Uj Szó, 1950. október (3. évfolyam, 227-251.szám)

1950-10-15 / 239. szám, vasárnap

6 TARTÓS BEKEERT. NEPI OtMUKK.iCAĽRTr 1950 október 15. * 41. (101.) A TITO-KLIKK SVÉDORSZÁGIl LELEPLEZÉSE A munkásmozgalom története több olyan esetet ismer, amikor árulók, provokátorok és a burzsoázia közvetlen ügynökei befurakodtak soraiba. A svéd munkásmozgalom történetében is akadnak hasonló példák. Ma is él és mint az amerikai imperializmus ügynöke tevékenykedik az első világháború elején a szociáldemokrata pártból kizárt egyik legismertebb s<réd politikus. Akadnak nálunk olyan urak is, mint Nils Flyg, aki éveken át tagja volt a Kommunista Pártnak, míg 1929-ben ki nem zárták. Tíz évvel később kommunistaeHenessége odajuttatta ezt az embert, hogy a hitleristák fizetett ügynöke lett. így hát a Tito-klikk árulása nem egyedülálló eset. Ámde a Tito-klikk abban különbözik a korábbi renegátoktól, hogy magához tudta ragadni a hatalmat abban az országban, amelynek népe oly hősiesen és önfeláldozóan küzdött szabadságáért a náci agresszorok ellen. Nagy és megrázó a jugoszláv nép tragédiája. Komoly figyelmeztetés ez valamennyi ország kommunistái számára: ébereknek kell lenniök, nem szabad, hogy úrrá legyen fölöttük a hamis önelégültség és a nemtörődömség. Az osztályellenség nem alszik. Nem szalaszt el egyetlen alkalmat sem, hogy megkísérelje a kommunista egység megbontását. Nekünk, svéd kommunistáknak, be kell ismernünk, hogy nem voltunk elég éberek az osztályellenségnek olyanfajta próbálkozásaival szemben, hogy a Tito-klikk segítségével befurakodhassék országunk forradalmi mozgalmába. Senki előtt sem titok, hogy a Tito-klikk közvetlen svédországi ügynökei tevékenyen igyekeznek kiterjeszteni befolyásukat. Minden valószínűség szerint jelentős anyagi eszközök állanak ezeknek az ügynököknek rendelkezésére. Sajtókiadványok elkészítése és azok terjesztése hatalmas összegeket emészt fel, a titóista sajtótermékeket pedig országszerte nagy menynyiségt>en terjesztik. Az sem titok, hogy a Tito-klikjc közvetlen ügynökei erősen szorgalmazzák a segítőtársak verbuválását a kommunista mozgalom soraiban, a pártunkkal rokonszenvező emberek körében, valamint az ifjúsági szövetségben. Ezek az ügynökök minden teketória nélkül igyekeznek kihasználni a gyöngeségnek és hiszékenységnek akárcsak legcsekélyebb megnyilvánulását, aminek áldozatául estek például azok a fiatalok is, akik 1947—48-ban Jugoszláviába utaztak, hogy a nemzetközi ifjúsági brgádokban dolgozzanak. Nem titok továbbá, hogy a Titóklikk közvetlen ügynökei különös gondot fordítanak arra, hogy bizonyos radikális értelmiségi köröket megnyerjenek a maguk számára. Ezeket az értelmiségieket „tanulmányút" és „kellemes üdülés" címén csalogatják el Jugoszláviába, hogy azután részben a mi országunkban, részben pedig Jugoszláviában propagandaeszközül felhasználhassák őket s így azt a benycvnást keltsék, mintha a többi országok „kommunistái és forradalmárai" szilárd, baráti kapcsolatokat tartanának fenn a Titoklikkel. Elmondhatjuk azonban: teljes kudarcot vallott a titóista ügynököknek olyan irányú kísérlete, hogy befurakodhassanak a kommunista mozgalomba. Ámde ez a tény nem jogosít föl bennünket arra. Irta: B.tajjfr a Svéd Kommunista Párt titkára • * hogy enyhítsük éberségünket. Meg kell azonban állapítani, hogy a Tito-klikk ügynökeinek — habár jelentéktelen mértékben — mégis sikerült segítőtársakra találniok bizonyos értelmiségi körökben, így például Stig Kar'.son, a „Clarte" szerkesztője Jugoszláviában járt és a szociáldemokrata sajtóban agybafőbe dícéérte a titóista rendszert. Ugyancsak emlékezetes Marika Sťemstedt írónő beszéde a „Clarte" szekciójának május elsejei stockholmi