Uj Szó, 1950. október (3. évfolyam, 227-251.szám)
1950-10-20 / 243. szám, péntek
UJ STO A nemzet áruiéi az imperialisták szolgálatában — a salát népük eüea 1950 október 20 ((Folytatás az 1 oldalról) Elnök: A tömegek okozták csalódást? i Zsingor: Ök is; ami az én propaI ganda tevékenységemet illeti, teljes kudarccal záruflt, ezért ezzel az üggyel teljesen felhagytam. Zsmíor változásokká! számol Tehát Zsingor csalódott a tömegekben. A partizánok megtalálták a maguk helyét az ő gondoskodása és a demokrata urak szíves figyelmeztetése nélkül is. És Zsingor? Mit fog csinálni Zsingor, aki annyira »törodött« a partizánok hiztosításával? Aki a partizánok jólétét anyira a szívén viselte? Vájjon örömet okoz-e neki az, hogy a dolgozó népnek végre is biztos a jövője, hogy nincs nálunk munkanélküliség, ami a háború előtt őt is sújtotta, hogy nálunk nincs nyomor, éhség, hiány, hiszen állítása szerint ez volt az ő »párton'elüli« felfogásának főtartalma. Ezért vitte a partizánok csoportját a Szlovákiai Kommunista Párt elleni tüntetésre. De Zsingoinak nincs öröme ebben. Zsingor »elvesztette az érdeklődését*. Öt más kérdések kezdik érdekelni, de ezek a kérdések már kizárólag politikai természetűek Arról beszél, hogy mit csinált február után. »Arra számítottam, hogy mindez megváltozik és hogy valamilyen módon magam is cselekvőrészt veszek a változásban.* Államügyész: Miféle változásra gondolt? Hogyan számított rá? Zsingor: Hogy a helyzet tarthatatlan és minden visszakerül az eredeti állapotba. Ügyész: önönmagától? Zsingor: No, hogy itt rövidesen valami ilyen akcióra nyílik alkalom és hogy a munkásosztály kényteJen lesz újból visszavenni a régi politikusokat. Elnök: No és csak itt, itt minálunk? Nem számított valamire a nemzetközi életében? Zsingor: En a helyzetet kizárólag a mi belpolitikai szemszögünkből ítéltem meg. Elnök: Magát nem érdekelte, hogy mi zúg körülöttünk? Zsingor: Ezenkívül számítottam arra, hogy nyugat és kelet között háborúra kerül sor azaz a Szovjetúnió és a népi demokráciák és Amerika közötti háborúra Elnök: Hallgatta maga a külföldi rádiót? Zsingor: Azt is hallgattam. Valamikor 1948 májusában, vagy júniusában a háborús uszítót Churchill nyilatkozatát. Ennek a beszédnek az volt az értedme, hogy itt teljes bizonyosával háborúra kerül a soi és már fel is vázolták a középeurópai államok úniójának tervét. Ez engem is befolyásolt és hittem abban, hogy ez be fog következni. Elnök: Es így mindezekkel a nézej tekkel ment az illegalitásba. Mit akart I ott csinálni? A „Demokrácia védelme" és prowa «la Zsingor: Ügy döntöttem, hogy az illegalitásban elsősorban oártprogrammot dolgozok ki és kísérletet teszek úi párt megalakítására. Ügyész: Milyen pártalakításra? Zsingor: A „demokrácia védelme" nevét viselte volna, tehát valami olyan lett volna, mint a demokrata párt. Magánkapitalista alapon. És esetleg fegyveres felkelés előkészítésére is gondoltam. Elnök: Mit akart a fegyveres felkeléssel elérni? Zsingor: Mindenesetre megdönteni ezt a népi demokratikus rendszert és felújítani a kapitalista rendszert. És tovább: „Feltételeztem, hogy Szlovákia az új rendszerben a közéneurópai államok között önálló állam lesz Gyakorlatilag ez egyet jelent Szlovákiának a cseh országrészektől való elszakitásával és a középeurópai áHamok közé való bekapcsolásával." Zsingor ezután elmond ia. hogy az 1948-as választásokon fehér szavazólappal szavazott. Elismeri, hogy a választások demokratikusak és szabadok voltak. De hisz Zsingornál nem erről van szó. Zsingor úgysem tudja meghatározni,' hogy mi a demokrácia. Valahányszor valami politikai alakulatról van szó, úgy tünteti fel magát, mint valami politikai analfabétát. Elnök: Vádlott úr. és ki segített magának ezekben a tervekben? Kit nyert