Uj Szó, 1950. október (3. évfolyam, 227-251.szám)
1950-10-01 / 227. szám, vasárnap
4 TARTÓS BEKEERT, NEPI DEMOKRÁCIÁÉRT! 1950 október t. • 99. (99.) Július 31-én indult meg a magyar iparban a Magyar Népköztársaság minisztertanácsának határozata értelmében az alapbéremelés és a normarendezés munkája. Ezt az intézkedést a Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetősége kezdeményezte. Végrehajtása óriási jelentőségű országunk gazdasági életének további megszilárdulása és fejlődése szempontjából. Gerő Ernő elvtárs, a Központi Vezetőség május 31-éri és június 1-én megtartott plenáris ülésén a magyar népgazdaság legközelebbi feladatairól elmondott beszámolójában rámutatott arra, hogy a normák a magyar iparban általában lazák és elavultalt „A normák lazasága, elavultsága — hangsúlyozta Gerő elvtárs —, a normák terén mutatkozó tarka-barkaság és egyenlőtlenség mindinkább a termelékenység gyors, egyenletes, folyamatos emelkedésének, egész további előrehaladásunknak legnagyobb fékjévé és akadályozójává válik." A munkásság legöntudatosabb elemei már a Központi Vezetőség ülését megelőzően is fölvetették a normák rendezésének szükségességét. Magyarországon utoljára 1949 elején volt általános normnmegállapítás, mégpedig az ipar akkori fejlettségének megfelelően, tapasztalati-statisztikai alapon. Az ezt követő 18 hónap alatt azonban erősen megváltozott az ipar képe: új üzemek épültek, a gyárak új, tökéletesebb berendezést, gépeket és szerszámokat kaptak, szakosították az üzemeket, új munkamódszereket honosítottak meg, jobban megszervezték a termelést, javították a nyersanyagok minőségét. A munkásgyűléseken elhangzott felszólalásokból és a Magyar Dolgozók Pártjának lapjaiban közölt munkáslevelekből világossá vált, hogy az érvényben lévő normák elmaradtak a technika fejlődésétől, s hogy maguk a munkások is igazságtalannak érzik azokat. A minisztertanács határozata kimondta, hogy az alapbéremelésnek nagyobbnak kell lennie a vezető szakmákban, ahol a bérek viszony-' lag elmaradtak, mint például a bányászat egyes ágazataiban, s hogy az alapbéremelésnek nagyobbnak kell lennie továbbá azoknál a munkáknál, amelyek magasabb szakképzettséget, vagy nagyobb erőfeszítést követelnek. Az MDP Központi Vezetősége és a minisztertanács határozatának célja az volt, hogy a magyar bérrendszert mennél közelebb hozza a szocializmust építő korszak követelményeihez. Újabb lépés Magyarország szocialista gazdaságának megszilárdítása útján Legnagyobb hiányosságuk az új normáknak az, hogy túlnyomó többségükben tapasztalati-statisztikai normák. A minisztertanács határozatának értelmében az egyes munkákra nézve általában az 1950 áprilisában elért tényleges teljesítményt vették új normának. A Szovjetunió, . mint ismeretes, már 1935-ben letért a tapasztalati-statisztikai normák rendszeréről. Az SZK(b)P Központi Bizottságának 1935 decemberi plénuma műszakilag megalapozott normák meghonosítására vett irányt az iparban, tehát olyan normákra, amelyek az üzem technikai és technológiái fejlettségének, valamint munkásai szakmai képzettségének beható ismeretén alapulnak. Másrészt, a plénum arra is rámutatott, hogy a normák haladó normák legyenek, tehát ne az átlag elért színvonalhoz igazodjanak, hanem az élenjáró munkások ellenőrzött tapasztalatához. Amint mondottuk, a Magyar Dolgozók Pártja — az adott körülmények kőzött — nem törekedhetett az olyan alapvető változás megvalósítására, mint a szocialista bérezés követelményeinek megfelelő haladó normák bevezetése, mert nálunk még az