ünnepségén. Marika Stiernstedtnek a Titorendszer védelmében elmondott beszéde azt bizonyítja, hogy az írónő a titóista propaganda áldozata lett, amely propaganda olyasmit igyekszik bebizonyítani, mintha az imperializmus segítségével, ugyanakkor pedig a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal szemben tanúsított ellenséges magatartás mellett föl lehetne építeni Jugoszláviában a szocializmust. E két tény megemlítése is elegendő ahhoz, hogy megindokoljuk állításunkat: a Tito-klikk tevékenykedése bizonyos körökben, különösan az értelmiség köreiben nem talált kellő ellenállásra. Figyelmeztető jel ez, amely fölött nem szabad napirendre térnünk. Marika Stiernstedtnek és Stig Karlsonnak Titóékat dicsérő beszédei azonban más szempontból is komoly figyelmeztetést jelentenek. Leszámítva azokat a cáfolatokat, amelyeket május 20-án Takman, Franck és Claesson elvtársak a „Ny Dag" című lapban tettek közzé, pártbeli elvtársaink a „Clarte"-ban semilyen határozott lépést nem tettek annak érdekében, hogy elítéljék az említett két személy titópárti tevékenységét, nem is szólva arról, hogy harcot indítsanak az ilyen tevékenység ellen. Mindez azt bizonyítja, hogy a „Clarte"-nél dolgozó kommunisták nem értik meg, menynyire fontos megakadályozni a fasiszta Tito-klikk ügynökeit abban, hogy a munkásmozgalomban és a hozzá közelálló értelmiség köreiben támaszra találhassanak. A Tájékoztató Irodának 1949 novemberében hozott határozatában a Tito-klikket mint gyilkosok és kémek bandáját jellemezték. E meghatározás helyességét egész sor újságcikk a ténybeli bizonyítékok széleskörű és alapos elemzése segítségével bizonyította be. Ezek a bizonyító anyagok, csakúgy, mint a Tájékoztató Iroda határozata is, teljesen hozzáférhetők voltak azoknak az elvtársaknak, akik legalább egy elterjedt világnyelvet ismernek. Pártsajtónk azonban túlságosan fukarkodott ezeknek az anyagoknak leközlésével. Ezenfölül a pártsajtó nem elég aktívan, kampányszerűen használta csak föl ezeket az anyagokat. Ez év elejétől fogva javulás mutatkozik e téren, amióta a „Tartós békéért, népi demokráciáért!" című lap svéd nyelven is megjelenik. Ámde ez a körülmény természetesen nem menti föl pártlapjainkat az alól a kötelezettség alól, hogy leleplezzék a Tito-klikk fasiszta, antiszpcialista politikáját és bebizonyítsák, hogy a Tito-klikk az imperialisták ügynöksége. Az amerikai-angol imperializmus szolgálatába szegődött Tito-klikk feladatai a következők: egyrészt az, hogy Jugoszláviát a háborús gyújtogatok kezére játssza, másrészt pedig, hogy szakadást idézzen e!ő a forradalmi munkásmozgalomban. A svédországi titóista ügynökök arra törekszenek, hogy ezt az utóbbi feladatot hajtsák végre. Abbeli igyekezetükben, hogy a kommunisták sorait megbontsák, a titóista ügynökök különösen azzal az agyrémmel házalnak, hogy lehet valaki kommunista, marxista és forradalmár akkor is, ha ugyanakkor ellenségesen viseltetik a Szovjetunióval szemben. Minden tapasztalt kommunista tudja, hogy az ilyen kétkulacsos próbálkozások csakis az imperialista és háborús táborba való átpártolással végződhetnek. Bizonyos radikális értelmiségi körökben, valamint a tapasztalatlan és politikailag kevéssé felkészült munkások között, a titóista ügynökök mégis tudnak sikereket elérni. Ezért irányítják tudatosan tevékenységüket az ilyen elemek felé. Következésképpen ez az a kérdés, amelyre a pártsajtónak felvilágosító és nevelő munkája során rá kell irányítani a figyelmet. Georgi Dimitrov, a Kommunista Internacionálé főtitkára, már 1937-ben rámutatott arra, hogy a Szovjetunió iránt tanúsított magatartás a nagy vízválasztó. Aki a szó teljes értelmében szocialista akar lenni, az a Szovjetunió