eí; kezdtük a munkát munfcaosztagök és csoportok ség'ítségével szervezni. Minden osztagnak kijelöltük a munkakörét, mely azután ezt felosztotta az eigyes csoportok közt, melyek 8— 10 emberből álljak. Eszeiint azután pontos tervet készítettünk a munka elvégzéséről. I'iymódon érdekeltté tettük az egész munkáskollektívát a munka elvégzésénél és eltöröltük a munka névtelenségét. Az aratást és a cséplést is munkásosztagokkal, illetve különítményekkel végeztük. Ezeknél a munkálatoknál is bevált a munka ilyennemű megszervezése. A jövő évre is előkészületeket teszünk a munkásosztagok és munkáskülönítmények megszervezésére. Ezt oly módon hajtjuk végre, hogy egész évben együtt dolgozzanak az egyes csoportokba szervezett emberek, nem pedig csak idényiOeg. Egyazon munkások végzik majd el a vetést, a kapálást, a trágyázást és a termés betakarítását. Gondoskodni fognak a terményekről és természetesen, ilymódon felelősek lesznek a termésért. Jól tudjuk, hogy a talaj jó megmunkálásával, az egyeléssel, kapálással jobb eredményeket tudunk elérni. Azok a különítmények, illetve csoportok, melyek jobb eredményt érnek el, prémiummal lesznek megjutalmaz, va, tehát a jobban elvégzett munkáért jobban is lesznek fizetve. Azt hiszem érdekelni fog benneteket, hogy végeztük el az azévi aratást- Váltásokban dolgoztunk. Nappal arattunk és éjszaka végeztük el a tarlószántást, úgy hogy tökéletesen kihasználtuk a gépeket. Az egész aratás és cséplés 17 napig tartott, tehát 9 nappal előbb végeztük el, mint tavaly. E mellett valamennyien többet is kerestünk. A mult évben minden aratómunkás 168 Kčs-t keresett, míg ezidén naponta 182 Kčs volt az aratómunkások napi keresete. 24 métermázsa átlagtermést értünk el hektáronként a gabonanemüeknél. Helyenként ez nagyobb is volt. így például Salariban 36 mázsa volt a búza hektárhozama, Nyárasdon az árpa 35 mázsa. A gabon a neműek leadásánál 123 százalékot értünk el. Birtokainkon 74 élmunkás van é3 az elvtársak, akik normalizált munkát végeznek, 100 százalékra teljesítik a normát. O. F. A Magyas Könyvesbolt a Mihálykapu-utcában fővárosunk egyik legforgalmasabb pontján kapott elhelyezést. Óriási kirakatokban látjuk itt a magyar szocialista irodalom legújabban megjelent műveit. A gyermekirodalomtól kezdve a tudományos szocialista irodalomig a könvv minden fajtája bő választékban kanható. A szemléltetés kedvéért csak a kirakatból ragadunk ki egynéhány művet. A gyermekkönyvek között ott látjuk József Attilát, Benedek Eleket, Csechovot és Orosz népmeséket, az ifjúsági olvasmányok között Iliint, Balázs Bélát, Móra Ferencet, Babaievet és Vernét, a szépirodalom ragyogó sorai között felfedezzük a világirodalom legnagyobb prózairóit. Solochov. Gorkij, Tolsztoj, Csechov, Azsaiev. Ostrovszkij mellett ott sorakoznak fel a magyar irodalom legkiválóbbjai: Móricz, Veres, Illyés Gyula, Illés Béla, Aczél Tamás, Déry Tibor. A költők ragyogó nevei között látjuk Puskint. Goethei, Petőfit, Adyt, József Attilát. Zelk Zoltánt, Nazim Hikmetet, Pablo Nerudát, Eminescut. A tudománvos szocialista irodalom müvei között az első helyet foglalják el a Marx-Engels és a Lenin-Sztálin művek Amint értesültünk, a Magvar Könyvesboltban nagy keletnek örvend Marx Tőkéje, Sztálin A leninizmus kérdései, az SzK(b)P története. A Nagy öszszesküvés, A Rákosi-per. a Rudasművek. E művek többször kifogytak. Nagy népszerűségnek örvend még „A marxista ismeretek kis könvvtára" című sorozat, amelv olcsón teszi lehetővé a magyar olvasónak, hogy képezze magát a marx-lenini tudománvban. Itt felsorolunk egynéhánv füzetet, amely ebben a sorozatban megjelent. Visinszkij: Harc a békéért, N. K. Ivanov: A Szovjetállam újtípusú állam, Lapteyev: A kolhozrendszer ereje és életrevalósága, Leontiev: A politikai gazdaságtan tárgya és módszere. E sorozat mellett igen nagv sikere van a szakirodalomnak. A Magyar Könyvesbolt havi forgalma átlagban egy negved millió koronát tesz ki, tehát napi forgalma meghaladja a 10.000 koronát. Mindez élénken bzionyítja a magyar dolgozó kultúrszomját és egyben bebizonyítja azt