egyszerű, tehát nem haladó, műszakilag megalapozott normák általános meghonosítása sem volt lehetséges. Ilyen normákat egyelőre csak Igen kis számban állapítottunk meg, kidolgozásuk tömegméretben sok Időt követel, a normarendezést viszont hosszú időre elhalasztani nem lehetett. Nem jöhetett számba a haladó normák bevezetése már csak azért sem, mert a Sztahánovtnozgalom Magyarországon •— egyes kimagasló eredmények ellenére — még nem gyökeresedett meg, és méginkább azért nem, mert az ipar szervezeti és műszaki színnormák bevezetését. Ezért a vállalatvezetők nem tudták volna azokat a rendszabályokat biztosítani, amelyek minden munkás számára lehetővé teszik a haladó normák teljesítését A munkásság széles tömegei teljes megértéssel és megelégedéssel fogadták a normarendezést. Ebben részük volt azoknak az élenjáró munkásoknak, akik felismerték, hogy az elavult normák gátjai a termelés emelésének, a munkaver * Irta: Friss István az MDP Központi Vezetőségének tagja * • seny kibontakozásának, gazdasági életünk további megszilárdulásának. Ezen túlmenően, a Központi Vezetőség határozata nyomán a széles tömegek felismerték az összefüggést a bér növekedése és a szocializmus sikeres építése között A Központi Vezetőség ülése lerántotta a leplet az osztályellenségről, amely a munkásság soraiba férkőzve, a normák fellazításán és bér csalásokon keresztül igyekezett gáncsot vetni a népi demokratikus rendszer gazdasági megszilárdulásának. Az ellenség igyekezett elhitetni a munkásokkal, hopy munkásság érdeke minél kevesebb munkát végezni és ezért minél több bért kapni. A Központi Vezetőség ülésének határozatai meggyőzték a dolgozókat, hogy nem a munka nélkül szerzett minél több pénz az érdekük, hogy az a munkás, aki kevesebb munkáért több bért akar, munkatársait, a dolgozó nép államát károsítja meg, osztálya jövőjét, a saját jövőjét ássa alá. Felismerték, hogy a szocializmus építése munkát, komoly erőfeszítést, fegvelmet követel meg, hogy az életszínvonal emelkedésének nyomon kell követnie, de nem előzheti meg a termelés emel' kedését A nemzetközi helyzet feszültsége és az új háborúra uszítók próbáikokozásai mégjobban fokozták a dolgozók éleslátását az ellenséggel szemben és fokozták lelkesedésüket a szocializmus építésében. Az amerikai agresszorok barbár támadása után a koreai nép ellen, mind gyakrabban hangzott fel a munkásság vonala sem teszi lehetővé a haladó--sopaibarH i->,V itírhffeztft wimperialteták véres gaztetteire, fokozzuk erőfeszítéseinket hazánk erősítésére!" Ezer meg ezer munkás kezdeményezését követte a Szakszervezetek Országos Tanácsa, amikor arra hívta fel a dolgozókat, hogy az augusztus 7-ével kezdődő héten munkájuk ter melékenységének megjavításával tegyenek tanúbizonyságot a koreai nép iránti együttérzésükről. Ez a hét, amelyet hamarosan mindenki „Koreai Hétnek" nevezett, egyaránt fényes bizonyítéka volt a magyar dolgozók nemzetközi szolidarításvallalásának és Hazaszeretetének. A termelés minden egyes területén új, jelentős eredmények születtek. A Rákosi Mátyás Művek Martin-üzemében a Serfőző-brigád a 4 óra 6 perces átlag martin-adag időt 3 óra 20 percre szállította le. A Péti Nitrogén Művek egyik műhelyének dolgozói az addig 58.000 kg-os napi átlagteljesítményt a Koreai Héten átlagosan 64.500 kg-ra emelték. A textilipari dolgozók felajánlották, hogy a Koreai Héten 8 százalékkal túlteljesítik tervüket. A valóságban 13 százalékkal szárnyalták túl előirányzatultat. Hasonló eredményeket értek el a nehézipar és a könnyűipar, az építőipar és a