Uj Szó, 1950. október (3. évfolyam, 227-251.szám)

1950-10-20 / 243. szám, péntek

Világ proletárjai egyesüljetek! ;fcffl& A CS El ISZ1 .0 Vil ÍKľ MM A 6YA R 0 01 G02< m APJ ľA Bratislava, 1950 október 20, péntek 2 Kčs ül. évfolyam, 243. szám A nemzet áruiéi szolgálatában saját népük eElen 1945-ben vagyunk, a felszabadulás fasiszták lázasan jobbra-balra kapkodn rezzenek illegális tevékenységükről. A a gyárosok és földbirtokosok elkesere milyen támaszt. A földbirtokosok nem képesek tehát, akármennyit fizetnének szert bocsátottak a partizánok rendel „mindig hűek voltak". Hiszen van mi mindenekelőtt a háborús károkat szen Ebben az időben Zsingor a Szlová kára lesz. Láttuk már, hogy milyen szerényen visszavonulnia. Zsingor azo zölee, szenvedélyesen becsvágyó. A gcvel gyorsan terjednek a hőstetteiről nak és báruraknak természetes szüksé nem kerülhet ki azoknak a soraiból, Szerencsére itt van még Zsingor. — E után. A gyárosok, nagybirtokosok és ak, hogy valamilyen igazolványt sze­reakció tanácstalanul áll. A gazdagok, detten keresnek valamiféle kiutat, vala­alakíthatnak önálló pártot. Mindenre valamilyen igazolványért, hogy élelmi­kezésére", hogy „szabotáltak", hogy bol fizetn'.ök. A Demokrataoárt urai vedett gazdagokat támogatja, kiai Partizánok Szövetségének főtit­partizán volt. Más az ő helvén inkább nban nem szerénykedik. Sőt eilenke­hasonló „partizán"-pclgárok segítsé­szóló hírek. A túréci földbirtokosok­gük van hősre. Természetes ez a hős akik a felkelést komoivan vették, zért — dicsőség illesse! Zsingor nem foglalkozik politikával Zsingor sohasem értette és nem tudta, miről van szó a kassai kor­mányprogrammban. A Kommunista P;>rtbá azért lépett be. mert amint mondja: „A Demokrata párt nem tet­sze,ir nekem, mert oivan embereket latiam benne, akik 1937-ben megaka­dályozták, hogy állásba kerüljek. Mivel 1937-ben Ursinv nem aján­lotta Zsingor felvételét a Földműves Takarékpénztárba, talán éppen Ur siny iránti gyűlöletből belép a Kom­munista Pártba. Ez az Ursinyval szembeni ellenszenve, amint későbk látni fogjuk, mássá is változhat. Zsingor tehát a Szlovákiai Partizá­nok Szövetségének főtitkára, később pedig elnöke. Bekerül a Szlovák 'Nem­zői Tanácsba mint kénviselő Mit fog itt védeni Zsingor? Milyen partizánok érdemeit és milyen úton fogja őket védeni? Elnök: Ide figyeljen. Tudta azt ma­ga hogy a Kommunista Párt az állam v:?tt£ erejévé válik? Zsingor: Erre nem gondoltam. Egy­szerűen azt hitlem, hogy mind a két párt egyformán fog fejlődni. Nem is­mertem a programmot részletesen. Nem ismerte tehát a programmot. A politikát, mint ahogy azt maga is be :smerte „úri huncutságnak" képzel­te Csak arra törekedett, nehogy va­lamolyen kárt szenvedjen a Szlovákiai Partizánok Szövetsége ezen úri hun­cutságból kifolyólag és a szövetséget egyszerűen pártonkívülinek akarta látni. Finök: Ki volt aztán önre hatással a partizánok vezetőségében? Nem a kü.'öldről merítette benyomásait? 