Uj Szó, 1950. október (3. évfolyam, 227-251.szám)

1950-10-01 / 227. szám, vasárnap

T9S0 október /. • 39. (99.) TARTÓS BEKEEPT, NEPI DFMOKRA CIAERTt 8 A. Kínai Népköztársaságiban retű előkészítő munka: a falusi la­kosság összeírása szociális helyzete szerint. A földreformot számos tartomány, ban nyomban a termés betakarítása után hajtják végre. A termés az idén 10—30 százalékkal lesz ma­gasabb a multévinéL Az ipar és kereskedelem átszervezése A kínai népi kormány hozzáfo­gott az ipar és a kereskedelem át­szervezéséhez. A cél az, hogy — a rendeléseknek az állami üzemek és szervezetek közti központosított el­osztása útján — a termelés terén megszüntessék a tervszerűtlenséget. A népi kormány segítséget nyújt a magánvállalatoknak is, s a magán­vállalkozóknak is juttat állami megrendeléseket, ellátja őket nyers­anyaggal és biztosítja áruik eladá­sát, hogy megindítsák az ország számára legszüksége­sebb áruk termelését. Hatalmas változás ment végbe a kínai munkások jogi és gaz­dasági helyzetében (életbe lépett a munka­védelmi törvény, a szak­szervezetekről szóló tör­vény, stb), s ennek kö­vetkeztében erősen meg­növekedett a munka ter­melékenysége. Az állami vállalatok, ipar egész állami nai Népköztársaság állami szervei­ben már kidolgozás alatt vannak az első ötéves terv vázlatai. A teát, tungoolajat és egyéb me­zőgazdasági termékeket a spekuláns kupecek helyett most túlnyomórészt állami kereskedelmi vállalatok vá­sárolják fel a parasztoktól. A kultúra és a népoktatás sikerei Rendkívüli eredményeket ért el a kínai népi kormány kulturális té­ren. Mint Go Mo-Zso, a közoktatás­ügyi és népművelésügyi bizottság elnöke a Népi Politikai Tanácsadó Testület ülésszakán mondott beszá­molójában közölte — az országban óriási, példátlan méretű népmozga­lom indult az írástudatlanság fel­számolására és képzettség elnyeré­sére, A népi kormány és a Kommu­nista Párt nagy figyelmet szentel a tömegek politikai oktatásának és az szektora mindjobban a tervgazdálkodás irányá­ban halad előre. A Kt­A z ifjúság résztvesz a termés betakarításában a Csi-Hen (Hupej tartomány) állami gazdaságban felvilágosításának. Az egyetemeken és középiskolákban előadássoroza­tokat indítottak a társadalom fej lődésének történetéről, a politikai gazdaságtan és a népi demokrácia kérdéseiről. A tanítóság körében nagy politikai munka folyik. Or­szágszerte politikai tanulóköröket és különleges politikai iskolákat szerveztek. A felnőttek oktatásának egyik legfőbb és legfontosabb formája fa­lun az írástudatlanság leküzdésére alakult tanulókörökben végzett munka. Az ilyen tanulókörökben ta­nuló parasztok száma a mult télen meghaladta a tízmilliót. Kínában jelenleg 227 főiskola működik, 134.000 hallgatóval, 3690 középiskola, több mint egymillió tanulóval és 213.000 elemi iskola, 16 millió tanulóval. Mandzsúriában 1949 végére a tanintézetek száma, a Kuomintang-uralom korszakával m összehasonlítva, 60 szá­' zalékkal emelkedett. í Komoly javulás ész­j lelhető az egészségvéde­lem szervezése terén. - Most elsőízben létesül­I tek Kínában szanató­riumok és üdülők, vala­mint gyermekegészség­ügyi tanácsadók a dol­gozók számára. Hatal­mas munka folyik az or­vosi káderek kiképzése terén. A tudomány, a művé­szet és a sajtó a szabad fejlődés széles útjára tért I W'M Francia munkások leleplező levele Tito mushoz. Saját szemünkkel láttunk két, szeges dróttal körülvett gyűjtő­tábort, ahol az őrök állandó fel­ügyelet alatt tartják a bezárt férfia­kat és nőket. A 'titóisták azt mondot­tSk nekünk, hogy ezek a foglyok — kapitalisták. Ámde mi tudjuk, hogy ez hazugság. A kapitalisták szaba­don vannak. Láttuk őket, kihízlal­tan, kiöltözötten, azokban a szál­lodákban ahol megszálltunk, miköz­ben a jugoszláv munkások nyomor­ban élnek és még nagyobb szüksé­get szenvednek, mint a francia munkások. Mindenütt hazudtak ne­künk, hogy megtévesszenek ben­nünket. Egy gyár látogatásakor figyel­mesek lettünk arra, hogy az étkező.