mezőgazdasági ipar legtöbb ágában. A benyújtott újítási javaslatok száma is, nagymértékben emelkedett ezekben a napokban. Éppen, mert a munka a legutóbbi időkig folyt — még nem állanak rendelkezésünkre összefoglaló, számszerű eredmények, amelyek megmutatnák az alapbéremelésre és a normarendezésre irányuló intézkedések óriási gazdasági hatását. Annyit azonban kétségkívül megállapíthatunk, hogy ezek az intézkedések teljes mértékben igazolták a kormányhatározat helyességét és komoly sikert jelentenek a népgazdaság megerősítése szempontjából. Ebben a sikerben igen nagy része volt annak, hogy a Párt Központi Vezetősége kezdettől fogva és minden szakaszában igen nagy figyelmet szentelt a normarendezés munkájának. Haladéktalanul közbelépett, ha valahol hibát látott és elérte, hogy a hibát orvosolják. A Központi Vezetőség útmutatásait követve a pártfunkcionáriusok és párttagok derekasan kivették részüket a minisztertanácsi határozat végrehajtásából. Népnevelők tízezrei felvilágosítással, meggyőzéssel és példamutatással egyaránt hozzájárultak ahhoz, hogy a siker mennél teljes-obb legyen. Nagyrészt az ő'"éberségüknek köszönhető, hogy az ellenség a normarendezés munkáját nem tudta komolyan akadályozni, s hogy demagóg kirohanásai megfelelő ellenállásra találtak. Nem sikerült az ellenségnek komoly nehézségeket előidéznie ott sem, ahol a rémhírterjesztés és rágalmazó koholmányok mellett megkísérelte a nyílt szabotázst is. Jóllehet a normarendezés eredményeire vonatkozó általános adatokkal még nem rendelkezünk, a számos részletadatból mégis kimutathatjuk, hogy a termelés az új normák bevezetése óta jelentős mértékben emelkedett. Olyan gyárak, amelyek közvetlenül a normarendezés után alig tudták teljesíteni a tervet, a második, harmadik héten már minden megerőltetés nélkül teljesítették és gyakran jelentősen túl is szárnyalták. Ennek megfelelően hétről-hétre emelkedik a dolgozók keresete is. A normarendezés újabb lökést adott a munkaversenynek, szeuléltetőn igazolva az MDP Központi Vezetősegének azt a megállapítását, hogy a laza normák a verseny fékjei. A Csepeli Autógyár dolgozói például vállalták, hogy az önköltséget ez év júliusához viszonyítva, az év végéig 7 százalékkal, a selejtet 50 százalékkal csökkentik és évi tervüket Sztálin elvtárs születésnapjára befejezik. A vasútnál az őszi csúcsforgalom sikeres lebonyolítása érdekében, egyik fűtőház a másik után vállal versenykötelezettségeket és örvendetesen növekszik a 2000 tonnás mo7galomban résztvevő vonatok száma, csökken a kocsifordulók ideje. Nem múlik el nap anélkül, hogy újabb jelentős üzemek ne jelentenének be komolv kötelezettségvállalásokat szocialista versenyben. A termelés és a munkaverseny föllendülése legszemléltetőbb hizo nyítéka annak, hogy a magyar iparban afkalmazott bérrendszer ma a korábbinál jobban sarkall a termelés és a termelékenység emelésére. Az úi bérrendszer emellett nagyobb ösztönzést ad a tanulásnak és a szakmai továbbképzésnek s ezzel megteremti a termelékenység emelésének további feltételeit. Ugyanakkor a bérezés tekintetében azt a sorrendet állapította meg a különböző iparágak és szakmák között, amely ezek népgazdasági fontosságának megfelel. Igen értékes eredménye a normarendezésnek i-nindezen túlmenően, hogy munkásosztályunk a minisztertanácsi határozat végrehajtása során öntudatban és fegyelmezettségben egyaránt igen sokat fejlődött A dolgozók élesebb szemmel ismerik fel és határozottabb kézzel tudják ártalmatlanná tenni az ellenséget. Nőttek, fejlődtek a pártás a