meg erre? Zsingor: Az illegalitásban egy javaslatot dolgoztam ki és részben a jövendő párt programmiát és ezt kiosztottam munkatársaim között. Tehát a javaslattal és a programmal megismertettem őket. Odaadtam Bibzának is ... Elnök: Mondja el nekünk ennek a kiáltványnak és programm iának tartalmát. Az önálló Szlovákia terve Zsingor: A programm, amelyet vázlatosan elkészítettem, azt hiszem négy pontból állt és egy általános fejtegetést tartalmazott arról, miként kell a Kommunista Párt ellen fellépni, miként kell a sorából kilépni Ez olyan általános bevezető volt ahhoz, hogy új pártot alapítok, amelynek neve „A demokrácia védelme" és amelvnek főbb programmpontjai: az államosítás beszüntetése, a termelési ágazatok végleges felosztása, még pedig oly formában, mi lesz a nemzet tulajdona és mi marad magántulajdonban. Szlovákia három vidékre van felosztva, az ipari vidékre, a földműves vidékre és a természeti szépségek vidékére, amely kizárólag turista és propagandacélokra lett volna fenntartva és amelyet nem lett volna szabad érintenie sem az ipari, sem a mezőgazdasági termelésnek. Szlovákia únióban marad a csehszlovák köztársasággal, természetesen teljesen önálló közigazgatással és a középeuróoai államok létrejötte után egyike lesz ezeknek az államoknak. Elnök: Mint önálló állam? Zsingor: Igen, mint önálló állam. A negyedik pontja e programmnak: hogy valamennyi iskolán tanítják a szomszédos államok nvelveit. Elnök: Kivel ismertette meg ezt a kiáltványát? Bibza gyáros egyike volt ezeknek a szlovák népből és kik voltak a többiek? Zsingor? Noszák jószágigazgató, Vladimír Kovács, Beharka. aztán Jozef Kubik nagybirtokos és ezeken kívül érintkezésbe kerültem néhány más személlyel is, úgyhogy létrejött egy csoport, amelynek vezéréül tartottam magamat. Terro ra! és gyilkosságokkal Zsingor terveiről beszél. Miként akarta a szervezetét kiépíteni, tevékenységét elkezdeni, miként akart aztán a külföldre szökni és miként akart tevékenysége kimutatása alapján támogatást szerezni. Plávka polgári repülővel erről az ügyről tárgyalt. Plávka rábeszéli, hogy szökjék meg, de Zsingor visszautasítja, mert teljesiteni akarja hivatását. Átveszi Plávkától a rejtjel kulcsot, a későbbi kapcsolat végett. Plávkát is informálja dolgairól és másokat is. Négy földművest összehív gyűlésre és átadja nekik a programját. A földművesek azonban, Zsingor szavai szerint, nem adnak véleményt e programról. A ZsinTor-féle javaslatról senki sem beszél. Még Bibza sem, aki katonai puccs terveivel foglalkozik, Noszák sem, aki terrorista cselekményekkel akarja a „működést megkezdeni" gyilkosságokkal, merényletekkel. Elnök: Milyen erőkre támaszko- j dott nálunk Szlovákiában? Zsingor: Elsősorban azokra az erőkre akartam támaszkodni, akik ket a munkásosztály megfosztott hatalmuktól, továbbá az úgynevezett középosztályra, az iparosokra és tisztviselőkre s azt hittem, meg tudjuk nyerni a földművesek egy részét is. Elnök: És milyen tapasztalatokat szerzett az illegalitás alatt? Zsingor: Rájöttem, hogy az ilyen „kihajozott" politikusokra és az úgynevezett középosztályra egyszerűen nem lehet számítani, mert nagyon is kifejezetten jelentkeztek náluk jellembeli fogyatékosságok, főleg a gyávaság. Láttam, hogy egyszerűen nincsen semmi érdeklődésük, félelemből nem merik magukat exponálni és ami a földműveseket illeti, akikkel kapcsolatba kerültem, láttam rögtön az első pillantásra, hogy mindennemű együttmunkálkodást visszautasítanak. így e tekintetben is működésemet ... Elnök: Es a munkásokkal nem ke; rült kapcsolatba? Zsingor: Munkásokkal egyáltalában nem jöttem kapcsolatba. Ügy sek befolyásával, ha sikerülne őket megnyernünk, a munkások egy resze is csatlakozna. Elnök: Maga arról beszélt az előbb, hogy eleinte