7singor: Mindenekelőtt Jugoszlávia volt példa számomra, még pedig az 1946 óta. Azt hiszem akkor, amikor fib-úriban Tito Brrtislaváhan járt. Engem a Megbízotiak Testülete meg­hívott a Partizánok Szövetsége kikül­dötteként Tito fogadtatására és beis­merem, hogy őszinte lelkesedés töl­tött el emiatt. Elnök: Nos, akkor ismerkedett meg Maii'J 1' mérnökkel és Kevicscsei? Zsingor: Ez alkalommal ismerked­tem meg Mahuli mérnökkel, a jugo­szláv konzullal és titkárával. Kevics­csei. Ezekkel aztán további kapcsola­taim is voltak, jó egvnéhánvszor meg­látogattam őket a lueoszláv konzulá­tuson s különböző ünnepi alkalmakkor is iaiálkoztunk. Hol szerezte Zsingor politikai „meggyőződését"? Te^át innen ered a ..pártfelettiség", a „fölérendeltség" koncepciója, amit Zsingor a Szlovák Partizánok Szövet­ségébert képviseli Vallomásában Zsin­gor beismeri, hogy a délszlovákiai im­perialista ügynököktől kap! a politikai „meggyőződését". De valóban csak tőlük-e? A „pártfelettiség" — mondia Zsinger —, náiam a következőkből ered: A de­mokrata párt rámutatott arra. hogy a partizánok, ha nem jelentkeznének a Kommunista Párt soraiba, egészen biztosan állást kapnának. Mégin­kább, ha a demokrata párt tagjai len­nének. Államügyész: Zsingor úr. milyen pártfelettiség ez? Arról volt szó, hogy a Kommunista Párttól a partizán szö­vetség tagjait elvonják, hogv a demo­krata párt befolyása alá .állítsák őket és éppen ezért az ön állítása a párt­felettiségről és pártfeleitiségért foly­tatott törkvései a Szlovákiai Partizán­Szövetségben tulajdonképpen hamis, alattomos érv, amelynek segítségével a nem öntudatos partizánokat akarta megkaparintani. A dolog így áll. Igen, a dolog így áll. A »párton­felüliség« keletében uszította Zsingor ! a partizánokat a Gottwald-kormány törekvései ellen és demonstrációkat szervezett A »pártonfe'üliség« álarca aíatt érintkezett a demokrata párt ve­zető tagjaival, velük vadászatokra, bankettekre járt, paktált velük a kor­mány ellen és elárulta lépésről-lépésre , a felkelés hagyományait. A vadászatod mint program Elnök: Mikor kezdődtek kapcsolatai a demokrata párttaí? Zsingor: 1945 májusában beszélge­tést folytattam dr. Lettrichhd és Ján Ursinyval. a volt kormány alelnökével. A kormány alelnöke azt az ajánlatot tette, hogy ha belépek a demokrata pártba, képviselői mandátumot kapok. Én ezt az ajánlatot elutasítottam, mert már a Kommunista Párt szervezett tagja voltam. Elnök: És miként hatott magára ez az ajánlat? Zsingor: Kellemesen voltam meg­lepve és későbben kihatással volt a Kommunista Pártból való kilépésemre. Elnök: Na és milyen álláspontra helyezkedtek magával szemben a de­mokrata párt elöljárói, magával, a Kommunista Párt tagjával, a Szlovák Nemzeti Tanács képviselőjével szem­ben? Zsingor: A demokrata párt elöljárói igyekeztek befolyást gyakorolni rám olyaténképpen, hogy különféle ünnepi fogadásokra, vadászatokra, bálokra hívtak meg és az ilyen alkalmakkor természetesen nem felejtették el hang­súlyozni, hogy a partizánok szövetsé­gének és maguknak a partizánoknak pártonfelülieknek kell lenniök. Én en­nek következtében későbben elkezdtem a pártonfelíiJiség elvét hangoztatni. Elnök: Milyen volt a demokrata párt elöljáróságának tevékenysége a par­tizánok soraibán? Zsingor: A demokrata párt elöljárói igyekeztek befolyásolni a partizánokat oly irányban, hogy azok lépjenek ki a Kommunista Pártból és hogy ezért minden esetre jobb állást fognak kap­ni. E mellett uszítottak a kommunisták ellen a szlovák partizánszövetségbeD, a kormányban és a különféle intézmé­nyekben. Természetesen a demokrata pártiak nem uszítottak Zsingor ellen, a szlo­vákiai parizánszövetség vezető funk­cionáriusa ellen, a szlovákiai Kommu­nista Párt tagja ellen, a Szlovák Nem­zeti Tanács képviselője ellen. Nem volt r ti ért. így fest a »nempolitiktt6« Zsingor profilja 1948 februárjáig. Hogy a Szlovákiai Kommunista Pártból kilé­pett, azért megkapta « juta-imát. Pénzt, (a pénz