­ben jó ebédet szolgáltak fel. Egyik munkás ezt mondotta nekünk: „Rendszerint nem Ilyen ebédet ka­punk. Csupán ma ilyen jó, mert vártuk önöket." A nagy kínai nép, a rothadt Kuomintang-uralomnak — a nemzeti árulás, a feudális el­nyomás és a gyarmati kizsák­mányolás uralmának megdöntése után Kommunista Pártja és népi kormánya vezetésével biztosan építi új, boldog életét és a Kínai Népköztársaság fennállásának első éve folyamán már hatalmas sikereket ért ei. A földreform A korábban felszabadított vidéke­ken, ahol a lakosság számra körül­belül 160 millió, a földbirtokosok földjének és vagyonának el­kobzása az 1947-es törvény értel­mében már megtörtént. Több mint 37 millió hektár földet osztottak fel a parasztok között. A földreformról szóló törvény, amelyet a Kínai Népi Politikai Tanácskozó Testület or­szágos bizottságának ülésszaka 1950 júniusában fogadott el, célul tűzte ki, hogy az ország egész te­rületén alapjában felszámolják a feudális földbirtokrendszert. A kí­nai parasztság sokmilliós tömegei — akik számára már korábban 25 —30 százalékkal csökkentették a földbéreket és a kölcsönök után fizetendő kamatokat — óriási lel­kesedéssel fogadták ezt a tör­vényt. A népi kormány, figyelembe­véve Kína különböző vidékeinek gazdasági, nemzeti és más sajátos­ságait, a földreform végrehajtásá­nak határidejét két és fél—három év­ben állapította .meg, Kína számos tar­tományában hamarosan befejeződik a káderek kiképzése, megszilárdít­ják a parasztszövetségeket, ame­lyek a törvény értelmében a földre­form végrehajtó szervei és folya­matban van egy másik óriási mé­Az Humaníté szeptember 22-én közölte a Renault-gyárban dolgozó két fiatal francia munkás — Pierre Belour és René Tavernier — leve­lét, akik nemrég tértek vissza Tito Jugoszláviájából. A levél így szól: „Elutaztunk Jugoszláviába, mert hittünk a hazug propagandának, amelyet Franciaországban terjesz­tenek ... Az utazás szervezői azt állították, hogy módunk nyilik meg­tudni Jugoszláviáról az igazságot és azután el is mondhatjuk. Hát ők miért hallgatnak most, Jugoszláviá­ból történt visszatérésünk óta? Mert megláttuk, hogy Tito uralmá­nak semmi köze sincs a szocializ­körében. Ez az osztály volt az, amely Japánt az öt évvel ezelőtti há­borús vereségbe sodorta és Japán nyakára hozta a már öt esztendeje tartó rabló megszállást és a kül­földi imperializmus igáját. £s ez az uralkodóosztály most ismét megpróbálkozik azzal, hogy Ja­pánt új kalandba sodorja: hogy a japán népet a számára idegen Wall Street monopoltőkéjének érdekeiért a halál torkába küldje. A japán népnek határozottan vissza kell utasítania azt az utat, amelyet a japán reakciósok mutatnak neki és szorosan fel kell zárkóznia a Japán Kommunista Párt köré. Az utóbbi huszonnyolc év története azt mu­tatja, hogy csakis a Japán Kommu­nista Párt volt az, amely minden­kor határozottan fellépett minden­nemű agresszív próbálkozással szemben és — noha emiatt üldözte­tésekben részesült, — mindenkor rendíthetetlenül kitartott. A Japán Kommunista Párt leghűségesebb és legmegbízhatóbb képviselője a ja­pán népnek, mert a független, de­mokratikus és békeszerető Japánt jelképezi. Az az út, amelyet a Japán Kommunista Párt mutat, — az egyetlen helyes út és csak ez az út vezeti el majd a japán népet az igazi nemzeti újjászületéshez. Kellő tapasztalat híján a Japán Kommunista Párt elkövetett egyné­hány elvi hibát, de ez év januárja óta helyrehozta ezeket és meghatá­rozta a Párt fő irányvonalát. Ez volt az oka annak, hogy az ameri­kai megszállók és láncos kutyáik — a reakciós japán kormánv tag­jai aljas „tisztogatás" formájában hajszát indítottak a Japán Kommu­nista Párt vezetősége ellen. A Japán Kommunista Párt és a japán nép büszkén vallja, hogy ez a „tiszto­gatás" becsületére