abban bízott és hogy meggyőződése az volt, hogy Szlovákiában bizonyos elégedetlenség uralkodik. Mit látott ebből az elégedetlenségből ? Zslngor:. Meggyőződtem, hogy az elégedetlenséget tudatosan szították, részint a Demokrata párt kihajózott politikusad, részint a klérus tagjai. Elnök: A magas klérus tagjai. Zsingor: És a volt 'ludákok és hogy tulajdonképpen ezt a nyugati imperialisták beavatkozásának előfeltételéül kell kialakítani, tehát, hogy mindezeket a híreket szándékosan terjesztették. A háborút akartam „kihajózott" politikusok voltak, aki- I számoltam, hogy talán a földmüveÜgyész: Tehát hogyan akarta a fejlődést niílun-k felforgatni? Zsingor: Hittean afoban, hogy a háború bekövetkezik és hogy ebben a háborúban a nyugatiaké lesz a győzelem, tehát a kapitalista világé, amely határozottan be fog avatkozni. Ügyész: Tehát nem riad vissza ettől a választól. Válaszoljon arra a kérdésre, akarta a híiborút vagy nem? Zsingor: Mindenesetre a háborút kívántam. Ügyész: És tudja, hogy milyen következményei vannak a háborúnak? Zsingor: Igen. Ügyész: Egyszóval maga azt kívánja, hogy asszonyaink és feleségeink az amerikai repülők bombáitól pusz tuljanak el. De Zsingor nemcsak akarta a háborút- Zsingor a háborút elő akarta segíteni. A bírósági teremben a legkülönbözőbb fegyverek egész arzenálja van közszemlére téve és Zsán gor „politikai elgondolása" legyen akármilyen őrült, naiv és hülye, az imperialistáknak, a hazai burzsoá reakciónak a főcélja nem is a Zsán gor-féle program volt. A felfordulásra, a véront !sra építésünk megakadályozására számítottak és ebből a szemszögből kell Zsingort megítélni. Noszák terroristával terrorista akciókat készített elő. Noszák Zsingornak két állig felfegyverzett személyi őrt adott ót, ezekről Zsingor így beszél: „Ezek volt partizánok voltak, akák azt képzelték, hogy terrorista akciókra fogják őket felhasználni." Zsingor maga nem volt rosszul felfegyverkezve. Bár a fegyverraktárak nak másihol kellett lennlök, Zsingornak „személyes" szükségletére egészen rendes felszerelése volt. Elnök: Ha jöttek volna magát letartóztatni, kész lett volna fegyvert használni és védekezni a letartóztassa ellen? Minek kellett a gránát? Zsingoir: A gránátoknak erkölcsi hatásuk van. Nekem azonban nem volt szándékom fegyverrel ellenállni, letartóztatásom esetében. Vadászember vagyok és így kedvem tellett a fegyverekben. A kézi gr ámítok például halászatnál is használatosaik. Elnök: Talán talál valakit, aki ezt el is hiszi. Hogyan volt felfegyverkezve a két őrszem? Zsingor: Pisztolyaik, géppisztolyaik és gránátjaik voltak. így mentegetőzik a bíróság előtt reakciónk „hőse". Tlyen álláspontra helyezkedik- Az illegalitásiba való áttérése után „csak" politikailag dolgozott, amiről eleget beszél programja is. És a gránátokat csak halászásra tartotta. Személyi őrségét szintén És a Crcmošny környékén levő barlangok és szakadékok átvizsgálását, amit beismert, szintén csak különös „vadászkedvteléséből" végezte. Ugyanígy „kedvtelésből" tárgyalt a fegyverek szállításáról. E meleltt beismeri, hogy fegyveres puccsot akart végrehajtani. Háború esietén felfordulást akart okozni a hátországban. Számított a bálborúra, kívánta a háborút, azt várta tőle, hogy általa felülkerekedik, hogy „vezér" lesz. Ügyész: Hogy képzelte ezt el? Hogy a munkásság ismét Bibza és Prušák urak kapui előtt fog állani, kalappal kezében fogja várni a mindennapi kenyeret és Kubíknak ismét 700 hektárja lesz és nagyságos úrnak fogják hívná? Zsingor: Ez biztosan bekövetkezett volna. Ügyész: Nem következett volna be. És maga mit gondolt valójában, hogy magának mit hoz ez? Magának személyesen? Mit várt a maga számára ettől a szerencsés változástól? Hogy ismét tagja lesz a Szlovák Nemzeti Tanácsnak? Szépen