szakszervezetek tagjai és a Párt funkcionáriusai. Sokat tanultak és különösen a felelősségérzet tekintetében erősödtek a vállalatvezetők. , i ts Mindez együttvéve arra mutat, hogy a norma- és bérrendezés még jobban megszilárdítja a magyar népi demokráciát, erősíti az ország gazdaságát, gyorsabb fejlődési lehetőséget biztosít számára, újabb lépést jelent előre a szocializmus építésében. | | ; Itt az ideje, hogy a japán nép egységesen fölvegye a harcot az ellenséggel Szeptember 3-án volt öt éve, hogy a világ antifasiszta népei győzelmet arattak a japán imperializmus fölött Öt évvel ezelőtt, 1945 szeptember 3-án Japán formális fegyverletétele után ért véget az antifasiszta, második világháború. A háború folyamán — a hitleri Németorciág után — a mikádó, a kapitalisták és a militaristák vezette Japán volt a második az agresszorok sorában. Japán 1895-ben erőszakkal meghódította a Kínához tartozó Taivant, 1911-ben Koreát, 1931-ben pedig ÉszakkeletKínát, s 1937-ben Észak-, Kelet-, Közép- és Dél-Kína hatalmas területeit. utána pedig — 1941-től kezdve sorban megszállta a Fülöp-szigeteket, Malájföldet, Indonéziát, Annamot, Sziámot és Burmát. Japán aránylag fejlett gazdasággal rendelkezett Ázsiában és az egyetlen agresszív állam volt ezen a világrészen. Ezért lett a japán imperializmus Ázsia valamennyi népének közös ellensége. Kína, Korea, Annám, Indonézia, Malájföld, Burma és a rülöp-szigetek népei elszánt harcot folytattak a japán agresszorok ellen. Amikor a szovjet fegyveres erők megsemmisítették a japán hadsereg válogatott egységeit oi szágunk északkeleti részén, s a kínai és a többi népekkel együtt gyors kapitulálásra kényszerítették Japánt, Kína népe — mint ahogyan Ázsia valamennyi többi népe is — örömmel látta ennek az ázsiai agresszomak bukását. Japán fegyverletétele végső fokon még ösztönözte is az ázsiai népek széleskörű nemzeti felszabadító mozgalmát. Az a győzelem, amelyet Kína népe a felszabadító háborúban kivívott, az a harc, amelyet annyi elnyomott ázsiai nép vív felszabadulásáért nemkülönben a népi demokratikus mozgalom fejlődése is egyenes következménye annak, hogy a támadó japán imperializmust Ázsia elnyomóját megbuktatták. A japán kormány kapitulációja azonban nem vetett véget az imperialista agressziónak Keleten és nem szüntette meg az agresszív erők újjászületésének lehetőségeit Japánban. Az amerikai imperializmus, miután megkaparintotta a fasisztaellenes háborúban aratott győzelmek gyülmöcseinek oroszlánrészét, Japánnak, mint a legnagyobb ázsiai agresszornak a helyére állt. Megszállta Dél-Koreát és támadó háborút indított a koreai nép ellen. Az amerikai imperialisták, miután a szárazföldi Kínába való betörési kísérletekkel kudar cot vallottak, behatoltak Taivanba és a szigetet saját fegyveres ellenőrzésük alá helyezték. Ugyanakkor nyíltan kezdtek beavatkozni a Fülöp-szigetek és Vietnam ügyeibe és azzai kísérleteznek, hogy agresszív próbálkozásaikat Indonéziára, Sziámra, Burmára, Indiára és Pakisztánra is kiterjesszék. Miközben Japánban olyan poli tikát követnek, amely arra irányul, hogy az országot az USA gyarmatává és katonai bázisává tegyék, az anerikai imperialisták a japán népnek is ellenségei lettek. A japán nép érdekei homlokegyenest ellenkeznek a japán agresszorok érdekeivel. A Japán által viselt támadó háború idején a Japán agresszorok fokozták a japán néu elnyomását és kizsákmányolását Az amerikai megszállók megszegve a potsdami nyilatkozatot, korántsem törekedtek arra, hogy Japánban megszüntessék az agresszív erőket, nem támogatták