Zsingor életében mindig ál­datlan szerepet játszott). továbbá autót, az állami birtok intézője címén színekurát és mindezt Kvetkotól, Ursinytől, Lettrichtől és Lichnertől. A demokrata párt újjongott. Az ő se­gítségével a hírhedt hős 1947-ben ki­lépett a Szlovákiai Kommunista Párt­ból, belépett a demokrata pártba és spártonfelüli* lett. Pártonfelüli lett abbai^ az időben, amikor a reakció a népi rendszer ellen puccsra szervezke­dett, amikor a gyárosok már a gyá­rak átvételére, a földbirtokosok szét­parcellázott birtokaik átvételére ké­szültek. Zsingor kihaNgatása során valamilyen »pártonfelüIí« koncepció körül nyargalászik, amely nem lett vo!na semmi más, csak a dolgozó nép elért eredményeinek elárulása, olyan csapás, amelyen keresztül a régi ka­pitalista világ visszatérhetett volna. Zsingornak megvolt a maga »nagy« mintája is: Tito. 1948 februárjában Zsingor észrevet­te. hogy egyedül áll. Hogy kenyér­adóival együtt bukik. Hogy a nép tö­megei a partizánokkal együtt ellene fordulnak. És ekkoi kezdődik Zsingor életének új érája. Amikor Zsingorból »po!itikus« lesz. Zsingor hihetetlenül nagy karrierista. 1945. évben a forradalmi idők érésének korában a polgári körök segítségével sikerült voüt magából nagy hőst fa­ragnia. Legforróbb vágya, hogy kép­viselő lehessen. Majd ez sem elégíti ki. Dicsőséget kíván, a hatalmat akar­ja. A dolgozó nép azonban lenyomja. És Zsingor gyűlölni kezdi a dolgozó népet. Kijelenti, hogy ssohasem hitt abban, hogy a dolgozók egyedül tud­nának uralkodnl«. Elnök: Miként fogadta a februári eseményeket? Zsingor: Kellemetlenül voltam meg­lepve a dolgok fejlődésétől, mert meg­győződésem az volt, hogy az ügyeket itt csak úgy lehet vezetni, hogy két párt legyen és megmaradjon a kapita­lista rendszer és a magántulajdon. Elnök: Maga azt mondotta, hogy februárban csalódott a demokrata párti vezetőkben. Zsingor: Igen. Elnök: Hol álltak azok a partizánok, akiket maga igyekezett befolyásolni négy év folyamán? Zsingor: A Kommunista Párt elda­lán. Elnök: És az magára egyáltalában nem hatott? Mivel magyarázta ezt? Maga itt szépen kifejtette, hogy hosszú éveken keresztül tudatosan — (ugyan ez nem minden magától eredt, nagy része volt benne Kevicsnek, a többi Tilo-féle ügynököknek, a mi burzsoá­ziánk ügynökeinek, Lettrichnek és U'sinynak és mindazoknak az urak­nak, akik magát befolyásolták) — ar­ra törekedett, hogy a partizántömege­ket más irányba ve.zesse. És most februárban ezek a partizántömegek <s egységesen a dolgozó néphez csatla­kozlak. Ez magára semmi hatást sem tett? Zsingor: Már nem érdekeltek a par­tizániigyek, mert már egyszer csa­lódtam. (Folytatás a 2. oldalon.) Mindannyiunk él a A Szakszervezetek Központi Tassécia plenáris iHéséssk £a munkakörülmények között, hasonló munkái végez, mozgósítanunk keJL Meg kell szüntetnünk a norma felül­vizsgálásáról elterjedt hamis felteve­seket, mintha ezzel a béreket akar­nánk megváltoztatni. És pedig úgy, hogy a legszélesebb kollektív aktív részvételével megtárgyaljuk és meg­oldjuk a gépek jobb felhasználásának módját, a veszteségi idő lerövidítését, az anyag és a hajtóerő takarékos ki­használását. a munkafolyamat tökéle­tesítését. stb. El kell érni azt, hogy a normák felülvizsgálása, ezeknek biz­tosítása az 1951-es évre, az üzemi szerződések megkötése az üzem min­den dolgozójának érdekévé váljanak. A szakszervezeti munkások, az üze­mi és mííhelybizottsági tagok, a mun­kabizottságok tagjainak