mellett foglal állást. Aki a Szovjetuniónak ellensége, az nem lehet szocialista. Dimitrovnak ezek a szavai ma épúgy helytállók, mint akkor, mikor elmondotta. Iit nem holmi zavaros tévelygők álláspontjáról van szó, akik a „szocializmus" vagy a „kommunizmus" valamelyik fajtája mellett, vagy ellene emelnek szót. Az a kérdés: a Szovjetunióban már megvalósított szocializmus mellett, vagy ellene foglaljunk-e állást. A titóista ügynökök azt akarják, hogy országunk forradalmi munkásai és haladó emberei a szocialista Szovjetunió ellen forduljanak. Ámde ez nem fog sikerülni! A svéd munkásmozgalom sok olyan politikai eltévelyedést ismer, amelyek onnan erednek, hogy képviselői éppen ebben a kérdésben tanúsítottak ingadozást. Most a békére törekvő és hazája függetlenségét az elamerikaiasítás ellen védelmező becsületes ember a világbéke támaszára, az emberiség reménységére: a Szovjetunióra veti vigyázó szemét. Ezért nem szabad tűrni, hogy az imperialista ügynökök a munkásság köreiben ellenszenvet szítsanak a Szovjetunió iránt. Ezt pedig csak úgy tudjuk komolyan megakadályozni, ha munkánkban, propagandánkban, helyesen, a megfelelő történelmi tapasztalat alapján megmagyarázzuk azoknak, akik a titóista ügynökök hatása alá kerülnek, hogy a fasiszta Tito-klikk a féktelen burzsoá .nacionalistáknak, gyilkosoknak és kémeknek, az amerikai-angol háborús gyújtogatok ügynökeinek elvetemült bandája, amely a leggyalázatosabb szerepet tölti be a fináncmágnásoknak és az imperialistáknak a munkásosztály ellen folytatott harcában. Az osztrák jobboldali szocialisták újabb gaztette Tíz napon keresztül országszerte nagyszabású sztrájkok zajlottak le Ausztriában. 100.000 munkás és alkalmazott követelte az áremelést elrendelő kormányhatározatnak hatályon kívül helyezését. Az osztrák burzsoázia megrettent a sztrájkmozgalom hatalmas méreteitől és az amerikai megszállókhoz fordult segítségért. Az ő tanácsukra az osztrák burzsoázia arra szánta el magát, hogy a munkásokat olyan lépésre provokálja, amelyet polgárháborúvá változtathat, hogy igy véresen leszámolhasson a sztrájkolókkal. E célból rendőrséget és különleges fegyveres alakulatokat vonultattak fel a munkások ellen. Gyalázatos terveikben és cselekedeteikben az osztrák reakciósok teljes támogatásra találtak n jobboldali szocialista vezetőknél. Az Oszták Szocialista Párt reakciós vezetősége és az Osztrák Szakszervezetek Egyesülése újabb árulást követtek el azzal, hogy a munkások ellen a Néppárttal, az új-fasiszta „Függetlenek Szövetségével" és más szélső reakciós pártokkal lépett szövetségre. A terrorra és a készülő véres provokációra való tekintettel az Osztrák Termelési Tanácsok Oiszágos Konferenciájának elnöksége z sztrájk beszüntetésére hívta fel a sztrájkolókat. A bizottság felhívásában ugyanakkor harcra szólítja fel a munkásokat életbevágó érdekeikért. Az Osztrák Kommunista Párt központi lapja az „Österreichische Volksstimme" rámutat arra, hogy az Osztrák Szocialista Párt vezetőinek a Néppárttal és más reakciós pártokkal alkotott reakciós blokkja nyíltan a nyugati hatalmak megszálló hatóságaira támaszkodik. „E harcban — írja az újság — a szocialista munkások tízezrei ismerhették fel a Szocialista Párt vezetőségének és a szakszervezetek szocialista vezéreinek igazi ábrázatát. A nagy sztrájk napjaiban kikovácsolódott hatalmas harci egységet tovább kell erősíteni és szélesíteni." Ausztria munkásosztálya folytatja és folytatni fogja a harcot. Az áremelés és egyéb „rendelkezések", amelyekhez az osztrák tőkésosztály abból a célból, hogy minden terhet a munkásosztály vállára hárítson át — a legcsekélyebb mértékben sem jelentik a kivezető utat abból a súlyos helyzetből, amelybe a