Japán demokratikus erőit Ellenkezőleg, mint a japán nép elnyomásának eszközét, a japáni agresszív erőket fenntartották és támogatást nyújtottak nekik azzal a céllal, hogy az ázsiai népek leigázásához felhasználják őket. Másrészt az amerikai megszállók pártfogását élvező japán agresszív erők, fenntartották reakciós uralmukat a japán nép fölött és megpróbálják agresszív politikájuk folytatását a Kelet különböző országaival szemben. Japán az amerikai megszállás viszonyai közt újból az imperialista agresszió és fasiszta reakció központjává válik Ázsiában. Ezért parancsoló szükségesség, hogy Kina népe és Ázsia valamennyi népe együttesen keljen föl a japán imperializmus utódé és pártfogója: az amerikai imperializ mus ellen. Ezért van az, hogy a kí nai nép és Ázsia valamennyi népe rendkívül nagy érdeklődést tanúsít a japán helyzet, a japán nép küzdelme iránt. Egészen világos, hogy Japán boldog jövője és, hogy olyan országgá váljék, amely alkalmas arra, hogy Ázsia valamennyi többi országának népével együttműködjék és békében éljen — mindez kizárólag a japán néptől függ és senki mástól. A japán nép előtt most két út van: az egyik, amelyet Japán uralkodó osztálya, a másik pedig az az út, amelyet a Japán Kommunista Párt, a japán munkásosztály pártja mutat neki. Japán uralkodó osztálya azt mondja a japán népnek, hogy Japánnak az amerikai imperializmussal kell együttműködnie és késznek kell lennie arra, hogy csak az Egyesült Államokkal köt békét és pedig olyan békét, amely megengedi neki Japán újrafölfegyvérzését, amely örökössé teszi Japán megszállását az amerikai csapatok által és amely magábanfoglalja egy agresszív katonai szövetség megkötését Japánnal. A japán uralkodó osztály azt hirdeti, hogy Japán csak egy új világháborúban találhatja meg az újjászületéséhez vezető utat és csakis abban az esetben, ha ebben a háborúban az amerikai kormány oldalán fog állni. így hát ez az uralkodó osztály mindent megtesz annak érdekében, hogy végrehajtsa az amerikai megszállók akaratát, kezdve a japán nép demokratikus erői, mindenekelőtt a Japán Kommunista Párt ellen irányuló barbár támadásokon, ugyanakkor pedig tevékenyen készülődik az amerikaiak taivani és koreai agressziójában való részvételre. Ezzel szemben a Japán Kommunista Párt azt mondja a japán népnek, hogy Japánnak határozottan elleneznie kell a különbékét s arra kell törekednie, hogy általános békeszerződést kössön (vagyis olyan szerződést, amelyben a Szovjetunió és Kína is résztvesz), Ázsia népeivel békés, baráti kapcsolatokat kell teremtenie és a Szovjetunióval, a Kínai Népköztársasággal, a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal s a béke és demokrácia egész táborával együtt kell küzdenie az új világháború ellen, mert különben Japán elpusztul. A Japán Kommunista Párt azt hirdeti a japán népnek, hogy demokratikus nemzeti frontba kell tömörülnie, hogy együttesen harcolhasson a Japánt leigázó és pusztító amerikai imperialisták és azok házőrző ebei: a reakciós japán miniszterek ellen, miután ezek közös ellenségei a japán népnek. Ha ezt a z ellenséges tábort nem semmisítik meg, akkor a japán nép olyan zsákutcába kerül, amelyből nincs kivezető út. Helytelen volna e két ellenség bármelyikével szemben gyöngíteni a harcot Ismeretes, hogy a japán uralkodó osztály félrevezeti és elárulja a japán népet. Hiszen éppen ez az osztály kényszerítette Japánt arra hogy agresszív háborút indítson, határozott ellenhatást váltott ki a világ népeiből, különösen a komoly ellenállást tanúsított ázsiai népek