is, hogy dolgozóink életszínvonala állandóan emelkedőben van. A mindennapi ellátás, ruházás, élelmezés mellett a keresetből szellemi Látogatás a Magyar Könyvesboltban táplálékra is jut. Nyugodtan állíthatjuk, hogy a felszabadulás utáni néhány esztendő alatt dolgozóink odáig jutottak, hogy nemcsak tankönyveket vásárolnak a gyermekeiknek, hanem mesekönyvekkel is megajándékozhatják őket. A Magyar Könyvesbolt vásárlói. Arra a kérdésre, hogv a vásárlók hény százalékát teszi ki. a munkásság Szőke Lőrincné, a könvvesbolt vezetője mosolyogva a következőket valaszolia: — Őszintén szólva, nehéz ma megkülönböztetni egy munkást az értelmiségi pályán működő dolgozótól. A munkás öltözete ma már éppen olyan kifogástalan, mint bárrnelvik hivatalnoké. Határozott különbséget legfeljebb vidéki és városi vásárló között lehet felfedezni. Ma már nincs az úgy. mint valaha volt, hogv a munkás csak a könvvesbolt kirakatát nézte és a vásárlásig nem merészkedett, mert a keresete nem engedte meg azt luxust, hogy könyvet vegven. Nem, ma már a munkás otthon van a könyvesboltban. A munkás ma már határozottan tudja, hogv mit akar. Ha megfigyeléseim nem csalnak, akkor azt mondhotnám, hogv a munkások kolektíve vásárolnak. Többedmagával jön be a munkás a boltba, egyik ezt a könyvet veszi, a másik meg amazt, a harmadik meg egy másikat. Ebben nyilván már előre megállapodtak, hogy otthon aztán kicseréljék egymással olvasmányaikat. — Mindez — mondia Szőkéné — most jutott eszembe, hogv feltetted nekem ezt a kérdést. Az ember különben érdekes megfigyeléseket tehet a vevők között. A legjobb vevők általában az anyák. Munkás- és parasztasszonyok jönnek be vidékről, kissé habozva néznek széiiel a könyvek között, látni lehet mozdulatukon, hogy a könyvesbolt még új terület számukra és támogatásra, irányításra várnak. Teimészetes, hogv segítségükre sietünk. Ezeknél az anyáknál azt tapasztaltam, hogy gyermekeiknek a legdrágább könyveket vásárolják. Látni rajtuk, hogy heves vágy él bennük, hogy gyermekeiknek szebb és I jobb jövőt akarnak biztosítani, mint nekik volt. Szinte ösztönösen megérI zik, hogy a könyv, amit ők gyereki korukban nélkülöztek, az elkövetkezendő szebb jövőt rejtegeti. A könyvajándékot aztán gonddal és szeretettel rakják a táskájukba, mint égy kincset. — Természetesen — folytatja az üzlet vezetője — vannak mástípusú vevők is. Van, aki pontosan tudja, hogy mit akar. Bejön, megmondja a szerző nevét, a könvv címét. Amikor megkapja a könyvet, pár percig lapozgat benne, megkérdi az árat, aztán megjegyzi, hogy ő a Magyar Könyvtár tagja, nem-e jár neki 10 százalék engedmény. Amikor kiderül, hogy ez az engedmény itt nem érvényes, kissé elkomorul az arca. De ez nem tart sokáig, azzal vigasztalódik, hogy kutatni kezd a könvvek között és látni rajta, hogy már birtokába vette a legújabb művet, amelvet a legközelebbi elsején megvásárol. Ez a vevő szereti a könyvet és tervszerűen vásárol. — A vidéki vevő többnvire hétfőn és kedden jár hozzánk, — jegyzi meg Szőkéné, — ezért ezek a hét eleji napok nálunk a legforgalmasabbak. Eleinte Jókait, Mikszátot és Illés Kárpáti rapszódiáját kérték. Különösen az utóbbi könyvnek nagv a sikere. Legújabban azonban már rávetették magukat a szoviet irodalomra is. így Solochov regénye a „Csöndes Don", Polevoj „Az igaz ember". Osztrovszkij „Az acélt megedzik" és Pavlenko „Boldogság" című regénye állandóan fogy, Azsajev „Távol Moszkvától" című könyve pedig teljesen elfogyott. E művek mellett nagy sikere van a tudományos szocialista irodalomnak is, különösen az olcsóbb kiadásoknak. Az SzKbP története, a Diplomácia története és Engels „A természet dialektikája" többször kifogyott. Vannak aztán vevők, akik a reakció hatásától megfertőzve érkeznek hozzánk. A Színházi élet neveltjei ezek. Az új kiadványoklól egyenesen rettegnek. Volt már olvan is nálunk, aki Jókainak a régi kiadását kérte, mert azt állította, hogy az új Jókai és Krúdy megvan hamisítva. Ezek úgy viselkednek, mintha mindent tudnának. Jólértesültségüket a reakció táplálja. Ezeknek új könyvet nem lehet