reakciósok politikája, az amerikai gyarmatosítók előtti szolgai hajlongás politikája vitte az országot. Semmiféle üldözés, semmiféle fenyegetés és provokáció som tudná megtörni az osztrák munkásosztálynak azt az akaratát, hogy harcol életbevágó érdekeiért. A jugoszláv ifjúság a Tito-klikk háborús előkészületei ellen A jugoszláv fasisztáknak új háborúra való lázas készülődése a jugoszláv dolgozók egyre nagyobb elégedetlenségét és aktív ellenállását váltja ki. A saját bőrükön tapasztalják, hogy Tito klikkje Jugoszlávia népeit az angol-amerikai imperialisták ágyútöltelékéül akarja felhasználni. Felszabadítójuk — a Szovjetunió — 6s annak néoei iránti hála és testvéri szeretet érzésétől vezettetve a jugoszláv dolgozók szabotálják Tito háborús előkészületeit. A titóista „Narodni List" crmtí újság szeptember 3-án arról írt, hogy az ifjúság tehetetlenné teszt az újoncok előzetes katonai kiképzését. A zágrábi városi hatóságok birsággal sújtották a „Torán" üzem öt munkását: Vladimír Ocvirkát, Iván Filipovicsot, Vlado Funát, Sztepán Vrbnyákot és Sztyepán Haramiát. Markusevác községben ugyancsak megbüntettek két ifjút: Juraj Pavlekovicsot és Iván Jantolt. A lap figyelmeztet arra, hogy a katonai kiképzésről elmaradó ifjakat kényszermunkára küldik. De ezek a fenyegetések nem tudják megfélemlíteni és megijeszteni az elszánt jugoszláv ifjúságot, amely nem hajlandó belépni Tito fasiszta hadseregébe. A kommunisták üldözése Nyugat-Németországban Az amerikai-angol imperialisták, akik folytatják háborús előkészületeiket Nyugat-Németországban, dühödten támadják a békeharcosokat, elsősorban a kommunistákat A fékevesztett háborús gyújtogatok odáig mentek, hogy nem elégedve meg a kommunista újságok betiltásával és más hasonló „rendszabályokkal", nemrég elfoglalták a Néme't Kommunista Párt Központi Vezetőségének düsseldorfi épületét, kijelentvén, hogy ez „szükséges az új, Angliából érkező katonai egységek elhelyezésére". Hitlerista elődeik nyomdokain haladva, a nyugati hatalmak megszálló hatóságai nemrég a következő eszközhöz folyamodtak: bírósági eljárást indítottak Saarbrückenben a Saarvidéki Kommunista Párt elnöke, Fritz Nikoiay, a Szabad Német Ifjúság Szervezetének elnöke, Heinz Merkel és mások ellen. A bíróság előtt azzal vádolják őket, hogy május 1-én a gyűléseken a német egvség védelmében szólaltak fel. A bíróság a vádlottakat különféle határidejű börtönbüntetésre ítélte. Jellemző, hogy a vádló főügyész — ismert régi náci —, aki azáltal lett hírhedt, hogy a háború alatt kegyetlenül üldözte az antifasisztákat. Ilyen a háborús gyújtogatok „demokráciája". Emelkedik a csehszlovák dolgozók jövedelme A csehszlovák sajtó adatokat közöl a dolgozók jövedelmének emelkedéséről. Az 1945-ös valutareform óta az átlagbérek állanídóan emelkednek: 1946. év első negyedében 2251 korona volt az átlagos munkabér, 1948 első negyedében 3239 koronára és W50 első negyedében 3894 koronára emelkedett. Ez azt jelenti, hogy négy év alatt az átlagmunkabér 73 százalékkal nőtt. A tisztviselők fizetése ez idő alatt 56 százalékkal emelkedett. Rendes jövedelmükön kívül a munkások és tisztviselők 1946-tól pótlékot kapnak a gyermekek után a család létszámának megfelelően. 1950-ig a kifizetett pótlékok öszszege elérte a 13.865 millió koronát. 1946-ban a dolgozók 4419 millió korona betegségi és gyógykezelési segélyt kaptak, 1948-ban 7742 millió koronát, 1950-ben 12.096 millió koronát. Az öregségi és rokkantsági segély ugyanezen években a következő: 6045 millió korona, 9913 millió korona és 15.888 millió korona. Csehszlovákia. Kladnó városában, a Konyev marsallról elnevezett fémipari üzemben a népnevelők megbeszélik a dolgozókkal a koreai eseményeket.