válik, mert arról tanúskodik, hogy a Kommunista Párt elutasította azt az irányt, ame­lyet az amerikai és japáa reakció­sok javasoltak, azt az irányt, amely Japánt egyszer már vereségbe so­dorta és újból odasodorhatja. Ezen­kívül arról is tanúskodik, hogy a Kommunista Párt a nemzeti újjá­születés helyes útján vezeti a ja­pán népet. Éppen ezért az ameri­kai és japán reakciósok a jövőben is minden eszközt megragadnak majd annak érdekében, hogy a Ja­pán Kómmunista Pártot megsemmi­sítsék. Nemcsak a „tisztogatást" fogják folytatni és nemcsak kívül­ről igyekeznek majd megfojtani a Kommunista Pártot, de nem mon­danak l'e arról sem, hogy belülről bomlasszák és rombolják szét a Pártot. A Japán Kommunista Párt min­den odaadó és hű tagjának éppen ezért rendkívül ébernek kell lennie az ellenség ilyen irányú próbálko­zásaival szemben, küzdenie kell a szakadást és széthúzást célzó min­denfajta ellenséges kísérlet ellen, szorosan föl kell zárkóznia a Japán Kommunista Párt Központi Vezető­sége mögé és az általa követett irányvonalhoz kell magát tartania az ellenséggel vívott szervezett harc során. A most kialakult helyzetben az összetartás és egyetértés a Japán Kommunista Pártban, s a Párt va­lamennyi tagjának az az elhatáro­zása, hogy megőrzi a Párt belső egységét — elsőrendű és minden egyébnél fontosabb feladat. Az utóbbi időben előfordultak olyan esetek, amikor a Japán Kom­munista Párt egyes tagjai kétségbe­vonták, vagy tagadták a Központi Vezetőség irányvonalnak helyessé­gét, több helytelen, „baloldali" és kalandorkodó jelszót hangoztattak és azt követelték, hogy a Párt a mai válságos helyzetben szüntesse meg tevékenységét; szálljon velük gyakorlatilag meddő vitába és hajt­son végre fölösleges szervezeti in­tézkedéseket. Napnál világosabb, hogy ezek a párttagok helytelen álláspontot fog­lalnak el. Tanulmányozzák nyugod­tan a kialakult helyzetet, hagyjanak fel helytelen követeléseikkel és jel­szavaikkal és őszintén egyesülje­nek a Pártnak a Japán Kommunista Párt vezető szerve köré tömörült többségével. Bizonyos nézeteltéréseket meg le­het vitatni és meg lehet oldani az egység alapján. Ahhoz, hogy foko­zatosan elérjük a nézetek egységét, a Pártban vitákat lehet szervezni, lefolytatni aszerint, mennyire en­gedi ezt meg a belső és külső hely­zet; vagy pedig ahelyett, hogy a Kommunista Párt többi tagjaitól és Központi Vezetőségétől elhamarko­dott állásfoglalást követelnének, biz­zák a nézetek helyességének eldön­tését az események menetére. Ha ezek a nézetek nem találnának helyesléssel, akkor azok kifejezői ne ragadtassák magukat semmi­féle önkényes cselekedetre, mert fasiszta uralmáról Sikerült őszintén elbeszélgetni egy franciául tudó jugoszlávval. Ezt mondotta nekünk: „Nem bírál­hatjuk Tito uralmát. Elég, ha a mindenütt hemzsegő és a lakosság után kémkedő rendőrök vagy tisz­tek közül valamelyik följelent egy jugoszlávot és rögtön gyűjtőtáborba kerül." így fest a valóságban Tito rendőruralma. ez a Párt egységét ingatná meg. Csakis ilyen módon moz­díthatnák elő a Párt megszilár­dítását. Ellenkező esetben az ellen­ség malmára hajtják a vizet, az ellenségnek segítenek. Ezt pedig a Japán Kommunista Pártnak egyet­len odaadó és hü tagja sem enged­heti meg. Másrészt, a Japán Kommunista Párt vezető szervének (jelenleg az ideiglenes vezető szervnek) igen óvatos álláspontot kell elfoglalnia azokkal az elvtársakkal szemben, akik kitartanak különvéleményük mellett, türelmesen meg kell hall­gatni őket, s meg kell egyezni ve­lük, ha nézeteik elfogadhatók, de türelmesen meg kell győzni őket, ha nincs igazuk. Akiket most nem sikerült meggyőznünk, azok­nak meg kell engedni, hogy egy­előre véleményüket fenntarthassák,' s lehetőséget kell nyújtani nekik, hogy tettekkel bizonyítsák be igazságu­kat, azzal a feltétellel, hogy aláve­tik magukat a pártfegyelemnek. A Japán