állandó ak­tivitását a munka céltudatos beosztá­sával érjük el, szélesítjük ki és szi­lárdítjuk meg. Ennél szükséges a sze­mélyi felelősség fokozása és megal­kotása, azoknak az előfeltéte­leknek, hogy minden egyén kezdeme­nyezése érvényesülhessen. A munka­megbeszéléseken és gyűléseken bizto­sítani kell minden tag részvételét és következetesen kell érvénybe léptetni a bírálat és önbírálat elveit. A jó agi­tációs és propagációs munkának, az üzemi csoportok mindennapi működé­sének oszthatatlan részévé kell válnia. E munka tartalma kell, hogy vissza­tükrözze az üzem életét és felfedie a hiányokat, hogy azokat közös igye­kezettel megszüntethessék. Október 28-át államosított iparunk ötödik évfordulójának jegyében ünne­peljük meg. Dolgozóink nélkülözhetet­len segítőtársa a nemzeti vállalatok új szabályzata. Minden dolgozónak ismernie kell a szabályzat fő elveit, hogy a közös nemzeti vagyon jó gaz­dájává váljoa A Nagy Októberi Forradalom év­fordulója alkalmával hűségünket a Szovjetunióhoz azzal fejezzük ki. hogy igyekezni fogunk mindennapi munkánkban értékesíteni a szovjet elvtársak gazdag tapasztalatait, hogy olyan szorgalmasan és odaadóan tudjuk építeni Köztársaságunkat, mint aho­gyan a Szovjetúnió nemzetei építik hazájukat. Fokozott munkaigyekezet­tel, szilárdan a Szovjetúnió oldalán, egvütt a béketábor minden erőivel le­győzzük az új háború gyujtogatóit és biztosítjuk a tartós világbékét. Aki nem a msga, családja és nem­zete ellensége, az a tartós vüágbéke megszilárdításáért karcol. A Szovjet­únió legyőzhe-teCan ereje az egész békeszerető emberiség reményei. Szö­vetségünket a Szovjetúnióval és a népi demokráciákkal a köztársaságunk békés felépítésének mindén szakaszán folyó munkaigyekezetünknek fokozá­sával szilärdítjuk meg. A békét vé­deni mindannyiunk életérdeke. Ezért kapcsolódik be a FSzM (RQH) a Béke Hívei II. világkongresszusának és a Béke Hívei I. csehszlovákiai kongresz­szusának előkészületeibe. Széles ak­ciót indítunk a munkatermelékenység fokozására és a termelési feladatok tejesítésének meggyorsítására. Min­den üzemi bizottság mellett megalkot­juk a Béke Hívei koordinációs bízott, ságát és mozgósítunk minden szak­szervezeti tagot az üzemekben, hogy a felajánlott kötelességvállalások tel­jesítésével és túlteljesítésével vegyen részt a békeharcban. Az építő feladatok sorának első he­lyáa áll iparunk termelésének átszer­vezése. A nehézipari, különösen a bá­nyászati, kohászati és nehéz gépipari termelés fokozása a szakszervezeti mozgalom egyik legnagyobb feladata. Gazdasági felépítésünk szempontjából kevésbé fontos ágakból ej kell von­nunk a munkaerőket, amelyek szük­ségesek a nehézipar számára és ujak­kal. lehelőség szerint női munkaerők­kel kell őket helyettesíteni. Az elosz­tásban, a közlekedésben, a postákon, a textil és közellátási iparban gondos­kodni kell arról, hogy a férfi munka­erőknek nőkkel való helyettesítéséről szóló kötelezettségvállalások az év végéig teljesítve legyenek. A felszabadult és újra beosztott munkaerők áthelyezését politikailag, valamint szervezésileg gondosan elő kell készíteni. A feladat általános han­goztatásától hozzá kell látni a mun­kaerők céltudatosabb elosztasanak kon­krét rendezéséhez, az üzemek és az illetékes hivatalok, valamint a szak­szervezeti mozgalom szerveinek leg­szűkebb együttmunkálkodásával. Az FSzM (ROH) minden szervének fel­adata állandóan és készségesen követ­ni a normák felülvizsgálásának