megmutatta maga, mi lenne, ha ismét lenne pártja és maga pártvezér lenne. Milyen állást akart elérni, mint az új pártnak vezére? Zsingor hallgat. Elnök: Vagy ismét vissza akart vonulni, ha ezt a szabadságot elérte volna a szlovák nemzetnek és azután maga szépen visszavonult volna magánéletbe ? Vagy utánozni akarta egy másik pártnak másik vezérét egy más államban? ZsšRssr hallgat Ügyész: Mintául vett egy olyan típusú m.s vezért, mint maga? Zsingor hallgat. Elnök: Maga egy olyan típusú vezérről beszélt, akit csodál! Zsingor: Igen, de saját személyes ambíciómra gondoltam! Elnök: Tehát a mi Titónkká. akart lenni? Zsingor: Nem volt szándékomban, nem. Csodálatos. Mindezek szerint az ellenkezője valószínű. De lehet, hogy Zsingor valóban „a mi Titonkká" akart lenni. Lehet, hogy ilyen cím neki nem lett volna elegendő. Lehet, hogy a nemzetközi árulók soraiba új nevet akart vinni, milliók szenvedéséről, árulásról, pusztításról hírhedt nevét. Nem árt ismételni, hogy mit mondott Zsingor a bíróság előtt sajátmagáról. Megnősült — amint mondta .—, hogy ne kelljen nehéz munkát végeznie, gazdag falusi lányt vett el. A hegyekbe ment, hogy ne kelljen a frontra mennie. Nem azért, mintha gyűlölte volna a németeket, hanem azért, hogy „életben maradjon". A körülmények összejátszásából kapcsoiatba került a partizánokkal, sőt a vezérek egyikévé vált. Müyen volt a tevékenysége? „Nem, elnök úr, nem csináltam semmit, csak bunkereket építettem." S mit akart elérni (Folytatás a 3. oldalon) A CSEMADOK bratislavai helyicsoportjának vezetősége felkéri a kultúrtársakat, hogy a meghívóban megjelölt időpontban, vagyis szombaton, október 21-én este 19 órakor jelenjenek meg a helyi csoport taggyűlésén a Vazová u. 2. szám alatti kultúrhelviségben. A . taggyűlés napirendjén Igen fontos l kérdések kerülnek megbeszélésre. ? J Qlafyty Q álla h lôámo^ kizsebel a blkéml ÍMfJUieh (—P—) Besztercebányán csak most vasárnap cartjak a Kerületi béKekonierenciát, melyen az apátialusi Poi'ana texúlgyároól öten vesznek részt. Öt munüásnó. Nagy júiia a szövődéből, tízartorísz Irma a kivarróbol, wajnor Erzsebet a Kikészitöból, Wenger Erzsébet a kartolóbol és Máy Irén, az üzemi bölcsödé szakácsnője. Nagy Júliát éppen a 140-es szövőgépben találom, igen, ne csodálkozzunk. Ott ül a gép melyén, ahol a leszott henger és a szövésre előkészített henger szálait sodorja egybe, így gyorsabban megy a munka, mintha leszednék a leszött hengert és úgy készítenék elő a szövésre a másikat. — Ha vernének, még el sem szaladhatnék — mondja mosolyogva Júlia. A gépek erősen zakatolnak. A csónakok jobbra, balra verődnek. — készülnek az új szövetek százméterei. A zajban alig halljuk egymás szavát. Nagy Júlia gyorsan megolajozza a szálakat és újra csak sodor. — így jobban csúsznak az ujjaim. Beszélgetésre kevés ideje van. Ügy járnak az ujjai, mintha motor hajtaná őket. Gyorsan dolgozik. Nagy Júlia hazánk egyik legkiválóbb sodrónöje. A kezébe vett több, mint 50 szál közül pillanat alatt kiragad a két csomóból egyet-egyet s eltépi, majd összesodorja őket. Az ujjai úgy mozognak, mintha egy hegedű vékony húrjain játszadoznának. — Ugye, azért jöttél — kérdezi mosolyogva —, mert megtudtad, hogy a besztercebányai békekonferenciára megyek. — Tudod, — a munkáját abba nem hagyva folytatja ezután a beszélgetést — mi asszonyok, a Poľana-üzem munkásnői kötelezettséget vállaltunk a Béke Híveinek II. világkongresszusára, melynek tiszteletére személyenként 6 órát ledolgozunk, javítjuk a termelés minőségét, leszállítjuk a műhelyekben a fluktuációt, ami azt jelenti, hogy beszüntetjük a munkásoknak az egyik műhelyből a másik műhelybe való oktalan átmenetét és ezzel lehetővé tesszük, hogy mindenki kizárólag a saját szakmájában dolgozhasson. Azonkívül