Kommunista Párt Központi Vezetőségének egyesítenie kell a különböző nézeteket követő vala­mennyi hű párttagot, s nem szabad elhamarkodott intézkedésekhez fo­lyamodnia, minthogy pusztán csak szervezeti rendszabályokkal úgysem oldhatjuk meg az ideológiai kérdé­seket. Ellenkező esetben ez kimélyí­tené a pártonbelüli nézeteltérése­ket, kárt okozna a Párt egységének, s mindezt az ellenség és kémei használnák ki a Párt bomlasztá­sára és megsemmisítésére. Ez az, amit a Japán Kommunista Párt vezető szervének el kell kerülnie. A pénzügyek és árak stabilizálódása és az adóreform Eveken át, de különösen a japárt­és Kuomintang-uralom idején a kínai valuta volt a világ egyik leglnga­dozóbb valutája. Az infláció Kíná­ban sohasem látott ,méreteket öl­tött, mert a japán imperialista, majd pedig a Kuomintang-kormány óriási tömegű papírpénzt dobott piacra, minden reális fedezet nélkül. Elég talán annyi, hogy 1948-ban aj árak Kínában a háború előtti árak­nak körülbelül 800-szorosára emel­kedtek. Amikor pedig a Kuomin­tang-kormány kibocsátotta az úgy­nevezett „arany jüant", az árak még magasabbra siöktek. Már néhány hónapja, hogy a W­nai valuta és az árak ingadozása megszűnt. A kínai népi kormány­nak az állam bevételeit és kiadá­sait is sikerült egyensúlyba hozni. Ez a siker, Liu Sao-Ci értékelése szerint, „a kínai nép legnagyobb vívmánya a népi felszabadító hadseregnek a fronton aratott győ­zelme után". A gazdasági élet megszilárdítása szempontjából óriási jelentősége volt az adóreformnak. A korrupt Kuomintang-uralom alatt az adó beszedése nem volt egyéb, mint a lakosság óriási méretű szervezett kifosztása: a gazdagok kibújtak az adóterhek alól, a szegény nép pe­dig viselte a hatalmas terheket. Iőbbszázfajta adó létezett. Ezeket a tartományok főkormányzóinak szolgálatában álló adószedők sise­rehada szedte be, az összegyűjtött pénz túlnyomórésze tartományi helytartók zsebében maradt. Jelenleg minden adó a nemzeti bankba folyik be s a nép legszéle­sebb tömegeinek szolgálatában tár­sadalmi szükségletekre fordítják^ A hozzánk kirendelt három tol­mács egyike azt mondta, hogy ő ellensége ennek a fasiszta rendszer­nek. Ez a tolmács megszökött és velünk együtt sikerült átlépnie a jugoszláv határt. A csoportjaink** vezető trockisták át akarták őt adni a rendőrségnek, de csoportunk tag­jai, akik abban a vasúti kocsiban tartózkodtak, élesen tiltakoztak és azzal fenyegették meg a trockistá­kat, hogy kidobják őket a vonatból. Ámde a trockisták hallgatnak erről, nem akarják gyöngíteni pro­pagandájukat." A pártszervezetek vezetőségének értenie kell ahhoz, hogy megkülön­böztesse a más nézeteket valló odaadó elvtársakat a Pártba férkő­zött kémektől (ez utóbbiakkal szem­ben komoly bizonyítékokat kell sze­rezni arról, hogy valóban az ellen­ség ügynökei). Különböző emberek­kel a bánásmód is különböző le­gyen: az igazi kémeket le kell lep­lezni és ki kell kergetni a Pártból, a hűséges párttagokat pedig egye­síteni kell, és velük együtt harcolni az ellenség ellen. A japán elvtársaknak meg kell érteniök, hogy csakis ilyen rendsza­bályok betartása teszi lehetővé, hogy még hatékonyabban egyesít­sük az odaadó párttagokat s emel­lett leleplezzük, elszigeteljük és el­távolítsuk a szakadárokat és kéme­ket. őszinte szívből javasoljuk ezt a japán elvtársaknak. Most, amikor megemlékezünk a Japán fölötti győzelem ötödik év­fordulójáról, most, amikor Ázsia népei az amerikai Imperializmus agressziója ellen harcolnak, nagyon kívánatos a japán nép demokratikus nemzeti egységének megszilárdí­tása és az, hogy mégjobban meg­szilárduljon a japán nép élcsapatá­nak, a Japán Kommunista Pártnak belső egysége. Az egység most a japán népnek és Ázsia népeinek életkérdése. (A „Zsenminzslbao" — a Kínai Kommunista Párt Központi Ve»­tűséqének Lapja — 1950 SZCO­tember 3-i vezércikkaj

Next

/
Thumbnails
Contents