ajánlani, úgy viselkednek, mintha üzletet akarnánk velük kötni és be akarnók őket csapni. Természetesen bármilyen lehangoló is ilyen vevővel tárgyalni, az embernek mégis mosolyognia kell ilyen kijelentésen, hogv Mikszátot vagy Krudyt meghamisították. Olyan kijelentés ez, ami a rosszakarattal, tudatlansággal és ostobasággal rokon. Ez ellen csakis felvilágosító munkával lehet küzdeni. Ezért a magam részéről úgy vélem helves lenne, ha az Üj Szó állandóan hozna könyvismertetéseket a legújabban megjelent művekről. Ez nagyon fontos lenne. Az Üj Szónak hatalmas olvasótábora van és biztosan tudom, hogv befolyásával kiirtaná a reakció hatását és ostoba rágalmait. Az olvasóval való szoros kapcsolat kiépítése. — A könyvismertetés révén a magyar olvasó határozott irányítást kapna. Az olvasó nem lenne teljesen önmagára utalva. Mi ugyan szívesen segítségükre sietünk, de csak akkor, ha bejön hozzánk. Am, amíg eltalál hozzánk, egyengetni kell útját. Az útegyengetést a CSEMADOK-nak is vállalnia kell falvainkban és községeinkben. Vitaestéket kéne rendeznie egy-egy kiváló műről. Mi itt a könyvesboltban határozottan azt tapasztaljuk, hogy a magyar dolgozó kultúrszomjas és megérdemli, hogy behatóbban foglalkozzanak vete Nem egyszer előfordult, ha valaki bejött hozzánk és Zilahyt kért és ml Solochovot ajánlottunk, őrömmel megvette. Ugyanaz a vevő újra eljött hozzánk és a legnagyobb elragadtatással nyilatkozott a könyvről és kért bennünket, hogy újra válasszunk ki neki valami jó olvasnivalót. Erre odaadtuk neki az Ifjú Gárdát. Izgalommal várjuk, hogy mit fog ehhez szólni. Lassú, szívós kitartást igényel az ilyen nevelőmunka, de érdemes rá komoly gondot fordítani, mert az eredmény rövid időn belül határozottan ' megmutatkozik. Mi itt mindenkép szoros kapcsolatot akarunk kifejleszteni a Magyar Könyvesbolt és az olvasótábor között. Nemcsak vevők jönnek hozzánk, hanem megrendeléseket is kapunk. E megrendeléseknek igyekszünk eleget tenni. Sajnos e téren is rések mutatkoznak. A szakkönyvek nem állnak mindig rendelkezésre, így külön meg kell őket rendelnünk. Eddig azonban Budapestről e megrendelésekre még csak választ sem kaptunk. Neim tudjuk, hol keressük a hibát, de tény az, ha a megrendelésekre nem tudunk választ adni, ez rendkívül rontja a Magyar Könyvesbolt hitelét és megakadályozza azt, hogy a magyar olvasó bizalommal forduljon hozzánk. — Kétségtelen, — teszi hozzá a »Pravda« könyvterjesztő osztályának tisztviselője, — hogy a mai könyvvásárló és a felszabadulás előtti könyvvásárló között óriási különbség van. Míg a felszabadulás előtt egy munkás alig vásárolt könyvet, mert erre nem volt lehetősége, addig most a vásárlók zöme munkásokból áll. Éppen ezért mindent el kell követnünk, hogy a tömegekkel való szoros kapcsolatot kiszélesítsük és kimélyítsük. Ezt a célt szolgálja a szocialista sajtó és könyvhét, amely november 25-től december 3-ig tart. A reindezés védnökségét a nemzeti bizottságok vállalták. A könyvhét azt a célt szolgálja, hogy a falu dolgozóinak hozzáférhetővé tegyük a szocialista sajtót és irodalmat. Az a szándékunk, hogy egész Szlovákiában, 3500 községben és faluban tartjuk meg a sajtó- és könyvhetet, a magyar falvakban természetesen a magyarnyejvű sajtó- és könyvtermékeket fogjuk terjeszteni. Minden egyes helységben könyvkiállítást rendezünk és ezzel párhuzamosan népnevelőink párosával házi agitációt is fognak végezni, hogy felvilágosítsák a falu dolgozóit a szocialista kultúra jelentőségéről. A könyvkatalógust százezres példányban fogjuk nyomatni, hogy mindenki tudomást szerezzen a megjelent műveikről. A könyvhét ideje alatt 10% árengedménnyel áruljuk a könyveket, azonkívül egy sorsjegyet is mellékelünk minden egyeis könyvhöz ajándékba, amellyel a vásárló bútort, varrógépet vagy kerékpárt nyerhet. E munkánkban az összes kultúrszervezetek segítségünkre lesznek és a házi agitáción kívül magyar vidéken a CSEMADOK közreműködésével könyvismertető kultúrelőadásokkal teremtjük meg azokat a feltételeket, amelyek a szocialista sajtó és könyv megértéséhez vezetnek. Sz. B.