be szeretnénk szüntetni a munka végezte után a kapunál történő táskamotozást ... — Tudod, — magyarázza Nagy Júlia — ez még a kapitalista rendszerből maradt. Az üzem a miénk, azt tudja minden munkás, ezért mindnyájunknak a nemzeti vagyon örizöinek kell lennünk s ha netalán valaki meglopná az üzemet, az saját magát lopja meg. És annak pedig velünk, a munkásokkal gyűlik meg a baja. Nagy Júlia nemcsak az üzem egyik legjobb termelő élmunkásnője, de az utánpótlás nevelésében is kitűnik. Eddig négy új sodrónőnek adta át munkamódszerét — Most pedig január l-ig még hárem-négy leányt betanítok erre a munkára. Szükség van ám erre, mert az 1951-es terv megköveteli tőlünk, hogy többet termeljünk. Majd a békéről kezdünk beszélgetni. — Mondd csak Júlia, mit jelent neked a béke? Előbb csodálkozik. Gondolja magában, hogyan is kérdezhetek ilyesmit. — Hogy mit jelent?... Mindent! — Tudom, hogy minden ujjmozdulatoddal, minden összesodort szállal És nekünk is még fokozottabb munkával kell küzednünk az imperialisták ellen! Bizony — gondolom —, Korea szabadságharca nem vesztett ügy. Közel három évtizeddel ezelőtt a Szovjetunióban az intervenciós csapatok mélyen benyomultak az ország szívébe, jobban voltak felfegyverezve és a szovjet dolgozók, a forradalmi erök mégis győztek. Egy nép igazságos küzdelmét nem nyomhatják el bűnös cselszövésekkel a támadó imperialisták. — Csak háború ne legyen! Elég volt belőle! — mondja tiltakozva a kíkészítóben dolgozó Hainor Erzsébet elvtársnö. — A második világháborúban az öcsém, a bátyám is ott vesztette életét, a férjem pedig sebesülten jött haza ... — Létérdekünk a béke, hogy társadalmunk fejlöahessen, hogy építhessük munkáshazánkat, hogy soha többé ne bömböljenek felettünk az ágyúk... Én képes vagyok mindenre, még fegyveres harccal is segíteni a koreaiakat, hogy mielőbb győzhessünk ... Most pénzzel és munkával segítjük őket... Jó volna, ha már egy kalap alatt volna az egész emberiség, hogy ne lehessen többé háború, hanem valamennyi nemzet szabadon, a kapitalistáktól megszabadulva építené boldog életét... — Horthyék alatt — emlékezik vissza most Hámorné —, hónapokig jártam a gyár kapuja előtt, hogy munkát kaphassak. Tizenhátéves ko, ,, .. , ,, . _ . , rofntól kezdve 12 éven át nyáron a a béke ügyét szolgálod. De ezt nem > tésrlaevárban télen Dedie a senröoierről beszélned l es l asyarDan, leien peoig a seprő neszemen . g. yárba n dolgoztam. Akkor bizony . sok olyan vasárnapunk volt, hogy _ Erről beszélek is a munkatárs- hú s egyáltalán nem került az asztalnöimmel, agitálok közöttük. Meg- ra Ma meg va n mindig. S ma nem magyarázom nekik, hogy mit jelent kel l többé munkáért könyörögni, most a béke. Béke kell nekünk, hogy nyu- j még mi hivjuk a mlm kásokat, hogy godtan epíthessünk és hogy agyon : jöjjenek hozzánk dolgozni. ne bombázzanak bennünket. Nálunk : Jobban él ma mindenki a lá az üzemben békét akar valamennyi ! is m dol ik az üze mb e n, ^ asszony és a^rt a becsű etesen el- kf varrőbajl) ahol élmunkÄslaô le tt... végzett munkánkkal küzdünk, hogy ' megvédjük gyermekeinket, családjainkat otthonainkat... elég csak érezned, kell! én is az — És Korea ügye ? . .. — Tobb, mint 26 ezer koronát gyűjtöttünk mi itt az üzemben... és ez megmagyaráz mindent.. Az ameriakaiak most ugyan előrehaladnak, de győzni végül a koreaiak fognak! Mellettük állunk mindnyájan és mellettük állanak a világ haladó erői. és büszkén teszi hozzá i vagyok ám! | — A szebb jövőt jelenti a béke és • mi túlteljesítményekkel, becsületesen elvégzett munkával járulunk a báketábor győzelmének kivívásához és egyúttal példát is mutatunk a kapitalista országok dolfor'őinak, hogy leszámolva a tőkésekkel a munkások bo'dogabban élhetnek mind virágzóbbá váló hazájukban,