lefo­lyását. Az élmunkások magasabb munkateljesítményeit és az újítók új munkamódszereit készségesen kell népszerűsítenünk és életbehozásuk érdekében mindenkit, aki ugyanolyan Ho Si fiit! elvtárs itávözlő levele i felszabadított Kaobang lakosaihoz A vietnami néphadsereg legutóbbi győzelme alkalmából Ho-Si-Minh el­nök üdvözlő levelet küldött a most felszabadított Kaobang lakosságához­— Ez a győzelem — írja Ho-Si­Minh —, az imperializmus elleni küz­delemben való tevékeny részvétele­teknek, néphadseregünk hősiességé­nek, a népi kormány elszántságának, a kormány, a nép és a néphadsereg közt uralkodó egységnek köszönhető. A legutóbbi csatákat megnyertük, de nem szabad elfelednünk, hogy nagy nehézségeket kell leküzdenünk ésnagy fáradalmak várnak még ránk, mi­előtt kiűzzük a francia imperialista erőket és az amerikai beavatkozókat és felszabadítjuk hazánk egész terü­letét. ipik ismét megsértették a Kínai lipkizfirsisii lé Amerikai repülőgépek október 13-án és 14-én négyízben ismét meg­sértették a Kinai Népköztársaság légiterét. Két amerikai P-51 mintájú repü­lőgép október 13-án, helyi idö szerint 13 óra 7 perckor elrepült a Liao­tung-tartomány Csangpai megyéjé­ben fekvő Jenkiang falu fölött. Ala­csonyan repülve felderítést végzett, majd Korea területére repült át. Ugyanaznap 15 óra 8 perckor ez a két repülőgép ismét megjelent Jen­kiang fölött és újból felderítést vég­zett. i A rákövetkező napon egy amerikai 'bombázó, helyi idö szerint 20 órakor Liatoung tartomány Csian megyéjé­ben Sangholunkai falu fölött szállt el, majd két perccel utóbb elrepült Ko­rea irányába. Ugyanaznap 20 óra 45 perckor egy másik repülőgép jelent meg Koreából jövet Csian megyében és a Jalu-folyó folyását követve a nyugati parton fekvő több kínai falu — köztük Takience, Csiangkovcun és Kusancecum — fölött felderítést végzett, majd 20 óra 49 perckor el­repült Korea irányába. Az amerikai repülőgépek mintegy tizenöt kilométer mélységben hatol­tak be a Kínai Népköztársaság légi­terébe. súäiros veszteségeket A Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság néphadseregének főparancs­noksága közli: A néphadsereg egységei valameny­nyi arcvonalon folytatták a ke­mény védelmi harcot. Namcson kö­zelében, a keleti partvidék térségé­ben az ellenség légierői és harckocsik támogatásával folytatja elkeseredett támadásait abban az igyekezetében, hogy áttörje a néphadsereg egysé­geit. Namcson térségében a néphad­sereg egységei erélyes ellentámadá­sokba mentek át a támadó ellenség­gel szemben és nagy veszteségeket okoznak az ellenségnek. A keleti partvidék térségében a néphadsereg egységei folytatják a támadó harcot az ellenséggel szem­ben. A Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság néphadseregének föparancs­sága október 17-én este közli: A néphadsereg egységei valameny­nyi arcvonalon folytatták a kemény védelmi harcot a támadó ellenséggel szemben. A 38. szélességi foktól északra tevékenykedő ellenség újból erösitéseket kapott és a légierő, va­lamint harckocsik támogatásával el­keseredett támadásokat indit. A keleti partvidéken, Vonszan (Genzan) térságében a néphadsereg egységei folytatták a kitartó, ke­mény har.cot a számbeli fölényben lévő ellenséggel szemben ég ember­ben, valamint technikai felszerelé­sekben súlyos veszteségeket okoztak az ellenségnek. A néphadsereg légvédelmi tüzérsé­ge október 15-én és 16-án hét ellensé­ges repülőgépet lőtt le.

Next

/
Thumbnails
Contents